Draft elemzés - AFC North

 

Cincinnati Bengals

 

Legjobb választás: Andre Smith az első körben. A Bengals fala tavaly tragikus teljesítményt nyújtott, főleg Willie Anderson távozása után; passz- és futójátékban egyaránt ráfér a javulás a Cincy OL-re. Smith szeptember és december között az egyetemi bajnokság legjobb OT-je volt, ha valaki karácsony környéken kijelentette volna, hogy áprilisban a hatodik helyen elérhető, azt nem sokan hitték volna. Ha nem lesznek magatartásbéli gondjai, és vigyáz a súlyára, futásblokkolásban még NFL szinten is különösen domináns játékos válhat belőle.

 

Legkockázatosabb választás: Michael Johnson. A Georgia Tech hatalmas termetű DE-je fizikálisan bárkivel felveszi a versenyt, és a Julius Peppershez hasonló adottságokkal rendelkező játékos egy egész franchise meghatározó alapköve lehet. Ritkán képes azonban egy egész meccsen át ugyanazzal az intenzitással játszani, a pályán is sokat “lustálkodik”, tehát biztos vagyok benne, hogy első évében még nem fog bírni meccsenként 60-80 snapet. Idén 3rd down pass rusherként is nagy segítség lehet, és ha az edzői stáb megneveli, és Johnson megszokja az NFL légkörét, akár domináns pass rusher is válhat belőle.

 

Legjobb húzás a második napról: Kevin Huber. Az idei bajnokság két kiváló puntere közül az egyikre lecsapott az ötödik körben a Bengals, ezt remekül is tették. Kyle Larson tavaly a liga leggyengébb rúgói közé tartozott, egy jó/kiváló punter leigazolása viszont minden egyes labdacserénél 5-10 yardot számíthat. Larson tavaly meccsenként átlagosan ötször rúghatott labdába, így Hubernek is bőven lesz dolga az idén.

 

Legnagyobb hiányosság a draft után: kevés játékos érkezett a védelembe, különösen a LB/secondary pozíciók mélységét lehetett volna növelni, mindössze egy linebackert és cornert választott a csapat, az egyik égető poszt safety pedig egyáltalán nem érkezett a draft keretében. Igaz, ez utóbbi hiányosságot UDFA játékosok szerződtetésével próbálták orvosolni, kérdéses azonban, hogy ezek a secondary játékosok mekkora szerephez juthatnak majd. Az első 3-4 körben célszerűbb lett volna ezt a védőegységet is jobban megerősíteni.

 

Értékelés: a Cincinnati remek draftot zárt, kiváló embereket sikerült húzniuk, hisz Smith, Maualuga és Michael Johnson is első körös tehetségnek számított a draft előtt sok szakíró listáján. Az egyetlen gond csupán az lehet, hogy Smith és Johnson is igazi szélsőséges, úgynevezett “boom or bust” típusú választásnak tűnnek, azaz ha beválnak, sokszoros Pro Bowler lehet belőlük, viszont kudarc esetén hamar eltűnhetnek a süllyesztőben. Coffman és Luigs apróbb termetű játékosok, akik tehetségesek, ám gondjuk lehet a fizikális Steelers és Ravens védelmek ellen, míg Huber és Vakapuna kevésbé látványos szerepkörbe érkeztek, de szinten jó választásnak tűnnek. Bernard Scott személyében egy igazi rosszfiút válaszottak - nagy kérdés ő meddig bírja a csapatnál, míg Trent, McDonald és Brown valószínű, hogy a practice squadnál nem fog feljebb jutni.

 

Érdemjegy: A-

 

 

 

Baltimore Ravens

 

Legjobb választás: Michael Oher a 23. helyen. Willie Anderson nem nyújtott rossz teljesítményt tavaly, ám valószínű hogy a 2009-es szezonja lesz az utolsó a ligában. Oher személyében egy TOP 10 környékére várt játékost igazoltak a Hollók, ezzel pedig bebetonozták a Jonathan Ogden utáni korszak franchise támadófal két szélső alapkövét  Jared Gaither és Oher személyében méltó utódaivá válhatnak a tizenegyszeres Pro Bowler falembernek.

 

Legkockázatosabb választás: Lardarius Webb. A Nicholls State játékosa az egész draft egyik leggyorsabb DB-jének számít, és kiváló returner is egyben (gondoljunk csak Yamon Figursre), ám apróbb termete és a kevésbé erős egyetemi ligaellenfelek miatt kérdéses, hogy a profi szinten mire lesz képes. A kis egyetemekről érkező játékosok közt gyakori a csiszolatlan gyémánt (elég a tavalyi elsőkörös választásra, Dominique Rodgers-Cromartie-ra gondolni), ugyanakkor a CB poszt az a szerepkör, ahol a legnehezebb évről évre kiváló szinten játszani és megmaradni.

 

Legjobb húzás a második napról: Jason Phillips az ötödik körben. A TCU védelme az egyetemi bajnokság második legjobb alakulata volt, és a védelem egyik kulcsjátékosa volt. Igazi tacklehalmozónak számított már az egyetemen is, és több scout is kiemelte remek ösztöneit - a híresen jó linebackerképzőnek számító Ravens pedig az ilyen játékosokat kedveli különösen. Bár Tavares Gooden személyében már van egy másik jelölt a Ray Lewis melletti ILB posztra, valószínű, hogy már Phillips is lehetőséget kap az idén, de neki 1-2 év múlva kell majd nagyobb szerepet vállalnia.

 

Legnagyobb hiányosság a draft után: a WR poszt elhanyagolása a drafton. Már a játékosbörze előtt ez a poszt volt a Ravens gyengéje, és sokan várták egy elsőnapos WR érkezését. Végül a Ravens kissé meglepő módon egyáltalán nem húzott WR-t, és sem Braylon Edwardsot, sem Anquan Boldint nem szerezte be, így jövőre is a Derrick Mason-Mark Clayton-Demetrius Williams trióval vágnak neki az évnek - kérdés mire lesz elég ez a hármas, amelyre ránézésre a liga egyik leggyengébb kezdő receivertriója.

 

Értékelés: a Baltimore szokásához híven ezúttal is elsősorban a támadófalat és hírhedt védelmét erősítette, a skillpozíciók rovására: Michael Oher az első kör egyik stealje volt, míg Paul Kruger és Phillips egy-két éven belül kiváló játékosok lehetnek a Ravens védelem sokadik generációjában. Webb a lyukas CB posztra érkezett, míg Davon Drew és Cedric Peerman a támadójáték sokszínűségéhez tehetnek hozzá valamint. A legégetőbb problémának továbbra is a WR poszt kérdése tűnik (ezért sem adhatunk A érdemjegyet a csapatnak), de ezt leszámítva a Ravens legalább olyan erős és mély csapattal vág neki az idei évnek, mint tavaly.

 

Érdemjegy: B+

 

 

Cleveland Browns

 

Legjobb választás: Brian Robiskie a második kör elején. Az Ohio State receivere egy rendkívül jó WR, talán az összes elkapó közül ő a legkomplettebb és legkiegyensúlyozottab játékos. Nem tartozik a legmagasabb vagy legjobban ugró játékosok közé, de a 191 centis elkapónak nem lesz gondja a magas labdákkal. Messze nem tartozik a leggyorsabb receiverek közé sem, viszont a pályán gyorsabban játszik, mint azt mért sebessége mutatná. Könnyen szakad el őrzőitől, veszélyes a red zone-ban, remek kezei vannak és talán a legjobban futja az receiverutakat az összes WR-jelölt közül - egy gyengébb évben ő is az első körben kelt volna el, mint egykori csapattársai, Ted Ginn Jr és Anthony Gonzalez. Alex Mack és Veikune sem volt rossz választás, de a legjobb picknek mégis Robiskiet tartom, aki nagyon hamar elsőszámú WR-ré is kinőheti magát.

 

Legkockázatosabb választás: Don Carey. Bár az apró termetű Maiavá-val kapcsolatban is vannak fenntartásaim, ezúttal is egy apróbb iskolából érkező CB mellett teszem le végső voksomat. Michael Johnson. Ugyan a Norfolk State egyetemén négy éven át kezdőként játszott, és fizikális adottságaival sincsenek gondok, ráadásul rendkívül intelligens játékos (a Yale egyetem is elfogadta jelentkezését, ám Carey a költségek miatt végül nem volt képes az ajánlatot elfogadni), de a másodosztály egyik gyengébb konferenciájában játszó cornernek szintén sokat kell tanulnia.

 

Legjobb húzás a második napról: senki/Coye Francies. Itt már kicsit bajban vagyok, ugyanis az a Browns későbbi körökben draftolt játékoai közül senki sem tetszik igazán. Az apró termetű Maiava a USC-ben kiváló játékosok mellett játszott, ritkán tesztelték őt igazán az ellenséges védelme. Az is kérdéses, hogy egy 3-4-es rendszerben mennyire lesz képes hatékony játékossá válni. Careyt már említettem, és Francies is hasonló kategória, habár ő azért játszott komolyabb játékerőt képviselő csapatok ellen (Boise State, Fresno State, Nevada), és nem sokan gondolták, hogy egészen a hatodik körig csúszik. James Davis nem egy rossz futó, és arra alkalmas lehet, hogy néhány cipelésével leheletnyi szusszanásra időt adjon kamal Lewisnak, de kezdőfutó sosem lesz belőle profi szinten.

 

Legnagyobb hiányosság a draft után: a linebackersor és a futóposzt megerősítése túl későn, és csupán részlegesen történt még, és jómagam a draftolt játékosokkal kapcsolatban is szkeptikus vagyok. Véleményem szerint már Veikune húzása is korai volt a második körben, de a már említett Maiava választást is reachnek tartom, Davis pedig nem lesz képes 25-30 cipelésre meccsenként, ha Lewis megsérül, vagy idén is három yardos cipelési átlaggal fut. Az is tény persze, hogy a Brownst az idei drafton nagyon nehéz lett volna teljesen rendberakni, de a négy első napos választásból úgy érzem luxus volt kettőt WR-re “elpazarolni” és jómagam még Mack helyett is más pozícióra választottam volna.

 

Értékelés: a Cleveland draftját különösen nehéz értékelni, pláne azért, mert egyik-másik játékosukkal szemben igencsak pesszimista vagyok. Ha azonban a needeket nézzük, a Cleveland a legtöbb lyukas pozíciót sikeresen toldozgatta-foldozgatta, és a többszöri letrade manőverének végrehajtása az idei drafton nagy dicséretet érdemel. Az első napon választott játékosok közül Mack, Robiskie és Veikune jövőre valószínűleg kezdő poszton léphet pályára, és ha ez a trió jó teljesítményt nyújt, már az fel fogja a javítani a kicsivel lejjebb látható osztályzatot, ha pedig a második napos választások valamelyike is beválik, akár a legjobb érdemjeggyel is illethetjük majd ezt a Browns-draftot néhány év múlva.

 

Érdemjegy: B-

 

 

Pittsburgh Steelers

 

Legjobb választás: Kraig Urbik a harmadik kör elején. A Pittsburgh legnagyobb hiányposztjára, a támadófalba választott egy technikás, ugyanakkor fizikálisan erős guardot, ráadásul a harmadik kör elején sikerült elvinni a Wisconsin játékosát. Ugyan az idei évfolyam nem volt túlságosan erős a guard pozíciót tekintve, de Urbik nagyon hamar, akár már az első naptól fogva kezdő lehet a profik között is, és jelenléte komoly versenyhelyzetet fog teremteni a többi OG és OT számára is. Az elsőkörös Hood, Frank Summers vagy a hetedik körös AQ Shipley sem volt rossz húzás, de értékét és az elvitt pozíciót tekintve Urbik volt az Acélosok legjobb választása.

 

Legkockázatosabb választás: Joe Burnett. Semmi bajom a cornerekkel, komolyan! De egy újabb apró iskolából érkező CB, ráadásul Burnett az apróbb méretű játékosok közé tartozik ezen a poszton. Tény, hogy nem csak a méret a lényeg, de az ötödik kör végén válaszott Burnettnél voltak még jóval magasabban jegyzett játékosok is ezen poszton (például a rivális Clevelandhez kerülő Francies, Mike Mickens vagy Ellis Lankster.) Az is eléggé meglepő, hogy a Steelers egy második cornert választott ezen a helyen, és nem a támadófal további erősítését tűzte ki elsődleges célul - a második OL emberre egészen az utolsó körig vártak, és a drafton csak Urbiket és Shipleyt választották végül.

 

Legjobb húzás a második napról: Frank Summers. A találó “The Tank” becenévre hallgató Summers felépítése (5’9, 241 font) nagyon hasonlít egy korábbi Steelers-futóéra, bizonyos Mr. Jerome Bettisére. A tömörgyönyör UNLV játékos valószínű, hogy nem fog ennyire kiváló pályát befutni, inkább FB-ként és rövidyardos futásoknál számíthatnak rá, ám ahol Willie Parker és Rashard Mendenhall 1 yardról nem tudja begyömöszölni a labdát, ott Summers képes lehet erre. Ez pedig akármennyire is apró dolognak tűnik, de az AFC Northban meccseket eldöntő tényező lehet, hogy egy csapat képes-e egy a 3rd&short szituációit értékesíteni.

 

Legnagyobb hiányosság a draft után: a támadófalat nem erősítette meg kellőképpen a Steelers. Ahogy már említettem, mindössze egy 3. és egy 7. körös picket áldoztak erre, ráadásul kérdéses, hogy Shipley valaha is kezdő center lehet ebben a csapatban. Már az elsőkörös Evander Hood-választás apróbb luxusnak tűnt, mikor még a TOP 4 OT-t és Alex Macket leszámítva minden falember bent volt, többek közt például Max Unger is. A második nap is húzott néhány meglepőt a Steelers: a harmadik körben nyugodtan választhattak volna még egy falembert, senki nem rótta  volna meg őket érte.

 

Értékelés: a Steelers a legtöbb poszton sikeresen pótolta a más játékosok távozásából keletkező lyukakat, ám főképp a jövőt szem előtt tartva backup posztokra draftoltak, talán csak Urbik lesz olyan kezdő, aki a snapek nagy részét a pályán tölti majd az idén. Mike Wallace korai választásnak és reachnek tűnik számomra, és két CB-t sem lett volna kötelező draftolniuk. Ráadásul sok “project” játékost húztak, akik nem tartoznak a rögtön bevethető, NFL-kész emberek közé, hanem 1-2 évet dolgozni kell velük: még Hood is ebbe a kategóriába tartozik, hisz a 3-4 DE és a NT szerepkört is tanulnia kell. Wallace, Burnett és Rashon Harris is inkább két év múlva küzdhet majd kezdő posztért - bár tehetséges játékosokról van szó, úgy érzem tehát, hogy a Steelers kicsit túlságosan előre tekintve választott az idei drafton.

 

Érdemjegy: B-

 

 

 

Írta: Lang Péter (Igor)