Combine 2009 - 3. rész

Brian Mandevillenek, a Northeastern egyetem TE-jének szombaton kellett volna workouton részt vennie, de erre nem került sor. Mandeville magasságát megmérték (6’5”), majd mérlegelték (258 lbs), végül behívták az orvosi vizsgálatra. Onnan már nem ment tovább.
A tehetséges TE-nél, aki a drafton hátsó körös pick lehetett volna, szívbillentyű problémát találtak a vizsgálatok folyamán. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy soha többet ne lépjen futballpályára. Kér majd másodlagos véleményt, de nem valószínű, hogy az változni fog. Eljutott oda, ahonnan csak egy lépés az NFL, és egészségügyi problémája megfosztotta álmától. De természetesen ne feledjük, az élet fontosabb, mint a sport.

Térjünk át a védőfalra, ahol a prospectek megítélése mindig érdekes, hiszen előjönnek a különböző védekező sémák, amikor értékeljük őket. Vajon ki lesz jó 4-3-as DT vagy DE, ki tud 3-4-ben NT-t, DE-t vagy éppen OLB-t játszani? Ezek a fő kérdések. Kezdjük is elemzésünket a legatletikusabb játékosokkal, akiket 3-4-be OLB posztra prognosztizálhatunk.

A combine egyik legjobb workoutját láthattuk a tegnapi nap folyamán Connor Barwintól. A korábbi TE, aki 2008-ban váltott át DE pozícióra a Cincinnati Bearcatsnél, hihetetlen számokat mutatott fel. 4,66-os 40 yard, 40,5’-es vertical, 10’8”-as helyből távol, 4,18-as 20 yard schuttle és 6,87-es 3 cone. Ezek nem DE számok, ezek WR teljesítmények. Ilyen szintű atletikussággal Barwint biztos ki fogják próbálni 3-4 OLB-ként, és az a poszt talán még jobban fekszik majd neki, mint bármi, amit eddig játszott. A TE/OLB/DE vonal miatt sokan Mike Vrabellel hasonlították össze, de Vrabel sohasem volt ennyire atletikus.
Az első csoportban Barwin mellett Cody Browntól, Everette Browntól és Larry Englishtől várhattunk olyan eredményeket, amelyek kiemelkedőek a DE-k mezőnyében. Cody Brown 4,84-et futott és emellett bizonyított más drillekben is. Everette Brown 4,73-as ideje mellett a pozíciós drillekben mutatta meg robbanékonyságát, gyorsaságát. Englishnél jobbat vártunk volna a 4,90-es 40 yardnál látva Senior Bowlos remeklését, de az LB drillekben ő sem okozott csalódást.

A második csoportban mindenki Brian Orakporól beszélt. A legjobb egyetemi DE-nek megválasztott texasi azonban csak pár felmérőt tudott teljesíteni. 4,70-es 40 yardja igen jó volt, akárcsak 31-szer kinyomott 102 kg-ja, és 39,5’-es verticalja. Ezekkel bizonyította, hogy hihetetlenül atletikus, már-már Vernon Gholstoni magasságokban jártunk. De amikor a lényeg következett volna, az LB drillek, Orakpo lesántikált a pályáról, sérülés miatt nem tudott a speciális LB drillekben bizonyítani, ami kisebb negatívum. Annyit azonban megállapíthattunk eredményei és mérete alapján, hogy lehet szó 3-4 OLB posztról esetében is.
Orakpo mellett leginkább Michael Johnson és Paul Kruger teljesítményére lehettünk kíváncsiak. Johnson, ahogy várható volt, Orakpo szintű számokkal rukkolt elő. 4,75-ös 40 yard, 38,5’-es vertical és 10’8”-as helyből távol. De ezeknél is fontosabb, hogy a 2 méter feletti játékos kiválóan szerepelt a drillekben, akár az LB, akár a DE drillekről beszélünk, a legjobbak között volt. Irányváltásainál kissé átrendezte a gyepszőnyeget. Még mindig az a legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogyha ilyen dolgokra képes, miért játszik úgy a pályán, mint egy nyugdíjas… Kruger, a veretlen Utah Utes játékosa valamivel gyengébben szerepelt. 4,90-es 40 yardja kisebb csalódás, és mozgása is az volt az LB drillekben, nem tűnik eléggé fordulékonynak, csípője nem elég laza.
A 249 fonttal mérlegelő Aaron Maybin, a Penn State DE-je sem igazán azt hozta, amit várni lehetett, atletikusabbnak képzeltük el pályán nyújtott játéka alapján. Egy drillben azonban nagyot néztünk, igaz ezt is várhattuk tőle. Olyan gyorsan, lendületesen robbant ki a line of scrimmageről a pass rush drillben, hogy még Warren Sapp is két percig sóhajtozott utána.
Az eddig felsorolt, előzetesen sokat taglalt játékosokon kívül Lawrence Sidbury (Richmond), Stryker Sulak (Missouri) és David Veikune (Hawaii) bizonyították, hogy érdemes velük számolni 3-4 OLB poszton.

Érdekesség, hogy ez a class tele van olyan játékosokkal, akik 3-4-ben OLB posztra kerülhetnek, kissé könnyűek 4-3-as DE-nek, és atletikusak. Ennek megfelelően kevés olyan játékos van, akire azt mondja az ember, hogy, na ő biztosan 4-3-as DE, és a draft class elitjébe tartozik. El lehet ezeket mondani, a lassabb, drillekben kevésbé jól teljesítő 3-4 OLB prospectekre, rajtuk kívül pedig talán csak Robert Ayersre van az „ráírva”, hogy ő igen jó 4-3-as DE lehet. A Tennessee egyetem DE-je semmi különöset nem nyújtott a felmérőkön, de meggyőző volt a drilleken. Ő lehet az első játékos, aki elkel a kérdés nélkül 4-3-as prospectnek nevezhető meghívottak közül.
Az átjárás a 3-4-es DE és 4-3-as DT posztok között valószínűleg köztudott. Viszonylag kis különbségek vannak egy 5 technique és egy nagyobb termetű DT között. Ilyen téren leginkább az LSU DE-jének, Tyson Jacksonnak, és a San Jose State DE-jének, Jarron Gilbertnek a workoutjait vártuk. Mindketten bizonyítottak. 4,9 körüli 40 yardokkal zártak, és nagy termetükhöz képest jól vizsgáztak a drillekben is. Mellettük érdemes kiemelni még Kyle Mooret, a USC DE-jét, aki játékstílusa alapján szintén lehet 3-4-es DE, vagy pedig 4-3-ban inkább futás ellen használható DE. Két igen kiváló 3-4 DE prospect van tehát az idei classban (Moore azért nem annyira tartozik az elithez), lassan ott tartunk, hogy kijelenthetjük, az idei class jobban kedvez a 3-4-es védelmet alkalmazó csapatoknak, mint a 4-3-asoknak.

Ne tegyünk azonban elhamarkodott lépéseket. 3-4-es NT ugyanis elég kevés van, de ez szinte minden évben elmondható. B.J. Raji ebbe a körbe tartozik. A 337 fonttal mérlegelő Boston College DT azok után, hogy 33-szor nyomta ki a 102 kg-ot, a pályán is bizonyított. 5,13-as 40 yardja jónak nevezhető, és súlyához képest igen gyors volt a drilleken is. Ez nem mondható el csapattársáról, Ron Braceről, lassúnak tűnt, de ennek ellenére 3-4-ben ő is játszhat, mert az ereje megvan ahhoz, hogy megtartsa a támadófal közepét. Rajtuk kívül Chris Baker, a Hampton egyetem 326 fontos óriása volt az, aki teljesítménye alapján majd lehetőséget kaphat 3-4-es sémában NT-ként.
4-3-as DT prospectekkel viszont el vagyunk látva. Peria Jerry hiányában, aki nem vett részt a workoutokon sérülése miatt, Ziggy Hood, a Missouri egyetem DT-je vette át a főszerepet. A teremben 34-szer nyomta ki a 102 kg-ot, és 300 fontos súlyával futott egy 4,91-es 40-et. A korábban sokra tartott Fili Moala (USC) és Sen’Derrick Marks (Auburn) is jó workoutokat zárt, de ez nem oszlatta el utóbbi játékossal kapcsolatban a kérdőjeleket, Moala viszont talán előrébb kerülhet jó teljesítménye miatt. Sokat tett azért a felmérők folyamán a Texas egyetem DT-je, Roy Miller, hogy felfedezzék maguknak a csapatok. Az eddig kevesek által ismert DT 36-szor nyomta ki a 102 kg-ot, és 310 fontos súlyával 4,97 másodperc alatt futotta le a 40 yardot. Ennél is meggyőzőbb volt a drilleken, ahol gyorsabbnak tűnt, mint a 40 yardok során. Szintén kiemelkedett Myron Pryor, a Kentucky egyetem DT-je.

A linebackereknél Aaron Curry, a Wake Forest Butkus Award győztes LB-je beváltotta a hozzá fűzött reményeket, 4,56 másodperccel zárt 40 yardon, és 37 inches vericalt mutatott be. Ennél is meggyőzőbbek voltak pozíciós drilljei, amelyek során olyan magabiztosan mozgott, mint Patrick Willis óta senki. Az egész combine legimpresszívebb workoutját produkálta.
Mellette Rey Maualuga (USC) és James Laurinaitis (Ohio State) szereplését előzte meg a legnagyobb várakozás. Maualuga sérülten érkezett a combinera, és első 40 yardja során rásérült erre. Így annyit tudtunk meg, hogy sérülten végigfutva a 40 yardot 4,83-mal zárt a 250 font súlyú LB. Szereplésének elmaradása kisebb csalódást jelent, 40 yardját viszont ennél sokkal jobbra nem prognosztizáltuk előzetesen sem. James Laurinaitis esetében, bár gyorsabbra sikerült a 40 yard, 4,82-vel zárt, nagyobb a csalódás (igaz, lehet csak azért, mert többet kellett mutatnia Reynél…). A lassú 40 yard mellett az irányváltásoknál volt gondja a scoutok által az alsó teste kimunkálatlansága miatt is kritizált játékosnak. Nem volt olyan terület tehát, ahol a két top középső linebacker meggyőző teljesítményt nyújtott volna.

Visszatérve az OLB prospectekre, a nap másik top produkcióját a USC LB-je, Clay Matthews produkálta. A sokoldalú LB 4,67-es 40 yarddal zárt, majd a többi gyakorlatban is az élmezőnybe tartozó eredményt ért el. A drillek folyamán pedig Curry után a legjobban szerepelt. Matthews után talán még Marcus Freemant, az Ohio State LB-jét érdemes kiemelni, aki a drillekben és a különböző számokban is kimagasló teljesítményt nyújtott.
Brian Cushing (USC) elmaradt a várakozásoktól, nem produkált lélegzetelállító számokat, és a drillekben is lehetett volna lendületesebb. Kaluka Maiava, a harmadik USC OLB, lendületességével, kiváló lábmunkájával tűnt ki.
Azt, hogy Zach Follett (California) és Clint Sintim (Virginia) miért az LB-kel dolgozott, és miért nem a DE-kkel, nem igazán lehet érteni. Mindkettejüknek inkább a pass rushing drillekben lett volna a helye, hiszen inkább 3-4 OLB prospectek. Sintimnek különösen nem használt az újabb workout, itt is nagyon gyenge volt a katasztrofális Senior Bowl után.

Az ILB-knél jól teljesített a felmérőkön Darry Beckwith (LSU), Jason Phillips (TCU) és Scott McKillop (Pittsburgh) is, de amikor a drillekhez érkeztünk, mind nehézkesen, lendület nélkül mozogtak, Beckwith tűnt a legmeggyőzőbbnek közülük. Dannell Ellerbe, a Georgia MLB-je nem futott 40 yardot, de a többi felmérőben bizonyította atletikusságát. Kissé nehezen váltott ritmust, nehezen fordult a drillekben, de legalább lendületes volt az átmeneti részekben. Az egyetlen igazán meggyőző ILB összteljesítményt meglepetésre Jasper Brinkleytől (South Carolina) láthattuk. Brinkley egyetemen 268-270 fonttal játszott, mostanra leadott majd 20 fontot, és 252-vel mérlegelt. A súlyvesztés pozitívan hatott számaira és a drillekben is megmutatkozott annak pozitív hatása.

Gaál Sándor (gsn)