Párbaj 12. hét

 

 

Az újabb esélyt kapó irányítók közül melyikük fog tudni élni vele és lesz hasznára hosszú távon csapatának?

 

Lang Péter (Igor): Alex Smith (San Francisco 49ers)

A két egykori reményteljes 1/1-es és 1/3-as irányító egyaránt a kispadon kezdte a szezont, és úgy nézett ki, nem nagyon kapnak majd szerepet az idén. Talán Young reménykedhetett kicsit, hisz Kerry Collins a “rutinosabb” irányítók közé tartozik, de így is kellett 6 vereség, mire Jeff Fisher beadta derekát. Smith szerencséje a Texans elleni meccsen jött el, ahol az adott meccsen borzalmas teljesítményt nyútó Shaun Hill helyett beállították, és Smith remek második félidőt zárt és 21-0-ról visszahozta a csapatot a meccsbe (15/22, 206 passzolt yard, 3 TD - igaz, a GW-drive-ban dobott pickje megpecsételte a Frisco sorsát.)
A két irányító közül úgy vélem Smith lesz az, aki jobb évet zárhat, ennek legfőbb okát pedig az elkapók közti minőségben látom. Szó se róla, a futójátékkal nincs gond Tennesseeben, Chris Johnson vezeti a ligát, és bármikor képes egy 60-80 yardos vágtára, ám a Titans WR-ek és TE-k nevei korántsem ennyire megnyerők, Vince pontossága pedig eddigi remek meccsei ellenére továbbra is nagy kérdőjel marad. Alex Smith-t azonban nemcsak egy kiváló futó segíti, hanem az elkapósorban is nagy nevek, és remek teljesítményre képes játékosok akadnak. Az első két meccsén 11 elkapással és 140 yarddal nyitó reményteljes rookie, Micxhael Crabtree mellett ott van a nagy veterán Isaac Bruce és a workout warriorok hőse, a Smith-szel az első meccsen az összhangot remekül megtaláló Vernon Davis is. Ez a trió pedig hatalmas segítség lehet egy ifjú/bizonytalan irányítónak és a Gage/Washington/Scaife trióval összevetve bizony mérföldekkel jobbnak tűnik.

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Vince Young (Tennessee Titans)

Vince Young érdekes figura, nem passzol olyan pontosan, mint ahogy egy elit irányítótól elvárnánk, nincsenek kiemelkedő szellemi képességei (és akkor még nagyon finoman fogalmaztam), azonban egy valamit nagyon tud. Nyerni. Ez az, amit én hiányolok Alex Smith-ből, és ez az, ami szerintem megvan a Titans fiatal QB-jában. Ha csak az elmúlt hetek történéseit vesszük górcső alá, amikor újra mindketten pályára léphettek hosszú idő után, akkor is erre a megállapításra jutunk. Smith-nek inkább vereségek, Youngnak pedig győzelmek jutottak 2009 novemberében. Persze nem ugyanolyan erős ellenfelek ellen és teljesen más szituációban kellett játszaniuk, azonban a profi világban csak az eredmény számít. Hiába hozza vissza a meccsbe csapatát egy irányító szinte lehetetlen helyzetből, ha a végén nem sikerül az i-re feltenni a pontot, akkor bizony csak vereségről beszélhetünk. A másik oldalon pedig ott van egy olyan játékos, aki korábban állítólag már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, mentálisan teljesen összeomlott, most azonban amikor újra megkapta a lehetőséget győzelemre vezette csapatát és talán sikerül elérnie, hogy kezdőként hosszabb távon számoljanak vele. Egy ilyen emberben én sokkal nagyobb fantáziát látok, mint egy olyanban, akinek bár remek karja van, de hiányzik belőle az a plusz, ami a klasszisokat megkülönbözteti a tucatjátékosoktól.
 

Mely csapatoknak sikerül a konferenciájuk élén végezni az alapszakasz végeztével?

 

Lang Péter (Igor): Indianapolis Colts, Cincinnati Bengals, New Orleans Saints, Minnesota Vikings

Kezdjük az NFC-vel, itt jóval egyszerűbb a képlet, mert két csapat valóban kiemelkedik a többi közül: a Saints továbbra is veretlen, és a gárda az utóbbi hetek apró megingásai ellenére is rendkívül magabiztosnak tűnik, és ez az offense továbbra is megállíthatatlan. Ráadáasul a Szentek menetrendje is viszonylag könnyűnek ígerkezik, a Patriots és Cowboys elleni rangadókat leszámítva, a többi meccs első ránézésre mind simán nyerhető. A Vikings ugyan szerencsétlen vereséget szenvedett a Pittsburgh elleni rangadón, de 9-1-es mérlege és a kiegyensúlyozott támadójáték itt is lehengerlő, egyedül a már említett Steelers volt képes őket 27 pont alatt tartani. A Vikignek menetrendje sem túlságosan nehéz - legalábbis az NFC Eastbeli riválisokhoz hasonlítva; jómagam biztos vagyok benne, hogy a Minnesota megtartja lepéselőnyét a Giants/Eagles/Cowboys trióval szemben.
Már csak azért is, mert ezek a csapatok, még jó néhány egymás elleni meccset fognak vívni, és az idén is rendkívül erős NFC Eastben nehéz elképzelni, hogy a három gárda közül bármelyik is képes lenne domináns divizóbéli mérleget elérni. Ráadásul mindhárom csapatnak bőven akadnak gyengéi, főleg a védelemben, ezáltal sebezhetőbbnek tűnnek mint az NFC North legjobb csapata. Az NFC West divízió győztese pedig - akárki is legyen - nem fog beleszólni az első két hely sorsába.

Az AFC-ben is némileg hasonló a helyzet: egy divízióban (AFC North) három kiváló csapat harcol a rájátszásba jutásért, es nehéz elképzelni, hogy a Baltimore vagy a Pittsburgh odaérhetne az első két hely valamelyikére - bizony a Steelers menetrendje is keményebb, mint azt sokan gondolják, szerintem az Acélosok sem fogják 11 győzelemnél többel zárni a szezont. A Jaguars/Texans is négy/öt vereséget szedett már össze, sőt jó néhány csapat negativ mérleggel áll, őket rögtön kizárhatjuk. Marad egy ötösfogat amiből kettőt kell választani: a veretlen Colts, a 7-3-as mérlegű Bengals és Patriots, illetve a West-ből Chargers, Broncos duó. A Chargers remek formában van, a Vadlovak pedig szétesőben, így úgy tűnik, hogy ismét a san diego-i gárda a nyugati csoport esélyese, én azonban nem kiabálnám ezt el - igazából mindkét csapat túlságosan megbizhatatlan és rapszodikus ahhoz, hogy a konferencia második helyét megkaparintsa. A két csapat közül nehéz választani, talán a valamivel könnyebb menetrend miatt a Bengals mellett teszem le voksomat, a Pats ugyanis előbb New Orleansba, majd Miamiba látogat, és az utolsó két meccset a wild-card helyekért küzdő Jacksonville és Houston ellen fogja játszani.
 

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Indianapolis Colts, New England Patriots, New Orleans Saints, Minnesota Vikings

Az AFC-ben jelenleg a Colts áll a legjobban hibátlan mérlegével, a Bengals és a Pats követi Manningéket három-három vereséggel. A Steelers, Broncos, Chargers hármasnak akad még némi esélye a byeweekre a szezon utolsó harmadába lépve, azonban nem hiszem, hogy ők ténylegesen beleszólhatnának ebbe a harcba. Bármennyi sérültje is van az Indianapolis-nak a védelemben, a Peyton Manning vezérelte támadósor képes lesz arra, hogy hátralevő meccseken megőrizze azt az előnyt, amit a szezon eddigi részében összeszedtek. Az üldözők közül a Patriots-ban érzem leginkább az erőt arra, hogy egy jó szériával felkapaszkodjanak a második helyre. Tom Brady egyre inkább belerázódik a játékba, a védelem alakulófélben van, a csoportellenfeleik is ilyen-olyan problémákkal küzdenek, szóval úgy tűnik, hogy egy rövidebb szünet után ismét Pats-Colts versenyfutás lehet az AFC trónjáért.

Az NFC-ben is egy hibátlan csapat maradt csupán, a New Orlenas Saints. Drew Brees-ék félelmetes szezont futnak, ha csak nem történik valami drámai esemény, nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ne a Saints legyen az első kiemeltje a rájátszásnak. Sean Payton alakulatát a Minnesota Vikings követi, Brett Favre és Adrian Peterson igen messzire repítheti a Vikingek hajóját, a sorsolásuk sem tűnik valami egetrengetőnek, így nyugodtan befuthatnak a második helyre, sőt talán a Szenteket is megszorongathatják. Az NFC Eastben a csapatok jó szokásukhoz híven lelkesen gyilkolják egymást, így onnan nagyon nehéz lesz kiemelkedő mérleget hozni, nyugatról pedig ahogy tavaly is, alighanem idén is a negyedik kiemeltet köszönthetjük majd a PO-ban.

 

Ki lesz a 2009-es szezon legértékesebb játékosa, vagyis az MVP?
 

 

Lang Péter (Igor): James Harrison (OLB, Pittsburgh Steelers)

Bár egyelőre számtalan olyan támadójátékos akad, aki igényt tarthatna a címre (Manning, Brees, Favre, Rodgers, Schaub, Chris Johnson, Maurice Jones-Drew, stb), szeretném ezúttal a védők felé irányítani a figyelmet, mégpedig egy olyan játékosra, akinek a neve már tavaly is fölmerült az MVP szavazásnál - és idén ugyanazt a teljesítményt nyújtja, ha nem jobbat! James Harrisonról, a pittsburghi linebackerről van szó, aki Antwan Odom, Darren Sharper, Jared Allen és Elvis Dumervil árnyékában csendesen kezdte az idei évet, ám jelenleg már 55 tackle-nél tart, ráadásul 10 sacket és 4 kierőszakolt fumble-t is szerzett, vagy is jó úton van tavalyi számainak beállítása vagy megdöntése felé (16 sack, 7 FF.) Ráadásul ami igazán figyelemreméltó, hogy Harrison az idén mindezt egy jócskán meggyengült Pittsburgh védelemben teszi a dolgát (legalábbis a tavalyi kiváló egységhez képest, mely a liga legjobbja volt) - Aaron Smith és Troy Polamalu is megsérült, és LaMarr Woodley idei teljesítménye hagy némi kívánnivalót maga után. Harrison azonban továbbra is megállíthatatlan, még azokon a meccseken is, ahol nem szerez sacket. A Titans elleni sackmentes talalkozon pl. nem egyszer csinált bohócot Michael Roosból (hat ún. “pressure“ statisztikát ért el), és az elmúlt évek egyik legjobb OT-je azóta valahogy nem az igazi az idei szezonban.

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Drew Brees (QB, New Orleans Saints)

Már tavaly is nagyon sokan értetlenkedtek amiatt, hogy miért nem az elképesztő számokat produkáló irányító lett a Liga legértékesebb játékosa. Akkor az volt a fő ellenérv, hogy nem jutott rájátszásba a Saints, a 8-8-as mutató kevés volt ahhoz, hogy Brees megkaphassa a díjat. Idén eddig hibátlan a Saints, tehát a csapat teljesítménye nem lehet akadálya annak, hogy Brees-t az NFL királyává koronázzák. Ami magát Brees-t illeti, bár valószínűleg kevesebb passzolt yarddal fogja zárni a szezont, mint tavaly, de sokkal hatékonyabb a játéka. Nagyobb százalékban érnek célba passzai, kevesebb interception és több TD passz állhat majd a neve mellett, ha ugyanígy szerepel majd az év hátralevő részében, mint eddig. Ha emellé sikerülne megnyerni az NFC-t az alapszakasz végén (a 16-0-s mérlegről még fölösleges beszélni, olyan sok meccs van hátra), akkor azt hiszem nem sokan tiltakoznának Brees MVP-vé választása ellen.
 

 

Ki lesz az év támadója?

 

Lang Péter (Igor): Ray Rice (RB, Baltimore Ravens)

Meglepőnek tűnhet a következő választás is: ám az utóbbi 5-6 hetet figyelembe véve (mióta ő a csapat elsőszámú futója), Ray Rice a liga egyik legveszélyesebb és legproduktívabb játékosa. Az egy darabig az AFC legjobb támadócsapatának számító Ravens az utóbbi két-három hétben visszaesett, de a Flacco és Rice vezette Ravens még mindig az ötödik legtöbb TD-t (28) szerezte a ligában, csak az elitnek számító Saints, Vikings, Colts es Pats veri a Hollokat ebben a kategóriában. Rice 5.0 yardos futóátlaga (148 cipelés, 733 yard) az egyik legjobb az egész ligában, és a másodéves RB a futójátékosokat figyelembe véve vezeti a ligát 56 elkapással es 515 elkapott yarddal, ráadásul az utóbbi hetekben egymaga cipelte a vállán a Baltimore támadócsapatát. Chris Johnson es Steven Jackson is hasonlóan remek statisztikákat halmoznak, ám az ő csapataik már elbúcsúzhatnak a rájátszástól, míg a Ravens egy esetleges Steelers-veréssel nagy lépést tehet a PO felé, és a másodéves futónak még arra is van esélye, hogy az exkluzív 1000/1000 klubba (több mint 1000 futott és elkapott yard egy szezonban) belépjen év végén. Jelenleg csak Roger Craig es Marshall Faulk büszkélkedhet ilyen szezonnal - ha Rice képes hasonló teljesítményre, és a Ravens a PO-ba jut, nem lenne rossz választás a sophomore RB.
 

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Chris Johnson (RB, Tennessee Titans)

Tavaly újoncként egyből berobbant az NFL élvonalába Chris Johnson, és idén sem rajta múlik, hogy a Titans úgy teljesít, ahogy. Sőt, ha lehet így fogalmazni Johnson rátett még egy lapáttal elmúlt szezonbeli teljesítményére, hihetetlen meccseket produkált egy 6 vereséggel rajtoló csapatban, azt hiszem a csoportriválisok szurkolói már rettegve említik a nevét. Elképesztő számokkal rendelkezik, 6.2 yardos átlag, majdnem 1250 futott yard tíz meccs után, így reális célkitűzés lehet számára az év végére a 2000 futott yard. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy 4-6-os mérleggel rendelkező csapat futójáról beszélünk, ahol gyakorlatilag ő az egyetlen fegyver a támadósorban, elég lenne csak belőle felkészülni az ellenfeleknek. Úgy tűnik nem sikerül.

 

 

Ki lesz az védője?

 

Lang Péter (Igor): Brian Dawkins (S, Denver Broncos)/Elvis Dumervil (OLB, Denver Broncos)

Ezt a díjat sem könnyű egy embernek odaítélni, ezért úgy döntöttem itt kivételt teszek, és annak a két játékosnak ítélem, akik a liga idei egyik legjobb védelmének létrehozásában vállaltak tevékeny részt: ez pedig nem más mint a Dumervil-Dawkins páros. A harmadéves pass rusher vezeti a ligát 14 sackkel, és az alacsony termetű OLB játéka rendkívül hasonlít a tavalyi év felfedezettjére, James Harrisonra. Dawkins szabadügynökként érkezett Mile High City-be, ahol a veterán játékos hamar a D egyik vezérévé lépett elo, megszilárdította a Broncos passzvédekezését, és hatalmas ütközései gyakran egyes meccs fordulópontjává váltak. Bar az utóbbi hetekben megakadt a Vadlovak szekere, ám ennek ellenére a Broncos védelme meccsenként átlágban még így is csak 18 pontot és 298 yardot enged az ellenfeleknek, ezzel pedig a liga egyik jobb egységei közé tartozik, és ebben nem kis szerepe van az előbb említett két úriembernek.

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Darren Sharper (S, New Orleans)

Darren Sharpert nagy reményekkel várták New Orleans-ban, azonban még ezeket a várakozásokat is magasan túlszárnyalja a rutinos safety. Az első hét meccs során hét interceptiont szerzett, ebből hármat touchdownig vitt vissza, s bár azóta sérülések hátráltatták, milyen teljesítménnyel lehet kiérdemelni az év védője címet, ha ilyennel nem? A Saints-nél gyakorlatilag a franchise létezése óta problémák vannak a secondary-vel, talán most először fordul elő, hogy az ellenfelek irányítói tarthatnak a Saints védelmének hátsó alakzatától és ez leginkább Sharper érdeme.

 

Ki lesz a legjobb újonc támadó?

 

Lang Péter (Igor): Michael Oher (OT, Baltimore Ravens)

Bár bőven akad skill poszton játékos, aki a címre érdemes (Nicks és Harvin mellett ott van Austin Collie, Johnny Knox, Knowshown Moreno, sőt ha Michael Crabtree hasonló játékot nyújt az év hátralévő részében, rá is érdemes lesz figyelni), én azonban ezúttal egy falembernek szavazok bizalmat, mégpedig annak az OT-nek, aki az elsőkörös “nagy nevek” közül a legkésőbb kelt el. Michael Ohert már az év első meccsén be kellett vetni, és a fiatal falember kiváló játékot mutatott, hamar az egyik legjobb futásblokkoló falemberré vált a Ravens OL-ben, sőt a Pro Football Focus statisztikái alapján a liga harmadik legjobb RT-je is egyben. Mikor a vakoldali poszton játszó Jared Gaither megsérült, az egykori Ole Miss-játékost két meccsen LT poszton is be kellett vetni, ott sem vallott szégyent. (A Pats vakoldali OT-je, a főkepp pass blockingban jeleskedő Sebastian Vollmer is esélyes lehet a díjra, ha képes az eddig mutatott kiváló színvonalat tartani - de míg Oher 670, Vollmer csak kb. feleennyi snapet töltött a pályán, így a nagyobb mintavétel reményében egyelőre várok a Pats játékos jelölésévél.)

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Hakeem Nicks (WR, New York Giants)

Már a draft idején is sokan mondogatták, hogy Nicks az az elkapó, akit leginkább NFL-késznek lehet nevezni, és a North Carolina Egyetemről érkező játékos egyelőre bizonyítja, hogy nem a levegőbe beszéltek a szakértők, amikor őt dicsérték. Bár a szezon elején sérülés miatt pár meccset ki kellett hagynia, már több, mint 400 elkapott yardnál és 4 TD-nél jár. Ha az ezer yardot nem is fogja elérni a szezon végére (mondjuk ezt sem tartom elképzelhetetlennek), arra mindenképp elég lesz a teljesítménye, hogy őt válasszák az év újonc támadójának. Talán egyedül Percy Harvin teljesítménye mérhető Nicks-éhez, azonban ő inkább a speciális egységben villog, ezért én Nicks-nek adnám ezt a díjat.
 

Ki lesz az újoncok közül az év védője?

Lang Péter (Igor): Brian Cushing (LB, Houston Texans)

Hamar a Texans védelmének egyik kulcsoszlopává vált az egykori USC-linebacker és bár nagynevű MLB-társa akad Demeco Ryans személyében, Cushing nem vallott szégyent, és hamar beilleszkedett a csapatba. Sőt, igazolta playmaker hírét: nemcsak a szereléseket halmozza (88 tackle-lel holtversenyben a negyedik a ligában), de már újonc szezonja első felében 1.5 sacket, 2 forced fumblet, 1 safety és 2 interceptiont is szerzett, ez pedig nem akármilyen teljesítmény. Ráadásul ezeket (sack, FF, safety) különböző meccseken szerezte, az Oakland, a Cincinnati és a San Francisco ellen is brillírozott. Futás, pass cover es pass rush terén egyaránt kiváló teljesítményt nyújt a fiatal linebacker, és a már említett Pro Football Focus oldal őt is a legjobb LB-k közé sorolja.

 

Kocsis Gábor (gabokocka): Jairus Byrd (S, Buffalo Bills)

Jairus Byrd hasonló teljesítményt nyújt a Bills-ben, mint Darren Sharper a Saints-ben. Persze azért akad némi különbség kettőjük szezonja között, hiszen Byrd csak két meccsel az idénynyitó után kezdte meg szárnyalását, ugyanis addig kénytelen volt a cserepadot koptatni, másrészt balszerencséjére a Bills támadói meg sem közelítik a Saints támadósorát, így hiába minden igyekezete, reális esélye nincs arra, hogy idén komoly sikereket érjen el. Már persze csapat szinten, hiszen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne díjaznák azt a teljesítményt, amit hétről hétre letesz az asztalra, véleményem szerint joggal esélyese az év újonc védője díjnak.