A párbaj (2008) - XVII. rész

1. Az utolsó fordulóhoz érkezve még öt playoff hely sorsa eldöntetlen. Három hely az AFC-ben, két hely az NFC-ben kiadó még. Ezekből négy hely több mérkőzés eredményeként dől majd el, egyetlen kivételt képez az AFC West divízió első helyét befolyásoló összecsapás. A jelenlegi első, a Denver Broncos (8-7) és a San Diego Chargers (7-8) San Diegoban mérkőzik meg az első helyért. A győztes a playoffba kerül, és a Colts ellen mérkőzik odahaza, a vesztes pedig elbúcsúzhat playoff álmaitól. Melyik csapat nyeri meg a mérkőzést?

Lang Péter (Igor): Denver Broncos
Két hete nem sokan gondolták volna, hogy az AFC West divízió sorsa az utolsó héten fog eldőlni: a Broncos 8-5-ös mérleggel állt, míg a Chargers 5-8-cal, vagyis már csak matematikai esélye volt a San Diego-i alakulatnak. Nos, ismerjük az elmúlt két hét eredményeit, és a mutatott forma alapján is Riversék tűnnek az esélyesebbnek – azonban az efféle ki-ki meccsek gyakran hoznak meglepő eredményt, és nem mindig a várakozásnak megfelelően alakulnak. Hiába a bombaforma, hiába a hazai pálya előnye, úgy vélem, hogy ezt a meccset a Broncos fogja nyerni, és ők jutnak a rájátszásba az AFC West csoportból.
A pillanatnyi forma mellett érdemes megnézni a két csapat által játszott korábbi meccset, a második héten a 39-38-ra végződő Denver győzelmet, ez a meccs tökéletesen illusztrálta a két csapat egész éves szezonját. A coloradói csapat egész évben a passzjátékából élt meg, Jay Cutler több mint 4200 yardot dobott és 24 TD-t is kiosztott elkapói között, míg a receiverek között Brandon Marshall (98 elkapás), és az újonc Eddie Royal (80 catch) csillogott. Marshallnak a szezon első meccse volt a San Diego elleni találkozó, amelyen franchiserekordot jelentő 18 elkapással és 166 yarddal indított, Royal pedig rendkívül kiegyensúlyozottan játszott: 10 meccsen, köztük a legutóbbi négy találkozón szerzett legalább öt elkapást. A red zone-ban a két tight end, Tony Scheffler és Daniel Graham is megbízható célpontnak bizonyult, nem lennék hát meglepve, ha a Chargers 31.-nek rangsorolt passzvédelme ellen újból a levegőben próbálnák megnyerni a meccset. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy Denverben az idén csak úgy hullottak a futójátékosok. Persze-persze, tudjuk hogy Shanahan és a Bronkók zone blocking-szisztémája bárkiből ezeryardos futót varázsol, csak hát ehhez az is kell, hogy az adott futó egészséges maradjon egy teljes szezonon át. Idén nem ez volt a helyzet, a Chargers elleni első meccsen még Selvin Young, Andre Hall és Michael Pittman cipelte a lasztit, azóta viszont Peyton Hillis, majd PJ Pope és Tatum Bell is lehetőséget kapott, és az utóbbi hetekben a legjobb formában a szabadügynökként igazolt Pope játszik. A Denver próbálkozni fog ugyan futójátékkal, de a győzelmet nagy valószínűséggel kiváló passzjáték nélkül nem nagyon szerezhetik meg.
A recept rendkívül hasonló a Chargers számára is: annak ellenére, hogy a Denver futás elleni védelme továbbra is a liga gyengébbjei közé tartozik, a San Diego csapata legnagyobb esélye a győzelemre, ha Pilip Rivers-re és Antonio Gatesre hagyatkoznak. Meglepő módon a Chargers futójátéka az idén nemhogy akadozott, de számtalan meccsen egyenesen becsődölt, a LaDainian által produkált 3.6 yardos átlag pocsék eredmény, és a Broncos elleni 10 cipelésből elért 26 yard sem jogosíthatja fel a szurkolókat, akik talán abban reménykednek, hogy LT ezen a héten majd megvillan egy gyengébb defense ellen. Darren Sproles továbbra sem képes 8-10 cipelésnél nagyobb terhelésre, így a teher ezúttal is Rivers, és receivertársai: Gates, Malcom Floyd (aki valószínűleg nem játszhat amúgy) és Vincent Jackson vállán van. Rivers az utóbbi három héten 9 TD passzt és mindössze 1 interceptiont dobott, a formaidőzítéssel nem lesz tehát gond.
Szóljunk a két oldalon szereplő védelmekről is: a front seven esetében a Chargersnek van némi előnye, különösképp a DL tűnik erősebbnek, Jamal Williams egyre jobb formába lendül. A LB-k továbbra is sebezhetőek, és különösen pass coverage terén lesz érdekes, hogy mit nyújtanak majd. A secondaryben Jammer és a tavalyi bombaszezon után az idén erősen visszaeső Cromartie is verhetőnek tűnik. Rendkívül sokat mond a tény, hogy a free safety Eric Weddle már 116 tacklenél tart, és ebből 95 egyéni szerelés, az összeset pedig nem lehet azzal magyarázni, hogy a másodéves játékos ennyire jól bejátszaná az egész pályát. A Denver hasonló cipőben jár: kénytelenek az újonc Josh Barrettet kezdetni safety pozícióban, Dre’ Bly továbbra is úgy játszik, mint Lions-os éveiben (nem túl jól), a felépülő Champ Bailey az egyetlen igazi pozitívum a Denver védelmében, amely DJ Williams elvesztése óta csak árnyéka önmagának. A „Bajnok” azonban a múltkori San Diego elleni meccsen is lekapta Rivers egyik passzát, így nem lenne meglepő, ha ezúttal is hasonló csintalanságon törné a fejét.
Az első meccsen Rivers 377, Cutler 350 yardot dobált össze, egy kiélezett, hihetetlenül szoros csatában, és egy rendkívül érdekes bírói döntéssel (is) nyert a Denver. Ezúttal is hasonló mérkőzésre számítok, és úgy vélem ezúttal az a csapat hagyhatja el a pályát győztesen, amelynek secondaryje képes turnover(ek) szerzésére, és a nagy play-ek hatékonyabb megakadályozására. Egyetlen játékos, a már emlegetett Champ Bailey billenti a mérleget a Denver oldalára: egy interception ezen a meccsen döntő lehet. Ha Rivers és Cutler is jó formában vannak, akkor egy védőjátékos megmozdulása fogja eldönteni a meccset, és ezért a Bailey vezette Broncos-nak szavazok bizalmat a vasárnap éjszakai meccsen.

Gaál Sándor (gsn): San Diego Chargers
Úgy gondolom, hogy ezen a ki-ki mérkőzésen a hazai pálya mellett a jelenlegi forma is San Diego győzelmet sejtet, és van is miért visszavágnia LaDainian Tomlinsonéknak (ne feledjük, az egyetlen ponttal elveszített denveri meccs még ott van a fejekben, Ed Hochuli játékvezető mérkőzést befolyásoló hibája még ott jár a san diegoi játékosok fejében). Az, hogy így alakult, hogy a Chargersnek még az utolsó héten is van esélye a playoffszereplés kivívására, csakis a Broncosnak köszönhető. A csapat még december első hétvégéje után is három mérkőzéses előnnyel állt a divízió élén. Csupán egyet kellett volna nyernie az elmúlt két találkozóból, és akkor nem lehetne miről beszélni. A Panthers elleni vereség még magyarázható, ha a csapat playoffot akar, a Bills elleni azonban nem. Utóbbi vereség is csak a csapat kétarcúságát mutatja. Le tudták győzni Chargerst, a Saintst, a Bucsot, a Falconst, vagy a Jetset, és közben olyan csapatoktól kaptak ki, mint az idény eleji (pre-Thigpen) Chiefs, a Jacksonville Jaguars, az Oakland Raiders, az idény végi (teljesen összeomló) Bills, és volt például megalázó vereségük a Patriots ellen is, amely idén nem éppen egy ellenállhatatlan csapat. Ez a dolog nem figyelhető meg a Chargersnél, amely olyan csapatok ellen maradt alul idén, amelyek ellen idei formák alapján nem volt akkora meglepetés (természetesen idény elején nem ide vártuk a San Diegot, ahol most tart). Kikaptak a Pantherstől, a Broncostól, a Dolphinstól, a még jó formában levő Billstől, a Saintstől, a Steelerstől, a Coltstól és a Falconstól. A Billst és a Saintset leszámítva minden csapatnak esélye van még a playoffra, és bizony ezek a mérkőzések mind igen szoros találkozók voltak, egyetlen meccsen sem ütötték ki Riverséket. Az ő szezonjuk csalódás ugyan, de valamivel kiszámíthatóbbak és átláthatóbb az összkép, mint denveri oldalon.
Annak, hogy a Denver idén nyolc győzelmet el tudott érni, leginkább a passzjátékhoz van köze. Jay Cutler és elkapói, kiegészülve a QB védésében remek támadófallal, az NFL egyik legjobb passzoffensét alkotják. A futójáték mellette el-eléldegélt, de ez a részleg súlyos veszteségeket szenvedett el az év során. Kis túlzással élve több RB-je van a Broncosnak IR listán, mint más csapatoknak összesen. A védelem nem működik megfelelően. A liga legrosszabbjai közé tartozik a Broncos mind passz, mind futás ellen. A passz elleni védekezés már akkor is gyenge volt, amikor Champ Bailey még egészséges volt, így ne lepődjünk meg, ha visszatérése sem lendít sokat a csapat játékán a zárómérkőzésen.
A Chargers passzjátéka hasonlít a Broncoséhoz, szinte alig találunk különbségeket. A Rivers vezette passz O megközelíti, sőt az utóbbi hetekben felül is múlja Cutlerék szintjét. A futójáték már más kérdés. A fal idén inkább a QB védésében jó, LT-nek blokkolni szinte teljesen elfelejtett az egység. Ennek is köszönhető, hogy a Chargers ma már inkább Phillip Rivers „csapata”, mintsem LaDainian Tomlinsoné. A San Diego passz elleni védekezése hasonlóan katasztrofális, mint a Broncosé, a liga egyik legrosszabbja. Futás ellen azonban, főleg a védőfalnak köszönhetően a Chargers a liga első felébe tartozik.
Úgy gondolom, hogy a két csapat ezúttal is sokpontos összecsapást játszik majd, de ezúttal a Chargers kerül ki győztesen a dologból. A korábban említett forma és pluszmotiváció mellett az is a San Diego javára szól, hogy valamivel jobb a védelmük, hiszen legalább valamit meg tud állítani, a Denverével szemben, amely passz és futás ellen is átjáróház…

2. A Detroit Lions elmúlt fordulóbeli vereségével már sporttörténelmet írt, ők lettek az elsők, akik egy szezont 15 vereséggel kezdtek. Egyetlen mérkőzésre állnak attól, hogy az NFL történelem első csapata legyenek, amely az idényt 0-16-os mutatóval fejezte be. A franchise immár sokadik újjáépítési periódusát kezdi meg a szezont követően. Sikerül-e három éven belül olyan franchiset építeni Detroitban, amely képes lesz pozitív mérleg elérésére?

Lang Péter (Igor): Nem
Nagyon nehéz kérdés, három év ugyanis rendkívül nagy idő, és láttunk már hatalmas pálfordulást években: elég a Dolphins tavalyi és idei szezonjaira gondolnunk. A Lions azonban egészen más kaliberű csapat, amikor a tehetség és a lehetőségek eltékozlásáról beszélünk. Az Oroszlánoknak 2000 óta nem volt pozitív szezonjuk, és egy másik apróságra is felhívnám a figyelmet: a tavalyi 6-2-es szezonkezdet után az évad második felét 1-7-tel abszolválta a gárda, vagyis a legutóbbi 23 meccsből mindössze egyet(!) sikerült megnyernie a detroiti csapatnak!!!! Nemcsak a csapat, hanem a vezetőség is alapos átalakításra szorul, és a jelenlegi gazdasági gondok nemcsak Detroitot, hanem az egész Ford családot érzékenyen fogják érinteni: tulajdonosváltozás és számtalan egyéb probléma is felkavarhatja a csapat életét a holtszezonban, amire jelenleg nem is gondolnánk – ezt a káoszt pedig három év alatt rendbe rakni…
Az 1/1-es draftjog általában garantálja, hogy az adott csapat egy elit játékost húz – ám a Lions esetében még ebben sem lehetünk teljesen biztosak. Tegyük fel azonban, hogy az Oroszlánok egy Hall of Famer kaliberű játékost találnak az idei drafton – ez még mindig csak 1 játékos, márpedig Detroitban 30-40 rosterhely lenne kiadó. A QB-kérdés továbbra is zavaros, a futóposzton Kevin Smith talán megoldás lehet, és Calvin Johnson személyében van egy elit elkapójuk, de a támadófal már renoválásra szorulna. A védelemben akadnak fiatal tehetségek, és Ernie Sims sokáig a védelem központi alakja lesz: ám a tavalyi második körös Jordon Dizon már nagy hiba volt, és alig játszott az idén, Paris Lenon szorította ki a kezdőből. A DL szintén kritikán aluli (bár azért Clint Avrilre érdemes lesz odafigyelni az elkövetkezendő években), a secondary pedig leírhatatlanul borzalmas. A Lions a Vikingset leszámítva mindegyik ellenfelétől legalább 25 pontot kapott minden meccsen, meccsenként átlagban 170 futott yardot és 400 yardnyi támadójátékot engednek az ellenfeleknek – ez az átlag!!
Jól látható tehát és elég nyilvánvaló, hogy a Lionst egy drafttal nem nagyon lehet rendbe tenni, különösen úgy, hogy az 1/1-es draftjogot szinte lehetetlen lejjebb cserélni, vagyis több fiatal tehetségre váltani (pedig a Lionsnak igazán erre lenne a legnagyobb szüksége). Az egyetlen pozíció, ami igazából bebetonozottnak tekinthető, az a rúgójátékos, Jason Hanson pozíciója. A 38 éves rúgót gyakran emlegetik csapata legjobbjaként, idén 22 próbálkozásból csak egy field goalt hibázott, 50 yard fölött is megbízható; igaz egyetlen meccsnyerő FG-t sem volt képes rúgni az idén, micsoda szégyen!
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a divízió többi csapata is felszállóágban van: a Green Bay úgy tűnik megtalálta Favre utódját Rodgers személyében, Minnesotában az irányítógondok ellenére a remek védelem és AP elegendő lehet a csoport megnyerésére is, míg a Chicago továbbra is franchise QB-jét keresi, de a védelemben továbbra is ott vannak a nagy nevek, és Matt Forte személyében megtalálták a jövő futóját.
A Lionsnak is érdemes lenne hasonló receptet követnie: Kevin Smith-nek jövőre lehetőséget kell adni egy jobb támadófal mögött, és a védelembe kell 4-5-8-12-15 új embert szerezni – bármi áron. Gondoljunk a tavalyi Jared Allen igazolásra, vagy a Lance Briggsnek „odavetett” szerződés összegére, a Lionsnak hasonló elit játékosokra kell nagy pénzeket költenie, és jól kell draftolnia az elkövetkezendő 2-3 évben, hogy egy sikeres, használható védelmet össze tudjanak rakni.
Az elmúlt években azonban ez is nagy feladatnak bizonyult: nem vagyok tehát teljesen meggyőződve róla, hogy a Detroit managementje és edzői stábja képes lenne rá. Egyszerűen nincs elég tehetség sem a pályán, sem az edzői stábban, sem a díszpáholyban ahhoz, hogy ez a csapat az elkövetkezendő 3-4-5 évben valamelyik szezonban kilenc meccset nyerjen. Persze imádkozni, és reménykedni lehet, de a Lions szurkolók figyelmébe a 2015-ös vagy 2016-os évet, előreláthatólag ugyanis az egyetemen végezni egy bizonyos Barry Sanders Jr.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Hosszú idő a három év, de még ennél is hosszabb, amin át a Lions szurkolóknak szenvedniük kellett a 2000-es években. Nem volt 2000 óta pozitív mérlegű szezonja a franchisenak. Köszönhető ez a rossz managementnek, Matt Millen vezetésével, és sok más tényezőnek is. A Lions 1957 óta csupán egyetlen playoffmeccset nyert, soha nem szerepelt Super Bowlon. Az elmúlt 51 évben 16 pozitív mérlegű szezonjuk volt. Ezeket a számokat olvasva az átkozott csapat képe vetül elénk. És sokan összefüggésbe is hozzák ezt az egészet a korábbi Hall of Famer QB, Bobby Layne átkával, aki 1958-as eltradelésekor azt jelentette ki, hogy 50 évig semmit sem fog nyerni a csapat ezek után. Így is történt… Az átok idén járt le, és bár ez csak amolyan fogódzó a drukkereknek, úgy gondoltam, érdekességként legalább megemlítendő.
Itt van nekünk ez a három év tehát… Nézzünk rá a franchise jelenlegi állapotára. Nem sok olyan játékos van a keretben, akire franchiset lehetne építeni. A csapat legjobbja jelenleg kétségkívül az NFL egyik legjobb WR-e, Calvin Johnson. A kiváló WR sok-sok éven keresztül a liga elitjébe tartozhat. Rajta kívül támadóoldalon Kevin Smith nyújtott igencsak meggyőző játékot rookie évében. Ez Gosder Cherilusról annyira nem mondható el, de talán még ő az a Lions tragikus falából, akire hosszú távon is érdemes építeni. A QB-knál Stanton jövője kérdéses, de úgy gondolom, nem szabad feladniuk, ő is jó lehet még a jövőben. És ezzel végére is értünk támadóoldalon a pozitívumok felsorolásának. A többiek leginkább backupnak válhatnának be a jövőben, kezdő szintet nem tudják hozni hétről hétre. A védelemben pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Talán csak Ernie Sims és Dewayne White tekinthető igazán megbízható játékosnak, a többiek miatt olyan elsősorban ez a D, amilyen… Borzalmas. Ha mindenképpen ki kell emelni még valakiket, akkor Dan Bullocksot és Leigh Boddent választanám. A többiek itt is elmaradnak az elvárt szinttől. Van a Lionsnek egy kiváló rúgópárosa Hanson és Harris személyében, de ez a duó nem sokat ér önmagában, ha nincs rendben a védelem és a támadósor. Megpróbáltam a megbízható kezdő cédulát a csapat jelenlegi játékosai fölé helyezni, és tíz névig sem sikerült eljutni, jellemzi ez a helyzet komolyságát. Ha a jelenből kell példát vennünk, akkor elmondhatjuk, hogy közelebb áll a helyzet a Miami, mint az Atlanta fordulatához. Hiszen a Falconsnál jóval több játékos állt rendelkezésre, a Dolphinsnál voltak a drasztikusabb változások összességében. De a lényeg az, hogy mindkettőt egy év alatt sikerült megvalósítani. Ebből is látható, hogy elég egy jó draft, és okosan felépített free agency taktika arra, hogy egy franchise szekere 180 fokos fordulatot vegyen. Természetesen ehhez kell az, hogy remek megoldásokra legyen képes a vezetés, és az is, hogy a körülmények jól alakuljanak, és a hosszútávú befektetések ne süljenek el rosszul. Ezen a téren szokott legtöbbször megakadni a Lions újra és újra előtérbe kerülő felépítése a romokból.
A draft és tehetségértékeléseknél, FA befektetéseknél leginkább a GM szerepe a döntő. A Lions Millen elbocsátása után ebbe a pozícióba emelte fel Martin Mayhewt, a korábbi Super Bowl győztes CB-t. A jelek arra utalnak, hogy a Lions vele fog nekivágni az újjáépítésnek ezúttal. Mayhew nem Bill Parcells szintű szakember és nem is Thomas Dimitroff szint, aki ugyan kívül esett látókörünkön éveken át, de arról biztosan sokan hallottak, hogy a Falcons jelenlegi fő döntéshozója az elmúlt években a Patriots scoutingjának egyik vezetője volt, így tud egyet s mást a szakmáról. Tény, nem olyan nagy név Mayhew, nem is igazán láttunk még tőle sokat, de amit láttam, az engem meggyőzött. A Roy Williams tradeből többet hozott ki, mint ami várható volt. Az, hogy egy lejáró szerződésű játékosért ki tud harcolni egy 1., egy 3. körös picket, és egy 7. köröst, amit egy 6. körössel kompenzál, igen kiváló tárgyalóképességre vall (és mindezt Jerry Jones-szal szemben).
Bár nem egyszerű feladatról van szó, a felsorolt gyors fordulatok, a Mayhewval kapcsolatos eddig tapasztalat, és az NFL jelenlegi évada alapján biztos vagyok benne, hogy a Detroit Lions két év alatt talpra áll, és a harmadik év végén, szisztematikus építkezéssel összejön a pozitív mérleg is.

3. Utolsó, erre a szezonra vonatkozó párbajunk lévén egy kicsit tekintsünk ki a playoffra is. Jósolgatni ezzel kapcsolatban általában felesleges, hiszen minden évben találkozunk több meglepetéssel is. Ennek ellenére most próbálkozzunk meg egy tippeléssel. Mely csapatokat tippelnéd jelenleg a XLIII. Super Bowl résztvevőinek?

Lang Péter (Igor): Indianapolis Colts és New York Giants
Nos, ennél a kérdésnél legalább bő egy hónapon belül kiderül kinek lesz igaza, és nem kell esetlegesen 2012-ig várni. Ez a kérdés azonban jóval nehezebben megválaszolható, pláne, hogy még mindig 9-10 csapatnak van lehetősége mindkét konferenciából bejutni a rájátszásba. Ugyan az esélyesek körét le lehet szűkíteni, ám ezek könnyen lehet, hogy csapdába vezető találgatások, ki tippelt volna például tavaly ilyenkor arra, hogy a New York Giants három idegenbeli meccs után Super Bowl-döntőt játszik és ott legyőzi a 18-0-val álló Hazafiakat? A jelenleg is zajló egyetemi kupasorozat jegyében, már csak a családi pikantéria miatt is (amely az újságíróknak számtalan „remek” cikklehetőséget biztosítana), én egy Manning Bowl-ra tippelek, vagyis az idei Super Bowl két résztvevője az Indianapolis Colts és a New York Giants lesz.
Az NFC tűnik az „egyértelműbb” konferenciának, a Giants és Panthers tűnik a két legerősebb csapatnak: remek futójáték, ráadásul több kiváló RB mindkét gárdában, erős védelem, jó pass rush-sal és rájátszásbéli, sőt Super Bowl-béli tapasztalattal egyaránt rendelkező szolid irányítók; ráadásul valószínű, hogy ez a két csapat a rájátszás első körét is megússza, vagyis két győzelemmel már a Super Bowl-ba juthatnak. A két csapat meccse is parázs találkozót hozott, melyen a futójáték dominált, és bár a Giants nyert, a Panthersnek is meg volt az esélye a meccs eldöntésére. Nehéz dönteni hát, de esetleges találkozásuk esetén a hazai pálya előnye, valamint a tény, hogy a New York D sack nélkül abszolválta a 34-28-as meccset, arra utal, hogy az Óriások a playoffban csak jobban fognak játszani.
A többi csapatból nehéz kinézni három győztes meccset sorozatban: Matt Ryan ugyan tehetséges, de az Atlanta még nem elég mély csapat ahhoz, hogy a két fizikálisabb kiemelt ellen felvegye a harcot, a Vikings egy rendkívül egyoldalú csapat, a Cardinals az utóbbi hetekben pedig teljesen leeresztett. A Chicago, Philadelphia és Dallas egyaránt túl rapszodikus, és az utóbbi hetekben a Tampa Bay védelme is kissé összeroskadt, a támadójátékuk pedig nem lesz képes az egész rájátszáson végigcipelni őket. A Párducok és Óriások közül fog az NFC győztese kikerülni, és én a tavalyi bajnokcsapatot látom egy hajszállal esélyesebbnek.
Az AFC-ben számomra jóval nyíltabbnak és kiszámíthatatlanabbnak tűnik a rájátszás menetrendje: a két fizikális kiemelt (Steelers, Titans) mellett a rendkívül hasonló stílusú és eredményeségű játékot játszó Ravenst sem szabad leírni, és bármelyik AFC East csapattól érdemes tartani. A Colts az utóbbi hónapokban talán a legjobb teljesítményt nyújtja az összes NFL csapat közül, és az ő elsőkörös ellenfelük a Chargers/Broncos meccs győztese lesz – ezek a csapat gyengébb védelemmel, de kiváló támadójátékkal, két remek fiatal QB vezetésével (Rivers és Cutler), rendkívül ütőképes passzjátékukkal rendelkeznek, és bármelyik AFC csapatra veszélyesek lehetnek.
Szinte lehetetlen megjósolni, ebből melyik csapat lesz a befutó, ám én leginkább a Peyton Manning vezette Coltstól tartok leginkább. Az indianapolisi gárda október óta nem talált legyőzőre, elmúlt 8 meccsét mind megnyerte, és ezeken a találkozókon Manning több meccsnyerő drive-ot is vezetett és 16/3-as TD/interception mérleget halmozott fel.
Ha a Browns elleni gyengébb meccsét kivesszük a sorból, ez az arány 16/1-re módosul – és a Barnák elleni meccsen nem kellett Manning, hanem a védelem képes volt egymaga a mérkőzést megnyerni; ehhez hasonló módon utoljára a Super Bowl-menetelés során játszott a Colts védelme. Ráadásul az utóbbi három találkozón Manning visszarázódott igazi formájába és 80%-os hatékonysággal, valamint 7/0-s TD aránnyal passzolt – nem szívesen lennék az ellenfél védőjátékosainak helyében.
A Colts talán a legkomplettebb csapat az összes rájátszásba jutott AFC gárda közül, és bár Rivers, Cutler, Cassel vagy Pennington remekül dobáltak az idén, a rájátszás egészen más tészta – ott még egyikük sem aratott nagy sikereket. Joe Flacco vagy Kerry Collins sincs készen egy igazi nagy PO-menetelésre (legalábbis nagy meglepetés lenne tőlük az, ha a rájátszásban ők vennék át a csapat vezetőjének szerepét.) Ben Roethlisberger ugyan ismeri a Super Bowl győzelem semmihez sem fogható euforikus érzését, idei játékát látva azonban tőle sem szabad a 2005-ös szezonhoz hasonló menetelést elvárni. A Baltimore, Tennessee és Pittsburgh csakis a futójáték és védelem megfelelő használatával üdvözülhet a rájátszásban: „run first, run second an run third, and then defend until you die.”
És még egy érv, ami a Colts mellett szólhat: az örök mumus, Tom Brady csak az oldalvonalról figyelhette az idei idényt, a Patriots pedig könnyen kimaradhat a rájátszásból, így adódik a kérdés: ki állítja meg Peyton Manninget és az Indianapolis Colts csapatát? Talán csak az öcskös (és a Giants védőfala) lesz erre képes Tampában..

Gaál Sándor (gsn): Tennessee Titans és Carolina Panthers
Mindig, minden évben nehéz két résztvevőre tippelni, még ilyenkor is. Tavaly nem sokan várták azt, hogy Eli Manning, a futójáték és a remek D vezetésével a Giants Super Bowlt fog nyerni, sőt, még résztvevőnek is alig várta valaki őket az ötödik helyen bekerülve. A másik résztvevőt könnyebb volt jósolni, de ettől függetlenül minden évben vannak meglepetések, olyat, hogy a két konferencia első helyezettje csapjon össze a Super Bowlon 1993-ban láttunk utoljára, amikor a Cowboys legyőzte a Billst. Ezúttal én sem erre szavazok.
Ha az AFC figyeljük, és vizsgáljuk a jelenlegi játékszínvonalat, akkor mindenképpen ki kell emelnünk a Tennessee Titanst. Sokan már-már azt mondták, hogy nem fogja tudni a csapat megszerezni az AFC első helyét, a végére, a D-line fokozatos sérüléseivel leeresztenek, és mivel a csoport már megvan, nem fogják törni magukat. Mások szerint nem voltak annyira jók, hogy övék legyen az első kiemelés, és ez ki kellett, hogy jöjjön a szezon vége felé. Csattanós választ kaptak. A Titans domináns játékkal ütötte ki a Pittsburgh Steelerst, amelyet sokan már az AFC legjobb csapatának tartottak. A Steelers azonban nem az, bármennyire is jó ez a védelem, nem minden ellenfél kedvez Mike Tomlin csapatának. A Titans meglepően könnyedén birkózott meg a liga legjobb védelmével. Nem lenne meglepő, ha ez a két csapat találkozna az AFC Championship Game-en is, ebben megítélésem szerint leginkább, érdekes módon a Wild Card csapatok akadályozhatják meg őket (az AFC East és az AFC West leendő első helyezettjének sokkal kisebb esélyt adok a playoffban). A Colts és a Ravens elképesztően jó formában van, ez az a két csapat, akik meglepetést okozhatnak, és esélyesek lehetnek akár a Titans legyőzésére is. (A Ravens az, amely fizikalitásban legjobban felveszi a versenyt a nashvillei gárdával. A Coltsban pedig Manning fantasztikus, jelenleg az NFL legjobb formában játszó QB-je.) De úgy gondolom, ha jelenlegi formáját tartja Jeff Fisher csapata, ott lesz Tampában, és harcba szállhat a Super Bowlért.
Az NFC-ben a Giants és a Panthers az, amely a legjobb formában játszik ebben az időszakban. Egymás elleni mérkőzésük megmutatta, hogy offenseük még jónak mondható védelmek ellen is boldogul. Mindkét csapat fantasztikus futójátékkal rendelkezik, és ez hatalmas előny, ha belegondolunk abba, hogy januárban a futójáték elengedhetetlen az általában hideg időjárás miatt. A futás elleni védelmek viszont mindkét oldalon betliztek hétvégén. A Panthers elsősorban a középső futásoknál volt gondban, nickel védelem esetén. Ezt írhatjuk akár Kemoeatu hiányzásának számlájára is, bár ő annyira nem fontos játékos, és keveset is játszik nickelben, de mégis nagyon érződött hiánya… A Falcons játszik még kiválóan jelenleg a playoffba már bekerült csapatok közül, itt ők okozhatnak meglepetést. A még playoffra esélyes csapatok közül egyik sem játszik annyira jól, hogy igazi esélyesként tekintenék rá jelenleg, még akkor sem, ha a Cowboys védelme a Ravens elleni meccs előtti egy hónapban a konferencia legjobb teljesítményét nyújtotta. Jelenlegi forma alapján úgy gondolom, hogy a Giants és a Panthers fogja erejét összemérni az NFC Championship Game-en, és ott a Panthers visszavág majd a múlt hétvégi vereségért.
Így úgy gondolom, hogy a XLIII. Super Bowlon a Tennessee Titans képviseli majd az AFC-t, a Carolina Panthers pedig az NFC-t.