Draft elemzés - AFC East

Buffalo Bills

A Bills röviddel a draft előtt meglépte azt, amit különböző szakértők már régóta hangoztattak, és búcsút vettek a Pro Bowler baloldali tacklejüktől, Jason Peters-től. Peters a Philadelphia Eagles-hez került, az Eagles egyik első köröse a Billshez és gondolatban már mindannyian elkönyveltük az első körös OT picket Bills részről...
Ugorjunk az időben, egészen pontosan a draft első körébe. 11. választás, Roger Goodell a mikrofon mögé lép és bejelenti, hogy a Bills Aaron Maybint válaszotta, a PSU-ról érkező DE-t. Emlékezzünk, hogy ekkor még elérhető volt például Michael Oher. A Buffalo-i front office bízik abban, hogy házon belül meg tudják oldani Peters pótlását (vigyázó szemeiteket Langston Walkerre vessétek), de sok embert – többek között engem is - meglepett a Bills választása. Nem tagadom, a DE poszt is a needek listáján szerepelt a Billsnél, de vegyük kicsit jobban szemre Maybint. Pass rusherként ígéretes, nagyon robbanékony, gyorsan indul meg. Végzős évében 12 sack-et ért el, ami nem rossz teljesítmény, igaz csak 1 évig volt kezdő. Miért nem tartom őt a legjobb választásnak? Futás ellen használhatatlan, és ez várhatóan nem fog megváltozni az elkövetkező 2 évben, mindez egy olyan csoportban, ahol nagyon is futóorientált csapatok találhatók. Ha ránézünk az ekkor még elérhető DE játékosok névsorára, egyből feltűnik egy név; Brian Orakpo. Természetesen az idő majd eldönti, hogy jó választás volt-e Maybin, és én sem állítom, hogy nem lesz sikeres az NFL-ben. De ne feledjük el azt a tényt, hogy az idei év, minden bizonnyal Make-Or-Break év lesz a Bills-nek. Aligha hiszem, hogy Jauron (és ezáltal az ő filozófiája) túlél még egy 7-9-et...
No de lépjünk tovább. A Peters trade-nek köszönhetően még egy választási joga volt a Bills-nek az első körben, nem haboztak sokat és végre a támadófalba húztak, mégpedig; ...  Eric Wood-ot a Louisville-ről. Azoknak akik nem követik NCAA-t (hiba) üzenem, hogy nem Wood lesz az aki a Bills OT gondjait orvosolni fogja. Kiváló játékos, és mind a három belső falember poszton bevethető, de nem OT. Összességében egy elég ütős belső fal alakult ki a Bills-nél, és Walker-t láttuk már játszani LT-t, mégpedig nem is rosszul, de az RT posztra egy Eben Britton-t én személy szerint el tudtam volna képzelni a Bills-nél.
A második körben a Bills nekikezdett a DB gyűjtésnek, elsőnek az Oregonról érkezett Jairus Byrd, a sokat dícsért Ducks secondaryből. 17 interception az egyetemen, ígéretes szám, és a segítségével újabb lépést tett a Bills a secondary generáció váltásának folyamatában.
Később a Bills még feltradelt a 2/19-re mert úgy érezték, hogy Andy Levitre nélkülözhetetlen eleme lesz az újjáalakuló támadófaluknak. Az Oregon State-n még Tackle-ként szerepelt, az NFL-ben minden bizonnyal Guard poszton fog szerencsét próbálni.
A negyedik körben nagyon szép húzást eszközölt a Bills. A többek között az nfl.hu-n is a második számú TE-nek tartott  Shawn Nelson megszerzése 4/21-el minimum meglepő, bár nem ő az első magasra sorolt prospect, aki a draft hétvégén gyorsabban és mélyebbre zuhan mint az Enron részvényei. Nelson elkapóként hatékony fegyver lehet a Bills támadógépezetében, igaz blokkolni annyira nem tud. De semmi gond, egy olyan TE aki Gonzales-ben született, csak jó lehet!
Innentől fogva a Bills draftja a secondary/special team téma körül forgott, ennek jegyében érkeztek a játékosok. 5/11-el  az Oklahomai Nic Harris, aki S posztról vált majd LB-re. Idén véleményem szerint maximum a különleges csapatrészben fog szerephez jutni, technikailag sok csiszolnivaló van rajta, de 5. körben ne is várjon kész játékosokat az ember.
A Bills 6. körös választásának Cary Harris CB-nek sem vezet kikövezett út a kezdőcsapatba, fizikális játékos, de nem valami gyors – éppenséggel lassúnak is nevezhetnénk – és hamar rá fog majd jönni, hogy a Bills ellen pályára lépő elkapók gyorsabbak, mint annak idején a Southern Cal meccsein.
Harrisnél jobb esélyekkel pályázik az 53-as rosterre Ellis Lankster, aki 7/11-ként érkezett Buffalóba. Fizikális DB, aki nagyon kemény futás ellen, és nem fakezű, ergó rendelkezik némi turnover potenciállal. Safety-ként véleményem szerint fel fog férni az 53-as rosterre.
Összességében felemás érzésem van a Bills draftjával kapcsolatban, sok need-et egyáltalán nem érintettek, máshol én személy szerint nem értek egyet a választott játékossal, de majd 3 év múlva térjünk vissza, és szemléljük meg újra, ki mit alkotott, hova fejlődött.

Miami Dolphins

A Miami Dolphins tavalyi draftja eddig sikeresnek tűnik, sok újonc jutott szerephez a csapatban ( ami azért a csapatban levő játékosok színvonaláról is elárul pár dolgot), így sok floridai szurkoló az idei draft elé is bizakodva tekintett. Szemléljük meg mit sikerült összehúzniuk Bill Parcells-éknek.
1/25 Vontae Davis, CB, Illinois egyetemről. Meglepő húzás de érhető. A Miami secondaryje már- már matuzsálemi korú volt tavaly, Andre Goodman távozott, Randy Moss, Terrell Owens a csoportriválisoknál, tehát elmondhatjuk, hogy a CB poszt égető need volt. Davis fizikális védő, aki agresszívan játszik futás ellen is, de a jellemével és a koncentráló képességével kapcsolatban sok helyütt kételyek merültek fel, ami részben magyarázat arra, hogy miért esett le 1/25ig. Ha kezelni tudják Sparanoék, akkor aranyat érhet, ha nem akkor legrosszabb esetben Jason Allen 2.0.
2/14 Pat White. Itt ért el a draft ahhoz a ponthoz, ahol engem borogatni kellett. A West Virginia irányítóját már a draft előtt is divatos volt összehozni a Miami Dolphinssal, sok szakértő úgy gondolja, hogy White a Miami tavaly elhíresült Wildcat formációját teljesen új szintre emelheti, ezt én sem vitatom. De én ( és sokan mások) a 4. kör környékére vártuk. Nagyon úgy tűnik, hogy lassan hagyomány Miamiben a 2. körös QB pick...
2/29 Sean Smith CB, a volt Ute személyében újabb – szó szerint – nagy erősítés érkezett a Phins secondary-be. 6'4”-es magasságához kellemes sebesség társul. Smith nagy hátránya, hogy a méretéhez képest kifejezetten gyengén ütközik, de ettől függetlenül, jó lehetőségek rejlenek a játékában, ne lepődjünk meg ha az idény során egyre több időt tölt a pályán.
3/23-al egy újabb need orvoslásába kezdett a Phins, és a volt USC elkapót, Patrick Turnert választotta. Turner lehet mindaz, ami Wilford nem, várhatóan nagy szerephez fog jutni a red zone-ban, és 3rd downoknál.
4/8; megint egy olyan választás, amely után ráncoltam a homlokomat. Számomra az Ohio State elkapója Brian Hartline semmi olyan tulajdonsággal nem rendelkezik amellyel nem rendelkezne valamelyik más Dolphins elkapó. Ennél a választásnál egyértelmű volt, hogy a Phins vezetősége, Greg Camarillo sérülése miatt szeretné bebiztosítani magát, de ha belegondolunk abba, hogy bőven voltak még olyan needek amelyekre nem húzott embert a Miami, akkor joggal lehetünk szkeptikusak Hartline választásával kapcsolatban.
5/25-t el a Miami egy jövőbeli TE neednek szerette volna elejét venni, hiszen mind a két kezdő TE szerződése lejár jövőre. John Nalbone, a Jersey-beli Monmouth egyetemről, sok tekintetben a tipikus Parcells TE-t testesíti meg, blokkolásban és elkapásban egyaránt lehet rá számítani.
A második 5. körös választásával, egészen pontosan az 5/29-el megint csak a secondary-t erősítette a Phins, amikor Phillip Merling volt csapattársát, Chris Clemons-t választották. Clemons gyors, agresszív safety, akiben sok fantáziát lát a Miami vezetősége. Várhatóan FS poszton fog bevetésre kerülni, bár idén főleg ST- játékosként számítok rá.
A 6. körben a 8. választással Andrew Gardner érkezett, hogy mélységet adjon az OT posztnak, és remélhetőleg pár év múlva Carey-nek legyen méltó ellenfele a kezdő RT-ért folytatott versenyben. Sokan biztos rázzák a fejüket, hogy egy 6. körös játékossal kapcsolatban ilyen kijelentést teszek, remélhetőleg Gardner nem cáfol rám.
Végül, 7/5-el a Miami egy másik needjét, név szerint az OLB posztot is „orvosolta”, érkezett J.D. Folsom, a Weber State-ről. Ez az nfl.com szakértőit is meglepte, akik kezdetben semmilyen információval sem rendelkeztek J.D.-ről... Folsom egy interjúban nyilatkozta, hogy már-már úton volt, hogy beiratkozzon az állatorvosira, nem lepődnék meg, ha a beiratkozása csak pár hónapot csúszna, személy szerint nem várom az 53-as rosterre.
Összességében elmondhatjuk a Miami draftjáról, hogy a tavalyi filozófiát szépen tovább vitték, két nagy needet várhatóan sikerült megoldani. Személy szerint nem vagyok kibékülve az összes választással, de az elmúlt években ennél jóval rosszabb draftokhoz szoktak a Delfinek szurkolói.

New England Patriots

A New England Patriots draftja is tartogat számunkra pár meglepetést, váratlan húzást. Azok közül a Pats rajongók közül akik élőben követték a draftot, minden bizonnyal sokan örültek, amikor látták, hogy korábban elérhetetlennek gondolt játékosok ( gondoljunk csak különböző USC LB-kre)  még nem keltek el, mire sorra került a Pats, de Bellichick úgy döntött, hogy nem lát olyan játékost, akit érdemes lenne az első körben kiválasztani, így hátramozogtak a második körbe, amely ár/érték szempontjából valószínűleg a legjobb körnek tekinthető.
2/2-vel minden bizonnyal Rodney Harrison vélt utódját húzta be a Pats, az Oregon-i Patrick Chung személyében. Chung keményen ütközik, a Pats edzői kara várhatóan SS poszton fogja bevetni, hiszen azt a tényt se hallgassuk el, hogy coverage terén van hova fejlődnie a fiatal safety-nek.
6 választással később, Raji volt párja, Ron Brace DT érkezett a „messzi” Boston College-ről. Wilfork pillanatnyilag még nagyon szerényen nyilatkozik, és nem győzi hangsúlyozni mennyire jól érzi magát New England-ben, de ne vegyünk rá mérget, hogy ez 1 év múlva, - amikor egy esetleges új szerződésért fog harcolni, - is így lesz még. Brace megszerzésével a Patriots jelentősen javított az alkupozícióján, ha látnak benne fantáziát, ne lepődjünk meg ha Wilfork máshol köt ki jövőre.
Egyből Brace után, megint csak a Pats secondary-be érkezett játékos Darius Butler CB személyében (összességében elmondhatjuk, hogy az idei draft, és az eddigi FA igazolások segítségével a Patriots, befejezte a secondaryjének felújítását). A Connecticut-ról érkező védő, nagyon jó adottságokkal rendelkezik, az idei class legjobb CB-.i között tartotta számon sok szakértő. Ha az első körben húzza be a Pats, akkor sem kritizálhattuk volna őket. Az aránylag telített Pats secondary miatt, nem hajtja a Bostoniakat a tatár, szép nyugodtan, fokozatosan fogják beépíteni Butlert, idén (hacsak nem sújt le egy sérüléshullám) én ezért csak nickel és dime formációkban tudom elképzelni.
2/26-nál számomra meglepő húzást eszközölt a Patriots. Sebastian Vollmer, akiből valószínűleg RT-t akarnak majd faragni, ígéretes prospect, ez nem vitás. Vollmer annak idején a Houstonnál még TE poszton kezdett, majd szép lassan OT-vé nőtte ki magát. Tudjuk azt is, hogy needje a Patriots-nak az OT ( sőt szép lassan minden OL poszt), de én személy szerint korainak érzem Vollmert.
3/19-el a Tar Heels sokoldalúan bevethető elkapóját, Brandon Tate-et választották. Igaz, hogy Tate épp ACL szakadásból épül fel, de a Patriots támadó alakulata, így is elegendő veszélyes elkapóval rendelkezik, nincs tehát arra szükség , hogy elsiessék a dolgokat. Hobbs elcserélésevel returnerként is lehetőségek nyíltak Tate előtt. Jó választás.
A Patriots az első compensatory pickjét név szerint a 3/33-at az ILB needjének orvoslására akarta felhasználni, be is húzták a South Florida OLB-jét  Tyrone McKenzie-, aki 3-4-ben ILB leszt. Magas fokon pörgő játékos, aki az erős oldalon juthat majd szerephez, sajnos minden bizonnyal később mint azt a Patriots-nál tervezték, hiszen a rookie minicamp alatt ACL szakadást szenvedett el, így idén nem fog pályára lépni.
A Bostoniak a következő két körben a támadófal közepére, egészen pontosan a Guard posztokra koncentráltak, előbb a 4. körben a Penn State-ről érkezett Rich Ohrnberger, majd az 5. kör végén a volt Louisville játékos, George Bussey. Bár utóbbinak nem vezet egyenes út a rosterre, ne lepődjünk meg, ha mind a két nevet sokszor halljuk 2 év múlva.
A 6. körben egy nem túl suokványos pick következett, Jake Ingram a Hawaii LS-e személyében. Nem épp jellemző az LS-ek draftolása, de miután a Broncos elszipkázta a Patriots long snapperét, nem tehetünk szemrehányást nekik, ha behúzták a legjobb LS-t.
A maradék 3 választással érkezett még 2 DT Myron Pryor és Darryl Richard személyében, ily módon elég tekintélyes DL mélységet alakított ki a Patriots, nagyon élvezetes lesz, majd a TC alatt figyelni, hogy kik lesznek a végső befutók az 53-as rosterre.
Nem szeretnék megfeledkezni a 7/23-al kiválasztott Julian Edelmanról sem. Az egyetemi évei alatt még irányítót játszott a Kent State-en, a profik között, ha lehet hinni a pletykáknak, hasonló szerepet szánnak majd neki, mint a Miami Dolphins Pat White-nak.
Összességében elmondhatjuk, hogy a Patriots draftja kicsit olyan volt, mint BB mester kedvenc pulóvere, kicsit szürke, de az ő igényeiknek maximálisan megfelelő, minden felesleges csicsa nélküli funkcionális darab.

New York Jets

New Yorkban is zajlott az élet a draft előtt/alatt, és ha mennyiségileg nem is érkezett rengeteg játékos (összesen három) mégis bőven van miről beszélni, ha a Jets draftját elemezzük.
Előtte egy kis visszatekintés azok számára akik nem régóta követik az NFL-t. A tavalyi offseason során a Jets – a rájátszás  reményében- szerződtette a visszavonulásból visszatérő legendás 4-est, Brett Favre-t. Favre-nak fantasztikus volt az utolsó Green Bayben töltött éve, sokáig rebesgették, hogy esetleg MVP is lehetne. Egy szó mint száz, Favre és a Jets fanok bizakodóak voltak a jövőt illetően, Brett megkapott mindent, a város kulcsait, új becenevet (Broadway Brett), cserébe rekordmennyiségű Jets-es Favre mez kelt el. Favre-nak helyet teremtendő a Jets megvált addigi franchise irányítójától, Chad Penningtontól, aki aztán a csoportrivális Miami Dolphinsnál másodvirágzást élt meg, de ez egy másik történet.
Lement az idény, a Jets nem jutott be a rájátszásba, és Favre játéka sem érte el teljes mértékben a remélt színvonalat, részben sérülés, részben más okok miatt. Favre az idény után bejelentette, hogy  visszavonul, „most már véglegesen” ergó a Jets kezdő irányító nélkül maradt, azaz nem teljesen, hiszen a Clemens-Ratliff-Ainge trió bevetésre készen állt. Összesen 8 meccsen kezdtek ők hárman, tehát elmondhatjuk, hogy az irányító helyzet nem volt épp megnyugtató.
Az új edző, Rex Ryan, teljes erővel az amúgy sem rossz védelem megerősítésén dolgozott, de eközben az offense-ben sorra keletkeztek need-ek. Elment Baker, elment Coles. Elérkezik a draft, és a Jets, pár kezdő és cserejátékos valamint a pickejei felének felhasználásával feltradelt 1/5-re, hogy behúzza Mark Sanchez-t a volt USC QB-t.
Három éven belül a harmadik franchise QB. Rengeteg szakértő ünnepli a picket, és vele együtt a Jets-et. Én nem osztozom a véleményükben. Mielőtt megkapnám, hogy - persze hogy nem, hiszen a Dolphinsnak szurkolsz - vegyük kicsit alaposabban szemügyre Sanchezt. Erős kar, pontos passzoló, karizmatikus, vezéregyéniség. A USC-n volt alkalma hozzászokni a médiához, a hypehoz, tud nyilatkozni. Szükség is van erre, hiszen a new yorkiak olyan szinten szerettek bele, mint legutóbb... nos legutóbb tavaly, Favre-ba. Sanchez pro-style támadó rendszerben játszott, ami újabb előny. Engem ettől függetlenül aggaszt az a tény, hogy mindössze 16 mérkőzésen kezdett az egyetemen. Ha megtekintjük, hogy mire jutottak az olyan irányítók az NFL-ben akik körülbelül ennyi mérkőzésen kezdtek az egyetemen, nos nem sok optimizmusra találunk okot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Sanchez bust lesz, távol álljon tőlem. De ne legyünk meglepődve ha nehezebb lesz neki a váltás, mint azt sokan várják. A Jets minden bizonnyal nem véletlenül áldozta be a fél draftját Sanchezért, de ez is tovább növeli a fiatal irányító vállaira gyakorolt nyomást. Mindenesetre, a Jets- erős futójátéka, és védelme nagy segítségére lesz.
Ha már említettem a futójátékot, mindjárt át is ugorhatunk a draft második napjára, amikor a Jets megint csak nem habozott, és feltradelt a 3/1-re, hogy behúzza Shonn Greene-t az Iowa 227 fontos erőfutóját. Az ok egyszerű, Thomas Jones öregszik is, és elégedetlenkedik is, ily módon a Jets bebiztosította a futó posztot. Greene nem a leggyorsabb, és nem is az elkapásairól lesz híres, de képes arra, hogy folyamatosan középen leszegett fejjel hozza a nehéz 4-5 yardokat, ezzel fárasztva az ellenfelek védelmeit.
Hogy teljessé tegyük a kört tegyünk említést még a 6. körben választott OG-ről, a Nebraskáról érkező Matt Slausonról. Nem a leggyorsabb játékos, de nagyon erős, kemény. Érdekesség, hogy a mostani támadófal edzője toborozta annak idején az egyetemre. Kicsi a világ...

Csanádi Alexander (briareos)