Combine 2009 - 2. rész

Elsőként kezdjük az elkapókkal, hiszen az ő felmérőik ígérkeztek a legérdekesebbnek az idei combine-on.
Természetesen mindenkit leginkább Michael Crabtree érdekelt volna. A Texas Techen elképesztően produktív elkapó gyorsasága volt a legnagyobb kérdés, semmi más dolog nem volt, ami kérdőjeles lenne vele kapcsolatban. Aztán Crabtree pár héttel a combine előtt, ahogy be is számoltunk róla, sérülésre hivatkozva elállt a 40 yard lefutásától. A sérüléseket senki sem vonta kétségbe, hiszen láthattuk, hogy október végén bokasérülést szenvedett, majd erre több ízben rásérült, és két további mérkőzést nem tudott befejezni. Így aztán maradt a várakozás a március végi Pro Dayre.
De amint elkezdődött a combine, bonyolultabbá vált a dolog. Crabtreet először 6’1”-es magassággal mérték, ami meglepő volt, hiszen egyetemen 6’3”-as magassággal tartották számon. Ugyan csak 5 centiméteres eltérésről van szó, de mégis meglepő dolog. Aztán másnap jött a sokk. Crabtree a felkészülés során megsérült, nem az eddig fájó bokája, hanem a másik lábával volt ezúttal a gond. Fáradásos törés volt a diagnózis, ami miatt érdekes módon sohasem volt fájdalma, de a vizsgálatok kimutatták. Sőt, az is kiderült, hogy műteni kell, és a felépülés 8-10 hét pihenőt vett volna igényben, így Crabtree a draft előtt nem tudott volna a scoutok előtt workoutot teljesíteni. Így a csapatok kénytelenek lettek volna csupán a felvételek alapján értékelni. Crabtree azonban úgy döntött, hogy eltolja a műtétet, és részt vesz a Pro Dayén március 26-án. Ez azt jelenti, hogyha minden simán megy, akkor minicampekre már felépül, de ha rásérül a korábbi sérülésére, akkor akár egy évet is kihagyhat. Nagyon kockázatos húzás ez a részéről, sok szakértő is tanácsolta neki, hogy gondolja meg magát.

Crabtree hiányában a sprinterekre helyeződött a hangsúly, hiszen sok nagyon gyors elkapó van az idei classban. A legjobb időt 40 yardon Darrius Heyward-Bey érte el 4,30-cal. Ez az eredmény az évtized második legjobb 40 yardja WR-től. DHB középiskolában sprinter volt, és így is került a Maryland egyetemre, ahol később a futballpályán már elkapót játszott. Nem túl rutinos tehát a WR szerepkörben, de ha azt nézzük, milyen gyors, és viszonylag magas (majdnem 190 cm), máris érthető, miért tekintenek rá első körös prospectként. Pár labdát ugyan elejtett a gyakorlatok során, és bizony ezen a téren még kell dolgoznia, de adottságai megvannak ahhoz, hogy boldoguljon az NFL-ben.
Mellette a Florida Gators WR-étől, Percy Harvintól és a Missouri egyetem elkapójától, Jeremy Maclintől vártak sokat az elemzők gyorsaság terén. Mindketten futottak már 4,30 körüli eredményt pályafutásuk során, így nem volt meglepő a nagy várakozás. Harvin végül 4,41-gyel zárt, és semmi másban nem vett részt, lényegesebb workoutjaira majd a Florida egyetemen kerül sor. Maclin 4,45-öt ért el, és ő próbálkozott a többi gyakorlattal is, ennek pedig az lett az eredménye, hogy enyhe térdszalag-húzódást szenvedett. Egyik WR sem ártott túlságosan első körös státuszának, de van még hova javulni, és van még bizonyítani valója mindkettejüknek.

A legjobb napot Brian Robiskie és Hakeem Nicks zárta. Robiskie esetében várható volt, hogy a remek kezű játékos lassú lesz 40 yardon. Ez azonban nem következett be. 4,49-cel zárt, és mindent elkapott, amit felé dobtak, gyönyörű elkapásokat mutatott be, köztük volt egykezes is. Az egyik legjobb WR workout volt, amit valaha láthattunk combine-on. Nicks-szel kapcsolatban szintén a sebesség volt kérdéses a remek kezek adottak voltak. Ő is olyan eredménnyel zárt, mint Robiskie, biztosítva azt, hogy az első napon, de inkább az első kör végén-második elején ott a helye. A drillek végén ő is megsérült Maclinhez hasonlóan.
Az alacsonyabb WR-ek közül Deon Butler, Kenny McKinley és Mike Thomas zárt jó napot. Kiváló 40 yardjuk után bizonyították atletikusságukat, és megbízhatóak voltak a drillek folyamán is. Előre láthatóan mindegyikükből lehet kiváló slot WR, különösen a Wes Welker méretű Thomasból. Szintén atletikusnak bizonyult a valamivel magasabb és sokoldalúbb elkapók közül Tiquan Underwood, Mike Wallace, Kenny Britt és Louis Murphy is. A drillek folyamán közülük különösen Britt és Wallace volt elemében. A magasabb, possession WR-ek közül bizonyított Aaron Kelly és Ramses Barden is, mindketten 4,60-on belül teljesítettek. Különösen érdekes Kelly szereplése, aki 195 cm-es magasságával képes volt 4,49-es 40 yardra, és emellett 38 inches súlypontemelkedésre. Ideális magas WR lehet, az idei év James Hardyja, mondhatjuk.

Érdemes még kiemelnünk a különösen súlypontemelkedésével (42,5’) a figyelmet magára vonó Rice WR-t, Jarett Dillardot, illetve az Abilene Christian elkapóját, a 40 yardon 4,34-et teljesítő Johnny Knoxot. A komoly csalódás kategóriájába Derrick Williams tartozott leginkább. A Penn State WR-e villámgyors, igazi playmaker játékos, ennek ellenére elég lassan teljesítette a 40 yardot.

Térjünk át az irányítókra. A QB-knél a combine alatt nem sok mindent tudunk megállapítani. A lényeg ugyanis nem a drilleken zajlik, hanem az interjúk folyamán. Egy QB-nél sokkal nagyobb jelentősége van annak, milyen az adott játékos személyisége, játékintelligenciája, és mennyire profi szemléletű. Ha egy csapat franchise QB-t keres, a játékosnak ezeknek a kategóriákban a lehető legjobbnak kell lennie, nem elég a pályán nyújtott játék. A két elitnek tartott prospect, Matt Stafford és a karizmatikusabb Mark Sanchez is remekelt ebben a szakaszban. Az NFL edzők el voltak ájulva Stafford memóriájától, szakmai hozzáértésétől, és attól, ahogyan kezelte a szituációkat. Sanchez valamivel gyengébben vizsgázott ezen a téren, de a személyisége miatt ő is pozitívan került ki az interjúkból. A pályán nyújtott gyakorlatokból olyan egyszerű dolgokat lehet megállapítani csak a combine-on, hogy milyen a játékos lábmunkája (3 és 5 step dropok), vagy hogyan jön ki a kezéből a labda, mennyire pontos, milyen erős a karja. Stafford Matt Ryanhez hasonlóan nem dobált idén, csak a többi workouton szerepelt. Távolmaradásának oka az volt, hogy idegen WR-ekkel nem szívesen dolgozik, majd passzol otthon, a Georgia Pro Dayén A.J. Greenek meg Massaquoinak. Sanchez a drilleken hol kiválóan, hol eléggé gyengén látta el feladatát. Riasztó volt, amikor sikerült egymás után két passzt rosszul dobnia, elsőnél majdnem fejbe lőtte az elkapót, másiknál meg a lábához passzolt. A karja elegendőnek tűnik az NFL-hez, pontosságán meg javítania kell. A két játékos eredményei nem igazán számítanak, a 40 yardot azért jegyezzük fel, igaz semmit sem jelentenek: Stafford 4,81, Sanchez 4,88.

A többiek közül a sokra tartott Josh Freeman elég gyengén szerepelt. A scoutok továbbra is el vannak attól ájulva, hogy ő ebben a classban az egyetlen QB, aki ténylegesen ideális mérettel rendelkezik, közelíti a 2 métert. (No jó, Brandstater is kb. ugyanakkora.) Ezen kívül nagyon profi interjúkat produkált. A pályán viszont csak a karjának erejét csodálhattuk meg. Semmiféle pontosság, és minden második passza a WR felett szállt el.

Ezek után emeljük ki, hogy kik voltak nagyon jók, kik nagyon gyengék. Kezdjük utóbbiakkal. Curtis Painternek, és Hunter Cantwellnek nem igazán ment. Különösen előbbi az, akin érezni lehetett, hogy nem fekszik neki ez a dobálózás. Painternek nem volt pontos és jó passza egész workoutján!!! Amit el tudtak kapni az elkapók a kezéből kiszálló labdák közül, azokat is kitekeredett testhelyzetben hajtották végre…
A pozitív oldalon szerepel a Shrine Game és a Senior Bowl két meglepetése, Stephen McGee és Pat White. McGeenek jót tett az, hogy padoztatták idén, illetve hogy ízelítőt kapott a pro style offenseből Mike Shermantől a Texas A&M-en.
Pat White pedig az egész nap legjobb QB workoutját produkálta. A WR-ré képzés úgy tűnik örökre a fiókban tartott ötlet marad (Pro Dayén végrehajt majd pár WR drillt is, de a combine-on csak QB drillekre volt hajlandó). Erős kar, remek lábmunka (nem zavarja már egyáltalán a 5 step drop sem!), és igen jó spirálok, ezek jellemezték a triple option mesterét. Kiváló, Senior Bowlon és combine-on nyújtott produkciójával, úgy tűnik, bebiztosította második körét Pat. És igen, QB-ként, nem elkapóként. Jegyezzük azért meg, mert nála, mint atletikus játékosnál, futásokat bemutató QB-nél fontos lehet, a 40 yardját 4,55 másodperc alatt teljesítette.

Ha valaki végignézte a futójátékosok edzéseit, akkor elgondolkozik azon, hogy hová tűntek a Chris Johnsonhoz, Darren McFaddenhöz, vagy Jonathan Stewarthoz hasonló játékosok ebből a classból. És arra jut, hogyha túl gyorsan von le következtetést, hogy könnyen az történhet ennek a classnak a játékosaival, mint tavaly a WR-ekkel, teljesen kiszorulhatnak az első körből. Azonban mindenkinek az javasolható, aki így gondolkodik, hogy hamar felejtse el ezt az álláspontot.

Mindenki Knowshon Morenoról és Chris „Beanie” Wellsről beszélt az RB workoutokat megelőzően, utána azonban már nem annyira. Moreno egy komplett futójátékos, aki mind belső, mind külső futásoknál kiváló, sem az erő, sem a gyorsaság irányába nem tolódik játéka, a kiegyensúlyozott játékos a combine-on megjelent RB-k között, sejthettük. Aztán, amikor kijött, hogy a hivatalos eredmények szerint 4,60-at ért el 40 yardon, kicsit furcsán néztünk. Ennél többet vártunk Morenotól. A 22-es mezben feszítő RB a drillek folyamán megmutatta, hogy irányváltásai megfelelőek, illetve jó a passzok elkapása terén is, de hiányzott az a magabiztosság, az a meggyőző erő, ami alapján azt mondtuk volna, ő a legkomplettebb RB ebben a classban. A felvételek, a meccsek elemzése pedig ezt mutatja. Javíthat még majd a Pro Dayen Moreno, de úgy tűnik, egyet megállapíthatunk, nem a legatletikusabb játékos, de játszani azt tud.
Wells esetében tudtuk, amikor 235 fonttal, majdnem LB mérettel mérlegelt, hogy nem várhatunk elképesztő sebességet. 4,59-et futott 40 yardon, de ez egy hozzá hasonló erőfutótól elfogadható teljesítménynek nevezhető. Ugyan egyetemen még képes volt arra, hogy játékában többet mutasson az erőfutónál, néha robbanékony volt, irányt váltott hirtelen, de ez kérdéses lesz a profik között. A drillek folyamán többször majdnem elesett az irányváltásokkor, és le kellett tennie kezét több alkalommal. Beanie azonban ruganyosságát bizonyította helyből távolban elért 10’8”-as eredményével.
Hasonlóan Wellshez, a tankszerű Doak Walker Award győztes, Shonn Greene sem sebességével nyűgözött le minket. A 227 fontra fogyott Iowa RB 4,63 alatt teljesítette a 40 yardot, de érdekes módon valamivel jobban mentek neki a drillek, mint Wellsnek. Játékstílusának köszönhetően sohasem találunk majd olyan elemeket játékában, amikor egy külső futásnál szinte elrepül a támadófal és védőfal mellett. Gyakoribbak lesznek az olyan dolgok, amikor Greenevel való ütközéstől földön marad egy védekező falember, vagy linebacker. Elképesztő erejű belső futó. 37 inches súlypontemelkedése ilyen mérettel, és ilyen játékstílussal egészen kiváló.

Térjünk át a combine nyerteseire. Mindenképpen kiemelendő az idén az NCAA első osztályának legtöbb futott yardját felmutató RB-je, Donald Brown. A UConn futójátékosa 4,51 másodperc alatt teljesítette a 40 yardot, és szinte minden más felmérőben az élcsoportban végzett. Atletikusságának bizonyítása után a drillekben is kiválóan teljesített. Két backes rendszerben ideális kiegészítő RB lehet belőle.
A másik Brown, Andre szinte szárnyal a Senior Bowl óta. A North Carolina State-en néha gyengélkedő futó az elmúlt hónapban hihetetlenül sokat segített magán. A legjobb senior RB minden kétséget kizáróan. Mérete és stílusa alapján alkalmas lehet arra, hogy elsőszámú futójátékos legyen. 4,49-es 40 yardja majdnem 230 fonttal igencsak jó. Reális esélye lehet arra, hogy NFL pályafutása jobban záruljon, mint az egyetemi évei. Brownhoz hasonlóan Cedric Peerman is ott folytatta, ahol a Senior Bowlon abbahagyta. Ő érte el a legjobb időt 40 yardon 4,45-tel, és a drillekben is ügyesen mozgott.
A nem every down RB-k közül érdemes kiemelnünk Kory Sheets és Ian Johnson teljesítményét. Sheets, a Purdue RB-je 40 yardon 4,47-tel zárt. Már egyetemen is kimagaslott ritmusváltásaival, kiváló kezeivel, és ezen képességeit a combine-on is bemutatta. Könnyen lehet belőle egy Kevin Faulkhoz hasonlítható RB. Ian Johnson pedig mindenkit meglepett. Senki sem várt 4,46-os eredményt 40 yardon a Boise State legendájától. Mozgása nagyon könnyed volt, a passzokkal is jól boldogult.

Ha a gyorsaság elmaradása miatt kritizáltuk az RB-ket, jegyezzük meg gyorsan, hogy pozitív irányban is tudunk általános jellemzővel szolgálni. Az utóbbi évek egyik legjobb csoportja volt ez, ha az elkapó képességet vesszük figyelembe. Elvétve ejtettek el egy-egy passzt a játékosok, és azok is többnyire a rossz passzok miatt történtek meg.

A fullbackeknél Tony Fiammetta és Quinn Johnson emelkedtek ki. Fiammetta a legtöbbször nyomta ki a 102 kg-ot az edzőteremben az RB-ket is beszámítva (30). Johnson ott nem produkált jó teljesítményt, a pályán azonban mindenképpen jól szerepelt. Fiammetta 4,63-ja, Johnson 4,78-a 40 yardon igen jó teljesítmény.

Gaál Sándor (gsn)