Tehetségkutatás - igazság a legendák mögött

Sokszor lehet olvasni szurkolóktól, hogy nagyon büszkék a csapatukra, mert nagyon jól draftol a vezetés, például 4-5 éve a harmadik, negyedik és ötödik körös pickből is Pro Bowler játékos lett. Fantasztikus, csak azt felejtjük el, hogyha előre tudták, hogy azok lesznek, akkor miért nem első és második körben választották ezeket a játékosokat? Mert ha valaki ekkor még nem annyira kimagasló, de sejthető, hogy sztár lesz, akkor is elől kellene elkelnie, nemde? Miért van az, hogy nem draftolt szabadügynökök válnak defenzív MVP-vé (James Harrison), hatodik körös QB-k leendő Hall of Famerekké (Tom Brady), miközben első körös, hatalmas karriert sejtető adottságokkal rendelkező játékosok hamar elvesznek a süllyesztőben? A válasz egyszerű, a tehetségértékelés nem egzakt tudomány, jobban hasonlít ennek következtében a draft maga is egy szerencsejátékra, mint olyan eseményre, amelyben valamilyen mindenen túlmutató tudatosságot kellene felfedeznünk.

1/1-es történetek című két részes cikkünkben a draft felvezetéseként már megismerhettek olvasóink csúfos bukásokat a legtöbbre tartott, draft napján legjobban sztárolt első választásokkal kapcsolatban. Sérülések, problémák a playbook elsajátítása során, új edzői stáb érkezésével új séma alkalmazása, amiben nem tud boldogulni a játékos, az NFL szintjének lassú felvétele a college után, pályán kívüli ügyek (nem, az NFL játékosok többsége nem szent), mind-mind okai lehetnek annak, hogy egy játékos nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ezek nagy része szerencsétlenség, olyan dolgok, amikről adott esetben a játékos nem feltétlenül tehet.
A másik oldalról mindig Marques Colston esete jut eszembe. Adott egy játékos, akiben alig láttak valamit. TE-nek gondolták, de nem voltak kimagaslóak az adottságai, sok csapatnak a boardján sem szerepelt. Belecsöppent a Saints offensébe a 2006-os draft 252. pickjeként (7. kör), és fél év alatt igazi sztár lett, Pro Bowl kaliberű elkapó. Lehet, ha máshova kerül, nem lesz belőle semmi, hamar lemondtak volna róla, viszont a Saintsnél minden összejött neki. Szerencsés volt, ugyanúgy mint Tom Brady, vagy Matt Cassel. Mi történik akkor, ha Drew Bledsoe 2001-ben nem sérül meg súlyosan? Lehet, Tom Bradyre már senki sem emlékezne, vagy arra, hogy valaha egyáltalán az NFL-ben szerepelt. Mi történik akkor, ha Brady tavaly nem sérül meg? Matt Cassel nem kapott volna franchise taget, nem keresne idén garantáltan 14 millió dollárt, és nem lenne esélye hosszútávú, akár évi 10 millió dollárt számára garantáló szerződésre Kansas Cityben, a csapat franchise QB-jeként. Ott lenne a rosterhelyért való küzdelemben a Patsnél továbbra is a maga 520 ezer dollár körüli keresetével.
Ezekből láthatjuk, mekkora szerepe van a játékoson kívül álló tényezőknek abban, hogy milyen is lesz a megítélése, mire viszi ebben a ligában. Nem azon múlik, hogy ki volt magasabb pick, nem azon, hogy a szakértők A vagy F osztályzatot adtak a draftkor a kiválasztására…

Térjünk vissza a tehetségkutatásra. Általában egy elemző, amikor véleményt akar formálni egy játékosról két forrással rendelkezik. Egyik az adott játékos egyetemi mérkőzésanyaga, másik pedig a felmérőeredmények tömkelege és a pozíciós drillek. Sokan mondják, hogy nagy baj, hogy annyit adnak a mutatószámokra, amik a Combine-on születnek, illetve a pozíciós drillekre. Én nem gondolom, hogy ez egy bizonyos szintig baj lenne. Egy játékos fizikai adottságait mutatják meg ugyanis a felmérők, a drillek pedig az egyéni képességet. Azért lehet ez fontos, mivel az NFL-ben igen nehéz atletikusság nélkül boldogulni, és ez egy csapatsport, így a játékos teljesítményét befolyásolja a csapattársak teljesítménye is. Erről eszembe is jut James Davis. A Clemson egyetem erőfutóját a tavalyi szezont megelőzően a legnagyobb senior RB tehetségnek tartották, potenciális első-második körös picknek (a hétvégi drafton aztán a 6. kör végén kelt el). Az egyetem a 2008-as szezonra egy szinte teljesen új, fiatal, rutintalan támadófallal állt fel. Davis és az egész Clemson támadójáték a fal gyatra teljesítménye miatt (is) borzasztó idényt zárt. És ennek is köszönhetően Davis értéke hatalmasat esett. Ilyen eset az is, amikor a klasszis WR felmutat összesen 400 elkapott yardot 12 mérkőzésen, mert egy fakezű QB dobálja neki a labdát. Ő szabadra játssza magát, de egyszerűen nem tudja megmutatni milyen jó kezei vannak, mit tud az elkapás után a labdával a kezében, mert nem kapja meg a labdát az ügyetlen QB miatt.

A Crabtree saga is érdekes következtetésekhez vezethet minket. Michael Crabtree a műtétje miatt nem vett részt workoutokon a draft előtt. Senki sem látott tőle 40 yardot, pozíciós drilleket. Azt mondták neki a draftelemzők, hogy nem baj, mert ott vannak a meccsfelvételek. Tény, hogy Crabtreenek fantasztikus kezei vannak, egyetemen elkapás után is szerzett yardokat, elképesztően produktív volt, legendásak a szinte "ég magasságában" végrehajtott elkapásai, de vannak azért kérdések. Szívesen megkérdezném adott esetben ezeket a draftelemzőket, hogy Michael Crabtreetől hány időzített NFL route-ot láttak ezeken az egyetemi videókon. A válasz valószínűleg érthetetlen és halk lenne, mert váratlanul érné a szakértőt. Michael Crabtree ugyanis spread offenseben játszott, tehát pro style offenseben látható route-okat nehezen  láthatott tőle a tisztelt szakértő (tegyük hozzá, az egyetemi játékosok többsége igen kevés NFL route-ot ismer, de azért egy első körös prospectnek illik fejlettnek lennie ilyen téren is). Ilyeneket lehet szimulálni a pozíciós drillekben. Vagy a másik kérdés, megvan-e Crabtreenek a gyorsasága ahhoz, hogy elszakadjon a CB-ktől az NFL-ben? Ha megvan, az csodálatos. Ha nincs meg, akkor vajon hogy bírja az ütközéseket, mert ha ott liheg a nyakán mindig a corner, akkor szinte biztos, hogy a labda megérintése után Crabtree a földre kerül egy hatalmas ütközés következtében, és vajon ilyen esetben mennyire labdabiztos? Hmmm, kezd túl sok lenni a kérdés. Hasonló a helyzet például egy támadó vagy védőfalemberrel, ahol a nem leolvasható felelősség (a játékos feladata a playben) miatt nem tudjuk egy videóról megítélni, hogy most akkor az adott dolog jó vagy rossz. Persze egy nagy play mindig nagy play, de ha a játékosnak más lenne a feladatköre, és ő rendszeresen önállósítja magát, az utasításokkal szemben, akkor mi a helyzet? Természetesen utóbbiban azért segít, hogy a scoutok és csapatok jobban ismerik az egyes egyetemi edzők tendenciáit, elképzeléseit, és alkalmazott játékrendszerét.

Térjünk át a másik oldalra, amikor egy felmérő eredmény elvakít minket. Tegyük fel, van egy játékosunk, aki 4,31-es 40 yardot futott. CB, egy jónevű elsőosztályú csapatban. Nagyszerű, várakozással tesszük be egy meccsének a DVD-jét, és mit látunk? Az első playben egy miss tackle, a másodikban elcsúszik, a harmadikban zászlót dobnak rá, és máris elgondolkozunk azon, hogy érdemes-e ezzel a játékossal tovább foglalkoznunk. Ez mutatja meg azt, hogy a kiváló mutatók nem jelentik azt, hogy egy játékos nagyszerű. Az önmagában kevés.
Tehát a legjobb képe akkor keletkezik egy scoutnak a játékosról, ha ismeri a gametape-et, ha ismeri a felmérőeredményeket, és, talán a legfontosabb, látta/adott esetben ő maga vezette végig a játékost pozíciós drilleken. Érdekes eset az is, hogyha adott egy szintén gyors corner, csak a harmadosztályban játszik. Fantasztikus mutatói vannak, igazi playmaker, a statisztikái is olyanok, hogy az ember elájul tőlük. Be is teszi a DVD-t az elemző, és látja, hogy igen, első play interception, nagyszerű helyezkedéssel, második bravúros kivédekezett passz, de azt nem látja ebből, hogy mire menne az NFL-ben. Egyszerűen akkora különbség van egy harmadosztályú meccs színvonala és egy NFL mérkőzésé között, hogy mindez kevés ahhoz, hogy reális képünk legyen, a pozíciós drilleket leszámítva. Erre jó példa Dominique Rodgers-Cromartie, aki a Combine pozíciós drillein szerezte meg tavaly az első körös besorolását, bizonyítva, hogy adottságai miatt képes lesz az egyetemi másodosztály és az NFL közötti hatalmas lépcsőfok átlépésére (első évében kezdő lett, és Super Bowlt játszott).

A gametape vs. Combine adatok problémán túllépve nézzük meg hogyan zajlik a tehetségkutatási folyamat. Sokan méltatják a jó draftra hivatkozva egyes csapatok scoutingját, de arról kevesen tudnak, hogy mindössze hét csapat van ma az NFL-ben, amely a saját scoutingjára épít csupán. Tegyünk egy kis történeti kitekintőt.
A 60-as évek előtt nem volt túl nagy scouting munka, voltak nagy nevek, akik felkapottak voltak, voltak, akikkel véletlenül futottak össze scoutok, és voltak olyanok is, akiket ismeretlenül draftoltak. Így lettek a tizensokadik körös Pro Bowl szintű játékosok, HOF tagok. Nehéz volt komolyabb informatika nélkül az élet. Ekkoriban a legtöbb csapatnak egy-két fő scoutja volt, arra nem volt
pénz, hogy őket utaztassák az országon keresztül, így általában helyben scoutoltak, vagy egy régióban, de akkor aztán olyan alaposan, hogy évekre előre lezárták a munkát (freshmanektől egészen seniorokig mindenkiről készítettek kimutatást). 1963-ban a Lions, az Eagles és a Steelers a probléma megoldására létrehozta az első scout szervezetet (LESTO – Lions Eagles Steelers Talent Organization), amelybe legjobb scoutjaikat küldték be, és ahelyett, hogy saját maguk fizették volna az összes scouting költséget, megosztoztak rajtuk, és még jobb scout anyag is állt rendelkezésükre az állomány egyesítéssel, duplán jól jártak. De még ez is kevés volt a komoly előrelépéshez a szakmában. Ezt a mintát sok szervezet követte a mai napig, a 60-as években alakult négy-öt ilyen scout szervezet, ebből mára csak kettő maradt. A LESTO most is él BLESTO néven (a névváltozás oka annak idején a Bears belépése volt, és bár ők kiléptek, nem változtattak ismét nevet), és a Bills, a Jaguars, a Lions, a Dolphins, a Giants, a Vikings és a Steelers a tagja. A másik ma is megtalálható nagy szervezet a National Scouting. Ennek tagjai a Cards, a Falcons, a Panthers, a Bengals, a Cowboys, a Broncos, a Packers, a Texans, a Chiefs, a Saints, a Jets, az Eagles, a Rams, a Chargers, a 49ers, a Seahawks, a Bucs és a Titans.

Eredetileg a scout szervezetek tervezték meg a Combinet, az ő ötletükre hozták létre a mára hatalmas médianyilvánosságra számot tartó eseményt. Ma is a BLESTO és a National dönt arról (pár NFL csapat vezetője társaságában, akik nem nagyon szólnak bele a dolgokba), hogy kik legyenek azok a játékosok, akik a Combine-on részt vehetnek, tehát ők osztják ki azt a 300-330 meghívót. Ők azok, akiktől a csapatok meg tudják vásárolni a Combine-on rögzített hivatalos eredmények listáját, és az egészségügyi analízist. Amikor egy underclassmen beadja a kérelmét, hogy az NFL mondja meg, hogy hol kelne el, ha kijönne, akkor a BLESTO és a National által jósolt kör átlagát kapja meg iránymutatásnak általában. Természetesen felmerül a kérdés, hogy ezen kívül még mivel tudnak hozzájárulni a szervezetek a scoutinghoz. Az egész történet a draftot megelőző év tavaszán kezdődik. Ilyenkor a scout szervezet játékosmegfigyelői járják az országot, és minden junior (harmadéves) játékoson végrehajtják a Combine-on is megszokott drilleket és felmérőket, valamint edzésen figyelik meg őket. Rögzítik az eredményeket, és scouting reportokat készítenek. Év közepén összesítik a beérkező anyagokat és a floridai egyeztetésen egységesítik a kiadandó reportot, amely több mint tízezer, az adott szezon után az USA több mint 600 futball programmal rendelkező egyetemén végző, így szinte biztosan draftolható játékos jellemzését tartalmazza. A szezon folyamán történt eseményekkel korrigálják a dolgokat, és a végleges előtanulmány december végén az NFL csapatoknak már át is vehető. A Combine után kiadott anyagok már tartalmazzák a Senior Bowl elemzéseket és a Combine mutatókat, valamint a teljes egészségügyi elemzést is.

Mivel mára a két cég már függetlenedett az NFL csapatoktól, így pénz ellenében végzik szolgáltatásukat, amely, mint ahogy már írtam, lényegében scouting reportokból, tanulmányokból, személyiség és egészségügyi analízisekből áll a prospectekről. A csapatok ezért egyenként több százezer dolláros "hozzájárulással" fizetnek. Emellett a szervezetek vezetésébe minden csapat egy vezető scoutját küldi, aki idővel akár egy egész régió vezetője lehet, ha nem akar edzővé válni és maradna a tehetségkutatásnál.
A megkapott anyagok természetesen csak kiindulópontjai a csapatok scoutingjának, hiszen nekik kell tudniuk, ki illik jobban a rendszerükbe, ki nekik a szimpatikus, és ki nem, de fontos részét képezik a draftra felkészülési periódusnak. Tehát a boardjuk kialakításában szerepet játszanak ezek az értékelések, illetve a saját scouting munka is. Utóbbi ezeknél a csapatoknál nem emészt fel akkora állományt, ezen csapatok saját scouting bázisai szűkösebbek. Nem lenne pénzük (van olyan csapat, melynek szándéka sem) egész éven át járni az egyetemi csapatokat, így ez egy viszonylag költségkímélő megoldás számukra. Általában ezek a csapatok a scout szervezetektől kapott rangsorban szereplő top 350 játékost nézik meg közelebbről, és 10-15 scoutjuk van. A scoutok augusztustól december végéig járnak campusokat, regionális kiosztásban. Általában minden régióban 2-5 scoutjuk van, és megpróbálják ezalatt az öt hónap alatt mindegyiket eljuttatni a régióban fellelhető, top 350-be tartozó játékoshoz, természetesen nem egyidőben. Ha a 350-en kívüliekről is hasznos információhoz jutnak, azt is beküldik, de teljes profilt nem készítenek. Amikor egy campusra megérkeznek, a college csapatok általában engedélyezik számukra, hogy hozzáférjenek a gametape-ekhez. Ezeket nézegetik délelőttönként, majd délután, az edzéseket követik figyelemmel és közben próbálnak információkat szerezni a csapattól a megfigyelt játékosok személyiségére vonatkozóan. Természetesen szeretnének egészségügyi információkhoz is hozzáférni, de azt a törvény nem engedélyezi. Sok scoutnak vannak az egyes egyetemeken barátjai, akik adott esetben a legbiztosabb információkkal szolgálhatnak. A csapatscoutok általában részt vesznek az All Star meccseken, a Combine-on és pár Pro Dayen is. A Pro Day látogatás attól is függ, hogy egy játékos milyen Combinet zár. Ha a vártnak megfelelőt, akkor nem nagyon foglalkoznak vele a továbbiakban, ha valamilyen kérdés van az adott játékossal kapcsolatban és a csapat érdeklődik iránta, akkor várható, hogy több scout is megjelenik a játékos csapatának Pro Dayén. A csapatscoutok feladata az is, hogy a csapatok training campjei során segítsenek az 53-as roster kialakításában. Az edzők és general managerek sokat adnak a scoutok véleményére ebben a kérdésben is. Ezt a feladatot a scouting szervezetek természetesen nem végzik, de hasonlóan járják scoutjaik az egyetemeket a december végéig tartó időszakban.
 
Ma összesen hét csapat van, amelyek szimplán a saját maguk "házon belüli" scoutingjára alapoznak, ezek a Ravens, a Bears, a Browns, a Colts, a Patriots, a Raiders és a Redskins. Ezek a csapatok ebből adódóan sokkal komolyabb pénzeket fordítanak a scouting állományuk kiépítésére és fenntartására. Járják egész évben az egyetemeket, tesztelik a játékosokat, ha tehetik. A Ravens kivételével mindannyian voltak tagjai valamely scouting szervezetnek korábban, de függetlenedtek. A Baltimore 1996-os alapítása óta viszi saját scoutingját, míg a többi hat csapat ebben az évtizedben lépett ki a scout szervezetekből. A független scoutinggal rendelkező csapatok csupán a Combine során készült egészségügyi felmérések eredményeit szerzik be a scout szervezetektől. Tehát ha valamely csapat tehetségkutatását méltatjuk, ne feledjük el, hogy csupán ezek a csapatok dolgoznak saját kútfőből (és az egészségügyi analízis miatt még ők sem teljesen önállóan), a többiek jelentős iránymutatást kapnak.

Visszatérve a BLESTO és a National tanulmányaira, találkozunk tehát egy végzős (senior) szezon előtti, azt követő és Combinet követő kimutatással is. Az első természetesen még nem a legalaposabb, a második már az utolsó szezont is tartalmazza, a harmadikban pedig az underclassmenek is szerepelnek. A BLESTO és a National rangsorokat is készít minden egyes megjelenéskor, és ezeket várják a legjobban az interneten is jelenlevő önkéntes "draftszakértők". Általában erre alapozva hozzák ki saját listáikat (főleg a Senior Bowl előtti listákra kell gondolni, a szezon előtti lista általában kiszivárog, a szezon végi is előfordul, hogy nyilvánosságra kerül, de a Combinet követő általában nem szokott), úgy téve, mintha saját gondolataik jelentősen bennefoglaltatnának a játékosokról, pedig ez többnyire nem így van.
A két szervezet különböző pontértékeket rendel minden egyes játékoshoz, és ezt követően összesítik posztonként a prospecteket a skálájuk szerinti legjobb értéktől a legrosszabbig.
A BLESTO skáláján 0.0-1.19-es értékig rangsorolják az első körösöket, a második körösöket 1.20-tól 1.29-ig, a harmadik körösöket 1.30-tól 1.39-ig, a negyedik körösöket 1.40-től 1.49-ig, az ötödik körösöket 1.50-től 1.59-ig, a hatodik körösöket 1.60-tól 1.69-ig, a hetedik körösöket 1.70-től 1.79-ig, a jobb undrafted free agenteket pedig 1.80-tól 1.89-ig. 2.00-át kapnak jelzésként a gyengébb képességű undrafted free agentek, 2.50-et, akikről még kevés a rendelkezésre álló információ és 4.50-et, akik az UDFA szintet sem ütik meg.
A National sokkal rugalmasabb, de egyúttal kevésbé konkrét rangsort állít fel. Náluk az első körösök 9.0-tól 6.5-ig terjedő pontszámot kapnak, 6.4-től 6.0-ig következnek a második körösök, majd 5.9-től 5.4-ig a harmadik-negyedik körösök, 5.4-től 5.0-ig az ötödik-hetedik körösök, 1.2-vel a nem draftolandó, de UDFA-ként ajánlott játékosok, 1.0-lal az UDFA szintet sem megütők. 2.0-ás értéket rendelnek azokhoz, akikről még információra van szükségük az értékelés lezárásához.

A napokban lezajlott a 2009-es NFL draft, így megnézhetjük azt, hogy mennyit változott a játékosértékelés azóta, hogy a BLESTO és a National elkészítette tavaly tavasszal az első értékelését, az akkor még junior játékosokról. Posztonként fogunk végigmenni a játékosokon és a top 5-öt szerepeltetjük. A listák a 2008-as idény előtti állapotokat tükrözik, nem szerepelnek rajtuk a draftra kijövő juniorok és redshirted sophomore-ok (pl. Stafford, Sanchez, Crabtree, Moreno, Beanie Wells, Harvin, Heyward-Bey, Maybin, Vontae Davis, és még sorolhatnánk). B-vel a BLESTO, N-nel a National listáján az adott helyen szereplő játékost jelöltem.

QB:
1. Rudy Carpenter, Arizona State (B), Cullen Harper, Clemson (N)
2. Nathan Brown, Central Arkansas (B), Nathan Brown, Central Arkansas (N)
3. Hunter Cantwell, Louisville (B), Tom Brandstater, Fresno State (N)
4. Cullen Harper, Clemson (B), Hunter Cantwell, Louisville (N)
5. Drew Willy, Buffalo (B), Patrick Cowan, UCLA (N)

RB:
1. Ian Johnson, Boise State (B), James Davis, Clemson (N)
2. Devin Moore, Wyoming (B), Arian Foster, Tennessee (N)
3. Brandon Ore, Virginia Tech (B), Javon Ringer, Michigan State (N)
4. James Davis, Clemson (B), Brandon Ore, Virginia Tech (N)
5. Javon Ringer, Michigan State (B), Brad Lester, Auburn (N)

Az FB-knél mindkét szervezetnél Brannan Southerland (Georgia) volt az első, Tony Fiammetta (Syracuse) a második.

WR:
1. Brian Robiskie, Ohio State (B), Louis Murphy, Florida (N)
2. Louis Murphy, Florida (B), Pat White, West Virginia (N)
3. Pat White, West Virginia (B), Brandon Gibson, Washington State (N)
4. Brandon Gibson, Washington State (B), Derrick Williams, Penn State (N)
5. Derrick Williams, Penn State (B), Brooks Foster, North Carolina (N)

TE:
1. Devin Frischknecht, Washington State (B), Brandon Pettigrew, Oklahoma State (N)
2. Brandon Pettigrew, Oklahoma State (B), Cornelius Ingram, Florida (N)
3. Chase Coffman, Missouri (B), Ryan Purvis, Boston College (N)
4. Brian Mandeville, Northeastern (B), Chase Coffman, Missouri (N)
5. Cornelius Ingram, Florida (B), Brian Mandeville, Northeastern (N)

OT:
1. Eugene Monroe, Virginia (B), Eugene Monroe, Virginia (N)
2. Jason Smith, Baylor (B), Jamon Meredith, South Carolina (N)
3. Michael Oher, Ole Miss (B), Michael Oher, Ole Miss (N)
4. Jamon Meredith, South Carolina (B), Jason Smith, Baylor (N)
5. Scott Burley, Maryland (B), Augustus Parrish, Kent State (N)

OG:
1. Duke Robinson, Oklahoma (B), Trevor Canfield, Cincinnati (N)
2. Trevor Canfield, Cincinnati (B), Kraig Urbik, Wisconsin (N)
3. Andy Kemp, Wisconsin (B), Anthony Parker, Tennessee (N)
4. Anthony Parker, Tennessee (B), Herman Johnson, LSU (N)
5. Herman Johnson, LSU (B), Andy Kemp, Wisconsin (N)

C:
1. Jonathan Luigs, Arkansas (B), Jonathan Luigs, Arkansas (N)
2. Max Unger, Oregon (B), Alex Mack, California (N)
3. Alex Mack, California (B), Max Unger, Oregon (N)
4. Antoine Caldwell, Alabama (B), Eric Wood, Louisville (N)
5. Juan Garcia, Washington (B), Antoine Caldwell, Alabama (N)

DE:
1. Tyson Jackson, LSU (B), Michael Johnson, Georgia Tech (N)
2. Michael Johnson, Georgia Tech (B), Orion Martin, Virginia Tech (N)
3. Brian Orakpo, Texas (B), Brian Orakpo, Texas (N)
4. Cody Brown, UConn (B), Matt Shaughnessy, Wisconsin (N)
5. Matt Shaughnessy, Wisconsin (B), Tim Jamison, Michigan (N)

DT:
1. Alex Magee, Purdue (B), Terrance Taylor, Michigan (N)
2. Evander Hood, Missouri (B), BJ Raji, Boston College (N)
3. BJ Raji, Boston College (B), Alex Magee, Purdue (N)
4. Peria Jerry, Ole Miss (B), Jeff Owens, Georgia (N)
5. Charles Alexander, LSU (B), Will Johnson, Michigan (N)

OLB:
1. Aaron Curry, Wake Forest (B), Aaron Curry, Wake Forest (N)
2. Brian Cushing, USC (B), Marcus Freeman, Ohio State (N)
3. Marcus Freeman, Ohio State (B), Clint Sintim, Virginia (N)
4. Clint Sintim, Virginia (B), Tyrone McKenzie, South Florida (N)
5. Zack Follett, California (B), Ezekial Knight, Alabama (N)

ILB:
1. Rey Maualuga, USC (B), Dannell Ellerbe, Georgia (N)
2. James Laurinaitis, Ohio State (B), Rey Maualuga, USC (N)
3. Darry Beckwith, LSU (B), James Laurinaitis, Ohio State (N)
4. Andy Romans, Lafayette (B), Darry Beckwith, LSU (N)
5. Worrell Williams, California (B), Josh Mauga, Nevada (N)

CB:
1. Alphonso Smith, Wake Forest (B), Malcolm Jenkins, Ohio State (N)
2. Bruce Johnson, Miami Fl (B), Bruce Johnson, Miami Fl (N)
3. Malcolm Jenkins, Ohio State (B), Alphonso Smith, Wake Forest (N)
4. Mike Mickens, Cincinnati (B), Kevin Barnes, Maryland (N)
5. Victor Harris, Virginia Tech (B), Jahi Word-Daniels, Georgia Tech (N)

S:
1. Michael Hamlin, Clemson (B), William Moore, Missouri (N)
2. Kevin Ellison, USC (B), Derek Pegues, Mississippi State (N)
3. William Moore, Missouri (B), Michael Hamlin, Clemson (N)
4. Courtney Greene, Rutgers (B), CJ Spillman, Marshall (N)
5. CJ Spillman, Marshall (B), Patrick Chung, Oregon (N)

A listák végignézése után már nem vagyunk annyira kritikusak olyan emberekkel, mint Mel Kiper, Todd McShay, Scott Wright, vagy akárki, aki csak kicsit is draftgurunak tartja magát. Nyugodtan leírhatjuk, a listák a mostani drafthoz képest nevetségesek. Ennyit jelent a tehetségek értékelésében egy eltelt szezon, egy Senior Bowl és ami a legfontosabb, a Combine, ami mindig a legnagyobbat módosítja a sorrenden. Egyúttal nem is azt jelenti, hogy a szervezetek kontár munkát végeznének, csupán ekkora a változás időről időre.
Lassú vagy, első körös prospect voltál Combine előtt, hmm, lehet csúszol három kört, vagy esetleg produkálsz egy "Ali Highsmitht". Ki ne emlékezne a remek LSU LB-re, aki egy Combine felmérés következtében az első körös prospectből undrafted lett 2008-ban…

A tehetségkutatás-játékosértékelés ilyen folyamat az NFL-ben, ha lenne két hónap múlva egy újabb Combine, és ismét lezajlana a draft, a boardok egészen máshogy néznének ki, és más lenne az elkelési sorrend is. Mert minden állandóan változik a prospectekkel kapcsolatban, és egyúttal az értékelésekben is. Egyesek előrelépnek, mások visszaesnek egy-egy új információ hatására, és ez az állandó mozgás rejti magában azt a kockázatot, amely minden egyes korai draftpickben, és ezzel együtt a neki adott jelentős pénzmennyiségben megjelenik. Nincs tökéletes rangsor, nincs tökéletes játékos, minden rizikós. Emiatt kell azt megérteni, hogy amikor egy első körös prospect választása miatt - aki hiányposztra érkezik és még szimpatikus is - majd kiugrik a bőréből a szurkoló örömében, hogy még nem nyert vele a csapat semmit. Majd kiderül, hogy valójában nyereség volt-e a választása, ha kettő-öt év múlva az adott játékosra az NFL egyik legjobbjaként tekintenek a posztján, addig viszont semmit sem nyert vele a franchise.

Nem egzakt tudomány, szerencsejáték, soha ne felejtsük el.

Gaál Sándor (gsn)