25. Buffalo Bills

 Kulcsjátékosok: C.J. Spiller (RB), Steve Johnson (WR) Marcell Dareus (NT), Kyle Williams (DL), Eric Wood (C), Jairus Byrd (FS), Stephon Gilmore (CB)

Fontos távozók: Ryan Fitzpatrick (QB -> Titans), David Nelson (WR -> Browns), Donald Jones (WR -> Patriots, majd visszavonult), Andy Levitre (OG -> Titans) Nick Barnett (LB -> Redskins), George Wilson (SS -> Titans)

Idén draftoltak:
16. E.J. Manuel, QB (Florida State)
41. Robert Woods, WR (USC)
46. Kiko Alonso, ILB (Oregon)
78. Marquise Goodwin, WR (Texas)
105. Duke Williams, S (Nevada)
143. Jonathan Meeks, S (Clemson)
177. Dustin Hopkins, K (Florida State)
222. Chris Gragg, TE (Arkansas)

Kiemelt mérkőzések:
Szeptember 08: (1. hét) vs New England Patriots
Október 20: (7. hét) @ Miami Dolphins
November 17 (11. hét) vs New York Jets

2012 dióhéjban:
Tavaly ilyenkor a Bills számított az AFC East sleeper csapatának, sokan vártak tőlük nagy meglepetést, valamint azt, hogy kis szerencsével akár rájátszásba is kerülhetnek. Papíron minden nagyon jól nézett ki, Fitzpatrick kapott egy medencényi pénzt és a franchise irányító címet, Mario Williams pedig igencsak jutányos, 100 millió dolláros szerződésért cserébe érkezett, készen arra, hogy terrorizálja az ellenfél irányítóit. Mint az előbb említettem, papíron minden nagyon jól nézett ki, aztán jöttek a mérkőzések, a Bills pedig dugóhúzóba került, az azóta menesztett Chan Gailey vezetőedző pedig nem nagyon tett mást, mint hogy sztoikus tekintettel figyelte, ahogy közeleg a vég. Fitzpatrick becsődölt, a Bills futás elleni védelme úgy nyelte a yardokat, mint kacsa a nokedlit, a Buffalo legjobb játékosa, Spiller pedig eközben gúzsba kötve figyelte a csapat szenvedését. Legvégül álljon itt még egy pár szám, kommentekben várjuk a megoldást, hogy mit jelenthetnek (segítség, semmi köze a női kosárlabdához): 48-52-45-50.

Az edzői stáb:
Gaileynek megköszönték az elmúlt 3 év munkáját, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az edzői stáb többi tagjával egyetemben elkísérték a városhatárig, majd egy „vissza ne gyere” elmormolása után kinevezték utódját Doug Marrone szemelyében. Marrone legutóbb a Syracuse Egyetem csapatát vezette sikerekre, de nem ismeretlen terep számára az NFL sem, hiszen a múltban volt már a New York Jets támadófal edzője (2002-2005) és a New Orleans Saints támadó koordinátora (2006-2008). A védelemért mostantól az a Mike Pettine lesz felelős, aki legutóbb pont a csoportrivális New York Jetsnél tevékenykedett, jól felkészült, tehetséges szakembernek tartják, Mike Wannstedthez képest csak erőlelépés lehet. Szintén a Jetstől érkezett Jim O’Neil (Linebackerek), valamint Samson Brown (Secondary). A speciális csapatrészt az a Danny Crossman fogja majd formába hozni, aki 1985 óta edzősködik, az NFL-ben legutóbb a Carolina Pantherst és a Detroit Lionst segítette. Támadó koordinátorként Nataniel Hackett tért vissza Buffaloba a 3 éves Syracuse-i kitérő után. Összességében tehát elmondható, hogy az egész edzőgárda lecserélődött, összesen 7 szakembert hozott magával Marrone a Syracuse-ból.

Támadósor:
Papíron komoly versengés folyik, hogy a frissen igazolt Kevin Kolb vagy E.J. Manuel legyen a kezdő irányító. Az elmúlt években érkezett, aránylag sikeres újonc irányítók miatt nem lepődnék meg, ha Manuel lenne a végső befutó, főleg mert Kolb már bizonyította, hogy jobban megy neki a pálya szélén, mint a pályán (már ha el tud jutni a pályáig, és nem sérül le egy lábtörlő miatt). Manuel játékán van mit csiszolni, biztos lesznek kisebb hullámvölgyek, amíg felveszi az NFL ritmusát, de benne legalább van fejlődési potenciál. Hasonló mondható el az elkapókról is, Steve Johnsonon és T.J. Grahamen kívül rengeteg a kérdőjel, de minden adott ahhoz, hogy igazán pofás elkapógárda alakuljon ki. Robert Woods lehet az a játékos, aki szakít az NFL egyik dogmájával, miszerint a USC elkapók nem sikeresek az NFL-ben, de Marquise Goodwinra és Da’Rick Rodgers-re is igaz, hogy megfelelő kiképzés és fegyelem mellett kifejezetten jó játékosokká érhetnek. A Tight End poszt nagy ismeretlen, bár Scott Chandler visszatér térdszalag-szakadásából, nem erről a posztról fog szólni a Bills támadójátéka. Marrone már jelezte, hogy Spillert annyiszor fogja futtatni amennyiszer csak lehetséges, ami kifejezetten jó hír a Bills rajongók számára, hiszen a tehetséges futó kétségkívül az egész Buffalo legjobb játékosa. Arra azért ne számítsunk, hogy a várhatóan nagyobb terhelés mellett is tartani fogja a 6 yardos átlagát, de feltéve, hogy nem jön közbe semmilyen váratlan sérülés, biztos vagyok benne, hogy az idény végén a liga legjobb futói között végez majd. Szükség is lesz Spiller jó játékára, mert a közönségkedvenc Fred Jackson öregszik, és bizony a térdei sem tökéletesek már, Tashard Choice és Zach Brown pedig nem képesek arra, hogy a vállukon vigyék a csapatot. Természetesen a fenti sorok érvényüket vesztik, amennyiben a Bills nem tudja megoldani a támadófal kérdéses posztjait. Center, LT és RG poszton nincs nagy gond, Wood, Glenn és Urbik képesek a feladatuk ellátására, Pears viszont csapnivaló RT, azt pedig még a Billsnél sem tudják, hogy a Sam Young, Colin Brown és Doug Legursky hármasból ki fog LG-t játszani, de az már most biztos, hogy akárki is lesz a befutó, nem fogja tudni feledtetni Andy Levitre játékát.

Védelem:
A Bills tavaly egy forradalmi taktikát dolgozott ki az ellenfél futójátékának kivédésére, de utólag talán megállapíthatjuk, hogy a „hagyjuk őket futni, míg el nem fáradnak” taktika nem vált be. Pettine várhatóan egy inkább 3-4-es védelmet fog használni, Mario Williams nagy örömére, de a mai trendeknek megfelelően ez sem lesz tisztán 3-4-es védelem, sokszor fognak 4 védőfalemberrel felállni. Mario mellett a kulcs a Dareus-Kyle Williams kettős lesz a fal közepén, inkább ők fogják generálni a nyomást az ellenfél irányítójára, főleg azért, mert klasszikus pass rushert nem nagyon találunk majd a linebacker sorban. Lawson gyenge, Hughes lehet inkább DE-ként szerepel majd, utánuk pedig a nagy nihil következik. Ez viszont alapvetően nem szabad, hogy gondot okozzon, várhatóan egzotikus blitzcsomagokkal fogják egyensúlyozni, hogy nincs klasszikus rush OLB. Az LB sor közepén minden bizonnyal az újonc Kiko Alonso, valamint Nigel Bradham fognak szerepelni, Bradham tavaly jól mozgott, Alonso pedig kifejezetten ígéretes játékot mutatott eddig az edzőtáborban. A védelem másik erőssége a secondary, Gilmore, McKelvin, Byrd a nagy nevek, Wilsont pedig várhatóan Da’Norris Searcy fogja pótolni, nem ez lesz az a csapatrész, ami miatt a Bills rajongók a hajukat vagy szakállukat fogják tépkedni. A titkos favoritom a védelem részéről Alex Carrington DE, aki igaz, hogy az elmúlt években főleg a különleges csapatrészben villogott, de a jelek szerint újjászületett Pettine védelmében, és talán a legjobban teljesít eddig az edzőtábor alatt.

Speciális csapatrész:
Izgalmas csata folyik a Punter posztért, mind Powell mind Stahovich kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak. Rian Lindell előbb kapott egy új szerződést, majd a nyakára draftolták Dustin Hopkinst, aki várhatóan át is fogja venni a veterán rúgó helyét a csapatban. A visszahordók szerepe még kérdéses, főleg mivel McKelvin szerepét csökkenteni szeretnék, Woods és Graham próbálkoznak pillanatnyilag.

Summa-summárum és prognózis:
Nincs könnyű helyzetben a Buffalo, hiszen tavaly csak nyertek valahogy 6 mérkőzést, és ezt felülmúlni idén szerintem nagy falat lesz a csapatnak. A nagy változás viszont, hogy végre megindulhatnak felfelé. Új irányító, új elkapók, új védelmi séma. Vannak még lyukak a csapatban (TE, OT, OG, OLB), de ennek az évnek arról kell szólnia, hogy Manuelt kineveljék, majd folytassák a takarítást, mert a rosteren még erősíteni kell, ha rájátszást akarnak a jövőben. Marrone megfelelő ember lehet a sikerre, és bár könnyen lehet, hogy megint „csak” 6 győzelemmel, vagy akár kevesebbel zárják az idényt, abban biztos vagyok, hogy sok olyan pozitív dolgot fog mutatni a csapat, ami bizakodásra adhat okot a jövőre nézve.

Buffalo Bills
briareos 26.	empty taxi 30.	gabokocka 26.	gabtsi 20.	habi 23.
kristof 26.	rajna 25.	shawnka 23.	vassadi 27.

Csanádi Alexander (briareos)