Hard Knocks kibeszélő

A Hard Knocks-nak alapvetően elég nehéz volt bővebb tábort kiépíteni a magyar nézők között, hiszen mivel angol feliratot sem gyártottak hozzá, így magyar sem készülhetett, most viszont vége a szükölködésnek. A Sport TV új NFL-csomagjába a Hard Knocks is belefért, így azokhoz is eljuthat JJ Watték felkészülése, akik csupán hallás után nem tudják élvezni a műsort. Az alábbiakban a HK 10. évadjának premierjéről lesz szó, szóval aki kimondottan spoiler érzékenynek érzi magát, az csak a megnézés után térjen vissza erre a cikkre.

Nagyon tetszett az idei cold open. Amikor Bill O´Brien magyarázta, hogy a Texans senkit sem érdekel az országos médiában, abban minden benne volt. A gyűrűre nincs esélyük, az irányítóik pedig borzasztóak. Valóban ez a közvélekedés, és mi is valószínűleg ezt fogjuk írni a Bowl.hu visszaszámlálásban. Az ebből fakadó dacos mentalitás köszönt vissza a mestertől akkor is, amikor Arian Foster lesérült jópár hétre, mondván, hogy az NFL közeg szerint innentől kár kiállniuk a meccsekre. Ez egy ígéretes storyline-nak tűnik, hiszen külső szemlélőként eléggé meg vannak most lőve QB és RB vonalon, de most valamennyire beleláthatunk, hogy miként akarnak versenyképesek lenni az adott garnitúrával. (Az én javaslatom, hogy igazolják le Arianöccse Abdul Fostert, sisakban képtelenség őket megkülönböztetni, de civilben is kihívás.)

Bill O´Brien remek alany lesz kiemelt szereplőnek. A másodéves vezetőedző tanárbácsis viselkedése minden jelenetben mosolyt csal az arcokra, különösen ha erre úgy rá tud játszani, mint a „ki kicsoda?“ jelenetnél. Ezen a ponton fel is teszem a kérdést a Texans drukker olvasóinkhoz, hogy hányan ismerték fel Stevie Brownt és Akeem Dentet mezszám nélkül? A semleges szurkolók közül állítom, hogy senki.

A Head Coach mellett Mike Vrabel miatt is lelkes vagyok. Nem tudom, hogy pozíciós edzőként mennyi képernyőidő juthat neki, de remélem, hogy sokkal több, mint az álkemény/sótlan Romeo Crennel bácsinak. Korunkból adódóan a Bowl.hu táborának nagy része még nem tart ott, hogy egykori NFL játékosokat edzői szerepkörben természetesnek vegyen, Vrabel az egyik első fecske és nagyon jó arcnak tűnik.

Amitől kicsit tartottam, hogy a JJ Watt-szegmens mennyire lesz túltolva. Szerencsére a heroizálást azon a szinten tudták tartani, ami bőven elviselhető volt, az edzés utáni egyéni foglalkozás simán illett a róla festett képbe. Megvillantották azért azt az embertelen népszerűséget, aminek ő most Houstonban örvend, lassan el tudjuk képzelni, hogy a helyszínen milyen személyi kultusz alakult ki. Az a különösen jó ebben, hogy Watt személyisége miatt ez nem megy az ember idegeire, minden egyes sikongatás megérdemelt.

Vince Wilforkkal is nagyot nyertek, hiszen amellett, hogy médiakedvenc, ő is két lábbal a földön álló jellem, a családja pedig két perc holtidő kitöltésére bármikor jó lehet. Némi comic relief felhangja mindig van annak, ha egy ekkora ember átlagos dolgokat csinál, legyen az cirkuszlátogatás vagy kosármeccs a rokonokkal.

Annak nagyon örülök, hogy egyelőre nem tűnt fel a random esélytelen udfa rookie szegmens! Érdemes visszanézni az előző 9 évad HK-sztárjait, egyikből se lett semmi! Tudom, hogy az underdog story minden évben megfogja a nézőket, de ha idén nem lenne, és csak a veteránokra koncentrálnának, nekem nem hiányozna. Így is kaptunk azért háttértörténetet egy újoncnak, de Kevin Johnson első körös, szóval ő szerves része már a Texans organizációnak. Sokkal érdekesebb az ő élete augusztusban, mint egy draftolatlan rookie-é, mivel utóbbi a bennmaradásért harcol és jó neki a practise squad is, addig KJ szerepe még tisztázatlan, de mindenképp nagyobb téttel bíró. Ráadásul a huga képben van a szezon #1 eyecandy szereplője versenyen Duane Brown feleségével.

Korrekt reality check volt, hogy Kevin Johnson uberrel érkezett meg a főhadiszálásra első körös választottként, nyomát se mutatva annak a rongyrázásnak, amit előítéletként sokszor felrónak a korán draftoltaknak.

A Redskins elleni edzések és bunyók természetesen nagyon várósak voltak, de arról nem sok mindent lehet írni. Amikor kipattant a hír frissiben a twitterre, azonnal rávágtam, hogy ebben DeAngelo Hall 100% hogy ott volt a felbújtók között - nagyszerű önigazolás volt, hogy a teljes adásban csak az ő nevét írták ki a washingtoniak közül. Nem tudom a Skins drukkereknek mennyire jött be ez a villain szerep, szerintem menő volt.

A hét képe pedig ez a mennyei vonalazás, a virginiai Richmondból:

Jóféle premieren vagyunk tehát túl, egyedül a főcím volt a csalódás a tavalyi, atlantaihoz képest, a váltakozó arcképek badass-ebbek voltak. Nagyon kíváncsi leszek, hogy lesz-e így most „Hard Knocks Bump“ Magyarországon, és megugrik-e a Texans népszerűsége. Miután lemegy az öt rész magyar felirattal, szerintem biztos lesz hatása, és azoknak is érdemes ajánlani, akik nem NFL-nézők.

Jövő szerdán folytatjuk!