A párbaj (2008) - X. rész

1. A Detroit Lions a hétvégén két évre szerződtette az egykori többszörös Pro Bowler QB-t, Daunte Culpeppert. A 31 éves irányító, akit súlyos térdsérülései hátráltattak az utóbbi években, pár hónapja vonult vissza, mert nem talált magának csapatot, de most visszatért, miután többen is megkeresték. Játszik-e még az NFL-ben legalább 10 mérkőzésen át kezdőként Daunte Culpepper?

Lang Péter (Igor): Nem
Bár a kérdés és maga a hír is lassan a komikus kategóriába sorolható, azért megadom kollégámnak az esélyt, hogy megpróbálja megvédeni a megvédhetetlent.. jómagam pedig röviden megválaszolom a kérdést, és megindokolom, hogy miért nem fog Daunte 10 meccset a pályára lépni, nemhogy kezdeni az NFL-ben.
A választ igazából már a kérdésben szereplő adatokból kitalálhatnánk: “31 éves irányító” ezt kombináljuk “súlyos térdsérülései”-vel, és azzal az a apró ténnyel, hogy Culpepper az elmúlt két évben 11 alkalommal játszott (10-et kezdőként), két különböző meleg éghajlatú AFC csapatnál (Raiders, Dolphins) - ráadásul igencsak erős közepes teljesítményt nyújtva ezeken a találkozókon (11 meccsen 2260 yard, 7 TD, 8 INT és 12 fumble.) Most az NFC-be akar visszatérni, egykori sikerei helyszínére, az egyik divízióriválishoz, és reménykedik, hátha ott sikerül karrierjét tovább építenie - azok után, hogy a holtszezonban 4 hónapnyi keresgélés után sem talált olyan csapatot, akinek szüksége lett volna a szolgálataira. Illetve, hogy pontosítsak: a legtöbb csapat elutasította azt a lehetőséget, miszerint az egykori Vikings QB-nak kezdő pozíciót ajánljon fel, míg Culpeppernek vélhetően a backup szerepkör nem ízlett, és nem akart mások mögött kispadozni.
Azt is vegyük figyelembe, hogy ahhoz, hogy Daunte legalább 10 meccsen játéklehetőséget kapjon, nemcsak az idei szezonban kellene pályára lépnie, hanem az elkövetkezendő évek valamelyikében is szerződést kellene kapnia (az ugyanis nem túl valószínű, hogy a 0-8-cal álló Oroszlánok idén rájátszásba jutnának.) Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy legyen olyan csapat, amelyik már az idén több éves szerződést adna neki.. Ez pedig azt jelenti, hogy Culpeppernek jövőre keresztül kell esnie ugyanazon a holtszezonbéli csapatkeresési procedúrán mint idén, ha továbbra is az NFL-ben akar dolgozni (a Lions ugyanis, biztosan nem hosszútávra szerződteti, legalábbis Drew Stanton draftolása nem ezt sejtetné.) Vagy ha nem is adnak Stantonnak lehetőséget, könnyen lehet, hogy Matt Stafford mellett döntenek jövő áprilisban.
A legoptimálisabb eset Culpepper számára, ha az idén még 6-7 meccsen pályára tudna lépni Detroitban, és esetleg olyannyira jó teljesítményt nyújt (amit jómagam amúgy kétlek), amely egyes csapatokat arra ösztönöz, hogy backup szerepet ajánljanak az irányítónak (kezdőt szinte biztosan nem fog kapni.) Ám igencsak nagy kérdés, hogy ezt elfogadja-e vajon a büszke irányító, akinek idén sem kellettek a cserepados ajánlatok… én sehogy sem tudom elképzelni, hogy komoly szerepet játszon vagy kapjon bármelyik NFL csapatnál az elkövetkezendő években.
Ez a Culpepper már sajnos nem ugyanaz, mint a 2004-es évi ex-MVP, dobókarja jóval gyengébb, futni már tavaly és két éve sem nagyon tudott, míg az elszenvedett sackek és fumble-k száma csak egyre növekedett.. egy 31 éves, 260 fontos irányítónak pedig már visszatérni, és formába lendülnie sem lesz könnyű dolog, ráadásul egy Lions OL mögött? Rendkívül sajnálatos, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy a Lions-os kitérő csak egy hamvába holt visszatérési kísérlet, és én nem hiszem, hogy egy valódi, igazi, amolyan hollywoodi comeback kezdetét jelentené.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Daunte Culpepper az a QB, akiről még itthon is tudnak az emberek, látták játszani, és sokaknak élnek még olyan képek az emlékezetében, hogy Culpepper bizony igazi klasszis… Igen, az volt, a számait, a teljesítményét nem lehet elvitatni még akkor sem, hogyha pályája első két évében Cris Carter és Randy Moss volt a két elkapója. Utána már csak Randy maradt, de ez a minnesotai páros lehengerlő volt annak idején. Culpepper legjobb szezonjában, 2004-ben kezdhettek megismerkedni a magyar szurkolók az NFL-lel. 4717 yardot nem véletlenül passzol egy QB. 2005-ben azonban vége lett a remeklésnek, sokan Randy Moss hiányát vélték fontosnak, azonban ez csak egy kis összetevő volt. A sokkal fontosabb az innentől leszálló ágba került pályafutásában a térdsérülése volt. A négy legfontosabb térdszalagból három szakadt el nála, és siettette a visszatérést. 2006-ban Miamiban csupán négy meccset játszott, azért elsősorban, mert nem épült még fel a sérülésből, nem kellett volna siettetnie a visszatérést. Ekkor láthattuk be, hogy a mobilis QB többé nem az, aki volt. Nem tudott úgy játszani mint korábban, nem tudott futni, pocketben sem volt magabiztos, nem volt többé önmaga. A következő évben Oaklandben szerepelt, és ez az időszak tovább erősítette azt, hogy sohasem lesz már a régi. Nem lesz, de idei visszavonulása után visszatérve még segíthet a fokozatosan kihulló QB-k pótlásában és bizony kezdő is lehet. Pláne egy olyan csapatban, mint a Detroit Lions. Nem titok, Rod Marnelli nagyon szereti Culpepper játékát, még így is, hogy már nem régi önmaga. Kitna már IR-en van, Orlovsky múlt héten dőlt ki, a tavaly draftolt Stantont pedig jelenleg még nem látja NFL kezdő szerepre alkalmasnak a csapat. Itt a lehetőség tehát Culpepper előtt, hogy ismét mutasson valamit. Senki sem vár azonban tőle csodát, mindenki látta az elmúlt évek szenvedését. Megvan rá az esélye, hogy az idény hátralevő nyolc mérkőzésén kezdő legyen a Lionsben. Természetesen lehet félteni a sérülésektől, hiszen nem életbiztosítás a Detroit fala mögött szerepelni… De ha csak átlagos teljesítményt nyújt, akkor minimum csere QB-ként egy franchise számítani fog rá a továbbiakban is. Persze, ő ezt nem szeretné. És hogyha abba belegondolunk, hogy két évre írt alá, de bármikor cutolhatják, illetve Jon Kitna alkalmasabb fiatal QB-k segítésére, mint ő, nem látjuk azt, hogy 2009-ben is Detroitban szerepelne, de nem lehet kizárni. Ha mégsem maradna azonban, akkor is van esélye a 10 mérkőzésre kezdőként (ne feledjük, ha nem sérül meg, idén nyolc meccsen át kezdő lesz!). Amennyi QB sérülés van az NFL-ben manapság, hogyha idén mutat valamit, a következő években őt is fogják keresni csapatok, és meglesz az esélye arra, hogy minimum további két mérkőzésen szerepeljen. Úgy gondolom tehát, mindezeket figyelembe véve, hogy Daunte Culpeppert látjuk még legalább 10 mérkőzésen kezdőként a ligában.

2. A San Diego Chargers elbocsátotta defenzív koordinátorát, Ted Cottrellt. Az idei évben a csapat védekezése hatalmas csalódást okozott, futás ellen csupán a középmezőnyben szerepelnek, passz elleni védekezésben pedig egyenesen a liga legrosszabb csapata a Chargers. Cottrell helyére a csapat kinevezte Ron Riverát, a csapat LB edzőjét. Rivera kinevezése hoz-e érezhető változást a Chargers védekezésében?

Lang Péter (Igor): Igen
Sokak szerint az év titkos esélyese volt a San Diego csapata, amely egy kiváló védelme mellé szolit támadójátékot ígért, sőt egyesek Philip Riverstől idén kuiugró teljesítményt vártak, és azt mondták, ez lehet a Chargers Super Bowl-éve. Nos, Rivers valóban bombaformában kezdte az évet, ám a Chargers hatalmas csalódásnak bizonyult az idén, és a defense totális csődje több meccsen is szoros vereséghez szenvedett - olyan találkozókon, amelyeket tavaly simén, legalább 10 ponttal nyert volna a kaliforniai csapat. Jómagam azonban továbbra is optimista vagyok, ami a San Diego-I gárdát illeti: mivel a liga egyik legpuhányabb divíziójában játszanak továbbra is van esélyük a PO-ra, és az edzőváltás véleményem szerint csak használhat, Rivera kinevezése pedig sokat fog javítani a védelem eddigi igencsak gyenge teljesítményén.
Cottrell és Rivera mindketten igencsak nagynevű védőedzőnek számítanak a szakmában, Cottrell előbb Buffalóban mutatta meg mire képes, ahol rendkívül ütőképes védelmet kovácsolt a 90-es évek második felében, majd egy kevésbé sikeres Jets-es időszak után (2001-03), Minnesotában alapozta meg a rendkívül szolid front seven alapjait. Rövid időre visszavonult, majd visszatérése után egy remek 2007-es évet zárt a Chargers DC-jeként, a védelem által szerzett 30 interception például vezette az egész profi ligát. Idén azonban a gépezetbe mintha némi homok került volna: futás ellen gyenge közepes, passz ellen ligautolsó a védelem, ami a tavalyi szezon
Fontos megjegyezni, hogy Cottrell kinevezésekor a legtöbb Chargers szurkoló nem volt teljesen elragadtatva: a Jetsnél és a Minnesotában tölött évek során ugyanis a Cottrell-edzette védelmek többször is igencak gyengén szerepeltek a passz elleni statisztikákban (annak ellenére, hogy futás és pass rush terén igencsak hatékony eredményeket ért el) - San Diegóban úgy tűnt, hogy a Merriman vezette pass rush elég lesz a gyengébb cornerek tehermentesítéséhez, ám idén ez a teória is szétesett, és a front seven nem bírta el a liga egyik legjobb játékosának kiesését, ez pedig igencsak negatívan hatott az egész védelem teljesítményére.
Quentin Jammer sosem volt kiváló cornerback, és idén Antonio Cromartie is borzalmasan játszik eddig, a mögöttük lévő depth pedig igencsak gyenge: az újonc Antoine Cason még nem kész arra, hogy NFL-szintű WR-eket fogjon egy az egyben, Cletis Gordontól pedig már az is szép teljesítmény, hogy sikerült az NFL rosteren megmaradnia. A két fiatal safety (Clinton Hart és Eric Weddle) ugyan ígéretes tehetség, ám nekik is sokat kell tanulniuk még: az pedig különösen rossz hír, ha a free safety magasan vezeti a csapatot a szerelések tekintetében, márpedig Weddle a szezon felénél már 63 tackle-lel büszkélkedhet (amúgy Jammer a második 43-mal.)
Igazából a front sevennel is akadnak gondok: az inside linebackerek Wilhelm, Cooper és Dobbins jobb híján kerültek a kezdő szerepkörbe, ám Donnie Edwards távozása óta nem nagyon sikerült megtalálni at egykori kiváló LB helyettesét. A külső LB-k és a front seven talán a csapat legtehetségesebb része, ám ez az amit idén nem sikerült Cottrellnek kibontakoztatnia: Shaun Phillips idén csak 3.5 sacknél jár, Jyles Tucker is csak hármat szerzett eddig, pedig mindkét játékos kiváló pass rush specialista. A DL szintén hemzseg a nagy nevektől (Jamal Williams, Luis Castillo, Igor Olshansky, Ryon Bingham, Jacques Cesaire), ám idén eddig ez az egység is csalódást keltő. Nyolc meccsen után az eddigi 17 sack és mindössze 6 pick rendkívül gyenge teljesítmény, és a Chargersnek idén sikerült azt a bravúrt is végrehajtania, hogy két egymást követő meccsen, vagyis 120 percen át nem sikerült egyetlen turnovert sem begyűjteniük - ez pedig a Chargers D-től hallatlan, Merriman hiánya ide vagy oda.
Rivera kinevezése azonban optimizmusra adhat okot a csapat háza táján, az egykori Eagles linebacker coach és Bears DC ugyanis nagy linebacker guru hírében áll, elég Jeremiah Trotterre vagy Brian Urlacherre és Lance Briggsre gondolni. Ráadásul mindkét csapat a “blitzkrieg” remek alkalmazásáról volt híres, és ez az amire a San Diegonak is szüksége van: egy rendkívül tehetséges front seventől illene több mint meccsenként 2 sacket elvárni. Bár sokan felvetik, hogy Rivera eddig csak a 4-3-as rendszerben alkotott maradandó, én ezzel nem tudok teljesen egyetérteni: különösen érdekes adalék az, hogy esetenként az Eagles és a Bears is gyakran használta a 46 formációt, Rivera ottartózkodása alatt, vagyis attól nem kell tartani, hogy az új védőedző ne lenne elég kreatív vagy merész, ha a 3-4-es formációban lévő lehetőségeketkell kihoznia.
Ha Riverának sikerül a front sevenből kihoznia, az abban rejlő lehetőségeket, és sikerül a DL-t is kicsit rendbetennie, főképp a futás elleni védekezés ellen, ez a csapat egy idén brillírozó Riversszel és a formáját lassan felvevő Tomlinsonnal különösen ijesztő lehet a januári rájátszás kezdetére.

Gaál Sándor (gsn): Nem
Bármennyire is hihetetlen, a Chargers vesszőfutása nem elsősorban Ted Cottrellnek, a csapat defenzív koordinátorának köszönhető. Ha visszatekintünk a Wade Phillips érára, hasonló dolgokkal találkozhatunk, mint amiket most a csapat átél. 2004 és 2006 között volt a csapat defenzív koordinátora a Cowboys jelenlegi főedzője. 2004-ben és 2005-ben a liga egyik legrosszabb passz elleni védelme működött San Diegoban (31. és 28.). 2006-ban a javulás (14. helyen állt a csapat passz elleni védekezésben) elsősorban Shawne Merriman berobbanásának (előző évben újoncként ugyan remek sack számokat mutatott fel, de annyira domináns még nem volt), a secondary elfogadható produkciójának volt köszönhető. Ebben az időszakban remekül működött a futás elleni védelem, elsősorban a Donnie Edwards-Randall Godfrey duó jelentette annak a csapatnak az erősségét a mostanival szemben. A csapat futás elleni védelme immár két éve a liga középmezőnyében található, elsősorban az MLB poszton való váltás következtében (az előbb említett játékosok helyét Cooper és Wilhelm vette át), hiszen a fal összetétele és produkciója nem különösebben változott. 2007-ben a Chargers fantasztikus évet zárt Cottrell első évében, vezették a ligát labdaszerzésekben, sackekben ötödikek voltak és 15. helyen zártak passz ellenében. Shawne Merriman dominanciája a döntő tényező abban, hogy olyan lehengerlően javult a csapat 2006-ra és 2007-re a passz ellen. A siettetett dobások, az, hogy az ellenfelek annyira tartanak a kiváló pass rushertől teremtette meg azt, amit az elmúlt két évben nyújtott a Chargers D. A secondary fontos faktor a passz elleni védekezésben, de nem az egyetlen. Lehet azt említeni, hogy a csapat jelenleg is a liga első felében van elért sackekben, de akkor is hiányzik a csapat legjobb védőjátékosa. Nem csupán a sackmennyiség irányadó abból a szempontból, hogy hiányzik-e Shawne. És nézzük meg azt is, mit csinál idén a San Diego secondaryje hátul. Sokat ront… Antonio Cromartie nem emlékeztet egy évvel ezelőtti önmagára, Quentin Jammer tavaly végre úgy játszott, ahogy mindig kellene neki, idén nem ezt teszi. A csapat legjobb CB teljesítménye a rookie Antoine Casoné, aki nickel CB-ként tevékenykedik, ez mindent elmond a CB-k teljesítményéről… Safety poszton akkora gond nincs, de ott is lehetne fejlődni produkció terén. Úgy gondolom, hogy nem a séma ennek a visszaesésnek az oka, sokkal inkább a Merriman faktor és a secondary gyengélkedése. Ezért is hiszem azt, hogy Ron Rivera kinevezése nem vezet komolyabb eredményre. Sőt, ki kell emelnem azt is, hogy Rivera, bár kiváló edző, egyáltalán nem 3-4 szakértő. Buddy Ryan alatt játszott 4-3-ban illetve 46-ben, edzőként pedig inkább Cover-2, Tampa-2 irányultságú 4-3-as rendszerekben dolgozott eddig. Elsősorban a Lovie Smith alatti koordinátorkodása során foglalkozott Tampa-2-vel 2004 és 2006 között. Ami érdekessé teheti mégis ezt a rendszert, amit Rivera megpróbál kialakítani majd, az a zone blitz, amit láthatunk 4-3-ban Jim Johnsontól az Eaglesben (itt is dolgozott Rivera anno), 3-4-ben pedig Dick LeBeautól Pittsburghben. A zone blitz azonban önmagában kevés ahhoz, hogy ez a csapat jobb számokat mutasson fel, hatékonyabban védekezzen. Ehhez Shawne Merriman visszatérése az első lépés. És ne feledjük el azt sem, hogy év közben kerül sor ilyen váltásra, ilyen esetekben pedig nem valószínű a javulás, az új séma tanulására ugyanis minimális idő áll rendelkezésre.

3. Ha az AFC legjobb csapatára gondolunk, a legtöbben a veretlen Tennessee Titanst és a Pittsburgh Steelerst említik elsőként. Az NFC esetében a két legtöbbet hangoztatott csapat a New York Giants, vagy a Carolina Panthers. Melyik csapat jelenleg az NFL legjobbja?

Lang Péter (Igor): New York Giants
Aranyszabály: mindaddig a bajnokcsapat a liga legjobbja, amíg valaki meg nem veri őket. Nos a Giants idén már elszenvedett egy vereséget, jómagam hajlamos vagyok a Browns elleni csúnya zakót elfelejteni, és továbbra is úgy vélem jelenleg a New York Giants az NFL legjobb csapata .
A 4 csapat közül a Steelers esik ki elsőnek a rostán, rengeteg a kérdőjel és a sérülés a csapat körül, kezdő irányító, futó és ementálihoz hasonlító OL-nal még akkor sem lehet valaki a liga legjobbja, ha történetesen kiváló védelemmel is rendelkezzen az adott csapat. A Panthers eddig az év meglepetéscsapata, lassan illik őket is komolyan venni, és bár 6-2-es mérlegük kissé csalóka, mert egyik-másik győzelmük igencsak izzadósra sikeredett, érdemes velük is komolyan számolni. Szolid futóduó, egy kiváló WR Steve Smith személyében, és szolid védelem: talán a liga egyik legkiegyensúlyozottabb csapata, nincs igazi gyenge pontjuk. Azonban ha egy “elit” egységgel találkoznak, lásd a Minnesota futás elleni védelme (20 próbálkozás, 47 yard), vagy a Tampa Bay passzvédeme (Delhomme, 242 yard, 3 pick), akkor lehetnek gondjaik.. különösen ha azt nézzük, hogy a futójátékuk hajlamos el-eltűnni a komolyabb riválisok elleni keményebb meccseken.
A Titans és a Giants kiemelkedik a két konferenciában, és rendkívül hasonlítanak egymásra (fizikális csapatok, remek védelem, kitűnő DL, erős OL és kiváló futójáték) - egy hatalmas különbség van a két csapat között: a Giants képes NFL-szinten értékelhető passzjátékra is, és amennyiben a futójáték csődöt mondana, képesek a levegőben is megnyerni a meccset. Eli Manning több mint 1700 yardot, és 12 TD-t dobott eddig, ráadásul ezt szépen elosztotta, hét különböző elkapója ünnepelhetett már az end zone-ban touchdown. Kerry Collins, sokaknál az év “visszatérője” 8 meccsen átlagosan 150 yardra volt képes, és a Titans összesen 4 passzolt TD-t szerzett eddig az év során, abból kettőt a tight endek (Scaife és Crumpler), egyet Chris Johnson, és csupán egyetlen ment WR-nek, Justin Gage az a legendás Titans elkapó, aki eme csodával felérő teljesítményével biztosan bekerül majd a csapat hírességei közé.
Igencsak jól látható, hogy mi történik a Titans-szel, ha egy olyan csapattal játszanak, amely képes a futójátékukat semlegesíteni: a Ravens elleni meccsen több hatalmas Flacco-hiba, és a játékvezetők segítsége is kellett ahhoz, hogy a Tennessee megőrizze veretlenségét. A Giants a korábbi Cleveland bukta és a Cincy elleni szoros meccset leszámítva minden más találkozón dominált - a Pittsburgh és Dallas elleni utolsó két találkozón esélyt sem adtak neves ellenfeleiknek, és úgy tűnik, hogy lassan a csapat passzvédelme is kezd formába lendülni - ez pedig különösen ijesztő lehet a liga többi csapata számára.
Statisztikailag is szinte lehetetlen olyan mutató találni, amiben a Titans jobb lenne, az eddigi menetrendje is az NFC gárdának volt erősebb, és a mutatott játék is a Giants mellett szól - számomra nem lehet kérdéses, hogy a liga legjobb csapata továbbra is a tavalyi Super Bowl győztes csapat.

Gaál Sándor (gsn): Tennessee Titans
Legjobb csapat, kicsit őrjítő kategória ez. Minden csapat verhető, mindegyiknek kedvez az egyik ellenfél, míg a másik alaposan helyben hagyhatja akkor is, ha összességében gyengébb egyesületről is van szó. Éppen itt van nekünk a Pittsburgh Steelers ebben a felsorolásban, amelyben a négy 75 % feletti mérleggel álló együttest sikerült felsorolnunk. Összességében az egyik legjobb védelemmel rendelkezik a csapat, futás ellen top 5-ös/top 3-as, passz ellen pedig a legjobb. De nem csupán a védelem játssza ezt a játékot. A Steelers könnyedén elkapható egy olyan ellenfél által, amely jól támadja a QB-t, és jól megfogja a futójátékot. És itt jön ki a nagy hiányosság. Ha a Pittsburghnek lenne egy jó támadófala, akkor a liga legjobb csapata lenne… De így nem, nem az, mert minden héten esély van arra, hogy a QB IR-en végezze…
A Carolina Panthers sokat fejlődött, azonban nem érzem rajtuk azt a szintű konstans teljesítményt, amely felülemelné őket abba a kasztba, amibe a liga elitcsapatai tartozhatnak. Jó a futójáték, a passzjáték Delhomme-mal végre ismét átlag feletti, és a védelem is egy szinttel az átlag felett áll. Számomra mégis egy jó NFC South csapatot jelentenek csupán.
Így elértünk a Giantshez és a Titanshez, nehéz közöttük a választás. Egyik sem játszik úgy, mint a tavalyi Patriots, a két évvel ezelőtti Chargers, a 2005-ös Colts és Seahawks… Nincs ebben a mai NFL-ben olyan csapat, amely ha 10 alkalommal összemérné erejét minden más csapattal, legalább hat-hét alkalommal ők kerülnének ki a csapatok 95 %-a ellen győztesként.
De térjünk vissza a két fennmaradó csapathoz. A Giants tűnik első ránézésre jobbnak, top futójáték, kiegészítő, jól működő passzjáték, jól teljesítő fal pass protectionben, egy remek defenzív koordinátor, akinek blitzei, QB siettető csomagjai miatt a passz elleni védelem is elit, és egy jó futás elleni D. Alig van valami kis hiba… És mégis a Titanst fogom választani. Egyszerű az ok, a két fal. Lehet, hogy a Titans statisztikái nem olyan jók, de amit tudnak, azt hétről hétre hozzák. Hiába csupán game manager a QB-jük (ne feledjük, egy jó futójáték mellett a game manager QB lehet produktív, Tom Brady, Ben Roethlisberger és Eli Manning Super Bowl győzelme csapatával erre utal), ez a csapat az NFL legfélelmetesebb gárdája. Ha megkérdezzük a csapatokat, játékosaikat, hogy kivel nem játszanának szívesen, mindenképpen a Titans nevét hallanánk legtöbbet. Számomra ennek a csapatnak a fegyelmezettsége, és a falak munkáinak egyik NFL csapattal való összevethetetlensége adja az igazi arcát. A védőfal kulcsjátékosa Albert Haynesworth. Nincs a mai profi fociban jobb játékos, mint ő, mire véget ér ez az idény, korunk legnagyobb és leginkább rettegett védőjátékosa válik belőle. A csapat támadófala pedig úton van az egy idény alatt engedélyezett legkevesebb sack rekordja felé. Egy ilyen fal mögött még a liga legrosszabb QB-je is képes lenne elfogadható game manager játékra. Sokak szerint egysíkú a játékuk, számomra viszont amennyire „egyszerű” a csapat játéka, annyira meggyőző. Néha már-már a játékukról a Ravens 2000-es szériája jut eszembe. Jelenleg tehát a liga legfizikálisabb csapatát látom a legjobbnak, annak a csapatnak, amelyet legkisebb eséllyel tud bármely más csapat az adott napon felülmúlni.