1/1-es történetek - 2. rész

Az első részben az 1967 és 2002 közötti draftok általunk legjobb 21-nek választott 1/1-esével ismertettük meg olvasóinkat. Ezúttal a fennmaradó 15 játékosra kerül sor, illetve értékeljük a 2003 óta elsőként választott, de nem rangsorolt játékosok pályafutását is.

22. Jeff George (QB, Illinois, Indianapolis Colts) - 1990
Nagy árat fizetett a Colts csapata a Fighting Illini irányítójáért: saját elsőkörös pickjük mellett 4 játékost, köztük Andre Risont, adták az Atlantának azért a jogért, hogy kiválaszthassák George-ot. Az Indianapolisban született irányító tökéletes pro day után érkezett, és a liga történelmének egyik legerősebb karjával rendelkezett - ám a Colts meggyengült támadófala és George öntörvényű természete a viszony megromlásához vezetett. Ironikus módon, 1994-ben épp a Falconshoz tradelték, ahol George két jó évet zárt, ám 1996-ban újabb balhéba keveredett: June Jones-szal, a Falcons akkor főedzőjével történő látványos összeveszését számtalan kamera rögzítette a szezon negyedik fordulója során - Jones pedig a padra küldte, majd év végén elengedte a rendkívül forrófejű irányítót. George-nak még egy kiváló évre futotta a Raiders színeiben (1997-ben több mint 3900 yardot passzolt, 29 TD és 9 INT mellett), ám amint a csapat stratégiája a vertikális passzjáték helyett a West Coast-féle rendszer felé fordult, George statisztikái is romlani kezdtek. A következő években 5 további csapatnál próbálkozott, ám sehol sem ért el komolyabb eredményeket, és bár a nevét még az utóbbi években is összefüggésbe hozták a Raiders-szel, rendkívül valószínűtlen hogy az egykoron jóval többre hivatott, ám érdemtelenül elkallódott tehetség valóban visszatérne játékosként a ligába - szakkommentátorként azonban felbukkanthat az NFL Networknél. (Igor)

23. John Matuszak (DE, Tampa, Houston Oilers) - 1973
A University of Tampa futballcsapatának utolsó nagy sztárját (az iskola futballprogramja 1974-ben megszűnt), az 1973-as drafton a Houston Oilers választotta. A kicsapongó életvitelt folytató, Tooz becenévre hallgató játékos az Oilers-nél azonban nem tudott gyökeret ereszteni, ugyanis a csapat rossz néven vette, hogy Matuszak a World Football League-ben szereplő Houston Texans iránt (amelynek semmi köze a mostani franchise-hoz) is elkötelezte magát. Következő állomáshelyén, Kansas City-ben megbüntették marijuana birtoklásáért és kórházi kezelésre szorult alkohol- és gyógyszer-túladagolás miatt. Egy alkalommal Paul Wigginnek, a Chiefs akkori főedzőjének a lélekjelenléte mentette meg Matuszak életét, aki szívmasszázst alkalmazott rajta és sietve kórházba vitette. A problémás védő hosszú hányattatások után 1976-ban került Oaklandbe. Noha korábbi énjét teljesen ott sem tudta levetkőzni, de „beállt a sorba” és a kétszeres Super Bowl győztes Fosztogatók meghatározó, elfogadhatóan teljesítő tagja lett. 1981-es visszavonulását követően Matuszak színészkarrierbe kezdett és a futballrajongók olyan sorozatokban láthatták viszont, mint a M.A.S.H., a Hazárd megye lordjai vagy a Miami Vice. 1987-ben megjelent önéletrajzában Tooz nyíltan bevallotta, hogy NFL-es karrierje alatt gyakran folyamodott gyógyszerekhez és egyéb narkotikumokhoz. Hajszolt életmódja következtében 1989-ben szíve végleg felmondta a szolgálatot. Csupán 38 éves volt. (Szabler)

24. George Rogers (RB, South Carolina, New Orleans Saints) - 1981
Rogers a South Carolina egyetemről úgy búcsúzott, hogy utolsó meccsének szünetében visszavonultatták a 38-as mezét. Egyedülálló játékos volt a nem túl eredményes egyetem történetében. Az NFL-be lépve a Saints játékosa lett, ahol erőfutóként számítottak rá. Az Archie Manning vezette csapatban akkori rookie rekordnak számító 1647 yardot futott, az Év Újonc Támadójátékosa lett, és a Pro Bowlra is meghívták. Második szezonjának nagy részét sérülten játszotta végig, és bár két produktív évet még New Orleansban töltött, nem ért fel első éve számaihoz. 1985-ben a Redskinshez tradelték, Joe Gibbs a visszavonult Riggins utódját látta benne. 1986-ban kiváló évet zárt, 1203 yardot ért el a földön, és 18 TD-t szerzett. Második Pro Bowl meghívója volt a jutalma teljesítményének. Innentől azonban csak rossz következett, makacs sérülései elhatalmasodtak, és már csak egy évet töltött az NFL-ben. Utolsó szezonjában Super Bowlt nyert, de alig szerepelt a mérkőzésen, ezúttal is sérülései miatt. Kiváló futó lehetett volna belőle, ha nem lett volna annyira sérülékeny. 29 évesen már nem szerepelt az NFL-ben. (gsn)

25. Russell Maryland (DT, Miami (Fl.), Dallas Cowboys) - 1991
Russell Maryland nem volt rossz futballjátékos, ám számtalan szerencsétlen körülmény összjátéka miatt ma mégis úgy emlékezhetünk rá, mint az a Dallas Cowboy, aki talán legkevésbé váltotta be a hozzá fűzött reményeket az 1991-ben és 1992-ben, első napon draftolt Cowboys játékosok közül. Ebben persze nagy szerepe van annak a ténynek, hogy Alvin Harper, Dixon Edwards vagy Erik Williams is kiváló játékosnak bizonyult, és a Cowboys 1991-ben olyan játékosokat is talált a későbbi körökben, mint Leon Lett (7. kör), vagy a későbbi Super Bowl MVP Larry Brown (12.kör). Maryland egy erős, fizikális defensive tackle volt, akit Jimmy Johnson személyes preferenciájának köszönhetően választottak 1/1-es játékosként. Bár nem lett annyira híres játékos mint Lett, vagy annyira domináns DT, mint a szintén első körben draftolt Ted Washington - de fontos szerepe volt a védőfal megszilárdításában, és ezáltal a Dallas Cowboys 1990-es évekbeli dinasztiájának létrehozásában. Öt évet töltött a Cowvoysnál, majd négyet Raidersben, végül a Packers csapatától vonult vissza. Pályafutása során 24.5 sacket és 1 safety szerzett, egyszeres Pro Bowl-résztvevő és a Cowboys három Super Bowl győzelméből is kivette részét. (Igor)

26. Aundray Bruce (LB, Auburn, Atlanta Falcons) - 1988
Az 1988-as draft előtt az Auburn szélső linebackerében néhányan egy új Lawrence Taylor eljövetelét látták. Fizikális adottságaival nem volt probléma, de konzisztenciájában, játékintelligenciában és hozzáállásában kiütköző fogyatékosságok korán nyilvánvalóak lettek. Noha 1987-es egyetemi évében helyenként briliánsan játszott (a Georgia Tech ellen 10 tacklet, 3 sacket és 3 interceptiont ért el), de gyengébb csapatok ellen sokkal visszafogottabb teljesítményt nyújtott és többször kérdőjelek merültek fel küzdőszellemével kapcsolatban. A Falconsnál csupán első két évében maradt stabil kezdő és ezalatt mindkét idényben 6-6 sacket könyvelhetett el. Az atlantai gárda összetett védelmi sémájának elsajátítása sok nehézséget okozott Bruce számára. Noha akadt, hogy olyan helyzetben villantott nagyot, ahol és amikor a játékhívás szerint nem kellett volna lennie, de sokkalta többször sújtotta csapatát kijelölt teendői elmulasztásával. A Falcons már második éve után megvált volna tőle, de végül 1991-ig a klubnál maradt. Utolsó atlantai idényében helyenként a támadóegységben kapott feladatot, de maradandót itt sem tudott alkotni és free agentként a Raidershöz igazolt. Új csapatánál hét szezont töltött el, s bár helyenként hasznos kiegészítő embernek bizonyult, de a profi karrierje kezdetén iránta támasztott elvárásokhoz soha nem tudott felnőni. 11 idény alatt 151 mérkőzésen lépett pályára és 32 sacket valamint 4 interceptiont jegyezhetett neve mellé. (Szabler)

27. David Carr (QB, Fresno State, Houston Texans) - 2002
David Carr volt az első választása a frissen megalakult Houston Texans franchisenak. Mint minden alakuló csapatnál, itt sem indulhatott könnyen egy újonc QB pályafutása. Carr öt évig szerepelt és kezdett Houstonban, ezalatt nem ért el csapata pozitív mérleget. Eredménytelensége, és támadófala gyengesége ahhoz vezetett, hogy teljesen dekoncentrálttá vált, összezavarodott, és lassan hozta döntéseit a pályán. Újonc évében 76 alkalommal sackelték, ez NFL rekord. Szintén az a 249 elszenvedett sack egy öt éves periódus alatt. Nem játszott katasztrofálisan, de mire elhagyta a csapatot, minden magabiztosságát elveszítette, az elszenvedett sackek megtették hatásukat. 2007-ben a Panthershöz szerződött backupnak, ahol Delhomme sérülése miatt a kezdőcsapatban találta magát az év egy részén. Kiábrándítóan szerepelt, és nem is tartott rá igényt a csapat. 2008-ban a Giants csere QB-je lett, és három mérkőzésen jutott szóhoz kisebb-nagyobb szerepben, és nem is játszott rosszul. Ez azonban kevés ahhoz, hogy visszataláljon a kezdő szerepkörig, és bár nem ért még véget pályafutása, azt már most csalódásként kell kezelnünk. (gsn)

28. Ricky Bell (RB, USC, Tampa Bay Buccaneers) - 1977
Ricky Bell a USC nagyreményű futója volt, aki már egyetemi évei alatt többször felhívta magára a figyelmet. A Washington State ellen 347 yardos rekorddöntő napja mindmáig iskolarekord, nem akármilyen szó ez egy olyan egyetem esetén, ahol többek közt OJ Simpson, Marcus Allen, Reggie Bush, Charles White, Mike Garrett vagy Frank Gifford is cipelhette a labdát. Nagy meglepetésnek számított, hogy 1977-ben őt választotta a Tampa Bay (a jobb pro futójátékosnak tűnő és semmilyen egészségügyi gonddal nem küszködő Tony Dorsett helyett). Bell négy évet játszott Tampában, 1979-ben a rájátszásba vezette a Bucs csapatát és az Eagles elleni meccsen szerzett 142 yardja és 2 touchdownjának is köszönhetően a Kalózok megszerezték első playoffgyőzelmüket. A nagy termetű, fizikális futónak számító Bell 1982-ben vonult vissza. Két évvel később hunyt el abban a szívbetegségben, ami már aktív karrierjére is erősen rányomta bélyegét. 2004-ben beválaszották a College Hall of Fame-be. (Igor)

29. Kenneth Sims (DT, Texas, New England Patriots) - 1982
A University of Texas játékosa első két egyetemi évében még csak csereként jutott szóhoz, de ezt követően kétszeres All-American lett, 1981-es senior évében pedig (első Longhornként) megkapta a legjobb falembernek járó Lombardi Díjat. Az 1982-es draft első választottja a Patriots színeiben képtelen volt egyetemi sikerei megismétlésére. Sérülékenysége mellett gyenge munkamorálja vetette vissza ígéretesen induló karrierjét. Utóbbi illusztrálásra a Game Day gúnynevet aggatták rá, amikor Sims az edzésekkel szembeni érdektelenségét azzal a kijelentéssel próbálta mentegetni, hogy a „meccsen majd ott leszek!” Nyolc éves, New England-i pályafutása alatt csak egyszer játszotta végig a 16 meccses alapszakaszt, és legjobb évének az 1985-ös, a Patriots-ot a Super Bowlig repítő szezon bizonyult, amikor a máskülönben középszerű defensive end (a Patriots 3-4-es védelmében DE-t játszott) 5 és fél sackkel vette ki részét a nagy menetelésből. 1990 nyarán Sims ellen vádat emeltek kokainbirtoklásért, majd pár nappal ezután a Patriots megszabadult egyébként is rossz kondícióban lévő játékosától, aki végül a visszavonulás mellett döntött. (Szabler)

30. Steve Emtman (DT, Washington, Indianapolis Colts) - 1992
A Washington Huskies védekező falembere egyik legfőbb letéteményese volt csapata veretlenül elhódított National Championship győzelmének. Dominálta a line of scrimmaget, nem tudott vele mit kezdeni az ellenfelek támadófala. Zseniális játékát az is bizonyítja, hogy védőként majdnem dobogós lett a Heisman szavazáson. Azonban amint betette a lábát az NFL-be, minden megváltozott. Nagyon jól kezdett újonc évében, de a kilencedik mérkőzésen bal térdsérülést szenvedett. Egy év múlva a jobb térde sérült meg öt mérkőzés után, és ez a sérülés annyira súlyos volt, hogy senki sem remélte, hogy valaha még pályán látják. Ő azonban visszaküzdötte magát. Az 1994-es alapszakasz második felére bevethető állapotba került, és a Colts meg is adta neki a lehetőséget csereként. Az első mérkőzésén azonban egy special team playnél saját csapattársával ütközött, és csigolyasérülést szenvedett. Megpróbált vele játszani, de négy mérkőzés után már nem bírta tovább. Három Coltsnál töltött évéből háromszor injured reserve listán végezte. Két évet eltöltött még Miamiban, majd egyet Washingtonban, de kezdőként nem számítottak rá sehol, igaz, Miamiban elsőszámú csere volt. Emtman 27 évesen vonult vissza, az övénél szerencsétlenebb pályafutást nehéz elképzelni. 2006 óta a College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

31. Tom Cousineau (LB, Ohio State, Buffalo Bills) - 1979
Cousineau kiváló egyetemi karriert zárt a Buckeyes csapatában, kétszer választották All-American-nek, Orange- és Hula Bowl MVP címmel is büszkélkedhet, valamint megdöntötte az Ohio State színeiben egy évad (211) és az egy meccs során szerzett (29) szerelések rekordját. Nem volt nagy meglepetés, hogy a Bills elsőként választotta a 1979-es drafton - ám Cousineau úgy érezte, hogy a buffalói csapat megsértette őt a tárgyalások során, ezért kétszer akkora szerződésért cserébe a CFL-be, a Montreal Alouettes csapatához igazolt. 1982-ben visszatért az NFL-be, és a Browns csapatába szerződött (ráadásul a Bills játékjogáért cserébe megszerezte a leendő Hall of Famer franchise irányítóra, Jim Kellyre szánt draftpicket). Pályafutása azonban nem teljesedett ki, hiába vezette három éven át a csapatot az összegyűjtött szerelések számában, sosem vált kivételes játékossá - ráadásul 1986-ban eligazolt a Barnáktól San Francisco-ba, ahol két éven át backupként szerepelt. Kétszer választották az All-NFL csapatba, ám pályafutása során mindössze 6,5 sacket és 10 INT-t szerzett, nem váltotta be tehát a hozzá fűzött hatalmas reményeket. (Igor)

32. Courtney Brown (DE, Penn State, Cleveland Browns) - 2000
Óriási játékos volt a Penn State egyetemen Courtney Brown. Futás és passz ellen is hatékony, igazi all-round DE. Ezért választotta ki őt a Browns 1/1-ként. Nem is volt rossz az újonc szezonja. 70 tackle mellé, 4,5 sacket regisztrált és mindenki lelkesedett érte Clevelandben. Következő szezonját kirobbanóan kezdte. 4,5 sack 5 meccs alatt, de ekkor megsérült, és nem is tudott már soha igazán felépülni. 2004-ig a továbbiakban 26 meccsen léphetett csak pályára, és ez idő alatt csak nyolcszor vitte földre az ellenfelek QB-ját. Ezek után kirúgták a Brownstól és Denverbe igazolt, ahol csereként elég jól játszott és csapatával egészen az AFC döntőig jutott 2005-ben. Úgy tűnt magára találhat újra, és egy szerződéshosszabbítást is kapott. Aztán az előszezonban utolérte a végzete. Elszakította a keresztszalagját és nem is léphetett pályára abban a szezonban. 2007 tavaszán megpróbált visszatérni, de nem sikerült abszolválnia a fizikai teszteket és így kikerült a Broncos keretéből. Ekkor úgy döntött, hogy befejezi aktív pályafutását, mindössze 6 éves profi karrier után. (haromt)

33. Tim Couch (QB, Kentucky, Cleveland Browns) - 1999
A Kentucky egyetem passzjátékra épülő offensében remeklő Couchot az 1996-os Baltimoreba költözés után újjáalakuló Browns csapata választotta 1999-ben. Couch öt évet töltött Clevelandben, akárcsak a korábban említett Carr Houstonban, és szinte teljesen hasonló problémákkal nézett szemben. A gyenge támadófal miatt sokkal többet volt földön, mint kellett volna lennie, magabiztosságát megsemmisítették az egymást követő sackek. Ugyan Carréhoz nem fogható az a nyomás, ami Tim Couch nyakába zúdult, de Couch sokkal sérülékenyebb volt, és sokkal gyengébben is játszott, mint a Texans QB-ja. Ingadozó volt játéka akkor is, mikor egészségesnek tűnt. 1999-ben, első évében már kezdőként számítottak rá, közepes újoncévet zárt. 2000-ben a hetedik mérkőzést követően súlyos vállsérülést szenvedett, és egész évre kidőlt. 2001-ben zárta legjobb évadát statisztikailag, akkor több mint 3000 yardot passzolt. 2002-ben a playoffba vezette a Barnákat, de decemberben eltörte a lábát, így a playoffban nem játszhatott. Helyére Kelly Holcomb lépett, aki több mint 400 yardot passzolt a playoff összecsapáson, így Couch helye nem volt biztos innentől fogva. Holcombbal váltogatták 2003-ban, és ekkor játszotta ki magát végleg a Browns jövőjéből. Miután elküldték 2004-ben, a Packers campjében kötött ki, de nem érte meg az 53-as rostert, így Kanadába igazolt. 2007-ben próbált visszatérni az NFL-be, és a Jaguarstól esélyt is kapott a campben, de élni nem tudott vele. Sőt, a Jaguarsnál töltött időszakban ellenőrizték, és kimutatták, hogy doppingszerekkel élt (anabolikus szteroid és HGH használat nem hivatalosan, amivel lebukott), és hat meccses eltiltást kapott. A doppingot elsősorban állandó sérülései miatt használta, illetve azért, mert clevelandi első szezonja óta szenvedett vállával (rotator cuff sérülés). Soha többet nem látjuk már az NFL-ben. (gsn)

34. Walt Patulski (DT, Notre Dame, Buffalo Bills) - 1972
Patulski nagy reményekkel érkezett az NFL-be: az egyetemi bajnokság legjobb védőfalemberének tartották (ezt jól jelzi, hogy kilencedik lett a Heisman szavazáson 1971-ben, 4 QB és 5 RB közé beférve a TOP 10-be), és ő volt a korabeli játékosok közül a “workout warrior” megtestesítője. A 6’6 magas, 250 fontos játékos 4.9 másodperces 40-es idejével elkápráztatta a megfigyelőket - ám Patulski nem tudta teljes sebességét átmenteni a pályára. A Bills megpróbálta DE-nek átkonvertálni, ám ez a váltás sem zajlott le zökkenőmentesen. Patulski-nak négy éves karrierje alatt csak mozzanatai, és egy-két jobb meccse akadt, ám mindössze 21,5 sacket szerzett buffalói pályafutása során. A Bills egy második körös draftjogért St Louis-ba tradelte, ahol Patulski a következő évben súlyos térdsérülést szenvedett, és 1977-ben vissza is vonult, mindössze 70 mérkőzéssel a háta mögött. (Igor)

35. Bo Jackson (RB, Auburn, Tampa Bay Buccaneers) - 1986
Bo Jacksont nehéz értékelni, mint 1/1-et, mivel az 1985-ös Heisman győztes nem írt alá az őt kiválasztó csapathoz. Egyetemi karrierje alatt a foci mellett kiválóan baseballozott is, és szeretett volna mind a két sportágban profiskodni is. A Tampa nem tolerálta ezt a dolgot és választás elé állította a játékost. Jackson az MLB-t választotta, és a Kansas City Royalshoz igazolt. A következő évben jelentkezett ismét a draftra, ahol a 7. körben el is vitte őt az Oakland, ahol már nem gördítettek akadály a kettős karrierje elé. Oaklandben volt négy jó éve, de a Tampa Bay a választásával gyakorlatilag kidobta az ablakon az 1/1-es pickjét. (haromt)

36. Ki-Jana Carter (RB, Penn State, Cincinnati Bengals) - 1995
A Penn State első körben, viszonylag magasan választott futójátékosainak valahogy sohasem jött össze az NFL-ben. A legnagyobbat Ki-Jana Carter bukása szólt, hiszen ő 1/1-esként jutott a college mennyéből az NFL poklába. Egyetemen egyik fő játékosa volt a veretlen szezonig menetelő PSU-nak. A Bengalsban azonban nem halmozta a yardmennyiségeket. Érdemi pályafutása egészen pontosan újonc évének első preseason meccsén ért véget. A harmadik labdacipelésekor ACL szakadást szenvedett, és soha többet nem volt a régi ezután. Játékát innentől kezdve az állandó félelem határozta meg, nem találta az előtte nyíló lyukakat, a fizikai kontaktust is sokszor kerülte, így hiába próbálkozott vele a Bengals 1996-ban és 1997-ben is kezdő poszton. Utóbbi évben draftolta csapata Corey Dillont a második körben, realizálva, hogy Carter sohasem lesz kezdő szintű NFL RB. 1998-ban és 1999-ben alig játszott, utóbbi év végén el is bocsátották. Egy éves szünet után a Redkinsben szerepelt 2001-ben, majd a Saintsben játszott két évet, és 10 évnyi szenvedés után visszavonult. Mindössze 1144 futott yardot és 20 TD-t ért el pályafutása során, olyan számok ezek, amiket egy év alatt ér el egy NFL szintű RB. (gsn)

Nr. Carson Palmer (QB, USC, Cincinnati Bengals) - 2003
A USC egykori irányítója kitűnő ajánlólevéllel érkezett az NFL-be: kiváló fizikai felépítése és remek karja mellett az egyik legjobb egyetemi futballiskolában gyűjthetett tapasztalatokat, nagynevű és elismert szakemberek keze alatt. Első évében még Kitna mögött padozott, és kívülről figyelte a ligát, majd 2004-ben már ő is a pályára léphetett és 13 meccsen kezdett a Bengals színeiben. Az igazi áttörést a következő szezon hozta: Palmer 32 TD-vel vezette a ligát, és emellett mindössze 12 interceptiont dobott, és 11-5-ös mérleggel divíziógyőzelemre vezette a Cincinnati csapatát. A rájátszásban mindössze egy passzra jutott lehetősége, mielőtt a Kimo von Oelhoffennel történt ütközés kivonta őt a forgalomból. 2006-ban újabb kiváló évet zárt (28/13-as mutató), ám a playoff-szereplés elmaradt, és 2007 óta Palmer teljesítményében is némi romlás figyelhető meg. Ebben szerepe van a futójáték, és főképp a támadófal erőteljes gyengülésének, valamint a Bengals háza táján uralkodó szinte mindennapos ingyencirkusznak. Palmer képességeit tekintve az utóbbi 8-10 évben draftolt irányítók közül talán a legjobb, és ezt számtalan alkalommal meg is mutatta - ám egyre nehezebb körülmények közt kell bizonyítania. Kérdéses idén képes-e visszatérni 2005-2006-os formájához, könyöksérülése és legbiztosabb elkapója, TJ Houshmandzadeh elvesztése után - ám ha csakis a tehetségét és adottságait nézzük, Palmer képes lehet arra, hogy visszataláljon korábbi Pro Bowler formájához. (Igor)

Nr. Eli Manning (QB, Mississippi, San Diego Chargers/New York Giants) - 2004
A kis Manning eljátszotta azt amit anno John Elway. Ő is kisírta, hogy elcseréljék az őt eredetileg kiválasztó csapattól. Philip Riversért és egy következő évi első körös pickért került a Giantshoz. Mind a két csapatnak megérte az üzlet, mivel az érte kapott pickkel Shawne Merrimant szerezte meg a Chargers, Eli pedig gyengébb kezdés után (amely során elég sokan leírták már), 2007-ben Super Bowl győzelemig repítette csapatát. Eddig nem lehet azt mondani, hogy annyira kiemelkedő irányító lenne, mint a bátyja, de megfelelő franchise QB, aki bebizonyította, hogy igazi vezér is tud lenni ha kell. (haromt)

Nr. Alex Smith (QB, Utah, San Francisco 49ers) - 2005
Smith Urban Meyer híres spread offensét elképesztő magabiztossággal vezette és egyetemi közgazdász diplomája megszerzéséhez mindössze két évre volt szüksége, de mintha sikerei ott maradtak volna vele az egyetem világában. Egyelőre nem igazán találta meg a számításait a profiligában. Újonc évében, 2005-ben kilenc mérkőzésen játszott, és botrányos, 1 TD - 11 interception mutatót tudott felmutatni az elképesztően gyengén szereplő 49ersben. Ennek ellenére második szezonjában végig kezdő volt, és ezt az évet nevezhetjük eddigi legjobb évadának. Smith 2006-ban megközelítette a 3000 passzolt yardot, és végre több TD passzt is produkált (16-ig jutott). 2007-re azonban ismét visszaesett, passzait 50 %-nál is gyengébb mutatóval juttatta célba. Az idény nagy részében sérülten játszott, és decemberben IR listára is helyezték. 2008-nak úgy vágott neki, hogy Shaun Hillel és JT O’Sullivannel egyenlő esélye volt arra, hogy megszerezze a kezdő QB pozíciót. Ez nem sikerült, és bár a befutó O’Sullivan idény közben a padra került, Smith már nem tudott a helyére lépni. Szezon elején IR listára került, ismét vállsérüléssel. Az elmúlt héten belement fizetése drasztikus csökkentésébe, hogy a csapatnál maradhasson, egyértelműen egy csere QB járandóságait kapja majd a San Franciscótól.  Hogy hogyan alakul ezután pályafutása, az hatalmas kérdés. Az azonban bizonyos, hogy az, hogy öt év alatt ötödik offenzív koordinátorával dolgozik majd idén, nem sokat használ fejlődésének. (gsn)

Nr. Mario Williams (DE, North Carolina State, Houston Texans) - 2006
Mario Williams az utóbbi évek egyik legellentmondásosabb első számú választottja volt - a szakértők és szurkolók közt hónapokig dúlt a vita, hogy Reggie Bush, Vince Young vagy Mario Williams lenne-e a legcélszerűbb választás az évek óta szenvdő franchise számára. Charley Casserly végül a védőoldal mellett tette le a voksot - és nagy meglepetésre a két méteres, 130 kilós, óriás termetű Williams lett a draft első választottja. Super Marionak nem ment könnyen az átállás: első évében csak 4,5 sacket szerzett, és a legtöbben Casserly fejét követelték (le is mondott a 2-14-es szezon után), és minden idők egyik legrosszabb választásának nevezték a picket. Az elkövetkezendő két szezonban azonban nagyot fordult a helyzet: Williams előbb 2007-ben 14, majd 2008-ban 12 sacket gyűjtött be úgy, hogy a gyengécske Texans DL miatt gyakran kettős emberfogást kapott - és a legutóbbi szezonban nyújtott teljesítményét már Pro Bowl meghívással jutalmazták. Úgy tűnik tehát, hogy Williamsből kiváló DE válhat, és ahogy a Texans front seven erősödik (Amobi Okoye mellett idén már Antonio Smith is nagy segítség lehet), az egykor hatalmas bustnak nevezett játékosból hosszútávon akár az NFL egyik domináns pass rushere és az egyik legjobb 1/1 is pick is válhat. (Igor)

Nr. JaMarcus Russell (QB, LSU, Oakland Raiders) - 2007
Al Davis beleszeretett a combineon az irdatlan méretű quarterbackbe és nem tudta megállni, hogy ne vigye őt azonnal Oaklandbe. Már első training campjét kihagyta, mert nem tudott megállapodni a szerződéséről. Emiatt nem is nagyon játszott rookie szezonjában. 2008-ban azt várták, hogy majd bizonyítani fog, hogy megérte azt a hatalmas összeget, amit beleinvesztált a Raiders, de nem tudott robbantani. Persze erről nem csak ő tehetett, igazán jó elkapók hiányában nehéz megtenni a következő lépést egy fiatal irányítónak. Idén tényleg mutatnia kell valamit, mert Oaklandben nem nagyon teketóriáznak, ha valaki nem teljesít a fizetésének megfelelően... (haromt)

Nr. Jake Long (OT, Michigan, Miami Dolphins) - 2008
Az 1-15-ös mérlegű 2007-es szezon után a Dolphins teljes újjáépítésbe kezdett. Ennek egyik legnagyobb lépése volt a több 10 millió dollár befektetése a leendő LT-be, Jake Longba. A Miami teljes fordulatot produkált, megnyerte csoportját, és ebben alapvető érdemei voltak az újonc Longnak. Eleinte kissé nehezen illeszkedett be, de a kezdeti nehézségeket hamar levetkőzte. Mindössze két és fél sacket engedélyezett, és öt büntetést kapott, ezeknek nagy része a szezon elején történt. Kulcsfontosságú szerepe volt a csapat futójátékában, a kiváló szezont záró QB, Chad Pennington védelmében, és szerepe volt a Wildcat formáció alkalmazása során is. Első éves teljesítményét egy Pro Bowl meghívóval jutalmazták, a sérült Jason Peterst helyettesítve lehetett ott Hawaii-on. Elismerésre méltó teljesítményt nyújtott 2008-ban. (gsn)

Lang Péter (Igor), Tálosi Tibor (haromt), Dorkó Szabolcs (Szabler) és Gaál Sándor (gsn)