Könyvek, színház

Azt hiszem nálunk van itthon vagy 3 db Ferrante könyv, a feleségem szereti, olvasta őket.

Én meg Kazuo Ishiguro Ne engedj el-ét írtam fel magamnak. 😀
Zsellér van de Vrij

A filmet NE nézd meg, pont a lényeget írták át benne. Onnan jutott egyébként eszembe, hogy Zizek egy interjúban a legdepresszívebb könyvnek nevezte, amit valaha olvasott.
Gyurma Pappa

Ez érdekes kategória.
Nekem ebben a kategóriában toronymagasan kiemelkedik Mary Doria Russell Verebecske című könyve. Ennyire nyomasztó, lehangoló, elidegenítő, depresszív könyvet még megközelítőleg se olvastam. Senkinek se ajánlom.

Azt hiszem nálunk van itthon vagy 3 db Ferrante könyv, a feleségem szereti, olvasta őket.

Én meg Kazuo Ishiguro Ne engedj el-ét írtam fel magamnak. 😀
Zsellér van de Vrij

A filmet NE nézd meg, pont a lényeget írták át benne. Onnan jutott egyébként eszembe, hogy Zizek egy interjúban a legdepresszívebb könyvnek nevezte, amit valaha olvasott.
Gyurma Pappa

Nincs időm úgyse filmet nézni, nyugi. 😀 De ha választani kell, úgyis könyvet fogok olvasni. 😊

Jut eszembe, tesómtól kaptam még régebben Zizektől a 'zűrt a paradicsomban'-t, az is várja a sorát. XD

Azt hiszem nálunk van itthon vagy 3 db Ferrante könyv, a feleségem szereti, olvasta őket.

Én meg Kazuo Ishiguro Ne engedj el-ét írtam fel magamnak. 😀
Zsellér van de Vrij

A filmet NE nézd meg, pont a lényeget írták át benne. Onnan jutott egyébként eszembe, hogy Zizek egy interjúban a legdepresszívebb könyvnek nevezte, amit valaha olvasott.

Azt hiszem nálunk van itthon vagy 3 db Ferrante könyv, a feleségem szereti, olvasta őket.

Én meg Kazuo Ishiguro Ne engedj el-ét írtam fel magamnak. 😀

Ez a Ferrante, ugye?
Nem "női témájú" könyvek ezek? Mindig ránéztem, de olyan nőbarátságos-szerelmes könyveknek tűntek.
Illetve, magas lektűr vagy szépirodalom?
Dzsokijuing

Hát, mi számít női témának? Persze, nő a POV karakter, nő a másik főszereplő, de a témák elég univerzálisak. Osztályharc, házasság, Nápoly, mentális betegségek, 20. századi történelem, irodalom, társadalmi változások, az erőszak visszatérő elem, és a vége egy hosszú merengés az elmúlásról.

Szépirodalom, egyértelműen. Elsőre, a marketingje alapján, lektűrnek tűnik (ezt az első 100 oldal el is hessegeti). Pont ez a játék, amit Ferrante játszik: hosszan nyújtja néhány nap/hét eseményeit, az egész átcsap egy univerzális monológba, majd képen röhögi magát és egy hirtelen vágással ugrik néhány hónapot/évet is néha, de közben folyamatosan emeli a tétet, de végig marad a személyek szintjén. Néha naturalista, néha álmodozó a főszereplő, és ugye íróként reflektál magára, szabadalja a negyedik falat, de ugye mint elbeszélő, a megbízhatósága kétséges. Mind a négy regény stílusa más és más. Olyan, mintha autofikció lenne, de ugye ezt nem tudjuk, és közben meg nagyon is szürreális karakterekkel vannak benne.

Még ülepedik benne, tegnap este az utolsó 170 oldalt egyben olvastam el (2:40 perc volt, a Kindle-n néztem az időt, csak mert téma volt), és nem könnyű 170 oldal volt.

Han Kang kiváló, de lehoz az életről.
Dzsokijuing

Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni? Hogy boldoggá tegyen minket, mint írod? Istenem, boldogok akkor is lehetnénk, ha nem volnának könyveink, és olyan könyveket, melyek ekképp boldogítanak, végszükségben magunknak is írhatnánk. Szükségünk azonban épp olyan könyvekre van, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy szerencsétlenség, ami nagyon fáj, mint valakinek a halála, akit jobban szerettünk önmagunknál, vagy mintha kiűznének minket, minden embertől távol, a vadonba, mint egy öngyilkosság, olyan legyen a könyv, fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez. Így hiszem.
Franz Kafka

Hát, hogy tényleg így van-e az egy másik kérdés, de nem véletlen, hogy Kafka így azt mondta, hogy ez a saját véleménye, nyilván ez egy vitatható állítás. Azonban az biztos, hogy az Nobel bizottság hisz ebben. Kazuo Ishiguro Ne engedj el... regénye az eddigi legnagyobb DNF-em, és nem tudom mikor leszek annyira fent, hogy be merjem fejezni (igazából újra kéne kezdenem). Nem nagyon van olyan Nobel díjas, akinek az életműve nem fáj. Egészében, részeiben, de fájdalmas könyvekből áll. Az előző 10 évet nézve (Dylanről nem vagyok hajlandó tudomást venni):
Szvetlana Alekszijevics - minden könyve háborús szenvedésről szól
Kazuo Ishiguro - lásd fent, Az eltemetett óriás sem könnyebb
Olga Tokarczuk - a szereplői szenvednek általában, bár talán ő még egy fogyaszthatóbb elbeszélő
Peter Handke - őt annyira nem ismerem, de a súlyosan depressziós anya öngyilkossága okán bizonyára nem komédiákat írt
Louise Glück - szintén nem nagyon ismerem (költőkkel nem vagyok képben), random elolvastam 3 versét egyik sem egy Csiribiri-csiribiri zabszalma
Abdulrazak Gurnah - egy könyvét olvastam (Utóéletek), de ebben ő kicsit kivétel. Elég tárgyilagos az elbeszélés módja, de a témája nem túl vidám, a gyarmatosítás nem volt épp egy diadalmas időszaka az emberi jogoknak - ő talán a szabályt erősítő kivétel
Annie Ernaux - Az Évek még hagyján, az a legkevésbé személyes könyve, de Az eseményt csak nagyon erős idegzetűek ajánlom. Komolyan
Jon Fosse - Volt róla szó, minden könyve szinte a halálról szól, vagy annak közeledéséről, mit mondjak még
Han Kang - lásd Dzsoki beidézett hsz-ét

Szóval a Nobel bizottság, az utóbbi években szinten kivétel nélkül fájdalmas témákat, fájdalmas könyveket író alkotókat választott, de 1993-ig visszalapoztam, és akiket ismerek (sajnos a kínai írók művei elkerültek, és még sok mindenki aki talán nem is igazán jelent meg magyarul) 1993-as díjazott Toni Morrison, aki relatív pozitív könyveket írt.

Közben befejeztem a Nápolyi Regényeket, de még emésztenem kell. Abszolút nem erre számítottam, amikor elkezdtem olvasni. És még finom voltam. 6/5 az utolsó könyv is, de más miatt, mint az első, de még fel kell dolgoznom.
Gyurma Pappa

Ez a Ferrante, ugye?
Nem "női témájú" könyvek ezek? Mindig ránéztem, de olyan nőbarátságos-szerelmes könyveknek tűntek.
Illetve, magas lektűr vagy szépirodalom?

Han Kang kiváló, de lehoz az életről.
Dzsokijuing

Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni? Hogy boldoggá tegyen minket, mint írod? Istenem, boldogok akkor is lehetnénk, ha nem volnának könyveink, és olyan könyveket, melyek ekképp boldogítanak, végszükségben magunknak is írhatnánk. Szükségünk azonban épp olyan könyvekre van, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy szerencsétlenség, ami nagyon fáj, mint valakinek a halála, akit jobban szerettünk önmagunknál, vagy mintha kiűznének minket, minden embertől távol, a vadonba, mint egy öngyilkosság, olyan legyen a könyv, fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez. Így hiszem.
Franz Kafka

Hát, hogy tényleg így van-e az egy másik kérdés, de nem véletlen, hogy Kafka így azt mondta, hogy ez a saját véleménye, nyilván ez egy vitatható állítás. Azonban az biztos, hogy az Nobel bizottság hisz ebben. Kazuo Ishiguro Ne engedj el... regénye az eddigi legnagyobb DNF-em, és nem tudom mikor leszek annyira fent, hogy be merjem fejezni (igazából újra kéne kezdenem). Nem nagyon van olyan Nobel díjas, akinek az életműve nem fáj. Egészében, részeiben, de fájdalmas könyvekből áll. Az előző 10 évet nézve (Dylanről nem vagyok hajlandó tudomást venni):
Szvetlana Alekszijevics - minden könyve háborús szenvedésről szól
Kazuo Ishiguro - lásd fent, Az eltemetett óriás sem könnyebb
Olga Tokarczuk - a szereplői szenvednek általában, bár talán ő még egy fogyaszthatóbb elbeszélő
Peter Handke - őt annyira nem ismerem, de a súlyosan depressziós anya öngyilkossága okán bizonyára nem komédiákat írt
Louise Glück - szintén nem nagyon ismerem (költőkkel nem vagyok képben), random elolvastam 3 versét egyik sem egy Csiribiri-csiribiri zabszalma
Abdulrazak Gurnah - egy könyvét olvastam (Utóéletek), de ebben ő kicsit kivétel. Elég tárgyilagos az elbeszélés módja, de a témája nem túl vidám, a gyarmatosítás nem volt épp egy diadalmas időszaka az emberi jogoknak - ő talán a szabályt erősítő kivétel
Annie Ernaux - Az Évek még hagyján, az a legkevésbé személyes könyve, de Az eseményt csak nagyon erős idegzetűek ajánlom. Komolyan
Jon Fosse - Volt róla szó, minden könyve szinte a halálról szól, vagy annak közeledéséről, mit mondjak még
Han Kang - lásd Dzsoki beidézett hsz-ét

Szóval a Nobel bizottság, az utóbbi években szinten kivétel nélkül fájdalmas témákat, fájdalmas könyveket író alkotókat választott, de 1993-ig visszalapoztam, és akiket ismerek (sajnos a kínai írók művei elkerültek, és még sok mindenki aki talán nem is igazán jelent meg magyarul) 1993-as díjazott Toni Morrison, aki relatív pozitív könyveket írt.

Közben befejeztem a Nápolyi Regényeket, de még emésztenem kell. Abszolút nem erre számítottam, amikor elkezdtem olvasni. És még finom voltam. 6/5 az utolsó könyv is, de más miatt, mint az első, de még fel kell dolgoznom.

a Dzsungel könyve még 30 éves fejjel is fantasztikus 😊

bár szegény Reviczky Gábor már nem sokáig fogja bírni Balu szerepét
törölt kristof

Ezért játssza váltásban Bucival

a Dzsungel könyve még 30 éves fejjel is fantasztikus 😊

bár szegény Reviczky Gábor már nem sokáig fogja bírni Balu szerepét

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.
Őszentsége Sobri Jóska

Én az ellenkezőjét tapasztalom, de ok 😀 az Anna Karenyinát most fejeztem be, hát szerintem Gyurma minimum 30 könyvet elolvasott volna az azzal eltöltött idő alatt
r.baggio

Jó, hát fáradtan sose olvasok, akkor inkább film, sorozat. Ha elolvastam két mondatot, és nem emlékszem rá, már teszem is le.
Egyszer olvastam az olvasásról, hogy idővel az ember automatikusan sorokat olvas be, nem betűket vagy szavakat, mint amikor felolvas. Ez lehet a gyorsulás oka, bár gyerekként se voltam tötyörögve olvasó, de azért a nyelvezet, a gondolatiság se mindegy, hogy egy random krimit olvas az ember amiben van jóesetben ötszáz különböző szó, vagy egy világirodalmi klasszikust, ahol van féloldalas, többszörösen összetett mondat tizenkét jelzős szerkezettel. Én pl. a Tüskevárt vagy 20 évig olvastam, elkezdtem amikor kötelező volt, de nem tetszett, letettem pár oldal után, aztán egy nyaralásra nem vittem könyvet, a házban ott volt a Tüskevár, és bár akkor se tetszett, de pár nap alatt végigszenvedtem.
Őszentsége Sobri Jóska

Lehet ilyen "gyorsolvasást / villámolvasást" tanulni, persze ahogy írod, sokban függ a témától is, hogy mennyire gyorsan tudsz haladni illetve mennyire figyelsz oda.

Nálam van, hogy olvasok és aztán azt veszem észre, hogy fogalmam sincs mi történt az elmúlt 3-4 oldalon, mert elkalandozott a figyelmem.
Lúdas Solymi

Ugyanez. Rohadt telefon meg tik tok meg hasonlok annyira elvittek az agyamnak ezt a reszet hogy kb meditalnom kell mar olvasashoz hogy legyen ertelme. Ez nem volt igy 5-10 eve. Kepzelem egy ebben felnovo gyerekkel mi lesz majd.
JéBé

Ja, nekem nem feltetlenul ezert, hanem mert van h annyira nem kot le amit olvasok. Vagy epp annyira lekot h tovabbfuzom fejben 😀

De amugyis a napokban gondolkodtam h vissza kell ternem a lefekves elotti meg napkozbeni olvasashoz, kulonben nem jo kedvvel fekszem le.

A napi munka vagy podcasthallgatas nem epp megfelelo, telefonon cikkek olvasasa amugy sem.

Meg eszrevettem h keresem a hosszabb cikkeket h lekossem az agyam, mikozben ott allnak mogottem a polcon a konyvek 😀

Hiaba na, ahogy Gyurma irta, szolasokat kell rebdszerre fuzni.

Ugyanez. Rohadt telefon meg tik tok meg hasonlok annyira elvittek az agyamnak ezt a reszet hogy kb meditalnom kell mar olvasashoz hogy legyen ertelme. Ez nem volt igy 5-10 eve. Kepzelem egy ebben felnovo gyerekkel mi lesz majd.
JéBé

A fiúknál, amikor otthon vannak, kötelező olvasás van, minden nap. Amíg a pici alszik, addig gépeznek, de azzal, a feltétellel, hogy kötelező olvasás van utána. Nem sok, 30 perc, de szépen be is tartják. Amikor szünetben egyedül vannak otthon, akkor is betartják (vagy anyám behajtja rajtuk, célnak az is megfelel).

6-7 órás képernyőidőm ment le 4 óra alá, úgy hogy telefonon/tableten tanulok (videókurzusokat), olvasok, tehát ez sem klasszikus doom scrolling. Nem önkontroll vagy akaraterő kell hozzá, csak rendszer/rendszeresség. A feleségem mindig panaszkodott vagy elviccelte, hogy áá, ő nem olvas annyit, nem is tud stb. Sima rendszerességgel már túl van idén 3 könyvön, úgy hogy az együtt töltött 17 évünk alatt nem olvasott ennyit (szakmán kívül, természetesen),

Én minden este olvasok. Van hogy 2-3 oldalt, mert belealszok, van hogy 20-30-50 stb. Imádok egyébként belealudni az olvasásba, és 5-6 perc alatt elolvasni egy oldalt, de csak eljutni a fejezet/sorugrás stb. végéig. 100szor jobban alszom ilyenkor.

Ha van rendszeresség, erőfeszítés nélkül lehet csinálni mindent. Én idén fogytam 9 kg már, rendbe raktam a kissé kaotikus megtakarításainkat, mozgás eddig is fontos és rendszeres volt, de ez is maradt stb. Semmi mást nem csinálok, csak szokások rendszerét egymásra fűztem.
Gyurma Pappa

Nalunk 4 honapos es hat nyilvan az a nagy tervem hogy 3-4 eves koraig semmi, koztudott mar hogy milyen neurologiai valtozasokat okoz fejlodo korban. De en meg egy egyel vagy kettovel lassabb korban nottem fel es igy is sikerult par ev alatt eljutni oda hogy nehezemre esik egy konyvre oda koncentralni. Regen csak elokaptam olvastam 5 oldalt letettem es valamikor folytattam. Ez most elkepzelhetetlen, 10 oldal mire lelassul az agyam es elkezdem felfogni amit olvasok.

nah közbe megjött a Gary Stevenson Trading Game könvy, nemtom mikor állok neki előbb a Térség 2-t akarom befejezni

Könyvben, amiről Gyurma ír 😊

 moly.hu/konyvek/james-clear-atomi-szokasok
r.baggio

Yes. Ha nincs idő elolvasni (hihi):  www.youtube.com/watch?v=PZ7lDrwYdZc&t=1526s

(természetesen olvastam a könyvet, viszont megértem, ha valakinek nincs rá most ereje és ideje, viszont ezzel lesz, megígérem)

Huvetkor otthon voltunk, es elmentunk szinhazba. Nyilvan a Loupehoz megnezni a Becsapodast.
Nekem nagyon tetszett, a minimalista szinpad is, es a lenyeg itt tenyleg azon van, hogyan alakulnak at az emberi karakterek egy ilyen helyzetben. Olyan hatalmas ujdonsag nem volt benne, nagy csattano sem (bar | es talan picit mesterkelt is volt a vege, hogy a nagyszaju patriota lelep mig a libernyak par marad | ), de en elveztem, lekotott.

eloadas utani taps megallitasa es a Noar beszed az mar inkabb a szomoru magyar allapotoknak szol sajnos ...

Könyvben, amiről Gyurma ír 😊

 moly.hu/konyvek/james-clear-atomi-szokasok

Ugyanez. Rohadt telefon meg tik tok meg hasonlok annyira elvittek az agyamnak ezt a reszet hogy kb meditalnom kell mar olvasashoz hogy legyen ertelme. Ez nem volt igy 5-10 eve. Kepzelem egy ebben felnovo gyerekkel mi lesz majd.
JéBé

A fiúknál, amikor otthon vannak, kötelező olvasás van, minden nap. Amíg a pici alszik, addig gépeznek, de azzal, a feltétellel, hogy kötelező olvasás van utána. Nem sok, 30 perc, de szépen be is tartják. Amikor szünetben egyedül vannak otthon, akkor is betartják (vagy anyám behajtja rajtuk, célnak az is megfelel).

6-7 órás képernyőidőm ment le 4 óra alá, úgy hogy telefonon/tableten tanulok (videókurzusokat), olvasok, tehát ez sem klasszikus doom scrolling. Nem önkontroll vagy akaraterő kell hozzá, csak rendszer/rendszeresség. A feleségem mindig panaszkodott vagy elviccelte, hogy áá, ő nem olvas annyit, nem is tud stb. Sima rendszerességgel már túl van idén 3 könyvön, úgy hogy az együtt töltött 17 évünk alatt nem olvasott ennyit (szakmán kívül, természetesen),

Én minden este olvasok. Van hogy 2-3 oldalt, mert belealszok, van hogy 20-30-50 stb. Imádok egyébként belealudni az olvasásba, és 5-6 perc alatt elolvasni egy oldalt, de csak eljutni a fejezet/sorugrás stb. végéig. 100szor jobban alszom ilyenkor.

Ha van rendszeresség, erőfeszítés nélkül lehet csinálni mindent. Én idén fogytam 9 kg már, rendbe raktam a kissé kaotikus megtakarításainkat, mozgás eddig is fontos és rendszeres volt, de ez is maradt stb. Semmi mást nem csinálok, csak szokások rendszerét egymásra fűztem.

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.
Őszentsége Sobri Jóska

Én az ellenkezőjét tapasztalom, de ok 😀 az Anna Karenyinát most fejeztem be, hát szerintem Gyurma minimum 30 könyvet elolvasott volna az azzal eltöltött idő alatt
r.baggio

Jó, hát fáradtan sose olvasok, akkor inkább film, sorozat. Ha elolvastam két mondatot, és nem emlékszem rá, már teszem is le.
Egyszer olvastam az olvasásról, hogy idővel az ember automatikusan sorokat olvas be, nem betűket vagy szavakat, mint amikor felolvas. Ez lehet a gyorsulás oka, bár gyerekként se voltam tötyörögve olvasó, de azért a nyelvezet, a gondolatiság se mindegy, hogy egy random krimit olvas az ember amiben van jóesetben ötszáz különböző szó, vagy egy világirodalmi klasszikust, ahol van féloldalas, többszörösen összetett mondat tizenkét jelzős szerkezettel. Én pl. a Tüskevárt vagy 20 évig olvastam, elkezdtem amikor kötelező volt, de nem tetszett, letettem pár oldal után, aztán egy nyaralásra nem vittem könyvet, a házban ott volt a Tüskevár, és bár akkor se tetszett, de pár nap alatt végigszenvedtem.
Őszentsége Sobri Jóska

Lehet ilyen "gyorsolvasást / villámolvasást" tanulni, persze ahogy írod, sokban függ a témától is, hogy mennyire gyorsan tudsz haladni illetve mennyire figyelsz oda.

Nálam van, hogy olvasok és aztán azt veszem észre, hogy fogalmam sincs mi történt az elmúlt 3-4 oldalon, mert elkalandozott a figyelmem.
Lúdas Solymi

Ugyanez. Rohadt telefon meg tik tok meg hasonlok annyira elvittek az agyamnak ezt a reszet hogy kb meditalnom kell mar olvasashoz hogy legyen ertelme. Ez nem volt igy 5-10 eve. Kepzelem egy ebben felnovo gyerekkel mi lesz majd.

A következő két napban minden bizonnyal nem fejezek be több könyvet, úgyhogy áprilisi wrapup következik:

1) Schein Gábor: Megleszünk itt 4/5
Van egy side-projektem, a Könyvesmagazin összes top50-es listáját végignéztem, és kigyűjtöttem belőle könyveket, amik érdekelnek, illetve amiket olvastam/megvannak. Ennek keretében találtam, hogy behoznám a lemaradásom az elmúlt évek magyar kortársaival, így került elém Schein két könyve is. A későbbit olvastam elsőre, és már majdnem nem tetszett, de a vége annyi gyönyörű, hogy felhúzta az egész könyvet. Ajánlom, Schein nem véletlenül a középgeneráció egyik legfontosabb szerzője.
Ja igen, ez a könyv a 2019-es magyar valóságról szól, méghozzá húsbavágóan.

2) Scillinger Gyöngyvér: Rohadjon meg az összes 4/5
Itt bevallom, kicsit felülpontoztam. Egy délután alatt olvastam el a könyvet, szerencsésen volt rá időm. Gyöngyvér elsőkönyves, ennek szólt a felpontozás. Nagyon szép kutatói munka van emögött a könyv mögött, hitelesen hozza a magyar okosban turkálás milliőjét, és érzésem szerint az írónak volt dolga alkoholistákkal, testközelből. Ha egy könyvet kéne ajánlanom, fiataloktól, akkor a tavalyi Bíró könyv mellé, idénre ezt tenném oda.

3) Viktor Frankl: Mégis mondj igent az életre! 3.5/5
Ha van könyv, amit elrontott a social media, akkor ez az. Sokkal jobb lett volna, ha kevesebbet tudok előre. Így is nagyon erős történetek vannak benne. Sajnos úgy vagyok vele, ahogy korábban a 1984-gyel kapcsolatban is kifejtettem: a rárakodó kulturális élmények elrontják az olvasás élményét. Ez a 2025-ös "előbb a filmet láttam" effektus. Ettől függetlenül, egy érdekes holokauszt könyv, sok olyan történettel, ami azért elég felkavaró így is.

4) Schein Gábor: Svéd 5/5
Amit Schein ebben a könyvben a magyar nyelvvel művel, az fantasztikus. A történet is az, de a nyelv egyszerűen fantasztikus. Nem ok nélkül lett 2015-ben az első a top50-en. Igazából a történet sok szálon fut, egyszerre egy felnövés regény, egyszerre egy kortárs történelmi tabló, van benne nyomozás is, és a háttér pedig a 2006-os események. Csak ajánlani tudom!

5) Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan ember 3/5
Egyfelől nagy upvote, mert Sarr a hazájáról, Szenegálról írta ezt a könyvet. A történet maga a melegek helyzetéről szól, a szabad szexualitásról, és nem kicsit a muszlimok álszentségéről. Korábban is említettem, nem szeretem a szájbarágós üzeneteket, így ez nekem negatív, és ugyan érződik benne Sarr sikerkönyvének (Az emberek legtitkosabb emlékezete) későbbi zsenialitása, de elmarad az ottani írói remekektől.

6) Elena Ferrante: Az új név története 5/5
A Nápoly regényfolyam második könyve. Az első könyv egy felnövés történt, ahol leginkább Nápolyról szólt, meg úgy általában az ottani szegények életéről, és jó alapot szolgált, a második könyv nagyon is arról szól, hogy milyen is volt nőnek lenni ebben az Olaszországban. Amiben Ferrante csodálatosan tehetséges, az a ritmus és fókuszváltások, illetve ahogy bontja a negyedik falat, szintén zseni. Ha végeztem a 4. könyvvel, akkor lehet külön is megemlékezek erről a könyvsorozatról.

7) Susanna Clarke: Piranesi 2.5/5
Jaj, annyira tudtam, hogy nem fogom szeretni ezt a könyvet. Itt is vastagon rakódott már rá a social media, főleg a booktok és booktube hatások, de én nem szerettem ez a könyvet. Egészen sokáig reménykedtem benne, hogy ez egy allegória lesz majd valamire, de nem, ez tényleg egy "sima" fantasy. Értem a mondanivalót, értem, hogy hova lyukadunk ki, de sajnos ez nem az én könyvem. Pedig szerettem volna, ha így van.

8) Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad 5/5
A harmadik könyv is belefért a hónapban. Itt erős az osztályharc elem a könyvben, és nem is lehetne aktuálisabb. Hogy telepszik rá az értelmiség a baloldali mozgalmakra, hogyan radikalizálódik a munkásosztály és miként lesz "kitagadott" egy értelmiségivé váló munkás lány a telepről. Lina/Lila története egyre kevésbé érdekes, és egyértelműen Lenú lesz a főszereplő, de erről nehéz spoiler nélkül írni. (Megjegyzés: ha valaki kikölcsönzi a legnagyobb online kölcsönzőből, akkor ez a könyv rossz formában van fent, de az ekönyv.hu 2999 Ft-ért be lehet szerezni olvashatóan, javaslom, a másik három gond nélkül kölcsönözhető.)

9) Han Kang: Nemes teremtmények 6/5
Uhh. Hát. Uhh. A második 6/5, de előre szólok, ez a könyv nem mindenkinek való. Gyakran kapom azon magam, hogy ezen a könyvön gondolkodom, pedig két napja letettem már, ritkán van velem ilyen. A Növényevő sem volt egy könnyed olvasmány, de ez több helyen konkrétan fáj. Belegondolni abba, hogy a születésem előtt 3 évvel, egy mára demokratikus országban, mi történt/történhetett meg (ugye az akkori katonai diktatúra 14-20 éves gyerekeket mészárolt le, mikor azok tüntetni kezdtek)... erősen kinyitja a mostani események értelmezési spektrumát Dél-Koreában.

19/30 az éves teljesítés, nem gondoltam volna, hogy a social media megvonás ennyire hatékonnyá tesz. Persze, ezek rövidebb könyvek (a Nápoly-regények 400 oldal és afelettiek, a többi 200 körül), de itt nincs a listában a megkezdett hosszabb könyvem (egy 650 oldalas fantasy könyvet vettem elő, úgy hogy 3 éve nem olvasok "lektűr" fantasyt, de eddig nem bántam meg), és ugye heti Economist/Magyar Narancs/ÉS olvasás meg a millió egyéb elemzés cikk. Szóval elégedett vagyok magammal.
Gyurma Pappa

Han Kangot fel is írtam magamnak.
Zsellér van de Vrij

Han Kang kiváló, de lehoz az életről.

Szerkesztette: Dzsokijuing

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.
Őszentsége Sobri Jóska

Én az ellenkezőjét tapasztalom, de ok 😀 az Anna Karenyinát most fejeztem be, hát szerintem Gyurma minimum 30 könyvet elolvasott volna az azzal eltöltött idő alatt
r.baggio

Jó, hát fáradtan sose olvasok, akkor inkább film, sorozat. Ha elolvastam két mondatot, és nem emlékszem rá, már teszem is le.
Egyszer olvastam az olvasásról, hogy idővel az ember automatikusan sorokat olvas be, nem betűket vagy szavakat, mint amikor felolvas. Ez lehet a gyorsulás oka, bár gyerekként se voltam tötyörögve olvasó, de azért a nyelvezet, a gondolatiság se mindegy, hogy egy random krimit olvas az ember amiben van jóesetben ötszáz különböző szó, vagy egy világirodalmi klasszikust, ahol van féloldalas, többszörösen összetett mondat tizenkét jelzős szerkezettel. Én pl. a Tüskevárt vagy 20 évig olvastam, elkezdtem amikor kötelező volt, de nem tetszett, letettem pár oldal után, aztán egy nyaralásra nem vittem könyvet, a házban ott volt a Tüskevár, és bár akkor se tetszett, de pár nap alatt végigszenvedtem.
Őszentsége Sobri Jóska

Lehet ilyen "gyorsolvasást / villámolvasást" tanulni, persze ahogy írod, sokban függ a témától is, hogy mennyire gyorsan tudsz haladni illetve mennyire figyelsz oda.

Nálam van, hogy olvasok és aztán azt veszem észre, hogy fogalmam sincs mi történt az elmúlt 3-4 oldalon, mert elkalandozott a figyelmem.

Amúgy 200 oldal az nem feltétlenül sok, mert függ a témától, betűtípustól, sorköztől és a pörgősebb könyvekkel hamarabb végez az ember.

Ha már előjött Tolsztoj, akkor gondoltam megnézem a gugliban, hogy mit lehet gyorsan letölteni iPadre pdf-ben, és az egyik első találat ez volt:
 gutenberg-galaxis.hu/lev-nyikolajevics-tolsztoj-haboru-es-beke-pdf/
Ha megnyitom ezt látom:

Itt is hagyom kontextus és megfejtés nélkül.
Illetve: mindig tanul az ember valamit, eddig azt se tudtam, hogy letezik ilyen tárgy.

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.
Őszentsége Sobri Jóska

Én az ellenkezőjét tapasztalom, de ok 😀 az Anna Karenyinát most fejeztem be, hát szerintem Gyurma minimum 30 könyvet elolvasott volna az azzal eltöltött idő alatt
r.baggio

Jó, hát fáradtan sose olvasok, akkor inkább film, sorozat. Ha elolvastam két mondatot, és nem emlékszem rá, már teszem is le.
Egyszer olvastam az olvasásról, hogy idővel az ember automatikusan sorokat olvas be, nem betűket vagy szavakat, mint amikor felolvas. Ez lehet a gyorsulás oka, bár gyerekként se voltam tötyörögve olvasó, de azért a nyelvezet, a gondolatiság se mindegy, hogy egy random krimit olvas az ember amiben van jóesetben ötszáz különböző szó, vagy egy világirodalmi klasszikust, ahol van féloldalas, többszörösen összetett mondat tizenkét jelzős szerkezettel. Én pl. a Tüskevárt vagy 20 évig olvastam, elkezdtem amikor kötelező volt, de nem tetszett, letettem pár oldal után, aztán egy nyaralásra nem vittem könyvet, a házban ott volt a Tüskevár, és bár akkor se tetszett, de pár nap alatt végigszenvedtem.

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.
Őszentsége Sobri Jóska

Én az ellenkezőjét tapasztalom, de ok 😀 az Anna Karenyinát most fejeztem be, hát szerintem Gyurma minimum 30 könyvet elolvasott volna az azzal eltöltött idő alatt

Han Kangot én is ajánlom!
Löfli

nálam a növényevő kb. 2/5 volt, de akkor ennek adok egy esélyt. 😊

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Hm, én -nyilván könyv, meg betűmérettől függően- átlagosan egy oldal per perc sebességgel olvasok, és a legtöbb könyvet szeretem egyben elolvasni. (Nyilván egy albatroszos Rejtő könyvnél gyorsabban, egy majdnem A4-es méretű Hararinál, vagy egy Thatcher önéletrajznál, ahol oldalanként van ömlesztve egy töriórányi infó, ott lassabban.)
Szerintem aki sokat olvas, az idővel "felgyorsul", ennyi az egész.

Gyurma, hogyan tudsz egy 200 oldalas könyvet egy délután elolvasni?!
r.baggio

Igazából engem is meglepett, próbálom megkeresni a karakterszámot. A Svédet ugyanúgy hétvégén olvastam, de hétfőn vagy kedden este fejeztem be. Pedig talán oldalra ugyanannyi volt.