NCAA: BCS összefoglaló 7. játékhét, 2. rész

 

ACC

 

A Clemson először kezdte hét győzelemmel az idényt 2000 óta, miután drámai körülmények között fordították meg a Maryland elleni mérkőzésüket 18 pont hátrányból Sammy Watkins a már többször megénekelt elsőéves elkapó szenzációjának köszönhetően. Két touchdown elkapása mellett 89 yardos kickoff return touchdownt is szerzett, amivel a Tigers végleg át tudta venni a vezetést a negyedik negyedben. A Maryland támadói az egy héttel ezelőtti tetszhalott állapotból felébredve C.J. Brown inkább futó, mint passzoló irányító vezetésével késztették nagy küzdelemre Tajh Boydékat. Brown 162 yardot szerzett a földön, a negyedik legtöbb egy irányítótól a főcsoport történetében. Nem rossz kezdés, mikor éppen csak átvette a padra száműzött Danny O’Brientől a stafétát.

 

 

A Georgia Tech viszont már nem volt ilyen szerencsés. Szeptember óta arról írtam velük kapcsolatban, hogy a passzjátékban felfedezett potenciál miatt tud annyira sikeres lenni a támadójátékuk. A Virginia ellen ez a légi produkció már teljesen eltűnt (2/8 30 yard, 2 INT). Emellett a Caveliers Perry Jones és az elsőéves Kevin Parks vezetésével közel 300 yardot futott össze. Vagyis képesek voltak kontrollálni az órát, és meggátolni a GT támadóit a nagy játéktól. Paul Johnson vezetőedző idegeit fegyelmezetlenségek is borzolták. Két hosszú (egy TD-t eredményező) futásukat fújták vissza „illegal block in the back” büntetés miatt távol a játék aktuális kibontakozásától. Nem sokkal a félidő előtt szerezte utolsó pontjait a Virginia mezőnygólból, de a szünet után is képesek voltak megőrizni három pontot a 24-14-es előnyükből.

 

Jacory Harrisre rá sem lehet ismerni. 12/3-as TD/INT aránya kiváló, és végre kijött nekik a lépés, amivel Al Golden megszerezte első főcsoport győzelmét. Félidőre már 24 pont előnyt építettek ki a North Carolina ellen. A végső izgalmakról a Tar Heels touchdownja gondoskodott az utolsó percben és az általuk megszerzett onside kick. Az utolsó játékukból azonban közel félpályáról nem „hail mary” dobással próbálkoztak, hanem a „lateral” passzokba vetették utolsó reményüket. Tévesen. A Miami (FL) győzött, tehát nem ismétlődött meg velük az előző heti kudarc a VT ellen.

 

A maradék két találkozón érvényesült a nagyon sima papírforma, vagyis a Florida State és a Virginia Tech is könnyen nyert.

 

8. játékhét programja

 

Idén először és utoljára teljes fordulót rendeznek a főcsoportban, vagyis mind a 12 csapat akcióba lép, hat konferencia meccsel.

 

#7 Clemson v. North Carolina, 18:00

Duke v. Wake Forest, 18:30

#16 Virginia Tech v. Boston College, 21:00

Miami (FL) v. #22 Georgia Tech, 21:30

Virginia v. North Carolina State, 21:30

Florida State v. Maryland, 21:30

 

A VT-BC párharc kivételével kiegyensúlyozott összecsapásokra lehet számítani.

 

Big East

 

Nincs otthon a macska, cincognak az egerek mottóval is jellemezhető a legutóbbi fordulójuk. A West Virginia pihenőhetét töltötte, így a legnagyobb mutatvány a Cincinnati csapatára várt, hogy hozza a kötelező sikert a Louisville ellen hazai pályán. Erre a vártnál kicsit nehezebben sikerült, de a második félidőben megválaszolatlan 18 ponttal maradéktalanul eleget tettek az elvárásnak. A másik főcsoporton belüli találkozón a UConn végre ünnepelhetett. Már a múlt heti játékuk is biztató volt a besült utolsó felvonás ellenére. Ezúttal se bombáztak le senkit a pályáról, de a South Florida hibáiból (két interception, két elvesztett fumble, rontott negyedik down, két elhibázott mezőnygól) és az elsőéves Lyle McCombs futásaiból (32-130) élve megnyerték idei harmadik meccsüket is. Annak ellenére, hogy irányítójukat a Bulls védelme hét alkalommal sackelte.

 

A Rutgers tovább csillogtatta védelmét, ezúttal a Navy futójátékát szelídítették meg, és tartották őket kétszáz yarddal idényátlaguk alatt. Két szerzett labdájukkal már huszonnégynél járnak idén, amivel országos elsők.

 

A Pittsburgh megint lejáratta magát. A Heinz Fielden blokkolt punt illetve kickoff return touchdownnal már 14-3-as előnnyel fordulhattak az első negyed után a Utah Utes ellen. Azonban támadójátékuk ezúttal nagyon hamar üresjáratba kapcsolt. 120 yardot sikerült termelni. Harminc passzkísérletből ötven yardot haladtak előre. Teljesen kiszámíthatatlan, ugyanakkor remény nélküli a játékuk.

 

RB Isaiah Pead – Cincinnati (a hét támadója): a negyed negyedben ötvenyardos futásával oroszlánrészt vállalt a fordításban. Összességében 20 futásból szerzett 153 yardot és egy touchdownt.

 

 

CB Byron Jones – Connecticut (a hét védője): a támadók képtelenek voltak touchdownt szerezni, így a védelemre hárult a feladat, hogy meccset nyerjen a South Florida ellen. Jones 10 yardos fumble return TD-vel legtöbbet tette azért, hogy csapata megnyerje az első főcsoport meccsét idén.

 

CB Brandon Jones – Rutgers (a hét special teams játékosa): a zárónegyedben a Navy mezőnygól kísérletét blokkolta, amivel megakadályozta, hogy a tengerészek átvegyék a vezetést. A Rutgers idei negyedik blokkolt FG kísérletét tudhatta le. Jones emellett a védőmunkában is kivette a részét egy interceptionnel.

 

A 8. játékhét programja

 

Louisville v. Rutgers, 2:00

Syracuse v. West Virginia (The Schwartzwalder Trophy), 2:00

USF v. Cincinnati, 18:00

 

A legnagyobb érdeklődés a Rutgers vendégjátékát kíséri. Kérdés, hogy melyik védelem kap nagyobb segítséget a támadósorától? Mindhárom meccsen az idegenben játszó csapat tűnik az esélyesebbnek. Senki se fogadjon nagy összegben három kettesre.

 

Big Ten

 

A fordulót követően egyedül a Wisconsin tudta megőrizni a veretlenségét, miután átgázolt az Indiana Hoosiers csapatán. A tavaly 83 szerzett pont után mindenki azt találgatta, hogy vajon eljutnak-e Russell Wilsonék a százas álomhatárhoz. A válasz egyértelmű nem. Szombaton „alig” szedtek össze 59 pontot. Győzedelmes menetelésük közben még arra is jutott idejük, hogy a North Carolina State-től száműzött irányítójuk Heisman kampányhadjáratát erősítsék. A második negyed elején Montee Ball dobott az irányítónak TD passzt. A futó emellett a talajon is összeszorgoskodott 143 yardot és saját maga futott három touchdownt, amivel kiérdemelte a „hét támadója” díjat a főcsoportban. Az Indiana oldalán nem lehet sok jó hírrel szolgálni. Lélekben készülhetnek a Purdue ellen idényzáró állami rangadójukra. A friss BCS rangsorban hatodik helyen szereplő Bret Bielema alakulat ellenben tovább robog a veretlen idény és az alapján remélt országos bajnoki döntő felé. A következő két hétben a Michigan State illetve az Ohio State védelme okozhatja számukra főcsoporton belül az igazi fejtörést. Ugyanis mindkét fent említett csapat kitett magáért.

 

Lássuk először a Buckeyest. Dan Herron először tudott náluk idén pályára lépni eltiltása miatt, és egyből száz yard fölé jutott (13-114, TD). Szükség volt a futójátékra, hiszen úgy tartották tízpontos előnyüket még a negyedik negyedben is, hogy Braxton Miller irányító egyetlen passz átadást sem kísérelt meg. Amikor végre passzra szánták el magukat, egyből touchdownt (Jake Stoneburner 1-17, TD) és hatékony red zone játékot ünnepelhettek. A meccs hőse feltétlenül az a védelem volt, amelyik már az előző két héten a Spartans és a Cornhuskers ellen is kitett saját magáért. John Simon szintén az eltiltott „ötök” közé tartozott. A védő falember remekelt a találkozón és dominálta az Illini támadófalat többek között négy negatív yardos szereléssel és két sackkel (a hét védője). Scheelhaase és társai képtelenek voltak konzisztens futójátékkal előrehaladni, az idén robbanékony passzjátékukat is megfojtotta az Ohio State secondaryje. Leghosszabb játékuk csak 21 yard volt. Az eredmény nem tükrözi hűen a két csapat játéka között látott különbséget. Az Illinois elveszítette veretlenségét.

 

 

A nap rangadójának ígérkezett a michigani derbi, a szurkolók azonban ugyanazt kapták, mint az előző évben. A veretlen Wolverines, egyszemélyes Denard Robinson showjával szállt hadba az előkelő ranglista helyezésével, majd a találkozó után leszegett fejjel kullogott haza az öccsitől elszenvedett újabb kiábrándító pofon után. Annak ellenére, hogy a Michigan State minden tőle telhetőt megtett a meccs elveszítésért. Több eladott labda, látványos fegyelmezetlenségek, buta szabálytalanságok, melynek eredménye 124 ajándék yard az ellenfélnek. A pálya hosszában fújó erős szél valamelyest limitálta a passzjátékot. A futójátékban Edwin Baker és a hazai Spartans uralkodott; zilálták szét az idén annyit dicsért Greg Mattison irányította védelmet, míg a második oldalon Robinsonékat kétyardos átlagra szorították vissza. A „cipófűző” összesen 165 yardig jutott (passzolt, futott). Utolsó puskaporukat a negyedik negyedben hat perccel a meccs vége előtt lőtték el, amikor nyolc yardra az ellen gólvonalától feleslegesen túlgondolkodták a negyedik és 1 helyzetet. A következő támadásban aztán Robinson megdobta a maga interceptionjét, amiből a védő azonnal touchdownt is szerzett. A dalnak vége. Negyedik győzelmét aratta a Michigan State sorozatban és bejelentkezett a Legends csoport bajnoki címért.

 

 

A Northwestern szurkolóknak lezárult egy nagy fejezet. Jó időre parkolópályára került a poén. Vajon hova tűnt a „W” az Io_a egyetem nevéből? Hát elvitte a Wildcats… Bizony, ilyen mélyen találta magát Pat Fitzgerald alakulata. Ismét pontzivatarban áztak el Dan Persáék vagy a másik oldalról James Vandenbergék újra pontokat tudtak szerezni a Penn State elleni fiaskó után. A végül tízpontos hazai siker letéteményesének nyugodtan kikiáltható Tanner Miller, aki még az első negyedben szerzett 98 yardos interception return TD-vel adta meg a találkozó alaphangját. Ezúttal Marcus Coker is képes volt vállaira venni a csapatot (22-124, 2 TD) így nem csoda Vandenberg is 10 yard/kísérlet statisztikai mutatót dobált össze. A Northwestern védelméről mindent elmond az a meccs utáni kritika, hogy a secondary tagjai a pályáról lejövet tudakolták egymástól, hogy most éppen zóna vagy emberfogás volt-e a feladatuk. A Trevor Siemiannal már irányítótrióval akciózó Wildcats nagyon messze került az idei bowl szerepléstől, és még mindig nyeretlen a főcsoportban. Az Iowára még mindig igaz, hogy ameddig a front 7 nem javul fel, a középmezőnynél többre nem vihetik.

 

A Penn State még mindig nem oldotta fel saját gordiuszi csomóját, de így is nyeri a meccseket, ha nem is pontszürettel és döntő fölénnyel, de a győzelem mégis győzelem. Idén még csak az országos bajnoki címre ácsingózó Alabamától kaptak ki, amit a friss és először jelentkező BCS rangsor a 21. hellyel honorált. Silas Redd idén negyedszer futott 100+ yardot, és közel egy hónap után szerzett ismét futott touchdownt. Szép csendben a főcsoport legtöbb yardot megtett futója lett. A Purdue „homecoming” hétvégéje keretében az Illinois ellen javíthat.

 

A 8. játékhét programja

 

Iowa v. Indiana, 18:00

Purdue v. #23 Illinois (Purdue Cannon), 18:00

Minnesota v. #13 Nebraska, 21:30

Northwestern v. #21 Penn State, 1:00

#16 Michigan State v. #6 Wisconsin, 2:00

 

A Spartans v. Badgers összecsapás az egyértelmű fő látnivaló. Már tavaly is az év meccsét játszották egymás ellen. Ha Pat Narduzzi védelme sem lesz képes lelassítani Montee Ballt és kis csapatát, akkor tényleg el lehet kezdeni hímezni a „csempiönsip” feliratú zászlókat és megbarátkozni a gondolattal, hogy idén felülmúlhatják a tavaly Rose Bowl diadalukat is.

 

Dávid László (DoM)