Maratoni küzdelem az Erie-tó partján

Maratoni küzdelem az Erie-tó partján - 1987. január 3.

A botladozó Jets

Az 1986-as futballszezon 12. fordulójáig a New York Jets 10-1-es mutatójával a liga legjobbja volt. Az alapszakasz hajrájára azonban a zöld-fehér gárda „elfogyni” látszott. Rövid idő alatt a védelem négy oszlopos tagja dőlt ki a csatasorból. A defensive tackle, Joe Klecko és a linebackerek vezéregyéniségének számító Lance Mehl szezonjának véget vetett sérülésük, de Marty Lyons és a sackgyáros Mark Gastineau újbóli hadrafoghatósága is kérdéses volt. Hogy kulcsjátékosainak elvesztése miként érintette a csapatot azt jól illusztrálta, hogy az utolsó fordulókban elszenvedett öt vereség alkalmával három ízben legalább 45 pontot engedélyezett a több sebből vérző védelem. A hatalmas nyomás alatt játszó támadóegység is megroggyant az irdatlan teher alatt. Az addig kiválóan irányító Ken O’Brien megingott és TD-passzai helyett inkább hibáinak és sack-jeinek száma gyarapodott. A 10-6-tal záró New York-i együttes csupán jobb főcsoportbeli mérlegének köszönhette, hogy katasztrofális hajrája dacára beevickélt a rájátszásba. A támadások kereszttüzébe került főedző, Joe Walton quarterback-jének lecserélésével kívánta felrázni első playoff-mérkőzésére készülő alakulatát. A veterán csereirányító, Pat Ryan egyrészt egészségesebb volt a sokat szenvedett O’Briennél, másfelől mozgékonyabb, mint a klasszikus „pocket QB”. Az AFC két „wild card” csapatának a Jetsnek és Kansas City Chiefsnek összecsapására 1986. december 28-án került sor a Giants Stadiumban.

A Chiefs szintén viszontagságos úton verekedte el magát a rájátszás első köréig. 3-3-as kezdést követően John Mackovic vezetőedző lecserélte kezdőirányítóját, Todd Blackledge-t a tapasztalt Bill Kenney-re, akinek irányításával a gárda 7-3-ra javította mérlegét. (Bill Kenney egyébként az egyetlen „Mr. Irrevelant”, azaz a draft utolsó pickjével választott játékos, aki valaha bekerült a Pro Bowlba. Kenney 1983-ban klubrekordot felállító 4348 passzolt yarddal vívta ki az egyedülálló elismerést.) Egy hármas vereségszériát, majd újabb két sikert követően a Kansas Citynek győznie kellett a pittsburghi Three Rivers Stadiumban, ha életben akarta tartani a playoffhoz fűződő reményeit. Noha szerzett yardok tekintetében a Steelers 515-171 (!) arányban felülmúlta ellenfelét, de a Chiefs mégis 24-19-es győzelemmel távozott Pittsburghből. A csapat valamennyi pontját a special team szenzációs játékának köszönhette. Nick Lowery sikeres mezőnygólja mellett egy blokkolt punt, egy blokkolt mezőnygól és egy kickoff return után ért el TD-t a piros-fehér gárda. A győzelem ára, Bill Kenney sérülése volt, így a Jets elleni wild card mérkőzésre megint Blackledge vezetésével vonultak ki a Főnökök.

A Mark Gastineau visszatérésétől feltüzelt New York-i védelem sem tudta megállítani a vendégek első támadósorozatát, ám a kimaradt extra pont miatt az első negyed végén csak 6-0-ra vezetett a Chiefs. A Jets soron következő drive-ja a Kansas 33-as vonalánál 4. és 6-nál megtorpanni látszott, de a Joe Walton a hosszú mezőnygól helyett inkább kockáztatott, és nekiküldte a támadókat a negyedik kísérletnek. Pat Ryan, beigazolva mestere várakozását, egy fake handoff után megiramodott a labdával és 24 yardos futásával megadta csapata számára szükséges lökést. A megmozdulás mérkőzésfordító momentum volt. Két play-jel később Freeman McNeil futásával átvette a vezetést a Jets, majd a második 15 percben Ryan két TD-passza után 21-6-ra alakult az eredmény. A második félidő első játékában aztán a Jets linebackere, Kevin McArthur elkapta és touchdownra váltotta Todd Blackledge rossz passzát és 28-6-nál a csata eldőlni látszott. Az utolsó negyedben egy újabb remek special team-játék (blokkolt punt utáni TD) visszahozta a Kansas City reményeit, de a választámadásban Ryan harmadik TD-passza bebiztosította a Jets győzelmét és továbbjutását. New York Jets - Kansas City Chiefs 35-15! A gyászos kudarcsorozatot feledtető playoff-siker után a zöld-fehéreknek az AFC legjobb csapata, a Cleveland Browns otthonában kellett helyt állnia.

Az 1986-os Cleveland Browns

Az Erie-tó partján álló Cleveland Municipial Stadium 1981. január 4. óta első ízben adott otthont playoff-mérkőzésnek. Hat évvel azelőtt a helyi szurkolók bízvást reménykedhettek abban, hogy kedvenceik egészen a Super Bowlig menetelnek, hiszen, lélegzetelállító finisei miatt, a „Kardiac Kids”-ként emlegetett gárda az NFL mezőnyének legizgalmasabb és legjobb formában lévő alakulatának számított és főedzőjét, Sam Rutiglianot az év edzőjének választották. Az 1967-es nevezetes Ice Bowl óta a leghidegebb körülmények között játszott meccsen alig egy perccel a vége előtt a vendég Raiders 14-12-es vezetésénél a Browns támadói az Oakland 13-as vonaláig jutottak. Rutigliano mezőnygól helyett MVP idényt zárt irányítója, Brian Sipe kezébe adatta a labdát. (A csapat kickere, Don Cockroft korábban már elhibázott két mezőnygólt és egy jutalompontot, egy további extra pont pedig rossz snap miatt hiúsult meg.) A „Red Right 88” néven elhíresült passzjáték a hazaiak számára balul ütött ki. Sipe rosszul olvasta a védők mozgását, és üresen árválkodó első számú elkapója helyett a tight end, Ozzie Newsome-ot kereste. Newsome azonban nem kapta meg a játékszert. Az ezüst-feketék safety-je, Mike Davis lehalászta a rosszul irányzott passzt és továbbjuttatta a Super Bowl diadalig szárnyaló Fosztogatókat. A „Red Right 88” sokkoló mementóként maradt meg a Browns szurkolóinak emlékezetében.

Ha az 1980-as idény (a „Red Right-88”-ig) álomszerű volt, úgy a következő év rémálommal ért fel. A Cleveland 5-11-es mérleggel zárt, Sipe pedig 17 TD mellett, 25 interceptiont dobott. 1982-ben a Browns 4-5-ös mutatója ugyan (a sztrájk által megrövidített szezon révén megváltoztatott playoff-formátum miatt) elegendőnek bizonyult a rájátszásra, de a Raiders hamar búcsúztatta a revansra éhes gárdát. 1983-ban ugyan akadtak fellángolások, de a Browns végül hajszállal lemaradt a playoffról. Az idényt követően Brian Sipe a konkurrens ligába, a USFL-be távozott, a Cleveland pedig megérezte hiányát, mert 1-7-tel indította az 1984-es évet. A borzalmas startot követően Art Modell elküldte Rutiglianot és a csapat defensive coordinatorát, Marty Schottenheimert ültette a helyére. Schottenheimer játékosként (linebacker poszton) az AFL-ben játszó Buffalo Billst, majd a Patriotsot és a Coltsot erősítette. Az 1970-es évek második felében a Giants és a Lions linebackereit edzette és 1980-tól lett a Cleveland Browns védekező egységének edzője. 1984-es előléptetését követően a clevelandiek tiszteletreméltó 4-4-es hajrával zárták az idényt és az eredmény elegendő volt ahhoz, hogy Schottenheimer a csapat főedzője maradjon. Az 1985-ös idényre készülve Marty egy remek fiatal irányító megszerzésével számolhatott.

A magyar származású és Cleveland környékén született Bernie Kosar már a középiskolai éveiben is kivételes tehetségről adott tanúbizonyságot. Ezt követően a University of Miami hallgatójaként, a felemelkedő Hurricanes gárdájának irányítói posztját vette át, Jim Kelly nehéz örökébe lépve. 1983-ban Kosarék 10-1-es mutatóval zárták a szezont, és az Orange Bowl-on (nem mindennapi körülmények között) legyőzték a sokkal esélyesebbnek tartott Nebraskát. Nem csoda, hogy az irányító az 1985-ös draft előtt kelendő portékának számított, és a Minnesota Vikings minden követ meg is mozgatott annak érdekében, hogy megszerezze. Csakhogy Kosar Clevelandbe kívánkozott és végül azzal sokkolta a minnesotai gárdát, hogy a drafttól távol maradva csak a Supplemental Draft-ra nevezett be, ahol a Browns first pick-kel rendelkezett. Az ellentmondásos körülmények dacára az Erie parti város drukkerei azonnal szívükbe zárták az irányítót, aki mind a mai napig az egyesület egyik legnépszerűbb játékosának számít. Népszerűségének növeléséért Kosar a pályán nyújtott teljesítményével is sokat tett. 1985-ben Gary Danielson sérülését követően jutott először játéklehetőséghez, és noha csak passzkísérletei felét juttatta célba, de segítségével a Browns 8-8-as mérleget elérve a playoffba jutott. 1986-ban már kétségtelen kezdőirányítóként Bernie Kosar szenzációs idényt produkált. Az addig inkább futó, mint passzoló támadóegység élén csaknem 4000 passzolt yardot hozott össze és 17 TD mellett csupán 10 interceptiont követett el. Kosar az offense-t sokélű fegyverként forgatva remekül osztotta el a labdát, és noha a szisztéma miatt egy játékostársa sem büszkélkedhetett rekordszámú elkapással, de heten jutottak legalább 30-40 reception-höz. Elkapások és TD-k tekintetében Brian Brennan vezette az elkapókat, de a gárdát erősítette a háromszoros Pro Bowler és később Hall of Fame-be választott tight end, Ozzie Newsome is, aki jelenleg a Baltimore Ravens általános menedzsere. A Browns támadójátékának sokoldalúságát illusztrálta, hogy három futó is legalább 30 elkapással zárt, sőt a fürge Herman Fontenot inkább az elkapásokban jeleskedett. A „sokfejű szörnyetegként” jellemezhető futógárda legalább olyan veszélyes eleme maradt a clevelandi offense-nek, mint amilyenné a megújult passzjáték vált. A „Mack Trucknak” becézett Kevin Mack 1985-ös Pro Bowl-os újoncidényét követően 1986-ban 10 futott TD-vel volt a csapat legeredményesebb futója, és mellette Curtis Dickey és Earnest Byner jelenléte fokozta az alakulat hatékonyságát.

A jelentősen feljavult támadójáték mellett a Cleveland Browns fő erőssége 1986-ban is a masszív védekezés maradt. A D-line tengelyében a háromszor Pro Bowlba választott defensive tackle, Bob Golic állt. Az egység legeredményesebb sack-elője (9 sack-kel) a veterán end Carl Hairston volt. (Hairston utóbb Schottenheimer alatt edzősködött a Chiefs-nél, majd a Super Bowl-t nyert Rams-nél Dick Vermeil beosztottjaként. Utóbb Vermeilt követve visszatért Kansas-be, jelenleg pedig a Packers defensive endjeit edzi.) A nem kevésbé impozáns linebacker-sor két legnagyobb neve, két négyszeres Pro Bowler Clay Matthews és Chip Banks volt. Banks-et, akit 1982-es újoncévében a szezon legjobb újonc védekező játékosának választottak, 1986-ban Golic-kal együtt került be a Pro Bowl keretbe. A Browns összesen négy játékossal képviseltethette magát a szezonzáró hawaii gálamérkőzésen. Mind a négy játékos védő volt és közülük ketten, Frank Minnifield és Hanford Dixon a korszak legfélelmetesebb cornerback duóját alkották. Az NFL Network szakértői szerint a páros minden idők második legkiválóbb CB-tandemje, a raiders-es Lester Hayes és Mike Haynes után. Dixon-t háromszor, míg Minnifieldet négy alkalommal választották be a Pro Bowlba. A két játékost tartják a Brown legendás szurkolói keménymagjának helyet adó Dawg Pound névadóinak is. Az 1985-ös training camp alatt Dixon és Minnifield ötletére kezdtek el az irányítót bezsákoló védők ugatással hergelni magukat és ellenfelüket, s a szokást csakhamar a feltüzelt drukkerek is átvették. Az első „Dawg Pound” zászlót a két cornerback az első előszezonbeli mérkőzés előtt helyezte el a később hírhedtté vált lelátószakaszon.

Amennyire csapnivalóan zárta a New York Jets az 1986-os szezon alapszakaszát, annyira bombaformában várhatta a rájátszást a Browns. A clevelandi gárda zsinórban öt meccset nyert, kettőt hosszabbításban a csoportrivális Steelers és a Houston Oilers ellen. A 12-4-es mérleget jegyző Browns nem csak csoportja elsőségét hódította el, de a konferencia legjobbjának is bizonyult, így a playoff alatt végig számíthatott a hazai pálya előnyére, fanatikus szurkolói töretlen támogatására. 1987. január 3–án a Browns toronymagas esélyesként fogadta a „wild card” csapatok összecsapásából győztesen kikerült Jets-et a Cleveland Municipial Stadiumban.

Egy maratoni csata

A csapatok első támadósorozatai a nem hoztak pontokat. Legközelebb a hazai gárda került a vezetés megszerzéséhez. Noha egy fumbled snap kis híján derékba törte az első Browns-akciót, de Kosar rövid passzai és Mack futásai révén mezőnygól kísérlethez jutottak. A rúgást azonban a szezon közben igazolt veterán Mark Moseley elhibázta. (Moseley két dolog miatt is említést érdemel. Ő volt az utolsó olyan rúgójátékos, aki nem a Gogolak-fivérek által meghonosított „soccer style”-lal hozta játékba a labdát, és máig az egyetlen rúgó, akit a liga legértékesebb játékosának választottak.) A hiba lökést adott az ellenfélnek és a következő play a találkozó első nagy játékát hozta. A Jets irányítója, Pat Ryan egy ívelt labdával találta meg a jobb oldalvonal mentén Frank Minnifieldtől elhúzó Al Toont és a 28 yardos passz révén a vendégek először lépték át a felezővonalat. A nagy játékot egy még nagyobb követte. A snap után Ryan pitchouttal a jobbra futó Freeman McNeilnek hajította a labdát, majd a running back egy laterallal visszadobta azt irányítójának. A sajátos „flea flicker” megzavarta a Browns védelmét (a linebacker, Clay Matthews eszmélt leghamarabb, de ő is kapott egy remek blokkot a new yorkiak centerétől, Joe Fieldstől), így Ryan 42 yardos bombáját a célterületig futó elkapó, Wesley Walker viszonylag zavartalanul válthatta a mérkőzés első pontjaira és touchdownra. Öt perccel az első negyed vége előtt 7-0 a Jetsnek!

A special team bakija után a Browns támadói a lehető legrosszabb helyről, saját 2 yardosukról indíthatták válaszakciójukat. Az életkorát meghazudtoló higgadtsággal és helyzetfelismeréssel megáldott Bernie Kosar azonban nem jött zavarba. Kihasználva a Jets linebackereinek passzal szembeni sebezhetőségét rendre futóit vagy tapasztalt tight endjét, Ozzie Newsome-ot kereste. Első sikeres, 20 yardos átadásával ki is húzta a csávából a célterületükhöz szegezett hazaiakat. A pazar játéktól önbizalomra kapott támadóegység feltartóztathatatlanul masírozott előre. A drive végén megint Kosaré lett a főszerep. Egy play action után a jobb szélre kihúzó és ott eliramodó Herman Fontenot-hoz passzolta a labdát. A WR-ek kezével megáldott, fürge futó lomha védőjét jócskán lehagyva és egy tackle-ből kifordulva 37 yardos TD-elkapással egyenlítette ki az eredményt az első játékrész végén. 7-7!

A második 15 perc első fele meddő mezőnyjátékkal, pontosabban a minél előnyösebb mezőnypozíció kiharcolása jegyében telt. Az adok-kapokban a Browns tett szert hajszálnyi előnyre és a TE- és RB-passzokkal továbbra is hatékonyan operáló Kosar a félidő hajrájára újra a Jets vörös zónájába vezette a hazai támadókat. Az i-re mégsem sikerült feltennie a pontot, mert a linebackerek-kel ellentétben a zöld-fehérek defensive backjei remekül állták a sarat. Az első félidő során Kosarnak 11 passzkísérlete volt WR-ei felé, amiből csak 3 bizonyult sikeresnek. A Clevelandnek így meg kellett elégednie egy 38 yardos mezőnygól-kísérlettel, amit Moseley ezúttal 3 pontra váltott. 10-7 a hazaiaknak!

A Jetsnek még maradt ideje, hogy a félidő lefújása előtt válaszoljon, de már nem Pat Ryan irányításával. A cserequarterback a Browns védőinek (akik a meccs végén végül 9 sacket jegyezhettek) folyamatos nyomása alatt játszott az első játékrészben és a sok ütés megtette hatását. Joe Walton kénytelen volt szintén sokat szenvedett, korábban lecserélt irányítójának, Ken O’Briennek karjára hagyatkozni. A negyed utolsó perceiben O’Brien azonban inkább a lábaiban bízott. A kevéssé mozgékonynak tartott QB előbb futott egy first down-t, majd 20 másodperccel a vége előtt, negyedik kísérlet és 4 yardnál egy 16 yardos scramble-lel field goal távolságba juttatta csapatát. Mivel Pat Leahy 46 yardról nem hibázott így 10-10-zel vonulhattak öltözőbe a csapatok.

A harmadik negyedet a Browns kezdte, de támadásuk egy gyors „three and out”-ba fulladt. A hasizomhúzódással bajlódó Mark Gastineau egy sack-kel jelezte, hogy sérülése dacára is elszánt és harcra kész. A védelem helytállásától fűtött new yorki-ak első drive-jukban az addig csupán 18 yardot futó, Freeman McNeil kezébe adták a labdát. A cseles running back futásaival az ellenfél térfelének közepéig masírozott Jets, majd Pat Leahy 37 yardos mezőnygóljával 13-10-es előnyhöz jutott. 11 perc volt még hátra a harmadik negyedből.

A Cleveland játéka nem sokat változott az első félidőhöz képest. A Jets „front seven”-je megállította a futást, ezért Kosar a passz mellett döntött (a futás-orientált Schottenheimer nem csekély bosszúságára). A harmadik negyedben a Browns irányítója csak háromszor futtatta a labdát. Kosar rövid passzait a futók vagy Newsome többször hosszú nyereségre váltották, de a hosszú átadások rendre meghiúsultak. Illetve nem csak azok. Moseley a harmadik 15 perc vége felé második field goalját hibázta el. Az ellenfél azonban egyelőre nem tudott élni a clevelandi hibák miatt számára tálcán kínált lehetőséggel. O’Brien előbb egy remek passzt adott Al Toonnak, a Browns 40 yardosáig vezetve játékostársait. Majd egy sorsdöntő playben túldobta a Hanford Dixont faképnél hagyó, sebes elkapóját. Mivel a Jets innen már egy tapodtat sem bírt előrehaladni, ragyogó sanszot elszalasztva, puntra kényszerült.

A negyedik negyedet hatékony passzjátékkal kezdte az újra a labdához jutó Cleveland. Egy a Kosar-Newsome páros által összehozott „nagy játékot” követően a hazaiak újra a Jets vörös zónájában találták magukat. Második kísérletnél egy trükkös játékot is bevetettek. Az elkapó Brian Brennan egy „end around” után WR-társának, Webster Slaughternek passzolt. A passz azonban csak 5 yardra volt jó, így 3. és 5 következett. A soron következő játékban Kosar vette célba Slaughtert, de a passzt a New York cornerbackje, Russell Carter látszólag remekül levédekezte. Csakhogy repült a sárga zászló és a büntetés Carter ellen szólt defensive holdingért. A Browns first downhoz jutott 10 yardra a gólvonaltól! Két rövid Mack-futással az ötösön belülre jutottak. Kevin Mack harmadszor már nem kapta meg a labdát. Kosar passzra vállalkozott, de átadását, rossz döntéssel, az endzone bal sarka felé double coveragebe dobta és korábbi hibáját helyrehozó Russell Carter elcsípte azt. A „Red Right 88” emléke kísértett, de még 9 perc maradt a lefújásig.

A következő öt percre a Jets birtokolta a labdát, de a kissé konzervatívan játszó és a Browns pass rush által sakkban tartott alakulat csupán a félpályáig jutott. A puntot követően Bernie Kosar saját 15 yardosáról indulva hozhatta játékba a játékszert. A nyilván még előző hibáján rágódó ifjú irányító azonban újabb, immár végzetesnek látszó bakit vétett. A zöld-fehérek safetyje Jerry Holmes figyelt Herman Fontenot-ra, és amikor Kosar újfent futóját célozta meg passzával, Holmes elélépett és lehalászta a labdát. A két egymás utáni passzkísérletből született két interception közötti leglényegesebb különbség az volt, hogy míg az elsőt követően a saját, addig a második után ellenfele 20 yardosáról jöhetett a Jets. És már csupán 4 perc volt hátra a meccsből. A vendégek nem kezdték el pörgetni az órát, hanem a labdaszerzést követő első játékukkal touchdownt értek el. Freeman McNeil átszlalomozott a védőkön és 20-10-es, behozhatatlannak látszó előnyhöz juttatta csapatát. A Cleveland Municipial Stadium különben zajos közönsége elnémult, sokan hazaindultak.

Elég volt azonban egyetlen momentum, hogy a Dawg Pound és az egész aréna újra megteljen élettel. A Browns 2. és 24-nél állt, amikor a vehemens és az ellenfél tacklejével, Paul Farrennel való viaskodástól különösen feltüzelt Mark Gastineau egy „late hittel” felöklelte az ellenfél irányítóját. Gastineau fegyelmezetlensége mérhetetlen sokba került a New Yorknak és döntően meghatározta a rangadó végkimenetelét. A „roughing the passer” büntetés jóvoltából a hazaiak 3. és 24 helyett first downhoz és 15 yardnyi nyereséghez jutottak. A Dawg Pound fanatikus drukkerei fordulatot szimatoltak és Kosarék másfél perc alatt keresztül is száguldottak a pályán. Reggie Langhorne és Brian Brennan két-két parádés elkapást hajtott végre, majd a „two minute warning”-ot követő első játékban Kevin Mack 1 yardos TD-t futott és három pontosra faragta a Cleveland hátrányát. 20-17!

Marty Schottenheimernek nem maradt más választása, mint az onside kick, de a rúgást követően a Jets speciális egységének játékosa, a running back Marion Barber (a Cowboys jelenlegi sztárjának édesapja) kaparintotta meg a labdát. Nem volt vitás, hogy a New York három futást fog választani, hogy futassa az órát és időkérései felhasználására késztesse ellenfelét. Az első kísérletnél McNeilt hamar feltartóztatták, ráadásul a futó könnyebb sérülést is szenvedett. 3. és 10-nél Joe Walton „quarterback draw-t” hívott, a playt, mely a Kansas City ellen egy kritikus szituációban már kirántotta a bajból. Az elképzelés ezúttal csődöt mondott. A clevelandi D-line még a line of scrimmage előtt feltartóztatta a futni próbáló O’Brient és a sack jóvoltából az óra is megállt! A punt nyomán úgy tűnt kedvezőtlen pozícióból indíthatja utolsó, kétségbeesett akcióját a Browns, de egy büntetés miatt végül a 32 yardosról kezdődhetett a drive. Újabb „break” a hazaiak számára! És nem ez volt az utolsó. 53 másodperccel a vége előtt Kosar hosszú passzt indított Brennan felé, ám a szoros őrizetben lévő elkapó nem tudta birtokba venni a labdát. Azonban repült a sárga zászló és a Brennan ellen elkövetett defensive pass interference miatt máris a Jets 42 yardosához jutott a clevelandi támadóegység. A következő passz megint messzire szállt. A Russell Carter által vigyázott Webster Slaughter kezében ugyan dadogott a labda, de végül szenzációs elkapást hajtott végre a gólvonaltól 5 yardra. Az elkapónak azonban nem sikerült kilépnie az oldalvonalon túlra, így az óra nem állt meg. A Browns támadói sebesen nyargaltak az új line of scrimmage-hez, Marty Schottenheimer heves gesztusokkal mutatta Kosarnak, hogy vágja földhöz a labdát, s ezzel állítsa meg az órát. A vakmerő QB azonban még a rendes játékidőben meg akarta nyerni a mérkőzést és egy passzal újra Slaughtert kereste. Russell Carter kis híján újabb interceptiont fogott, de a labda kiperdült peches védő az ujjai közül. 11 másodperccel a vége előtt aztán bejött Mark Moseley és 22 yardról nem hibázva döntetlenre és hosszabbításra mentette a derbit.

A pénzfeldobásnál a szerencse a Jetsnek kedvezett, de a zöld-fehérek képtelenek voltak élni a lehetőséggel, így rövidesen megint a hazaiak vették át a kezdeményezést. Kosar hamar igazolta, hogy még nem lőtte el összes puskaporát. Előbb Herman Fontenot-t hozta játékba, majd egy hosszú passzal Reggie Langhornenak dobta a labdát, aki Jerry Holmes-szal a nyakában is tökéletes 36 yardos elkapást mutatott be. Langhorne bravúrja megint a Jets 5 yardosáig juttatta a clevelandieket. A győzelem karnyújtásnyira volt csupán. Moseleynak ezúttal 23 yardról kellett értékesítenie a „chipshot” mezőnygólt. A veterán „straight on” rúgó azonban a nap során harmadszor is hibázott! A drámai rangadó még korán sem ért véget!

A Jets támadóegysége újabb és újabb sanszot kapott, amivel újra és újra nem tudtak élni. A támadófal nem tudott megbirkózni a Browns félelmetes pass rushával, a passzok célt tévesztettek, a futás McNeil nélkül kiváltképp nem működött. A New York-i csapat szinte csak kimerült, de még elszánt védelmében bízhatott, hogy egy labdaszerzéssel kicsikarhatja a végső győzelmet. A labdaszerzéshez nem is hiányzott sok. A sorssal kacérkodó Bernie Kosar majdnem újabb INT-t dobott, a robosztus Kevin Mackre pedig olyan ütést mért az őt szerelő Gastineau, hogy a futó kiejtette a labdát, amit azonban a hazaiak szerencséjére a támadófal egyik tagja kaparintott meg. Schottenheimer ennek ellenére nem félt újra és újra erőfutójára bízni a játékszert és újabb és újabb futással fárasztani a lankadó Jets-védelmet. Mack hat futással 35 yardot gyűjtött és a lábain a hosszabbítás második 15 percének elejére megint mezőnygól-kísérlet távolságába került a Cleveland Browns. Három korábbi bakiját követően a Cleveland Municipial Stadium 80 000 fős közönsége lélegzetvisszafojtva figyelte Moseley 27 yardos próbálkozását, az egykori MVP azonban ezúttal nem tévesztett célt és a sikeres field goal végre pontot tett az NFL történetének harmadik leghosszabb összecsapásának végére.

A Browns 23-20-as, vártnál élesebb csatában kivívott győzelmével az AFC döntőjébe került. Bernie Kosar noha két interceptionje mellett csupán egy TD-passzt adott, de 483 passzolt yardjával máig élő playoff-csúcsot állított fel. Az ifjú titán újabb fellépésén méltó ellenféllel szemben bizonyíthatta érettségét. Egy héttel később a Denver Broncos színeiben egy szintén sporttörténelmi tettek végrehajtására kész és képes irányító érkezett Clevelandbe, John Elway.

Dorkó Szabolcs (Szabler)

Kapcsolódó cikkek:
A Dolphins-Jets rivalizálás 2. - A párbaj
A Drive - legenda születik