1/1-es történetek - 1. rész

1967-től a mai napig fogjuk a draftokat elemezni az elkövetkezendő négy részben. Az évszámot az indokolja, hogy az 1960 előtti évek draftjai elég távoliak, kevesebb csapat volt, rosszabb scouting munka, 1960-tól 1966-ig pedig volt külön AFL és NFL draft, a játékos döntötte el, hova ír alá. A modern éra csak az egyesüléssel, 1970-től kezdődik, de 1967, 1968 és 1969 voltak azok az évek, amikor az AFL és NFL már közös draftot hajtott végre.

Szerkesztőink sorozatunk első két részében a draftok első választásait rangsorolták pályafutásuk, képességeik és sikereik alapján. 1967 1/1-esétől (Bubba Smith) egészen 2002 1/1-eséig (David Carr) állítottunk fel sorrendet, a legnagyobb sztártól a legnagyobb csalódásig. A 2003-tól első helyen elkelő játékosokat nem rangsoroltuk, hiszen ők még pályájuk elején-közepén járnak, van idejük még a fejlődésre, pályafutásukat közel sem lehet egészként értékelni jelenleg. Azonban őket is értékeljük majd a cikkünk végén.

Az első részben a 21 legjobb, legsikeresebb első helyen elkelt játékosról olvashattok.

1. Peyton Manning (QB, Tennessee, Indianapolis Colts) - 1998
Az idősebb Manning fiú az NFL legelismertebb és legkiválóbb játékosai közé tartozik, és már most olyan pályafutásra tekinthet vissza, amiről a legtöbb Hall of Fame-játékos is csak álmodhat. Már első évében több mint 3700 yardot és 26 TD-t passzolt, második évében 13-3-as mérleggel a rájátszásba vezette a Colts csapatát, ahonnan azóta kirobbanthatatlan, az elmúlt 10 év egyik csapatdinasztiája. Marvin Harrisonnal minden idők talán legjobb QB-WR duóját alkották az elmúlt évtizedben. A 2004-es szezon több mint 4500 yardot és 49 TD-t passzolva, NFL-rekordot jelentő 121.4-es QB ratinget produkált, majd a 2006-os szezonban az áhított Super-Bowl győzelmet is megszerezte Indianapolis számára, és a Super Bowl MVP címet is megkapta. 11 esztendő alatt kilencszeres Pro Bowler, hétszeres All Pro csapat tag (négyszer az első, háromszor a második csapatban), háromszoros NFL MVP (2003, 2004, 2008) - és Manning pályafutásának még koránt sincs vége. (Igor)

2. John Elway (QB, Stanford, Baltimore Colts/Denver Broncos) - 1983
Elway már karrierje kezdetén is akkora sztárnak számított, hogy megtehette azt, hogy kiválasztása után követelje elcserélését az általa túl gyengének tartott Baltimore Coltsból. A hisztije sikeresnek bizonyult, és egy 84-es első körös pickért, valamit Mark Herrmannért (QB) és Chris Hintonért (OL) cserébe el is adta őt a Colts a Denvernek. Itt aztán meg is találta a számítását az egykori Stanford legenda, és 15 éven keresztül volt a Broncos vezére. Ötször sikerült csapatát Super Bowlba vezetnie és kétszer a Vince Lombari trófeát is magasba emelhette. Búcsúmeccsén, az 1998-as Super Bowlon a második gyűrűje mellé az SB MVP címet is begyűjtötte Colorado első számú sportikonja. 1987-ben a szezon legértékesebb játékosának választották, ötször volt tagja a liga All-Pro csapatának, kétszer szavazták meg az AFC legjobb támadójának, kilencszer szerepelhetett a Pro Bowlon. 2004-től tagja a Pro Football-, 2000-től a College Football Hall of Famenek. Ezen kívül a Denver Broncos Ring of Famenek a tagja. Természetesen bekerült Colorado állam legjobb sportolóinak hírességek csarnokába, és az 1990-es évek NFL álomcsapatába. Karrierje során 51475 yardot passzolt, 300 TD és 226 interception mellett, 79,9-es QB ratinggel. Egy ilyen fantasztikus eredménylista láttán mondhatjuk nyugodtan, hogy tökéletes választás volt a Broncos csapatának, hogy furcsán bár, de sikerült megszerezniük az 1/1-est. (haromt)

3. O. J. Simpson (RB, USC, Buffalo Bills) - 1969
Simpson nevének hallatán nem sokaknak jut elsősorban eszébe az, hogy milyen running back volt, ez köszönhető pályafutása vége óta történt rendőrségi ügyeinek. De O.J., mint játékos szempontjából ez nem fontos. Korának egyik legjobb running backje volt, aki ugyan három, kevésbé jó szezonnal nyitott a gyengélkedő Billsben, de 1972 és 1976 között az egész NFL talán legjobb játékosaként tekintettek rá. Egyik évben sem maradt 1000 yard alatt ebben a periódusban, 1973-ban pedig - elsőként az NFL történetében - átlépte a 2000 yardos álomhatárt. 1977-ig szerepelt a Billsben, majd két évet játszott a 49ersben visszavonulása előtt. Itt már nem volt az igazi, sérülései miatt elsősorban. Visszavonulásakor csak Jim Brown előzte meg a karrier alatt futott yardok terén az NFL-ben, az NFL 75. születésnapjára megválasztott csapat és az 1970-es évek NFL álomcsapatának tagja, hatszoros Pro Bowler, ötszörös All-Pro első csapat tag, az 1973-as év NFL MVP-je, a Pro Football és College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

4. Bruce Smith (DE, Virginia Tech, Buffalo Bills) - 1985
A “Sack Man” nem csupán Virginia Tech, hanem Buffalo és az egész NFL egyik legkiválóbb pass rusherévé vált - Smith 200 sackjével ma vezeti az NFL örökranglistáját. Már második évében 16 sacket szerzett, és dominanciája több mint egy évtizeden át tartott: 1987 és 1998 között (1991-es sérülésekkel tarkított szezonját leszámítva) minden évben Pro Bowlernek választották. 15 évet játszott Buffalóban, majd 2000 és 2003 között Washingtonban játszott még “levezetésképpen”, míg meg nem döntötte Reggie White sackrekordját. Tizenegyszeres Pro Bowler, tizenegyszeres All Pro csapat tag (kilencszer az első, kétszer a második csapatban), kétszer nyerte el az NFL védőjátékosa díjat (1990, 1996), négy Super Bowlon vett részt, a College Hall of Fame (2006) tagja, és 2009. január 31-én beválasztották a cantoni Pro Football Hall of Fame-be is. (Igor)

5. Troy Aikman (QB, UCLA, Dallas Cowboys) - 1989
A UCLA Bruins-szal, Dallasban lejátszott Cotton Bowl után, kicsit a sajtó nyomására is került Dallasba az 1/1-es pickkel Troy Aikman, aki karrierje elején még az Oklahoma Soonersben irányított. Mikor a ligába lépett még sokan kételkedted benne, illetve Jerry Jones választásában, de Aikman, Emmitt Smith-szel, és Michael Irvinnel a 90-es évek dinasztiáját építette fel Dallasban. 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben is Super Bowl győzelemre vezette Amerika csapatát. Bár soha nem volt egy Elway, Favre vagy Peyton Manning szintű tökéletes „passzológép”, mégis igazi vezér volt a pályán, és örökre bekerült a „Lone Star State” népének szívébe. Az NFL-ben eltöltött 11-szezonja alat.6 Pro Bowl részvételig, 3 All-Pro jelölésig jutott és az 1992-es Super Bowl MVP címe is a nevéhez fűződik. Természetesen tagja lett a Hírességek Csarnokának az NFL-ben és az NCAA-ben is. (haromt)

6. Ron Yary (OT, USC, Minnesota Vikings) - 1968
Ron Yaryt bár első helyen választotta a Vikings, nem dobták azonnal mélyvízbe, második idényéig nem került be a kezdőcsapatba. Ennek köze volt ahhoz is, hogy Yary katonai szolgálat miatt az egész felkészülési időszakban és az első három mérkőzésen nem tudott játékra jelentkezni. 1969-ben vette át a kezdő right tackle posztot, és onnantól 1981-ig nem adta át senkinek. 14 Minnesotában töltött év után, 1982-ben a Ramsben fejezte be pályafutását. Domináns futásblokkoló volt, de a QB védésében sem volt gyenge, ezt mutatja, hogy zöldfülűként, 1969-ben és 1970-ben három Rams elleni mérkőzésen, ahol Deacon Jones állt vele szemben, egyetlen sacket sem engedélyezett. A Vikingsban töltött időszakban a csapat 11 divízióelsőséget szerzett, és négy Super Bowlt játszott (mindet elveszítették). Yary az 1970-es évek NFL álomcsapatának tagja, hétszeres Pro Bowler, hatszoros All-Pro első csapat tag, a Pro Football és College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

7. Terry Bradshaw (QB, Louisiana Tech, Pittsburgh Steelers) - 1970
A ‘70-es évek legendás pittsburghi csapatának irányítója rendkívül mozgalmas és változatos karrierre tekinthet vissza - az 1970-ben draftolt QB pályafutása kezdetén sokat küszködött sérülésekkel, magánéleti problémákkal és a média ellenszenvével, ám minden problémát sikerült leküzdenie és nem kis szerepe volt az NFL egyik legpatinásabb dinasztiájának megalapításában. 1974-ben a kezdő QB pozíciót kellett visszanyernie Joe Gilliamtől - és ezek után Super Bowl győzelemre vezette a Steelerst, és ezt még három további győzelem követte ebben az évtizedben. Sőt, Bradshaw két Super Bowl MVP címet is begyűjtött a döntőkön. Háromszoros Pro Bowler, négyszeres All Pro csapat tag, NFL MVP (1978) és az 1970-es évek NFL álomcsapatának is tagja. (Igor)

8. Earl Campbell (RB, Texas, Houston Oilers) - 1978
Minden idők egyik legnagyobb running backjét választotta ki 1978-ban a Houston Oilers, a Texas egyetemről. Earl Campbell egy Heismann-trófea és egy csodás college-karrier után okkal kelhetett el a legelőkelőbb helyen és sikerült is meghálálni a bizalmat. Az ideális RB volt, akiben tökéletes az erő és a gyorsaság összhangja. Már újonc évében kiemelkedőt alakított, és bezsebelte az év újonca díjat, sőt volt olyan bizottság, ahol az egész NFL legjobb játékosának választották, már rookie-ként. Rövid karrierje során halmozta az egyéni elismeréseket. Összesen hét díjat kapott, mint az NFL legértékesebb játékosa, különféle szervezetektől. Emellett négyszer lett All-Pro, ötször Pro Bowler és háromszor a liga legjobb támadója. Ami viszont soha nem jött össze neki, hogy csapatszinten is sikeres legyen, így ő is azon klasszisok közé tartozik, akik kénytelenek voltak gyűrű nélkül visszavonulni, ráadásul 8 szezon után. Ennyi idő alatt 9407 yardot futott és 74 TD-t szerzett. Így aztán nem meglepő, hogy a College mellett, a Pro Football Hall of Fame-nek is teljes jogú tagja lett. (haromt)

9. Lee Roy Selmon (DE, Oklahoma, Tampa Bay Buccaneers) - 1976
Selmon az első osztályú college futball történetének egyik legdominánsabb védőjátékosaként került ki az Oklahomáról. Az 1976-ban létrejövő Bucs választotta, így részese volt az NFL történelem leghosszabb vereségsorozatának (a Tampa első 26 mérkőzését elveszítette), de már akkoriban is kimagaslóan játszott. Az elismerések azonban nem jöttek addig, amíg a Bucs talpra nem állt a kezdeti nehézségekből. 1979-ben, amikor a Tampa egészen az NFC Championship Game-ig menetelt, Lee Roy Selmon lett az Év Védőjátékosa. Az 1981-es, 1982-es playoff szereplés után ismét visszaesett a csapat, ennek ellenére Selmon már kihagyhatatlan volt a Pro Bowlról. A kiváló DE pályafutásának egy 1984-ben bekövetkezett súlyos hátsérülés vetett véget idő előtt. Kilenc NFL szezonja alatt 78,5 sacket jegyzett, emellett közel 400-szor siettette a QB-t, 28,5 fumblet harcolt ki. Az 1980-as évek NFL álomcsapatának tagja, hatszoros Pro Bowler, háromszoros All-Pro első csapat tag, a Pro Football és College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

10. Orlando Pace (OT, Ohio State, St. Louis Rams) - 1997
Pace volt az első támadó falember Ron Yary óta, akit elsőszámú játékosként választottak a játékosbörzén, és az egykori Buckeyes játékos meghálálta a bizalmat. A Minnesota kiválóságához hasonlóan ő is az NFL elit falemberei közé tartozott, és több mint egy évtizeden át szolgálta az őt kiválasztó NFL csapatot, több mint 150 meccset játszva színeikben. Az NCAA történetének egyik legjobb falembere (rekordot jelentő három Lombardi/Outland trófeát kapott, 1996-ban negyedik lett a Heisman-szavazáson és 1999-ben beválasztották az évszázad NCAA csapatába) a Rams színeiben is folytatta domináns játékát, már harmadik idényében a Pro Bowl-ba választották és nagy szerepe volt abban, hogy az évezred fordulója tájékán a Ramset a “Greatest Show on Turf” néven kezdték emlegetni. Két Super Bowlon vett részt (ebből a Titans ellenit sikerrel abszolválta a csapat), hétszeres Pro Bowler, ötször All Pro első csapat tag. (Igor)

11. Ed "Too Tall" Jones (DE, Tennessee State, Dallas Cowboys) - 1974
Ed Jones, a tradicionális fekete egyetemről, a Tennessee State-ről került az NFL-be, ahol elsősorban parádés, korát meghazudtoló fizikai tulajdonságaival hívta fel magára a figyelmet. Innen is kapta a becenevét, a „Too Tall”-t, mivel 206 centisre nőtt. Brutális magassága és ereje mellé fantasztikus gyorsaság is társult, amivel a QB-k legnagyobb ellensége lett a korszakban. Egyik alaptagja lett a legendás dallasi „Doomsday Defensenek”, és összesen 13 évig volt meghatározó alakja a Cowboys védelmének. 224 meccsén összesen 106 sacket jegyzett nem hivatalosan, mivel ez a statisztikai kategória csak 1982-től szerepel a liga adminisztrációjában. 1977-ben tagja volt a Broncost verő Super Bowl győztes csapatnak, 1982-ben All-Pro első csapattag, 1981-ben és 1984-ben az All-Pro második csapat tagja, míg háromszor a Pro Bowlon is szerepelhetett. Korszakos zseni, akit még az sem gátolt meg egy csodás karrierben, hogy 1978-ban, két évre profi boxolónak állt, és nem focizott. (haromt)

12. Drew Bledsoe (QB, Washington State, New England Patriots) - 1993
Bledsoe azon kevés, egyetemről harmadévesként kijövő QB tehetség közé tartozik, akiknek sikeres NFL pályafutásuk lett. Amikor Bill Parcells a Patriotshoz került, az első draftján Bledsoera esett a választása. Drew az 1990-es években a Patriots franchise arca volt. A stílusában inkább egy nem túl mobilis gunslingerre hasonlító QB vezetésével a Pats 1996-ban Super Bowl részvételig jutott. 2001-ig maradt New Englandben, amikor is tagja volt a Super Bowl győztes csapatnak, de kezdő QB helyét elveszítette idény elején bekövetkezett sérülésének következményeként Tom Bradyvel szemben. Három évet játszott ezek után Buffaloban, majd kettőt Dallasban. Négyszeres Pro Bowler, kétszeres All-Pro első csapat tag, aki karrierje során 44681 passzolt yardig jutott, és 251 TD átadást jegyzett 206 interceptionnel szemben. A legtöbb passzolással kapcsolatos statisztikai kategóriában a top 10-ben szerepel az NFL történetében. (gsn)

13. Irving Fryar (WR, Nebraska, New England Patriots) - 1984
Fryar volt az NFL történetében az első wide receiver, akit a legelső draftjoggal választottak. Az egykori Cornhuskers játékos hosszú, tizenhét szezonos pályafutása első felét a Patriots csapatában töltötte, ő volt az, aki az 1986-os Super Bowl XX-on a Pats egyetlen touchdownját szerezte a Bear elleni csúfos vereség során. Fryar később megfordult Miami-ban, Philadelphiában és Washington, és mindenhol produktív WR-nek bizonyult. NFL-rekordot jelentő 19 irányítótól kapott el TD-passzt, és összesen 851 elkapást és 12,785 elkapást jegyezhet. Ötszörös Pro Bowler és kétszeres All Pro csapat tag. (Igor)

14. Bubba Smith (DE, Michigan State, Baltimore Colts) - 1967
A rendőrakadémia Hightower őrmestereként talán jobban emlékezhetünk Bubba Smith-re, mint NFL játékosként. Pedig a Michigan State defensive endje csodás college karriert futott be, többek között játszhatott, az „Évszázad mérkőzésén”, a Notre Dame ellen 10-10-re végződött találkozón 1967-ben. Ezek után került a több mint 2 méter magas, brutálisan erős játékos a draft-ra, ahol le is csapott rá a Baltimore Colts. Itt rögtön alapember is lett. Játszott az 1968-as Super Bowlon, amit még elvesztettek a Joe Namath vezérelte Jets ellen, de 1970-ben már ő is gyűrűt húzhatott az ujjára. 1973-ban elcserélték Oaklandbe, ahol már nem tudott olyan magas szinten játszani, mint a Coltsban. Az öbölben eltöltött két év után megmérette még magát Houstonban, de itt sem tudott igazán nagyot alkotni. Coltsos évein kívül nem igazán úgy sikerült a karrierje, mint az eltervezte, bár sikertelennek nem mondható. Egy-egy jelöléssel rendelkezik az NFL All-Pro első és második csapatába, illetve kétszer szerepelhetett az All-Star gálán. Legnagyobb egyéni elismerése, hogy 1988-ban beválasztották a College Football Hall of Fame-be. (haromt)

15. Steve Bartkowski (QB, California, Atlanta Falcons) - 1975
A California egyetem volt irányítója rögtön első évében letette névjegyét az NFL-ben, az Év Újonc Támadójátékosának választották. A Falcons történetének első tényleges franchise QB-je lett, aki egészen 1985-ig a csapat irányítója volt. A sérülékeny játékos legjobb éveit 1980-ban, 1981-ben és 1983-ban zárta. 1980-ban és 1981-ben egymás utáni két évben elérte a 30 passzolt TD-t, ezzel egyike az NFL történetének hét azon irányítójának, aki magáénak mondhatja ezt a bravúrt. 1983-ban az NFL legjobb QB ratingjével zárt, 22 TD átadása mellett csupán 5 interception állt neve mellett. Atlantában töltött 11 éve alatt háromszor jutott csapatával playoffba, 1980-ban az NFC West divízió győzteseként. 1986-ban a Redskinsben fejezte be pályafutását. Kétszeres Pro Bowler, egyszeres All-Pro, a Falcons szinte összes QB rekordjának birtokosa. (gsn)

16. Jim Plunkett (QB, Stanford, New England Patriots) - 1971
Több egykori college-Pac-10 edző is úgy vélte: Plunkett lehet a legjobb pro QB, akit valaha láttak, és Plunkett első szezonjában úgy tűnt, hogy a fiatal irányítóból franchise QB is lehet. Rookieként 19/16-os TD/INT mutató mellett kettőről hatra növelte a Pats által szerzett győzelmek számát - ám a sikeres debütálást visszaesés követte. További négy sikertelen szezont töltött a New England színeiben, majd a San Fransico 49ersnél próbálkozott, végül a Raidersnél kötött ki. Dan Pastorini sérülése után mágikus 1980-as szezont produkált és a 33 éves irányító Super Bowl győzelemre vezette a Fosztogatókat. Három évvel később megismételte ugyanezt a bravúrt: backupként kezdte a szezont, ám Marc Wilson kiesése után, ismét kezdőirányítóvá lépett elő, és vele a Raiders újabb Super Bowlt nyert. 1980-ban a Super Bowl MVP és az Év visszatérője (Comeback Player of the Year) címet is megkapta, és tagja a College Football Hall of Fame-nek is. (Igor)

17. Keyshawn Johnson (WR, USC, New York Jets) - 1996
Gyönyörű college karrier után, méltán pályázhatott az 1/1-es elismerésre Keyshawn Johnson, a USC elkapója, főleg azután, hogy egyetemi pályafutása utolsó meccsén, több mint 200 yardot kapott el a Rose Bowlon. Emiatt is nagyon biztosra vették a Jetsnél, hogy Johnson személyében megtalálták a franchise WR-üket. Nem is nagyon vallott szégyent a Jetsben eltöltött évei alatt, de nem tudott olyan magasságokba emelkedni, mint az időszak legnagyobb elkapó egyéniségei, Randy Moss vagy Terrell Owens. Két 1000 yardos szezon után úgy gondolta csapata, hogy itt az ideje, hogy szép haszonnal túladjanak rajta. Így is történt, 2000-ben két első körös draftjogért cserébe elcserélték az éppen épülőben lévő Tampa Bay-hez, ahol 52 millió dolláros szerződésével a liga legjobban kereső elkapója lett. Itt ért fel karrierje csúcsára, amikor is Brad Johnson legjobb partnereként elérték a Super Bowl sikert 2002-ben. Ez volt pályája zenitje. Sérülései után már soha nem tudta ezt a formáját visszanyerni. 2004-ben még Joey Galloway ellenében átkerült a Cowboyshoz, de itt is már csak átlagos két szezont tudott produkálni, pedig eléggé passzorientált offenseben játszhatott, ráadásul Jets-es mestere, Bill Parcells alatt. Amikor Dallasba került Terrell Owens, a hatalmas fizetésű Keyshawnnak nem volt maradása, és kirúgták. Még egy évet próbálkozott Carolinában, és egy 800 yardos szezon össze is jött neki, de ezután úgy döntött, hogy felhagy a footballal, és beáll az ESPN kommentátori csapatába. 10 év alatt 10571 yardot kapott el, 64 TD mellett. Háromszoros Pro Bowler játékos lett, és 1998-ban bekerült az AFC legjobb csapatába. Összességében nem egy elhibázott pick, de annak ellenére, hogy milyen ritkán választanak 1/1-re elkapót, nem tudott olyan karriert produkálni, mint azt elvárták volna tőle. (haromt)

18. Billy Sims (RB, Oklahoma, Detroit Lions) - 1980
A Sooners szupersztárja Detroitban sem okozott csalódást a szurkolóknak. Amint a csapatba került, a Lions ismét playoff várományos lett. Komplett futójátékos volt, belső és külső futásoknál is produktív, valamint passzokkal is megjátszható. Sims rögtön első évében 1000 yard felett zárt, bekerült a Pro Bowl csapatba, és az Év Újonc Támadójátékosának is megválaztották. Ezt további két 1000 yard feletti szezon követte a következő négy évben. 1984-ben, a Minnesota Vikings elleni divíziórangadón Sims súlyos térdsérülést szenvedett, ami rövid, de annál fényesebb profi karrierjének végét jelentette. Öt éve alatt 5106 futott yardig jutott 4,5 yardos labdacipelésenkénti átlag mellett, és 2000 elkapott yardot is felmutatott, összesen 47 TD-t szerezve. Háromszoros Pro Bowler, a College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

19. Vinny Testaverde (QB, Miami (Fl.), Tampa Bay Buccaneers) - 1987
Az NFL egyik legnagyobb vándorának és veteránjának számító Testaverdét eredetileg a Bucs draftolta, ám a fiatal irányító hamar közellenséggé vált - második szezonjában 35 interceptiont dobott, és a média, valamint a szurkolók nem sokára gyorsan ellene fordultak. Testaverde előbb Clevelandben próbálkozott Kosar utódjaként, majd a már Baltimore-ba költöző franchise-ból a New York Jetshez igazolt. Többször is rájátszásba vezette a csapatot, egy legendás meccsen pedig több mint húszpontos hátrányból fordított vezetésével a Jets a Dolphins ellen. Később a Cowboys, Jets (újból), Patriots és Panthers csapatában is megfordult - a 44 éves játékos huszonegy éves pályafutását Párducként, ám a tampai Raymond James stadionban játszott meccsen fejezte be. A kétszeres Pro Bowler játékos pályafutása során több mint 46,000 yardot passzolt, ezzel hatodik az örökranglistán, 275 passzolt TD-jével nyolcadik a TD átadások kategóriájában. (Igor)

20. Michael Vick (QB, Virginia Tech, Atlanta Falcons) - 2001
Az új generációs atléta. Ezzel a címkével került az NFL-be Michael Vick, a Virginia Tech csillaga. Amikor az Atlanta kiválasztotta 2001-ben, úgy gondolták, hogy az ő stílusa és játéka lesz az, ami 1998 után újra Super Bowlba juttatja a csapatot. Nem érdekelte őket, hogy már akkor is világosan látszott, hogy dobótechnikája nem megfelelő az NFL-be, és a pontossága is elég gyér. Úgy gondolták, hogy ezt a sebességével és a futóképességével majd kompenzálja. Az eredmények, legalábbis a Falcons eredményei nem igazolták ezt. Hiába jutottak el vele egyszer NFC döntőbe, hiába lett Vick az első QB, aki 1000 yard fölött futott egy szezonban, mégsem szolgálta meg azt a pénzt, amivel a legtöbbet kereső NFL játékos lett. Ugyan az ő mezei fogytak a legjobban az összes NFL játékos közül, az emlékezetes kutyaviadal botrányáig soha nem tudta a pályán is igazi vezérként irányítani a sólymokat. Két éve ráadásul letöltendő börtönre is ítélték, így utólag azt igazolódott be, hogy jobban járt volna a Falcons, hogy marad a hagyományoknál… Vicket háromszor jelölték a Pro Bowl csapatba. (haromt)

21. Dan Wilkinson (DT, Ohio State, Cincinnati Bengals) - 1994
Big Daddy Wilkinson atletikusságával, méretéhez képesti gyorsaságával, robbanékonyságával, és erejével nyűgözte le a Bengals vezetőit draftolása előtt, és a pályán is ennek megfelelően játszott Cincinnatiben. Futás ellen is elfogadhatóan teljesített, QB siettetésben pedig az 1990-es évek második felének egyik legjobb DT-je volt. A Bengals használta 4-3-as DT, DE, és 3-4-es DE poszton is négy, ott töltött éve alatt. Ebben az időszakban Wilkinson 25 sacket ért el. 1998-ban a Redskinshez tradelték, ahol főként a pass rusher képességére építettek, amíg tudtak. Wilkinson a 2000-es évekre elveszítette robbanékonyságát, és főleg futás ellen volt használható. Washingtonban töltött öt éve után még három évet letudott Detroitban, egyet pedig Miamiban. 54,5 sackkel zárta pályafutását, amelyet kisebb-nagyobb rendőrségi ügyek és a csapatvezetésekkel való összeveszések és  botránysorozatok tarkítottak. (gsn)

Lang Péter (Igor), Tálosi Tibor (haromt) és Gaál Sándor (gsn)