NFL eredménykövetés - 2 aktív topik
RedZone week 16
85
9
Dallas Cowboys - Tampa Bay Buccaneers
1
1
A passzjáték tudománya III. - Bootlegek
A legjobb módja egy QB megvédésének az, ha a zsebben tartjuk. De nem ez az egyetlen módja.
Egy gyors irányító megérdemli a lehetőséget, hogy fusson néha, és a védőknek is sok változtatást kell eszközölniük, mikor a passzoló mozgásban van. Ezért vannak tele a playbookok bootlegekkel, kiforgásokkal, sprintoutokkal, waggle-kkel, option-ökkel, egyszóval olyan play-ekkel, amelyek a QB-t kiviszik a center mögötti védőbuborékjából.
Jelen cikkünkben a play-action bootlegekre (itthon hívják csempésznek is, mi a cikkben maradunk a bootlegnél) fogunk koncentrálni, olyan játékokra, amelyekben van egy fake (kamu) handoff, és a kiforgó QB a labdával a birtokában választhat, hogy fut-e, vagy passzol. Minden play-action bootleg hasonló alapelvek köré épül, és ugyanarra a célra tervezték őket. Ezek a play-ek arra építenek, hogy a védőket összezavarják, és rossz irányba tereljék őket. Az első pár lépés során úgy néznek ki, mintha futójátékok lennének, ezzel lelassítják a pass rush-t, és közelebb hozzák a linebackereket a line of scrimmage-hez, ami passzsávokat nyit meg. A QB mozgása szintén olyan tényező, amelyet az őt támadó védőfal tagjainak számításba kell venniük, hiszen meg kell változtatnunk a támadási szögeiket. Végezetül, a play-action bootlegek a pálya egy adott részét "töltik túl" elkapókkal, és a QB-knak így rövid, könnyű dobásokat kell végrehajtaniuk.
Futás a passz előkészítésére
Minden sikeres play-action passzhoz kellenek futóplay-ek, amikből építkezhetnek. Ezért mielőtt megvizsgálnánk egy bootleg passzt, először fel kell rajzolnunk egy futást. Ez az egyszerű futás, amit gyenge-oldali counternek nevezünk, nagyban hozzájárul a play-action passzok sikerességéhez. Nézzük meg az egyes játékosok szerepét a play során; feltételezzük, hogy a defense alap 4-3 felállásban van.
Bal tackle:
Tesz egy lépést jobbra, a 3-technika tackle-n egy ún. reach blockot hajt végre, és balra próbálja meg eltolni azt.
Bal guard:
Húz, szorosan a fal mögött maradva, közben elemzi a pálya jobboldalán lévő védőket. Ha van blokkolatlan linebacker, vagy safety a jobb tackle vonalán kívül, a guard kick-out blockot hajt végre, vagyis az oldalvonal felé próbálja meg eltolni a védőt. Ha ilyen védőjátékos nincsen, akkor pedig log blockot alkalmaz (valószínűleg egy DE-n), vagyis lezárja a jobb tackle mellett lyukat.
Center:
Blokkolja a nose tackle-t.
Jobb guard:
Ő is a NT blokkolásával van megbízva, de a védők mozgásától függően vagy ő, vagy a center felmehet a második szintre, és egy linebackert blokkolhat meg. Ez egyébként zónablokkolási alapelv (erről lesz szó egy későbbi cikkben).
Jobb tackle:
Reach blockot alkalmazva támadja meg az oldalán lévő defensive endet. Ebben segítségére van az, hogy a play kezdeti folyása kicsit beljebb kell hogy hozza az endet (ugyanis a reach blockhoz a védő tőlünk távolabb lévő oldalát kell megtámadni, így ha a DE nagyon szélesen áll fel, akkor igen nehéz végrehajtani rajta azt).
Fullback:
A bal guard húzásával keletkezett lyukat tömi be, megállítja az azon áttörni igyekvő védőket. Ha a lyuk tiszta, tovább kell mennie, és felvennie egy linebackert. A fullbacknek el kell hitetnie a védőkkel, hogy egy balra történő futáshoz csinálja a lead (vezető) blockot a HB-nek; mivel a második szinten lévő védők sokszor a fullbacket olvasva próbálják meg kideríteni mi a play, a mozgását látván valószínűleg balra (nekik jobbra) fognak ellépni.
Receiverek:
El kell vinniük a cornerbackeket mély route-ok futásának az imitálásával. A bal oldali WR futhat, ameddig jónak látja, a jobboldali elkapónak viszont abban a pillanatban meg kell blokkolnia a CB-t, hogy az észrevette a futást, és megpróbál besegíteni. Ha a CB nem veszi észre, hogy futás van, akkor akár az end zone-ig is elviheti a WR (nyilván ez a legideálisabb eset). Ezt nevezzük stalk blocknak.
Tight End:
Az erősoldali LB-t, vagy safety-t blokkolja meg. Ebben a variációban a TE a play folyásával ellentétes oldalon van, ha a jobb oldalon lenne, valószínűleg a jobb tackle-nek segítene a DE semlegesítésében.
Irányító:
Megfordul, három lépést tesz a halfback felé, végrehajta a handoffot, kiforog balra. A handoffot úgy kell végrehajtani, hogy a lehető legközelebb legyen a HB-hoz, és a lehető legkisebb mértékben kelljen kinyújtania a labdát az átadáshoz. Így egy rövid ideig nem lesz világos, kinél van az, zavart keltve ezzel a védelemben.
Halfback:
Kilép a bal lábával balra, próbálja elhitetni a védelemmel, hogy balra fog indulni. Ezután tesz egy keresztlépést a jobb lábával, majd a ballal kitámaszt, és visszavág jobbra. Megkapja a labdát, és a húzó guard blokkját olvassa. Ha kick-out blockot csinál, akkor közte, és a jobb tackle között próbál meg futni, ha log blockot csinál, akkor kijjebb próbálkozik.
Ez eddig elég egyszerű. Mint minden counter play, ez is a védők rossz irányba való terelésén alapszik. A backek kezdeti mozgása balra való futást sejtet, és pár falember is balra blokkol. Ha a védelem túlreagálja ezt, belefutnak a blokkokba, és kiveszik magukat a play-ből. A tight end felállása (általában az ő irányába megy a futás), és a QB mozgása szintén zavart kelt a védelemben.
Boot jobb
Most pedig felépítünk egy csempész passzt az előző futás alapjaira:
Látható, hogy a blokkolási séma nagyban hasonlít a gyenge-oldali counteréra. Pontosan emiatt írtuk le az előbb olyan részletesen azt. A bal guard még mindig húz, és "logol", mialatt a többi falember balra dolgozik. A falembereknek úgy kell mozogniuk, mintha futáshoz blokkolnának: mélyen kell maradniuk, és agresszívan támadniuk ellenfelüket. Ha a falemberek elhitetik a futást, akkor a linebackerek fel fognak lépni a futás ellen, hogy betömjék a lyukakat. Fontos egyúttal, hogy egyik falember se menjen fel a linebackerek közé, mert szabály tiltja, hogy passzjáték esetén a falemberek a LOS elé menjenek. Ennek oka, hogy ha ezt megtehetnék, akkor túlságosan könnyen át tudnák verni a védelmet (főleg a safety-ket), és ez már túl nagy előny lenne az offense számára. Ha a center és a jobb guard tudja kezelni a nose-t, akkor a center a húzó guard által hagyott lyukra fordítja a figyelmét.
A snap után a fullback úgy tesz, mintha vezető blokkot csinálna a guard által hagyott lyukon, akárcsak a gyenge-oldali counterben. Természetesen ha egy agresszív védő a lyuk körül ólálkodik, azért leütközik vele, de az igazi feladata nem ez. Vigyáznia kell, hogy túlságosan ne keveredjen a védők közé, mert miután elhagyta a védőfal vonalát, élesen ki kell vágnia jobbra, és a pálya szélét (vagyis az ún. "flat"-et) kell irányba vennie.
A halfback mozgása meg lett fordítva; jobbra nyit, aztán balra vág vissza, és végrehajtanak a QB-val egy fake handoffot. A QB-nak, és a HB-nak nagyon jól kell eljátszania a fake-et. A halfback ezután a bal oldalról jövő támadásokat felügyeli. Ha egy blitzelő LB potenciális veszélyt jelent a play-re, akkor meg kell őt blokkolnia. Egy jó play fake mindazonáltal lelassíthatja az üldözőket, ilyenkor a HB a bal tackle felé fut, és ameddig csak lehet, próbálja elhitetni a defense-zel, hogy nála van a labda. Egyes variációkban - miután a defense rájött, hogy nincs nála a labda, és már épp elfelejtkezik róla - megfordul, és egy screen passzt kapva végül valóban ő lesz a labdás ember.
A QB elhiteti a fake-et, egy ideig rejti a labdát, közben kiforog jobbra. Körülbelül 9 yard mélyen kell lennie a jobb tackle mögött, mielőtt eldobhatja a passzt. Akár egy kisebb nemtörődömség a védelem részéről is elég lehet ahhoz, hogy működjön a play. Ha a fullback, és a halfback teljes sebességgel nyomul a bal oldalon, miközben a QB jobbra sodródik, a védők eleinte a futókat fogják követni.
A split end egy fly-t fut. Akik előző két cikkünket elolvasták, tudják, hogy ez egy ún. "clear" route: a feladat, hogy emberfogás esetén elvigye az őt fogó cornert, vagy ha zónázás van, akkor a cornert, és a free safety-t hátrébb kényszerítse. Az is adott, hogy ő az aki a legkevésbé valószínű, hogy passzt kap, de ha a koordinátorok kiszúrják, hogy nem fordítanak rá kellő figyelmet, akkor azért megérkezhet az a bomba.
A flanker egy mély postot fut a túloldalon. Ő is próbálja rákényszeríteni a secondary-t, hogy behátráljanak, egyúttal valószínűbb célpont is, mint a SE. Ha a zónázó védők kiforgást látnak, hajlamosak arra, hogy a QB mozgását "letükrözzék", plána, ha egy Vince Young kaliberű irányítóról van szó, akit muszáj követni. Ha a safety-k üresen hagyják a pálya közepét, a post valószínűleg nyitva lesz.
A tight end a linebackerek szintjét elhagyva a safety-k előtt csinál egy keresztet kb. 10 yard mélyen. Sietnie kell, hogy a QB látómezőjében maradjon, ideális esetben a QB és a fullback előtt kell kevéssel lennie. Egy gyors TE-nek lehetséges, hogy 3/4 sebességgel kell megfutnia a route-ot, míg egy lassabbnak élesebb szögben kell jobbra bevágnia. Emberfogás esetén a védője előtt kell maradnia, és legalább fél lépésnyi előnyt kell szereznie. Zónázás ellen keresnie kell egy üres területet (ún. soft spotot), lelassítania, és várnia a labdát.
Az irányító általában először a fullbacket olvassa, majd a tight endet, végül pedig a túloldalon a postot. Ha egy védő blokkolatlanul jön a jobboldalon, a QB-nak azonnal ki kell dobnia a fullbacknek a labdát. Ha nem fenyegetik a QB-t, akkor a jobboldali flatet őrző védőt olvassa. Ha üldözi őt, vagy hátralépett, hogy a tight endet őrizze, a fullbacknek üresen kell lennie, és 8-10 yardot legalább tudnia kell hozni. Ha ez a védő a fullbacket fogja, akkor a tight endnek kell üresen lennie.
Képzeljük magunkat a jobb flat zónát őrző LB helyébe. Egy futó formációval állunk szemben, és a szituáció is futást jelez előre. Az ellenfél egy futó csapat, mint pl. a Broncos. A snapnél minden úgy néz ki, mintha futás jönne a jobb oldalunkra. Nincs más választás: elindulunk jobbra, hogy megfogjuk a futást. Aztán rájövünk, hogy fake volt, és az irányító kiforgott, és azt látjuk, hogy a fullback, és a tight end is abba a zónába tart, amelyet az imént hagytunk üresen. Persze ha már a snapnél a bootlegre indultunk el, nagyobb az esély arra, hogy levédekezzük a play-t. Ekkor viszont a guardnak nem lesz nehéz dolga a gyenge-oldali counternél, hogy a kick-out blockal eltávolítson miket a futás közeléből.
Pin-0 és a Waggle
Az olyan play-ek, mint a Boot jobb, gyakran lehetőséget adnak a QB-nak arra, hogy fusson. Ha a defense nagyon elszáll a play-actionre, a QB kiforgás után akár 20 yardnyi üres területet találhat maga előtt. Ebben az esetben a mobilisabb irányítóknak sokszor eszükbe se jut, hogy passzoljanak, inkább maguk indulnak meg a labdával. De vannak jobb módszerek is arra, hogy egy gyors quarterbacknek lehetőséget adjunk a futásra.
Az ún. "pin" olyan play-action bootleg, ami egy extra blokkolót visz a támadási ponthoz. Feláldozunk egy érvényes elkapót ugyan (a tight endet, mivel a vonalon áll, de nem valamelyik szélén, így falembernek számít, és mint ilyen, nem kaphat el előrepasszt), de így lezárjuk a defensive line egyik oldalát, és nagyobb lehetőséget adunk az irányítónak ahhoz, hogy hosszú futást produkáljon.
Az ábrán látható play Joe Tiller (Purdue HC) nevéhez fűzödik, az Offensive Football Strategies című könyvben került leírásra. Vannak hasonlóságok az előzőekben leírt Boot jobbal - van egy húzó guard, egy play-action fake balra, és egy keresztet futó elkapó (jelen esetben ez egy slot receiver). A pin kulcsa a tight end, aki most a jobb oldalon van; ahelyett, hogy route-ot futna, dupla-blokkot csinál a jobb tackle-lel együtt a DE-n, vagy ha blitzel valaki a jobb szélről, akkor azt blokkolja meg.
A tight end blokkja igen nehézzé teszi a védelem számára, hogy beszorítsa a QB-t. A fake után a QB az őrá kiosztott védőket olvassa. Ha a defense nem teljes erőből üldözi, a húzó guardnak kiadja a jelet, hogy futni fog (általában annyit kiabál, hogy "go"). Ez azért fontos, mert ha passzolna, a guard nem mehetne a LOS elé, de így, hogy fut az irányítója, már szabadon felléphet a második szintre. Ha nincsenek futófolyosók, a QB először a split endet nézi meg, majd a slot receiver keresztjét, végül a postot a túloldalon. Ha gond van, akkor egyszerűen kidobja a labdát az oldalvonalon túlra, persze azért az SE közelében, hogy ne legyen intentional grounding a dologból.
Másik módja a plusz védelem biztosításának az, hogy mindkét guard húz a kiforgó QB előtt. Ez a play a legendás Delaware edző, Harold "Tubby" Raymond egyik alapplay-ének, a 29 Waggle-nek egy enyhén módosított változata; a híres Wing-T formáció helyett mi egy 2-backes, 2-tight endes felállásból futtatjuk (megjegyzendő, hogy a Wing-T felállás lényegében ugyanez, annyi a különbség, hogy a második tight end helyett egy ún. wingbacket alkalmaz, és a QB mögötti RB kifejezetten egy fullback). A play úgy lett kidolgozva, hogy úgy nézzen ki, mintha egy sweep (söprés, egyfajta külső futás) volna balra, és a két tight end a DL végén lévő embert blokkolná meg, hogy legyen helye a HB-nak a szélen futni. De ez itt egy bootleg, és mindkét guard húz, hogy megvédje a QB-t. A route elosztás ismerős: egy clearing route, egy fullback a flatben, egy sekélyebb, és egy mélyebb kereszt. Egy futó QB-nak (ld. Rich Gannon, aki 2002-ben NFL MVP lett a Raiders-szel, a 80-as években a Delaware egyetemen a Wing-T rendszert használva lett elismert irányító) megadhatják a lehetőséget, hogy az első opciója a futás legyen, és a fullback csak a második lehetőség.
A 29-Waggle, és a hozzá hasonló play-ek igazán alacsonyabb szintű ligákban működnek csak, profi csapatok ritkán használnak két húzó guardot egy play-ben. Az oka ennek az, hogy egy gyors NFL DT könnyedén be tudna törni a LOS mögé, és szétzúzná a play-t, mielőtt az egyáltalán kialakulna, mivel hatalmas lyuk keletkezik ilyenkor a támadófal közepén. Ezzel együtt középiskolákban, az NCAA alacsonyabb osztályaiban, ill. az USA-n kívüli ligákban igen népszerűek az efféle játékokat alkalmazó rendszerek. A play-t kissé átalakítva azonban a professzionális szinthez is lehet adaptálni azt: nincsenek húzó guardok, csak a fake sweep, hogy a defense-t rossz irányba tereljék. A play részletei közel sem olyan fontosak, mint az alapelemei: egy fake handoffal, és passzroute-ok megfelelő kombinációjával egy jól összeszokott offense könnyen tud előre haladni.
Zárszó
A bootleg passzoknak sok előnye van, de van egy nagy hátrányuk: csak a pálya egyik oldalát támadják. Alacsonyabb szinten gyakran több értelme is van a pályát megfelezni, és egyszerűsíteni az olvasást. De az NFL-ben, ahol a védők nagyon gyorsak, és azonnal odaérnek, ahova kell, nem lehet állandóan egy csomóban tömöríteni az elkapókat. Előbb utóbb a védelmek külső blitzekkel, és eltolt zónákkal ellentámadásba fognak lendülni.
A legjobb módja annak, hogy egy NFL védelmet támadjunk, az az, ha széthúzzuk őket. A sorozat utolsó részében pontosan erről lesz szó: a védőket meg fogjuk futtatni pár, a pálya egészét kihasználó, sok-receiveres felállással.
Mike Tanier cikke alapján írta Demeter Ádám