Egyetemi előzetes - 7.

16. Nebraska Cornhuskers

Az idei draft nem érintette túl érzékenyen a Huskerst. Rex Burkheaden és Daimion Staffordon kívül nem adtak játékost a profi ligának. Igaz ugyanakkor, hogy 6 további védőjük volt senior, így új arcokkal biztosan fogunk találkozni, de a játék nem valószínű, hogy visszaesik. A léc speciel magasan van, a BigTen meccseket 7-1-gyel abszolválta a gárda és be is jutott a döntőbe, ahol váratlanul nagy pofonba szaladtak bele a Wisconsin ellen. Általánosságban elmondható, hogy 4 vereségük alkalmával rendre összeszakadt a védelem. Az egyébként jól teljesítő csapatrész a UCLA ellen 36, az Ohio State ellen 63, a konfdöntőn 70, míg a Georgia elleni bowl meccsen 45 pontot szedett be, kialakítva ezzel a 27.6 pontos meccsenkénti átlagot. Bo Pelini legényei szeretnék idén kijavítani a csorbát, amihez az alap már adott.

Taylor Martinez ugyanis az iskola történetének legjobban passzoló irányítója 6591 yarddal, pedig a fő profilja nem is ez. Tavaly 1019 yardot futott a quarterback, 10 touchdownnal elegyítve, passzokkal pedig 2871 yardot vitte előre csapatát, 23 TD és 12 INT kíséretében. A csúcsformában lévő Martinez mindenképp Heisman-kaliberű mutatókra képes, de hullámzó teljesítménye miatt eddig nem tudott a csúcs közelébe eljutni. Martinez is olyan játékos, akinek tudása alapján egyértelmű, hogy NFL-ben a helye, de a leendő posztját igen nehéz megmondani. A QB mellett Ameer Abdullah is összehozott 1000+ futott yardot, annak ellenére, hogy csak hétszer kezdett. A Burkhead sérülése miatt előtérbe kerülő vékonydongájú junior ezúttal első perctől főszereplő lesz és feljebb kúszhat a BigTen 2. csapatos jelölésén. Az 1. csapatba Kenny Bell (WR) már bekerült, mégha 863 yardjánál azért láttunk már magasabb számot. Rajta kívül Quincy Enunwa és Jamal Turner is maradt, összeszokatlanságra nem panaszkodhat Martinez az elkapókkal. És arra se, hogy nincs védelme; Spencer Long egy 2. csapatos all-American RG, Jeremiah Sirles pedig a BigTenben jutott el hasonló szintre. Általában 7 OL-t rotáltak, így például Seung Hoon-Choi elvesztése sem akkora kár, főleg mert a jónevű TE, Jake Long is remekül blokkol a hírek szerint.
A védelem legfőbb kérdése, hogy 3 új linebackerrel hogyan muzsikálnak majd eleinte. Zaire Anderson (WLB) medical redshirt miatt hagyta ki a múlt évet, most nagyon kell hogy bizonyítsa a rátermettségét. A védőfalban két freshman fog kezdeni, Greg McMullen (DE) és Vincent Valentine (DT), ebből még sülhetnek ki érdekes dolgok, főleg hogy mögöttük Jared Afalava (SLB) is zöldfülű. A secondary-ben ilyen gond nincs, legalábbis a CB duó (Ciante Evans/Andrew Green) változatlan maradt, és a safety-k is már juniorok.

A UCLA ellen lesz egy visszavágó a 3. héten, a BigTen menetrend pedig október ötödikén indul. Mivel az első három csoportmeccsük (Illinois, Purdue, Minnesota) kezelhetőnek látszik, így lendületből vethetik magukat bele a hajrába. Az Ohio State és a Wisconsin nem jön velük szembe idén, ez óriási könnyebbség. Jelen állapotok szerint az alapaszakaszban tehát egyik csapat sem tud többet náluk, ahhoz, hogy ez eredményben is kiütközzön, komolyabb koncentráció kell mint tavaly a rangadókon és akkor akár a top10-be is eljuthatnak.

15. Clemson Tigers

A Clemson egy olyan csapat, amelynek a meccseit bátran lehet ajánlani az attraktív támadójáték szerelmeseinek, nem véletlen náluk dolgozik a legjobban fizetett offenzív koordinátor, Chad Morris. Ráadásul egy szűk elitbe tartozó QB, Tajh Boyd vezeti harcba a tigriseket, akinek hatékonysága Russell Wilsont idézi, és potenciális franchise quarterback lehet az NFL-ben is. Tavaly 41 pontot átlagolt ez a gárda, az NC State-nek 62, a Dukenak 56 pontot berámolva többek közt, és a chick-fil-A Bowlon az LSU sem bírt velük. Azért csak oda kvalifikálták magukat, mert kikaptak a Florida State-től (37-49), így még az ACC döntőbe se jutottak el, illetve év végén a South Carolina is kifogott rajtuk (17-27). A 11-2 persze nem rossz mérleg, Dabo Swinney csak a 4. edző, aki legalább ennyit összehozott Clemsonban, de idén még többet szeretnének. A keret adott hozzá.

Tajh Boyd momentán az iskola történetének második legtöbb passzolt yardjával áll, 1612-vel lemaradva Charlie Whitehurst mögött, ergo csak komoly sérülés esetén nem veszi át ezt a tisztséget rövid időn belül. Az elmúlt év 3896 yardja jó kiindulópont, hogy hol fog végezni; emellett 36 TD, 13 INT, 514 futott yard és 10 futott touchdown egészíti ki a pontos statisztikáját. Az ACC 2012-es legjobb játékosa már sophomoreként a konferencia top irányítójának számított, és ha így folytatja akkor maximum az ütheti ki az NFL draft első köréből ha méretei (6'1", 225 lbs) erősen felfelé vannak kerekítve. Néhány fegyverét ugyan elveszítette, de így se rossz a helyzet. Andre Ellington követve az elmúlt évek clemsoni hagyományait (James Davis, CJ Spiller, Jamie Harper), NFL futó lett, utódja viszont bárki lehet a Roderick McDowell-DJ Howard-Zac Brooks trióból. A lényegesebb rész az elkapókat érinti. Nuke Hopkins a Texans első körös választottjának mondhatja magát, 1405 yardos, 18 TD-s teljesítményét még Sammy Watkins-szal is nehéz lesz reprodukálni. Watkins azok után, hogy freshmanként lett all-American, tavaly kihagyta eltiltás miatt az első két meccset, így Boyd inkább Hopkinst tette meg első számú célpontnak. A még mindig csak junior Watkins 10 yardon még Spillernél is gyorsabb, így futással és visszahordással is tud veszélyeztetni, nem véletlen tartják még Boydnál is értékesebb prospectnek momentán, akiből a 2014-es draft első kiválasztott elkapója is lehet. Watkinson kívül azonban új célpontok után kell nézni. Hopkins mellett Jaron Brown és Brandon Ford (TE) is alapember volt. Az OL nem lehet akadály, eleve nem is nagyon van itt kiemelkedő tehetség soha: 1979-ben draftoltak utoljára clemsoni támadófalembert az első 3 kör valamelyikében. Brandon Thomas (LT) lehet megtöri ezt majd, ACC első csapatos kerettag és a társai is változatlanok, kivéve a centert.
A védelemből elsőre Malliciah Goodman neve ugorhat be a draftról, de őszintén szólva nem volt akkora hatása a csapatra mint kellett volna. Vic Beasley szituációs pass rusherként több sacket jegyzett nála (8), annak ellenére, hogy testileg (6'3", 225 lbs) nem épp falember méret. Csapaton belül a legjobb védőnek Grady Jarrettet (NT) választották meg, akihez hasonlóan Beasley, Josh Watson és Corey Crawford is junior, ergo a teljes védőfal egy éve együtt játszik és teheti ezt további két évig, ami hatalmas előnyt jelent ezekre a szezonokra. Ebbe a generációba tartozik Stephone Anthony (WLB) is, aki Spencer Shuey-val (MLB) együtt top4 szerelők voltak a csapaton belül, és a harmadik LB, Quandon Christian is már 21-szer kezdett 3 év alatt, szóval a front7 bizonyára rengeteget javul majd. A kérdés, hogy két új safety-vel hogyan bírkóznak majd meg. Jonathan Meekset draftolták, miközben Reshard Hall általában jobb játékosnak tűnt. Mindenesetre Darius Robinson egy rutinos CB, aki vezére lehet a secondary-nek, főleg ha most nem sérül le a szezon közepén.

A menetrend elég változatos, de ugyanúgy épül fel az eleje mint a vége. SEC csapattal kezdenek és zárnak (Georgia, South Carolina), amit FCS ellenfél követ és vezet fel (SC State, The Citadel). Ezek között bonyolítják le a 8 ACC találkozót, melynek első és utolsó tagjával is egy csütörtöki nap meccselnek (NC State, Georgia Tech). Mondani se kell, hogy a 2 SEC ellenféllel lekötött derbit mindenképp látni kell, a Georgia Bulldogs elleni szezonnyitó pedig abszolút top párosításnak számít az egész idényt figyelembevéve is. A Florida State-tel az idény közepén, otthon találkoznak, az se lesz egyszerű menet. A Clemsonban minden megvan, hogy páratlan szezont zárjon, attól nem kell félni, hogy Chad Morris nem talál utánpótlást RB és WR poszton, főleg egy Boyddal és egy Watkinsszal a keretben. Szerencsések vagyunk, hogy már az alapszakaszban megnézhetjük, hogy mit tud ez a keret egy Georgia, egy Florida State vagy egy South Carolina szintű csapat ellen. Utóbbinak általában nem sok tétje marad év végén, de most ideális esetben még a bajnoki döntő lehetőségéről is dönthet akár.

14. South Carolina Gamecocks

Az állam másik felében hasonlóan bizakodóan várják az idényt. Egyrészt náluk van az egész liga legértékesebbnek tartott prospectje, az elmúlt SEC idény legjobb védőjének választott Jadeveon Clowney (DE), másrészt tavaly is remekül helytállt a csapat annak ellenére, hogy Marcus Lattimore rémisztő sérülése a teljes szezontervet keresztülhúzta. Az LSU ellen kevéssel, a Florida ellen simán veszítettek két egymást követő héten, a többi meccsüket azonban behúzták, így a Clemson vagy a Michigan ellenit is az idény végén, sőt Clowney megalapozta a hírverést azzal, hogy Vincent Smithből a meleg sz*rt is kiütötte. Fontos távozókból nincs hiány ebben az évben se, de Clowney akkora tálentum, hogy köré fel lehet húzni a semmiből is egy védelmet, a Lattimore nélküli léthez pedig már hozzászoktak Steve Spurrierék, így a már 9 éve itt dolgozó mesternek végre összejöhet egy BCS Bowl szereplés.

No nem mintha Connor Shaw olyan komoly yardbiztosítást jelentene. A megindulni szerető irányító 608 yardjával a legeredményesebb futónak bizonyult Lattimore mögött, miközben a levegőben 1956 yard, 17 TD és 7 INT érkezett ehhez pluszban. Shaw stílusa sérülékenységgel párosul, így Dylan Thompsont is többször láttuk a pályán tradícionálisabb szerepben, de sokkal rosszabb pontossági rátával (67.5>52). Mindenesetre 2 kezdő meccs és pár beugrás alatt 10 TD, 2 INT és 1027 yard nem rossz. Shaw bizonyos formációknál WR-nek áll majd be, szóval a trükközést sose adja fel Spurrier. Futásban Mike Davis és Brandon Wilds is bőven fog látni akciót, akik nyilván nem ütik meg Lattimore szintjét, de az OL nem rossz, nem kell akkora klasszisnak lenni egy-egy jó szezonhoz. Brandon Shell egy freshman all-American RT, Corey Robinson mérete tiszteletreméltó a vak oldalon (6'8", 338 lbs), AJ Cann (LG) már három éve kezdő és egyedül a center távozott, a Bengals a draftolta. Elkapásban Bruce Ellington 600 yarddal tudott élen zárni, még Ace Sanderst is megelőzve. Kiegészülve Damiere Byrddel és Rory Andersonnal (TE) aránylag életképes felhozatal ez, de az nyilvánvaló, hogy a meccseket inkább a védelem nyeri majd.
Jadeveon Clowney 54 szerelést jegyzett, 13 sack és 10.5 TFL színesíti ezt, nem kérdés, hogy újabb dupla-dupla évre készül. Devin Taylor már nem lesz ott a túloldalán, de Chaz Sutton igen, aki pass rusholni még tán jobb is, és középen Kelcy Quarles (DT) is még sokra viheti. A legnagyobb kérdőjel a linebacker egység, ahonnan a top6 szerelő, köztük Devonte Holloman is továbbállt. Jordan Diggs freshmanként veszi át a "spur" szerepét, ahonnan Antonio Allen és Holloman is profivá lett nem régiben. DJ Swearinger volt a secondary ásza, azonban a többiek maradtak, Brison Williams, Victor Hampton és Jimmy Legree továbbra is az ország egyik legmasszívabb hátsó tengelyét jelenti.

Jóféle meccsel nyit a Gamecocks, a csütörtöki első fordulóban a North Carolina látogat majd Columbiába, így remélhetőleg azonnal reális képet kapunk mindkettejük erejéről. Rögtön utána mennek Georgiába egy élet-halál rangadóra, a Floridával viszont csak november közepén találkoznak. Nincs a menetrendben sem Alabama, sem Texas A&M, a SEC nyugati csoportjának krémjét az alapszakaszban biztosan sikerül elkerülni, szóval ha sikerrel vívják meg a rangadóikat, akkor igencsak előkelő helyen várhatják majd a SEC döntőt. Ehhez azonban megbízható offense kell majd és legalább tavalyi szintet hozó defense (18.3 pontot kaptak átlagosan az elmúlt 2 évben).

13. Texas A&M Aggies

A legértékesebb védő után pedig itt van a legjobbnak tartott támadó csapata. A Heisman-trófea tavalyi nyertese, Johnny Manziel már első aktív idényében a legjobbnak találtatott, amire korábban nem volt példa. Arra is csak egyszer, hogy valaki duplázni tudjon, de a környezet alapján Manzielnek jó éve lehet, így nem kizárt, hogy ismét történelmet ír. A SEC-hez tavaly csatlakozó A&M szezonja egyértelműen az Alabama megverésében csúcsosodott ki, a későbbi bajnokot csak Kevin Sumlin csapata kapta el. Pár héttel korábban a Louisiana Tech elleni 59-57-es siker ugyancsak emlékezetesnek számított, illetve a Cotton Bowlon az Oklahoma legyalulása is nagy siker. A Florida 3, az LSU 5 ponttal múlta őket felül legutóbb, előbbi ráadásul a nyitómeccsen, szóval a vérmes remények korán tovaszálltak. Kiindulva a 2012-es év végi játékukból, idén feltétlenül a bajnokesélyesek közé kell sorolni az Aggies-t.

Ideális helyzetben van az offense ha a távozóit nézzük. Luke Joeckel 1/2-es választott LT-ként a legtöbb csapatnál pótolhatatlan lenne, itt Jake Matthews gond nélkül átveszi majd a szerepét. Christine Michael egy második körös running back, de Sumlin őt az Oklahoma ellen már be se rakta egy playre se. Ryan Swope megbízható elkapó, de nem ő volt a fő célpont, hanem Mike Evans (1105 yard, 5 TD), aki Manziellel egykorú. Futóként Ben Malena, Trey Williams és az Oklahomából átigazoló Brandon Williams is bevethető, mély rotációt összehozva. Persze Manziel mellett ez csak másodlagos. A QB 1410 yardot és 21 touchdownt futott, a levegőben pedig 3706 yard, 26 TD és 9 INT egészítette ki mérlegét. Ha ő komfortosan tud játszani, akkor a többieknek elég mellékszereplőként jól alakítani. Az all-American választott Jake Matthews mellett ezért Jarvis Harrison (LG) és Cedric Ogbuehi (RT) tehet legtöbbet. Centerként Mike Matthews kezdhet majd, ő Jakehez hasonlóan Bruce Matthews fia, szóval a profi jövő lényegében biztos. Érdekesség, hogy Luke Joeckel ikertestvére, Matt csereirányítóként szolgálja a csapatot.
A védelemben Damontre Moore remek idényt zárt (85 szerelés, 12.5 sack, 8.5 TFL), ami ugyan draftértékében nem mutatkozott meg, de az mellékes. Rajta kívül a linebacker sorból Jonathan Stewart és Sean Porter sem elérhető már, ezt leszámítva jól állnak. A secondary-ben Howard Matthews SS (nem rokon!), és Deshazor Everett CB poszton számít erősségének a csapatnak; Steven Jenkins rutinos WLB-nek minősül, és Tommy Sanderstől (SLB) is sokat várnak a JuCóban látott eredményeit követően. A pass rush fő felelőse Tyrell Taylor lesz, a falban pedig Julien Obioha (DE) és Kirby Ennis (NT) adhat stabilitást. A LA Tech találkozót leszámítva tavaly se volt gond a kapott pontokkal, ha Moore-hoz hasonló vezére lesz a pályán a mezőgazdászoknak, akkor idén is megnyugodhatnak.

A Texas A&M menetrendje kifejezetten ritkának mondható. Csak négyszer fognak idegenben játszani, miközben az összes non-konf ellenfelük Texas-ból jön. Ezek a Rice, a Sam Houston State, az SMU és a UTEP-et jelentik, amiken szinte 100% hogy Manziel gálázni tud majd, teletöltve az összefoglalókat a megoldásaival. A szezon végkimenetele már elég korán drámai fordulatot vehet: szeptember 14-én College Stationbe érkezik az Alabama Crimson Tide, aki azt a meccset megnyeri, előlép az SEC fő esélyesévé, ami általában az országos bajnoki címmel is együtt jár. Ezt követően csak az utolsó előtti fordulóban lesz igazán nagy buktatója a csapatnak, az LSU-hoz látogatnak akkor. Az Aggies belenyúlt a jóba, azzal, hogy kifogta Manzielt, hiszen vele bajnokesélyesnek tekinthető ez a csapat, annak ellenére, hogy (még?) nincs a keret annyira teletömve elit tehetségekkel mint a SEC riválisok többsége. Aki úgy dönt, hogy 2013-ban a Texas A&M meccseit követi fokozott figyelemmel, biztosan jól fog szórakozni.