Visszapillantó/Extra - 2009/17. hét

Akik a 17. játékhéten történelmet írtak

Az alapszakasz utolsó játéknapja sem szűkölködött rekordszámba menő produkciókban. A támadók soraiból kiváltképpen a futók brillíroztak, így – eddigi gyakorlatunktól némiképp eltérve - velük kezdjük az emlékezetes teljesítmények számbavételét. A rovatunkban már-már bérelt hellyel bíró Chris Johnson számára vasárnappal ugyan véget ért a 2009/2010-es futballszezon, ám a Titans futója parádés játékkal zárta profik közötti második idényét. Johnson a Seahawks ellenében 134 futott yardot hozott össze, éves összesítésben pedig 2006 egységet könyvelhetett el. A robbanékony támadó ezzel a NFL-történetének csupán hatodik olyan játékosa lett, aki képes volt egy szezon alatt a 2000 futott yard fölé jutni (előtte csak Eric Dickersonnak sikerült ezt a fegyvertényt ilyen korán, azaz második évében felmutatnia), s az idei rangsorban 590 yarddal előzte meg a második legeredményesebb running backet, a Rams-es Steven Jacksont. Ez az 590-es differencia az 1973-as idény óta a legtöbb az adott idény első és második legtöbb yardot produkáló futói között. Akkor a Bills színeiben a liga történetében először 2000 fölött termelő O. J. Simpson (2003 yard) 859 yardot vert az őt követő Packers-es John Brockingtonra (1144 yard). A teljességhez tartozik, hogy Johnson a 2000-es mérföldkő elérésén túl saját csúcsot is felállított futással és elkapással elért összyardok (yards from scrimmage) tekintetében. A fiatal atléta Marshall Faulk tíz éve elért 2429-es rekordját adta át a múltnak és 2509 egységével új etalont jelölt ki.

A Browns-os Jerome Harrison vasárnap szintén kiérdemelte, hogy a legendás O. J. Simpsonnal egy lapon – mitöbb egy bekezdésben – emlegessük. A Cleveland futója 127 yarddal abszolválta a Jaguars elleni meccset és utóbbi három meccsén összesen 561 futott yardot jegyezhetett neve mellé. Ez a mennyiség a második legtöbb az NFL történetében, amit egy running back az alapszakasz utolsó három játéknapján elkönyvelhetett. Harrisonnál többre mindössze Simpson volt képes, amikor 1976-ban három találkozó alatt 647 yardot gyűjtve fejezte be az évet. A Browns kiválósága abban a tekintetben ugyanakkor egyedülállót alkotott, hogy előtte soha senki nem cipelte három egymást követő derbin legalább 30-30 alkalommal a disznóbőrt. Harrisonnak a Chiefs, a Raiders és a Jaguars ellenében 34, 39 illetve 33 carry jutott.

A futók közül további figyelmet érdemel még a Bills támadója, Fred Jackson, aki a Colts elleni mérkőzésen 212 futott yardot és a Chiefs RB-je, Jamaal Charles, aki Denverben 259 egységet szorgoskodott össze. Ez a harmadik és az első legeredményesebb produkció, amit az NFL-ben egy januárban megrendezett mérkőzésen (legyen az alapszakaszbeli vagy rájátszásbeli találkozó) bárki is elért. Hasonlóra csupán a már említett Eric Dickerson volt képes, amikor az Los Angeles Rams színeiben 1986 januárjában 248 yarddal gázolt át a Dallas Cowboys védelmén. Charles-on és Jacksonon kívül januári alapszakasz-meccsen kizárólag az akkor még Chiefs-es Larry Johnsonnak sikerült átlépnie a 200 futott yardot a 2006-os Új Év Napján Johnson jelenlegi csapata, a Cincinnati Bengals legyőzése alkalmával. Végezetül állítsuk piedesztálra a Ravens running backjét, Willis McGahee-t is, aki három futott touchdownnal vette ki részét csapata a Raiders elleni, playoff-szereplést biztosító sikeréből. McGahee ezzel franchise-rekordot állított be, előtte ugyanis csupán Jamal Lewis-nak sikerült – igaz két ízben - egy mérkőzésen háromszor is futva megtalálnia a mindenkori ellenfél célterületét.

Hogy az irányítók felé vegyük az irányt, leginkább Brett Favre zárófordulóban nyújtott játéka érdemes a méltatásra. A veterán játékmester szezonbéli legjobb QB ratingjét (148.7) hozta a Giants 44-7-es eltiprása során, s immár a 23. olyan meccsét könyvelhette el, ahol legalább négy touchdown-passzt osztott ki. Ha csak az alapszakaszbeli mérkőzéseket vesszük figyelembe, akkor Favre ebben a tekintetben vezeti az örökranglistát a 21-21 ilyen találkozót magáénak tudható Dan Marino és Peyton Manning előtt. A legendás 4-es dicsérete azonban nem lenne teljes, ha nem emelnénk meg kalapunkat egész évben mutatott produkciója előtt. A 40 esztendős játékos bár illusztris karrierje során már kilencedik alkalommal dobott egy évben minimum 30 TD-passzt, és hatodik ízben szorgoskodott össze minimum 4000 passzolt yardot, ám idén először zárta az alapszakaszt 100 fölötti QB ratinggel. Az egy találkozón 4 TD-passzos irányítóknál maradva ne feledkezzünk meg arról, hogy a Chicago Bears idén sokat és joggal kritizált sztárja, Jay Cutler sorban két ilyen meccsel tett pontot idei szezonja végére. Cutler ezzel az első irányító lett a nagy hagyományokkal rendelkező klub történetében, aki zsinórban két összecsapáson ki tudott osztani legalább 4-4 hatpontos átadást. (A liga valamennyi csapatát szemügyre véve idén ez Cutleren kívül csak Peyton Manningnek sikerült.)

Andre Johnson sorozatban a második évben kapkodta össze a liga játékosai közül legtöbb yardot. A Texans-os Johnson ezúttal 1569 yarddal bizonyult a legjobbnak, s azzal büszkélkedhet, hogy az utóbbi 40 évben rajta kívül csupán Jerry Rice tudott két, egymást követő szezonban ligaelső lenni a kérdéses statisztikai kategóriában. A poszton még csupán ígéretnek számító pittburghi Mike Wallace 54 yardos TD-elkapással villantott a Dolphins fölött aratott 30-24-es diadal során. Wallace-nak idén ez már a negyedik 40 yardnál távolabbról elért touchdownja volt, és 1998 óta, amikor Randy Moss tíz ilyen pontszerzéssel zárt, nem akadt rá példa, hogy egy újonc elkapó ennyi nagy játékból legyen eredményes. A clevelandi Josh Cribbs megint tanújelét adta sokoldalúságának. Cribbs a Jaguars ellen vívott összecsapáson 14 yardos futás révén találta meg az ellenfél célterületét, azaz kirúgást, illetve puntot követő visszahordások és elkapás után újabb módját találta a pontszerzésnek. Az utóbbi 30 esztendőben csupán Brian Mitchell volt képes egy idény során ilyenformán, négy különböző módon bevenni a riválisok endzone-ját.

A labda másik oldalán nyújtott játékosprodukciókból szemezgetve a Packers-es Charles Woodsont eminens hely illeti meg. A rutinos corner a Cardinals elleni derbin idei kilencedik interceptionjét jegyezhette, és négy Green Bay-ben töltött éve alatt már 28 labdalopásnál tart. Woodson ezzel lepipálta az egykori Packers-es Darren Sharpert, aki a gárda színeiben négy esztendő alatt 27-szer fülelte le az ellenfél irányítóinak passzát. Náluk egyedül Bobby Dillon volt eredményesebb a klub történetében, aki 1953 és 1956 között nem kevesebb, mint 32 picket gyűjtött. A Chiefs linebackere, Derrick Johnson 60 és 45 yardos labdaszerzések utáni visszahordásokkal szerzett touchdownt csapata Broncos fölötti sikere alkalmával. Az elmúlt tíz esztendőben csak két másik játékos tudott egy mérkőzésen két, 40 yard fölötti interception return touchdownt neve mellé biggyeszteni: 2002-ben a Texans-os Aaron Glenn, illetve 2007-ben a Cardinals védője, Antrel Rolle.

A Dallas Cowboys az utóbbi két fordulóban csapatszinten rukkolt elő első osztályú védőmunkával. Wade Phillips fiai a Redskins és az Eagles ellen ponttalanságra kárhoztatták vetélytársaikat, és az 1976-os Pittsburgh Steelers óta rajtuk kívül kizárólag a 2000-es Tennessee Titans tudta az alapszakaszt két, egymást követő shutouttal zárni. A Tehenészekkel ellentétben az Atlanta Falcons képtelen volt magát beverekednie a rájátszásba, ám a csapat híveit némiképp vigasztalhatja, hogy kedvenceik 1966 óta tartó történetük alatt első ízben tudtak zsinórban két szezont pozitív mutatóval abszolválni. Negatív előjelű klubteljesítmények miatt a Patriots és a Giants háza táján volt a legtöbb ok a pironkodásra. A Hazafiak a Texans elleni idényzárón 14 pontos vezetést tapsoltak el a negyedik negyedben, s ez idén már második olyan meccsük volt, ahol a hajrában legalább ekkora előny ellenére buktáztak. Előttük csupán az 1957-es Baltimore Colts és az 1980-as New Orleans Saints tudott egy évben kétszer ilyen körülmények ellenére veszíteni. A Giants egy pillanatra sem vezetett a Vikings-szel szemben, sőt 44-0-s hátrányba kerültek. A Kékek az azt megelőző fordulóban 31-0-s fórt adtak a Carolina Panthers-nek, s előttük csupán az 1984-es Chicago Bears engedélyezett sorozatban két összecsapásán legalább 30 pontot ellenfelének, úgy hogy addig maguk egyet sem szereztek. A csapat történetében korábban egyetlen alkalommal - 1948-ban - esett meg, hogy egymást követő fordulókban 30-nál nagyobb pontdifferenciával maradtak alul.

Dorkó Szabolcs (Szabler)