Future contracts - próbajátékosok

Minden idény végén tucatnyi játékost szerződtetnek a rájátszásról már lemaradó vagy éppen onnan kieső csapatok, hogy megkezdjék a holtszezon keret feltöltését, ami 90 focista alkalmazására biztosít lehetőséget. Ezen fiúk között sok olyan van, aki egyszer nagy reményekkel érkezett a ligába, de a draftolása után nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy már eleve nem kellett sehová, és azóta is csak hánykolódik a ligában holtszezonról holtszezonra. A leigazoltak nagy része ugyanakkor az idény közben a Practise Squadban edződőkből jön össze.

Jelenleg is azt az időszakot éljük, amikor ezek az esélytelenek nyugalmával induló játékosok épp szerződést kapnak, így aktuális, hogy kicsit megvizsgáljuk az NFL holtszezonjának ritkán szóba kerülő szegmensét.

Az előbb a nyugalom szót használtam, de erről azért nem feltétlen van szó, hiszen az itt rövid távú szerződést kapó profik közül jónéhányan már akkor elhagyják újdonsült klubjukat, amikor május elején a temérdek nem draftolt rookie elkezd aláírogatni. Ők ugyanis értékesebbek a future contractos játékosoknál, belőlük még bármi lehet, míg az itt érintettek már felsültek valahol legalább egyszer.

Szóval a pénz minimális, ahhoz, hogy a kiírt NFL minimálbért megkapják, el kell jutni az 53-as keretbe (és ott is maradni év végéig), miközben sorra hozzák a nyakukra a konkurenciát. Mégis évről-évre előfordul, hogy néhány játékos túléli mindezt, és fontos alkotóeleme lesz egy csapat következő évi keretének. A beválási százalék elég minimális, de lentebb néhány példával illusztrálom, hogy ez miként sikerülhet, a 2015-ös évre fókuszálva.

A lehető legritkább eset az, hogy egy már bizonyított veteránnal sikerül future contractot kötni. Ezek az emberek ugyanis a máricusi új ligaév kapcsán szoktak szabaddá válni, akár lejáró szerződés, akár szerződésbontás kapcsán. Ahhoz, hogy future contractot kapj, szabadnak kell lenned már idény közben is. Ilyen volt tavaly Richie Incognito, aki emlékezetes körülmények között került ki a Miami Dolphins-ból és a ligából, de a Buffalo Bills adott neki egy utolsó utáni esélyt, Incognito pedig jól viselkedett, végignyomta a teljes szezont és a liga #1 futás offensének volt alapeleme. A hírek szerint a következő szezonra 33 évesen ráforduló guardnak két éves hosszabbítást fognak adni.

Szóba került már, hogy a gyakorló csapatban szereplők meghosszabbított szerződése is future contractnak számít. Közülük Matt Paradis futja a legjobb évet Denverben, hiszen ő momentán is playoff meccsre készül, mint kezdő center. A 2014-es draft 6. körében kiválasztott fiatal első évében nem került pályára, de a gyenge felhozatalt kihasználva az edzőtáborban első csapatba került és azóta se mozdul onnan. Igaz, simán benne van, hogy hoznak neves konkurenciát a nyakára 2016-ban. Hasonló utat járt be a csoportriválisnál Seth Roberts. A Raiders-be udfa-ként a harmadosztályú West Alabamából (helló Malcom Butler!) bekerülő elkapó 2014-ben csak gyakorolhatott, de a mögöttünk hagyott idényben már 32 passzát megfogta Carrnak, 5 touchdownt és 480 yardot szerezve, minden meccsen beöltözve.

Az igazán nagy sztorikat viszont nem az ilyen esetek jelentik. Hanem mondjuk Spencer Ware, aki az LSU telített backfieldjén keresztül jutott el az NFL 6. körébe 2013-ban, ahol a Seahawks választotta ki. Második évében viszont már nem ment át a rostán, 2014. augusztus 20-án kitették Pete Carrollék és tavaly év végén hívta el edzőtáborozni a Chiefs. Jamaal Charles sérülése után a londoni meccsre aktiválta Andy Reid Ware-t, aki kiegészülve Charcandric Westtel, továbbra is potens futójátékot biztosított a KC-nek. A Houston elleni Wild Card meccsen 16 labdát kapó futó már hét touchdownnál tart fél szezon alatt.
A Patriots ellen egy hasonló elemmel találkozhatott volna az öltözőfolyosón, hiszen Dion Lewis is a semmiből lett húzóember, majd nagy hiányzó Tom Brady mellől. Igaz, a Patriots offense a jelenlegi futófelállással is hatékony maradt, így Lewis klasszisát felesleges túlragozni, de tény, hogy ha nem kerül véglegesen sérültlistára november 9-én, akkor most jó eséllyel egy 1000+ scrimmage yardos emberről lenne szó. A térdszalagját elszakító, és korábban sípcsonttörés miatt már egy teljes évet kihagyó Lewis még csak 25 éves, így talán lehet neki visszaút, de egyszer sem biztos. Az Eagles-t, a Browns-t és egy hétre a Colts-ot is megjáró ötödéves játékos a PITT Panthers színeiben 1799 yardos freshman idényt tudott le és akkor azt hihettük, hogy az NFL-ben is a Patriots-ban látott formáját mutatja majd, ehelyett 171 yardot és 2 TD-t szerzett 2015 előtt.

Mondani se kell, hogy ha több játékos is rostert csíp ezek közül a future contractos játékosok közül egy csapatban, az nem a legjobb jel a jövőre nézve. Jó példa erre a New York Giants, akiknél Uani Unga linebackerként, Trevin Wade nickelbackként, Nikita Whitlock pedig hallatlan fullback/defensive tackle pozícióban volt szerves része a 2015-ös történetnek. Unga 27 évesen volt újonc a mormon missziók okozta kihagyásoknak köszönhetően, de így is bekerült második idényére az 53-ba, sőt Jon Beason szokásos sérülése után ő lett a védelem főnöke középen. Wade-t korábban a Cleveland, a New Orleans és a Detroit sem marasztalta, pedig inkább nem mennék bele, hogy CB poszton az adott időben hogyan álltak az érintett klubok. Az ő szempontjából hatalmas fegyvertény, hogy ennyit játszhatott, de a liga 32. védelmében aligha erősítette meg pozícióját mint NFL játékos. Whitlock volt az igazán kellemes meglepetés, a Wake Forestben DT, majd LB poszton játszó erőembert először a Bengals-nál tették be fullback posztra, majd a Cowboys is foglalkoztatta, de tétmeccsre csak a Giants küldte be, ahol a blokkolás mellett 63 snapet kapott a védelemben. Térdsérülés miatt decemberben ért véget az idénye, de őt legalább visszavárják.

Nem tipikus történet, hogy ha valaki másik ligából, leginkább a CFL-ből ír alá a nagy testvérhez. Tavaly Delvin Breaux volt a leginkább körberajongott CFL prospect, aki Ungához hasonlóan 26 évesen tudta le első idényét. A tinédzserként nyaksérülést összeszedő CB hiába kapott ösztöndíjat az LSU-tól, az orvosok nem engedték pályára, így Breaux különböző fél-profi csapatoknál pallérozódva/kallódva jutott el odáig, hogy előbb az Aréna focis New Orleans, majd a CFL-es Hamilton szerződtesse, innen következett legutóbb a New Orleans Saints. A nem sok örömet okozó védelem egyik bizakodásra okot adó pontja volt a cornerback, még akkor is, ha legtöbben egy bénázást megörökítő GIF-ről emlékeznek rá leginkább.
A Saints két másik hányattatott sorsú játékossal is jó boltot csinált tavaly januárban, bár ők támadók és ugye Drew Brees mellett nem olyan nehéz az élet. Tim Hightower ismert névnek számított, hiszen Arizonában 2008-tól kezdve lényegében lead back volt, ahonnan aztán Washingtonba cserélték és elindult a lejtmenet. Négy év kihagyás után kapott esélyt a Saints-től, akik év közben kétszer még kivágták, mielőtt Khiry Robinson sérülése után labdát kaphatott a kezébe, és fél szezon alatt 500 totál yardot összelapátolt 4 touchdownnal. Nála is jobb éve volt ugyanakkor Willie Sneadnek, aki újoncként még Manziel passzait kapkodta el az előszezonban, de sem a Browns, sem később a Panthers nem aktiválta az 53-as keretbe, ellenben a New Orleans-szal, ahol 984 elkapott yarddal lépett elő a kiürülő WR depth chart mélyéről. Azt ebből leszűrhetjük, hogy ha Drew Brees- vagy Tom Brady-szintű irányítózseni mellé kerülsz skill playerként, akkor van okod reménykedni.

Akikben mindig lappanghat még potenciál, azok a fizikális szörnyek. Ilyen például Ali Villanueva is, aki még az Army színeiben (nem annyira) gördülékenyen átkerült egy évről a másikra LT posztról WR-re, hogy aztán pár afganisztáni túra után a Philadelphia magától értetődő módon defensive end posztra szerződtesse. A 2010-ben diplomázott játékost 2014 óta nézhetjük NFL szinten, de az Eagles terve nem vált be, így kapott egy második esélyt a Steelers-től, de Mike Tomlin újra a támadófalban képzelte el. A poszt tanulgatása jól haladt, a jelenlegi idény elején bekerült a végső keretbe, majd szükségből, Kelvin Beachum kiesése óta (október 18.) ő védi Big Ben/Landry Jones vak oldalát. A 206 cm magas játékos tömege néhány év alatt a 250 és a 340 font között elég sok értéken állt meg, de úgy néz ki nagy nehezen megtalálta a helyét és jövőre is számolhatnak vele.

A végén illik valami tanulságot megfogalmazni. A legfontosabb, hogy nem szabad túlságosan izgatottá válni a jelenleg futó igazolások miatt, hiszen érdemes végigpörgetni, hogy tavaly hány és hány ember kapott így lehetőséget a bizonyításra, és közülük mennyien ragadtak meg. Szóval adott csapat szurkolójaként ezek nem túl mérvadó tranzakciók. Ha viszont egy-egy játékosnak vagy valami okból a híve, és szurkolsz neki, hogy valahogy megvalósítsa az NFL álmot, akkor most még lehet reménykedni, mert szinte bárki elsülhet jól. Ha kellően tehetséges vagy, az NFL elől nehéz elbújni. Akár még a német bajnokságban is megtalálhatnak.

Az aktuális szerződtetéseket bármelyik NFL tranzakciós oldalon lehet követni napi szinten.