Kérdések bármiről

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?
topin

Mindig kimentem. Egyrészt örök optimista vagyok, másrészt a betyárbecsület is bennem volt. Ahogy Gorcsev említette, aki nem megy ki, az a többiekkel is kicseszik, mert tuti marad idő másra is. 😀
dugo93

en egyszer volt, hogy nem mentem ki. mondtam, hogy nem lenne ertelme, mert bar keszultem, de nem ertem ezeket a Jozsef Attila verseket, viszont abban biztos vagyok, hogy aki a tankonyvben irta az elemzest, az sem ertette, mert hulyesegeket irt ezekrol.
magyar tanar csak nezett. tudni kell, hogy a legjobb, legolvasottabb magyaros voltam, rengeteget olvastam, nem csak a kotelezoket hanem pl mikor orosz regenyeket olvastunk, en nem csak az egy kotelezot olvastam el hanem vagy 5-6-t koztuk a Bun es Bunhodest. ami aztan erettsegin jol jott, mert az orosz realizmust huztam, es az egeszet a Bun es Bunhodesre epitettem fel, mire a vizsgaelnok csak nezett, hogy nalunk ez kotelezo lett volna.
vege az lett, hogy a tanar azert adott egyest, mert nem mentem ki, es nem ott kinn bizonyitottam be, hogy miert hulyeseg, ami a konyvben van. de annyira ledobbent azon, amit mondtam, hogy megkerdezte az osztalyt, hogy ok ertik-e a verseket, meg a konyvbeli ertelmezeset, mire egybol mondtak, hogy nem, ezert nem volt tobb feleltetes hanem utana inkabb ujra atvettuk.
csebi

Off

Unpopular opinion: JA versei szarok. Egyik legtúlértékeltebb költönk.

Szerkesztette: warr_b

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?
topin

Mindig kimentem. Egyrészt örök optimista vagyok, másrészt a betyárbecsület is bennem volt. Ahogy Gorcsev említette, aki nem megy ki, az a többiekkel is kicseszik, mert tuti marad idő másra is. 😀
dugo93

en egyszer volt, hogy nem mentem ki. mondtam, hogy nem lenne ertelme, mert bar keszultem, de nem ertem ezeket a Jozsef Attila verseket, viszont abban biztos vagyok, hogy aki a tankonyvben irta az elemzest, az sem ertette, mert hulyesegeket irt ezekrol.
magyar tanar csak nezett. tudni kell, hogy a legjobb, legolvasottabb magyaros voltam, rengeteget olvastam, nem csak a kotelezoket hanem pl mikor orosz regenyeket olvastunk, en nem csak az egy kotelezot olvastam el hanem vagy 5-6-t koztuk a Bun es Bunhodest. ami aztan erettsegin jol jott, mert az orosz realizmust huztam, es az egeszet a Bun es Bunhodesre epitettem fel, mire a vizsgaelnok csak nezett, hogy nalunk ez kotelezo lett volna.
vege az lett, hogy a tanar azert adott egyest, mert nem mentem ki, es nem ott kinn bizonyitottam be, hogy miert hulyeseg, ami a konyvben van. de annyira ledobbent azon, amit mondtam, hogy megkerdezte az osztalyt, hogy ok ertik-e a verseket, meg a konyvbeli ertelmezeset, mire egybol mondtak, hogy nem, ezert nem volt tobb feleltetes hanem utana inkabb ujra atvettuk.

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?
topin

Mindig kimentem. Egyrészt örök optimista vagyok, másrészt a betyárbecsület is bennem volt. Ahogy Gorcsev említette, aki nem megy ki, az a többiekkel is kicseszik, mert tuti marad idő másra is. 😀
dugo93

9-ben még én is gondoltam másokra, 10-től már határozottan nem. Legalábbis március 8-tól. Nőnap volt, a csajok nem feleltek magyarból a napjuk miatt, és mondták a nevem, hogy én feleljek. Úgyhogy engem hívott a tanár, persze nem készültem szart se, úgyhogy mondtam h mehet az 1-es, nem húzom az időt. Azóta ha nem láttam értelmét annak, hogy kimenjek (pl kémiából, rohadtul utáltam mindig), akkor pont azért nem mentem, hogy más is hadd menjen.

Nálunk gimiben fizikából volt az a standard, hogy az óra 2/3-a feleltetésből állt. Sose készültem az órákra, mert rohadtul nem érdekelt a tárgy. Én is mindig kimentem felelni, mert általában valami feladatmegoldás volt, nem pedig elmélet. Matekból pedig elég jó voltam, így általában sikerült kilogikázni a dolgokat és egy 3-as kb meglett. Persze volt, hogy besült a terv és megkaptam a karót, csak 10 perc kínlódás után.
Sebii

Ez totál más, mint amiről én írtam. Mert a te példádban megugorható a feladat. Nem kell hozzá feltétlenül készülni. De amikor halvány lövésed nincs, mert semmit nem olvastál el, és csak állsz ott hülyén, de nem mered azt mondani, hogy nem tudom, az az, amiről én beszélek a példámban.

Pl verset kellett tanulni, el se olvasta, de kiment.. minek? Egy sort nem tudott belőle... Én se tanultam meg, rám is sor került, mondtam hogy bocsika de ezt elfelejtettem, viszont ha lehet, akkor pár perc múlva megtanulok egy másikat és ha lehet akkor kiváltom az egyest. Mondta a tanár, hogy hajrá..

Persze rafkós voltam, mert kinéztem Tóth Árpád Meddő órán című versét, még a felajánlásom előtt, ami van vagy 8 sor, és némelyik 2 szóból áll. Így pár perc múlva elmondva megúsztam a karót. Sőt, a leleményességet is díjazta, de jelezte, ha legközelebb valami hasonló lenne a menekülő út, akkor ő jelöli ki azt és nem hagyja magát rászedni.

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?
topin

Jellemzően nem ment ki, de egy kettesre azért rá lehet próbálni. Volt mikor én is mondtam, hogy ezt most kihagyom, de ez nem tartott vissza attól, hogy a notórius nem felelő haverokat baszogassam vele hogy legalább húzzák az időd. 😀

Nálunk gimiben fizikából volt az a standard, hogy az óra 2/3-a feleltetésből állt. Sose készültem az órákra, mert rohadtul nem érdekelt a tárgy. Én is mindig kimentem felelni, mert általában valami feladatmegoldás volt, nem pedig elmélet. Matekból pedig elég jó voltam, így általában sikerült kilogikázni a dolgokat és egy 3-as kb meglett. Persze volt, hogy besült a terv és megkaptam a karót, csak 10 perc kínlódás után.

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?
topin

Mindig kimentem. Egyrészt örök optimista vagyok, másrészt a betyárbecsület is bennem volt. Ahogy Gorcsev említette, aki nem megy ki, az a többiekkel is kicseszik, mert tuti marad idő másra is. 😀

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀
Gorcsev

Én nem néztem a pad alá, nem volt nyomás emiatt. A többiek meg miért nem készültek, ha fontos volt nekik? 😊

Amúgy ha kiment és nem tudott semmit, az mit csinált nálatok? Mert nálunk állt némán kényelmetlenül kellemetlen helyzetbe kerülve. Az eredménye ugyanaz lesz, csak kis mazochizmus is társul mellé. Vagy valami csodában bíztak, hogy majd eszükbe jut amit meg se tanultak?

Van valahol olyan kalkulátor, amivel kb ki tudom számolni, hogy mondjuk ami 1992-ben 200 forint volt, az ma mennyi lenne?
warr_b

csak nem zsebpenzrol van szo? 😊
csebi

Nem 😀
Antikvár könyvek.

Van valahol olyan kalkulátor, amivel kb ki tudom számolni, hogy mondjuk ami 1992-ben 200 forint volt, az ma mennyi lenne?
warr_b

A Korsó sör mindenkori ára elég jól leképezi a vásárló erejét a pénznek.😎

(...)
Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.
topin

Feltörnek a gimis emlékek, mikor ülsz lefelé nézel magad elé és várod, hogy a tanár a te nevedet mondja-e. 😀 Nem szerettük gimiben az ilyen embereket, mert így a tanárnak egyből volt lehetősége mást kihívni, az időhúzás elmaradása végett 😀😀 így egy órán akár több karó is kiosztásra került, mire a harmadik ember már vette a fáradtságot és kiment 😀

Van valahol olyan kalkulátor, amivel kb ki tudom számolni, hogy mondjuk ami 1992-ben 200 forint volt, az ma mennyi lenne?
warr_b

csak nem zsebpenzrol van szo? 😊

Van valahol olyan kalkulátor, amivel kb ki tudom számolni, hogy mondjuk ami 1992-ben 200 forint volt, az ma mennyi lenne?
warr_b

 artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/

 dolgospenz.hu/inflacio-kalkulator/

Nagyjából ugyanaz az érték jön ki mindegyiknél, 2200-2400 huf.

Van valahol olyan kalkulátor, amivel kb ki tudom számolni, hogy mondjuk ami 1992-ben 200 forint volt, az ma mennyi lenne?

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.
slowmotion

Nem, de ha azt akartam volna se lett volna baj, hiszen tudtam mindent elméletben.

És az hogy én hülye voltam 15 évesen, az nem kérdés. Nem is azért írtam, hogy 1 taknyos tinédzser itt milyen nagyszerű dolgot csinál, hanem hogy egy pedagógus mekkora gyökér tud lenni.

A mai napig minden más általános és gimis tanárommal jó, mondhatni baráti a viszonyom. A nagyon idősekkel inkább ilyen nagymama, nagypapa feeling. Még a felületesebb egyetemi kapcsolatoknál is majd mindenkivel sikerül évente egyszer pár sort kapirgálni. Szóval, akik tudják a taknyosokat kezelni, azokkal valszeg tök simán együtt dolgoznak a diákok és nem kell megbuktatni / rosszabb jegyet adni kiosztani annak, aki nem azt érdemli tudása szerint.
topin

Mindenképpen érdekes lett volna, ha egy tervezési feladatnál vonalzó nélkül meghúzod a vonalat, majd a tanár ezt firtató kérdésére azt feleled, hogy "de hát ez egyenes, és párhuzamos azzal".

Nyilván először a tanár volt köcsög, és meg akartad leckéztetni teljesen jogosan. Vagy nem.

Aztán lehet bennem van a hiba, mert én is rendszeresen eljutottam a 10-15. hely környékére, de eszembe nem jutott volna, hogy ha azt mondják, hogy körző-vonalzó, akkor ne úgy csináljam, csak mert nincs hozzá kedvem. Azt hiszem, az erre a terminus technicus, hogy "nem voltak sztárallűrjeim". Mit bizonyítottam volna velük? És Te mit akartál bizonyítani?
slowmotion

Valszeg valamit félreértettél. Ha mérnökként vonalzót kellett volna használnom, akkor használtam volna, hiszen láttam már vonalzót és általánosban ügyesen meg tudtam fogni és egyenes vonalakat sikerült vele húzni.

Egészen biztosan van valami pszichológiai háttere, hogy idáig jutott a tanár-diák viszony ebben az esetben, bár ezen 15 évesen aligha gondolkoztam el. Sőt, ha ez egy rejtett múltbeli dolog miatt volt, akkor a mai napig ott lappang a háttérben, mert nem igazán foglalkoztam vele.

Ami nekem ebből megmaradt, hogy hogy halálba untam az óráit. Bármilyen kérdését azonnal meg tudtam válaszolni anélkül, hogy komolyabb figyelmet kellett volna fordítani rá. Mellesleg általános nyolcadikban már gimnazista feladatsorokat oldottunk meg az akkori tanárommal, lehet emiatt nem kötött le az óra, hiszen már kb tudtam mindent.

Mai fejjel biztosan máshogy csinálnám, sztárallűr helyett szerényen meghúznám magam a sarokban. Éretlen voltam ilyen nagyszerű viselkedéshez. De ettől ez a pedagógus nem lenne jobb egy fikarcnyit sem. Hiszen az ő kvalitása pont a nevelési, tanítási, tudás átadás résznél nyilvánul meg, nem a büntetésben.

Egy 15 éves kamaszgyerek sok mindent máshogy lát. Én akkor azt láttam, hogy baromira nem kell használnom ezeket az eszközöket, hogy a tudásom megmutassam. Nem azért mert valamit bizonyítani akartam, hanem mert értelmetlennek tartottam. Esetleg elmagyarázhatta volna, hogy a tehetségem elkótyavetyélem, vagy megértette volna, hogy nem az az én utam, hogy köröket meg vonalakat rajzolgassak. Helyette egyeseket adott, amiket minden zokszó nélkül elfogadtam. Ez járt érte, én meg leszartam, hiszen a tudásom kiváló, felszerelésem vagy annak használatára való fogékonyságom meg hiányos.

És bármilyen meglepő, nem akartam bizonyítani semmit, hiszen nem volt mit. Legalábbis tudatosan biztosan nem. Én nem foglalkoztam a tanárral, nem baszakodtam vele. Beadtam dogát és lepontozta ahogy jónak vélte. Ha nulla pontot adott erre a részre akkor annyit, hiszen ennyi járt. Egyszerűen nem érdekelt, mert minden túlmutatott azon az érdemjegyen, vagy a körzőn, meg a vonalzón... semmi nem múlott ezen. Nekem legalábbis nem, hiszen az eredmények miatt mindenki tudta, hogy értelmetlen dolog ez amibe beleállt és nem tud mit nyerni vele.

Szerkesztettem a suliújságot, csapatkapitánya voltam a kosárcsapatnak, konferanszié voltam az iskolai rendezvényeken, kitűnő tanuló voltam, minden tanár kedvelt és jó volt a viszonyom velük. Mit kellett volna bizonyítanom?
topin

nem tudom, mit kellett volna bizonyítanod. de Te akartad bizonyítani, különben nem csináltad volna azután is, hogy a szüleid meg az igazgató beszéltek Veled.

mert azért gondolom ők nemcsak a tanárral beszéltek, hanem Veled is, máskülönben iszonyat meggondolatlanul viselkedtek - ha nem éreztetik Veled hogy gáz, amit csinálsz, hanem a tanárnak mennek neki, azzal azt erősítik meg, hogy a hülye viselkedésed teljesen helyes.

lehet, hogy a tanár sem megfelelően állt az egészhez, viszont azzal, hogy nyíltan szembeszállsz vele, a legitimációját kérdőjelezed meg, illetőleg azt, hogy tud ő olyat, amit Te nem. (márpedig elvileg tudnia kell, a középiskolás tanárokat felsőoktatásban képzik, ahol azért a gimnáziumi anyagnál - hacsak nem a Fazekas-Radnóti-Apáczai tengelyen mozogtál - kicsit komolyabb dolgokat is tanulnak az emberek.)

de mindegy, valószínűleg azóta már látod, miben nem volt igazad, és remélhetően a gyerekeid esetében ha ilyenre kerül sor, akkor saját tapasztalatból merítve tudod irányba állítani őket.
slowmotion

Továbbra is valami olyat akarsz belelátni amit nem kell. Analizálod a helyzetet kiragadva ezt.

Ezért még reflektálok, de aztán nem offolom itt diákkorom egy részével a nagyérdeműt. Eleve csak azért írtam, hogy a tanár megteheti-e. Meg.

Én nem szálltam szembe senkivel. Egyszerűen nem csináltam valamit, amiért megkaptam az érdemjegyem. Mindenben ilyen voltam. Kémia, fizikai tanárok halál jól kezelték ezt és elfogadták hogy nem fogok robbantgatni kémia órán, meg lebegtetni folyadékba vízen valamit, mert semennyire nem érdekelt ez. Ha egyest adtak valamire, én elfogadtam, de egy idő után inkább kineveztek segédjüknek az ilyen szituknál, amikor szemléltették az osztálynak, vagy dolgozatnál jelezték, hogy "mittudomén" 30 pont szerezhető, egyeseknek csak 28 és itt rám néztek. Hátrányból indultam az érdemjegyeknél, de ez miért kellett volna érdekeljen? Én okoztam magamnak a hátrányt.

Tehát az igazgató (12 évig volt az, mert általánosba meg gimibe is oda jártam) és anyámék is pontosan tudták milyen vagyok. El is lett mondva a matektanárnak, ha megfeszül sem lesz más a helyzet. Egy egész tanári kar volt ellene annak amit csinál, de értelek, én voltam a hibás 15 évesen 😊 miközben minden más pedagógus máshogy közelítette meg a helyzetet.

És ez a lényeg, hogy volt 1 darab tanár, aki a kíváló/jeles tanulót azért megbuktatta, mert valamit rá akart kényszeríteni, amit ha fejre áll sem tud véghez vinni és aminek amúgy semmiféle haszna nincsen az adott tanuló életében. Nem én álltam bele valamibe szerintem, és így utólag is úgy tűnik, ő akart bizonyítani valamit.

Biztosan többet tudott nálam, hiszen tanár volt. És konkrétan senkinek nem kellett volna tudnia, hogy nem használok körzőt-vonalzót, hiszen én nem kérkedtem vele. Rajzoltam szabad kézzel amikor ez volt a feladat. de nem álltam ki az osztály közepére, hogy nézzétek milyen menő vagyok. Vagy beadtam a dogát és nem szóltam senkinek, hogy én így adtam be. Nem hisztiztem ha rosszabb jegyet, vagy egyest kaptam. Nem nevettem ki, nem vergődtem rajta. Egyszerűen tudomásul vettem.

Szóval a hülye viselkedésem, ahogy te fogalmaztál, ha nem is teljesen helyes volt az iskola tanárija szerint, de teljesen elfogadott vagy megértett. És nagyszerű pedagógusként mindegyik tudott vele mit kezdeni. Aki akart bevont ezekbe a részekbe máshogy, aki akart az meg lepontozott. Nem volt ragályos, nem vetült át másokra, mert soha nem baszakodtam senkivel, nem buzdítottam másokat ilyesmire, nem kérkedtem vele. Mindenki tudta nincs kivételezés emiatt, és egyes vagy kevesebb pont amit ér. Valszeg a képességeim miatt megtehettem, hogy ilyen hátrányból induljak.

Soha nem tanultam otthon suli után szinte egy percet sem. Ezt mondjuk az egyetemen kicsit megszipkáztam, mert ott vizsgaidőszakban már nem volt feltétlenül elég az órán/előadáson való figyelem. De pl töri érettségi kidolgozott tételeit a másik osztály bankettjén kaptam meg az egyik havertól. Az volt a terv, hogy éjfél körül lemegyek (50 méterre volt a suli), mert addigra már valszeg hazamennek a tanárok, és akkor átveszem, reggelig elolvasom azt megvagyok. Viszont elég jól érezték magukat a tanárok, így mikor beléptem a bankettre már kérdezték is mi járatban. És a kicsit ittas haver meg a kezembe nyomta a töri tételeit, így egyből lebuktam, hogy én addig hozzá sem szagoltam ezekhez. A töritanár annyit mondott, hajrá de elvárom a jó teljesítményt holnap reggel. Elég rosszul mértem fel azt, hogy más ember írását, jobban mondva kaparását majd gyorsan tudom olvasni, így csak a tételek kb felét tudtam nagy nehezen magamévá tenni. Persze olyat húztam amit, nem olvastam el. Négyes lett. Senkit nem érdekelt, mert semmi nem múlott ezen és mindenki tudta, hogy ha minimálisat foglalkozom vele, akkor ötös lesz.

Egyszerűen nekem nem volt tétje ezeknek a dolgoknak, amikre a legtöbb tanuló rágörcsölt. Dolgozat, érdemjegy, felelet, stb. Sose értettem amikor valaki nem tudja, de kimegy felelni és csak ott áll, hiszen nem tudja. Én ilyen esetben jeleztem, hogy nem készültem, nem mentem ki oda húzni az időt. Ezek tét nélküli szituációk normál esetben, de a tanulókat halálba pressingelik vele. hogy jaj mit fognak szólni? És a halálos ágyon majd fontos lesz mit szóltak? Vagy akinek a képességeit meghaladja valami, az hogy éli meg hogy állandóan "mit szóltak" helyzetbe kerül és nincs sikerélménye sose? Otthon, tanárok, osztálytársak. Engem ez nem érdekelt.

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.
slowmotion

Nem, de ha azt akartam volna se lett volna baj, hiszen tudtam mindent elméletben.

És az hogy én hülye voltam 15 évesen, az nem kérdés. Nem is azért írtam, hogy 1 taknyos tinédzser itt milyen nagyszerű dolgot csinál, hanem hogy egy pedagógus mekkora gyökér tud lenni.

A mai napig minden más általános és gimis tanárommal jó, mondhatni baráti a viszonyom. A nagyon idősekkel inkább ilyen nagymama, nagypapa feeling. Még a felületesebb egyetemi kapcsolatoknál is majd mindenkivel sikerül évente egyszer pár sort kapirgálni. Szóval, akik tudják a taknyosokat kezelni, azokkal valszeg tök simán együtt dolgoznak a diákok és nem kell megbuktatni / rosszabb jegyet adni kiosztani annak, aki nem azt érdemli tudása szerint.
topin

Mindenképpen érdekes lett volna, ha egy tervezési feladatnál vonalzó nélkül meghúzod a vonalat, majd a tanár ezt firtató kérdésére azt feleled, hogy "de hát ez egyenes, és párhuzamos azzal".

Nyilván először a tanár volt köcsög, és meg akartad leckéztetni teljesen jogosan. Vagy nem.

Aztán lehet bennem van a hiba, mert én is rendszeresen eljutottam a 10-15. hely környékére, de eszembe nem jutott volna, hogy ha azt mondják, hogy körző-vonalzó, akkor ne úgy csináljam, csak mert nincs hozzá kedvem. Azt hiszem, az erre a terminus technicus, hogy "nem voltak sztárallűrjeim". Mit bizonyítottam volna velük? És Te mit akartál bizonyítani?
slowmotion

Valszeg valamit félreértettél. Ha mérnökként vonalzót kellett volna használnom, akkor használtam volna, hiszen láttam már vonalzót és általánosban ügyesen meg tudtam fogni és egyenes vonalakat sikerült vele húzni.

Egészen biztosan van valami pszichológiai háttere, hogy idáig jutott a tanár-diák viszony ebben az esetben, bár ezen 15 évesen aligha gondolkoztam el. Sőt, ha ez egy rejtett múltbeli dolog miatt volt, akkor a mai napig ott lappang a háttérben, mert nem igazán foglalkoztam vele.

Ami nekem ebből megmaradt, hogy hogy halálba untam az óráit. Bármilyen kérdését azonnal meg tudtam válaszolni anélkül, hogy komolyabb figyelmet kellett volna fordítani rá. Mellesleg általános nyolcadikban már gimnazista feladatsorokat oldottunk meg az akkori tanárommal, lehet emiatt nem kötött le az óra, hiszen már kb tudtam mindent.

Mai fejjel biztosan máshogy csinálnám, sztárallűr helyett szerényen meghúznám magam a sarokban. Éretlen voltam ilyen nagyszerű viselkedéshez. De ettől ez a pedagógus nem lenne jobb egy fikarcnyit sem. Hiszen az ő kvalitása pont a nevelési, tanítási, tudás átadás résznél nyilvánul meg, nem a büntetésben.

Egy 15 éves kamaszgyerek sok mindent máshogy lát. Én akkor azt láttam, hogy baromira nem kell használnom ezeket az eszközöket, hogy a tudásom megmutassam. Nem azért mert valamit bizonyítani akartam, hanem mert értelmetlennek tartottam. Esetleg elmagyarázhatta volna, hogy a tehetségem elkótyavetyélem, vagy megértette volna, hogy nem az az én utam, hogy köröket meg vonalakat rajzolgassak. Helyette egyeseket adott, amiket minden zokszó nélkül elfogadtam. Ez járt érte, én meg leszartam, hiszen a tudásom kiváló, felszerelésem vagy annak használatára való fogékonyságom meg hiányos.

És bármilyen meglepő, nem akartam bizonyítani semmit, hiszen nem volt mit. Legalábbis tudatosan biztosan nem. Én nem foglalkoztam a tanárral, nem baszakodtam vele. Beadtam dogát és lepontozta ahogy jónak vélte. Ha nulla pontot adott erre a részre akkor annyit, hiszen ennyi járt. Egyszerűen nem érdekelt, mert minden túlmutatott azon az érdemjegyen, vagy a körzőn, meg a vonalzón... semmi nem múlott ezen. Nekem legalábbis nem, hiszen az eredmények miatt mindenki tudta, hogy értelmetlen dolog ez amibe beleállt és nem tud mit nyerni vele.

Szerkesztettem a suliújságot, csapatkapitánya voltam a kosárcsapatnak, konferanszié voltam az iskolai rendezvényeken, kitűnő tanuló voltam, minden tanár kedvelt és jó volt a viszonyom velük. Mit kellett volna bizonyítanom?
topin

nem tudom, mit kellett volna bizonyítanod. de Te akartad bizonyítani, különben nem csináltad volna azután is, hogy a szüleid meg az igazgató beszéltek Veled.

mert azért gondolom ők nemcsak a tanárral beszéltek, hanem Veled is, máskülönben iszonyat meggondolatlanul viselkedtek - ha nem éreztetik Veled hogy gáz, amit csinálsz, hanem a tanárnak mennek neki, azzal azt erősítik meg, hogy a hülye viselkedésed teljesen helyes.

lehet, hogy a tanár sem megfelelően állt az egészhez, viszont azzal, hogy nyíltan szembeszállsz vele, a legitimációját kérdőjelezed meg, illetőleg azt, hogy tud ő olyat, amit Te nem. (márpedig elvileg tudnia kell, a középiskolás tanárokat felsőoktatásban képzik, ahol azért a gimnáziumi anyagnál - hacsak nem a Fazekas-Radnóti-Apáczai tengelyen mozogtál - kicsit komolyabb dolgokat is tanulnak az emberek.)

de mindegy, valószínűleg azóta már látod, miben nem volt igazad, és remélhetően a gyerekeid esetében ha ilyenre kerül sor, akkor saját tapasztalatból merítve tudod irányba állítani őket.

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.
slowmotion

Nem, de ha azt akartam volna se lett volna baj, hiszen tudtam mindent elméletben.

És az hogy én hülye voltam 15 évesen, az nem kérdés. Nem is azért írtam, hogy 1 taknyos tinédzser itt milyen nagyszerű dolgot csinál, hanem hogy egy pedagógus mekkora gyökér tud lenni.

A mai napig minden más általános és gimis tanárommal jó, mondhatni baráti a viszonyom. A nagyon idősekkel inkább ilyen nagymama, nagypapa feeling. Még a felületesebb egyetemi kapcsolatoknál is majd mindenkivel sikerül évente egyszer pár sort kapirgálni. Szóval, akik tudják a taknyosokat kezelni, azokkal valszeg tök simán együtt dolgoznak a diákok és nem kell megbuktatni / rosszabb jegyet adni kiosztani annak, aki nem azt érdemli tudása szerint.
topin

Mindenképpen érdekes lett volna, ha egy tervezési feladatnál vonalzó nélkül meghúzod a vonalat, majd a tanár ezt firtató kérdésére azt feleled, hogy "de hát ez egyenes, és párhuzamos azzal".

Nyilván először a tanár volt köcsög, és meg akartad leckéztetni teljesen jogosan. Vagy nem.

Aztán lehet bennem van a hiba, mert én is rendszeresen eljutottam a 10-15. hely környékére, de eszembe nem jutott volna, hogy ha azt mondják, hogy körző-vonalzó, akkor ne úgy csináljam, csak mert nincs hozzá kedvem. Azt hiszem, az erre a terminus technicus, hogy "nem voltak sztárallűrjeim". Mit bizonyítottam volna velük? És Te mit akartál bizonyítani?
slowmotion

Valszeg valamit félreértettél. Ha mérnökként vonalzót kellett volna használnom, akkor használtam volna, hiszen láttam már vonalzót és általánosban ügyesen meg tudtam fogni és egyenes vonalakat sikerült vele húzni.

Egészen biztosan van valami pszichológiai háttere, hogy idáig jutott a tanár-diák viszony ebben az esetben, bár ezen 15 évesen aligha gondolkoztam el. Sőt, ha ez egy rejtett múltbeli dolog miatt volt, akkor a mai napig ott lappang a háttérben, mert nem igazán foglalkoztam vele.

Ami nekem ebből megmaradt, hogy hogy halálba untam az óráit. Bármilyen kérdését azonnal meg tudtam válaszolni anélkül, hogy komolyabb figyelmet kellett volna fordítani rá. Mellesleg általános nyolcadikban már gimnazista feladatsorokat oldottunk meg az akkori tanárommal, lehet emiatt nem kötött le az óra, hiszen már kb tudtam mindent.

Mai fejjel biztosan máshogy csinálnám, sztárallűr helyett szerényen meghúznám magam a sarokban. Éretlen voltam ilyen nagyszerű viselkedéshez. De ettől ez a pedagógus nem lenne jobb egy fikarcnyit sem. Hiszen az ő kvalitása pont a nevelési, tanítási, tudás átadás résznél nyilvánul meg, nem a büntetésben.

Egy 15 éves kamaszgyerek sok mindent máshogy lát. Én akkor azt láttam, hogy baromira nem kell használnom ezeket az eszközöket, hogy a tudásom megmutassam. Nem azért mert valamit bizonyítani akartam, hanem mert értelmetlennek tartottam. Esetleg elmagyarázhatta volna, hogy a tehetségem elkótyavetyélem, vagy megértette volna, hogy nem az az én utam, hogy köröket meg vonalakat rajzolgassak. Helyette egyeseket adott, amiket minden zokszó nélkül elfogadtam. Ez járt érte, én meg leszartam, hiszen a tudásom kiváló, felszerelésem vagy annak használatára való fogékonyságom meg hiányos.

És bármilyen meglepő, nem akartam bizonyítani semmit, hiszen nem volt mit. Legalábbis tudatosan biztosan nem. Én nem foglalkoztam a tanárral, nem baszakodtam vele. Beadtam dogát és lepontozta ahogy jónak vélte. Ha nulla pontot adott erre a részre akkor annyit, hiszen ennyi járt. Egyszerűen nem érdekelt, mert minden túlmutatott azon az érdemjegyen, vagy a körzőn, meg a vonalzón... semmi nem múlott ezen. Nekem legalábbis nem, hiszen az eredmények miatt mindenki tudta, hogy értelmetlen dolog ez amibe beleállt és nem tud mit nyerni vele.

Szerkesztettem a suliújságot, csapatkapitánya voltam a kosárcsapatnak, konferanszié voltam az iskolai rendezvényeken, kitűnő tanuló voltam, minden tanár kedvelt és jó volt a viszonyom velük. Mit kellett volna bizonyítanom?

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.
slowmotion

Nem, de ha azt akartam volna se lett volna baj, hiszen tudtam mindent elméletben.

És az hogy én hülye voltam 15 évesen, az nem kérdés. Nem is azért írtam, hogy 1 taknyos tinédzser itt milyen nagyszerű dolgot csinál, hanem hogy egy pedagógus mekkora gyökér tud lenni.

A mai napig minden más általános és gimis tanárommal jó, mondhatni baráti a viszonyom. A nagyon idősekkel inkább ilyen nagymama, nagypapa feeling. Még a felületesebb egyetemi kapcsolatoknál is majd mindenkivel sikerül évente egyszer pár sort kapirgálni. Szóval, akik tudják a taknyosokat kezelni, azokkal valszeg tök simán együtt dolgoznak a diákok és nem kell megbuktatni / rosszabb jegyet adni kiosztani annak, aki nem azt érdemli tudása szerint.
topin

Mindenképpen érdekes lett volna, ha egy tervezési feladatnál vonalzó nélkül meghúzod a vonalat, majd a tanár ezt firtató kérdésére azt feleled, hogy "de hát ez egyenes, és párhuzamos azzal".

Nyilván először a tanár volt köcsög, és meg akartad leckéztetni teljesen jogosan. Vagy nem.

Aztán lehet bennem van a hiba, mert én is rendszeresen eljutottam a 10-15. hely környékére, de eszembe nem jutott volna, hogy ha azt mondják, hogy körző-vonalzó, akkor ne úgy csináljam, csak mert nincs hozzá kedvem. Azt hiszem, az erre a terminus technicus, hogy "nem voltak sztárallűrjeim". Mit bizonyítottam volna velük? És Te mit akartál bizonyítani?

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.
slowmotion

Nem, de ha azt akartam volna se lett volna baj, hiszen tudtam mindent elméletben.

És az hogy én hülye voltam 15 évesen, az nem kérdés. Nem is azért írtam, hogy 1 taknyos tinédzser itt milyen nagyszerű dolgot csinál, hanem hogy egy pedagógus mekkora gyökér tud lenni.

A mai napig minden más általános és gimis tanárommal jó, mondhatni baráti a viszonyom. A nagyon idősekkel inkább ilyen nagymama, nagypapa feeling. Még a felületesebb egyetemi kapcsolatoknál is majd mindenkivel sikerül évente egyszer pár sort kapirgálni. Szóval, akik tudják a taknyosokat kezelni, azokkal valszeg tök simán együtt dolgoznak a diákok és nem kell megbuktatni / rosszabb jegyet adni kiosztani annak, aki nem azt érdemli tudása szerint.

letöltöttem a true detective második évadát a virágboltból. a tracker és a torrent infoja is azt írja, hogy 67,63 Gb a letöltött adat mennyisége, a gépemen mégis 71,92-t foglal el. pár éves macbookról van szó, legújabb macOS-t futtat.
van valakinek tippje mitől lehet ez?
Fontos_Vidra

megnyitás nélkül nézz szét a fájlok között
Negritis, a vajda

ezt hogy érted?
Fontos_Vidra

úgy értettem hogy hajlamosak malewaret tárolni bizonyos torrentekben ha nem megbízható helyről szeded le
és néha bekerülnek olyan fájlok amiknek nem kéne ott lennie
ezért nem szabad semmit elindítani ilyenkor mielőtt csekkolod hogy mi van

letöltöttem a true detective második évadát a virágboltból. a tracker és a torrent infoja is azt írja, hogy 67,63 Gb a letöltött adat mennyisége, a gépemen mégis 71,92-t foglal el. pár éves macbookról van szó, legújabb macOS-t futtat.
van valakinek tippje mitől lehet ez?
Fontos_Vidra

Szerintem azért, mert nem 1024-el számol a macOS, hanem 1000-el. Pl egy giga nem 1024 megabyte, hanem 1000.

Igen, ez lesz a megoldás :

A few years ago, Mac OS X Snow Leopard changed the size of a MB to the standard that mega is 1000000 and not the historical 1048576 [1].

So if you compare the actual number of bytes used by the files, it should be the same.

 superuser.com/questions/493878/why-are-some-all-files-bigger-on-mac-os-x
cartman023

köszönöm!

letöltöttem a true detective második évadát a virágboltból. a tracker és a torrent infoja is azt írja, hogy 67,63 Gb a letöltött adat mennyisége, a gépemen mégis 71,92-t foglal el. pár éves macbookról van szó, legújabb macOS-t futtat.
van valakinek tippje mitől lehet ez?
Fontos_Vidra

megnyitás nélkül nézz szét a fájlok között
Negritis, a vajda

ezt hogy érted?

letöltöttem a true detective második évadát a virágboltból. a tracker és a torrent infoja is azt írja, hogy 67,63 Gb a letöltött adat mennyisége, a gépemen mégis 71,92-t foglal el. pár éves macbookról van szó, legújabb macOS-t futtat.
van valakinek tippje mitől lehet ez?
Fontos_Vidra

Szerintem azért, mert nem 1024-el számol a macOS, hanem 1000-el. Pl egy giga nem 1024 megabyte, hanem 1000.

Igen, ez lesz a megoldás :

A few years ago, Mac OS X Snow Leopard changed the size of a MB to the standard that mega is 1000000 and not the historical 1048576 [1].

So if you compare the actual number of bytes used by the files, it should be the same.

 superuser.com/questions/493878/why-are-some-all-files-bigger-on-mac-os-x

letöltöttem a true detective második évadát a virágboltból. a tracker és a torrent infoja is azt írja, hogy 67,63 Gb a letöltött adat mennyisége, a gépemen mégis 71,92-t foglal el. pár éves macbookról van szó, legújabb macOS-t futtat.
van valakinek tippje mitől lehet ez?
Fontos_Vidra

megnyitás nélkül nézz szét a fájlok között

Van itt jó pár pedagógus rokon, lenne egy kérdésem:

Még a nagyobb gyermek is kicsi, harmadikos. Eddig zsigerből hozta a jeleseket, szinte tanulás nélkül, október végén eszméltünk, hogy ez így már kevés. Két tárgyból vagyunk "szarban", az egyiknél 4,42, a másiknál 4,48 az átlaga.

4,5 álag a határ? Minket nem zavar, ha nem kapja meg az ötöst egyikből sem, csak a kölyök magy hajráját sajnálnám, őt bántja.

Van jogszabály az osztályozásra? Vagy csak szokásjog az átlagszámítás és a matematikai kerekítés?
Szokol

semmi szabály nincs, tesóm egyik diákját 2,3-ra buktatta meg a matektanár, mert "órán szemtelen volt".
eaglesmcnabb

Ez roppant kedves
YoungZeeZee

Nem, ez igazságtalan.
Ha magatartasbeli problémák vannak, akkor adjon órai munka egyest vagy szaktanárit, aztán a szülő majd elbeszélget a gyerekkel, hogy esetleg visszavehetne a pofájából, vagy majd lefarag neki belőle ő.
De 2,3-ra megvágni valakit az kicsinyes, és leginkább hatalommal való visszaélés.
slowmotion

Lehet ilyet egyáltalán? Mármint szabályosan.
Mikey

Én több országos matekversenyen voltam top10 általánosban és gimiben is éveken át folyamatosan, és úgy meghúztak matekból gimi elsőben mint a szél... A tanárnénit nem nagyon tudtam komolyan venni, lassú és unalmas volt számomra, így nem igazán érdekelt az óra anyaga. Körzőt és vonalzót nem használtam sose, csak szabadkézzel berajzoltam amit kellett azt letudtam ezzel. Ezért és hasonló dolgokért állandóan egyest adott órai munkára.

Nyilván sose írtam egyes dogát, de ilyen fiszfaszokért volt vagy 100 karó a naplóba, amivel igazoltnak vélte hogy megbuktasson. Az igazgató is beszélt vele, anyámék is, de ő ragaszkodott hozzá, hogy nevelési célzattal ez a jó lépés. Azt mondta egész nyáron tanulni fogok és ez majd alázatra nevel.

Egy percet nem tanultam, az augusztusi pótvizsgán vagy mi a neve ennek, ugyanúgy nem vittem körzőt, vonalzót, amivel agyvérzés kerülgette és meg akart buktatni. Pedig ezen kívül minden hibátlan lett. Nem engedték neki, eltávozott az iskolából. Amúgy majdnem minden más tantárgyból is jeles voltam, ahol nem kellett barkácsolni, mérni, baszakodni oda nem illő faszságokkal. De a többi tanár vágta, hogy felesleges ezt erőltetni velem.

Nyilván a rendszerváltás környékén egy csomó tanár úgy kezelte a gyerekeket, amit átkosban belevertek, megtapasztalt. Na neki ebben a suliban ez nem jött be, ez az egy éve volt itt és szeptemberre már más matektanár volt. Az újnál mindig ötös voltam és néha még órán is volt hozzáadott értékem, bár körző, vonalzó az továbbra sem került a kezembe..
topin

gondolom, utána nem építészmérnöknek mentél.

a pszichológiai vetületét nem boncolgatom, mert nem az én asztalom, bár nyilván fontos eleme a kirakósnak, hogy miből indult az egész? felesleges lázadozás, szelektív finommotoros problémák, vagy csak túlzott önértékelés?

valószínűleg csak teljesen felesleges faszméregetés, ahol - már bocs - mindkét fél hülye volt.