CFB BCS Bowlok: a ROSE BOWL

Az év első napja a józanodás és a Bowl meccsek ideje. Ha egyetemi foci és január 1., akkor mindenkinél a Rose Bowl nevének kell eszébe jutnia!


 

The Rose Bowl Game presented by citi - USC Trojans-Penn State Nittany Lions (2009. január 1. 23:00)

 

A kaliforniai Pasadenában, a hasonló nevű stadionban megnevezett Rose Bowl több, mint egy a 34 idén megrendezett bowl mérkőzésből. Múltja, története egészen 1902-ig nyúlik vissza, és 1916 óta nem volt olyan év, hogy ne rendezték volna meg. Minden bowlok elődjének is tartják éppen emiatt. A pasadenai újévköszöntő, a Tournament of Roses részeként megrendezésre kerülő mérkőzésen idén is, a szabályoknak megfelelően, a Pac-10 és a Big Ten konferencia egy-egy csapata teszi tiszteletét. Az idei BCS választás következtében a két konferencia győztese csaphat össze a győzelemért. Mind a USC, mind a Penn State egyetlen vereséget szenvedett ebben az évben, de emiatt nem tudták kvalifikálni magukat a National Championship Gamere (a két konferencia idei gyenge éve, és a konferenciadöntők hiánya miatt szóba sem kerültek mint National Championship Game résztvevők). A két gárda hatalmas múlttal rendelkezik, mindketten többszörös National Championship győztesek, a top 10 college program közé sorolhatóak, ha az elsőosztályú egyetemek által elért győzelmeket vesszük figyelembe. Két remek edző irányítja őket. A Penn State edzője a college első osztály legtöbb győzelmével rendelkező legendája, a 82 esztendős, és pár hete három évvel hosszabbító Joe Paterno, aki 1966 óta tölti be a PSU-nál tisztségét. A USC HC-ja pedig az a Pete Carroll, aki kinevezése óta csodálatos munkát végez, minden évben potenciális, végső győzelemre is esélyes gárdát épít. A két kiváló szakember csatája külön érdekes színfoltja lesz a találkozónak.
A USC 33. alkalommal vesz részt a Rose Bowlon, a korábbi 32 alkalomból 23-szor sikerrel vonultak le a pályáról a Trójaiak, a PSU-nak ez lesz a harmadik Rose Bowl szereplése és egy sikert könyvelhettek el eddig (ne feledjük, a Penn State 1993-ig független volt).

Az esélyek: A fogadóirodáknál 9,5 pontos favorit a USC Trojans, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezúttal nem lehetne szó esetleges upsetről. A pontkülönbség inkább a múlt történéseinek szól, mintsem annak, hogy mekkora különbség van a csapatok között. A PSU Big Tenbeli szereplése tehát ez esetben nagyobbat nyom a latban, mint a játékuk. A USC elmúlt nyolc, Big Ten ellenféllel szembeni meccsét megnyerte, és átlagosan 25 pontos különbséggel diadalmaskodott. Ebben az évezredben három Rose Bowlon szerepelt a Trojans Big Ten ellenfelek ellen és mindet megnyerte átlagosan 20 pontos különbséggel. Több tehetséges játékost tudnak felmutatni, a játékosok egyéni képességei jobbak, de ha az idei statisztikákat böngésszük, nincs túl nagy különbség a pályán nyújtott teljesítmények között. A 120 egyetemi csapatból mindketten top 20-ban találhatóak offense terén, mindkét csapat azok közé tartozik, akik mérkőzésenként átlagosan több mint 200 yardot tettek meg mind a földön, mind a levegőben, védelmet tekintve pedig az NCAA top 10 csapata között találhatóak. Pete Carroll is kiemelte sajtótájékoztatóján, hogy mennyire érdekes, hogy papíron a két csapat közel azonos mutatókat tudott felmutatni 2008-ban. Mindkét oldal fel tud hozni emellett egy-egy érvet maga mellett, hiszen két közös ellenfele is volt a két csapatnak idén. Az Ohio State elleni mérkőzéseket mindketten megnyerték. A Buckeyest a USC 35-3-ra ütötte ki, a Penn State pedig 13-6-os, kissé szenvedős sikerrel zárt Jim Tressell egyeteme ellen. Az Oregon State elleni összecsapások viszont teljesen más képet vetítenek elénk. A Penn State az év elején, amikor még nem állt össze annyira a később majdnem Pac-10 győzelemig menetelő Beavers, 45-14-re kiütötte őket. Ezzel szemben a USC egyetlen vereségét pont tőlük szenvedte el. Az Ohio State elleni diadal után a csapat a félidőre 21-0-s hátrányba került az Oregon State ellen, és nem tudta megfordítani a meccset a második félidőben, 27-21-re alulmaradt.
Mindezeket figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy papíron nem veszi fel olyan rosszul a versenyt a Nittany Lions a Trojans-szal, mint ahogy azt várnánk. A USC esélyessége inkább a játékosok tehetségének és a múlt tapasztalatainak szól. Úgy gondolom, hosszú idő óta ez a Penn State lehet az a Big Ten csapat, amely a legnagyobb küzdelemre késztetheti a USC Trojanst.

 



A taktika: A Penn State által alkalmazott spread „HD” offense igen érdekes találmány. Alapvetően épít a remek futójátékra, amely a korábban alkalmazott pro style offenseből „maradt meg”, erre próbál építeni egy spread jellegű passzjátékot. Idén ez az offense a lehető legtökéletesebben működött. Ha figyelemmel kísértük a csapat eddigi szereplését, egy dolog biztosan megmaradt erről az O-ról, a kiegyensúlyozottsága. Általában nagyon jól meg tudja teremteni a csapat a futójátékot és a passzjátékot is, és szinte hiba nélkül (elenyésző számban fordulnak elő labdavesztések) szerepelnek. Két alkalommal fordult elő, hogy egy-egy védelemnek kisebb-nagyobb mértékben sikerült a PSU O-t kordában tartania, az egyik, az Ohio State elleni mérkőzés volt, a másik pedig az Iowa elleni 24-23-as vereségkor történt meg. Mindkét csapat jobbnak mondható védelmekkel rendelkezik, így talán nem meglepő, hogy sikerült megfogniuk a Nittany Lions támadóegységét. Ezúttal azonban még keményebb ellenfél vár a PSU-ra. A USC Trojans kétség kívül az egész NCAA legjobb védelmét alkotja ebben az évben. Sokan annyira messzire mennek, hogy az NCAA történetének legjobb védelmeként tekintenek a Trojansra. Ez nem feltétlenül igaz, hiszen akár ebben az évtizedben is találunk olyan csapatot, amely a titulust nyugodtan birtokolhatná (a 2001-es Miami Hurricanes), de az mindenképpen jelzésértékű, hogy felmerülnek ilyen gondolatok. A USC 2008-ban 7,8 pontot engedélyezett mérkőzésenként, 12 mérkőzésen 11 TD-t értek el ellene az ellenfelek, 206,1 támadóyardot engedélyeztek összecsapásonként, és sikeresen minimalizálták a passzjátékok hatékonyságát (122,8 engedélyezett passzolt yard mérkőzésenként). A legmeglepőbb azonban az, hogy 12 mérkőzésükből nyolcon nem engedélyeztek pontot az ellenfeleknek a második félidőben. A Trojans kiváló védelmében szerepelő játékosok szinte mind pályára lépnek majd egyszer vasárnaponként, olyan szintű játékot nyújtanak, ami NFL csapatokat is lenyűgöz. Erősségük leginkább a gyorsaság, és a fizikalitás. Az LB sor az egész NCAA legjobb és leggyorsabb LB egységének tekinthető, a secondaryben pedig olyan ütközők szerepelnek szép számmal, akik képesek elrettenteni az elkapókat. Egy ilyen védelem ellen kellene a PSU offensének boldogulnia. Ez a D sokkal gyorsabb, mint azok a korábban említett védelmek, amelyek képesek voltak megfogni Joe Paterno csapatának támadójátékát. A PSU-nak emellett szembe kell néznie azzal, hogy a Trojans előszeretettel alkalmaz különböző felállásokat (pl. a standard 4-3 helyett 3-4-es felállás, blitzek az LB sorból), amelyek kihívás elé állíthatják a csapat offenzív playcallereit. A PSU O igazi erősségének, a rutinos támadófalnak ezen az estén kiváló teljesítményt kell nyújtania, ha a Penn State győzni akar. Idén a gyorsabb DE-k, pass rusherek ellen akadtak gondjaik, ezt nem engedhetik meg ezúttal. A PSU-nak, ha boldogulni akar, meg kell teremtenie a futójátékát, amely idén valamivel könnyebben ment a USC klasszis D-je ellenében mint a passzolás, és emellett a passzjátékban a hibák minimalizálása lesz a feladat. Gyakorlatilag ezt hajtotta végre a PSU egész évben általában nagy sikerekkel, de ekkora kihívással még nem nézhettek szembe, mint a USC D. A Trojans egészen biztos, hogy kiemelkedő figyelmet szentel a Penn State playmakerének, Derrick Williamsnek. Ő gyakorlatilag az egyetlen játékos a Penn State rosterén, akinek gyorsasága, képességei elérik azt a szintet, amin a USC defense legjobb játékosai állnak. Williamst returnerként, WR-ként, RB-ként is használja a PSU, sőt, néha passzol is. A USC minden playnél fogja figyelni, hogy hol helyezkedik a 2-es számú Nittany Lion.

A USC-t idén nem a kiváló offense vezette sikerekre, mint azt korábban megszokhattuk. Nincs igazán komoly gond a támadóoldallal, de a védelem kiváló játéka elhomályosítja teljesítményüket. Eleinte a támadófallal voltak kisebb gondok, amelyben Jeff Byers kivételével minden kezdőjátékos első kezdő idényére készült. Ezek a problémák azonban az idény előrehaladtával fogyatkoztak, és mára mind a QB védésében, mind a futás segítésében kiváló az egység. De a Penn State front sevenje kicsit nagyobb kihívás elé állíthatja őket, mint eddigi ellenfeleik. A sokoldalú támadóvariációkat alkalmazó Trojans idén még nem igazán kényszerült rá arra, hogy a támadóegység húzza ki a bajból, talán ennek is köszönhető az, hogy nem értékelik olyan magasra teljesítményüket. A passzjáték elfogadhatóan működik, az elmúlt években hiányzó, gyors WR-ek is megtalálhatóak már Pete Carroll csapatánál, a tavalyi és tavaly előtti gondok után, amikor hiányoztak a sok possession elkapó mellett az igazi playmakerek. Az RB állomány pedig igencsak kimagasló. Gyakorlatilag hármas rotációt alkalmaz a csapat, amely lehetővé teszi, hogy pihentessék RB-iket, mindig legyen friss játékosuk. Ez nagyon nehézzé teszi a Trojans futójátéka elleni védekezést. Mindhárom kezdő RB olyan számokat mutathatna fel máshol, ha nem kellene rotációban szerepelniük, hogy esélyük lenne akár a Doak Walker Awardra, akár a Heisman Trophyra. A futójátékkal kapcsolatban kisebb problémát okozhat a kezdő FB, Stanley Havili elvesztése. A kiváló blokkoló tanulmányi problémái miatt nem vehet részt a Rose Bowlon, és igazán megfelelő helyettese nincsen. A zone blockingra épülő fal azonban kihúzhatja a csapatot a csávából. Idén talán ez lehet az első komoly teszt, amikor a támadósornak nagyobb nyomás alatt kell bizonyítania. Azért írhatjuk le ezt, mert bár a Penn State O és USC D párharcából nagy valószínűséggel utóbbi kerül ki győztesen, meglepő lenne, ha sikerülne teljesen megfojtaniuk a PSU támadójátékát. Így a USC rá lesz szorulva, hogy jó offenzív oldali teljesítményt nyújtson. Ebben a Penn State védelem megakadályozhatja őket, de a Lions ezen a téren is kisebb hátrányban van, még akkor is, ha idén fantasztikusan teljesítenek. Hiányzik D oldalon is a sebesség, a playmaker képesség. Remek teljesítményre képesek Big Ten csapatok ellenében, de vajon képesek lesznek-e ezt a USC O-t megállítani, amelyben megtalálunk gyors és erőteljes futókat, playmaker és possession WR-eket szép számmal?! Bár, mint írtam, nem annyira elismert az egység, de az egyéni képességek alapján elmondható, hogy nehéz dolga lesz a Penn State D-nek, akármilyen jó idényük is van.
A special teamekben kisebb előnnyel rendelkezik a Penn State, veszélyes returnjeik nagy előnyt jelenthetnek a mérkőzésen, és jobb rúgóteljesítményük is sokat jelenthet. Különösen field pozíciókban mutatkozhat meg az utóbbi előny, hiszen a USC talán legrosszabb teljesítményét idén a puntertől láthatjuk.

Összességében kijelenthető, hogy az lehet a döntő az összecsapáson, hogy mely csapat tudja támadójátékát jobban megteremteni a kiváló védelmek ellenében. A Penn Statenek lesz valamivel nehezebb dolga ilyen téren, hiszen a USC D-je ellen nehezebb kibontakozni.

 



A játékosok: A USC talán leginkonzisztensebb játékosa támadóoldalon a QB, Mark Sanchez. Írhatjuk ezt annak ellenére is, hogy idei teljesítménye elég volt arra, hogy bekerüljön az All-Pac-10 csapatba. Az első kezdő évén túl levő irányító képes kiválóan játszani, de jellemzőek rá a hibák is, sok labdát ad el (30 TD passza mellett dobott 10 INT-t is). Elkapói közül kiemelhető a két kezdőjátékos, Damian Williams és Patrick Turner. Williams az igazán jó mélységi célpont, a gyorsabb játékos, Turner pedig igazi possession WR. De nem ér véget kettejükkel a remek játékosok sora. Ronald Johnson Williamshez hasonlóan inkább a gyors, David Ausberry és Vidal Hazelton pedig possession WR. A legtöbbet alkalmazott Williams, Turner, Ronald Johnson trió idén 24 TD-t szerzett. Fontos elkapónak számít a korábban már említett, mérkőzést sajnálatosan mulasztani kénytelen Havili, akit ebben a minőségében is megpróbál majd Carroll pótolni. A fennmaradó három FB bármelyike lehetőséget kaphat a mérkőzésen. A TE-ek közül Anthony McCoy a csapat elsőszámú célpontja még idén, jövőre azonban Blake Ayles veszi át tőle ezt a szerepet. A freshman TE idény közben megsérült, így nem meglepő, hogy ezúttal őt sem láthatjuk a pályán. A futójátékosok közül CJ Gable tekinthető a leginkább teljes RB-nek, ő az, aki erőteljes futásokra is képes, és külső futásoknál is remekül tudja használni robbanékonyságát. Joe McKnight és Stafon Johnson valamivel egyoldalúbb játékosok, azonban abban, amire képesek, kiválóak. McKnightot nem egyszer hasonlították Reggie Bushhoz, és ez nem is alaptalan, a USC backfield legjobb playmakere ugyanis ő. Külső futásoknál életveszélyes. Stafon Johnson inkább erőfutó jellegű RB, aki kiválóan oldja meg a rövid yardos szituációkat, és redzoneban ő a leginkább veszélyes a trióból. A viszonylag rutintalan támadófalból Jeff Byerst (LG) emelhetjük ki. Ő immár ötödik éve szerepel a csapat rosterén, több első-második körös NFL prospecttel szerepelt egy csapatban az elmúlt években, tavaly pedig először egy egész éven át kezdővé lépett elő a Sam Baker által fémjelzett O-Lineban. Byers mellett a kevésbé rutinos Charles Brown (LT), Kristofer O’Dowd (C), Alex Parsons (RG) és Butch Lewis (RT) alkotja a Trojans kezdőcsapatát. Közülük a sophomore O’Dowd nyújtotta idén a legjobb teljesítményt, amit az All-Pac-10 csapatba jelöléssel jutalmaztak.

Ha egy védelemből távozik három első körös prospect (Keith Rivers LB, Sedrick Ellis DT, Lawrence Jackson DE), akkor általános visszaesésre számítunk. Ez is kevés volt ahhoz, hogy a USC defenset visszavesse, sőt, jobban szerepelnek idén, mint tavaly. Ez nem az említett játékosok kritikája, sokkal inkább azt mutatja, milyen mély a Trojans kerete. A USC D-jétől várható, hogy különböző felállásokkal, meglepetésekkel készülnek az ellenfélre. Ennek a kulcsa Clay Matthews. A DE poszttól a pass rusher OLB-ig gyakorlatilag bárhol elhelyezhető a védelemben a sokoldalú játékos. Az ő jelenléte miatt láthatunk néha a 4-3-as standard védelemtől eltérő felállásokat a USC D-től (ez az úgynevezett Elephant Defense). De messze nem ő a legjobb ebben a védelemben, sőt, még a védőfalban sem. A védőfalból érdemes kiemelnünk az egyik legjobb Pac-10 DT tehetséget, Fili Moalát, illetve a jelenleg csak rotációban játszó Everson Griffent, aki pár éven belül az NFL egyik legjobb pass rusher OLB-je lehet, elképesztő fizikális adottságokkal rendelkezik. A futás ellen leghatékonyabb DE Kyle Moore.
Az LB sor még a védőfalnál is jobb, benne az All-American LB-kkel, Rey Maualugával és Brian Cushinggal. Mindkettejüknek esélye van arra, hogy a 2009-es drafton első körben keljenek el. Maualuga erőssége a gyilkos ösztön, az, hogy úgy megy ki a pályára, mint aki meg akarja semmisíteni ellenfeleit. Cushing pedig az egész NCAA legjobb mérőszámaival rendelkező LB-je. Mellettük a korábbi special teamer, jelenleg a weak sideon szereplő Kaluka Maiavát nem kísérik akkora elismerések, pedig ő is igencsak jó teljesítményre képes.
A USC secondaryjét egy mondattal tudnánk a lehető legjobban leírni, amit az ellenfél edzője, Joe Paterno mondott az egységgel kapcsolatban: „Félelmetesek, minden egyes megmozdulásuknál láthatjuk, hogy semmi más nem jár a fejükben, minthogy lecsapják a fejedet a helyéről.” Nincs az NCAA-ben még egy olyan secondary, amely ennyire szeretne ütközni, mint a Trojans kezdő négyese. A cornerek, Cary Harris és Josh Pinkard, valamint a két kezdő safety, Taylor Mays és Kevin Ellison lételeme az ütközés. Nekik köszönhető leginkább, hogy a Trojans annyira kiváló a passz ellen ebben az évben. A cornerek nagyméretűek, de kellően gyorsak, a safetyk pedig úgy néznek ki, mint némely LB, de elképesztően atletikusak. Az All-American Taylor Mayst kell kiemelnünk a sorból. 230-240 fontos súlyával még NFL-ben is lehetne belőle 4-3-as LB, ennek ellenére 4,2-4,3-as 40 yardokat repeszt, elképesztően gyors free safety. Minden idők egyik legatletikusabb játékosa posztján. A mellette szereplő Ellison nem játszhat sérülése miatt, helyén a korábban és elmúlt két mérkőzésen már bizonyított Will Harris szerepel majd.

A special teamekben láthatunk majd több returnert is, Ronald Johnson, Stafon Johnson és Joe McKnight is futott vissza már idén mind kickoffokkal, mind puntokkal. A USC gyengeségére a puntoknál már utaltunk. A korábbi években sem kimagasló Greg Woidneck idén nagyon gyengén teljesít. Elmondható ugyanez a kicker David Buehlerről is, aki extra pontoknál megbízható, de 40 yard feletti FG-oknál nem biztos lábú.

 



A Penn State idei szereplésének egyik legfontosabb kulcsa a megfelelő QB megtalálása volt. Anthony Morelli távozása után kérdéses volt, ki lesz az utód, és végül Darryl Clark győzött az azóta transfert kért Pat Devlinnel folytatott tavaszi csatározásban. Clark pedig hihetetlenül jó játékkal hálálta meg az edzői stáb bizalmát. Az Iowa elleni mérkőzést leszámítva minden összecsapáson jó teljesítményt nyújtott. Remekül tudja elkapóit használni, keveset hibázik (mindössze 4 interceptionje volt az idényben), és ha kell, a lábaival is képes veszélyeztetni. Clark volt az idei évben a legjobb QB a Big Ten konferenciában. Célpontjai közül elsőként Derrick Williamset kell kiemelnünk. A korábban már említett playmaker középiskolából elit tehetségként került ki, és fel is ért arra a szintre, amelyre várták, egyértelműen csapata legveszélyesebb támadófegyvere, legjobb játékosa. Mellette a Deon Butler, Jordan Norwood duótól várhatóak leginkább nagy játékok. A három WR ebben a szezonban 12 mérkőzésen 1769 yardig, és 15 TD-ig jutott. A kezdő TE-et, Mickey Shulert inkább blokkolásban használja a csapat, a passzjátékba ritkán vonják be.
A rutinos és több mérkőzésen domináns támadófalból érdemes kiemelnünk a három Big Ten szinten kimagasló falembert, a center AQ Shipleyt, az LT Gerald Cadogant és a LG Rich Ohrnbergert. Közülük Shipley, a korábbi DT, nem kisebb elismerésben részesült idén, minthogy megválasztották az NCAA legjobb centerének, így hazavihette a Rimington Trófeát. A RG Wisniewski és a RT Landolt sem tartozik a gyengébb falemberek közé, mindketten közel álltak ahhoz, hogy beférjenek a Big Ten második csapatába. A fal összességében a futás segítésében számít jobbnak, de QB védésben is kiemelkedő teljesítményre képes.
A futószekció legjobbja az egész NCAA egyik legalulértékeltebb RB-je, Evan Royster. Royster idén 1202 yardot szerzett a földön és elért 12 futott TD-t is. Az egész Big Ten legjobb elsőszámú futója a labdacipelésenkénti yardokat figyelembe véve (6,5 yard/carry). Royster erőteljesebb stílusának remek kiegészítője a robbanékonyabb, de belső futásoknál is hasznos Stephfon Green. Green első évében rögtön jelentős szerepet kapott, mérkőzésenként általában 8-10 carryt ő is kap. Szintén sokat alkalmazza a backfieldben a PSU a korábban már többször említett Derrick Williamst is.

A védelem volt az, amelyet leginkább megviseltek az offseasonben fellépő botrányok a csapat körül. A több kisebb-nagyobb rendőrségi ügynek köszönhetően többeknek el kellett hagyni a csapatot, illetve eltiltást kaptak. Ebből talán a legjobban Aaron Maybin profitált, a DE, aki tavaly még csak szituációs pass rusher volt, mára az egész NCAA egyik legjobb védekező falemberévé, csapata legjobb védőjátékosává fejlődött. Maybin hatodik-hetedik játékos volt a DE-knél 2007-ben, 4 sackje ellenére nem lépett feljebb a listán egészen addig, amíg meg nem kezdődött a tisztogatás. Először elbocsátották az egyetemről a korábbi sztárprospectet, Chris Bakert, valamint Phil Taylort, utána egy marijuana ügy miatt eltiltották a már NFL csapatok által is figyelt, tavaly az egész Big Ten egyik legjobb DE-jének tartott játékosát Maurice Evanst és ugyanerre a sorsra jutott Abe Koroma is. Devon Still és Jerome Hayes sérülésével már egyértelműen Maybin lett a csapat elsőszámú DE-je. 2008-ban a szerencse révén igazi gyémántot talált a Penn State a személyében, All-American címig jutott szinte minden szervezetnél, 12 sackjével az NCAA második legeredményesebb DE-je volt, emellett kiharcolt 3 fumblet és 19 szerelése volt a line of scrimmage mögött. Maybin sztárrá válásához kevés lett volna, ha csupán pass rusherként állja meg helyét, mint korábban. Futás elleni védekezése azonban nagyon sokat fejlődött, és a DT, Jerod Odrickkal egyetemben a legnagyobb letéteményese annak mára, hogy a PSU az egész NCAA egyik legjobbja futás elleni védekezésben. A redshirted sophomore Maybin teljesítményére már az NFL is felfigyelt, és Odrickkal együtt be is adta az NFL-nek a kérvényét, amelyben a draft státusza iránt érdeklődik. Mellettük a másik két kezdő játékos a védőfalban Ollie Ogbu, és a védőfal kapitánya, Josh Gaines.
A Penn State-et sokan Linebacker U-ként emlegetik, hiszen annyira híres az egyetem LB képzése. Ha visszagondolunk, nagyon sok neves LB-t találunk, aki az egyetemről került ki Jack Hamtől, Matt Millenen át, egészen LaVar Arringtonig. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, akkor is beugrik Paul Posluszny, Dan Connor, vagy Sean Lee neve. Connor NFL-be távozásával Lee vált a csapat legjobb LB-jévé, de idén nem tudott pályára lépni. Szezon előtt egy edzésen, teljesen ártalmatlan szituációban, úgy, hogy senki sem ért hozzá, elszakította az ACL-jét, így számára véget ért a szezon. Hónapokon át keresték az utódját, és meg is találták Navorro Bowman személyében. Bowman is majdnem áldozatul esett annak idején a tisztogatásnak, egy éves próbaidőre is ítélték egy verekedésben való részvétele miatt. Apja halála azonban sokat változtatott a fiatalember hozzáállásán. Bowman először csupán a negyedik héten kezdett, de sokat elmond róla, hogy ennek ellenére ő nyújtotta a csapata és a Big Ten konferencia egyik legjobb LB teljesítményét. Mellette az MLB-t, Josh Hullt érdemes még kiemelni, ő is nagyon jó teljesítményt nyújtott 2008-ban.
A secondary ebben az évben nem tartozik a védelem legjobb egységei közé, a levegőben könnyebben verhető a csapat. Ennek ellenére több tehetséges safety és cornerback is található a csapat rosterén. Akit mindenképpen ki kell emelnünk, az a S Anthony Scirotto és a CB Lydell Sargeant, mindketten méltatást kaptak a Big Ten konferencia álomcsapataiban.

Mint már korábban említettem, a special team az, ahol a Penn State egyértelmű előnnyel rendelkezik. A returnökért is Derrick Williams a felelős, és remekül is blokkolnak neki az egység tagjai. Emellett a rúgófeladatoknál is érzékelhető a különbség. Kevin Kelly a Big Ten legjobb kickere, 45 yard alatt gyakorlatilag nem szokott hibázni, és képes 50 yard felett is értékesíteni FG kísérleteket. Jeremy Boone ugyan nem tartozik a legjobb punterek közé az NCAA-ben, de mindenképpen jobb teljesítményre képes, mint a USC-nél említett Woidneck. 

 

A mérkőzést az abc közvetíti, itthon a NASN csatorna élőben adja, ingyenes online streamen és csütörökön a Sportklubon felvételről is nézhető lesz.

 

Gaál Sándor (gsn)