Combine 2009 - 4. rész

Elérkezett az utolsó nap a combine-on, ezúttal a defensive backek bizonyíthattak a tehetségkutatók és a csapatok képviselői előtt.


A keddi nap csalódást keltő cornerekről és jól szereplő safetykről szólt a Lucas Oil Stadiumban. Mindent elmond az a tény, hogy egyetlen DB sem ért el hivatalosan 4,4 másodpercen belüli időt 40 yardon, és a legjobb eredményt egy safety jegyezte!

Vágjunk bele elemzésünkbe, és kezdjük azt az alulteljesítő cornerekkel. A „tökéletes” corner, a top 5-be prognosztizált Ohio State CB, Malcolm Jenkins okozta a combine egyik legnagyobb csalódását. Nem lehet azt mondani, hogy azt vártuk volna, hogy 4,3-as 40-et fog előttünk produkálni, de a 4,55-ös eredmény kellemetlen, legalább egy-másfél tizeddel jobb eredmény kellett volna ahhoz, hogy Jenkinst továbbra is CB prospectként tartsák számon. Hiába mozgott viszonylag elfogadhatóan a drillek folyamán, hiába ért el 6,59 másodpercet 3 coneban, biztosítva minket arról, hogy kiváló az irányváltások, fordulások terén, egyre valószínűbb, hogy inkább safety lesz a profiligában. A Jenkins mellett első körre jósolt Vontae Davis, az Illinois junior cornere sem szerepelt sokkal jobban, a hivatalos adatok szerint 4,49-cel zárt, és nem döntötte meg testvére, Vernon Davis (49ers TE) 4,38-as idejét. A drillekben többször is abba kellett hagynia a gyakorlatot az elején-közepén, mert elrontotta, de amikor végre sikerült végrehajtania, akkor tetszetősen mozgott. Vontae - Vernon 4 évvel ezelőtti produkciójához hasonlóan - a többi felmérő keretében győzött meg minket atletikusságáról.

A legjobb produkciót Darius Butler, a UConn CB-je nyújtotta. 4,46-ot teljesített 40 yardon, 43 inches volt verticalja, és 11 láb felé ugrott helyből távolban (11’2”). De nem is ezek a mutatók a fontosak, mert csak azt bizonyítják, hogy Butler kimagasló atléta, hanem a drillek. Butler egyike volt azoknak, akik szabályosan hajtották végre a backpedalt, kellően lehajolva. A corner bebizonyította nekünk milyen fantasztikus lábmunkával rendelkezik, és a labdával is ügyesen bánt. A drillek egyik legmeggyőzőbb produkciója az övé volt.
Alphonso Smitht ezúttal 5’9”-es magassággal mértek, így a Wake Forest tehetséges cornere nem feltétlenül azon csapatok álma, akiknek 6’5” magas WR-eket kell megfogniuk a redzoneban. Ettől függetlenül  azonban minden megvan Smithben, ami kell, a legfontosabb, hogy hihetetlenül jó playmaker a secondaryben. 4,50-et ért el 40 yardon, a drilleken kevésbé mélyre hajolva szerepelt, mint Butler, de ettől függetlenül az átlagosnál jobb produkciót nyújtott. Receiveréhez hasonló kezei a pár gyakorlatban is feltűnhettek. A workoutokat egy kis show-val zárta, mosolyra fakasztva a combinetól búcsúzó megfigyelőket.

Sean Smith, a Utah Utes LB vagy S méretű cornere tartotta a lépést az elit prospectekkel, Jenkinsnél jobb is volt. A drillekben is CB szintű teljesítményt nyújtott, de még mindig kérdés, hogy CB vagy S lesz-e az NFL-ben, valószínűleg attól függ, mely csapatba (és ezáltal játékrendszerbe) kerül.
A felmérőkben jól szerepeltek listáján érdemes megemlítenünk Lardarius Webbet (Nicholls State, 4,46-os 40 yard), Brandon Hughest (Oregon State, 4,50-es 40 yard), Captain Munnerlynt (South Carolina, 4,5-ös 40 yard), Donald Washingtont (Ohio State, 45’-es vertical, 11’3”-as helyből távol). De mindannyian gyengélkedtek a pozíciós drillekben, Webbről és Hughesról látszott, hogy sprinterből lett CB-kről beszélünk. Munnerlyn az egyik leglassabb volt backpedalban, Washington pedig egyáltalán nem érezte a drilleket.
A drilleken főleg Morgan Trent (Michigan), Asher Allen (Georgia), Keenan Lewis (Oregon State) és Bruce Johnson (Miami Fl.) villogtak, a többi felmérőben sem voltak rosszak, de még mindig sok, megítélésüket rontó mérkőzés videót elő tudnak bányászni a scoutok, hogy kérdőjeles prospectnek tartsák őket.
A legnagyobb negatívum Macho Harris (Virginia Tech) és DJ Moore (Vanderbilt) teljesítménye volt. Mindketten 4,6-on kívüli idővel zártak, és bár hatalmas playmakerekről van szó, akik Alphonso Smithhez hasonlóak, sem technikailag, sem gyorsaságban nem vették fel a versenyt a többiekkel ezen a napon.

A legtöbbre tartott safety prospectek hozták azt, ami várható volt tőlük. Louis Delmas (Western Michigan), Rashad Johnson (Alabama), Patrick Chung (Oregon) és William Moore (Missouri) is 4,50 és 4,56 között teljesítette a 40 yardot. Delmas volt az, aki kellően atletikus is volt, és a drilleken ő nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt a safetyk közül, szinte úgy szerepelt, mintha CB lenne. Johnson és Chung elfogadhatót nyújtottak, Moore pedig nagy méretének is köszönhetően kissé idegenül mozgott backpedalban, de javulás érezhető ebben nála a Senior Bowl óta.
A leggyorsabb safety, és egyben a leggyorsabb DB a Clemson játékosa, Chris Clemons volt, aki 4,41 másodperc alatt teljesítette a 40 yardot. Rajta kívül Chip Vaughn (Wake Forest) bizonyult még gyorsnak és kiválónak a többi workouton. A duó azonban annyira idegenül mozgott a drillekben, mint talán pár védekező falember tenné. Velük szemben feltűnően jól szerepelt a gyakorlatokban Derek Pegues (Mississippi State) és Jamarca Sanford (Ole Miss), de mindkettejüknél hiányzik a gyorsaság, így futás ellen használható feltolt safetyk lehetnek leginkább az NFL-ben. David Bruton, a Notre Dame safetyje egy igen kimagasló felmérőn van túl, szinte mindenben a legjobbak között szerepelt, és jól mozgott a drilleken is.

Az is eldőlt, hogy a USC „fejvadász” safetyjéből, Kevin Ellisonból (aki a 102 kg-ot 32-szer nyomta ki, és ezzel az évtized legjobbja lett ebben a kategóriában a DB-k közül), és Kevin Akinsből (Boston College) legjobb esetben LB lehet a következő szinten. Mindketten 4,8 másodperc feletti 40 yardokkal zártak. Így járt Nic Harris is, az Oklahoma safetyje, aki a Senior Bowlon már próbálkozott az LB játékkal, és nem is ment neki rosszul. Pont ezért érthetetlen, hogy miért nem az LB drillekben mutatta meg tudását az előző napon, és miért a backpedallal szenvedett.

-------------------------------

Négy részes sorozatunk záró bejegyzéseként jegyezzük meg, hogy fontos információ látott napvilágot a draft egyik legnagyobb tehetségével kapcsolatban. Mint két résszel ezelőtt megjegyeztük, a Texas Tech rekordhalmozó elkapója, Michael Crabtree igen nehéz szituációba került sérülése miatt. Most úgy tűnik, eláll a korábbi tervétől, és nem hoz még döntést az azonnali műtét, vagy a Pro Day utáni műtét viszonylatában. 50-50 % mindkettő esélye jelenleg, jelentette be az NFL Networkön a fiatal játékos. Úgy tűnik, ezzel egy újabb offseason saga vette kezdetét, csak győzzük követni…

Gaál Sándor (gsn)