HIVATALOS: Ebben a fordulóban nem lesz Titans-Steelers mérkőzés!

Indiana Hoosiers [IND]

Alapítás
1887
Konferencia
Big Ten
Divízió
Keleti csoport
Város
Bloomington (Indiana)
Stadion
Memorial Stadium (52,929)

Weboldal
http://www.iuhoosiers.com

Az 1820-as alapítású Indiana University kilenc kampuszából a központi és egyben a legnagyobb Bloomington városában található, illetve egy igen ismert Indianapolisban, ahol az iskolát a Purdue-val együtt működtetik (ez az IUPUI). Az egyetem az elit felsőoktatási intézményeket összegyűjtő listák rendszeres top100-as tagja, többen a Public Ivy-k (az Ivy League-hez hasonlóan magas színvonalú oktatást nyújtó állami – nem privát - iskolák) közé is sorolják. Sportcsapatainak neve a Hoosiers, amely elnevezéssel Indiana állam lakóit gúnyolják/tisztelik meg. Érdekes kontraszt, hogy míg napjainkban az állam déli részén gyakran és büszkén használt kifejezésről van szó, feltétlenül pozitív tartalommal, addig az északi területeken egyre inkább a feledés homályába merül, és pejoratív jelzőnek könyvelték el. Eredetére a legkülönfélébb történetek, anekdoták születtek az évszázadok során, és a tudomány jelenlegi állása szerint semmi bizonyosat nem lehet állítani ezzel kapcsolatban, kivéve azt, hogy az 1800-as évektől kezdve részben irodalmi alkotásokon keresztül egyre népszerűbb lett, és még ma is tömören foglalja össze az indianai kisvárosi létet (Gene Hackman főszereplésével 1986-ban készült azonos címmel film, magyar szinkronnal "A legjobb dobás"-ként forgalmazták).

IU

Történelem:
Amerikai futballban először 1884 őszén szerveztek csapatot, amiről beszámolt az egyetemi újság is. Első feljegyzett találkozójukra 1887-ban került sor, a riporterek meglepődve tapasztalták a sport erős fizikai jellegét, a sorozatos ütközéseket. Az elkövetkező évek arról szóltak, hogy egyáltalán a csapatformáláshoz és a pályára lépéshez elegendő játékossal rendelkezzenek, fényes diadalokra senki nem mert gondolni. Az államon belüli nagy riválissal, a Purdue-val először 1891-ben találkoztak, a hetedik összecsapásig kellett várniuk az első győzelemre, ami 1899-ben következett be. Erre az időszakra datálható az első, több évre Bloomingtonban maradó vezetőedző, James Horne megjelenése, és a Big Ten konferenciához való csatlakozás, 1900-ban. A következő két évben is megverték a Purdue-t, ami a korai éveket tekintve feltétlenül unikumnak számított. A csapat legnagyobb egyénisége Z.G. Clevenger, a páratlan sebességgel és küzdőszellemmel megáldott halfback volt. Clevenger baseballt és kosárlabdát is játszott, utóbbi két sportágban az egyetem csapatának az edzője is lett, majd a Tennessee Egyetem amerikai futball programja élén eltöltött sikeres évek után tér vissza alma materébe. Az összességében pozitív mérleg dacára a főcsoporton belül neki sem sikerült azonban meghatározó erőt kovácsolni a Hoosiers-ből. A harmincas évek elején Billy Hayes – az egyetem atlétikai és mezei futó csapatának edzője, kinek regnálása alatt az NCAA élmezőnyéhez tartozott az Indiana ezen sportágakban – is tett egy próbát, hogy változtasson a helyzeten, de nem járt sikerrel. Őt követte Bo McMillin, az egyetem korábbi játékosa, aki sorozatban hat, összességében tíz idényben kerülte el, hogy negatív mérleggel zárjanak, és máig az egyetlen, megosztás nélküli Big Ten bajnoki címet szerezték meg az irányításával, 1945-ben. Egy évre rá Clevenger sportigazgató nyugdíjba vonult, és a program újra a középszerűségbe süllyedt.

1967-ig kellett várni az újabb számottevő eredményre. John Pont a sírből, egy mindössze egy győzelmes szezonból keltette életre fiait, 9-2-es mérleggel holtversenyben első helyet megszerezve a Big Tenben. Ezt a teljesítményt a Rose Bowllal koronázták meg, ahol az országos bajnok USC ellen álltak helyt becsülettel (14-3-as vereség), Pontot pedig az év edzőjének választották. Bowlon elsőként 1979-ben ünnepelhettek, mikor a BYU-t verték meg egy ponttal a Holiday Bowlon, az országos ranglista tizenhatodik helyén zárva az évet. Ez a siker már Lee Corso főedző nevéhez köthető, ám Corso-val sem előtte, sem utána jutottak ennek közelébe (napjainkban a rendkívül nézett ESPN College Gameday műsor egyik házigazdája). 1983-ban egy évig Sam Wyche, Bill Walsh korábbi 49ers-es segédje volt a mester, viszont a Cincinnati Bengals-t már a 3-8-as mutató meggyőzte vezetői képességeiről. Elvesztését tragédiaként is meg lehetett volna élni, ha nem Bill Mallory veszi át a stafétát, aki 1996-ig állt a program élén, és ez idő alatt rekordot jelentő 69 győzelem és 6 bowl részvétel fűződik a nevéhez. Tanítványai közül külön kiemelendő a futó Anthony Thompson (1986-1989). Elsőévesként Big Ten újonc rekordot jelentő 207 yardot futott élete első Indiana meccsén, juniorként All-American és kilencedik lett a Heisman-választáson, végzősként meg már csak pár szavazat választotta el az NCAA legjobb játékosának járó trófeától. Mallory 0-11-el debütált (Ponthoz hasonlóan az ohioi Miamin végzett), a Rose Bowlhoz '87-ben és '91-ben kerültek közel, ám végül a Peach Bowl és a Copper Bowl jutott nekik osztályrészül. Kesergésre mégsem volt ok, a Mallory-korszakban legalább Big Ten-szinten versenyképes alakulat maradt a Hoosiers. 1996-os távozását 2005-ig nem heverte ki az Indiana, mígnem megint, ezúttal közvetlenül a Miami RedHawks-tól érkezett a segítség Terry Hoeppner head coach személyében. A sors fintora, hogy halálos agydaganata miatt csak két idényen keresztül vezethette a programot, azonban ennél jóval nagyobb hatást gyakorolt a bloomingtoniakra. „Play 13” mottója (vagyis a bowl részvételnél sosem lehet kevesebbet elfogadni) beleégett minden Hoosiers szurkoló emlékezetébe, akik száma ugrásszerűen növekedett a lelátókon. 2006-ban a Big Ten legfiatalabb csapatával 1987 óta először győztek top15-ben rangsorolt csapat ellen, valamint visszaszerezték öt évnyi kárhozat után az Old Brass Spittoon vándorkupát a Michigan State-től. Bill Lynch 2007-ben bevégezte Hep munkáját, amikor kivívta a részvételt az Insight Bowlon (ugyan az Oklahoma State ellátta ott a bajukat, 49-33-ra). Sok babér aztán nem termett számukra a konferenciában, a 2011-es idényt már új vezetőedzővel, az Oklahomától elcsábított offenzív koordinátor Kevin Wilsonnal kezdték meg. Wilson első két éve meglehetősen balul sült el.

Riválisok, tradíciók:
Minden évben a legnagyobb várakozás az állami rivális Purdue elleni találkozót előzi meg (de érdeles módón a szintén indianai Notre Dame-mel 1991-ben csaptak össze utolsó ízben). 1925 óta az Old Oaken Bucket vándorkupát szerzi meg a győztes, ami egy régi kerekes kút vödréből lett kialakítva. Az örökmérleg 70-37-6 a Boilermakers javára. Másik Big Ten konferencián belüli vándorserleggel is támogatott rangadójukat az Michigan State ellen tartják. Ez a már említett Old Brass Spittoon, egy ősi köpőcsésze, ami a legenda szerint már a két iskola alapításakor is létezett. A Spartans fölénye jelentős. A párharcot nem rendezik meg minden évben, utoljára 2008-ben találkoztak, ám 2011-től egyike lesz a védett konferencián belüli rivalizálásnak (noha nem azonos divízióba sorolták a két csapatot). Kupa nélküli kiemelt mérkőzésüknek számít még az Illinois elleni ütközet, bár ez inkább csak a kosárlabdában vívott csatáiknak a mellékhatása.

2005-től hazai mérkőzéseiket a „The Walk” vezeti fel. A kezdőrúgást megelőzendően a játékosok és az edzők gyalog közelítik meg a stadiont a kampuszon keresztül. Keresztülmenetelnek a tailgate (bemelegítő, hangulatfokozó sütés-főzés-grillezés) helyszínén, miközben az iskolazenekar, a „Marching Hundred” játssza az egyetem nótáit. A rezesbanda a meccsek előtt a látványos „floating Indiana” formációt mutatja be. 2005-ben az edzőpályánál a stadion felújítása közben találtak egy nagy mészkődarabot. A sziklát, avagy a „The Rock”-ot gránittalapzatra szerelték, és a stadion gólterülete mögé helyezték, emellett vonulnak el a focisták. Ezzel egy időben a Memorial Stadium hivatalosan megkapta a The Rock becenevet is. A sziklát Hoeppner edző halála után átnevezték „Hep’s Rock”-ra. A hagyományhoz kapcsolódva a „The Walk” kezdetén a zenekar válogatott trombitásai a Rocky filmekből ismert fanfárt játsszák kísérőként. Több híres-hírhedt indulója is van az egyetemnek, amely a gyökerekhez való ragaszkodást, illetve a patinás múltat jeleníti meg, mint például az "Indiana, Our Indiana", a "Hail to Old IU", az "Indiana Fight" és a "Chimes of Indiana".

A kosarasok mellett az indianaiak főképp egy bicikliversenyre, a Little 500-ra a legbüszkébbek, melynek ötlete 1951-ben született meg, az Indy 500 mintájára. 1981-től a Bill Armstrong Stadiumban, a Hoosiers soccerstadionjában rendezik meg, salakos talajon (és a '79-es Breaking Away filmben is bemutatták). A Purdue Grand Prix ennek a másolata gokartokkal, a Georgia Tech-féle Mini 500 pedig triciklikkel.