Combine 2009 - 1. rész

A támadófal tagjai az első és második csoportba tartoztak, így ők kezdték legkorábban a munkát Indianapolisban. Volt azonban köztük egy prospect, aki úgy gondolta, hogy bár eljött, neki nem igazán itt van a helye. Az Alabama klasszis LT-je, Andre Smith, aki esélyes lehetett volna akár az 1/1-re is a drafton, nem vett részt semmiben a combine-on az interjúkat leszámítva. Hogy a csapatokkal történt beszélgetései hogyan zajlottak, azt az NFL berkei elzárják előlünk, de hogy mi történt a sajtóval való találkozása folyamán, azt szerencsétlenségére nem kezelik titokban. Smith súlygondjaival volt előzetesen mindenkinek a legnagyobb problémája. Erre Smith érdekes módon választ adott, hiszen korábbi 350 fontos súlya helyett 332 fonttal mérlegelt. Ezután kezdődött a katasztrófa. Andre Smith ugyanis az újságírók kérdésére, amely azt taglalta, miért nem vesz részt a felmérőkön, igencsak érdekes válasszal szolgált. Most kezdte csak el az edzést, napokig ügynök után járt, így nem volt ideje arra, hogy formába kerüljön. Mindezt élete legfontosabb interjúján sikerült előadnia, ahol a jövője, az állása a tét… Másnap sikerült azzal folytatnia, hogy reggel hatkor Atlantába repült, hogy két edzésen vegyen részt privát edzőjével. Délelőtt keresték, hiszen úgy gondolták, bár nem vesz részt a workoutokon, de mivel nem érkezett bejelentés, így a többiekkel marad a következő napra is. Az illetékesek nem találták, mindenhol keresték, de egyszerűen sehol sem volt fellelhető… Nem szólt senkinek arról, hogy elrepül Atlantába, és bár az ügynöke próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy ő hibázott, később Smith beismerte, hogy nem szólt senkinek… Két nap alatt sikerült azt elérnie, hogy a sport iránti elkötelezettségét és szellemi képességeit teljesen kétségbe vonják. Enyhít kicsit a dolgokon, hogy Smith edzésre távozott, de ha vissza akarja küzdeni az értékét olyan magasra, ahol hibái előtt állt, akkor emberfeletti munkát kell végeznie a draftig tartó időszakban, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy nem felelőtlenség milliókat a kezébe adni.

Andre Smith hiányában az offenzív tackle-öknél így is láthattunk azonban leendő sztárokat. Négy-öt OT elkelése volt várható a combine előtt a drafton, többen megerősítették pozíciójukat, és voltak olyanok is, akiknek sikerült feljebb tornázni „árfolyamukat”.
Jason Smith, a Baylor LT-je már az első adandó alkalommal bizonyított, 33-szor nyomta ki a 102 kg-ot az edzőteremben. Ezzel mindössze 6 egységgel szorult a Texas Tech guardja, Louis Vasquez mögé, aki 39-szer nyomta ki a súlyt. Jason Smith a többi gyakorlatban is jól szerepelt. 40 yardon 5,22 másodperccel zárt, a drillekben pedig megmutatta atletikus képességeit. Mellette Eugene Monroe emelkedett ki a top 10-be jósolt tehetségek közül. Monroe 5,16 másodperc alatt zárta a 40 yardot, a gyakorlatok során Jason Smithnél valamivel több erőről, és kevesebb atlétikusságról adott tanúbizonyságot. Kettejük közül nehéz lesz a csapatoknak választania, de egyelőre talán Jason Smith áll valamivel előrébb. Michael Oher velük szemben egy igencsak felemás workouton jutott túl. Az Ole Miss LT-je nehézkes volt a drillek folyamán, azonban amikor az volt a feladata, hogy tolóerejéről tegyen bizonyosságot, ő tolta legnagyobb erővel a vele szemben álló társát, illetve ő is tartotta meg legügyesebben párját. Produkciója sokakban felvetheti, hogy Oher pozíciója az NFL-ben nem LT, hanem RT lehetne inkább, de egy bizonyos, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek benne, és még nem kiforrott teljesen, annak ellenére sem, hogy négy évet teljesített az egyetemen.

Az első körbe vágyó/annak határán álló játékosok közül Eben Britton és Will Beatty tett nagy lépést afelé, hogy megszilárdítsa első körös tagságát. Mindketten a falemberek legjobbjai közé tartoztak 40 yardon (Britton 5,16, Beatty 5,12), és a drillekben is jól szerepeltek. Különösen igaz ez Beattyre, aki kiemelkedett az első napra várt játékosok közül atletikusságban. Mozgékonysága révén több számban is az élmezőnyben végzett. A drillek folyamán azonban kijött az, ami a legnagyobb hiányossága, néha hiányzik az erő játékából, nem tudja elnyomni ellenfeleit, de mozgékonysága mutatja, hogy az NFL-ben is képes lesz a gyorsabb pass rusherek megfékezésére.
A feltörekvő játékosok közül a nap sztárja Lydon Murtha, a Nebraska tackleje volt. Murtha volt az egyetlen, aki 5 másodpercen belül teljesítette a 40 yardot (4,89). Minden más felmérőben is az élmezőnyben volt, több „versenyszámot” meg is nyert. Igazi workout warriorról beszélhetünk tehát, aki hihetetlenül atletikus és gyors, de erőben nem feltétlenül veszi fel a versenyt pozíciója elitjével. Szintén sokat segített magán Jamon Meredith, a South Carolina Gamecocks játékosa. Meredith 5,03-as ideje a második legjobb volt 40 yardon, és előző nap a bench pressben is nagyot alkotott. Nála elsősorban fejben vannak/voltak gondok a múltban, de mostani teljesítménye mindenképpen a pozitív rovatban érdemel említést.

Az RT prospectek közül természetesen Phil Loadholtot követte a legnagyobb figyelem. A tackle, akit régebben az első körbe vártak, mára kicsúszott onnan, és sokan kétségbe vonták a sport iránti elkötelezettségét. Fizikai limitáltságát leküzdve hatalmas tűzzel vett részt a gyakorlatokban és 5,54 másodperc alatt teljesítette a 40 yardot.
A guardoknál Duke Robinson, Andy Levitre és Trevor Canfield is hasonló felmérőkön van túl. 5,2 és 5,3 között teljesítették mindhárman a 40 yardot, és pozíciójukhoz képest élénken mozogtak a drillekben is. Az óriás, Herman Johnson 364 fonttal mérlegelt, majd 5,53 másodperc alatt „kocogta” végig a 40 yardot és a drillekben is méretének megfelelően nehézkesen mozgott. Az előzetes várakozásokat az OG-oknál senki sem múlta felül.

A centereknél Alex Mack bokasérülésével a combine egyik legjobb személyiségű és legokosabb játékosa maradt ki a workoutokból. Igaz, ezen képességeit és adottságait nem is tudta volna bizonyítani, de elit center mivoltát mindenképp. Az idén erősnek mondható center class azonban Mack hiányában sem okozott csalódást. Max Unger, aki gyakorlatilag minden OL poszton játszott már életében, ezúttal is bizonyította sokoldalúságát. Drillek során nyújtott produkciója alapján is elmondhatjuk, hogy a center mellett a két guard poszt is nyitott lehet számára a profiligában, sőt, a right tackle poszt sem áll tőle olyan messze. Igen jó workoutokat zárt Jonathan Luigs és Antoine Caldwell is, mégsem ők nyújtották a legjobb produkciót, ez Eric Woodot és A.Q. Shipleyt illető elismerés. Wood atletikusságával nagyon hasonlít Mike Pollakhoz, akit tavaly a második körben vitt el az Indianapolis Colts. A zömök Shipley, akit idén az NCAA legjobb centerének választottak, pedig kiváló számai mellett jól is mozgott a drillekben. De azok a hihetetlenül rövid karok… Az egyetlen zavaró dolog vele kapcsolatban.

A TE-eknél mindenki Brandon Pettigrew remeklését várta. A kiváló blokkoló TE, aki a kezeivel sem ügyetlen, azonban kisebb csalódást okozott. Senki sem várta tőle, hogy rekordot állítson fel 40 yardon a TE-eknél, de a 4,85-ös időnél mindenki jobbat várt. 4,7-4,75 körüli idő volt prognosztizálható. A drillekben biztos kezű játékos értékét a felmérés annyira nem rontotta le, mint azt várnánk, kiegyensúlyozottsága még mindig különlegessé teszi ebben a classban. De az, hogy a 40 yardot teljesítő 16 TE közül csak ketten futottak nála rosszabbat, mégis kicsit keserű szájízt ad.

Ha már említettük a legjobb 40 yardot, volt valaki, aki legalább a közelében járt Vernon Davis 4,38-as all-time TE combine rekordjának. Jared Cookot, a South Carolina TE-jét először 4,42-nél állította meg az óra, ez pedig a második legjobb idő lett volna. Később ezt javították 4,5-re, de ez még mindig a harmadik legjobb eredmény, amit TE valaha elért (Davis mögött a második Benjamin Watson 4,45-tel). Ez a 40 yard, és a kiváló produkció a többi gyakorlatban (többek között egy 41 inches súlypontemelkedés!!!) valószínűleg nagyon nagy mértékben feltornázták az egykori WR értékét. Hasonló idővel és dominálva pozícióját, a tavalyi évben Dustin Keller beküzdötte magát az első körbe, ne feledjük. És azt sem, hogy a Jets egyik legveszélyesebb offenzív fegyverévé vált az elmúlt szezon második felére. Sajnos Cook a második 40 yardja alatt meghúzódott, így a drillekben nem láthattuk. Cookon kívül a Senior Bowlon is remeklő Shawn Nelson volt az, aki 4,6 másodpercen belül zárta a 40-et, és kevés elejtett labdája volt a drillek folyamán.

Ha már Cook sérülésénél jártunk, jegyezzük meg, hogy Travis Beckum és Chase Coffman, a két tehetséges TE nem tudott részt venni a felmérőkön. Coffman mindent kihagyott, Beckum pedig csak az edzőteremig jutott, ahol 28-szor kinyomva a 102 kg-ot Bronsonnal és Caseyvel holtversenyben a legjobb TE-nek bizonyult.
A nagy visszatérő, az egész 2008-as idény kihagyó Cornelius Ingram azonban ott volt a 40 yard rajtjánál, és 4,68 másodperc alatt teljesítette a távot. Az ACL szakadásából felépülő Florida TE nem sokkal maradt el attól, amit teljesen egészségesen tudna nyújtani. A drillek során aztán elejtett pár labdát. Ingramhez hasonló gyorsaságáról győzte meg a kilátogató edzőket Cameron Morrah, a California TE-je, aki aztán a drilleken is jó teljesítményt nyújtott.
A Rice játékosa, James Casey nemcsak a bench pressben remekelt, hanem minden másban is, leszámítva a 40 yardot. A kiváló kezekkel rendelkező 24 éves Casey 4,78-at produkált a sprintben.

Cikkünket zárjuk egy kis kitekintéssel a special teamre. Azért csak kicsivel, mert idén sem voltak valami kegyesek hozzánk az NFL Network alkalmazottai. A rúgójátékosokból körülbelül annyit láttunk, hogy David Buehler megemelgette 25 alkalommal a 102 kg-ot, majd szaladt egy 4,6-4,7-es 40 yardot (a hivatalos eredményt elfelejtették közölni). Hogy ezen kívül mi történt, az rejtély. Pedig szívesen megnéztünk volna egy Gano-Martinez-Sakoda kicker-, vagy egy Morstead-Huber punter-párviadalt, esetleg a két long snappert, Jake Ingramet és Sean Griffint. De ez nem történt meg. Egyenjogúságot a rúgójátékosoknak és a long snappereknek!!!

Gaál Sándor (gsn)