Draft elemzések - AFC West

Már a tavalyi szezonban is nagyon sokan legyintettek erre a csoportra. A 2 nagyon gyenge csapat és 2 közepesen gyenge által alkotott kvartettre, amelyből még 50%-os mérleggel is playoffba lehetett jutni. Ez a megítélés a draft után sem változott, hiába történt „két és fél” edző váltás a 4 csapatnál. Hogy miért röhög most mindenki a nyugatiakon? Most erre próbálunk választ adni.

Denver Broncos.

A legnagyobb vihart kavart változás talán a vadlovaknál történt az eddigi offseasonban, mivel itt a 13 éve regnáló Mike Shanahant cserélték le az edzői székből egy 8-8-as szezon után azért, hogy utat engedjenek a fiatalságnak Josh McDaniels személyében, aki rövid ideje alatt összeveszett a csapat legértékesebb játékosával, Jay Cutlerrel, ami kenyértörésig fajult és a fiatal QB elcserélésével zárult. Ezzel a cserével viszont sok draftjogot szerzett a csapat, amivel megpróbálhatta az edzői gárda rendbe szedni a 2008-ban szánalmas védelmet. Jött is aztán az első meglepetés, amikor JMD 1/12-es választással nem egy védőt választott, hanem a Georgia running backjét, Knowshon Morenot. Érdekes elgondolás, de ha jobban utána gondolunk, akkor megtalálhatjuk benne a rációt. Jay Cutler elment, így nincs az offensenek igazi vezére, csak két közepes irányító (Kyle Orton és Chris Simms), ezért dönthetett úgy McDaniels, hogy egy franchise RB lehet az, aki a legnagyobb segítséget adhat a csapatnak. Moreno fantasztikusan produktív és talán az egész idei class legkomplexebb futója. Bár csak 2 év tapasztalata van egyetemi szinten, de abban a két évben végig kezdő volt a college football legerősebb divíziójában a SEC-ben, ahol a sebesség és az erő a legközelebb áll az NFL-hez. Ez a döntés azt is jelezheti, hogy az új edző végleg le akar számolni azzal a hagyománnyal, ami a Shanny érában alakult ki, hogy Denverben szinte mindig több gyengébb képességű futó játszik, akik a fantasztikus fal segítségével és a zone blockingnak köszönhetően mégis nagyon jól tudnak teljesíteni. Terrell Davis óta Moreno lehet a Broncos első franchise RB-je, ami azért is érdekes, mert TD is éppen a Georgia egyetemről érkezett az NFL-be, igaz, ő messze nem volt első körös reménység. A Broncos fanok még szinte fel sem ocsúdtak a kábulatból, amikor jött a következő sokk, hogy nem egy kifejezetten 3-4-es védelembe való front seven ember érkezett, hanem Robert Ayers, a Tennessee defensive endje, akit a draft előtt minden szakértő az elsőszámú 4-3-as DE prospectnek tartott, aki abba a rendszerbe passzol. Nos, a DC, Mike Nolan viszont azt látta benne, hogy egy borzasztóan sokoldalú játékos, aki igazi sztár lehet az átalakuló Broncos védelemben, főleg abban a hibrid sémában, amit idén játszani szeretnének. Iszonyatosan erős, robbanékony és megfelelően gyors játékosról van szó, aki végzős évében azért nem tudott nagyott durrantani, mivel csapata a Volunteers elképesztően rossz volt. Az ellenfelek hamar megszerezték ellenük a vezetést, így Ayersnek nem volt lehetősége megmutatni, hogy pass rushban mit tud, mert állandóan futottak ellenük. Ebben viszont kiemelkedően jó volt, és ha már a szezonban nem ment, az egyéni felmérőkön tanúbizonyságát tette annak, hogy az irányítók siettetésében is megfelelőt tud nyújtani, tehát akár 3-4-es védelemben is megállhatja a helyét. Ráadásul munkamorálja kiemelkedő, ami nagyon fontos szempont volt McDanielsnek az idei draft board összeállításánál. A második kör ötödik pickjéhez érve ismét furcsa döntésre szánta el magát a denveri managment. Felajánlották a Seattlenek, a jövő évi első körös választásukat, akik el is fogadták azt, azzal a feltétellel, hogy az a Broncos saját jogú pickje legyen, mivel abban reménykednek, hogy rosszabbul szerepel majd a Broncos, mint a Chicago, akiknek a 2010-es első körös cetlije, már Denverbe került a Jay Cutler trade keretében. Így aztán a 2. kör 5. helyén is a Broncos választhatott és itt döntöttek első látásra talán a legjobban, mivel a Wake Forest fantasztikus CB-jének, Alphonso Smithnek a játékjogát foglalták le. Smith zseniális játékos. Igazi playmaker a secodaryben, rengeteg turnovert csinál, ami tavaly a legnagyobb gondja volt a Broncosnak. Futás ellen is hatékony és igazi vezéregyéniség, akinek a játékintelligenciája kimagasló és igazi csapatember. Champ Bailey mellett már 2009-ben kezdő lehet Dre Bly távozása után. Bár magassága nem éppen a legmegfelelőbb, de ezt más tulajdonságaival nagyszerűen tudja feledtetni. Óriási húzás lehet, még ha úgy is tűnik, hogy kicsit sokat áldozott érte a Broncos. Még volt egy választása ebben a körben McDanielsnek, amivel a Texas Tech safetyét, Darcel McBath-et húzta ki. A legtöbb szakértő nagyon sokra tartja McBath-et, de kevesen várták őt a második körbe. Ő is beleillik JMD idei filozófiájába. Igazi csapatjátékos, akiben megvannak a vezéri képességek, de a megfelelő alázat is. Produktív free safety, aki sok interceptiont jegyzett karrierje során, és még sokat fejlődhet, főleg, ha az eddig is kiváló pass elleni védekezése mellé, még ellesi a futásmegállítás fortélyait Brian Dawkinstól. Miután mindenki elkönyvelte, hogy a Broncos 4 játékost választott ki az első napon, a fiatal HC húzott egy nagyon meglepőt. Az első nap utolsó választásáért és egy negyedik körös pickért adtak egy 3. és 4. körös cetlit a Steelersnek. Még ez is érthető lenne egy olyan védőínségben szenvedő csapatnál, mint a Broncos, de ezután jött a hidegzuhany egy olyan játékos személyében, akit senki sem várt. Név szerint a North Carolina egyetem tight endjéről, Richard Quinnről van szó. Quinn fantasztikus testi adottságokkal rendelkezik, de tökéletesen egysíkú játékos, aki egész NCAA karrierje alatt csak a blokkolással foglalkozott. Ennek megfelelően ebben zseniális, de pályafutása során összesen 12 elkapása van… Passzjátékbéli hiányosságai nem predesztinálták arra, hogy ő 2. körös pick legyen, ráadásul a Broncos rendelkezik a liga talán legjobb TE párosával Daniel Graham és Tony Scheffler személyében. Hogy mit szeretne Quinn-nel kezdeni McDaniels, az még a legtöbb ember számára nagyon homályos, de az biztos, hogy amikor ezt a picket meglátták, rengeteg denveri sírta vissza Shanahant és az ő néha komédiába illő draftjait…

A tradek ellenére a második napnak is jó sok cetlivel vágott neki a Broncos. Igaz a Quinn trade miatt legelőször csak a 4. kör 14. helyén választottak. Ekkor ismét a secondaryt erősítették, a Notre Dame strong safetyjével, David Brutonnal. Róla azt érdemes tudni, hogy nagyon atletikus és jól védekezik futás ellen, valamit a special teamben is remek teljesítményt tud nyújtani. Kicsit talán az róható fel az ő húzásával kapcsolatban, hogy így már legalább 8an küzdenek majd a training campen a két kezdő safety helyéért… Bruton igazából jövőre lehet igazán jó játékos. A 4. körben a Steelers helyén húzhattak újra McDanielsszék, amikor az Iowa guardjának, Seth Olsennek foglalták le a játékjogát. Ez a húzás is igen meglepő, mivel az offesive fal, a Broncos legjobb csapategysége. Alighanem Olsennel, már az öregedő és szabadügynökké váló Ben Hamilton pótlását szeretnék majd megoldani. Olsen sem rossz játékos, de még semmiképpen sem érett arra, hogy NFL szinten kezdő legyen, így idén valószínűleg csak a kispadot fogja koptatni és próbálja majd ellesni a zone blocking fogásait Hamiltontól és a szintén ex-Iowa-s Wiegmanntól.  Nem kellett sokat várni a következő denveri választásra. Az 5. kör 5. pickjéért ismét feltradeltek a coloradoiak, de meglepő módon ismét csak nem egy bennmaradó reményteljes védőért, hanem Kenny McKinleyért, a South Carolina WR-ért. McKinley igazi stealnek számíthat majd, 1-2 éven belül, ha a benne rejlő lehetőségeket nézzük. Annak ellenére, hogy egy borzasztóan gyenge irányítók mellett játszott, egy fura rendszerben, mégis produktív tudott lenni és bebizonyította, hogy igazi playmaker. Testi adottságai miatt leginkább slot WR-ként viheti majd sokra az NFL-ben. JMD feltehetőleg olyan szerepet szán majd neki, mint New Englandben Wes Welkernek. Ezek a szép dolgok persze nem mentik fel a bírálat alól, hogy az ementáli védelembe megint nem választott senkit, ráadásul a draft hátralévő részében ez már nem is változott. 6/1-re a Fresno State QB-je, Tom Brandstater érkezett. Komoly munkát igénylő játékos, akiben meg van a lehetőség, főleg a fizikai paramétereiben, hogy akár jó NFL QB is lehessen, de egyelőre még csak egy tucat QB, akire sokan azt mondták a Broncos szurkolók közül, hogy csak azért választotta ki McDaniels, mivel úgy kezdődik a neve, hogy „Tom Bra…”. Persze ennél biztos többet látott benne az edzői gárda, de feltraddel együtt sokakban csak idegbajt erősítette a választása. A megmaradt hetedik körös pickel végre legalább tényleg egy hiányposztra igazolt a Broncos, Blake Schlueter személyében. A TCU centere tehetséges játékos, bár fizikailag még sokat kell fejlődnie az NFL szinthez, de Wiegmann mögött kikupálódhat, és 1-2 év múlva akár a kezdőcsapatban is találhatja magát.

Összességében nagyon érdekes a Broncos draftja. Szinte mindenki arra számított, hogy a rettenetes védelmet fogja majd újjáépíteni JMD és Mike Nolan, de e helyett, csak pár vélhetően hamar kulcsemberré váló védőt igazoltak és megpróbálták megteremteni a poszt-Cutler éra új offensének alapjait. Voltak nagyon jó és nagyon rossz húzások, így tehát nem lehetnek maradéktalanul elégedettek a szurkolók Mile High Cityben, de olyan szintű elkeseredésre sincs ok, mint ami néhány sajtóorgánumban megjelent a draft után illetve különféle denveri szurkolói oldalakon.

Összetett értékelés: B-

Legjobb választás: Alphonso Smith, CB, Wake Forest (2.kör, 5.hely)
Legrizikósabb választás: Robert Ayers, DE, Tennessee (1.kör, 18. hely)
Legmegkérdőjelezhetőbb választás: Richard Quinn, TE, North Carolina (2.kör, 32. hely)

Kansas City Chiefs

Új edző, új felfogás, új hülyeségek. Talán így lehetne összefoglalni a Chiefs drafthoz vezető útját és játékosbörzéjét. A tudatos építkezés legminimálisabb jelét is nehéz észrevenni az vadiúj HC (Todd Haley) és a tapasztalt sikeres, de KC-ben most debütáló GM, Scott Pioli első, pár hónapos közös munkájában. Persze draft stratégiájukat alapvetően meghatározta, hogy egy trade keretében, véleményük szerint franchise irányítóra sikerült szert tenniük, Matt Cassell személyében, így nem kellett azon gondolkodni, hogy melyik rookie QB-t vegyék ki 1/3-ra. Nem csak erről nem gondolkodtak, hanem úgy enbloc elfelejtettek gondolkodni, amikor vélhetően Glenn Dorsey rinyálására hallgatva, egykori csapattársának, Tyson Jacksonnak a játékjogát foglalták le a harmadik helyen. Persze nem kérdőjelezhetjük meg, hogy Jackson jóféle 3-4-es defensive end, de hihetetlenül hamar kelt el képességeihez és a lehetőségekhez képest. Addig még nem lehetne belekötni a választásba, hogy a 3-4-re váltó csapatnak szüksége van egy domináns DE-re, de talán a legkevésbé meghatározó eleme ez a poszt egy 3 DL-es front sevennek. Sokkal fontosabb lett volna egy nose tackle szerzése, mivel erre alkalmas játékos egy sincs a Chiefs rosterén. Ugyan azt hangoztatják, hogy majd Tank Tyler fog középen játszani, de egyelőre úgy tűnik, hogy az ő fizikai adottságai nem elegendőek arra, hogy középen összeroppantsa az ellenfél falát. Így viszont hiába dolgozik majd mellette a két összeszokott ex-LSU DE, sok mindenre nem fognak menni. Úgy meg aztán főleg nem, hogy az LB sor átalakítására sem fordítottak figyelmet. Ugyan érkezett a két veterán, Mike Vrabel és Zach Thomas, akik bár hatalmas játékosok voltak a múltban, már nem alkalmasak egy védelem egész évben való vezetésére a koruk miatt. Így aztán amikor benn volt még Aaron Curry és BJ Raji, 2 tökéletesen 3-4 kompatibilis, Jacksonnál sokkal jobb játékos, ők mégis hallgattak Dorsey szavára és leigazolták a barátját. Ez az öltözői hangulatnak biztos jót tesz majd, de védelem teljesítményének vajon?

A Vrabel-Cassell tradenek köszönhetően, nem is választhatott többet az első napon a Chiefs, hogy esetleg kijavítsa a jelenleg kapitális hibának tűnő húzást. Válaszhatott viszont a 3. kör legelején. És ekkor robbant a hülyeség bombája. Nem szegény Alex Magee-t akarom kritizálni, de tökéletes értelmetlenség volt a kiválasztása. A Purdue DT-je természetesen ismét csak egy defensive end a 3 falemberes védelemben. Fizikailag ő sem alkalmas az NT posztra és vele együtt már legalább 6 DE sorakozik a rosteren. Csak gratulálni tudunk Scott Piolinak a csodás meglátáshoz, amivel megtalálta az új hibrid védelmet, amiben csak DE-k szerepelnek… A 4. körben úgy tűnik, hogy Piolit nagyon messzire zavarták a draft cetliktől, mert egy viszonylag értelmes húzás következett, Donald Washington személyében. Az Ohio State CB-je, Malcolm Jenkins árnyékában nem sok figyelmet kapott, pedig nem rossz játékos. Nem is kiemelkedően sokoldalú, de 1-2 éven belül simán kezdő lehet. Sőt a nagyon gyenge Kansas City CB sort tekintve, akár már idén is. Futás ellen még sokat kell fejlődnie, de az eddigiek közül maximálisan a legjobb húzás volt ő a Chiefstől. 5. körben ismét érdekes ember érkezett, Colin Brown, a Missouri OT-je, személyében. Érdekes, mert egy jó csapatban játszott, és hihetetlen fizikai adottságokkal rendelkezik (2 méter és 150 kiló), de a legtöbb prospect elemző simán szabadügynöknek várta. Ennek megfelelően túl sok mindent nem tudunk róla, de az egyébként gyenge Chiefs falban cserének valószínűleg jó lesz. 6. körben is meglepő választás következett. Quinten Lawrence, a McNeese State elkapója igazi Small School prospect. Nagy lehetőségek vannak benne, jó mélységi célpont lehet, viszont hatalmas munkát kell belefektetni abba, hogy felvegye az NFL ritmusát. Erre már idén is szüksége lehet a főnököknek, hogyha megnézzük, hogy milyen WR-ek szerepelnek a rosteren Dwayne Bowe-on kívül…Kockázatos választás tehát Lawrence, de bejöhet.. A 7. körben, három lehetősége is volt a Chiefsnek. Elsőre ismét csak egy másodosztályú játékos érkezett. Javarris Williams, a Tennessee State running backje. Ő is tekinthető akár sleepernek, de nagy kérdés, hogy mennyi lehetőséget kaphat majd, Larry Johnson és Jamal Charles mögött. Fizikalitása miatt leginkább 3rd down backnek lehet alkalmas az NFL-ben, de LJ mellett erre igazából nem volt szüksége Haleyéknek. A másik lehetősége, hogy esetleg full back válik belőle a profik között. Itt talán több esélye van arra, hogy felkerüljön az 53-as rosterre. Az utolsó körben a második KC választás az ohioi Miami egyete elkapójára, Jake O’Connellre esett. Méretei alapján még tight endnek is beillene, és valószínűleg az is lesz belőle Tony Gonzalez távozása után. Atletikus, és jó az elkapásokban. WR-nek viszont lassú, így marad neki az átképzés. Ha ez sikerül, akkor még nagy húzás is lehet. A piros-fehérek utoljára Ryan Succopot, a South Carolina kickerjét vették ki. Kickerként és punterként is funkcionált az egyetemen. Egyiknek sem volt igazán kiemelkedő, meglátjuk mi lesz belőle profiként. Az biztos, hogy évek óta gondok vannak Missouriban a rúgójátékkal

Összefoglalva a draft eleje a Chiefs részéről egy Monty Phyton rész értelmetlenségével vetekedett. Jó játékosok, akikre igazán nem volt szükség. Fel lehetne ezt róni Haleynek, mint kezdő HC-nak, de egy olyan rutinos GM-mel, mint Pioli nagyon furán hat. Talán ő is elkényelmesedett a sokéves Bill Belichik melletti munkában. A hátsó körökben már húztak pár jót, de itt is felemás lehet a szurkolók érzése. Vagy nagyon bejönnek a választott játékosok, vagy nagyon gyorsan kihullanak az NFL világából. Rengeteg megoldatlan kérdés maradt a draft után is a Chiefsben, ami nem sok jót jelent a 2009-es szezonra. Maximum egy újabb top 5-ös draft picket. Bár ha azt is így használják fel, akkor az Arrowhead Stadium vehemens közönsége már nem valószínű, hogy tolerálni fogja.

Összetett értékelés: C-

Legjöbb választás: Donald Washington, CB, Ohio State (4. kör, 2. hely)
Legrizikósabb választás: Colin Brown, OT, Missouri (5.kör, 3.hely)
Legmegkérdőjelezhetőbb választás: Tyson Jackson, DE, LSU (1.kör, 3.hely)

Oakland Raiders

Évek óta mindig jókat lehet derülni az Oakland draftjain. Idén sem volt ez másképpen és gyaníthatóan így lesz ez egészen addig, amíg a feketék veterán despotája, Al Davis nem gondolja úgy, hogy sokkal jobb lenne az öböl partján lányokkal körülvéve, koktélokat szürcsölgetve, a telefontól nagyon távol, TV-n nézni a draftot. Egyetlen szerencséje talán az oaklandi szurkolóknak, hogy a tulajt már nem igazán érdekli a második nap, így akkor már a szakemberek is dolgozhatnak. Szóval idén is mindenki érdeklődve figyelte, hogy melyik workout warrior nevét fogja majd kimondani Roger Goodell az első kör 8. pickjénél. A választás ezúttal a combine leggyorsabbjára, Darrius Heyward-Bey-re esett. A Maryland elkapója igazi speedster, szinte tökéletes mélységi célpont, de egyelőre semmi más. Tény, hogy szükség volt WR-re az első körökben a Raidersnél és ebbe az is belefér, hogy az első körben húznak elkapót, de DHB-nél, szinte az összes első körös WR prospect komplexebb játékos, és sokkal inkább megérte volna a top 10-es picket. Gondolhatunk itt első sorban Michael Crabtreere vagy Jeremy Maclinre, de jelenlegi értékét tekintve talán még Percy Harvin és Hakeem Nicks is értelmesebb választás lett volna a fosztogatóknak. Persze szegény Tom Cable nem volt döntési helyzetben. Márpedig ha „Good Ol’ Al’ azt mondja, hogy DHB, akkor ő lesz. Vitának helye nincs. Pedig a tavaly is még csak néha-néha felvillanó JaMarcus Russellnek éppen egy megbízható posession WR-re lett volna szüksége. Igaz, hogy deep threat sem árt, de ez akkor is a draft talán legnagyobb reach választása volt. Legalább is, mindenki így gondolta addig, amíg nem érkezett el az idő, hogy a második körben is szólítsák a Raiderst. Lehetőség volt ekkor még bőven, hiszen több a megoldatlan kérdés a csapatban, mint a megoldott, így nehéz lett volna nagyon rosszat húzni. Al bácsinak mégis sikerült. Kiválasztotta Mike Mitchell-t, az Ohio Bobcats safetyét. Szerintem ekkor a másik harmincegy csapatnál kitört a káosz a „war roomban”. A szakértők egyik fele a hasát fogva röhögött, a másik pedig, elkezdte keresgélni, hogy ki is ez a Mike Mitchell. Sokat kellett keresni, mivel szinte minden klubnál a „7. körös, esetleg free agent” címszó alatt szerepelt a noteszekben. Ezzel ellentétben Davis láthatott róla egy jó kis videót, a youtube-on, amiből kiderült, hogy a fent nevezett játékos igen szép nagyokat tud ütközni és emellé még igen gyors is, ráadásul a felmérőkön is nagyon szépen teljesített. Ez aztán el is homályosította a vén tulaj tudatát annyira, hogy ne vegye észre, hogy még a 2. körben tart a draft és nem az 5.-ben. Michell valóban kiemelkedően atletikus, gyors és nagyot tud ütni, de ezen kívül szinte semmi mást nem tud felmutatni egyetemi karrierje során. Igen nagy kérdés, hogy ezek a tulajdonságok mire lesznek elegek Brandon Marshall, Dwayne Bowe vagy éppen Vincent Jackson ellen, akik egy csöppet magasabb szintet képviselnek, mint a Mid-American Conference elkapói, akik ellen eddig osztogatta a big hitjeit Mitchell. Ráadásul ez volt az utolsó választásuk az oaklandieknek az első napon, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a nap is hamisítatlan Al Davises „ámokjárókeretezésbe” torkollott.

A második napra már nem hozták magukkal a Raiders képviselői Al Davist, vagy legalább is nem engedték, hogy egyedül hozogassa a játékosokat, így ez a nap már kicsit értelmesebbre sikeredett, bár itt is rettenetes blődséget követtek el néha Cable-ék. A 3. körben Matt Shaugnessy-t választották, a Wisconsin defensive endjét. Ezt a választást is bátran nevezhetjük reachnek. Jó felépítésű játékos az ex-Badger, de hiányzik belőle az atletikusság és nem erőssége a pass rush, ami a Raiders védelem egyik legnagyobb hiányossága volt tavaly. Futás ellen hatékony, de nagyon egysíkú. Nem jó választás, leginkább azért mert nagyon korai. A 4. kör 24. helyén választhattak újra az ezüst-feketék. Megpróbálták javítani az első napi rossz WR húzást, de érzésem szerint csak rontottak a dolgon. Louis Murphyt, a Gators WR-ét szemelték ki maguknak. Murphyben hatalmas potenciál lakozik, de ami a legfontosabb, hogy jelenleg még csak pontosan arra képes, mint az első körben kiválasztott Darrius Heyward-Bey, tehát a nyílegyenes routok gyors megfutására. Emellett Murphy még szuper atléta is, de szinte minden tulajdonságán fejleszteni kell még addig, amíg a teljesen kiegészítő ember szerepkörből kitörhet az NFL-ben. Igazi projekt játékos, aki zseniális lehet. De majd csak később, ami a Raiders silány WR sorát elnézve nagyon nem bíztató az idei szezonra. Két pickel később ismét Cablenél volt a lehetőség. Ekkor ismét furcsát cselekedett, Slade Norris, az Oregon State linebacker elvitelével. Norris abból a szempontból beleillik az általános Raiders draft stratégiába, hogy workout warrior, ezen kívül leginkább a special teamben nyújtott játéka az, ami NFL szintű. Márpedig a 4. körben húzni egy ST specialistát igencsak meglepő dolog. Norris posztjához képest kiemelkedően gyors, de még nagyon csiszolatlan, így nem valószínű, hogy ő lesz a befutó az évek óta kérdéses egyik OLB helyére. Norris kiválasztása után 2 egész kör állt a vezetőség rendelkezésére, hogy átgondolják a dolgokat, így sikerült is egy viszonylag jó húzást végrehajtaniuk a 6. kör 26. helyén, Stryker Sulak személyében. A Missouri DE-je kiváló pass rusher, nagyon produktív és jó felépítésű. Egyértelmű passz szituációknál akár már idén is meghatározó lehet ebben a pass rush szegény védelemben. 6/29-re jött el az utolsó választás lehetősége, amikor is, Brandon Myers, az Iowa tight endje lett a befutó. Ez a pick is elég korrekt. Myers nagyszerű blokkoló, ami kell is az eléggé futásorientált Raiders offenseben és azt sem lehet rá mondani, hogy fakezű lenne. Jó kiegészítője lehet Zach Millernek.

Minden egybevéve, „igazi” Raiders draft volt. Workout warriorok, reachek, rossz pickek, majd a végén 2 jó választás.  A totálisan elrontott első nap miatt egyértelműen csak a fafejű Al Davist lehet okolni, aki továbbra sem tartja szem előtt a csapata érdekeit, csak a saját „szórakozását”. Természetesen nehéz elvitatni tőle, hogy joga van hozzá, ha már ő pénzeli a csapatot, de lassan beláthatná, hogy nem az állandóan kirugdalt edzők a gátjai a csapat fejlődésének, hanem ő. A második napi rossz pickek viszont nem az ő sara valószínűleg. Márpedig Shaugnessy és Norris semmiképpen sem tekinthető jó választásnak. Az egész draftot talán csak a két 6. körös választás menti, illetve az, hogy ha bejön Murphy, akkor ő évekre meghatározó WR lehet, de ugye ez nagyon kérdéses. Az biztos, hogy Tom Cablenek nem lesz egyszerű dolga. Márpedig bizonyítania azonnal kell, persze hiába néhány ligaszinten is elit játékos (Asomugha vagy Morrison), ha évről évre mindenféle koncepció nélkül érkeznek melléjük az emberek.

Összetett értékelés: D-

Legjobb választás: Louis Murphy, WR, Florida (4. kör, 24. hely)
Legrizikósabb választás: Darrius Heyward-Bey, WR, Maryland (1. kör, 8. hely)
Legmegkérdőjelezhetőbb választás: Mike Mitchell, S, Ohio (2.kör, 15. hely)

San Diego Chargers

A Chargers sem akart kimaradni idén az AFC West vicc draftjából. Nekik is voltak needjeik szép számmal, de Norv Turner ezeket a legtöbb esetben igyekezett nem figyelembe venni. Bár ők annyival előrébb vannak a többi csoporttaggal szemben, hogy nem kellett egyik csapatrészt sem teljesen újjáépíteniük, így náluk viszonylag tolerálhatóbb, hogy néhol inkább a tehetséget vették figyelembe a szükségesség helyett. Így volt ez már az első körös választásnál is, ami messze a legviccesebb volt az 8 pickjük közül. Ha valaki tudja, hogy egy Shawne Merriman, Shaun Phillips, Jyles Tucker hármas mellé mi szükség van egy negyedik olyan OLB-re aki csak és kizárólag a pass rushhoz ért, az feltétlenül közölje velünk. Larry English, a Northern Illinois DE/OLB-je ponosan erre a posztra érkezett, szóval, ha más nem, Norv Turner biztos tudja erre a választ. English tényleg kiváló OLB lehet az NFL-ben is. Robbanékony, gyors és produktív, bár ezeket a tulajdonságait leginkább gyenge ellenfelek ellen kamatoztathatta csak, mivel egy kisebb iskolából érkezett. Hogy hol fog játszani, arra viszont tényleg nem tudhatjuk a választ. Igaz, hogy Lights out kihagyta sérülés miatt szinte az egész tavalyi szezont, de Tucker és Phillips nem játszottak rosszul. Ami igazán nagy need volt és itt esetleg megoldható lett volna, az ILB poszt. Jöhetett volna Rey Maualuga, aki betölthette volna a Donnie Edwards óta tátongó űrt az LB sor közepén. De Turner úgy döntött, hogy megpróbálkozik a 4 OLB-s felállással… Más magyarázatot nem találok English kiválasztására. Tökéletesen felesleges pick, hiába beszélünk egy tehetséges játékosról.  A második körben nem volt cetlije a Chargersnak, így számukra véget is ért az első nap a NIU védő játékjogának megszerzésével.

Második nap, a 3. kör 14. választásával, a Texas Tech OG-ját, a combine legerősebb emberét, Louis Vasquezt húzta ki a Bolts. Brutálisan erős és nagy játékosról van szó, akinek az adottságai megvannak arra, hogy kiemelkedő NFL játékos legyen, de egy olyan offenseből érkezik, ahol szinte nem is használták a futást. San Diegoban pedig igen sokat építenek erre a támadási formára, így Vasqueznek valószínűleg sokat kell majd tanulnia, sőt talán idén még nem is lesz bevethető. Viszont ha a képzése sikeres lesz, akkor nagy húzás lehet. A 4. körben ismét hatalmas derültséget okozott a draftot követők számára a Chargers. A választottjuk egy „kanadai medvegyilkos”, Vaughn Martin lett, a Western Ontario egyetemről, tehát nem az NCAA-ből. Az biztos, hogy a kanadai jégmezőkön nagyon messzire fut az aki meglátja 190 centis, 150 kilós nose tacklet, de nem igen tudjuk megítélni, hogy mit is tudhat ő, mivel a kanadai egyetemi focit nem követjük…Az biztos, hogy Jamal Williams utódjának szánják. A méretei meg is vannak hozzá, de a játék tudását még nem ismerjük. Irtózatosan nagy reach. Még ugyan ennek a körnek a végén érkezett még egy guard, Tyronne Green, az Auburn egyetemről. Vergődő csapatának egyik legnagyobb tehetsége, de ő is nagy munkát igénylő prospect. Ettől függetlenül kifejezetten jó játékos lehet belőle, bár kicsit érthetetlen 2 kör alatt 2 guard húzása. A következő cetli is a dél-kaliforniaiaké volt is ismét egy meglepőt cselekedtek. Gartrell Johnsont, a Colorado State running backjét húzták ki. Johnson rettenetesen produktív volt az egyetemen, de már akkor is kijött a legnagyobb hiányossága, a sebessége. Sebesség nélkül viszont nem nagyon élhet meg egy tailback az NFL-ben… A legtöbb szakember azt mondja, hogy inkább fullback válhat belőle a profik között, illetve kitűnő special teamer. Ha ezt nézzük, akkor eléggé érdekes pick, mivel tavaly a 3. körben elvitték fullbacknek Jacob Hestert, tehát egy viszonylag korai FB választás értelmetlen, special teamer esetében meg eleve hatalmas reachnek számít a 4. kör vége. Az 5. körben jött az Oregon State CB-je Brandon Hughes. Rutinos, közepes corner prospect, aki nickel és dime védekezésnél hasznos lehet már akár első évében is. A 6. körben a USC safetyjét, Kevin Ellisont foglalta le Norv Turner. Ellison a USC hype egyik ékes példája. A kiemelkedő, jövőre valószínűleg első körös prospect, Taylor Mays mellett játszott, ami jelentősen növelte az ázsióját, pedig messze nem olyan jó játékos. Lassú és nem eléggé atletikus. NFL szinten ez igen nagy hátrány egy safetynek. Nem jó választás. A 7. körben viszont egy olyan játékos érkezett, aki nagy steal lehet. Demetrius Byrd, az LSU elkapó a draft alatt még a kórházban lábadozott egy autóbaleset miatt, pedig előtte még 3-4. körös választásnak tartották. Ha sikerül felépülnie teljesen, jó játékos lehet, bár munka vele is lesz bőven, mivel csak fizikálisan érett egyelőre az NFL-re.

Larry English első körös húzása alapvetően meghatározza a rossz draft értékelését a Boltsnak. Még depthel is rendelkező posztra elpazarolni egy első körös picket, a legeslegnagyobb hibák egyike. Hiába volt utána pár jó választás (Vasquez, Byrd), a második napi hülyeségekkel együtt, egy nagyon rossz játékosbörze volt ez összesítve a kékeknek. Totálisan elhanyagolták a két legnagyobb needet, a DE és az ILB posztot, ami rettenetes hiba. Márpedig Norv Turnernek nem valószínű, hogy lesz még egy ilyen lehetősége arra, hogy nagyot durrantson ezzel a kiváló játékos kerettel, ami csak néhány helyen lyukas. Évek óta nem titkolt cél a Super Bowl a Chargersnél, ami ha idén sem sikerül, akkor az valószínűleg Norv állásába kerül majd.

Összetett értékelés: C-

Legjobb választás: Louis Vasquez, OG, Texas Tech (3. kör, 14. hely)
Legrizikósabb választás: Vaughn Martin, NT, Western Ontario/Kanada/ (4. kör, 13. hely)
Legmegkérdőjelezhetőbb választás: Larry English, OLB, Northern Illinois (1.kör, 16. hely)

Tálosi Tibor (haromt)