NCAA Esélylatolgatás

Elsőre a legtöbb olvasóban felmerülhet a kérdés: ha az NFL 32 együttese közül megtippelhetetlen a végső győztes, akkor minek próbálkozni a 119 (tulajdonképpen már 120) csapatot magába tömörítő NCAA elsőosztályával? A felvetés jogos, de mivel a profi liga "előcsarnokában" a nemzeti bajnoki címen kívül más babér is teremhet a résztvevőknek, így némileg könnyebb megjósolni az egyes konferenciák esélyeseit, esetleges Bowl-résztvevőit, persze tuti tipp nincs és nem is lesz soha. Előre leszögezem: se jövendőmondó, se hatalmas szakértő nem vagyok, a témával kapcsolatos tudásom az amerikai elemzések tanulmányozásában kimerül. Remélhetőleg azonban minden érdeklődő számára hasznos lesz ez az át- és előretekintés. Vágjunk is bele!

Ki lehet a bajnok?

A USC Trojans. Ritkán van arra példa, hogy egy csapatot szinte mindenki egyértelmű befutónak könyveljen el, de itt most erről van szó. Az utóbbi 10 év statisztikailag legsikeresebb gárdájának tulajdonképpen már előre borítékolták - képzavarral élve - a díszes trófeát. Pedig szezonról szezonra hatalmas tehetségek kerülnek át az NFL-be (elég csak a tavalyi drafton elkelt Bushra vagy Leinartra, az idein Jarrettre vagy Kalilra gondolni), a recruiting viszont kimeríthetetlen, és ez jópár évig még biztosan így marad. De lényeg a lényeg, a Trójaiaknál jobb védelme talán ókori elődjeiknek sem volt, egy falónál már nagyobb trükkel kell előrukkolniuk a jelenkor Ödüsszeuszainak (értsd ellenfelek edzőinek). A támadókról annyit, hogy az irányító John David Bootyt már Leinarthoz hasonlítják, bár ő még közel sem tett le annyit az asztalra, mint az Arizona Cardinalsban játszó elődje. A bajnokság megnyerése minden bizonnyal sokat nyomhatna a latba az első vaskos profi szerződés aláírásánál… Az igazán naggyá az teszi a USC-t, hogy tulajdonképpen nincs gyengepontja (az offenset azért meg lehet fogni), minden poszton szépreményű játékosok zöme várja a szezonkezdést. Ha csak valami csoda nem történik, (mint pl. tavaly az Oregon State elleni botlás), akkor valószínűleg láthatjuk majd őket január 7-én, a New Orleansban rendezett nagydöntőn.

Bár a Southern Californiát külön ki kellett emelnem, esélyesek vannak még bőven. A rendszer sajátosságából adódóan ráadásul a BCS-Championship Game mellett a négy nagy BCS-Bowl (Rose, Orange, Fiesta, Sugar) is döntőnek számít, mely bezsebelése hatalmas eszmei és anyagi siker az egyetemek számára. Megemlíthetném még a csodálatos futójátékkal rendelkező West Virginiát (irányítójuk az a Pat White, aki tavaly 100 yard feletti átlagot futott és 65% feletti hatékonysággal passzolt), a Michigant (Chad Henne és Michael Hart QB-RB páros, mindkettőt első körre várják 2008-ban), a 2005-ös bajnok Texast, az újjáalakuló Ohio Statet (bár a fél offense távozása sehol nem jelent jót), a címvédő Floridát (mely csapat egészen biztosan gyengült, a végzősök helyére érkezett új emberek gyengébbnek tűnnek), a Brian Brohm vezette Louisvillet, és nem utolsósorban a LSU-t, akit az egyetlen USC-re igazán veszélyt jelentő alakulatként tartanak számon. De hogy senki ne maradhasson ki, ezért csoportokra bontva folytatom a boncolgatást.

ACC:

Erről a konferenciáról először talán mindenkinek a Wake Forest tavalyi remeklése juthat eszébe. Jim Grobe fiai történelmet írtak Orange Bowlba jutásukkal, Winston-Salemben pedig 36 év után örülhettek újra csoportgyőzelemnek. Ezt túlszárnyalni, de még megismételni is már valami földöntúli esemény lenne, pláne ha figyelembe vesszük a többi sikerre éhes gárdát. Ebben az évben legvalószínűbbnek a Boston College-Virginia Tech konfdöntő ígérkezik, a BC-nél az irányító Matt Ryant, a VT-nél az LB-sort (főleg az Adibi-Hall párost) magasztalják az egekig a szakértők. Utóbbinál egy jelentős érzelmi többlettel is számolni kell, a néhány hónappal ezelőtti lövöldözés mélyen él a játékosok zömében…Meghatározó erő lehet még a mindig jó FSU és Miami, illetve a tavaly is harapós kedvükben levő clemsoni tigrisek, de a legutóbbi döntőben elbukó Georgia Tech és a csapatépítést új alapokra helyező (nagyszerű recruitingot produkáló) Butch Davis vezette North Carolina fájó pofonokat oszthat ki a nagyágyúknak. Összességében egy igen erős (többször előfordult azonban, hogy túlértékelt) csoportról van szó, ami végkimenetelének megtippelésekor csak annyit lehet mondani: majd decemberben térjünk vissza rá…

Big 12:

Északról a Nebraska, Délről a Texas masírozhat be a döntőbe. A déli divízió hagyományosan erősebb az északinál, ezért a Longhornsnak valószínűleg sokkal nehezebb dolga lesz. A Huskers annyira kiemelkedik északon, hogy nem is érdemes sokat foglalkozni vele, viszont amilyen ütésváltás lesz délen… Az csoport, ahol adva van 4 texasi és két oklahomai csapat, egyszerűen nem lehet rossz, aki a látványos, pontgazdag, igazi „erőfutballt” szereti, annak vigyázó szemeit ide kell vetnie. Különösen figyelemreméltó a Texas A&M Hawaiihoz hasonló, „mindig egy ponttal dobj többet az ellenfelednél”-stílusú játéka, mellyel nagy veszélyt (és egy elbaltázott szezont) hozhatnak a nagyokra, főleg az Oklahomára és a Texasra. A Soonerstől elment Adrian Peterson, az utánpótlás azonban máris háznál van Allen Patrick személyében, a Horns pedig némileg meggyengült secondaryja miatt lehet bajban (ezért lehet hatalmas mérkőzés az ősi rivális Aggies elleni rangadó). Itt a jelszó: kezdődjön már!

Big East:

Nem kell ahhoz őstehetségnek lenni, hogy a három „dobogóst” megtippeljük: Louisville, Rutgers, West Virginia, nem feltétlenül ebben a sorrendben. A többieknek lövése sem lesz, nem fognak beleszólni a hármas között zajló versenyfutásba. A Cards, Knights és Eers közül ki nyer? Jó kérdés, biztos válasz nincs is rá. Talán - hangsúlyozom talán – a West Virginia lehet a szó szerinti befutó. Az, hogy ki melyik Bowlra kvalifikálja magát (ilyen se sok helyen fordulhat elő), nem csak közvetlenül rajta múlik, hanem a sorsolás erősségén is, első blikkre itt is a WVU van nyerő helyzetben… Sokak szerint viszont a Big East hamarosan az egyetemi futball egyik új fellegvára lesz, és nem csak 3 csapat játszótere…

Big Ten:

A ’nagy tizek” tizenegy fős csoportja idén is parázs találkozókat ígér. Az Ohio State-Michigan ősrangadó idén is az „évszázad meccse” lesz, Joe Paterno újabb fantasztikus védőket nevel majd az NFL-nek, és így tovább. Egy dolog változott: a Wisconsinnal is komolyan számolni kell. Barry Alvarez idején sem lehetett már félvállról venni őket, de a legtöbb potenciált most érzem a Badgersben. A nagy közhely most is helytálló: ha a rajtot jól elkapják, nehéz lesz megálljt parancsolni nekik. Itt is a futót, P. J. Hillt, illetve a Joe Thomast pótlására érkező OT-t, Josh Oglesblyt emelném ki. Mindketten rekordokat döntögethetnek. A konferencia végső győztese a már korábban említett Michigan lehet, véleményem szerint ez a 4 csapat (tehát a Michigan, Wisconsin, OSU és a Penn State) lehet partiban egymással. A Michigan State, Purdue, Illinois drukkerek a pozitív mérlegben és valamelyik Bowl elérésében reménykedhetnek.

Mountain West:

Sajnos itt is nagy szakadék tátong a Utah, BYU, TCU trió és többi csoportellenfél között. Ebből a hármasból is kiemelkedik a TCU Horned Frogs, mely 2007 „Boise State Broncosa” (értsd: gyengébb konfból előlépve az egyik nagy Bowl győztese) lehet. A többi texasi csapat miatt sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni róluk, pedig Gary Patterson mester az évek során egy igen masszív kis együttest hozott össze. 6 év alatt 54 győzelem mellett 20 vereség, megspékelve a tavalyi imponáló 11-2-vel…A dátum, mikor a víz elválik a tűztől már most ki van jelölve: szeptember 4., TCU vs. Texas. A menetrend mindennek nevezhető, csak keménynek nem, a feladat tehát adott. Ahogy adott a többieknek is, akiknek ez a cél lebeghet a szemük előtt: megfogni a Békákat. Még egy érdekességet kiemelnék az avatatlan érdeklődők számára, ez pedig az Air Force Falcons. A Légierő – nevéhez méltatlanul – messzeföldön híres futójátékáról, nemegyszer 300-400 futott yardot produkálnak meccsenként. Stílusuk a hagyománytiszteletért könnyen kiismerhető (idén nagyon gyengék lesznek), mérkőzéseik viszont igazi kuriózumnak számítanak.

Pac-10:

A USC-ről már beszéltem, nem kezdek bele újabb ömlengésbe. Helyette dicsérhetem a többieket, mert nagyon erős kompániát alkotnak. California, Arizona, Arizona State, Oregon State, a többek által lesajnált UCLA és Oregon, mind-mind fontos tényezők lehetnek ebben az évben. Persze ki-ki a maga módján. A csoport annyira erős, hogy akár még a 6. helyezett is bowlon vehet részt, ez nagy szó. A California például mindjárt az első héten, a Tennessee ellen villanthat, ezzel feladva a labdát vetélytársainak. Már csak az állami (Arizona-Arizona State, Oregon-Oregon State, Washington-Washington-State) rangadók és a két „nagy meccs” (Stanford-California, USC-UCLA) miatt megéri erre a csoportra figyelni, hát még ha a várható tűzijáték is megvalósul. A körbeveréseknek hatalmas szerepe lesz, és biztos láthatunk majd nagy játékosokat, összecsapásokat, felemelkedéseket és bukásokat.

SEC:

Nem kétséges, a SEC külön kategóriát képez az NCAA-n belül. A konferencia gyengébbnek számító gárdái is simán felvehetik a versenyt mondjuk a Sun Belt vagy a MAC elitalakulataival. Nem mellesleg azt sem árt megjegyezni, hogy a Southeastern Conference összes mérkőzése messze az átlag feletti színvonalat képvisel. Ha egy érdeklődőnek jó egyetemi focit kell ajánlani, elég csak rábökni a csoport éppen esedékes programjára, és már nem járt rosszul az illető. Az erőviszonyok viszont soha nem lehetnek kiegyenlítettek, ez ebben az esetben sincs másként. Keleten a Florida, a Georgia és a Tennessee, nyugaton az Alabama, az Arkansas, az Auburn és az LSU egy magasabb kategóriát alkot. Én személy szerint Tennessee-LSU konfdöntőt várok, utóbbi győzelmével. Pénzt erre se tegyen senki…

WAC:

Ha két csapat nevét megjegyezzük a WAC-ból, akkor már szinte mindent tudunk a csoportról. Az egyik a Boise State Broncos, a másik a Hawaii Warriors. A Broncosnál az RB Ian Johnson, a hawaiiaknál a csúcsdöntésre készülő QB Colt Brennan játéka figyelemreméltó. Előbbinél a világon egyedülálló kék talaj az otthoni meccseken, utóbbinál a csodálatos pontgazdag támadójáték (nem is volt tavaly olyan győzelmük, ahol ne dobtak volna legalább 40 pontot!) ami különlegessé teszi őket a többiekkel szemben. A Boise Statenek emberfeletti teljesítményt kellene nyújtania eredményei megismétléséhez, a Hawaiinak pedig a menetrendje egyszerűen olyan könnyű, hogy a csoportgyőzelemhez elég lehet, ennél komolyabb álmok szövögetéséhez viszont nem. A Nevada „vezette” többi csapat csak statisztálhat Johnson és Brennan sziporkázásához.

Conference USA, MAC, Sun Belt:

Mondhatni ez a bajnokság három leggyengébb csoportja, ezért egybe is szedtem őket. Tavaly a C-USA-t a Houston Cougars, a MAC-t a Central Michigan Chippewas, a Sun Beltet pedig a Troy Trojans nyerte meg, azonban még ők is csak kisebb bowlokon indulhattak. A 2007-es szezonban mindhárman megvédhetik címüket, talán a Troy diadala ami senkit nem lepne meg. A Houston helyére a Tulsa és a Southern Miss, a Central Michiganére a Kent State és a Ball State pályázik jó eséllyel. Ezen csoportok ideje nem most jött el…

Függetlenek:

Végezetül távlati stílusban a négy függetlenről: a Notre Dame jelenleg egy fej és kar nélküli óriásnak tűnik, Charlie Weis edzőnek egy éve is rámehet, mire újra a győztesek útjára talál, hatalmas kérdőjel az USA legismertebb friss középiskolai végzőse, Jimmy Clausen. A két independent katonai csapat közül az utóbbi évek egyértelműen a Navyé, a 9-3-as szezon csodálatos eredmény volt a tengerészkadétoktól, ez esetlegesen még meg is fejelhető. Az Army újfent újjáépítésbe kezdett, új edzővel és új reményekkel, legalább az Air Force legyőzése nagyot javíthatna a csapat megromlott renoméján. Az elsőosztály legújabb csapatának, a Western Kentuckynak pedig egyértelműen a tisztes helytállás a cél, az első héten máris belevágnak a közepébe: a cél 100 pont alatt tartani a regnáló Floridát…

Remélem hasznos információkkal tudtam szolgálni „a nagy összevisszaság” közepette, és így némileg átláthatóbbá váltak a viszonyok. Arra buzdítok mindenkit, nyugodtan válasszon magának kedvenc csapatot, legyen az jelenleg jó vagy rossz, kövesse az eseményeket és találkozókat, nem fogja megbánni! Én a magam részéről próbálok majd ehhez annyit hozzátenni, hogy mindig beszámolok az adott játékhét eseményeiről. Kezdődjön hát a tánc!

Horváth Róbert (JJ Tiller)