A Fumble

Az 1987-es idényre készülő Broncos és Browns

A drámaian izgalmas 1986-os AFC döntő után sokan vélték úgy, hogy a Denver Broncos és a Cleveland Browns párharca egy évvel később megismétlődhet. A lehetőség meghatározta a csapatoknak a következő idényre való felkészülését, akár úgy, mint amiből lelki motiváció meríthető, akár a korábbi összecsapás kínálta tanulságok feldolgozása és kamatoztatása révén.

Clevelandben a siker egyik záloga az agresszív 3-4-es védelem maradt. A defensive line centrumában változatlanul a harmadik Pro Bowljába választott nose tackle, Bob Golic foglalt helyet, míg a sackek gyártásában újra, a már 11. idényét taposó veterán defensive end, Carl Hairston járt az élen. Az egyetlen fontos személycsere a linebacker-sorban történt. A Browns főedzője, Marty Schottenheimer az 1987-es draft talán legelképesztőbb (és egyben legérthetetlenebb) húzását vitte véghez, amikor feltradelt a San Diego Chargers ötödik pickjéért, és azzal a Duke LB-jét, Mike Junkint választotta. Az ügylet révén, a „feltrade áraként”, a Browns-védelem egyik alapembere, a négyszeres Pro Bowler szélső linebacker, Chip Banks került San Diegóba. Az előzetesen csupán a draft ötödik-hatodik körébe várt Junkin nemhogy Banks pótlására képtelen volt, de sok hozzáértő szerint a klubtörténet legnagyobb bustjának bizonyult. Két éves clevelandi tartózkodása során csak 15 mérkőzésen lépett pályára, ebből 7-szer kezdőként, és noha az 1989-ben Kansas City-be távozó Schottenheimer még magával vitte új állomáshelyére, remélve, hogy kihozhat belőle valamit, de ott már a kezdőcsapatba sem tudta beverekedni magát, és karrierje gyors véget ért. A Browns szerencséjére az LB-sor Banks nélkül is erős maradt. Középen a két Johnson (Mike és Eddie) garantálta a stabilitást, míg a másik szélen Clay Matthews (az idei draft első körébe várt USC linebacker édesapja) tündökölt. A secondary sorait a Dixon-Minnifield cornerback duó mellett a free safety posztján remekül bevált Felix Wright játéka tette még félelmetesebbé.

A Schottenheimer által preferált fizikális, sok futással operáló támadójáték realizálását 1986-ban a robbanékony futópáros, Kevin Mack és Earnest Byner sérülései hátráltatták, így a Browns mestere abban bízott, hogy az 1987-es idényben a sors kíméletesebb lesz játékosaival. A drafton a támadófal erősítését a Miami monstrumnak számító centerének, Gregg Rakoczy-nak, valamint a Penn State blokkolásban jeleskedő fullbackjének, Tim Manoanak a megszerzése szolgálta. Az elkapógárda változatlan összetételben (többek közt a rutinos Ozzie Newsome-mal a fedélzeten) készült arra, hogy a még mindig szemtelenül fiatal Bernie Kosar irányításával a csapatot a rájátszásig röpítse.

A Denver háza táján az 1986-os konferenciadöntő után kijózanítólag hatott a Super Bowlban elszenvedett kudarc. A vereség kiváltképpen a defense fogyatékosságaira világított rá, de a védőegységet dirigáló Joe Collier nem volt könnyű helyzetben, amikor ki kellett okoskodnia, miként javíthatna annak hatékonyságán. A különösen a ’70-es években tündöklő 3-4-es „Orange Crush Defense”-ből az új szezon elejére hírmondó sem maradt. Utolsóként a szélső linebacker, Tom Jackson és a cornerback Louis Wright fejezte be játékos pályafutását. Noha a rendelkezésre álló védők némelyike olykor a múlt nagyjait idézte, de Collier úgy vélte előrelépést a kártyák folyamatos keverésével, bizonyos játékosok új poszton való bevetésével érhet el. Tom Jackson helyét a másik szélső LB, Jim Ryan vette át, akit a korábban defensive endet játszó Simon Fletchernek kellett pótolnia. Időnként a védelem legszilárdabb pontja, és egyetlen Pro Bowlere, Karl Mecklenburg ment ki belső pozíciójából a szélre. Az addig leginkább bal oldali DE-t játszó Rulon Jones a jobb oldalra került, míg a másik end, Andre Townsend néhányszor noseguardot játszott a védőfal közepén. A közönségkedvenc Louis Wright játékát az egy évvel korábban a Giants-tól érkezett Mark Haynes-nek kellett feledtetnie, míg a hátsó védővonal legmegbízhatóbb alakja az ütközései miatt méltán félt safety, Dennis Smith maradt. A védelemben eszközölt változások hoztak némi eredményt (kevesebb kapott pont, több labdaszerzés), de nem akkorát, hogy a denverieket egy csapásra a liga elitjébe vigyék.

A támadóalakulat lényegében változatlan összetételben készülhetett az új idény kihívásaira. Kivételes futók hiányában megint John Elway vállaira nehezedett az ütőképes támadójáték keresztülvitelének gigászi feladata. A játékmester dolga csak annyival lett könnyebb, hogy a rendelkezésre álló arzenál a draft első körében választott Ricky Nattiel révén új taggal bővült. A Mark Jackson, Vance Johnson elkapóduót Nattiel érkezése trióvá egészítette ki. A játékosok a szezon során később közösen pózoltak egy, az előző évben vetített a westernkomédia, a Three Amigos ihlette plakáthoz, ami után a szurkolók a hármast a „Három Amigo” becenévvel kezdték illetni.

A Browns fanok szerették Matthewst és Newsome-ot, a Broncos drukkerek odavoltak Mecklenburgért és az Amigokért, de velük szemben a két irányítót, Bernie Kosart és John Elway-t egyenesen imádták. Mindketten fiatalok, ígéretesek és, ami a legfontosabb, jók voltak, azaz méltán rászolgáltak arra a rivaldafényre, ami karrierjük kezdetétől kijutott nekik. Kosar és Elway kiválóan példázta, hogy két QB eltérő utat bejárva és stílussal játszva is sikeres lehet. A különbségeket, bár karikírozva, de szemléletesen világította meg Rick Reilly, a Sports Illustrated újságírója: „Elway izmos testfelépítésű. Kosar fizikuma ezzel szemben olyan, mint egy könyvelőé, akinek edzőtermi bérlete réges-rég lejárt. Elway szakasztott úgy fest, mint egy szőke, kaliforniai szörfös. Kosar megjelenése egy ágybetétekkel házaló ügynökére emlékeztet. Elway dobásai láttán Koufaxet is elfogná az irigység (Sandy Koufax, a Dodgers Baseball Hall of Fame-ba választott dobója volt). Kosar úgy dobja el a labdát, mint amikor valakinek zuhanyozás közben kicsúszik a kezéből a szappan. Elway olyan keményen lövi meg passzait, hogy a labda sokáig nyomot hagy az elkapó markában. Kosar átadását kezeidben egy-egy korsó sörrel is elkapnád.” (SI, 1988. január 25.) A szezon végén mégis mindketten meghívást kaptak a Pro Bowl csapatba.

Út a visszavágóhoz

A Cleveland Browns egy-egy vereséggel és győzelemmel indította 1987-es szezonját. New Orleans-ban sokáig fej-fej mellett haladtak a Szentekkel, de az utolsó negyedben a hazaiak két safety-vel és egy mezőnygóllal, melyre Kosaréknak már nem volt válasza, bebiztosították győzelmüket. A második fordulóban a csapat, első hazai találkozóján, simán megverte a Steelerst, és nagy elánnal készült az egy győzelemmel és egy döntetlennel rajtoló Denver Broncos fogadására.

A visszavágó ezúttal elmaradt. A főként a free agency miatt kitört játékossztrájk a harmadik játékhét teljes programját törölte. Az elmaradt mérkőzések nyomán keletkező anyagi veszteségeik minimalizálására törekvő tulajdonosok a negyedik fordulóra ún. replacement playereket vagy scabeket (azaz sztrájktörőket) szerződtettek és küldtek pályára. A Browns Jeff Christensen irányításával legyőzte a Patriots-ot, majd kikapott az Oilers-től, végül pedig a sztrájktörőnek állt Gary Danielson vezérletével a Bengals-t iskolázta le 34-0-ra. A Houston Oilers pótjátékosai a Denver scabjeit is megleckéztették, akik aztán a „halhatatlan” Joe Dudek futójátékával és a Ken Karcher-Bobby Micho kombó passzaival és elkapásaival gyűrték le a csoportrivális Raiders és Chiefs „tartalékjait”. A hetedik hétre a sztrájk véget ért, az élet visszatért szokványos medrébe. Mind a Browns, mind a Broncos relatíve sikeres 2-1-es mutatóval abszolválta a szezon rendkívüli etapját, és a 0-3-mal végző címvédővel, a New York Giants-szal szemben még joggal reménykedhetett egy remek szereplésben.

A Cleveland visszatérő alapjátékosaival begyújtotta a rakétákat és a csapat következő 5 találkozójából 4-et megnyert. (Az egyetlen botlását a San Diego ellen vétette, ahol egy hosszabbításos mezőnygóllal maradt alul.) A kitűnő szériát kisebb hullámvölgy követte. A Browns előbb a Montana irányította 49erstől szenvedett vereséget, majd egy védelmek dominálta összecsapáson, 9-7 arányban, a Coltstól. Három fordulóval az alapszakasz vége előtt Kosarék és a Houston Oilers is 7-5-ös mérleggel állt. A finis a clevelandieknek sikerült jobban, hiszen míg ők valamennyi hátralévő mérkőzésüket megnyerték (közülük kettőt idegenben), addig az Oilers kikapott a New Orleans-i Superdome-ban. 10-5-ös mutatójával a gárda a Schottenheimer-érában sorozatban harmadszorra hódította el az AFC Központi Csoportjának elsőségét.

A Vadlovak idénye a sztrájk után döcögősen folytatódott. Következő három meccsükből kettőt (a Vikings elleni hétfő esti rangadót és a Buffalo ellenit, amikor a Broncos két blokkolt puntjából lett safety) elbuktak. A szezonnak új életet adó szikrát a Chicago Bears legyőzése jelentette a Mile High Stadiumban egy újabb hétfő esti összecsapáson. A sikerhez John Elway klasszis teljesítménye kellett, aki 21-29-es hátrányból vezette a hajrában 31-29-es diadalra csapatát. A Denver a hátralévő 6 mérkőzéséből 5-ször győztesen hagyta el a pályát és a botladozó Seattle előtt könnyen megszerezte a Nyugati Divízió első helyét.

Az AFC 1. és 2. seedjeként a Broncosnak és a Brownsnak nem kellett pályára lépnie a rájátszás első fordulójában. Az első főcsoport-elődöntőben a Browns az alapszakaszban elszenvedett fiaskó miatti visszavágás reményében is meccselhetett az Indianapolis Colts-szal. Az első félidőben felváltva szerzett touchdownokkal haladt fej-fej mellett a két gárda. A szünetben 14-14 volt az állás. A második félidei kirúgást fogadó Colts a házigazdák 20-asáig masírozott, amikor a hatalmas nyomás alatt passzoló Jack Trudeau labdáját a Browns safety-je, Felix Wright elcsípte. A labdaszerzés megfordította a találkozó momentumát, mert ezt követően Kosarék zsinórban 17 pontot szereztek. A hajrára még maradt egy halovány esélye az Indy-nek. Egy perccel a vége előtt a vendégek 31-21-re zárkóztak fel, majd a sikeres on-side kick után újra támadásba lendültek. A drive első játékában azonban egy sack után Trudeau kénytelen volt sérülten levonulni, majd a következő play-ben helyettese Sean Salisbury INT-t dobott Frank Minnifieldnek, aki az ajándéklabdát toucdownra váltva kialakította a 38-21-es végeredményt és a főcsoport-döntőbe jutatta a clevelandieket.

A Denvernek a másik elődöntőben még könnyebb dolga volt a Houston Oilers ellen. (Nem mellesleg ez az összecsapás is rematch-nek számított, noha az alapszakaszban csak a két klub scabjei találkoztak.) A hazai pályán játszó Vadlovak két labdaszerzés után (Steve Wilson egy elvétett lateralt, míg Mecklenburg egy passzt kaparintott meg) 14-0-s előnyre tettek szert és a szünetig 24-3-ra növelték vezetésüket. Az Olajosok egy pillanatig sem jelentettek komoly fenyegetést a rangadó második felében, s így a hazaiaknak nem kellett megszakadniuk, hogy kényelmes előnyüket megtartva 34-10-es diadallal továbblépjenek az AFC fináléjába.

Az előző évi főcsoportdöntő visszavágóját természetesen felfokozott várakozás előzte meg. Amikor a Clevelandbe látogató Ronald Reagan amerikai elnököt egy Browns mezt a kezében tartva kapták lencsevégre, a Broncos drukkerek erre úgy kontráztak, hogy egyikük felöltötte az elnök maszkját és egy kezeslábast, amelyre (Browns kemény magjára, a Dawg Poundra utaló) csont alakú kutyacsemegéket illesztettek, majd ebben a maskarában megmártózott egy színültig Orange Crush-sal (narancsízű űdítőital, mely színével szimbolizálta a narancs-kék klubot) teli medencében. A meccset, hiszen az alapszakaszban a Broncos végzett jobb mérleggel, ezúttal a denveri Mile High Stadiumban játszották. A Browns az akklimatizálódás jegyében a szintén majd mérföld magasan fekvő New Mexico-i Albuquerque-ben készült a derbire. A vendégektől a defensive tackle, Bob Golic-nak kellett kihagynia a találkozót, míg a denveriek két fontos távolmaradója az elkapó, Vance Johnson és a defensive back, Mike Harden volt.

Az 1987-es AFC-döntő - 1988. január 17.

Az első félidő

Az első akciót a Cleveland vezethette, de a legelső játékkal nagy pácba kerültek, amikor Simon Fletcher sackelte Bernie Kosart. Egy play-jel később a baj csak fokozódott. 3. és 12-nél az irányító Webster Slaughternek szánt passzát az elkapó nem tudta birtokba venni, és a labda először rajta, majd a Broncos safety-jén, Dennis Smithen irányt változtatva egy másik hazai védő, Freddie Gilbert kezében kötött ki. A Denver egy héttel korábbi meccsének koreográfiája látszott ismétlődni a korai labdaszerzéssel. Elway-éknek nem tartott sokáig, hogy az ellenfél hibáját touchdownnal büntessék. A Browns 17-eséről induló drive-ot három Sammy Winder futással kezdték, majd 2. és gólnál a remek munkát végző fal elég időt hagyott az irányítónak, hogy a célterület közepe felé postot futó Ricky Nattielnek passzoljon. 7-0 a Broncosnak!

A vendégek fizikai erőfölényüket kiaknázó futásokkal igyekeztek válaszolni. Earnest Byner és Kevin Mack felváltva hozták a fontos yardokat és first downokat, s éppen utóbbin volt a sor, amikor a hazaiak védője, Tony Lilly vágtáját feltartóztatta, majd a labdától is elválasztotta. A játékszert a mésik defensive back, Steve Wilson vette birtokba a Broncos 40-esénél. A meccs már-már kísértetiesen idézte az Oilers elleni elődöntő fejleményeit. A Browns kevés híján visszaszerezte a labdát. A fumble-lal járó sackre hajtó Clay Matthews hátulról már-már elérte Elway-t, amikor az ösztönösen meglódult és 7 yardos futással mentette meg a helyzetet. A következő játékban a bal szélre futó Gene Lang remek blokkokat kapott és 42 yardos sprintet kivágva meg sem állt az ellenfél 11-eséig. Két play-jel később a denveri irányító egy sneakkel first downhoz juttatta csapatát a Browns gólvonala előtt egy yarddal, de itt úgy látszott, hogy a liga egyik legjobb futás elleni védelme megálljt parancsol a támadóknak. A szerencse azonban a hazaiak mellé pártolt. Előbb egy rossz snap után Elway kétszer is elejtette a labdát, de végül rávetődve megakadályozta annak elvesztését, majd harmadik kísérletnél a Frank Minnifield ellen befújt holding adott újabb first downt a Broncosnak. A hiperagresszív clevelandi védelem megingását kiaknázva másodpercekkel később Steve Sewell futott be egy end around után az ellenfél endzone-jába. 14-0!

A Browns harmadik támadósorozatában végre Kosar is megcsillogtathatta tudását. A drive-ot egy Ozzie Newsome-nak adott 25 yardos átadással nyitotta, majd miután egy intentional grounding büntetéssel nehéz, 3. és 17-es helyzetbe hozta csapatát a crossing patternt futó Clarence Weathers-höz eljuttatott passzával hozott first downt. A támadás végül megrekedt, amikor az irányító egy újabb átadását nem tudta célba juttatni, de a második negyed elején Matt Bahr 24 yardos mezőnygólja révén megszerezte első három pontját a vendég együttes. 14-3!

Kosar sziporkázó megmozdulásaira Elway legkiemelkedőbb erényeit felvonultatva válaszolt. A következő denveri akció elején egy pokoli erővel célba juttatott passzal találta meg „deep out”-ot futó elkapóját, majd újabb kritikus third down szituációban egy draw play utáni futás révén maga lendítette tovább a támadósorozatot. Később az újonc wide receiver, Ricky Nattiel brillírozott. Két „underneath” zónában megkaparintott átadás után szerzett fürgeségével értékes extra yardokat, ráadásul a második megmozdulásával a Browns 1-eséig vitte játékostársait. Innen Gene Lang viharzott be a célterületre, és tette igazán tetemessé a hazai gárda vezetését. 21-3!

A félidő hátralévő nyolc perce alatt nem születtek újabb pontok, noha a csapatok még összesen öt támadást vezethettek (a Denver kettőt, a Cleveland hármat). Egyszer-egyszer puntra kényszerültek a védelmek szempontjából jól időzített és nagy yardveszteséggel járó sackek után, egy-egy távoli mezőnygólt elhibáztak. A Browns Brian Brennan fumble-ja révén harmadszor is eladta a labdát, de a hazaiak ezúttal nem tudtak élni az ölükbe hullott lehetőséggel. Ennek ellenére a Broncos jelentős előny birtokában vonulhatott szünetre, amely alatt Marty Schottenheimerre nagy feladat várt. A vendégek mesterének minden tudására szüksége volt ahhoz, hogy életet leheljen gyengén muzsikáló támadóalakulatába, és fokozott helytállásra tüzelje sérülésektől tizedelt védőit.

A második félidő

Mivel a harmadik negyed első támadását a hazaiak vezethették a Cleveland felzárkózása még váratott magára. Igaz John Elway hibájából nem sokáig. A drive egy offensive holding miatt eleve kedvezőtlenül indult, majd 3. és 12-nél a Broncos irányítója a zsebből kiforgott jobbra, majd célpont híján és védőktől üldözve balra futott. Mobilitásával nem volt gond, de az eldobott passz irányzékával annál inkább. A labda a Denver 45-ösénél ártalmatlanul és zavartalanul hullott a safety, Felix Wright ölébe, aki az interception után még 10 yardot futott a disznóbőrrel, és ezzel csapatának addigi legjobb kezdő mezőnypozícióját adta. Mack és Byner egy-egy futásával a vörös zónán belülre verekedték magukat a clevelandiek. A harmadik játék előtt Kosar megváltoztatta a play-t, majd mielőtt nyakába szakadt volna a blitzelő denveri védelem éppen időben hajította el a labdát a jobb oldali slotból postot futó Reggie Langhorne-nak. Az elkapót egy-az-egyben senki nem fogta. A safety, Dennis Smith csak a gólvonal közelében vette volna fel, de már későn, mert a hajszálpontos labda előbb ért a támadóhoz, mint ő. Kosar 18 yardos TD-passza után 21-10-nél éledezni kezdtek a vendégek reményei.

Úgy tűnt egy three and out kiharcolása után visszaveheti a labdát a Browns, és tovább folytathatja hátránya ledolgozását. 3. és inches-nél a bírók holdingot ítéltek a hazaiak centere, Mike Freeman ellen, és a büntetés a saját 20 yardosukig nyomta vissza a támadókat. Ekkor azonban egy elképesztő játék következett. Elway-nek újra menekülnie kellett a nyomás elől, és sietségében egy csapattársával is összeütközött. Az irányító azonban állva maradt és jobbra sasszézott, majd a pályán balról keresztbefutó Mark Jacksonnak passzolt az oldalvonalnál. Jackson kifordult egy szerelési kísérletből a 25-ösnél, majd egy újabb védőt, Felix Wrightot becsapva megiramodott a jobb szélen. A vágta egészen a clevelandi gólvonalig folytatódott, és a 80-as számot viselő elkapó 80 yardos játékának végén elért szenzációs touchdown újra 18 pontra hizlalta a Broncos előnyét. 28-10!

A demoralizáló csapás hatására akár teljesen összezuhanhatott volna a Browns, de Kosarék továbbra is hideg fejjel tették a dolgukat. Az első harmadik kísérletnél Earnest Byner jegyzett fontos elkapást, majd megint Langhorne volt a célpont, és a 29 yardos passzal a Denver térfelére hatoltak a vendégek. A következő játékban pedig touchdownt szereztek. Kosar sokáig nem talált célpontot, s mikor a nyomás elől kissé megindult azt lehetett hinni, hogy futni kezd. Ám mielőtt az irányító elérte a line of scrimmage-t finom mozdulattal gyönyörű ívelt átadást adott Mecklenburg feje fölött a meglépő Bynernak, és a futót az endzone előtt már nem tudták feltartóztatni a Broncos védői. 28-17!

A momentum megint fordulóban volt, és a Browns védelme ezúttal képes volt nagyobb nyomást gyakorolni Elway-re, ami three and outhoz vezetett. Mivel a hazaiak eleve kedvezőtlen pozícióból indíthatták a támadást, és a punt is rövidre sikeredett, így a Cleveland újabb szériája már az ellenfél térfeléről startolhatott. Mack két rövid passz után fontos yardokat hozó elkapása Kosar és Slaughter hosszabb összjátékat foglalta keretbe, amivel a denveri 10-esig ugrott előre a feltartóztatatlannak tűnő clevelandi támadógépezet. A viszonylag rövid drive ötödik play-e újra TD-t hozott. Byner 4 yardról talált középen utat a célterületre és a pontszerzéssel a Cleveland négy pontra zárkózott fel. 28-24!

A Broncosnak feltétlenül replikáznia kellett a harmadik negyedre magára találó ellenfél pontjaira. Mark Jackson, ezúttal a bal szélen, majdnem megismételte korábbi alakítását, de az elkapót végül egy mistackle után a Cleveland 40-esénél az oldalvonalon kívülre tessékelték. Egy first downnal később 3. és 10-nél egy váratlan draw play (noha most nem Elway futotta) kis híján továbblendítette az akciót. Némelyek nyilván trükkös játékot vártak Dan Reeves-től, a hazaiak mesterétől, de ő inkább mezőnygólt rúgatott, és Rich Karlis biztos lábbal értékesítetett kísérlete jóvoltából egy TD-nyire nőtt a Denver vezetése. 31-24!

A negyedik negyed elején Kosarék annak tudatában léphettek pályára, hogy egy touchdownnal (amiből a harmadik 15 perc alatt hármat rámoltak be) befoghatják a házigazdákat. Joe Collier és asszisztensei továbbra sem találták az ellenszerét a Browns OC-je, Lindy Infante támadósémájának. A clevelandi drive nagy játékát a csapat két húzóembere, Kosar és Byner szállította. Az irányító ezúttal is egy lassabb linebackeren, Rick Dennisonon (aki a klubnál jelenleg a támadófal edzője) izolálta futóját, aki a remekül ívelt passzal az ellenfél 27-eséig loholt. Két játékkal később Kevin Mack tört utat középen és csak saját lendülete vitte földre a Denver 4-esénél. 3. és gólnál a Browns az előző évi legendás Elway-féle „Drive”-ot megkoronázó TD-hez nagyon hasonló megmozdulással egyenlített. A bal szélről Webster Slaughter futott befelé egy slantet, és noha Kosar nem tudta olyan erővel megdobni a labdát, mint denveri vetélytársa, de a pontos átadást csak a clevelandi WR kaparinthatta meg, és meg is tette azt, amivel 0-0 óta először lett megint döntetlen az eredmény. 31-31!

A hajrába puntváltással fordultak a csapatok (a Denver rúgását maga Elway indította útjára csapnivaló módon) és a frontvonalak megmerevedni látszottak. Egészen addig, amíg 5 és fél perccel a vége előtt megint Elway-ék kezébe nem került a játékszer. A QB és Ricky Nattiel két hatalmas játékkal robbantott. Az elsőben az újonc elhitette őrzőjével Hanford Dixonnal, hogy mély route-ot fut, majd visszafordult és elkapta Elway átadását a félpályánál. A másodikban Nattiel a középső zónák alatt futott keresztbe, és sebességét kihasználva egészen a Browns 20-asáig futott, míg végül megállították. A szereléssel olykor hadilábon álltak a clevelandi védők (lásd Jackson 80 yardos TD-je), és a denveriek következő akciójánál megint többen mellényúltak. Sammy Winder középen kapott egy screen-passzt, majd két szerelést elvétő fehér mezest lerázva kirohant a jobb oldalra, s onnan végül be a gólvonalon túlra. A fizikálisabb clevelandieken újra kifogtak a fürgébb, fineszesebb hazaiak. 38-31!

4 perccel a vége előtt azonban Bernie Kosaron volt a sor, hogy idegen közönség előtt az egyenlítő pontokért hajtva saját „Drive-val” írja be magát az NFL történelemkönyvébe. A Browns továbbra is remekül keverte a play-eket, mert elsőre Byner 16 yardos középső futással rukkolt elő. Három perc volt hátra, amikor a vendégek Brennan 14 yardos elkapásával a Denver 44-eséig jutottak. A two-minute warning előtt még egy 20 yardos Kosar-Brennan összjátékra maradt idő, amivel a Cleveland már az ellenfél vörös zónáján kopogtatott. A következő snap előtt a bemozduló védőfalember, Andre Townsend felborította a Browns centerét és 5 yardos büntetéssel sújtotta csapatát. Ezek után Byner könnyen megfutotta az újabb first down-t. Másodpercekkel később Mecklenburg bemozdulása ajándékozta meg további öt yarddal a vendégeket, akik alig több mint egy minutummal a vége előtt 2. és 5-tel jöhettek a Broncos 8-asáról.

Earnest Byner kapta a labdát és balra futott vele. Egy pillanatra úgy nézett ki meg sem áll vele az endzone-ig, ám a gólvonal előtt pár yarddal egy defensive back, Jeremiah Castille közbenyúló keze kiütötte a kezéből. A játékszert maga a fumble-t kiharcoló Castille szerezte meg a Denver 2-esénél, s a labdavesztés gyakorlatilag eldöntötte a találkozó kimenetelét. (A végeredmény végül 38-33 lett egy taktikai okokból engedett safety után.) A Cleveland Browns sorozatban másodszor, és nem kevésbé drámai körülmények között maradt alul a Vadlovakkal szemben. Míg az első összecsapást Elway meccsmentő „Drive”-ja tette emlékezetessé és azonosítja a sportág szerelmesei számára, addig a második felvonás Earnest Byner „Fumble”-járól híresült el.

Utószó

Az egyébként remek meccset és szezont játszó Bynert méltánytalan volna bűnbakként megbélyegezni és a Browns kudarcáért egy személyben felelőssé tenni. A játékos rengeteget tett (többek között két TD-vel) azért, hogy csapata egyáltalán lépést tudjon tartani a Broncos-szal. Ráadásul arra, a találkozóról megemlékező dokumentumfilmben, Marty Schottenheimer is rámutatott, hogy a labdavesztés csak részben volt Byner hibája. Webster Slaughter ugyanis ahelyett, hogy megblokkolta volna a végül a fumble-t kiharcoló Castille-t, csak közeli szemlélője volt a fejleményeknek.

Míg a clevelandiek balsorsuk fölött tépelődtek, addig a Denver Broncos a Washington Redskinssel mérkőzött a San Diego-ban megrendezett 22. Super Bowlon. Elway-ék 10-0-ás villámrajtot vettek, de a második negyedben összeomlottak, és a vetélytárs 15 perc alatt maga javára fordította a mérkőzést. Doug Williams és társai 5 TD-t értek el, és 35-10-es félidei eredmény után a második játékrész puszta formalitás maradt. A Browns az AFC-döntőben, míg a Broncos-t a magasabb lépcsőfokon, a Super Bowlon üldözte a balszerencse. A denveriek a klub történetének harmadik SB szereplésén szenvedtek vereséget.

A két csapat sajátos rivalizálása az 1987-es konferenciadöntővel még nem ért véget. Az elkövetkező két idényben az alapszakaszban mérkőzve mindkét gárda egy-egy győzelmet jegyezhetett. 1988-ban ugyan gyengébb szereplésük (főleg a Denveré) miatt a rájátszásban nem találkoztak, de egy évvel később ismét a jól ismert szereplők csaptak össze, igaz kevésbé dramatikus előadásban, az AFC elsőségéért.

Dorkó Szabolcs (Szabler)

Kapcsolódó cikk:
A Drive - legenda születik