Super Bowl LII beharangozó #3: A támadófalak

NEW ENGLAND PATRIOTS

A várható kezdőötös:
Nate Solder (LT), Joe Thuney (LG), David Andrews (C), Shaq Mason (RG), Cameron Fleming (RT)

A Patriots támadófalembereiről ritkán esik szó, ami Brady és a skill playerek árnyékában ez részben érthető, illetve ez a csapatrész nem rendelkezik igazi „sztár” játékosokkal. Másfelől viszont hiba lenne elhanyagolnunk őket, hisz ez az osztag évről évre megbízható teljesítményt nyújt, és a legtöbb rájátszásbeli menetelés során kulcsszerepet játszottak – illetve amikor gyengébb teljesítményt nyújtottak egy-egy csapat ellen, és több nyomást engedtek át, annak általában vereség lett a vége.

A sikerben a legfontosabb tényezőt jelentő név azonban talán nem a fenti ötösfogatból kerül ki, sőt nem is játékos igazából, hanem egy koordinátorról van szó. A koordinátorról, ha a Patriots támadófalról beszélünk... hiszen Dante Scarnecchia nevét kell említenünk, aki az egész liga egyik legjobb támadófaledzője és egy rövid „nyugdíjas” kitérőt leszámítva majd két évtizede a Patriots edzői stábjának egyik legstabilabb alapköve. (Sokat mondó, hogy még támadókoordinátort is jóval gyakrabban (az „interregnumos” időszakokat is beleértve 5-ször) cserélt a Patriots, míg Scarnecchia hiányát nem tudták feledtetni, és vissza is kellett hívniuk a 2016-os szezon előtt a legendás edzőt.

Scarnecchiának hatalmas szerepe van Nate Solder elmúlt 2 évben történt formajavulásában, illetve abban hogy az egyetemen leginkább csak futásblokkolásban jeleskedő Shaq Masonból (igaz, a Georgia Tech triple option rendszerében mást nem is nagyon tudott mutatni) egy komplett, passzblokkolásban is kitűnő falembert sikerült faragni.

Az egyetlen igazán rossz hír a Patriots számára a legnagyobb névnek számító jobb oldali tackle Marcus Cannon szezon közepi elvesztése volt. Lehet ez is belejátszott abba, hogy bár a szezon elején sokan a Solder-Cannon párost várták a fal erősségének, a jelenlegi ötösfogat legstabilabb és legerősebb része idén inkább a Thuney-Andrews-Mason hármas volt.

A belső trió remek játéka mellett (főképp futójátékok terén), legalább ennyire fontos volt a tény, hogy stabilitást tudtak adni a széleken azért olykor-olykor sebezhető Pats támadófalnak, Thuney és Mason például együtt összesen 8 snapet hagyott ki az egész szezon során. A szezon második felére pedig Andrews játéka is összeállt, őt és Masont is a liga legjobb 20 falembere közé sorolta a Pro Football Focus.

A cserejátékosok közül LaAdrian Waddle (OT), és Cole Croston (G) és Ted Karras (C/G) említhető, Waddle volt az első aki Cannon sérülése után esélyt kapott, ám nem tudott élni vele, s a két belső falember sem rendelkezik szignifikáns tapasztalattal.

Összegzés

A Super Bowl falember-csatái közül talán a legizgalmasabb összecsapásnak ígérkezik Shaq Mason és Fletcher Cox párharca, ahol a PHI DL legjobbja mérheti össze erejét a NE OL legjobbjával. Szintén érdekes lesz a fal leggyengébb pontjának számító, Cannon helyére beugró, Cameron Fleming és Brandon Graham/Vinny Curry párviadala is, ámbár ez kívülről érkező „wide 9” nyomás lesz, s így nagy kérdés mennyire lesz ez hatásos a külső nyomást viszonylag jól kezelő Brady ellen.

Ugyan a Patriots 35 sacket engedett az idei alapszakaszban, a rájátszásban megint egy szinttel magasabb fokozatra kapcsoltak, és a támadófal csupán a játékhívások 25.3%-ban engedett át bármilyen szintű nyomást Brady közelébe. Ez pedig rendkívül jó adat, még a Pats rájátszásbeli statisztikáit nézegetve is az elmúlt 5 év legjobb teljesítménye (úgy,hogy a konferenciadöntőben a Jaguars félelmetes DL sora ellen is jól szerepeltek), így a Hazafiak szurkolói óvatos optimizmussal várhatják a Super Bowlt, már ami a támadófalat és Tom Brady védelmét illeti.

PHILADELPHIA EAGLES

A várható kezdőötös:
Halapoulivaati Vaitai (LT), Stefen Wisniewski (LG), Jason Kelce (C), Brandon Brooks (RG), Lane Johnson (RT)

A Patriots támadófaláról azt írtuk, hogy viszonylag alulértékelt egység – nos az Eagles hasonló egységéről ez semmiképp sem mondható el, a philadelphiai támadófal ugyanis hírneve és (idei) teljesítménye alapján is az NFL legjobb egységei közé tartozik, ha épp nem a legjobbról van szó; és hozzá kell tenni, hogy teljesen megérdemelten.

Szezon előtt itt is főképp a két tackle számított nagy névnek. Jason Peters kilenc Pro Bowl szereplése az utóbbi években részben már hírnevének is szólt, de még mindig az NFL 8-10 legjobb OT-je között volt, Lane Johnson pedig sokak véleménye szerint a liga legjobb RT-je volt az elmúlt években, és csak azért „szorult” a fal jobb oldalára, mert Peters-kaliberű társa volt a fal túloldalán. Jason Kelce személyében pedig emellett egy kiváló centere is volt a csapatnak, aki idén pazarul játszott, az elmúlt 2 év némileg gyengébb teljesítményét jócskán feledtetve.

A legnagyobb kérdés a szezon előtt két guard poszthoz kapcsolódott, és itt már felemásabb a körkép. A Patriotshoz hasonlóan, itt is elsősorban a jobb oldali OG-t, a Masonhoz hasonló méretű, de talán még nála is mozgékonyabb és jobb teljesítményt nyújtó Brandon Brooksot kell dicsérni. A 340 fontos játékos méretét meghazudtoló fürgesége (1.71 másodperces 10 yardos splitet ért el a combine során) gyakran eredményezte azt, hogy a szintén rendkívül jól mozgó Kelcével és Johnsonnal fantasztikus játékokat mutattak be futásblokkolás során, és a liga toronymagasan legjobb jobb (támadófal)oldalát alkotják.

A bal oldalt nézve a két csapat közti párhuzamok sora tovább folytatódik – ugyanis az egyik veterán tackle szezon közepi sérülése után (itt Peters esett ki, igaz egy héttel korábban mint Cannon), az Eaglesnek is egy tapasztalatlanabb, jelen esetben másodéves játékost kellett bevetnie. Nos, Halapoulivaati Vaitai játékára talán a „hullámzó” szó a legdiplomatikusabb kifejezés. Baloldali guard társa, a tapasztaltabb Stefen Wisniewski a szezon előrehaladtával egyre jobb teljesítményt nyújtott, és a rájátszás két meccsén eddig tökéletesen játszott, és egyetlen nyomáskísérletet sem engedett Foles közelébe – így ha igazi gyenge pontról beszélhetünk az Eagles OL esetében, az kétségkívül és kizárólag Vaitai lehet, aki magasan a legtöbb sacket és nyomáskísérletet engedte az összes falember közül.

A cserejátékosok sora itt sem igazán veretes, bár a Will Beatty (OT), Chance Warmack (G), Isaac Seumalo (G) trió némileg tapasztaltabb, mint a Pats cseresora, az Eagles kezdőihez képest azért itt is óriási a visszaesés. Seumalo például kezdő LG-ként kezdte a szezont, ám két borzalmas meccs után hamar a cserepadon találta magát, Beatty és Warmack pedig a korábbi évek alapján szintén nem számít jó pass protectornak.

Összegzés

A Philly támadófaláról (amennyiben a kezdőkről beszélünk) valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ezért Jeff Stoutland OL coach nevét is meg kell említeni, aki szintén a liga legjobb szakemberei között található. A fal már említett jobb oldala lehet a meccs kulcsa az Eagles számára, akár futásról, akár passzról legyen szó, hiszen Jason Kelce és Lane Johnson 20, míg Brandon Brooks mindössze 14 nyomást engedett át az egész szezonban, és hárman együtt összesen 3 sacket engedtek több mint 1800 pass snap alatt. (Összehasonlításképpen Seumalo egyedül a Chiefs ellen engedett 4 sacket.)

Így hát a papírforma alapján csak a fal bal oldalán lehet gond, és a legveszélyesebb összecsapás a Philly szempontjából várhatóan a Vaitai – Trey Flowers csata lesz passzkísérleteknél (Vaitai amúgy TE és RB duplázásokkal nem nyújtott rossz teljesítményt Everson Griffen ellen)

A futójátékoknál a legizgalmasabb taktikai csata pedig az lehet, vajon a Patriots képes lesz-e a 11-es formáció (1 TE, 1 RB, 3 WR) valamint a run-pass option playhívások ellen védekezni – hiszen ezzel már a Jaguars ellen is jócskán megszenvedtek; ráadásul a Philadelphia az a csapat, amelyik magasan a legtöbb RPO playt hívta az egész szezon során.

A támadófal azonban talán azon kevés poszt közé tartozik, ahol a Philadelphia rendelkezik az erősebb csapategységgel, így ha ez az ötfős egység jó napot fog ki, az az Eagles esélyeit is jócskán megnövelheti egy esetleges Super Bowl győzelemmel kapcsolatban.

Szerző: Lang Péter (Igor)