Super Bowl XLIII - A védekezőfalak

Ha egy mondattal kellene jellemeznünk az idei Super Bowl két résztvevőjének védekezőfalát, leginkább azt hangsúlyozhatnánk ki, hogy mennyire összeszokott, jól működő gépezetekről van szó. Nincsenek itt meccsenként 10 szerelést bemutató, látványos elemeket felvillantó, döntő interception-öket jegyző játékosok, mégis ők a védelem alfája és omegája, ha nem játszanak megfelelően, ha nem jön tőlük a nyomás, akkor a linebacker sor sem tud "fellépni", nem tudják csírájában elfojtani az ellenfél futójátékát, vagy épp gyors és elhibázott döntésre kényszeríteni az irányítójátékost... És ha egy olyan irányítónak, mint például Kurt Warner vagy Ben Roethlisberger elég időt hagynak a "dobálózásra", akkor lehet bármilyen jó a védelem secondary egysége, ízekre fogják őket szedni! Sok múlik tehát azon a néhány fiatalemberen (na jó, a Steelers esetében már annyira nem fiatalok), akik a támadófallal szemben felállva próbálják meg feladatukat tökéletesen végrehajtani. Majd' minden statisztikai mutatóban a Pittsburgh Steelers védelme vezet, és ha valamiben nem is a legjobb, azért közel van hozzá (például a futás elleni védelem terén csak néhány yarddal maradtak el az évek óta első Vikings mögött), ezért talán kezdjük velük az ismertetőt.


A hagyományosan 3-4-es sémát használó védelemben az évek során sikerült egy olyan stabil magot létrehozni, ahol még a kiegészítő emberek is - egy-két névtől eltekintve - évek óta ugyanazok. A falemberekre is igaz ez, és ha megnézzük, hogy a mai NFL világában, ahol röpködnek az 50-60-70 milliós szerződések, milyen szerződésekkel rendelkezik egy Aaron Smith vagy Casey Hampton, alaposan meglepődhetünk... Itt már valóban többről van szó, mint csak az anyagiak, a Dick LeBeau dirigálta védelemben szerepelni számos játékos számára ennél nagyobb jelentőséggel bír. Ha a Steelers védelméről, illetve a védekezőfalról beszélünk, szót kell ejtenünk John Mitchell munkájáról is - az immár 15 éve a Pittsburgh szolgálatában álló edző az egyik tényezője annak, hogy ez a remek csapategység ilyen hosszú ideig együtt maradt. Mitchell maga is defensive end volt az Alabama-i Egyetemen töltött évei alatt, később ugyanitt kezdte edzői pályafutását, és 16 év egyetemi foci után váltott a profik világára. Mike Tomlin, miután 2007-ben kinevezték a Steelers élére, ragaszkodott Mitchell megtartásához, nem véletlenül - Tomlin maga is erősen hisz abban, hogy a győzelem egyik kulcsa az ellenfél futójátékának kikapcsolása, és abból a Steelers évek óta folyamatosan jól vizsgázik. És akkor nézzük, kik is azok, akikre Tomlin és Mitchell feltétel nélkül számíthat, vagyis a védőfalat alkotó "legénység".

A fal közepén szerepel a liga egyik legjobb nose tackle-je, Casey Hampton, négyszeres Pro Bowl választott, - és ahogy a legtöbb játékostársa, - korábbi Super Bowl győztes. A 31 éves egykori "Longhorn" (a Texas egyetemére járt, egyébként maga is texas-i) a 2001-es drafton került a Pittsburgh csapatához, az első kör 19. helyén választották ki, majd szerződése utolsó évében, 2005 nyarán hosszabbított újabb 5 évvel (22.75 millió dollárért) - a csapat vezetőit cseppet sem zavarta a tény, hogy az előtte lévő szezonban ACL-szakadás miatt sérültlistára került. A befektetés meg is térült, a 2005-ös szezon végén a Steelers Super Bowl-t játszhatott a Seattle Seahawks ellen, és ott 21-10-re nyert is. Hampton a győzelemből négy szereléssel vette ki a részét, és az ő sack-jével dőlt el végleg a mérkőzés. De a sérülések azóta is végigkísérik pályafutását, bár tavaly csak egy meccset hagyott ki, a makacs combizomsérülés több héten át zavarta a játékban (és még így is elsöprően játszott), idén is sérülések hátráltatták, de úgy tűnik ez kevés ahhoz, hogy távol tartsa a pályától... Pláne akkor, ha újra a Super Bowl-on bizonyíthat.

A fal baloldalán olyan játékost találhatunk, akit gyakran hoznak fel példaként, mint az ideális defensive end a 3-4-et játszó védelemben. A #91-es mezszámmal szereplő Aaron Smith már akkor a Steelers játékosa volt, mikor Hampton odakerült, igaz, jó pittsburgh-i szokás szerint csak lassan dobták bele a mélyvízbe. Az 1999-es drafton érkezett a csapathoz, a negyedik körben draftolták, összességében a 109. helyen (a másodvonalbeli Northern Colorado Egyetemről). Újonc évében szokta a légkört, majd szépen lassan a liga egyik legjobb (és legalulértékeltebb) defensive end-je lett. A 2004-es szezon végén kiérdemelte karrierje első Pro Bowl szereplését, amit azóta sajnos nem követett másik, pedig rászolgált volna. A Seahawks elleni Super Bowl-on ő is remekül játszott, 4 szerelést ért el (ebből 3 szóló). Megbízható kezdőként minden meccsen pályára lépett, így ezt 2007-ben a csapat új szerződéssel honorálta, 5 évre 25 millió dollár értékben. Balszerencséjére pont új szerződése első évében szenvedett komoly sérüléseket, előbb egy térdsérülés tartotta távol a pályától, majd a Patriots elleni rangadón szakadt el a bicepszizma, így aztán decemberben sérültlistára is tették. Nélküle a Steelers futás elleni védelme vissza is esett, talán az ő hiánya is közrejátszott abban, hogy tavaly a Jaguars elleni rájátszás során hazai pályán esett ki a Pittsburgh... Idén már ott volt Smith a csapatban, és bizony nem sok babér termett a Chargers vagy a Ravens támadóinak - utóbbiak ellen 4 szerelés és 1 sack szerepelt a neve melletti statisztikában. Idén amúgy sem volt rossz éve, 60 szerelés (44 szóló) illetve 5.5 sack gazdagította a mutatóit az alapszakasz során. Érdemes még megemlíteni róla, hogy négy gyermeke közül egyetlen fia, Elijah, leukémiában szenved, így nála a jótékonykodás nem csak eszköz az adójóváírásra, hanem komoly része az életének is.

A fal egyetlen olyan eleme, aki nem rendelkezik sokéves kezdő tapasztalattal, az Brett Keisel. A 30 éves játékos csak ötödik szezonjában lett kezdő, és ez nem is oly rég, 2006-ban történt. Őt is a csapat draftolta, még 2002-ben a 7. körben (242.-nek). A Brigham Young Egyetemen végzett Keisel újonc évében nem sokat látta tétmeccsen a pályát, második évében pedig egy vállsérülés tette parkolópályára. Az ezt követő két évben viszont kivívta magának a helyet, és Kimo von Oelhoffen távozása után a kezdő jobboldali defensive end szerepét kapta, egyúttal új, négy évről (és 14 millió dollárról) szóló kontraktust is. Egyébként Oelhoffen cseréjeként a Super Bowl-on is játszott, nem is rosszul, 2 szerelést is bemutatott, de jobbára akkor csak a speciális csapategység tagjaként lépett pályára (és ott is sikerült egy szerelést felmutatnia). 2006-ban és 2007-ben minden mérkőzésen szerepelt, idén viszont nála is közbeszóltak a sérülések, a térde miatt majd' egy hónapot ki kellett hagynia. A rájátszásban már újra a régi önmagát idézte, a Chargers ellen 3 szereléssel és 1 sack-kel a védelem egyik legjobbja volt.

Keisel-hez hasonlóan a Brigham Young egyeteméről érkezett a csapathoz Chris Hoke is, a nose tackle poszt - Casey Hampton - cseréjeként, de ő egy évvel korábban, 2001-ben izgulhatott a drafton, ahol végül senki nem választotta ki, így a draft után a Pittsburgh Steelers ajánlatát fogadta el. Első tétmeccséig három évet kellett várnia, 2004. szeptember 26-án debütált a Miami Dolphins ellen, majd alig egy hónappal később ő lett a kezdő nose tackle, a már említett Casey Hampton sérülés (ACL-szakadás) miatt. Nagyszerűen bevált. A rájátszás során a Jets ellen 5 szereléssel és egy sack-kel járult hozzá a győzelemhez, de a Patriots támadófala ellen már nem sokra jutott. Hampton visszatérése után a biztos csere szerepköre jutott neki, a sérülések miatt így is fontos fogaskereke maradt a gépezetnek. Csereként a megnyert Super Bowl-on is kapott játékidőt, egy szerelés össze is jött neki. 2007 nyarán új szerződést kapott, 4 évre 6 millió dollár értékben. Az idei szezon alapszakasza során 16 szerelést (12 szóló) és fél sack-et jegyeztek fel a neve mellé. Idén árilisban lesz 33 éves.

Hoke-hoz hasonlóan nagyon fontos, és megbízható kiegészítő ember Travis Kirschke is (még egy hasonlóság, hogy mindketten kaliforniaiak). A UCLA Egyetemen végzett játékos sem kelt el a drafton (esetében 1997-ben), ami után a Detroit Lions-hoz szerződött. Első két évében nem kapott komoly szerepet, illetve sérültlistára tették, majd egyre több lehetőséget harcolt ki magának. Detroit-ban töltött évei során csak ritkán került a kezdőcsapatba, de stabil cserének számított. 2003-ban a San Francisco 49ers csapatához került, ahol kezdőként szerepelhetett, és 43 szerelést (akkori karriercsúcs) illetve 1.5 sack-et sikerült elérnie. Innen került Pittsburgh-be, ahol főleg, mint Aaron Smith cseréjeként számoltak vele, a Super Bowl-on is csak csere volt. Bár pittsburgh-i szezonjai nem a "termelékenységről" szóltak, a tavalyi offseason során mégis újabb két évre aláírt a Steelers-hez, csekélynek számító 2.5 millió dollárért. Idén a sérülések miatt, illetve csereként is több lehetőséget kapott a játékra, és élt is a lehetőségekkel, karriercsúcsot jelentő 46 szerelést ért el az alapszakasz során (ebből 30 szóló), 2 sack-kel megspékelve, pedig őt is egy térdsérülés hátráltatta. Dacára korának (már 34 éves), még mindig maradt benne annyi, hogy hozzá tegye a maga kis részét ehhez a nagyszerű védelemhez.

Végül essen szó két olyan tartalékjátékosról is, akik még nem nyertek gyűrűt a Steelers-szel. A 28 éves Nick Eason 2007-ben került a Steelers csapatához, még a Denver Broncos draftolta 2003-ban, a negyedik körben, de - részben egy Achilles-sérülés miatt - hamar megváltak tőle. A Cleveland Browns-hoz került, ahol jól teljesítő kiegészítő ember lett belőle, szerződése lejárta után pedig Pittsburgh-ben próbált szerencsét. Itt megvoltak vele elégedve annyira, hogy 2008-ban újabb két évre magukhoz kössék, még ha nem is több, mint 4. számú opció a defensive end-ek között, kell a biztosíték, aminek Eason meg is felelt, 17 szerelés és 1.5 sack erejéig, sőt, a Ravens elleni konferenciadöntőn is bemutatott egy szerelést. De hogy biztosítékból sosem elég, azt jól példázza Orpheus Roye esete, a 36 éves játékos első négy évét Pittsburgh-ben töltötte, ahol nem lehetett kezdő, így a Cleveland Browns csapatához szerződött, ahol 8 éven keresztül alapember volt, majd túl pályája zenitjén visszatért Pittsburgh-be, egy utolsó évre, és talán - de most még csak talán - egy szépen csillogó gyűrűre...


Ha a játékosok átlagéletkorát nézzük, abban egyértelműen az Arizona Cardinals-nál az előny, a védekezőfalban csupán két olyan játékost találunk, aki túl van a harmincon. Ráadásul náluk az edzők neve sem cseng olyan jól, mint LeBeau és Mitchell neve - a defensive coordinator Clancy Pendergast bár kétségtelenül jó szakember, nem ér fel LeBeau-hoz, a védekezőfalért felelős edző Ron Aiken pedig még csak két éve dolgozik a profik világában, előtte nyolc éven keresztül az Iowa Egyetem csapatánál töltött be hasonló posztot. Aiken ezen csekély idő alatt is remek munkát végzett, persze rendelkezésére állt a kellő alapanyag, és ha kellett, a draftról és a szabadügynökpiacról is érkezett erősítés. Sokoldalú játékosok alkotják a Cardinals védekezőfalát, lévén a csapat nem csupán a 4-3-as sémát használja, hanem előszeretettel nyúl a 3-4-es rendszerhez is, és ez a fajta "hibrid" védelem bizony alapos felkészültséget igényel. A 3-4-es felállásban Antonio Smith baloldali defensive end-ként, Gabe Watson NT-ként, míg Darnell Dockett jobboldalt kap helyet, csereként pedig a Kenny Iwebema, Bryan Robinson, Calais Campbell trió áll rendelkezésre. 4-3-ra váltásnál Dockett-ből UT lesz (hasonlóan a cseréje, Campbell is), és jobboldali defensive end-ként Bertrand Berry vagy Travis LaBoy "lép elő", akik a 3-4-es sémában amúgy OLB-ként jutnának szerephez. És akkor most kicsit részletesebben is essen szó róluk!

Kezdjük balról jobbra, vagyis Antonio Smith baloldali defensive end-del. A 27 éves, oklahomai játékos a 2004-es drafton került az Arizona-hoz az Oklahoma State Egyetemről. Ez a 2004-es draft különösen jól sikerült a Cardinals-nak, első körben Larry Fitzgerald, második körben Karlos Dansby, harmadik körben Darnell Dockett, míg ötödik körben Smith került kiválasztásra. Veretes kis névsor, nemdebár? Antonio Smith újonc évében még nem került igazán bevetésre, de az elmúlt négy évben már a Cardinals védelmének egyik meghatározó tagja lett, az idei alapszakasz során 41 szerelés (ebből 31 szóló) és 3.5 sack fűződik a nevéhez. A rájátszás során pedig igazi húzóember volt, a három playoff meccs során 6 szerelést, 2 sack-et és egy megszerzett fumble-t hozott össze. A Super Bowl után új éra kezdődik a karrierjében, szerződése lejártával ugyanis szabadügynökké válik.

Antonio Smith cseréjeként igen kevés szerep jutott az idei szezonban Kenny Iwebema-nak, akit az előző draft negyedik körében választott ki a Cardinals (összességében 116. helyen kelt el). A 23 éves egykori Iowa Hawkeyes játékos legjobb meccsét az Eagles elleni konferenciadöntőn játszotta, két szerelést is sikerült elérnie. Egyetemi évei alatt a Hawkeyes védelmének egyik legjobbja volt, az Illinois elleni meccsen például két mezőnygól kísérletet is blokkolt, és volt olyan mérkőzése (a Syracuse ellen) ahol 11 szerelést mutatott be. Mindez elég volt hozzá, hogy profi szerződést kapjon, de még kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Antonio Smith-t csak úgy kiszorithassa a kezdőcsapatból.

A fal közepén, NT poszton három játékos is szóba jöhet, közülük Gabe Watson számít az elsőszámú favoritnak. A 25 éves, sokoldalú játékos a Michigan Egyetemről érkezett az NFL világába, és bár egyetemi pályafutása bővelkedett sikerekben, végül csak a negyedik körben (107. pick-nél) kelt el a 2006-os drafton. Már második évében stabil kezdővé vált, és az lett volna az idei szezon során is, ha nem történik vele egy furcsa és szerencsétlen baleset tavaly áprilisban. Edzés során egy futópadon olyan pechesen esett el, hogy súlyos térdsérülés lett belőle, operálni kellett, visszatérésének ideje pedig bizonytalanná vált. Több se kellett a Cardinals vezetőinek, máris leigazolták Bryan Robinson-t. Szerencsére Watson felépült, és ha nem is játszott korábbi szintjén, de azért ő is kivette a részét az Arizona playoff-meneteléséből (eddig 4 szerelése van a rájátszásban).

Ha már megemlítettük, folytassuk a névsort Bryan Robinson-nal. A Fresno State-en végzett játékos nem kelt el az 1997-es draft során, így a Rams csapatánál próbált szerencsét, nem sok sikerrel. A Chicago Bears-nél töltött hat év során sem lett belőle alapember, de kiegészítőembernek rendkívül hasznos volt, ha csereként kellett beállni, ha a speciális csapatnál volt rá szükség, lehetett vele számolni, még mezőnygól kísérletet is blokkolt, aminek hála győzött a csapata. Egy röpke Miami kitérő után a Cincinnati Bengals együttese következett, itt is a megbízható csereember szerepköre jutott neki. Tavaly pedig két évre írt alá a Cardinals csapatához. Watson sérülése miatt kezdetben a kezdő NT poszton kellett bizonyítania, és bár nem volt olyan hatékony a futójáték megállításában, mint Watson, azért nem vallott szégyent, pedig a sérülések őt sem kerülték el. A 34 éves játékos szezonbeli mutatói: 20 tackle (16 szóló) és 1 sack, de a konferenciadöntőn ő is "jobban" odatette magát, 3 szerelést produkálva.

A harmadik számú NT a Cardinals csapatánál Alan Branch. A Michigan Egyetemről 2007-ben a második kör első helyén draftolt játékos többre hívatott ennél, de még csak 24 éves, lesz még lehetősége bizonyítani. Bár a hozzáállásával és a moráljával rendre gondok adódnak, még ne temessük ígéretesnek tartott pályafutását, hátha hamarosan "megtáltosodik", és tényleg képességeinek megfelelően teljesít a jövőben... Mint egykori Wolverines játékos a Super Bowl-on újra találkozhat régi csapattársával, az ellenfelet erősítő LaMarr Woodley-val, akivel anno egy remek védelem magját alkották.

A fal egyik legjobb játékosa Darnell Dockett, aki a már említett 2004-es draft keretén belül került a Cardinals-hoz, a harmadik kör elején. Hamar letette névjegyét a profik között, aminek hála 2006 őszén egy új, ötéves szerződéssel és mintegy 22 millió dollárral lett gazdagabb. Az új kontraktus pedig még inkább ösztönözte, 2007-ben közel 60 szerelésig és hozzá karriercsúcsot jelentő 9 sack-ig jutott, és meghívót kapott élete első Pro Bowl-jára is. Ezeket a számokat a mostani szezonban már nem tudta reprodukálni, csupán 49 szerelésig (37 szóló) és 4 sack-ig jutott, illetve a rájátszás során még négy szereléssel járult hozzá a Cardinals sikereihez. A "visszaesés" oka leginkább a konstans "double team"-ekben keresendő, a támadó csapatok előszeretettel állítottak rá két embert is... Dockett nehéz körülmények között nőtt fel, Még csak 13 éves volt, mikor édesanyja gyilkosság áldozata lett, és nem sokkal később édesapját is elvesztette (rákban), így szülei már nem láthatják, amint fiúk február 1-én kifut a Raymond James stadion gyepére a 43. Super Bowl-on.

Dockett cseréjeként az újonc Calais Campbell szokott pályára lépni. A Miami Egyetem tehetséges védőjét a második körben draftolták, 50. helyen kelt el, ami kicsit csalódás volt számára, hiszen sokan az első körbe várták. A 22 éves játékos 28 szerelést (23 szóló) ért el az alapszakasz során, és a rájátszásban minden mérkőzésen volt 1-1 további szerelése. Öt fiútestvére van (plusz két lány is), akik közül négyen szintén egyetemi szinten fociznak vagy fociztak, Jamar nevű öccse pedig pont ugyanúgy a Miami Hurricanes védelmét erősíti, mint egykor Calais, csak ő safety poszton szerepel.

A 4-3-as felállás során jobboldali defensive end-ként Bertrand Berry kap szerepet. A 33 éves játékos karrierje számos fordulatot vett, először az Indianapolis Colts alkalmazásában állt, akik az 1997-es drafton választották ki, a harmadik körben (86. pick volt). Bár nem teljesített rosszul, az 1999-es szezon után nem kapott újabb szerződést, így a Rams-hez igazolt, de itt még a training camp vége előtt búcsút intettek neki. A kanadai ligában, a CFL-ben próbált szerencsét, de két hét után útilaput kötöttek a talpára. Végül 2001-ben a Denver Broncos adott neki újabb esélyt, ahol pár évvel később már stabil kezdőjátékossá avanzsált. 2004-ben szabadügynök lett, és az Arizona Cardinals le is csapott rá, Berry pedig 2005-ben utazhatott a Pro Bowl-ra. A mostani alapszakasz során 20 szerelésig (ebből 15 szóló) és 5 sack-ig jutott, a rájátszásban pedig remekelt, újabb 7 szerelést és 2 sack-et bemutatva. Egyébként a Super Bowl után újra szabadügynök lesz.

Berry mellett Travis LaBoy is bevethető defensive end-ként, de ha arra van igény, linebacker-ként is tud játszani. A kitűnő pass rusher játékos Hawaii szigetén látta meg a napvilágot 27 évvel ezelőtt, és itt is járt egyetemre. A 2004-es drafton a második körben (42. pick) választotta ki a Tennessee Titans, majd szerződése lejárta után több "kérője" közül a Cardinals csapatát választotta, akikhez végül 5 évre írt alá, 22 millió dollárért. Már a Titans csapatában is remekelt, mint "pass rusher", és a Cardinals színeiben folytatta ezt a tevékenységét, a frászt hozva az ellenfél irányítóira. Idén 31 szerelést (25 szóló) és 4 sack-et "termelt" össze, ami nem kimagasló szám az ő kvalitásaihoz mérten, de ne feledjük, gyakran küzdött sérülésekkel.


Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a tehetség mindkét félnél adott, de a tapasztalat és játéktudás a Steelers felé billenti a mérleget. Persze ez még nem jelent egyenes utat a sikerhez, de láthattuk korábban, mennyire nehéz is a Pittsburgh védelme ellen termelni a yardokat - ugyanakkor az Arizona védelme ezt már nem mondhatja el magáról, de amikor kellett, megállították az ellenfél támadóit. Aaron Smith és Casey Hampton, vagy Antonio Smith és Darnell Dockett? Nehéz lenne választani, és szerencsére nem is kell, nekünk csak egy dolgunk lesz, hátradőlve élvezni a mérkőzés kínálta élményeket, és átadni magunkat az önfeledt szórakozásnak.

Tóth László (Go Vikings!)