Ilyen volt az "All or Nothing"

Amikor kiderült, hogy az Amazon kiad egy doku-sorozatot a Cardinals 2015-ös évéről, sokakkal ellentétben én nem voltam felcsigázva. Nem csak azért, mert nem a Cardinals a kedvenc csapatom, hanem mert szükségtelennek éreztem elmesélni azt még egyszer, amit az imént végigkövethettünk. Szerencsére pozitívan csalódtam a műsorban.

A nyár közepi premier mindenképpen jót tett. Egyrészt jelenleg már elviselhetetlen a futball ínség, másrészt elég idő eltelt a szezon óta ahhoz, hogy ne emlékezzek mindenre.
Az is nyerő ötlet volt, hogy csak 8 résznyi anyagot raktak össze, sűrűn jöttek a meccsek egymás után, a két playoff párharcot pedig külön kezelték a 7-8. részben. Sikerült elkerülni a vontatottságot és minden párharcból csak azok az elemek kerültek be a végleges anyagba, amit mindenképp meg akartak mutatni a készítők. 2016-ban pusztán azzal, hogy színfalak mögötti felvételeket mutatnak, már nem lehet megvenni a nézőt, az NFL ezt számos platformon elérhetővé teszi, a bemikrofonozott felvételektől a klubok honlapján látható felvételdömpingig. Szóval az All or Nothing-nak nem volt egyszerű dolga, hogy lekösse a figyelmemet és ne a százszor látott kliséket ismételje, de megoldották.
Azon speciel sok áll vagy bukik, hogy Bruce Arians mennyire érdekel. Nyilván a legtöbb képernyőidő neki jut, szóval ha ő irritál, akkor ez a show nem neked való. Engem az ő drámája annyira nem fogott meg, de számos olyan jelenet vagy megszólalás volt, amire felkaptam a fejem.

Arról keveset tudok, hogy az NFL franchise-ok elnökei, tulajdonosai mennyire folynak bele a csapatuk napi működésébe. A kedvenc csapatod első emberéről nyilván te is tudod, de összességében ez nem egy gyakori beszédtéma. Itt Michael Bidwell minden találkozó nyomán megszólalt, lényegében összenőtt a stábbal, Steve Keimmel és Arians-szal. Sőt, az elnök úr még aláírást is osztogatott a szurkolóknak, ezt nem is tudtam hova tenni. Neked kéne egy NFL tulaj aláírása? Csekkhamisításkor mondjuk nem jöhet rosszul.

Az online sajtóban a legnagyobb hírverést még az első részben megmutatott David Johnson draftolási történet kapta. Miközben minden csapat azt kommunikálja kifelé, hogy a draft alatt _minden_eshetőségre_fel_van_készülve_ igenis itt arcukra fagyott a mosoly, amikor 1 pickkel előttük a Detroit felcserélt Ameer Abdullahért. Nem is választottak ott másik futót, hanem vártak a harmadik körig, ahol megfogták az Isten lábát David Johnsonnal.

Ha már Johnson. A beépített underdog történet természetesen a Cardinals-ban neki jutott, mégiscsak a Northern Iowából jött, Ellington és Chris Johnson mögé. Amiben az All or Nothing nagyot húzott - és ezzel a hasonló műsornak számító Hard Knocks szerintem legfőbb hibáját javította ki - hogy a Cardinals underdogja ténylegesen húzóemberré nőtte ki magát. Amíg a HK peremembereinek az első években még szurkolsz, de aztán néhány évad után tudod, hogy úgy se lesz belőlük semmi (Hello, Kourtnei Brown! Charles James II!), addig David Johnsonról pont azt tudjuk, hogy sztár lett. És érdekes nézni őt, amikor még a depth chart alján volt. Még azt is toleráljuk, hogy a menyasszonya többet beszél nála.

A műsort ugyanakkor a legnagyobb nevekre kell felépíteni és ezt meg is kaptuk. Sokszor ezt is hiányolom a Hard Knocks-ból, de ez nyilván egy más koncepciójú műsor. Szóval Palmer, Fitzgerald, Calais Campbell, Mathieu vagy Peterson is megkapta a maga szegmensét szinte minden részben, és akárcsak a Cardinals maga, úgy a műsor is főleg róluk szólt. Meg a veteránokról.
Egytől-egyig megmutatják nekünk Chris Johnson, Dwight Freeney vagy Red Bryant leigazolását az utcáról, és azt tényleg jó volt látni, hogy ekkora múlttal bíró játékosok motiváltak voltak benne, hogy az új csapatuk nyerjen, nem csak a pénz miatt voltak itt.

A legnagyobb meglepetés nekem talán az volt, hogy Larry Fitzgeraldnak nem mindegy, hogy bejut-e a Pro Bowlba. Mint megtudtuk, jövőre mindenképp el akarja érni a tizediket, mert a posztján ez csak "a nagy embernek" sikerült.

Bevallották azt is, hogy Patrick Peterson bizony 2014-ben túlsúlyosan játszott. Ez egy olyan infó, amit valós időben biztos, hogy végletekig tagadnának, de most már lehetett róla beszélni. Biztos lesz az előttünk álló idényben is olyan ereje teljében lévő szupersztár, aki visszaesik, lemondunk róla, aztán 2017-ben újra villogni fog. A pillanatban nem tudjuk majd, hogy miért (jön a gyerek, vesebeteg a kutyája mint itt), de idővel kiderül.

A csillagok mellett azért sikerült beszorítani egy-egy adásba a munkásemberek közül is néhányat, akikről valószínűleg a semleges drukker ezelőtt semmit nem tudott volna elmondani, de mostmár láttuk, hogy honnan jött Lyle Sendlein vagy milyen ember Rashad Johnson.

A kedvenc jelenetem a védőfaledző, Bucknerhez fűződik (van olyan NFL csapat, ahol nem a DLine coach a legnagyobb forma?), aki megmutatta egy régi meccsét a Cowboys ellen. Elmondása szerint gyenge napja volt, így csak 2.5 sack, 1 INT és 7 tackle került a neve mellé. Ja és Nose Tackle-t játszott.

A Hulu-Amazon közreműködésben a streamszolgáltatóra kiadott sorozatot csak eredeti nyelven lehet behozni, így nem minden drukker számára elérhető, de akinek van rá affinitása és az ehhez hasonló műsorokat kedveli, nyugodtan szánja rá azt a durván 8x50 percet. Jöhet a következő!

Augusztusban Hard Knocks az LA Rams-szel!