Visszapillantó/Extra - 2009/10. hét

Akik a 9. játékhéten történelmet írtak

Ha a Minnesota Vikings pályára lépett volna a legutóbbi játéknapon, akkor meglehet ezúttal is Brett Favre újabb rekorddöntésével kezdődne írásunk, de mivel a lilák szabadnaposak voltak, így egy másik veterán irányító nagy napjáról kell szólnunk. Egy héttel azt követően, hogy a Carolina Panthers elleni meccsen 5 interception csúfította a lőlapját, Kurt Warner, az Arizona Cardinals játékmestere 5 TD-passzal vezette csapatát 41-21-es lehengerlő győzelemre a Chicago Bears otthonában. Warnert megelőzően csupán három másik irányító volt képes arra, hogy ilyen botrányos produkciók után hasonlóan eredményes feltámadást mutasson be: 1950-ben az ugyancsak Cardinals-os Jim Hardy (8 INT, majd 6 TD – erről a Visszapillantó egyik korábbi számában már szót ejtettünk), 1965-ben és 1966-ban a Houston Oilers színeiben George Blanda kétszer is (5 INT, majd 5 TD, illetve 2/5-ös, majd 5/2-es TD/INT mutató), végül 1978-ban a detroiti QB, Gary Danielson, akit a St. Louis Cardinals védői 5 interceptionbe hajszoltak, hogy aztán a következő játéknapon a Vikings ellen 5 hatpontos átadással köszörülje ki a csorbát. Kurt Warner egyébként pályája során második alkalommal könyvelhetett el egy meccsen 5 touchdown-passzt, legutóbb több mint 10 éve, 1999. október 10-én egy 49ers elleni derbin rendezett ekkora tűzijátékot. A két bravúros teljesítmény közötti hiátus éppen Brett Favre rekordját dönti meg a két, legalább 5 passzolt TD-vel zárt meccsek között eltelt időtartam hosszának tekintetében. És végezetül még egy apróság. A Cards játékmestere a második olyan játékos lett, aki egy mérkőzés első félidejében 4 touchdown-passzal tudta megszórni a Chicago Bears védelmének hátsó alakzatát, elsőként erre két hete cincinnati kollégája, Carson Palmer volt képes.

Az irányítóknál maradva a Colts ikonja, Peyton Manning – noha csak egy touchdownt jegyezhetett neve mellé - szintén említésre méltó teljesítményt nyújtott a Texans 20-17-es legyűrése alkalmával. Manning pályafutása 125. győzelmével befogta Fran Tarkentont az örökranglista 4. helyén és ligatörténet első olyan irányítója lett, aki egy évtized alatt legalább 40000 passzolt yardot gyűjtött. Az Indy játékmestere csupán a találkozó első negyedében 25-ször passzolt, ami a legmagasabb szám volt 1991 óta, az első félidőt pedig 40 próbálkozásból 26 célba juttatott átadással zárta. A 40-es szám a 2002 óta nyújtott QB-produkciókat leltárba véve különlegesen egyedi, abban az évben Rich Gannon egy Steelers elleni derbin 41 passzkísérlettel rukkolt elő az első felvonásban. Peyton Manning játékostársai szintén remek teljesítményt tettek le az asztalra. A tight end, Dallas Clark 14 elkapással zárt, ami posztján nyújtott harmadik legeredményesebb produkció az elkapások számára tekintettel, míg Reggie Wayne nyolc labdát kapkodott össze, s ezzel a klub örökranglistáján a második helyre - Raymond Berry elé és Marvin Harrison mögé - lépett elő.

A New England Patriots a Miami Dolphins fölött aratott 27-17-es győzelmének kulcsjátéka volt a hazaiak csillagának, Randy Moss-nak 71 yardos touchdown-elkapása. Ez volt egyébként a Brady-Moss duó leghosszabb TD-t eredményező összjátéka, és Tom Brady az ötödik olyan irányító lett, aki legalább 70 yardos TD-passzt adott Mossnak. Brady „elődei” Daunte Culpepper, Todd Bouman, Kerry Collins és Matt Cassel voltak. Randy Moss mellett csupán két olyan elkapó akad az NFL történetében, aki 5 különböző QB átadását megszelídítve tudott 70 yardos touchdownt szerezni: Joey Galloway (a „kézbesítők” John Friesz, Jon Kitna, Quincy Carter, Brian Griese és Chris Simms voltak) és Bobby Mitchell (ő Milt Plum, Norm Snead, George Izo, Dick Shiner és Sonny Jurgensen bombáit hordta be hat pontra). Moss egy obskurusabb triónak is tagja a fent nevezetten kívül. Az utóbbi öt esztendőben rajta kívül csak Terrell Owens és Vincent Jackson volt képes a Giants Stadiumban egy mérkőzésen két TD-passzt lehalászni. Jackson, a San Diego Chargers hórihorgas wide receivere mindezt a legutóbbi fordulóban tudta véghezvinni, második megmozdulásával csapata idegenbeli sikerét is bebiztosítva.

Az irányítók és elkapók mellett ne feledkezzünk meg azokról a running backekről sem, akik a mögöttünk hagyott játéknapon méltán kerültek fel a dicsőségtáblára. Michael Turner az Falcons színeiben két TD-vel csendesítette el kritikusait és a csapat történetének első játékosa lett, aki egy mérkőzésen legalább két alkalommal találta meg legalább 30 yard távolságból az ellenfél – jelen esetben a Washington – célterületét. Cedric Benson, a Bengals hétről-hétre kiváló formát mutató futója idei második meccsükön is 100 yard fölött termelt a Baltimore Ravens remek futás elleni védelmével szemben, utoljára erre – vagyis, hogy egy idényben kétszer is véghezvigye a bravúrt – Jerome Bettis volt képes, ráadásul két egymást követő évben, 1996-ban és 1997-ben. Chris Johnson, a Tennessee Titans másodéves RB-je 135 yardot gyűjtött San Francisco-ban, és ha ehhez hozzászámítjuk a robbanékony támadó múlt heti, 228 yardos teljesítményét, akkor arra jutunk, hogy Earl Campbell 1981-as, két meccsen 368 yardot hozó brillírozása óta nem tudott Oilers/Titans futó ilyen hatalmas yardmennyiséggel előrukkolni.

Míg az aktuális fordulót követően még mindig két csapat áll veretlenül, addig vasárnap a mindezidáig egyetlen nyeretlen gárda be tudta gyűjteni első sikerét. Josh Freeman, a Tampa Bay Buccaneers újonc irányítója három TD-passzt kiosztva vezette 38-28-as győzelemre együttesét a Green Bay Packers ellenében. Az utolsó rookie QB, aki úgy jegyezhetett győzelmet, hogy csapata legalább hét kudarccal és zéró diadallal állt, 2001-ben Mike McMahon volt a Detroit Lions-szal. Két apró különbség, hogy McMahon nem első, kezdőként jegyzett mérkőzésén vitte véghez haditettét, illetve neki hosszabb, 12-es vereségszériát kellett megtörnie. A Kalózok győzelmében az is figyelemreméltó volt, hogy a negyedik negyed elején még 28-17-es vesztésre álltak, és korábban csak kétszer esett meg, hogy egy gárda legalább hét fiaskót követően úgy szerezze meg első győzelmét, hogy az utolsó 15 percben egyszersmind 10 pontos vagy annál nagyobb hátrányt dolgozott le. 1997-ben a Chicago Bears a Dolphins fölötti 36-33-as hétfő esti sikerével, 1951-ben pedig a New York Yanks ugyancsak a Green Bay Packers-t lehajrázva vitte véghez a váratlan bravúrt.

Ha megemlékeztünk a Tampa nyeretlenségüket megszakító „comeback” győzelméről, akkor nem mulaszthatjuk el kiemelni, hogy a New Orleans Saints-nek 14 pontos hátrányból visszakapaszkodva veretlenségét kellett megőriznie. Az NFL eddig története során csak kétszer volt rá példa, hogy egy csapat legalább ekkora lemaradást behozva őrizze meg az alapszakasz ezen kései szakaszában makulátlan mérlegét. 1998-ban a Denver Broncos 21-7-es gödörből mászott ki, hogy a Chiefs-szel szemben begyűjtse 13. diadalát, 1984-ben pedig a Miami Dolphins ugyancsak 14-0 után tápászkodott fel az Eagles ellen, hogy sikerszériáját 11-esre nyújtsa. A Szentek számára intő jel lehet, hogy a két említett gárda a következő fordulóban azután valóban elveszítette veretlenségét.

Végezetül két érdekesség a Denver Broncos és a Pittsburgh Steelers hétfő esti összecsapásáról. A Kohászok 28-10-es sikerük alkalmával zsinórban ötödik meccsükön róttak fel legalább 27 pontot az eredményjelzőre, s ez a valaha volt leghosszabb ilyen széria a klub történetében. A Broncos sokkal kevésbé lehet büszke produkciójára, hiszen korábban sohasem fordult elő velük, hogy hazai mérkőzésen 30 futott yard alatt maradjanak és ne tudnának legalább egy támadó touchdownt kiharcolni.

(Készült az Elias Sport Bureau közléseinek felhasználásával.)

Vegyes statisztikai furcsaságok az NFL történetéből

Rövid válogatásunkban főként nem kivételesen briliáns, hanem kivételesen csapnivaló támadóteljesítményekből csemegéztünk.

•    A 39 éves veterán irányító, Wade Wilson csereként jutott szóhoz az Oakland Raiders színeiben a Chargers elleni 1998-as csoportrangadón, és bár 7 passzkísérletéből csupán egyet sikerült célba juttatnia, de azzal az eggyel – másfél perccel a vége előtt - James Jett 68 yardos touchdownt ért el. A Fosztogatók Wilson és Jett villanásának hála győzték le 7-6-ra riválisukat, San Diego-ban pedig a vereséget követően kirúgták Kevin Gilbride főedzőt.

•    Wilson közreműködésére azért is volt szükség, illetve Gilbride lapátra tételét az is előkészítette, hogy a Chargers első számú irányítója, az újonc és közvetlenül Peyton Manning után draftolt, Ryan Leaf rendre katasztrofálisan játszott. Leaf harmadik, Kansas City elleni meccsén 15 átadási kísérletéből 1-szer (!) volt sikeres 4 yardot érően, s emellett két picket dobott, valamint három fumblit is elveszített. Alighanem kevésszer esett meg a liga történetében, hogy egy irányító több turnovert vétsen, mint ahány passzolt yardja van. (A belinkelt rövid videón Leaf meccs utáni kifakadása látható.)

•    Wade Wilson idézett fellépéséhez fogható a Green Bay Packers tartalék QB-jának, Don Hornnak az alakítása 1970. szeptember 27-én az Atlantával vívott összecsapáson. A Bart Starr sérülése miatt beállt Horn nyolcszor lendítette passzra a karját, ám csak egyszer sült el, igaz akkor ritka nagyot szólt. A csereirányító egyetlen jó passza meccsnyerő, 89 yardos átadásnak bizonyult. A Sajtfejűek ezzel gyűjtötték be a 27-24 arányú győzelmet.

•    Az 1972-es idény utolsó játéknapján a végül 1-13-as mérleggel záró Houston Oilers egész csapnivaló évéhez „méltó” teljesítménnyel állt elő a Cincinnati Bengals ellenében. A 61-17-es kudarccal végződő találkozó hajrájában – az ellenfél 40-10-es vezetésénél – az Olajosok csereirányítója, Ed Baker is lehetőséget kapott. Baker 10 passzból 4-et saját emberéhez passzolt, 4-et pedig az ellenfél védőinek, ráadásul a 4 interceptionből 3-at TD-re vittek vissza a Tigrisek. Mindezt az utolsó játékrészben, néhány perc leforgása alatt. Nem véletlen, hogy ez a meccs bizonyult Ed Baker nemcsak első, de egyszersmind utolsó profi fellépésének is. Szintén egy mérkőzésre futotta a Green Bay-ben az 1950-es szezon Lions elleni nyitómeccsén bemutatkozó Tom O’Malley tudásából, aki 15-ből 4-szer passzolt jól (31 yard), ám hatszor el is adta a labdát.

•    Természetesen arra is akad példa, hogy a quarterback botrányosan teljesít, csapata mégis győzelmet arat. A tavalyi esztendőben a Carolina Panthers irányítója, Jake Delhomme Oaklandben 27-ből 7 jó passzal, 1 TD-vel és 4 INT-vel zárt, a Párducok mégis kicsikarták a 17-6 arányú diadalt. 1975-ben kísértetesen hasonló dolog esett meg az ezüst-feketékkel, amikor Cincinnati-ben úgy kaptak ki 14-10-re, hogy az ellenfél irányítója, Ken Anderson 19 próbálkozásából csak 4-szer talált saját embert, s ugyanennyiszer vétett interceptiont.

•    A csapnivaló irányítóteljesítmény megfelelő fokmérője lehet a 0.0-ás passer rating, amihez az kell, hogy a QB-nak legyen legalább 10 passzkísérlete, ne dobjon TD-t, passzolási hatékonysága 30 % alatt maradjon, passzonkénti yardátlaga kevesebb legyen, mint 3, továbbá 9,5-nél magasabb %-ban vétsen interceptiont. Utoljára 1976-ban a Giants játékmestere, Norm Snead lehetett 0.0-ás ratinggel (3/14, 26 yard, 2 INT) győztes csapat tagja, amikor az Óriások 12-9-re legyőzték a Washingtont. A legtöbb 0.0-ás meccset – hármat – a Pittsburgh Steelers Hall of Famer kiválósága, Terry Bradshaw produkálta, Gary Keithley pedig a St. Louis Cardinals színeiben 1973-ban azzal vitt véghez kivételes dolgot, hogy két egymást követő találkozón nullázta le magát (2/10, 9 yard, 1 INT – a Cards ezen egyébként 32-10-re megverte a Falcons-t, illetve 6/20, 30 yard, 2 INT a Cowboys ellen). Az szintén csupán egyszer fordult elő, hogy egy csapatban egy meccsen két quarterback is 0.0-ás mutatóval zárjon. 1976. december 12-én, amikor a New York Jets 42-3-as megsemmisítő vereséget szenvedett a Bengals-tól a zöld fehérek színeiben mind Joe Namath (4/15, 20 yard, 4 INT), mind Richard Todd (3/13, 23 yard, 2 INT) nullára értékelhető teljesítményt nyújtott.

•    A 2007. október 21-én az Arizona Cardinals washingtoni vendégjátéka alkalmával Anquan Boldin, a Cards elkapója 8 elkapással 29 yardot és 2 TD-t produkált. Az utóbbi 50 évben egyetlen más wide receivernek sem sikerült ennyi elkapásból ilyen kevés yardot összehoznia.

•    A San Diego Chargers és a Philadelphia Eagles eheti mérkőzésüket megelőzően legutóbb 2005-ben csaptak össze. Akkor a Sasok LaDainian Tomlinsont 17 labdacipelésből 7 (!) yardon tartották. LT-nek volt egy 7 yardos futása, így kissé sarkítva azt is állíthatjuk, hogy a további 16 carry-jével mindösszesen 0 yardra volt jó. Az iménti adat mellett talán még mutatósnak is tűnhet a Houston Texans futójának, Jonathan Wells-nek a klub első szezonját (a 2002-eset) lezáró mérkőzésén nyújtott teljesítménye, amikor a Titans ellen a támadó 13 nekirugaszkodásból pusztán 1 yardocskát tudott kiizzadni.

•    LT-t és Wells-t talán az töltheti el némi vigasszal, hogy hasonló malőrök még a legnagyobbakkal is megtörténnek. Barry Sanders-t, a Detroit Lions sztárját az 1994-es rájátszás első körében a Packers védelme -1 yardon tartotta (13 kísérletből), 1971-ben a Baltimore Colts pedig még jobban megzabolázta a Bills futószenzációját, O.J. Simpson-t, aki 7 nekifutása dacára is csak -10 yardot tudott felmutatni.

•    A fentiekkel szemben 2000-ben a Philadelphia Eagles futó/visszahordója, Brian Mitchell a legtöbbet hozta ki a neki jutó kevés lehetőségből, mivel az Atlantával mérkőzve két labdacipelése során 105 yardot produkált, melyek közül az egyik egy 85 yardos TD-vágta volt.

•    A Pittsburgh Steelers 2004-es, Raiders elleni idénynyitóján Jerome Bettis szintén nem gereblyézett össze sok yardot öt kísérletével – szám szerint 1-et -, de mivel ezek gólvonal közeli helyzetek voltak, mégsem kellett röstelkednie. A Busz ugyanis 5 carry-ből 1 yardjával 3 touchdownt csinált. A számmisztikát kedvelőknek még tetszetősebb lehet az oaklandi Booker Russell statisztikája egy 1979-es, San Diego elleni rangadóról. A rövid yardos specialista 3 futás révén 3 yardot és 3 touchdownt jegyezhetett neve mellé.

•    1979. szeptember 9-én ugyanakkor a Bills játékosa, Roland Hooks bebizonyította, hogy 5 labdahordásból lehet úgy is több yardot gyűjteni, hogy mellette eredményesek maradunk. A Bengals elleni találkozón a futó mindössze ötször kapta kézbe a disznóbőrt, de ebből 4-szer futott TD-re és 70 yardot teljesített. A 4 TD-ből egy 32, egy pedig 28 yard távolságból elkönyvelt pontszerzés volt.

(Köszönet a Professional Football Researchers Association lelkes és nagy tudású fórumozóinak az összeállítás létrejöttéért.)

Dorkó Szabolcs (Szabler)