Martel Van Zant története

2006 novemberében vagyunk. 40 ezer fanatikus Oklahoma State szurkoló tölti meg a Boone Pickens Stadiumot az Oklahoma állambeli Stillwaterben. A Baylor egyetem támadósora van a pályáján az Oklahoma State védelme ellenében. A passz az egyik WR felé száll… De a WR nem tudja elkapni, az egy CB kezében hal el, interception. Hangrobbanás. A play végén szerelik a fiatal játékost, Martel Van Zantet. A szurkolók két kezükkel mintha integetnének felé, és igen, ezt is teszik, ez egy jel. Martel nyakába ugranak a csapattársak, ütögetik a sisakját… De Martel csupán a vibrálást érzi, benne csend honol, semmi nem jön át a nagy örömből, a hangrobbanásból, a társak szavaiból, csak a kézjelzések a szurkolóktól és az ugrálás, semmi más… Az Oklahoma State Cowboys kezdő CB-je, Martel Van Zant ugyanis siket. Nem hall, nem beszél, csupán jelbeszéddel lehet vele kontaktusba kerülni.

Martel 1985. augusztus 18-án született Tylerben, Texas államban. Anyja, Alice a terhessége alatt himlős lett. Az ilyen esetek sokszor járnak elvetéléssel, más esetben komoly egészségügyi következményei lehetnek a magzatnál. Martelnek ennek következtében nem fejlődött ki a dobhártyája. Mondhatjuk akár szerencsésnek is, hiszen él, és képes dolgokra, de egy ember számára a hallás nélküli élet szintén nagyon komoly nehézség. Martelnek négy teljesen egészséges testvére van, a családban senki sem volt rajta kívül siket, így elég nehéz volt a szülőknek is a dologgal szembenézni. Van Zant annak ellenére, hogy ezzel a fogyatékkal élt, második osztálytól rendes iskolába járt. Nyolcadik osztályra jött rá arra, hogy hatalmas tehetsége lehet a sportokhoz. Próbálkozott európai futballal, atletizált, és kosarazott is. Aztán végül a foci mellett döntött. Nagyon sokan figyelmeztették rá, hogy ott bizony beszélni kell, hallani a sípszót, hallani az utasításokat, de ő nem figyelt rájuk. Ezt szerette ugyanis csinálni, ezt szerette, és akarta…
Középiskolából kikerülve Texas állam egyik legjobb CB-je volt. Karrierje során 21 interceptiont jegyzett, senior évében 10 passzt védekezett ki.

A nagy egyetemeket nem érdekelte, elriasztotta őket az, hogy a fiú fogyatékkal éli napjait. Volt mégis valaki, aki még junior évében megkereste a fiatal játékost. Les Miles volt az, az Oklahoma State akkori, az LSU jelenlegi, immár National Championship győztes főedzője. Milest egyáltalán nem zavarta Van Zant siketsége. Ez annak köszönhető, hogy Les Milesnak van egy bátyja, aki halláskárosodott. Miles tudta, hogy tud játszani, tudta, hogy csak valaki kell, aki tolmácsol számára, és máris van egy fantasztikus CB-je. Van Zantet az Oklahoma State mellett az Arizona, a Colorado, a Southern Methodist, a Texas Christian és a Texas A&M egyetemek próbálták megszerezni a recruiting során. De ő végül mégis a területen már rutinosabb, jeleket is ismerő HC, Les Miles és a Cowboys mellett döntött.

Első éve előtt a csapat olyan embereket keresett, akik képesek lehetnek ellátni az információközvetítő szerepét. Allie Lee volt az, aki jelentkezett erre az „állásra”. Négy éven keresztül volt Van Zant füle és szája a csapat környékén, és az interjúk folyamán. Az összeérés kettejük között nem volt egyszerű, mert Lee nem nagyon ismerte a futballt belülről, és bizony kisebb problémák akadtak a csapattársakkal is, akik furcsán néztek rá. Hatalmas eredmény az, hogy a második év kezdetére már az összes játékostársa képes volt valamilyen szinten jelbeszéddel is „szóba állni” vele.
College pályafutása nehezen indult a nehézségek áthidalása miatt. Freshmanként (2004) 8 mérkőzésen játszott, de csak special teamben. Sophomoreként (2005) már szerepet kapott nickel CB-ként is. Az igazi áttörést azonban a junior éve (2006) jelentette. Van Zant ekkor lett az OSU Cowboys kezdő cornerbackje. 67 szereléssel, 6 kivédekezett passzal és 2 interceptionnel zárt. Év végén több díjat is kapott, amelyekkel elsősorban bátorságáért, sport iránti alázatáért, hatalmas szívéért és küzdenitudásáért jutalmazták. 2007-ben viszont komoly sérülésektől szenvedett. Előbb lábával, majd bokájával bajlódott, kevés időt töltött a pályán Mike Gundy csapatában. November elején elvesztette a csapat az egész szezonra és nem tudott még a mai napig sem száz százalékosan felépülni sérüléséből.

A Combinera nem hívták meg, de ott volt, mint kívülálló. Allie Leevel sorra járták a csapatokat, hogy lehetőséget kaphassanak arra, hogy megmutassák, mennyire nem okoz nekik problémát a kommunikáció, és hogy a hallás teljes hiánya is áthidalható. Sok csapat lehetőséget is adott nekik, így ezt a tényezőt bizonyos szinten sikerült kiiktatni, de még mindig lehetnek a csapatoknak komoly aggályaik ennek ellenére. És ezt Martel is tudja, hiszen mindig meg kellett küzdenie azért, hogy ne legyintsenek, amikor meglátják. Számára az egész college fociban az volt a megváltás, amikor az ellenfelek beszéltek hozzá, odaszólogattak neki a play előtt, pedig tudták, hogy nem hallja, amit mondanak. Mondhattak bármit, őt nem zavarta, de hogy úgy tekintettek rá, mint aki hall, már felüdülés volt a számára. Tudja azt, hogy nehéz az NFL-be bekerülni ekkora hátránnyal, de azt is, hogy két embernek már sikerült. 1973-ban Bonnie Sloan játszott a Ramsben, az 1990-es évek elején pedig Kenny Walker a Broncos csapatában.

Az OSU Pro Dayen március 12-én nem volt képes teljes értékű munkát végezni még mindig nem teljesen rendbejött bokája miatt, de 25-ször kinyomta a 102 kg-ot. Magassága (186 cm) és súlya (95 kg) is megvan a CB, de leginkább a S poszthoz. Futógyakorlatokat csak később végzett azok előtt, akik kíváncsiak voltak rá. 4,4-4,5 másodperc közötti 40 yardra képes, több ízben mértek ilyen eredményt nála a tavaszi edzőtáborokban. Képességei, ügyessége alapján draftolnia kellene egy csapatnak, de siketsége miatt ez valószínűleg csak álom marad. Martel is tudja ezt: „Úgy gondolom, minden okkal történik. Tudom, hogy a sérülésem rontja az esélyeimet, de úgy gondolom, hogy már az nagy dolog, hogy ott lehetek a drafton. Ha draftolnak, az csodálatos lesz, de ha free agentként kapok lehetőséget, annak is örülök majd. Csak egy esélyt akarok arra, hogy az NFL-ben játszhassak, hogy a csapatoknak bizonyíthassak.”

A realitás azt mondatja velünk, hogy nem fogják kiválasztani, de azt hiszem, az olvasottak után nincs olyan ember, aki ne szurkolna ennek a lelkes játékosnak, akire hallássérültek ezrei néznek fel az Egyesült Államokban. Számukra Martel hős, és lehet az számunkra is, hiszen mindent megtesz azért, hogy elérje a célját, annak ellenére, hogy hatalmas hátrányból indul.

A draft 7. körében szorítsunk azért, hogy Martel Van Zant neve elhangozzon a pódiumról. Megérdemelné, kétség nem fér hozzá.

Videó

Gaál Sándor (gsn)