BCS Bowl beharangozók - Rose & Fiesta Bowl

A játéknap többi összecsapásának felvezetőjét itt olvashatjátok.

 

ROSE BOWL GAME PRESENTED BY VIZIO

Stanford Cardinal vs. Michigan State Spartans

Miért?
Az egész NCAA football legrégebbi és ezáltal legnívósabb bowljai közé tartozik a „Rózsa Kupa”. A más néven The Granddaddy of Them All (Az összes többi nagyapja) legyen bármilyen párosítás, mindig a bowl szezon kiemelt eseménye, amelyet 1916 óta megszakítás nélkül minden évben megrendeznek. Összességében ez lesz a 100. Rose Bowl, és ha ez nem lenne elég, a BCS-döntő párosítása mellett ez az összecsapás ígérkezik a legjobbnak.

Mikor?
2014. január 1-jén, 23 órától az ESPN csatorna közvetíti. Itthon a Digi Sport 1-en magyar kommentárral lesz megtekinthető a találkozó. Az amerikai kommentátorpáros Brent Musburger és Kirk Herbstreit lesznek, a pálya széléről Heather Cox jelentkezik majd.

Kik játszanak?
A Pac-12 és a Big 10 konferencia győztesei játszanak a Rose Bowl mérkőzésen, kivéve, ha egyik (vagy mind a két) csapat a BCS-döntőben érdekelt. Idén nincs erről szó, tehát a két konferencia győztese méri össze erejét. Sorozatban második évben játszik ezen a találkozón a Stanford Cardinal csapata, akik tavaly nyerni is tudtak Pasadenában. A Michigan State Spartans 1988 után először szerepeln majd Rose Bowl mérkőzésen.

Hol?
A kaliforniai Pasadena városában található Rose Bowl stadionban. Az 1902-es első mérkőzésen és az 1916-tól 1923-ig terjedő időszakban a Tournament Park volt a helyszín. Azonban a Rose Bowl népszerűsége annyira megugrott az 1920-as években, hogy stadiont építettek az eseménynek. Az 1923-as Rose Bowlt már itt tartották, 1932-re több mint 83 ezresre bővítették, 1973-ban 106,809-en voltak a helyszínen, ez máig élő rekord. Biztonsági okokból később mérsékelték a kapacitást, jelenleg 88,500 a férőhelyek száma. Az 1994-es labdarúgó vb-döntő színhelye és a UCLA Bruins hazai pályája egyben, valamint a 2014-es BCS-döntőt is ebben a stadionban rendezik meg a Rose Bowl mérkőzés után öt nappal.

Mennyiért?
A Rose Bowl a négy nagy BCS Bowl egyike, és ezt a fellépési díj is jelzi; a Michigan State University és a Stanford University 17-17 millió (!) dollárral gazdagodik a meccsnek köszönhetően. A játékosok egy-egy vásárlási utalványt, Fossil órát, New Era 59Fifty sapkát és Ogio hátizsákot kapnak.

A ROSE BOWL – Egy kis történelem:
A Rose Bowl születése 1902-re datálódik, de a mérkőzés ez idő tájt még a Tournament of Roses, egy nagyszabású újévi ünnep egyszeri, kiegészítő programja volt. A "Rózsák parádéját" a debreceni virágkarneválhoz lehet hasonlítani, a hajdúsági fieszta mintegy másfél évtizeddel követte 1905-ben a Tournament of Rosest, amely mindmáig az évköszöntő szerepet tölti be odaát, százezrek tekintik meg a helyszínen és a tévében. 1902-ben a korszak csapata, a Fielding Yost vezette Michigan Wolverines 49-0-ra verte Yost néhai tanítványait, a Stanford Cardinalt, és ez a kiütés megijesztette a szervezőket. Szerencsére a "Tournament of Roses football game" helyett futtatott ló-, kutya- és struccversenyek nem bizonyultak hosszabb távon eléggé közönségcsalogatónak, és 1916-ban újra előkerült a disznóbőr. 1923-tól már az erre a célra felépített Rose Bowl fogadta a feleket, kialakult hagyományként egy iskolát nyugatról, egyet keletről (vagy éppen délről, 1926-ban az Alabama, 1940-ben a Tennessee tett emlékezetes túrát). 1916 óta csupán egyszer nem Pasadenában rendezték meg, 1942-ben. Japán 1941 decemberében megtámadta Pearl Harbort, és a nyugati parton eluralkodott a káosz, de a Rose Bowl mégsem maradt el, csak ideiglenesen North Carolinába, Durhambe költözött.
1946-ban írta alá a Big Ten és a PCC (a Pac-12 elődje) azt a paktumot, mely értelmében a csoportok győztesei automatikusan kvalifikálják magukat a Bowlra. Ez néhány kiegészítéssel napjainkig ugyanúgy érvényben van, és ennek köszönhetően láthattunk olyan klasszikusokat, mint a '63-as USC-Wisconsin vagy az 1997-es Ohio State-Arizona State. A BCS bevezetése némiképp befolyásolta a helyzetet, így lehetett mondjuk a 2006-os Rose Bowl a 2005-ös bajnoki döntő a felejthetetlen Texas-USC, és ezért kaphatott 2011-ben lehetőséget egy másik texasi alakulat, a TCU a Mountain Westből. Az eddigi 99 alkalomból 24-et nyert meg a USC, ezzel a Trojans magasan vezet a második Michigan (8) előtt.

A csapatok:

STANFORD CARDINAL (11-2, 7-2 PAC-12)

Út Pasadenába: A legutóbbi három évben mindig valamelyik BCS Bowlban szerepelt a Stanford, és a nem titkolt szándékuk az volt, hogy 2013-ban BCS-döntőt játsszanak. Az első öt mérkőzést sikerrel teljesítették is, közte olyan győzelmeket aratva, mint az Arizona State vagy a Washington elleni rangadók. Azonban a Utah elleni idegenbeli találkozón beleszaladtak egy váratlan vereségbe. A következő három mérkőzést mind rangsorolt csapat ellen sikerült hozniuk, közte az Oregon legyőzésével, amivel újra feléledtek a nagydöntős remények. Ezek nem tartottak sokáig, ugyanis egy héttel később Los Angelesben a USC-től is kikaptak, amivel már a Pac-12 döntő is messzinek tűnt. A hátralevő két meccsen szintén rangsorolt csapatokat győztek le, és mivel az Arizona megverte az Oregont az utolsó előtti fordulóban, így a Cardinal végzett az első helyen a Pac-12 északi csoportjában, ezzel pedig a konferencia döntőjébe jutott. Az idei második Arizona State elleni mérkőzést is sikerrel vették, így sorozatban második évben hódították el a Pac-12 konferencia bajnoki címét.

Offense: A csapat támadó stratégiája nem változott az elmúlt évben sem. A domináns futójáték (210 yard/mérkőzés) 2013-ban Tyler Gaffney vezetésével volt sikeres. A remek futó 2012-ben profi baseball játékosnak állt, de idén lehetősége volt visszatérni még egy évre az egyetemre, és ezzel élt is. Gaffney 1618 yardot és 20 TD-t futott a szezonban. Mellette Anthony Wilkerson (353 yard, 2 TD) kapott néha szerepet. Az irányító idén teljes szezonon keresztül Kevin Hogan volt, aki 2487 passzolt yarddal és 20 TD átadással zárta az évet, mindemellett volt kilenc eladott labdája. A legnagyobb fegyvere és kedvenc célpontja Ty Montgomery volt, akit idén elkerültek a sérülések, így 937 yarddal és 10 elkapott TD-vel segítette a csapatát, valamint futásból is elért 159 yardot és két touchdownt. Mellette a Devon Cajuste, Michael Rector, Kodi Whitfield trióra támaszkodhatott Hogan. A támadófal az utóbbi éveknek megfelelően rendkívül fizikális és a futójáték segítésében jeleskedik. Közülük kiemelkedik David Yankee (jobb oldali guard), aki akár az idei draft korai köreiben is elkelhet.

Defense: Az idei szezonban is rendkívül jól teljesített a 3-4-es védelem. Futás ellen a harmadik (91,2 yard/mérkőzés) legjobbak voltak, míg a tizedik legkevesebb pontot (18,6 pont/mérkőzés) engedték az ellenfeleiknek. Pedig olyan támadó alakulatok ellen is játszottak, mint az Oregon vagy az Arizona. A csapat erőssége a front7. Ez a hét játékos rengeteg negatív yardos játékot csinált a szezon során. Kiemelhető Shayne Skov játéka, aki rendkívül jól olvassa a támadójátékot és sebességével pillanatok alatt ott van a labda közelében. Trent Murphy a szélről keseríti meg az irányítók életét, idén 14 sacket szerzett, ami a második legtöbb volt az FBS-ben. A secondary nem áll nagy nevekből, de jó munkásemberek, akiknek fontos, hogy az előttük dolgozók nyomást gyakoroljanak az ellenfelek irányítóira, ezzel megkönnyítve dolgukat. 2013-ban csupán 12 INT-t szerzett a Cardinal védelme, amiből a legtöbbet a safety, Jordan Richards (3) szerezte.

Special Team: Ty Montgomery az NCAA egyik legveszélyesebb kickoff visszahordója a maga 31,2 yardos átlagával és két visszahordott TD-jével. A puntokat idén a legtöbbször Barry Sanders Jr. igyekezett visszahordani, de mint azt a csapat 8,94 yardos átlaga mutatja, nem túl sok sikerrel.
A rúgó poszton Jordan Williamson 80%-os pontossággal értékesítette a mezőnygólokat (16/20), de szezon közben sérüléssel bajlódott, így Conrad Ukropina is több szerepet kapott, több-kevesebb (2/4 a mezőnygóloknál) sikerrel. A punter, Ben Rhyne 47 alkalommal rúghatott a labdába, és 42 yardos átlagot hozott.

Edzők: David Shaw ugyan idén nem kapta meg sorozatban harmadik alkalommal a Pac-12 Év Edzője címet, de ott van a legjobb edzők között. Ezért sem meglepő, hogy a neve szóba kerül, mint lehetséges NFL vezetőedző jelölt. A támadókoordinátor idén is változott, az Indianapolis Coltshoz szerződött Pep Hamilton után Mike Bloomgren lépett elő, de a támadó playeket Shaw hívja a mérkőzések alatt. Derek Mason idén is remek munkát végzett a védelem kialakításával és futtatásával.

MICHIGAN STATE SPARTANS (12-1, 8-0)

Út Pasadenába: A 2012-es csoportnegyedik hely után a 2013-as szezonban veretlenül zárták a Legends csoportot. A szezont három könnyednek mondható győzelemmel kezdték a Western Michigan, South Florida és Yougstown State ellen, de a negyedik mérkőzésükön kikaptak a Notre Dame csapatától egy szoros mérkőzésen. A szezon további részében nem találtak legyőzőre. A Michigan elleni rangadón 6 ponton tartották a Wolverines támadóit. A rangsorolt csapatok elleni összecsapásokat egy győzelemmel (Michigan) és egy vereséggel (Notre Dame) abszolválták. A B1G-döntőben az Ohio State-et legyőzve szereztek jogot a Rose Bowlon való részvételre.

Offense: Az irányító kérdésre úgy tűnik a másodéves Connor Cook lett a megoldás, bár a szezon elején három irányítót is használtak egy meccsen belül az edzők. A szezon végére Cook lett az első számú, és mérkőzésről mérkőzésre javuló teljesítményt nyújtott. Így jött össze neki a 2423 passzolt yard és 20 TD, ami mellett csak öt eladott labdája volt. Sokat segített Cooknak a hatékony futójáték is, amit Jeremy Langford biztosított a maga 1338 yardjával és 17 TD-jével. Rajta kívül Nick Hill kapta a legtöbb lehetőséget a labdacipelésére, és ezt 344 yarddal és egy futott TD-vel hálálta meg. Az elkapók között nincs nagy különbség az elkapott yardokat tekintve, hárman voltak Cook kedvenc célpontjai ebben a szezonban. Bennie Fowler (525) kapta el a legtöbb yardot és TD-t (6) is. Tony Lippett (519) és Macgarrett Kings (461) ugyanannyi elkapással rendelkeztek az szezonban, azonban előbbinek három, míg utóbbinak egy elkapott TD-t sikerült elérnie. A touchdown elkapásokban második (4) legtöbbet szerző játékos az elsőéves tight end, Josiah Price volt. A támadófalban három végzős játszik, így a tapasztalat is megvan ennek az egységnek.

Defense: Az egyetemi bajnokság legjobb védelmei között vannak, ez teljesen egyértelmű. A legjobb futás elleni védelemmel rendelkeznek 64,8 yardot engedve átlagban az ellenfeleknek. Az első két mérkőzésen négy védelmi TD-t szereztek és ez pont annyi volt, mint amennyit kaptak. A legkevesebb yardot (248) engedték átlagban az ellenfeleiknek. Nagy gondban lehet ez a remek védelem, mivel a vezérük, a középső linebacker Max Bullough a csapatszabályzat megsértése miatt nem játszhat a legfontosabb mérkőzésen. Helyét Kyle Elsworth veheti át, és csatlakozik a másik két kezdőhöz, Denicos Allenhez és Taiwan Joneshoz. A védekező falból a másodéves Shilique Calhount mindenképpen ki kell emelni a szezonban szerzett 7,5 sackje és két védekező TD-je miatt, de Tyler Hoover, Micajah Reynolds, Marcus Rush, Denzel Drone is remekül játszott ebben a szezonban. A secondaryben megtalálható az NCAA egyik legjobb cornere, a 2013-as Jim Thorpe Díj győztese, Darqueze Dennard. A végzős CB négy interceptiont szerzett 2013-ban, de remekül segít be a futások ellen, és tíz labdát is leütött a szezon során. A másik kezdő corner, a másodéves Trae Waynes legjobb meccsét a Minnesota ellen teljesítette, amikor is két interceptiont szerzett. A két safety, Kurtis Drumond és Isaiah Lewis tapasztalt játékosoknak számítanak. Utóbbi az Ohio State elleni B1G-döntőben 13 szerelést szerzett.

Special Team: A kickoff visszahordó feladatokat R.J. Shelton látja el, aki 21 yardot átlagolt a visszahordásai során. A punt visszahordó Macgarrett Kings 10 yardot átlagolt a szezon során. A rúgó feladatokat az elsőéves Michael Geiger látja el, és 15 mezőnygól kísérletből 14-et értékesített is a szezon során. Mike Sadler megbízhatóan juttatja el a puntokat az ellenfelek 20 yardosán belülre.

Edzők: Mark Dantonio hetedik éve vezeti a Spartanst, és eddig minden szezonban eljutottak valamilyen bowl mérkőzésre (a legutóbbi kettőt meg is nyerték). A 2013-as szezon a legjobb éve a Michigan State élén. Mielőtt East Lansingbe érkezett volna, a Cincinnati Bearcats csapatának volt a vezetőedzője három évig. A támadó koordinátori feladatokat megosztva látja el Dave Warner és Jim Bollman, és a pro.style offense-re alapul a stratégiájuk. Az ország egyik legjobb védelmének vezetése a szintén hetedik éve a Spartansnál dolgozó Pat Narduzzi kezében van

 

Érdekességek:
- A Stanford sorozatban negyedik BCS Bowlja az idei.
- Legutóbb az 1996-os Sun Bowlon találkozott egymással ez a két csapat, ahol a Stanford 38-0-s győzelmet aratott.
- Ez lesz a Michigan State első BCS Bowlja.

Az esélyekről:
Majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy két tökéletesen ugyanolyan csapat mérkőzik meg egymással a 100. Rose Bowlon. Mind a két csapat erős futójátékra alapozza a támadásait, valamint az NCAA élmezőnyébe tartozó védelmekkel rendelkeznek. A kulcs az lesz, melyik támadóalakulat tudja feltörni a másik védelmét, legyen az akár a futójáték, akár a passzjáték. Rontja a Spartans helyzetét Max Bullough eltiltása, és valószínűleg ezt ki is próbálja használni a Cardinal. Kevin Hoganben és Connor Cookban mindig benne van egy-egy eladott labda, így fontos lesz, hogy ne hozzanak buta döntéseket. A Stanford 4,5 pontos favoritnak számít a fogadóirodáknál. Az újév első igazán kiemelkedő mérkőzésére van kilátás, így nem szabad kihagyni a megtekintését.

Kiss Ferenc (Fucu)

 

TOSTITOS FIESTA BOWL

Baylor Bears - UCF Knights

Mikor: Magyar idő szerint január 2., 2:30-as kezdéssel, pont a Rose Bowl után. A találkozót a Digisport is képernyőre tűzi, magyar kommentárral.

Hol: University of Phoenix stadion, az arizónai Glendale-ből. A Cardinals otthona az NFL-ben, 2006 óta használják és focimeccsre 63 ezer körüli nézőszámmal lehet kalkulálni. Mivel egy texasi és egy floridai gárda játszik, utóbbiaknak kell többet utazni.

Kik játszanak: A Big12 győztese és az újnevű American Conference első helyezettje. Előbbi obligát résztvevője a Fiestának, az ellenfele változó, olykor at-large helyen is bejut ide valaki, idén viszont az egyik kiemelt konf legjobb csapata részesült a megtiszteltetésben.

Díjazás: A BCS Bowlok nincsenek kihatással a játékosokra ajándékozási szempontból. A maiaknak is napszemcsivel, hátizsákkal és ajándékcsomaggal szúrják ki a szemét. A csapatok ugyanúgy 17 millió dollárt kapnak, mint a másik 3 BCS bowlon, elvégre ezek egyenlő nívót képviselnek.

A csapatok:

Baylor Bears (11-1)

Út Glendale-be: Öt hazai meccsel kezdődött az idény, nem túl erős csapatok ellen, de az ezeken szerzett 69, 70 és ismét 70 pont azért rmutatott, hogy a legjobbak ellen sem fog viccelni a Baylor és a WVU ellen is felírtak 73 pontot a konf menetrend kezdetén. Ekkor már a top25-ös rangsor közepén tanyaztak, és a Big12 címvédő Kansas State is csak lelassítani tudta őket, megállítani nem (35-25). A pontzuhatag folytatódott, két hét alatt újabb 130 pont, majd az Oklahoma elleni csütörtök esti rangadó, amin 41-12-es kiütést arattak. A Texas Tech felett aratott 63-34 már az ötödikről a negyedik helyre repítette őket a rangsorban és a bajnoki döntő reményei is megjelentek. Az Oklahoma State volt a gárda, amely ellen véget vetett. A kovbojok nagyon simán, 32 pontos különbséggel küldték haza a medvéket Stillwaterből, akik a pofont megérezve a TCU elleni rivalizáláson is csak 3 ponttal tudtak nyerni. Év végén a Texas nem okozott nekik problémát, az Oklahoma State pedig megbotlott állami riválisa ellen, ez pedig azt jelentette, hogy 1980 után újra megnyerte aktuális csoportját a Baylor Bears.

Az edző: Art Briles napjaink egyik legjobban csodált és elismert edzője, egyben támadó guruja. Fokozatosan lépkedett felfelé az edzői ranglétrán, és 58 éves kora ellenére már profi klubok látókörébe is bekerült. Az egyetemistaként a  Texas Tech , a Houston és az Abilene Christian tantermeit is látogató egykori quarterback és wide receiver a középiskolai edzősködéssel kezdte meg edzői karrierjét 1979-ben. A következő szintre csak 2000-ben lépett, mikor a Texas Tech futóit vette kezelésbe, 3 évre rá pedig már főedzői széket kapott Houstonban. a Conference USA-ben bajnoki címet, majd döntőt értek el fiai. A Baylor megkeresése, és a Big12 szereplés lehetősége tovább csábította a texasi sikeredzőt, ahová Robert Griffin III szerződtetése új fénykort indított el, megannyi NFL játékost tkitermelve. 2013-ban a Baylor első bajnoki címe is megérkezett Waco városába.

Húzónevek: Bryce Petty (QB), Lache Seastrunk (RB), Antwan Goodley (WR), Tevin Reese (WR), Cyril Richardson (G), Spencer Drango (OT), Chris McAllister (DT), Eddie Lackey (LB), Ahmad Dixon (S)

A támadók: A leginkább halálos támadósor a Bayloré ebben a szezonban, hasonló mennyiségben gyűjtik a pontokat és a yardokat, mint azt leginkább az Oregontól szokhattuk meg Kelly idejében. RGIII és Nick Florence után Bryce Petty is rekordhalmozó idényen van túl, 3854 passzolt yardja mellé 30 TD és mindössze 2 interception járul, 61.9%-os pontossága miatt pedig profi karriert is emlegetnek a junior irányító esetében. Legfőbb célpontja az 1329 yarddal és 13 TD-vel záró Antwan Goodley, de Tevin Reese és Levi Norwood is 15 yard felett átlagol elkapásonként, és ketten további 15 TD-ért voltak felelősek. Így sem egyoldalú ugyanakkor az offense, Lache Seastrunk, az oregoni transzfer 1055 yardig és 11 touchdown futásig menetelt, 7.5-ös yard/carry átlaga sokat mondó, de cseréje Shock Linwood (6.9) sem panaszkodhat, míg a rövid yardokra Glasco Martin nyújt több, mint megnyugtató megoldást. Természetesen az erős támadófal elengedhetetlen mindehhez, és a Baylor rendre magas szinten teljesít ebben a csapatrészben, az elmúlt 5 évben NFL draftjain mindig kiválasztanak tőlük egy falembert, általában már az elején. Most Cyril Richardson a soros, de a remek guardnál is nagyobb tehetség az újonc éve óta kezdő Drango, szóval Petty elég nagy biztonságban érezheti magát.

A védők:
Az idény folyamán beengedtek ugyan 20 passzolt TD-t, de a yardokat illetően 207.8 az átlag, amit hoznak ellenük. Ahmad Dixonnal a secondary-ben egy labdára is veszélyes egység ügyködik, így Bortles-nek nem lesz egyszerű dolga, hogy a szokásos játékát hozza. A gárda legjobb linebackere, Bryce Hager játéka kérdéses sérülés miatt.

Central Florida Knights (11-1)

Út Glendalebe: Jól sikerült a hangolás a csoportmeccsekre. Két MAC csapatot összesített 76-7-es különbséggel végeztek ki, majd a Penn State hazai pályán hajtott fejet ellenük. Egyetlen vereségüket az akkor #12 kiemelt South Carolina  szolgáltatta, de a 25-28-as eredményben sincs szégyellnivaló.  A szezon csúcspontja október 18-án este volt, mikor Louisville-be látogattak az American szupercsapatának számító, Teddy Brdgewatert is felvonultató favorithoz és le is győzték a top10-es gárdát. A kérdés innentől az volt, hogy sikerül-e 100%-osan végigvinni a maradék menetrendet, hiszen az automatikus BCS meghívót ér. Nem volt egyszerű az út, de sikerült. Az ekkor már kiemelt csapatnak számító UCF a szezon 2. felében 4 olyan meccset játszott, amin 1 labdabirtokláson belüli végeredmény született, pedig további világverő gárdákba nem futottak bele.

Az edző: George O´Leary még Briles-nál is rutinosabbnak számít, a 67 éves szakember akkor kezdett egyetemistákkal foglalkozni, mikor a Baylor edzője a gimnazisták tréningjeit látogatta. A New Yorkban nevelkedő tréner egész karrierjében magas szinten edződő gárdák kötelékében mozgott. A Syracuse majd a Georgia Tech védőfalának edzése után belekóstolt ugyanebbe az NFL-ben is, de 1 év Chargers-szolgálat után visszatért a GT-hez - immár főedzőként. Hét évet tölött el itt, tehát elégedettek voltak vele, a Notre Dame-nél már kevésbé, ott egy szezon után megköszönték a munkáját. 10 évvel az első NFL kitérő után a Minnesota is felkereste a DC/DL edző pozíció betöltésére, innen került mostani rendeltetési helyére. Kilenc éve O´Leary a UCF vezetőedzője immár.
Hatszor kapta meg a konferencia év edzője díjat. Az ACC-ben 1998 és 2000, a C-USA 2005, 2007 és 2010 és az Americanben 2013.

Húzónevek: Blake Bortles (QB), Storm Johnson (RB), Justin McCray (OL), Jordan McCray (OL), Terrence Plummer (LB), Jacoby Glenn (DB), JJ Worton (PR)

A támadók: Hasonlóan kiegyensúlyozott, mint az ellenfél, de űradatokat hiába keresünk. Blake Bortles személyében egy sleeper quarterback dolgozik a UCF centere mögött, akiből egy újabb szép performansszal még akár első körös irányító is lehet. A semmiből feltörekvő Bortles 68% feletti pontosságal passzolt 3280 yardot, és 22-7-es TD/INT mutatója is komoly, főleg mivel futásban is ő a gárda 3. legjobbja. A földön további 5 touchdown fűződik a nevéhez, igaz ezek főleg közeli pontszerzések voltak. A célpontjai közül Ranner Hall, Breshad Perriman és JJ Worton jegyeztek több mint 2000 yardot, Worton a TD-vezér héttel, a hosszú játékokat Perrimantől lehet várni, a leggyakrabban pedig Hall fog labdát kapni. Futó poszton Storm Johnson 1015 yarddal és 11 TD-vel vezette csapatát, ma is nagyon sok múlik majd a viharos running backen. A támadófalban a McCray-fivérek viszik a prímet, American-szinten sokoldalú játékkal, a kérdés, hogy a Big12-ben edződő védők ellen is elég lesz-e hasonló erőbedobás.

A védők: Jim Fleming koordinátor december 20-án elfogadta a Rhode Island főedzői posztját, így nélküle kell velvennie a harcot a lovagoknak. A kulcskérdés az lesz, hogy a futást mennyire tudják levédeni. A yardokat illetően 13. a futás elleni védekezésük, de yard/carry-t illetően csak 36. helyen vannak. A Baylor egyetlen vereségét azért szenvedte el, mert az Oklahoma State ki tudta kapcsolni a futást - erre kell alapoznia a UCF-nek is. Más kérdés, hogy a játékosállomány alapján meglepő lenne, ha sikerülne.

Érdekességek
- Mikor a két edző egyaránt a C-USA konfban szerepelt, megmérkőztek egymás ellen kétszer, és 1-1 a mérlegük.
- A Fiesta Bowl pontrekordja 62 egy csapattól, a Nebraska 1996-ban tett fel ennyit a táblára. Látva a Baylort, idén ez veszélybe kerülhet. First downokatban 33, totál yardban 718 az átugrandó szám. Egyik sem lehetetlen.
- Természetesen még egyik csapat sem képviseltette magát a rendezvényen.
- A közvetítésben biztosan sokat látjuk majd Bortles lokális celeb barátnőjét, amennyiben a QB profinak áll, Lindsey Duke ismertsége is új szintre léphet.

Az esélyekről
A Baylor 16.5 pontos favorit a fogadóirodáknál, ez mindent elmond. Nem azért, mert a UCF egy gyenge csapat, sőt, igenis potens támadósoruk van O´Leary fiainak, de az idény végén folyamatosan izgulós meccseket játszottak, márpedig ott nem Baylor-szintű támadósort kellett feltartóztatni. Semmi akadálya, hogy a Bears újabb gálát mutasson be rengeteg pontszerzéssel, a kérdés, hogy a UCF mennyire tudja tartani a lépést. Leginkább abban bízhatnak a lovagok, hogy sikerül labdákat szerezniük, megfognak pár 4. kísérletet vagy momentumot nyernek a special teamben. A Baylor védelme ugyanis nem áthatolhatatlan, de ők tipikusan az a csapat, amely úgy megy fel a pályára, hogy mindig több pontot csinál, mint amennyit kap, bármennyi is legyen az. A támadófutball kedvelői nem csalatkoznak majd várhatóan és Blake Bortles miatt a QB-problémás NFL csapatok drukkereinek is érdemes belenézni a találkozóba.

 

Herczeg Ádám (Höri)