Super Bowl XLVIII beharangozó V - Az elkapók

Denver Broncos

A szélső elkapók

A Broncos idén mindenféle passzrekordot megdöntött, és ezt hajlamosak vagyunk – nem minden alap nélkül ‒ Peyton Manning személyéhez kapcsolni. Manning azonban minden erénye ellenére kiváló társak nélkül nem lehetett volna képes ezeket a számokat, hozni: a liga talán legjobb elkapósora segíti a munkáját.

A sztárok névsorát idén mindenképpen Demaryius Thomas-szal kell kezdeni. A 26 éves elkapó már az egyetemen csillogtatta tudását, a szinte folyamatosan csak egy elkapóval felálló, futásra alapozó Georgia Tech-nél ő volt a passzjáték egyedüli felelőse két éven keresztül, és gyenge kvalitású irányítókkal is tisztes számokat tudott hozni úgy, hogy az egész másodvédelem rá koncentrált. Ennek megfelelően az első körben választotta ki a Denver 2010-ben, de első két profi évében egészségügyi problémák miatt nem tudott nagyot alkotni. Tavaly aztán érkezett Peyton Manning, és rögtön jöttek az eredmények: az elmúlt két alapszakaszban majd’ 3000 yardot kapott el Thomas, és a liga elitjébe küzdötte így magát. Az idei évben 14 alapszakaszbeli touchdownjával vezette a ligát az elkapók között, ehhez pedig a rájátszásban is hozzátett kettőt. Thomas méretei (191 cm, 104 kg) és sebessége olyan kombinációt alkotnak, amely szinte levédekezhetetlen szokásos eszközökkel. Zónavédekezés és emberezés ellen is kiváló számokkal bír, de ha a játék elején nyomást helyeznek rá (esetleg le is ütközik), a felé menő labdáknak alig több mint felét kapja el. Ez nagyjából meg is határozza Shermanék receptjét Manning első számú célpontjával szemben. Amikor nem védekeznek rajta agresszívan, nagyon komoly veszélyt jelent, hiszen ha elkapja a labdát, nagyon nehéz levinni, ő szerezte idén a legtöbb yardot elkapás után (697-et). Thomas a konferenciadöntő előtt kisebb vádlisérüléssel bajlódott, de miután a Patriots ellen ez láthatóan nem lassította le, nem valószínű, hogy gondot jelent a Seahawks ellen.

Nem lesz sokkal könnyebb a helyzete a Seattle-nek akkor sem, ha Thomast ki tudják venni a játékból, hiszen a túloldalon Eric Decker hasonló veszélyt jelent. Decker Thomashoz hasonlóan közepes képességű egyetemi irányítót tett naggyá az NCAA-ben, de sérülékenysége miatt csak a harmadik körben választotta ki őt a Denver. Bár újoncként csak a speciális csapatrészben kapott szerepet, de 2011-ben már kezdőjátékos lehetett, 2012-ben pedig átlépte az 1000 yardos határt. Az idei alapszakaszban gyenge kezdés után (az első négy héten hat elejtett labdát jegyzett) kiugró teljesítményt hozott (1288 yard, 11 TD), emlékezetes a Chiefs ellen elért négy touchdownja. míg Thomas az elkapás utáni yardokban remekelt, addig Decker a hosszú passzok lehúzásában volt a legjobb idén a csapatban (15 hosszú lasztit kapott el). A rájátszásban azonban háttérbe szorult: Richard Marshall szinte leradírozta a pályáról és a New England ellen is csak momentumai voltak. Ez mutatja, hogy ha rá fókuszál egy védelem, kivonható a forgalomból, kérdés, hogy érdemes-e erre rámenni úgy, hogy mellette több kiváló célpont okozhat veszélyt.

Ezek közül a veszélyes célpontok közül még mindenképpen kiemelendő a rutin képviselője, Wes Welker. Welker méretei nem vetekedhetnek már kivesézett társaiéval, ennek megfelelően draftolatlanul került a ligába. Remek sebessége, kiváló irányváltásai és játékintelligenciája miatt mégis varázslatos karriert tudhat magáénak. NFL karrierjének elején főleg visszahordóként volt alkalmazva Miamiban, de miután New Englandbe került egy csere révén, a liga legjobb slot receiverei közé emelkedett Tom Brady mellett. Az idei szezon előtt sokakat meglepett döntésével, miszerint Denverbe igazol, ahol Peyton Manning kezei alatt bár nem tudta hozni korábbi számait (egyebek mellett köszönhető ez sérülésének is, ami miatt három meccset ki kellett hagyjon), rengeteg labdát ejtett el (minden kilencedik elkapható passz esetén rontott), mégis elég jó szezont produkált (778 yard, 10 TD). Welker a pálya közepén folyamatos veszélyt jelent, ha elfeledkeznek róla, azt keményen bünteti, ráadásul kis mérete ellenére a blokkolástól sem rémül meg (elég csak az Aqib Talib elleni ütközését felidézni). Már csak azért is érdemes rá figyelni, mert 2007-ben már járt a Super Bowlon, de nem sikerült megnyernie, pedig 11 elkapást mutatott be azon a találkozón, így extra motivációval rendelkezik.

A három sztárelkapó mögött különleges szituációkban vagy sérülések esetén szóhoz juthat még Andre „Bubba” Caldwell, aki más csapatban akár megbízható slot receiver is lehetne, de itt Welker mögött nem jut sok szerephez támadásban, inkább a speciális csapatrészben alkalmazzák a korábban Cincinnatiben bizonyító játékost.

A tight endek

Julius Thomas az idei év egyik legnagyobb felfedezettje. A focival NFL-karrierje előtt nem is foglalkozott komolyabban, a Portland State kosárcsapatát erősítette inkább az egyetemen. Fizikai adottságai (196 cm, 113 kg, agilis mozgás) miatt mégis felfigyeltek rá a játékosmegfigyelők, a Denver a negyedik körben ki is választotta 2011-ben. Első két profi évében a játékhoz való alkalmazkodása és sérülései miatt alig került pályára, de idén egész egyszerűen berobbant a mezőnybe, rögtön az idénynyitón két touchdownnal jelezte, hogy érdemes lesz számolni vele. Annak ellenére, hogy újabb sérülések miatt nem játszotta végig a szezont, 788 yarddal és 12 touchdownnal zárta az alapszakaszt, Peyton Manning egyik kedvenc célpontja lett. Taktikai éretlensége viszont továbbra is kiütközik a játékán, blokkolásban sokszor hibázik, ezért szinte elkapóként kénytelen alkalmazni őt a Broncos. Hasonló (kosaras múlttal rendelkező, sokszor elkapóként felálló, vörös zónában életveszélyes) tight enddel már elbánt a Seahawks (pontosabban Kam Chancellor), hiszen Jimmy Graham szinte eltűnt a pályáról a konferencia-elődöntőben.

Amikor Thomasnak nem megy a játék (idén ilyen nem nagyon volt), kéznél van Jacob Tamme, akit Manning még Indianapolisból jól ismer. Tamme 2010-ben és tavaly is kiváló szezont futott, idén pedig amikor pályára került, szinte hibátlanul látta el feladatait, ráadásul valamivel jobban is blokkol, mint Thomas. Ha a Denver meg akarja lepni a Seattle-t egy váratlan célponttal, Tamme igen hasznos lehet a vörös zónában. Fontos szerep juthat Virgil Greennek is, aki inkább egyfajta hatodik falember; remekül blokkol, de nagyon ritkán dobják felé a lasztit. Néhány lehetőséget kaphat a szintén blokkolásra specializálódott, de elkapni is képes Joel Dreessen is, aki inkább túl magas fizetése és komoly denveri kötődése miatt kerülhet a hírekbe, nem a pályán nyújtott teljesítménye okán.


Seattle Seahawks

A szélső elkapók

A Seahawks nem döntött passzrekordokat idén, ennek megfelelően nem is tudják felvenni a versenyt ezen a poszton a Vadlovakkal. Kár volna azonban alábecsülni ezt az egységet, rendkívül mély és bármikor klasszis teljesítményre képes bandáról beszélünk ugyanis.

Ha valakit első számú elkapónak nevezhetünk ebben a kiegyensúlyozott részlegben, az Golden Tate. Bár egyetemi karrierjének elején úgy tűnt, inkább a baseball lesz az ő sportja, de másodévesként már a Notre Dame egyik sztárelkapójává nőtte ki magát, harmadévesen pedig az NCAA legjobb elkapójának járó Biletnikoff Awardot is elnyerte, méretei (178 cm, 91 kg) miatt mégsem került a legjobb prospectek közé, de a második kör végén a Seahawks kiválasztotta. Első két profi évében nem sok vizet zavart, de 2012-ben be tudta verekdni magát a kezdő csapatba, miután jó kapcsolatot épített ki az akkor újonc irányítóval, Russell Wilsonnal, az idei alapszakaszban pedig a Tengerisólymok legjobb elkapójává nőtte ki magát (898 yard, 5 TD). Tate megbízható játékos, ritkán ejt el labdát és remekül futja meg az előírt utakat. Alacsony termete ellenére nem szeret a pálya közepéről indulni, valódi szélső elkapó. Ő Wilson legjobb célpontja a rövid és hosszú passzok esetén is, de közepes távolságokon nem igazán hatékony. Agilitásának köszönhetően az elkapások után szinte mindig képes hozni legalább 4-5 yardot (majd’ 8 yardot átlagol ebben a kategóriában).

Doug Baldwin sok szempontból hasonló játékos, mint Tate. Bár ő is egy neves egyetem (Stanford) legjobb elkapója volt, fizikai paraméterei miatt (178 cm, 86 kg) nem volt nagy iránta a kereslet az NFL-ben, 2011-ben draftolatlanul szerződött Seattle-be. Egy kiváló edzőtábor után azonban kivívta magának a játékidőt, újoncként csapata legjobb elkapójává nőtte ki magát. Sérülések miatt 2012-ben nem ment neki túlságosan jól a játék, de az idei szezonban mások sérülései miatt újra több lehetőséget kapott, amivel élni is tudott (778 yard, 5 touchdown). Baldwin Tate-tel ellentétben inkább a pálya közepéről szeret indulni, és éppen Tate gyenge területén, a középtávú passzoknál remekel. Ritkán ejt el labdákat, ráadásul kiválóan veszi észre a védelem lyukait elkapás után is és rendkívül atletikus. Baldwin csípősérülése miatt csak korlátozott edzésmunkát végzett a konferenciadöntő óta, de a hírek szerint ez inkább csak elővigyázatosság.

Jermaine Kearse idén került előtérbe fontos játékosok sérülései miatt. Erős közepes egyetemi karrier után nem kelt el a drafton, mégis bekerült a Seattle keretébe 2012-ben, ahol főleg a speciális csapatrészt erősítette. Ez a szerep várt rá idén is, de kényszerből elkapóként alkalmazni kezdték, ő pedig nem vallott szégyent. Kearse valamivel nagyobb, statikusabb játékos, mint Tate és Baldwin, hosszú passzok esetén elképesztően megbízható (mind az öt felé szálló hosszú labdát lekapta idén), ezt mutatta a San Francisco elleni kucslfontosságú touchdownjával is. Egyre jobban felveszi az NFL ritmusát, és ha egy pillanatra is elfeledkeznek róla, meg fogja büntetni a Vadlovakat.

A már említett sérülések közül ki kell emelni Percy Harvint, aki az idei szezont szinte teljesen kihagyta, de minden bizonnyal ott lesz a Super Bowlon. Azt tudjuk róla, hogy kiváló sebességgel és kezekkel rendelkezik, bármire képes lehet; rövid passzokból is hosszú játékokat képes csinálni, ha egészséges. Ha hihetünk a híreknek, a kezdőcsapatban találja magát a Broncos ellen, ráadásul visszahordásokra is számíthatunk tőle. A másik nagy veszteség, Sidney Rice sajnos október óta nem áll rendelkezésre, és ezúttal is csak a partvonalról figyelheti a társakat. Ricardo Lockette és Bryan Walters csak a speciális csapatrészben kaphatnak szerepet.

A tight endek

Nincs a Seattle-nek Julius Thomashoz hasonló tight endje, de Zach Miller hasonlóan hasznos, mint túloldali kollégája. Miller egyetemi sikerei után a legjobb tight endnek lett kikiáltva a drafton, és végül a második kör elején az Oakland választotta ki. 2007 és 2010 között a Raiders kevés megbízható játékosa közé tartozott, majd szabadügynökként Seattle-be igazolt. Miután a Seahawks jobb elkapókkal büszkélkedhet, mint az Oakland, így Miller elkapási számai visszaestek az elmúlt három szezonban, idén 387 yardot és 5 TD-t tett a közösbe. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos eleme a csapatnak, egyrészt a vörös zónában igen gyakran keresi őt Wilson, másrészt az ő elsődleges feladata a blokkolás, remek teljesítményét pedig a Seattle futójátéka igazolja. A tavalyi rájátszásban ő volt a kapta el a legtöbb yardot mindkét Seahawks-meccsen, fontos meccseken elő lehet szedni őt meglepetéscélpontként.

Az újonc Luke Willson megfelelően látja el a neki szánt kiegészítő szerepet, jól blokkol és 272 elkapott yardjával sem kell szégyenkeznie. A kanadai játékos valószínűleg nem ezen a Super Bowlon hívja fel magára a figyelmet, de fényes jövő áll előtte, hiszen remekül alkalmazkodott a profi liga körülményeihez és kiváló fizikai paraméterekkel bír. Kellen Davis remek felépítése mellé borzasztó kezekkel rendelkezik, ezért elég ritkán keveredik a pályára, inkább a speciális csapatrészben alkalmazzák őt.

Kinél az előny?

Az elkapók terén egyértelműen a Broncos a jobb, övék a liga legjobb részlege, de a Seattle sem szégyenkezhet, ha Harvin hozza azt, amit tud. A tight endeknél nehéz a döntés, mivel a passzjátékban a denveri egység klasszisokat ver riválisaira, blokkolásban viszont Millerék előnye elvitathatatlan, így itt döntetlent hirdetünk.

Rajnai Gergely (Rajna)