Könyvek, színház

Holnap 5-kor itt élőben:  www.nobelprize.org/prizes/literature/2025/krasznahorkai/lecture/
Dzsokijuing

Szép volt, érdemes visszanézni.
Dzsokijuing

+1

Holnap 5-kor itt élőben:  www.nobelprize.org/prizes/literature/2025/krasznahorkai/lecture/
Dzsokijuing

Szép volt, érdemes visszanézni.

Holnap 5-kor itt élőben:  www.nobelprize.org/prizes/literature/2025/krasznahorkai/lecture/

 www.theguardian.com/culture/ng-interactive/2025/dec/06/the-best-books-of-2025

 qubit.hu/2025/12/02/rosencrantz-es-guildenstern-halott-es-most-mar-tom-stoppard-is

Az nem egy hosszú könyv, mindegyikben jó
r.baggio

Azért nem is rövid, kiadástól függően ötszáz-akármennyi - hétszázvalahány oldal 😁
warr_b

Pedig ugyanaz a sztori egy az egyben 😂

Az nem egy hosszú könyv, mindegyikben jó
r.baggio

Azért nem is rövid, kiadástól függően ötszáz-akármennyi - hétszázvalahány oldal 😁

Az nem egy hosszú könyv, mindegyikben jó

Újra kapható a Karamazov testvérek két kötetes kiadása

 bookline.hu/product/home.action?_v=Fjodor_Mihajlovics_Dosztojevszkij_A_Kar&type=22&id=328770
r.baggio

Már meg is vettem 😅

Nem kicsit lepődtem meg a 6 hónappal ezelőtt leadott igénylésemre jött válasz emailre.
Gyurma Pappa

Ha már D., a Bűn és bűnhődést melyik fordításban ajánlanátok leginkább? A klasszikus Görög-Beke féle, a Vári Erzsébet általi, vagy a legújabb, Soproni András munkája?

Basszus

RIP Kálloy-Molnár Péter...
warr_b

noooooo, tinédzserkorom meghatározó színésze volt 😕
Löfli

Ne viccelj, most is tinédzser vagy.

Basszus

RIP Kálloy-Molnár Péter...
warr_b

noooooo, tinédzserkorom meghatározó színésze volt 😕

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.
MC12

Közben meg az utánnyomás is elfogy lassan a boltokban ¯\_(ツ)_/¯

Erről már írtam korábban, a gen Z olvas újra több fiatal értelmiségi ismerősöm állt neki K-t olvasni
Gyurma Pappa

Húgom Fehérváron dolgozik a Libriben, azt mondta vitték mint a cukrot.
Drip

Az hogy megveszik, nem jelenti azt, hogy el is olvassák 😄

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.
MC12

Közben meg az utánnyomás is elfogy lassan a boltokban ¯\_(ツ)_/¯

Erről már írtam korábban, a gen Z olvas újra több fiatal értelmiségi ismerősöm állt neki K-t olvasni
Gyurma Pappa

Alapvetoen a gen z befele fordulo, otthon ulos genereacio amibol nem csak a gaming es tik tok profital ezek szerint, tok jo.

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.
MC12

Közben meg az utánnyomás is elfogy lassan a boltokban ¯\_(ツ)_/¯

Erről már írtam korábban, a gen Z olvas újra több fiatal értelmiségi ismerősöm állt neki K-t olvasni
Gyurma Pappa

Húgom Fehérváron dolgozik a Libriben, azt mondta vitték mint a cukrot.

Isten nyugosztalja!😞

Sajnos a betegség nem válogat...

55, az túl korai...

Basszus

RIP Kálloy-Molnár Péter...

November wrapup:
Gyurma Pappa

Elbasztam.

50. Herbert Marcuse - Az egydimenziós ember (filozófia könyvek értékelésére még nincs szempontrendszerem)
Marcuse 1964-ben egészen pontosan megjósolta, hogy merre fog menni a fogyasztói társadalom. Ijesztő, hogy 60 évvel ezelőtt is jól játszott a szellemi leépülés, elsősorban a nyelv átalakulásában, aminek a könyv majd felét szánta Marcuse. Gyakorlatilag leírta, hogy meg fog jelenni a shitposting, mielőtt lett volna hova posztolni.
Szomorú az utóélete, Marcuse hivatkozási alap az amerikai újbaloldalnál, pedig az egydimenziós társadalom fogalma egyértelműen a vagyoni egyenlőtlenségekről szól. Azért is akartam eredetiben elolvasni, és nem csak az értelmezéseket, hogy átlássam.
Félreértett és félremagyarázott az egész frankfurti iskola, a CIA saját maga által kiadott korabeli doksija szerint teljesen tudatosan magyarázták félre, és térítették el az üzenetet egy, az amerikai kapitalizmussal kompatibilisebb irányba.

Van egy 2026-os tervem filozófia könyveket "eredetiben" olvasni (az ógörög nem megy, de a latin sem nagyon), majd az idei DNF-ek között visszatérek erre a kérdéskörre. MIvel számomra fontos, hogy úgy tudjak érvelni, hogy mögöttem valódi tudás is van, ezért elkezdtem ideológialag hozzám közeli könyveket olvasni, nem csak az AI összefoglalókat 😊

Hajnali háromkor hogy fognak örülni a csepeli Vízművek lakótelepen 😊
 nobelmobil2025.com/

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.
MC12

Közben meg az utánnyomás is elfogy lassan a boltokban ¯\_(ツ)_/¯

Erről már írtam korábban, a gen Z olvas újra több fiatal értelmiségi ismerősöm állt neki K-t olvasni

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.
MC12

Én mindenkinek a Háború és háborút ajánlom ki elsőnek, emészthető és nagyszerű regény.
A magyar nemzet biztonsága is szuper, jókat nevettem közben, főleg a Krasznahorkai nevű szereplőn.

Akinek van kamasz gyereke, netan tanar vagy csak szeretne latni egy szenzacios fiatalos darabot az nezze meg a Letargia cimu eloadast a Vigben. Ifjabb Vidnanyszky rendezte, reg szorakoztam ilyen jol szinhazban.

November wrapup:

KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.
Gyurma Pappa

De nagyon nehéz megszokni 😀 fárasztó. A topic hatására levettem a polcról a Sátántangót plusz megvettem a Herscht és a Zsömle odavan-t. Az S-en túlvagyok, a Hersch felénél járok, és finomodott a véleményem róla, valóban olvashatóbb, mint emlékeztem (vagy hozzáöregedtem), amikor el tud benne merülni az olvasó, még a maga módján élvezetes is tud lenni, de azt továbbra is tartom, hogy ez nem egyszerű, nem mindenkinek való, és végképp nem könnyen emészthető/olvasható szerző és művek.

Btw. azt hittem, hogy lesz valami Krasznahorkai sznobizmus legalább egy darabig - én is vagizhattam volna - amikor lehet “mellékesen” bedobni, hogy “Jaja én is K-t olvasok” de loszart mama. Még belpesten se. Egy darabbal több ember kezében nem látok, se a széles se a szűk ismertségi körömben nem lett K. olvasó senki. Voltam nemrég gyerek - helovíni bulin ahol bedobtam a szülőkkel való iszogatas közben (volvo-s, it/jogász/vállalkozó középosztály) a témát de nemhogy nem olvasott senki tőle semmit, a hírt is csak futólag hallották, szóval a dolog 18 másodperc alatt lett érdektelen.

November wrapup:

47. Irene Sola: Szemet adtam neked, és te a sötétségbe néztél 4.5/5
Sola az egyik kedvenc íróm. Fiatal katalán íróként viszi tovább a mágikus realizmust, emeli be a folklórt, a mesék, legendák hétköznapi események közé. Egyszerre beszél a mai női sorsokról, a múltbeli viszonyokról és valami univerzális emberségességről. Nem ez a legjobb könyve. A gátak (ez jelent meg később magyarul, de ez az első könyve) alapján egy katalán Sally Rooneynak tűnt, aki nem riad a mesebeli elemek használatót, de az Énekelek, s táncot jár a hegy egy másik szint. Egyszerre szerelmes vallomás a Pireneusoknak, az ottani emberek és szép tárlat az ottani mesékből. A Szemet… nem könnyű könyv, és nehezen húz be, de valahol a harmadától kezdve visz, ezért nem tökéletes.

48. Julie Otsuka: Amikor isten volt a császár 3.5/5
A könyv tartalma, az ábrázolt események (japán-amerikaiak internálása a II. vh alatt) nagyon érdekelt, egy elhallgatott része a történelemnek, ahogy a britek internálásai is, ezekről Ali Smith Tavaszában olvasni érdekes részleteket. Nyilván nem összehasonlítható az európai eseményekkel, de akik “résztvettek” benne, nem életük élményeként élték meg. Végigkövethetjük egy család életét. Először az anya szemszögéből látjuk az elindulást, majd az utazást a idősebb lánygyermek mutatja be, a tábori életet a fiú szemszögéből olvashatjuk végig, majd lezárásként újra a lány mesél, innár határozottan saját szemszögből. A könyv központi szereplője egyébként az apa, akit a könyv kezdete előtt, már a Pearl Harbourt ért csapás után elvisz az FBI, de mégis a hozzá való viszony erősen meghatározza az egyes szereplők megélését az eseményekről. Érdekes olvasmány, de nekem ez a fajta próza nem az esetem.

49. Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága 5/5
Ha valaha valaki tőlem kérdezi meg, hogy mi legyen az egy könyv, amit elolvas Krasznahorkaitól, akkor ezt fogom neki javasolni (még a decemberi olvasási listában is lesz mű a KL-től 😊 ). Benne van minden, amitől Krasznahorkai jó, de ellentétben a Sátántangótól ebben semmi apokaliptikus nincs, sőt. MC írta, hogy ezzel a Nobel díjjal sem szerettette meg az olvasást a Bizottság, amiről nekem akkor is az volt a véleményem, hogy ez nem is dolga, hanem sokkal inkább az, hogy olyan írókat találjon, akik az adott era, adott régió lenyomatát vissza tudják adni, évtizedek/századok (?) múlva is.
KL nagyon is politikus könyveket ír. Lehet dobálni a fejéhez a “nemzeti” oldaltól, hogy nem értenek egyet stb., de a Sátántangó végén is ( | amikor Irimiásról kiderül, hogy nem csak hogy egy szar alak, de még besúgó is | ) úgy politizál, hogy nem írja le, hogy a rendszer szar, csak gyönyörűen bemutatja egy elemét, ami miatt szar volt a rendszer. Ezek a finomságok 2025-ből visszaköszönnek a könyvében is. Van benne Elon Muskozás, de szarházi múzeumigazgató, érzéketlen hatóságok és (hasonlóan KL egész életművéhez) perifériára szorul emberekkel szembeni határtalan empátia.
A könyv negyede nagyon is mély, filozófikus kérdéseket tárgyal, a maradék része pedig egyszerre ironikus és együttérző. A nyelvezete könnyen olvasható. Ne ijesszen meg senkit, hogy nincsen központozás, ha egyszer megszokod, akkor nem zavaró. Relatíve rövidek a fejezetek, és nem túl cizellált a szöveg, sőt sok helyen inkább köznapi a nyelvezete.
Szóval mélyen ajánlom, szerintem 12 fejezetet, ami alkotja, kényelmesen el lehet olvasni karácsonyi szezon alatt.

Idénre amiről tervezek írni még: decemberi wrapup lesz, szeretnék írni a fontosabb DNF-ekről, esszékről és egyéb, olvasáshoz kapcsolódó dolgokról, hátha másnak is hasznosak lesznek a szokásaim. 😊

Lírán black friday a hétvégén.