Egyetemi előzetes 5/7

17. Notre Dame Fighting Irish

Aránylag jó helyen fogja kezdeni az idényt a Notre Dame a rangsorban, az viszont már-már bravúr lenne ha meg is tudnák tartani mindezt az év végéig. Előzetesen a legnehezebb menetrend előtt úgy tűnik az írek állnak, ebből a 40 csapatos előzetesből hét olyan van, akikkel meg fognak mérkőzni. Ennek előnye, hogy ha összejön legalább 10 győzelem, akkor garantált a top10-es hely év végén, és a remek bowl-pozíció, ehhez viszont igen gyorsan fel kéne venni a ritmust a komoly átalakuláson áteső csapatnak. Azt láttuk 2013-ban is, hogy bárkit meg tudna verni (a legjobb szezont záró ellenfél, Michigan State ellen 17-13-ra győztek), de becsúsznak váratlan vereségek is, mint a Pittsburgh elleni. Az előző szezont hamar beárnyékolta a hír, hogy a 2012-ben még bajnoki döntőben szereplő Everett Golson irányító tanulmányi problémák miatt nem lesz ott a pályán, és az is felmerült, hogy végleg elveszítik. Golson egy év pihenő után most visszatér a csapatba, így egy poszton mindenképp fejlődésre számítanak a szurkolók.

Golson fontosságát számokkal nehéz alátámasztani, azt viszont nem lehet tőle elvenni, hogy első 10 kezdő meccsén mindig nyert vele a csapat. Mikor kiderült, hogy nem léphet pályára, a korábban kiszorított Tommy Rees kapta meg a lehetőséget sokadik alkalommal, és hibátlanul kezdett, 969 yardja volt 3 meccs után, ami az FBS legjobbjává tette. Más kérdés, hogy a vereségekben bőven benne volt, mivel azon a 4 meccsen 8 TD mellett 9 INT-et dobott, míg a győzelmeken 19-4 volt ez az arány. Egy év felkészülés, és komoly izomzat felszedése után Golsontól mindenképp jobb idényt várnak, főleg ha futással is veszélyeztetni tud majd. Különösen jól néz majd ki a Golston - Folston backfield. Tarean Folston újoncként az utolsó 3 meccsén 291 yardot kapirgált össze, így joggal várnak tőle jobb évet, mint a tavalyi top futótól, a szintán keretben maradó Cam McDanieltől (705 yard, 3 TD). Elkapásban TJ Jones hiányát megérzi majd a csapat (1108 ard, 9 TD), és Troy Niklas is profinak állt, pedig neki még lehetett volna maradása. A go-to-guy így várhatóan DaVaris Daniels lesz, de rajta kívül is sok érdekes arc kerülhet elő. Amir Carlisle RB-ből lett WR, ezek a váltások itt általában jól sülnek el, elég Golden Tate-re vagy Theo Riddickre gondolni. Van a keretben NBA (Corey Robinson) és MLB (Torii Hunter) legenda fiacskája is, lesz miről sztorizni a kommentátoroknak. A támadófal két távozója egyarán az NFL-be került (Zack Martin & Chris Watt), de Golsonnak kevesebb idő is elég lesz a zsebben mint Rees-nek volt, így ebben az összeállításban is javulhat az offense összteljesítménye.

Az előző év egyik legnagyobb csalódását a Stephon Tuitt - Louis Nix duó mutatta be. A 2012-ben még all-American évet futó DL-duó drasztikus visszaesése elég váratlan volt, de legalább most kisebb feladatot jelent a pótlásuk. Elsősorban most Sheldon Day-től (DE) lehet várni a szép megoldásokat. A 4 legtöbb játszó linebacker közül csak Jaylon Smith (WLB) maradt, de a freshmanként berobbanó tehetség hatalmas reménysége a csapatnak. Felépül lábtöréséből Jarrett Grace, a gárda hangadója, neki viszont meg kell küzdeni a játékidejéért. A secondary-ben is van celeb csemete, Austin Collinsworth, az MNF szaki és korábbi NFL WR, Cris fia végzős évére készül safety-ként. A nagy sztárnak nem ő, hanem a  két CB, KeiVarae Russell és Cody Riggs számít - utóbbi lediplomázott Floridában és szabadon átigazolhatott bárhová, a Notre Dame lett a befutója. Ezzel Bennett Jackson draftolása sem lett fájó pont, és Matthias Farley személyében egy harmadik rutinos corner is rendelkezésre áll.

Érdemes egyesével végignézni, hogy kik lesznek a Figting Irish ellenfelei. Még a felhozócsapatnak szánt Rice is megnyerte a C-USA küzdelmeit az előző évben. Három NFL csapat pályáján is feltűnik majd az ND, Indianapolis-ban a Purdue, East Rutherfordon a Syracuse, Landoverben a Navy vendégei lesznek - különös véletlen (?), hogy ezeken a meccseken van legnagyobb esélyük nyerni. A már megszokott párharcok (Michigan, Stanford, Northwestern, USC) mellett idén a North Carolina, a Florida State, az Arizona State és a Louisville ellen is kipróbálják magukat Brian Kelly tanítványai, szóval aki csak Notre Dame meccseket tervez nézni, az is látni fog a liga elit gárdái közül jónéhányat.

16. Ole Miss Rebels

Régen volt ilyen erősnek tűnő csapat Oxfordban mint most. Az SEC mezőnyében most sem nevezhetjük élcsapatnak a Rebels-t, de országos viszonylatban az egyik leginkább egyben lévő társaság, akik tavaly is hasonló összeállításban szerepeltek. Reális esély van rá, hogy 2008 után ismét kiemelt helyen fejezzék be a bajnokságot, és akár a bajnoki címért folyó versenyfutásba is beleszólhatnak, ha elkapnak egy-egy nagyágyút. Tavaly ez nem sikerült, az Alabama, az Auburn, a Texas A&M és a Missouri is kifogott rajtuk, és az Egg Bowlt se tudták behúzni. Elkapták viszont az akkor 6. helyen pihenő LSU-t, három vereség után, szóval fejben kellően összekapta ezt a csapatot Hugh Freeze.

Legnagyobb és szinte egyetlen jelentős távozójuk Donte Moncrief (938 yard, 6 TD), de így is van nagy reményű elkapójuk, Laquon Treadwell, aki már freshmanként a legtöbb labdát kapta. Evan Engram (TE) úgy lett SEC-2. csapatos, hogy csak 8 meccsen volt bevethető, neki is messze vannak a korlátai, és egyidős Treadwellel. Ahonnan még voltak távozók, az a támadófal, de egyrészt itt van Laremy Tunsil, akinél tehetségesebb LT nem biztos, hogy van az országban. Freshman all-American játékosról van szó, akiről 1 sacket kaptak összesen, pedig jött felé pár országos hírű pass rusher. A guardok is láttak már pályát, jobb oldalra pedig Fahn Cooper a Bowlin Greenből a JuCo érintésével tette át székhelyét Mississippibe. Adott egy ritka eredményes QB, Bo Wallace, akinél csak Eli Manning passzolt több yardot a lázadóknál, sőt ha az egy szezonra levetített totál yardokat nézzük, Wallace 2013-ban be is előzte Manninget, hiszen futással is veszélyes volt. Mindezt úgy, hogy rotálták is az irányítókat, és a Wallace-nál mobilisabb Brunetti is sok lehetőséget kapott. Ő már nem fog, ellenben szereztek egy 300 font körüli srácot, Jeremy Liggins-t, aki tight endkedés mellett olykor a center mögött is feltűnhet majd. A futóktól nem fogunk elájulni, de I´Tavius Mathers (5.9) és Jaylen Walton (4.6) is elég jó yard/carry adattal bír, közösen 9 TD-t és 1086 yardot mentek előre, ami Wallace 355-je mellé tűrhető szám, de a javulás is elvárható.

A nagyobb sztárokat a labda védőoldalán találjuk. Kezdve a FS, Cody Prewittal, aki 212 fonttal is capata leggyorsabb embere, 3. csapatos all-American, 6 INT és 7 leütött passz gazdája. Az általa vezetett secondary hihetetlen mély és és erős. Trae Elston rover mellett 4 CB is gond nélkül kezdőbe nevezhető. Tee Shepard igen jó fogásnak tűnik, a JuCo előtt a Notre Dame-hez ígérkezett el. A S/LB posztot bejátszó embert itt husky-nak nevezik, erre a feladatkörre toborozta Freeze Tony Connert, aki 2. csapatos freshman all-American jelöléssel kezdte karrierjét. Díjazták az SLB, Serderius Bryantet is, SEC-2. csapatos tagsággal, így a sérülésből felépülő egykori alapembereknek, Denzel Nkemdichének és a 6. évére készülő Deterrian Shaclefordnak a játékpercekért is meg kell küzdeni, mert a hírek szerint Christian Russell (MLB) is nagy junior college-találmány. Sorolni lehetne a neveket a védőfalban is, hatan pályáznak jó eséllyel a 4 kezdő helyre. Az előző év legjobb toborzottja, Robert Nkemdiche ezúttal DE helyett DT posztról indulhat, hasonló vagy jobb hatékonysággal mint eddig.

A szezonnyitó, atlantai Boise State elleni meccs egyben egzotikus és sokat mondó párharc lesz a szezont illetően mindkét csapat részéről, az Ole Miss másik három non-konf ellenfele nem nagy falat. Nagyon meleg lesz az október 4. és november 1. közti időszak, 5 hét alatt az Alabama, Texas A&M, LSU, Auburn négyessel kell felvenni a harcot, ott lényegében el is dől, hogy lesz-e a tavalyi 8-5-nél jobb mérleg.

15. LSU Tigers

Baton Rouge-ban minden év végén végkiárusítás van, és tömegével mennek a játékosok az NFL-be. Emiatt a korábbi évek eredményei sokat nem árulnak el a következő Tigers évjárat minőségéről, hacsak azt nem hogy várhatóan megint erős lesz. Az LSU mindig tömve van 4-5 csillagos toborzottakkal, akik vagy frissen érkeztek a campus-ra, vagy a most érkező lehetőségre vártak. Támadóoldalon egy teljesen új csapat épül majd ki, így azoknak is érdemes lehet megnézni a 2014-es LSU-t, akik az előző egy-két-sok évben nem lelkesedtek Les Miles csapatát látva.

Egész pontosan ezeket a játékosokat nem láthatjuk már az arany-liláknál: Zach Mettenberger (Titans), Jeremy Hill (Bengals), Alfred Blue (Texans), Odell Beckham (Giants), Jarvis Landry (Dolphins), Trai Turner (Panthers), valamit a védők közül Ego Ferguson (Bears), Anthony Johnson (Dolphins), Lamin Barrow (Broncos), Craig Loston (Jaguars).

A támadósor megváltozik, de a falból csak Turner távozott, meglepetésre, másodévesként. A helyére a drabális méretekkel bíró Hoko Fanaika kerül. Elit tehetségekből nincs hiány, La´El Collins (LT) SEC-2. csapatos és az NFL Drafton is előkelő helyezésben reménykedhet ha tovább fejlődik. Jerald Hawkins (RT) 2. számú freshman all-American, és Vadal Alexander valamint Elliott Porter is megbízható tag, futásblokkolásban tuti nem lesz gond idén sem. Főleg ha Leonard Fournette igazolja az elvárásokat. Az ország #1 futójaként az NCAA-be kerülő Fournette-nek váltótársként a 15 TD-t szerző Terrence Magee-Kenny Hilliard duóval is meg kell bírkózni. Tavaly Hill 1401 yard és 16 TD kíséretében állt tovább, szóval fel van adva a lecke. Várhatóan az irányítótól is jönni fognak yardok és touchdownok a földön, Mettenbergerhez képest ez új szegmense lesz a játéknak. A lesérülő QB helyett Anthony Jennings be tudott ugrani meccsnyerő támadást vezetni, és az Outback Bowlon is nyertek vele, viszont a tavaszi edzőmeccsen Brandon Harris 4 TD-t is összerakott, szóval nagy a versengés. Az elkapóknál is az lesz, hiszen a Landry-Beckham duó a program első 1000-1000 yardos párosa volt 1893 óta, a harnadik WR, Travin Dural pedig 145 yarddal zárt. Érkezik ugyan Malachi Dupre, akiből ugyancsak freshman fenomént néznek ki, innen nehéz lesz javulni.

A tavalyi védőfal 0 visszatérővel büszkélkedett, ehhez képest most csak a DT-ket kell pótolni, ami nagy könnyebbség. Főleg mivel Jermauria Rasco egy ígéretes DE, akire ügyelnie kell az ellenfeleknek. Lamin Barrow a legtöbb szerelést mutatta be, de nagy playmakernek nem számított. A szuperatletikus linebacker egység közepén DJ Welter sem lesz elveszve. Hat különböző safety is kezdett 2013-ban, és négyen itt vannak, köztük Jalen Mills (FS), aki országos szinten is elitnek számít. Ugyanennyi cornerback bevethetőnyugodt szívvel, Tre´Davious White és Rashard Robinson is újoncként harcolta ki a helyét a rotációban.

Hatalmas meccs lesz augusztus 30-án a Wisconsin ellen, Houstonban. Aki azt behúzza, azonnal bajnoki esélyessé lép elő. Utána kimondottan nyugalmas a non-konf menetrend, és a SEC rangadók sem sorjáznak, egyedül az auburni, majd gainesville-i túrát lesz nehéz átvészelni 8 nap alatt október elején. Az Alabamát otthon fogadják.

Nem könnyű jósolni az LSU szezonját illetően, az elmúlt négy évben legalább 10 győzelem mindig összejött nekik, ennél kevesebb most is csalódás lenne.

14. TCU Horned Frogs

Aki húzogatja ki a listáján a hátralévő csaatokat, annak szemet szúrhatott, hogy hol van már a TCU onnan. Ez ugyanis egy 4-8-as gárda volt tavaly, amely elveszítette legjobb játékosát, Jason Verrettet. Ennyiben viszont ki is merül az ellenérvek sora a békákkal szemben, a BigXII mezőnyében titkos esélyesként lehet velük számolni. Igaz, tavaly is így kezdődött a történet, a rangsor #20 helyéről indultak Gary Patterson fiai, aztán minden rangadót elbuktak. Kétszer ilyesmi nem történhet meg.

Nagy előrelépésnek számítana, ha lenne a csapatnak irányítója. Trevone Boykinról kiderült, hogy minden más poszton jobban tud focizni, és idén ezt ki is aknázzák majd. Visszahordóként, futóként és elkapóként is számol vele Patterson. A tavalyi quarterback év közben került át a WR-sorba és a West Virginia ellen iskolarekordnak számító 11 labdát kapott el. Irányítóként a 200 yardot is csak egyszer tudta átlépni... Azért volt mód a csereberére, mert Casey Pachall, a nagy reményekkel visszatért, de a józanság megölte a játékát (6 TD, 10 INT), és már Kanadában él, így sokan pályáznak a QB1 helyre. Matt Joeckel a Texas A&M diplomájával a zsebében próbálkozik, és belegondolva, hogy Manzielt kellett volna kiszorítania, nem feltétlen reménytelen fiú Luke ikertestvére. Ha mégis, akkor 3 freshman bevethető még, hogy a förtelmes passz-statisztikákon javítson. A hat legjobb elkapóból öt visszatér, szóval a személyzet adott, tight endet meg nem használnak. A kiszámítható játék a futóknak sem kedvezett, két éve senki se jutott 100 yard fölé. Most BJ Catalon vagy Aaron Green is jobb esélyekkel indul. Az OLine is adott a tervekhez, különösen Joseph Noteboom, RT-től várnak sokat, aki most mutatkozik be, és a kedvéért háttérbe szorítják a meghatározó embernek számító Aviante Collins-t. Szintén új arc Frank Kee (RG), de ő a JuCo-ban már díjazott volt.

Forth Worthben általában a védelem a gárda erőssége, ez most se változott. A 4-2-5-ös alapfeállással dolgozó 11-et még az 1. körös Verrett nélkül is a BigXII legjobbjai között kell számontartani. A CB helyére érkező újonc, Ranthony Texada amellett, hogy sztárhoz illő névvel bír, külsőre pont Verrettet idézi, 160 font. Van persze mellette, aki az izmot biztosítsa a secondary-ben. Kenny Iloka a Bengals-ból és Boise-ból ismert George öccse, és legalább olyan fényes jövővel bír, Sam Carter (SS) és Kevin White (CB) már a BigXII álomcsapatainak visszatérő résztvevője, akár csak Chris Hackett, akit a legtöbbször fogjuk a linebackerek vonalában látni. Mivel Verrett volt megosztva az év védője a BigXII-ben, így túlzás lenne azt mondani, hogy biztosan átlendülnek a hiányán, de jó esély van rá. Főleg van náluk egy másik, hasonló címmel büszkélkedő egyén. Devonte Fields 2 éve volt a BigXII év védője, tavaly viszont első héten véget ért a szezonja. Mondani se kell, mennyivel masszívabb lett volna a TCU a sztár DE részvételével. A hiányában Chucky Hunter (DT) lett a front7 arca, idei végzős idénye után minden bizonnyal az NFL-be vezet az útja. Ha Fields hozza a régi formáját (TCU rekorder sackek számában), akkor erre a párosra alapozva ütős védőfal jöhet össze. A 2 linebacker helyre 3 potens jelentkező is akad. Paul Dawson (91 szerelés, 9.5 negativ), Marcus Mallett és Jonathan Anderson.

A BigXII csapatok esetében a soroslásról nem sokat kell beszélni, hiszen mindenki játszik mindenkivel, a helyszín a kérdéses csak. A nagy esélyesek közül a Baylorral és az Oklahomával egymás utáni hetekben találkoznak, október elején, és Wacóba majd menni kell. A hagyománnyá válni akaró Texas elleni hálaadás napi meccset is idegenben vívják. A konfon kívül a Minnesota és az SMU (idegenben) elleni párharc is sokat mondó lehet a jövőt illetően.

Ebben a konferenciában nem jellemző, hogy a védelmére alapoznának a csapatok, szóval a TCU üdítő kivételt jelent. Izgalmas lesz látni, hogy Fieldsék erőfeszítése mire lesz elég a mezőnyben, és hogy feltámad-e egyáltalán a támadójáték. Ha igen, akkor bárki ellen eséllyel mennek fel a pályára, ami a tavalyi év alapján komoly előrelépés.

13. Wisconsin Badgers

Nagyon jó esély van rá, hogy a Badgers-t látni fogjuk a BigTen döntőben. Élcsapathoz képest kellemes a sorsolásuk, az Ohio State és a Michigan State is elkerüli őket az alapszakaszba, és bár vannak meccsek, amiken bukni lehet, a Wisconsin lesz mindig az esélyes - jelen állás szerint. A tavalyi évben 9-4 lett a mérlegük és csak egy meccs volt, ahol meglepetésre kaptak ki, a Penn State elleni. Ami félelmetes, hogy a borzok 3 futója 3600 yardot kombinált ebben a szezonban és a támadófalból négyen visszatértek, és az irányítókérdés is megoldódni látszik. Ráadásul Melvin Gordont nem a társai teszik naggyá, az NCAA tán legtehetségesebb futójáról van szó.

Sokat mondó adat, hogy nem is Gordon, hanem James White kapott több labdát 2013-ban (221-206), mégis kiemelkedő, 1609 yardot tett meg az immár harmadéves futó, ez 7.8 yardos átlag. Ha jelentkezhetett volna a draftra, jó eséllyel az első futó lett volna, akit elvisznek. Most White-ot kiszedték mellőle, így minden esély adott, hogy tovább bővítse a számait, és akár Montee Ball magasságába elérjen. A már emlegetett támadófalban Dan Voltz (C) korszakos egyéniséggé nőheti ki magát, és Rob Havenstein (RT) is már részesült díjazásban. Utóbbi végzős, akárcsak Kyle Costigan (RG), ők valamelyik all-star gálára tuti eljutnak év végén. Irányítani Joel Stave fog, kivételesen megmaradt az előző év kezdő quarterbackje. Nem egy nagy varázsló (2494 yard, 22 TD, 13 INT), de a BigTenben így is a jók közé tartozik, és várhatóan a domináns támadófal mögött még nyugodtabb élete lesz. Kérdés, hogy lesznek-e elkapói. Jared Abbrederis az UW történetének 2. legeredményesebb elkapója volt, és a tight end, Jacob Pedersen is alapeleme volt a passzjátéknak. Akárcsak James White 39 elkapással, ami Gordon 1-éhez képest elég durva szám. Lehet Gordont is másképp kell használniuk ezentúl.

A védelemben nincsenek nagy nevek, de az előző évfolyam legjobbjai (Chris Borland, Dez Southward, Beau Allen) is inkább munkásemberek voltak. A 3-4-et védekező gárda mindhárom védőfalembere új lesz, Chikwe Obasih egyenesen újonc. Ráadásul alulméretezettek is egy standard 3 emberes fal átlagához képest. Durvább adat, hogy ugyanez a linebackerekről is elmondható, nem csak a BigTen év védője, Chris Borland, hanem a másik három alapember is továbbállt. Két senior ILB-vel állnak majd ki, de ez így is elég vészjósló. Ugyanakkor Michael Caputo maradt, de immár teljes munkaidős SS poszton szerepel majd, és nem csak miatta a secondary a defense fő erőssége. Darius Hillary és Sojourn Shelton, vagyis a két CB a védelem maradék két visszatérője, szóval a passz ellen várhatóan jobban teljesítenek majd Dave Aranda DC neveltjei.

A fentiekben szóba került a sorsolás, és az LSU elleni nyitómeccs is. Az a borzok mellett szól, hogy nem teljes átalakításon esnek át, csak félig-meddig, és náluk Gordon már bevállt, Fournette meg csak ígéret. Ha a tigriseket legyőznék, a maradék 3 non-konf meccs nem okozhatna gondot. A Northwesternnél kezdik a BigTent és a játszanak a Maryland, Nebraska, Iowa trióval, de aki be akar jutni a döntőbe, annak ennél egyszerűbb utat nem lehet felrajzolni.

12. USC Trojans

A Trojans előző évi problémáit le lehet szűkízeni egyetlen aspektusra; voltak meccsek, ahol képtelenek voltak előremenni és pontokat csinálni. Azzal senkit sem leptünk volna meg a szezon előtt, hogy a Wazzu ellen 7, a Notre Dame ellen 10, a UCLA ellen pedig 14 szerzett ponttal ki fognak kapni. Az egyetlen kivételt az Arizona State elleni 41-62 jelentette, de ott elve a Sun Devils volt a favorit, igaz nem 3 TD-vel. A lényeg ebben az, hogy ha megbízhatóbban tud támadni a csapat, akkor a védelmük várhatóan ki fog tartani és az előző 10-4-es mérlegnél is jobb jöhet számukra. Ehhez szereztek egy új edzőt, Steve Sarkisiant, aki a Washingtont kirángatta a történelmi mélységből, és immár Pac-12 élcsapatnak számítanak. Sarkisian QB-edzőként és offenzív koordinátorként is dolgozott már Los Angeles-ben, így a közeg megismerésével nem sok idő fog elmenni, és a stábját is magával tudta csábítani Seattleből. A szurkolók nagyon lelkesek voltak a kinevezésnél, és a játékoskeret alapján is joggal remélnek sokat a 2014-es idénytől.

Adott egy fejlődésben lévő irányító, Cody Kessler, akit anno Sarkisian is csábított Washingtonba, mielőtt megérkezett a USC ajánlata. Tavaly év elején meg kellett harcolnia a pozíciójáért, de 3 meccs alatt túljutott ezen, és a Fresno State elleni bowl meccsen hozta a legjobb formáját. A 20 TD, 7 INT arány nem rossz, és a 2968 yardnál biztosan több jön tőle, ha végig tudja játszani az évet. Első számú elkapója nem Marqise Lee, hanem Nelson Agholor volt és lesz (918 yard, 6 TD + 2 punt return TD), és várhatóan a sérüléssel bajlódó Lee számait pótolni tudja a tehetséges hátországból valaki, például Darreus Rogers, és Xavier Grimble TE játéka is feledtethető. Mivel két aránylag jól menú futója is van a csapatnak, így egyébként sem kell gátlástalanul dobálni a labdát. Javorius Allen 14 touchdownt futott, és második számúnak Tre Madden is bőven megteszi. Silas Redd távozásával 81 labdacipelés felszabadul és az eddigi 7-800 yardos éveiknél mindenképp jobb jöhet. A támadófalből Marcus Martin ugyan profi lett, de a rutin megmaradt center poszton, Max Tuerk középre húzódik left guardból. Kellemes meglepetés volt Chad Wheeler, aki újoncként korrekt LT munkát végzett, jobb oldalon pedig kortársa, Zach Benner tevékenykedik majd, aki ilyen méretekkel (6´9“, 345lb) nem csoda, hogy a USC kosárcsapatában is kipróbálta magát.

A USC-t játékos szinten leginkább Leonard Williams miatt érdemes nézni, hiszen egy potenciális top5-ös draftpickről van szó. A defensive tackle újoncként 64, másodévesen 74 szereléssel jelentkezett, sémától függetlenül megállja a helyét, és igazi meglepetésnek számítana ha idén nem kerülne all-American csapatba. Igen, ennyire jó. Ráadásul egy mély védőfal tagja, így nem lehet csak rá összpontosítani a figyelmet. Delvon Simmons a Texas Tech-ből érkezve hoz rutint, Kenny Bigelow az egyik legtöbbre tartott középiskolás DT volt, és JR Tavai a DE/OLB poszton is ügyesen támadja a backfieldet. Középen igazi nyüzsgésre lehet számítani; Hayes Pullard regnáló Pac-12 első csapatosként készül senior szezonjára, Anthony Sarao és Lamar Dawson több mint kielégítő további opciókat jelent, egyedül Tavai túloldalán lehet probléma. A secondary-ben Dion Bailey remek teljesítményt nyújtott utolsó évében, de nem maradnak vezér nélkül. Su´a Cravens egy freshman all-American SS kampányon van túl, és Josh Shaw (CB) is a ligaelitbe tartozik a maga nemében.

A szezont a Fresno State ellen zárták, és velük is kezdik, most viszont a 45-20-as meccs végi állás egyáltalán nem lenne meglepő. A Boston College és a Notre Dame már rég a menetrend szerves részét képezik, így sok egyéb mozgástér nincsen. Az Oregont elkerülik, akik a Pac-12 egyik erősebb keretével rendelkeznek, így minden adott, hogy november 22-én, a UCLA elleni városi rangadón a csoportdöntőbe jutás legyen a tét. Lesz rá 10 napjuk felkészülni, hiszen a Cal ellen csütörtökön játszanak majd.