PC és Konzol

Rógtréder -Előszó

Magával ragadó a Warhammer 40K legkevésbé sem diszkréten elnyomó, mondjuk ki fasiszta világa, anélkül hogy a legminimálisabban is lehetne vele szimpatizálni. Akinek új a világ annak esszenciálisan annyit kell tudnia, hogy maga a szorosan vett történet a 30. és a 41. évezred közt játszódik és középpontjában civilizációk emelkedése és bukása áll, elsősorban az emberiség szemszögéből.

No ennyit gondoltam összefoglalónak, megalapozónak, mer kell majd a játék értéséhez. Rengeteg dolog kimaradt, az inkvizícióról, a great riftről, a black library-ről, a hadseregről, amelynek a fő ereje közel sem az űrgárdisták, hanem a „hadsereg, és a flotta” - és én nem is vagyok nagy 40K szakértő. Fontos de a játékhoz nem kell a God Emperor és az Omnissiah dinamikája, és ezzel az inkvizíció és a techpapok szerepe, együttműködése, harca. Amúgy ez a játék legnagyobb kihagyott ziccere.

Üdv
Helm voltam
Helmut Zimmer

És akkor még jön ez is:
 store.steampowered.com/app/3710600/Warhammer_40000_Dark_Heresy/

Nem nagyon van mit hozzáadni ahhoz amit leírtál, csak annyit, hogy a fent említett könyvek száma folyamatosan bővül és nem is csak a 40K, 41K időszakkal, hanem a 30K időszakkal is, amiben Hórusz lázadását mesélik el, sokszor ugyanazt az eseményt a többféle Primarcha házának szemszögéből és szinten, rengeteg karaktert bevezetve. Ha jól láttam, már lezárták azt a sorozatot, összesen 64 könyvvel, de ehhez még hozzáírtak Primarchákról szóló köteteket és még jön hozzá.

Akit érdekel itt egy idővonal és olvasási sorrend a könyvekhez:
 gaming.kylebb.com/hhtimeline/

És akkor az Astaresek mellett ott vannak a különböző szervezetek, amik ugyanúgy megkapják a saját könyveiket, szerepjáték részlegüket, kiegészítőiket, pc játékukat.

Ja, és akkor majd jön sorozat Cavillel is.

Mondjuk úgy, hogy a GW elkezdett nagymértékben pénzt termelni.

A Horus könyveket elkezdtem olvasni, de igen komolyan kell cherry-pickelni, mert a történetek nagy része nem annyira izgalmas és a színvonaluk is hullámzó, legtöbbször lakodalmas űrfantasy.


A játékkal kapcsolatban amúgy én is azt olvastam, hogy nem igazán lett kiegyensúlyozott, de ezzel együtt örülök, hogy van egy Warhammer rpg és nem csak rts-ben, lövöldében meg egyéb, rpg elemeket tartalmazó játékokat kapunk csak.

Azt meg kell hagyni, hogy a lore az eléggé izgalmas és kismillió réteget lehetne közelebbről vizsgálni vagy játszani.

Szerkesztette: Lúdas Solymi

Rógtréder -Előszó

Magával ragadó a Warhammer 40K legkevésbé sem diszkréten elnyomó, mondjuk ki fasiszta világa, anélkül hogy a legminimálisabban is lehetne vele szimpatizálni. Akinek új a világ annak esszenciálisan annyit kell tudnia, hogy maga a szorosan vett történet a 30. és a 41. évezred közt játszódik és középpontjában civilizációk emelkedése és bukása áll, elsősorban az emberiség szemszögéből.

A Warhammer 40K történetfűzésének alapeszköze, és egyben szeretetnyelve a véget nem érő háború, mely világok tízezrein zajlott, vagy zajlik. Háborúban áll tulajdonképpen mindenki mindenkivel, és önmagával ez alól kizárólag csak a Tyranid faj képez kivételt. A Tyranid az egyetlen faj, amelyben „rend van”.
Még a Nekronok közt is van olyan döbbenetes hatalmú overlord pl. Trazyn az Örök, aki mást gondol, és mást tesz, mint a többiek. Az orkok folyamatosan belviszályokkal „erősítik soraikat”, hogy egy feltörő warlord egyesítsen sok ezer törzset, amivel végzetes inváziót indíthatnak. A Drukharik elképesztő hatalmi játszmáikat játszanak a végtelen pókhálóként működő város/világ Commorrah beláthatatlan tereiben. Ezekben a játszmákban egyetlen fix pont van ez pedig Asdrubael Vect a pók a háló közepén, mindenki más tulajdonképpen mellékszereplő, hacsak nem vesszük az itt elveszett/vadászó csúcsragadozót Jaghatai Khant.
A káosz pedig a káosz. Megszámlálhatatlan ütközetről tudunk, amikor valamilyen tudás, vagy tárgy birtoklásáért ölre mennek az Iron Warriorok a Death Guarddal, vagy a World Eaterek a Thousand Sonssal.
Talán ezért is lehet, hogy a káosz istenek olyan bajnokot választottak, aki nem démon herceg és nem is primarcha démon herceg, hanem Horus a legfőbb áruló fegyvermestere Abaddon a Megfosztó. Abaddon az egész 40K talán legmegosztóbb, de legproduktívabb figurája.

Szóval mindenki mindenki ellen, kivéve, ha jönnek a Tyranidok, mert akkor valószínűtlennek tűnő szövetségek kovácsolódnak ember és nekron, ork és káosz, stb. közt. De a helyzet az, hogy ez az egész csak az egész töredékére igaz. A végtelen háború koncepciója egy olyan közös hazugság, amelyben érdekelt minden hadat viselő fél „felső vezetése”. A valóságban emberek, orkok eldak, stb trilliárdjai élik úgy le egy életüket, hogy soha semmilyen invázió nem történik, nem látnak űrgárdistát. Vannak kulcsfontosságú világok, amelyek speciális célpontok. Pl. a 13. sötét hadjárat során az emberiség számár fontos Cadia el is vész és Abaddon elemészti. Vagy Orrok, ami egy kielmelt ork erőd-világ és a Leviatan hive fleet (tyranid)megtámadta. Na ott a háború tényleg végtelen. Vannak ilyen kulcsfontosságú rendszerek, vagy bolygók, de ez az ismert világ töredéke.

De hogyan jutottunk el idáig?!
A világegyetem legnagyobb talánya (sokak szerint hazugsága) minden bizonnyal az Emperor of Mankind léte, személye, felemelkedése és a kötelék, ami az ismert káoszhoz köti. Döbbenetes mennyiségű legenda, mese teória kering a születése, az eljövetele, és a felemelkedése körül. Ahhoz, hogy hatalma csúcsára jusson vagy alkut kötött a káosz 4 főistenével, vagy meglopta őket, vagy maga is egy a káoszistenek közül (akik amúgy nem négyen vannak). Sok- sok regény foglalkozik ezzel a témával.
Ami viszont fontos az a tény, hogy az emberiség az istencsászár uralkodása alatt elkezdte meghódítani az univerzumot, és kegyetlenül rátaposott mindenre és mindenkire, aki nem kooperált (Krieg története pl.), vagy nem hódolt.
"Génmanipulált ember-alapú biológiai harci gépek / "hiperlények" újabb és újabb generációi pusztították mindazokat, akik nem hajoltak meg. Így született pl. a szinte kontrollálhatalan thunder-warrior osztály, az adeptus custodes, az adeptus astrates 1-n. generációja.
Az adaptus astrates katonáit hívják általában "space marines"-nek, ők a 40 K legnagyobb sztárjai, poszter-fiúi.

Az Astrates chapterek eltérnek, és hordozzák atyjuk az un. "Primarchák" tulajdonságait, egyedi szervek, és képességek, és chapteren beül is van több generáció. A Primarchák félistenek és egyenesen a „God-Emperor "fiai". Ezek a félistenek vezették az emberiség hódítását.

Aztán bekövetkezett Horus árulása- ami nem volt más, mint a God -Emperor utáni 2. a talán legnagyobb hatalmú primarcha Horus lázadása és alkuja a káosszal (chaos undivided).

Horus lázadása az ISTVAAN V, más néven Dropsite massacre mind-mind az emberiség legsötétebb lapjaira valók (onnan lejjebb csak Krieg pusztulása, és a fekete hajók vannak) .

Mielőtt félreértjük nem csak Horus lázadt, hanem rengeteg primarcha és rengeteg légió velük együtt. A káosz környékezte meg őket, de nem kellett mindenkinél olyan sokat harcolni, rothadt volt a rendszer.

Peturabo azt érezte hasztalanul küzd az uralkodó elismeréséért, és Rognal Dornt jobban szereti a császár. Fulgrim hiú volt, de remek vezér viszont folyton falakba ütközött. Mortarion mélyen megvetette a császár "egyrészt másrészt" politizálását. Ráadásul miután kegyetlen gyermekkort szánt neki azzal, hogy egy embertelen vadállattal neveltette fel, még azt az elégtételt is elvette tőle, hogy megölhesse kegyetlen nevelőjét. Angronnak, és fiainak tűket szúrtak az agyukba, hogy a haragjuk ne csillapodhasson. Miután megtagadták tőlük a dicső halált Nucerián Angron rájött, hogy csak egy eszköz egy önkényúr kezében. A legnagyobb talány az Alfa légió. Ők lehet, hogy csak beszivárogtak a káoszba, lehet, hogy 3. utat kerestek.

Szóval Horus meghalt, tulajdonképpen az uralkodó is csak nem pusztult el. Egy halom hűséges primarcha eltűnt vagy meghalt, a császár jobb keze Malcador a Föld régense meghalt. Fabious Bile az egyik legnagyobb elme áruló lett. Az árulók elmenekültek a káosz szemébe jellemzően.

A "God Emperor", illetve ami maradt belőle a 41. évezredben is uralkodik arany trónprotézisébe zárva. Mindent érző tudatával bevilágítja a hiper-teret, nélküle az astropaták elhallgatnak, a navigátorok megvakulnak. Létét naponta psykerek sokaságának a feláldozása biztosítja.
Az emberiség megragadt és hanyatlásnak indult. A tudomány és haladás kora lezárult, világok elvesztek.
A reményt az hozta vissza, hogy Archmagos Cawl (az egyik legnagyobb hatalmú figura) és Ynnead feltámasztották Roboute Gulliman az Ultramarines légió primarcháját, és idővel visszatért sztázisából az Oroszlán az egyik legerősebb primarcha.
Gulliman a birodalom régense és a 12 „high lord” vezeti az emberiség birodalmát. Primarchák, akik még valószínűleg élnek. Sokak kedvence Leman Russ a farkas gyógymódot keres a császárnak, Jaghatai Khan Commorrah webwayében próbálja megtalálni a kivezető utat. Vulcan mint olyan halhatatlan, és vissza fog térni. Corvux Corax vadászaton van a terror szemében- és ki tudja, lehet hogy maga is magasabb rendű lénnyé vált. Az 1. generációból Dante a 40K valószínűleg legnagyobb és legöregebb harcosa 1600 éves lett és belefáradt a harcba.

Gulliman alatt az emberiség veszteségei csökkentek a pusztulás megállt, de a stagnálás a kiégés és a morális romlás csak lassult. Az élet a földön pokoli. A 12 high lord közt ott vannak a legfontosabb szervezetek képviselői, úgymint az Inkvizíció, Adeptus Mechanicus, az Adeptus ministorum, a Bérgyilkosok, a Főbírók és törvénykezők, a Főhivatalok és adminisztráció, az Asztropaták, a Navigátorok, az Astronomica, stb.

Az emberiség csak a nagy célt szolgálja csak az isten császárnak él- a lét örömtelen, és üres lett. Az egyház öklei az Adeptus ministorum és az Inkvizíció mindenen és mindenkin rajta tartja a szemét.

No ennyit gondoltam összefoglalónak, megalapozónak, mer kell majd a játék értéséhez. Rengeteg dolog kimaradt, az inkvizícióról, a great riftről, a black library-ről, a hadseregről, amelynek a fő ereje közel sem az űrgárdisták, hanem a „hadsereg, és a flotta” - és én nem is vagyok nagy 40K szakértő. Fontos de a játékhoz nem kell a God Emperor és az Omnissiah dinamikája, és ezzel az inkvizíció és a techpapok szerepe, együttműködése, harca. Amúgy ez a játék legnagyobb kihagyott ziccere.

Üdv
Helm voltam

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.


Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊
Helmut Zimmer

Én szeretem a crpg játékokat, de inkább a történetek fognak meg és az, hogy többféle karakterrel játszhatok egyszerre a magamé mellett.
A rendszerek, min-maxolás és ilyenek sosem érdekeltek, bár azért útmutatókat szoktam nézni, de sosem szórakozok órákat, hogy kitaláljam milyen buildet építsek fel, legtöbbször a legegyszerűbbet használom:
sima harcos, hosszúkarddal és pajzzsal. Ha ezen még lehet variálni az csak jó.
Az NPC-nél már szoktam időzni és azt nézni, hogy milyen szinergiákat lehet csinálni, de azt se viszem túlzásba, bár a PoE1-2-nél voltak fejvakarások.

A PoE1 az történet szempontjából jó játék, hasonlít a BG1-re és a BG2-ből is rengeteg elemet tartalmaz, dehát ezeknek a szellemi örököse, a Planescape Tormentet meg még nem is említettem.
Az alapjáték önmagában jó, a White March-al együtt már inkább volt tömény és hosszú, bár ez szerintem egyéni probléma.

Az, hogy nem körökre osztott a játék az zavaró volt az elején, viszont utána belejöttem és megtanultam vele élni, de így is igényelt figyelmet, hisz a karakterek között szinergia azért nem volt tökéletes, de még egy átlagos felhasználónak is jól fogta a kezét.

Btw, most adtak ki hozzá frissítést és már a PoE1 is tartalmazza a körökre osztott játékmódot, igaz még csak bétában.

Ebben a játékban van annyi, hogy a mechanikák miatt egyszer visszatérjek hozzá, bár talonban van még a Pathfinder széria és a Rogue Trader is, időm meg kevés, hjajj.

A PoE2 nagyot akart fogni, de nem sikerült neki sajnos.
Habár a világ az színesebb lett és újfent érdekes, de itt is áll, hogy egy csomagként a DLC-kel már túlontúl hosszú, a MegaBossok meg valóban csak a hardcore játékosoknak való, átlagos vagy kicsit nagyobb kihívást kereső játékosok elbuknak benne.

Továbbá a rengeteg NPC betétele is felborította az egyensúlyt, mert sokan voltak akiket csak egyszer-egyszer vittem magammal, hogy az adott DLC-ben történő szerepét lássam, utána pedig elfelejtődtek.
Igaz, ez minden ilyen játék rákfenéje, hogy a DLC-hez adni kell valamit, de ha azt nem tudod szervesen az alapjátékodba integrálni, akkor néha elvesztett lehetőségnek tűnik.

Btw, lehetőségek, én nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a fő városban nincsen hasonló elven felépített katakomba mint a PoE egyben, pedig ott nagyon adta magát a történet és a felépítés miatt, az nálam egy negatívum volt, még ha sokaknak ismétlésnek tűnt is volna.

A hajócsatákat legtöbbször egyszerűen meg lehetett oldani, ott az egész kidolgozott mechanika mehetett a kukába, mert két dologra kellett figyelni: vagy elmenekülsz vagy nekirontasz az ellennek és átszállsz rá.
Ott a limitált harctér miatt elég volt középen az átjárót tartani a tankkal és a két oldalra figyelni, hogy senki se jöjjön át, távolsági fegyverrel vagy mágiával meg az ellen ugyanilyen képességű karaktereit lehetett eliminálni.

Bár a második, DLC nélküli fele a sztorinak jó volt, ott éreztem h azt még lehetett volna nyújtani és inkább arra fókuszálni mint a szigetvilágban történő eseményekre, az nem volt annyira top.

Összességében nekem is az a benyomásom, hogy a PoE1 lett a jobb játék és várnék egy harmadik részt, talán egyszer megcsinálja az Obsidian, hacsak az Avowedet nem tekintjük annak.
Lúdas Solymi

Én ez vagyok 😊 csak kevés az időm nagyon. Imádom a Pillarst!
Fogok írni a Pathfinderről. A RógTréderről nem mert egy rakásszar.
Helmut Zimmer

adom hogy a PoE1 és PoE2 nagyon unikális, de én mindkettőt feladtam kb. féltávnál, egyszerűen túlírták és egyszerűen nem értettem meg mi-micsoda, vagy hol érnek össze a szálak
pl. Divinity 2 sokkal érdekesebb volt még a borzalmasan leegyszűsített sztori és harc ellenére is (bár ott azaz első fejezet a rengeteg végkimenetellel elképesztő)
lehet csak alapvetően nem jött be ez a real-time harc, mert kb. úgy nézett ki, hogy OK harc-click pause, majd képkockánként próbálok pausolni meg leolvasni mi történik... jó kb. legmagasabb fokozaton játszottam... nekem ez nem volt élvezhető
A rouge trader nekem eddig nagyon bejött, épp 4. fejezetnél vagyok, kicsit sok a harc, és túl sok az egyszerű token kill, de amikor a flamerek és a lézerek szólnak az nagyon adja 😊, a sztori nekem nagyon tetszik
épp egy második végigjátszáson agyalok max nehézségen
sapka

Igen, a PoE1-2 az nem a tipikus körökre osztott harcról szól és valóban nagyon sztori-heavy és sok olvasást kíván, ez az első részre hatványozottan igaz.
PoE1-nél az elején baromi sokszor kell megállítani a harcot, utána viszont ha megtaláltad a szisztémád és a szinergiákat a karakterek között, már kevesebbszer kell és igazából csak bele kell nyúlni.
Biztos lehet még az AI-t tovább finomítani benne, de én azzal nem foglalkoztam annyit.

Mondjuk ha a legmagasabb fokozaton játszol, akkor az valóban több türelmet igényel 😊

A Rogue Traderre tényleg azt mondják, hogy rengeteg harc van benne és sokszor feleslegesek is, de erre van felhúzva, hogy minél több időt töltsél el vele.
Sokszor nem is baj, ha 10-15 percet eltöltök egy-egy csatával, mert kikapcsol, csak amikor az fél órásra nyúlik, az már annyira nem frankó.

Az RT-nél még várok arra, hogy kijöjjön az összes DLC, aztán jövőre megveszem egy csomagban.
Lúdas Solymi

Ehhez azért nem szólok hozzá, mert én a solo mode path of the damned világ gyermeke vagyok, ugye a Dark souls sorozat lelkes híveként. Amúgy pár videóban fel is tűnők igen kúrva bosszantó black demonként- amint az egyik legendás gamert szétszopatom.
Szóval ha a kihívás és a harcrendszer a fontos akkor a Pillars minden mást agyonver. Olyan ez mint Witcher 3azni BloodBorne után. Egyszerűen zavaróan rossz (az amúgy nem rossz Witcher3 mechanizmus), mert annyival jobban megcsinált a Bloodborne. BG3 csaták egyszerűen fájnak, de az egy Pathfinderhez képest is borzasztóan fájnak.
Pathfinder is D&D alaplicensz, csak nagyon belenyúltak.
Ne haragudjatok az hogy a BG3-bann a fejezeteken keresztül felszopott fűűrdögöt némi (terepmódosítással) 2!!! kör alatt tönkreverem soloban az botrány. SZegény Larian azért sem lesz sohasem ennek a műfajnak a királya, mert NEM TUD AI-t írni.

Tényleg írok a Rógtréderről, nade az aztán tényleg az a játék, amelyikban a végén a nagy záróharc 2!!!! körig tartott- teljesen el vannak baszva a40k mechanizmusok Van mondjuk egy olyan Pyromancer build ami a 2. körében, ha kellő mennyiségű bónusz cselekvést garantáló officerrel van megspékelve akkor végtelent sebez...ennyi. Most akkor ez jó?! Nem jó.

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.


Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊
Helmut Zimmer

Én szeretem a crpg játékokat, de inkább a történetek fognak meg és az, hogy többféle karakterrel játszhatok egyszerre a magamé mellett.
A rendszerek, min-maxolás és ilyenek sosem érdekeltek, bár azért útmutatókat szoktam nézni, de sosem szórakozok órákat, hogy kitaláljam milyen buildet építsek fel, legtöbbször a legegyszerűbbet használom:
sima harcos, hosszúkarddal és pajzzsal. Ha ezen még lehet variálni az csak jó.
Az NPC-nél már szoktam időzni és azt nézni, hogy milyen szinergiákat lehet csinálni, de azt se viszem túlzásba, bár a PoE1-2-nél voltak fejvakarások.

A PoE1 az történet szempontjából jó játék, hasonlít a BG1-re és a BG2-ből is rengeteg elemet tartalmaz, dehát ezeknek a szellemi örököse, a Planescape Tormentet meg még nem is említettem.
Az alapjáték önmagában jó, a White March-al együtt már inkább volt tömény és hosszú, bár ez szerintem egyéni probléma.

Az, hogy nem körökre osztott a játék az zavaró volt az elején, viszont utána belejöttem és megtanultam vele élni, de így is igényelt figyelmet, hisz a karakterek között szinergia azért nem volt tökéletes, de még egy átlagos felhasználónak is jól fogta a kezét.

Btw, most adtak ki hozzá frissítést és már a PoE1 is tartalmazza a körökre osztott játékmódot, igaz még csak bétában.

Ebben a játékban van annyi, hogy a mechanikák miatt egyszer visszatérjek hozzá, bár talonban van még a Pathfinder széria és a Rogue Trader is, időm meg kevés, hjajj.

A PoE2 nagyot akart fogni, de nem sikerült neki sajnos.
Habár a világ az színesebb lett és újfent érdekes, de itt is áll, hogy egy csomagként a DLC-kel már túlontúl hosszú, a MegaBossok meg valóban csak a hardcore játékosoknak való, átlagos vagy kicsit nagyobb kihívást kereső játékosok elbuknak benne.

Továbbá a rengeteg NPC betétele is felborította az egyensúlyt, mert sokan voltak akiket csak egyszer-egyszer vittem magammal, hogy az adott DLC-ben történő szerepét lássam, utána pedig elfelejtődtek.
Igaz, ez minden ilyen játék rákfenéje, hogy a DLC-hez adni kell valamit, de ha azt nem tudod szervesen az alapjátékodba integrálni, akkor néha elvesztett lehetőségnek tűnik.

Btw, lehetőségek, én nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a fő városban nincsen hasonló elven felépített katakomba mint a PoE egyben, pedig ott nagyon adta magát a történet és a felépítés miatt, az nálam egy negatívum volt, még ha sokaknak ismétlésnek tűnt is volna.

A hajócsatákat legtöbbször egyszerűen meg lehetett oldani, ott az egész kidolgozott mechanika mehetett a kukába, mert két dologra kellett figyelni: vagy elmenekülsz vagy nekirontasz az ellennek és átszállsz rá.
Ott a limitált harctér miatt elég volt középen az átjárót tartani a tankkal és a két oldalra figyelni, hogy senki se jöjjön át, távolsági fegyverrel vagy mágiával meg az ellen ugyanilyen képességű karaktereit lehetett eliminálni.

Bár a második, DLC nélküli fele a sztorinak jó volt, ott éreztem h azt még lehetett volna nyújtani és inkább arra fókuszálni mint a szigetvilágban történő eseményekre, az nem volt annyira top.

Összességében nekem is az a benyomásom, hogy a PoE1 lett a jobb játék és várnék egy harmadik részt, talán egyszer megcsinálja az Obsidian, hacsak az Avowedet nem tekintjük annak.
Lúdas Solymi

Én ez vagyok 😊 csak kevés az időm nagyon. Imádom a Pillarst!
Fogok írni a Pathfinderről. A RógTréderről nem mert egy rakásszar.
Helmut Zimmer

adom hogy a PoE1 és PoE2 nagyon unikális, de én mindkettőt feladtam kb. féltávnál, egyszerűen túlírták és egyszerűen nem értettem meg mi-micsoda, vagy hol érnek össze a szálak
pl. Divinity 2 sokkal érdekesebb volt még a borzalmasan leegyszűsített sztori és harc ellenére is (bár ott azaz első fejezet a rengeteg végkimenetellel elképesztő)
lehet csak alapvetően nem jött be ez a real-time harc, mert kb. úgy nézett ki, hogy OK harc-click pause, majd képkockánként próbálok pausolni meg leolvasni mi történik... jó kb. legmagasabb fokozaton játszottam... nekem ez nem volt élvezhető
A rouge trader nekem eddig nagyon bejött, épp 4. fejezetnél vagyok, kicsit sok a harc, és túl sok az egyszerű token kill, de amikor a flamerek és a lézerek szólnak az nagyon adja 😊, a sztori nekem nagyon tetszik
épp egy második végigjátszáson agyalok max nehézségen
sapka

Igen, a PoE1-2 az nem a tipikus körökre osztott harcról szól és valóban nagyon sztori-heavy és sok olvasást kíván, ez az első részre hatványozottan igaz.
PoE1-nél az elején baromi sokszor kell megállítani a harcot, utána viszont ha megtaláltad a szisztémád és a szinergiákat a karakterek között, már kevesebbszer kell és igazából csak bele kell nyúlni.
Biztos lehet még az AI-t tovább finomítani benne, de én azzal nem foglalkoztam annyit.

Mondjuk ha a legmagasabb fokozaton játszol, akkor az valóban több türelmet igényel 😊

A Rogue Traderre tényleg azt mondják, hogy rengeteg harc van benne és sokszor feleslegesek is, de erre van felhúzva, hogy minél több időt töltsél el vele.
Sokszor nem is baj, ha 10-15 percet eltöltök egy-egy csatával, mert kikapcsol, csak amikor az fél órásra nyúlik, az már annyira nem frankó.

Az RT-nél még várok arra, hogy kijöjjön az összes DLC, aztán jövőre megveszem egy csomagban.

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.


Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊
Helmut Zimmer

Én szeretem a crpg játékokat, de inkább a történetek fognak meg és az, hogy többféle karakterrel játszhatok egyszerre a magamé mellett.
A rendszerek, min-maxolás és ilyenek sosem érdekeltek, bár azért útmutatókat szoktam nézni, de sosem szórakozok órákat, hogy kitaláljam milyen buildet építsek fel, legtöbbször a legegyszerűbbet használom:
sima harcos, hosszúkarddal és pajzzsal. Ha ezen még lehet variálni az csak jó.
Az NPC-nél már szoktam időzni és azt nézni, hogy milyen szinergiákat lehet csinálni, de azt se viszem túlzásba, bár a PoE1-2-nél voltak fejvakarások.

A PoE1 az történet szempontjából jó játék, hasonlít a BG1-re és a BG2-ből is rengeteg elemet tartalmaz, dehát ezeknek a szellemi örököse, a Planescape Tormentet meg még nem is említettem.
Az alapjáték önmagában jó, a White March-al együtt már inkább volt tömény és hosszú, bár ez szerintem egyéni probléma.

Az, hogy nem körökre osztott a játék az zavaró volt az elején, viszont utána belejöttem és megtanultam vele élni, de így is igényelt figyelmet, hisz a karakterek között szinergia azért nem volt tökéletes, de még egy átlagos felhasználónak is jól fogta a kezét.

Btw, most adtak ki hozzá frissítést és már a PoE1 is tartalmazza a körökre osztott játékmódot, igaz még csak bétában.

Ebben a játékban van annyi, hogy a mechanikák miatt egyszer visszatérjek hozzá, bár talonban van még a Pathfinder széria és a Rogue Trader is, időm meg kevés, hjajj.

A PoE2 nagyot akart fogni, de nem sikerült neki sajnos.
Habár a világ az színesebb lett és újfent érdekes, de itt is áll, hogy egy csomagként a DLC-kel már túlontúl hosszú, a MegaBossok meg valóban csak a hardcore játékosoknak való, átlagos vagy kicsit nagyobb kihívást kereső játékosok elbuknak benne.

Továbbá a rengeteg NPC betétele is felborította az egyensúlyt, mert sokan voltak akiket csak egyszer-egyszer vittem magammal, hogy az adott DLC-ben történő szerepét lássam, utána pedig elfelejtődtek.
Igaz, ez minden ilyen játék rákfenéje, hogy a DLC-hez adni kell valamit, de ha azt nem tudod szervesen az alapjátékodba integrálni, akkor néha elvesztett lehetőségnek tűnik.

Btw, lehetőségek, én nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a fő városban nincsen hasonló elven felépített katakomba mint a PoE egyben, pedig ott nagyon adta magát a történet és a felépítés miatt, az nálam egy negatívum volt, még ha sokaknak ismétlésnek tűnt is volna.

A hajócsatákat legtöbbször egyszerűen meg lehetett oldani, ott az egész kidolgozott mechanika mehetett a kukába, mert két dologra kellett figyelni: vagy elmenekülsz vagy nekirontasz az ellennek és átszállsz rá.
Ott a limitált harctér miatt elég volt középen az átjárót tartani a tankkal és a két oldalra figyelni, hogy senki se jöjjön át, távolsági fegyverrel vagy mágiával meg az ellen ugyanilyen képességű karaktereit lehetett eliminálni.

Bár a második, DLC nélküli fele a sztorinak jó volt, ott éreztem h azt még lehetett volna nyújtani és inkább arra fókuszálni mint a szigetvilágban történő eseményekre, az nem volt annyira top.

Összességében nekem is az a benyomásom, hogy a PoE1 lett a jobb játék és várnék egy harmadik részt, talán egyszer megcsinálja az Obsidian, hacsak az Avowedet nem tekintjük annak.
Lúdas Solymi

Én ez vagyok 😊 csak kevés az időm nagyon. Imádom a Pillarst!
Fogok írni a Pathfinderről. A RógTréderről nem mert egy rakásszar.
Helmut Zimmer

adom hogy a PoE1 és PoE2 nagyon unikális, de én mindkettőt feladtam kb. féltávnál, egyszerűen túlírták és egyszerűen nem értettem meg mi-micsoda, vagy hol érnek össze a szálak
pl. Divinity 2 sokkal érdekesebb volt még a borzalmasan leegyszűsített sztori és harc ellenére is (bár ott azaz első fejezet a rengeteg végkimenetellel elképesztő)
lehet csak alapvetően nem jött be ez a real-time harc, mert kb. úgy nézett ki, hogy OK harc-click pause, majd képkockánként próbálok pausolni meg leolvasni mi történik... jó kb. legmagasabb fokozaton játszottam... nekem ez nem volt élvezhető
A rouge trader nekem eddig nagyon bejött, épp 4. fejezetnél vagyok, kicsit sok a harc, és túl sok az egyszerű token kill, de amikor a flamerek és a lézerek szólnak az nagyon adja 😊, a sztori nekem nagyon tetszik
épp egy második végigjátszáson agyalok max nehézségen

amúgy akik szerették a Gothicot azok nézzenek rá az of Ash and Steelre
Negritis, a vajda

Gothicból lesz remake, én azt sasolom.
A korábbi demók hozzák a hangulatot és lesz belőle társasjáték is:
 gamefound.com/en/projects/thq-nordic/gothic---a-shadows-quest
Lúdas Solymi

tudom, sztem linkeltem is már

csak ez az of Ash and Steel egész pofás, a korábbi Elex meg hasonlókkal ellentétben

amúgy akik szerették a Gothicot azok nézzenek rá az of Ash and Steelre
Negritis, a vajda

Gothicból lesz remake, én azt sasolom.
A korábbi demók hozzák a hangulatot és lesz belőle társasjáték is:
 gamefound.com/en/projects/thq-nordic/gothic---a-shadows-quest

pedig a Wasteland 3 és Roguetrader is érdekelt volna 😊
meg Disco Elysium
Negritis, a vajda

Wasteland 3 az egy kicsit egyszerűsített Wasteland 2 konzolosítva.
Számomra túl kicsi volt a térkép, túl sok az oda-vissza utazgatás és a repetitív jellege, bár ezen a DLC-k javítottak és ott voltak jó sztorik is.

Nekem összességében pozitív a benyomásom róla, bár nem lett nagy kedvenc, viszont a cinematic részek jót tettek neki és úgy-ahogy tetszik az irány is, én szeretnék egy Wasteland 4-et, mert van benne potenciál így is, hogy nem annyira hardcore pc-s játék.
Lúdas Solymi

a Wasteland 2-t nem toltam
a Fallout 1et anno nagyon régen és nekem a 3-4 iránya nagyon nem jött be
ezért a Wastlenad 3at támogattam anno, nem toltam ki végül de nekem nagyon bejött
a kis térkép is sokszor bejön amúgy mert nem baj az ha nincs minden szanaszét


btw nekem all time kedvenc CRPGm az a DAO ami tudom hogy kommersz meg minden, de az pont olyan időben kapott el amikor már kezdtem tudni angolul és rohadtul bejött hogy 5-6 végigjáétszás után is találtam még új dolgokat pl sokáig nem tudtam hogy | állhatsz a vérfarkasok oldalára is az elfek ellen és teljesen véletlen jöttem rá |

amúgy akik szerették a Gothicot azok nézzenek rá az of Ash and Steelre

pedig a Wasteland 3 és Roguetrader is érdekelt volna 😊
meg Disco Elysium
Negritis, a vajda

Wasteland 3 az egy kicsit egyszerűsített Wasteland 2 konzolosítva.
Számomra túl kicsi volt a térkép, túl sok az oda-vissza utazgatás és a repetitív jellege, bár ezen a DLC-k javítottak és ott voltak jó sztorik is.

Nekem összességében pozitív a benyomásom róla, bár nem lett nagy kedvenc, viszont a cinematic részek jót tettek neki és úgy-ahogy tetszik az irány is, én szeretnék egy Wasteland 4-et, mert van benne potenciál így is, hogy nem annyira hardcore pc-s játék.

pedig a Wasteland 3 és Roguetrader is érdekelt volna 😊
meg Disco Elysium
Negritis, a vajda

Disco Elysium volt az utolsó játék, ami miatt allnightert nyomtam...
Gyurma Pappa

Az egy nagyon-nagyon szép, okos, tanulságos és végtelenül kiábrándító játék. Az nálam simán A Tier.

pedig a Wasteland 3 és Roguetrader is érdekelt volna 😊
meg Disco Elysium
Negritis, a vajda

Disco Elysium volt az utolsó játék, ami miatt allnightert nyomtam...

Jó akkor írok azokról is.

pedig a Wasteland 3 és Roguetrader is érdekelt volna 😊
meg Disco Elysium

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.


Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊
Helmut Zimmer

Én szeretem a crpg játékokat, de inkább a történetek fognak meg és az, hogy többféle karakterrel játszhatok egyszerre a magamé mellett.
A rendszerek, min-maxolás és ilyenek sosem érdekeltek, bár azért útmutatókat szoktam nézni, de sosem szórakozok órákat, hogy kitaláljam milyen buildet építsek fel, legtöbbször a legegyszerűbbet használom:
sima harcos, hosszúkarddal és pajzzsal. Ha ezen még lehet variálni az csak jó.
Az NPC-nél már szoktam időzni és azt nézni, hogy milyen szinergiákat lehet csinálni, de azt se viszem túlzásba, bár a PoE1-2-nél voltak fejvakarások.

A PoE1 az történet szempontjából jó játék, hasonlít a BG1-re és a BG2-ből is rengeteg elemet tartalmaz, dehát ezeknek a szellemi örököse, a Planescape Tormentet meg még nem is említettem.
Az alapjáték önmagában jó, a White March-al együtt már inkább volt tömény és hosszú, bár ez szerintem egyéni probléma.

Az, hogy nem körökre osztott a játék az zavaró volt az elején, viszont utána belejöttem és megtanultam vele élni, de így is igényelt figyelmet, hisz a karakterek között szinergia azért nem volt tökéletes, de még egy átlagos felhasználónak is jól fogta a kezét.

Btw, most adtak ki hozzá frissítést és már a PoE1 is tartalmazza a körökre osztott játékmódot, igaz még csak bétában.

Ebben a játékban van annyi, hogy a mechanikák miatt egyszer visszatérjek hozzá, bár talonban van még a Pathfinder széria és a Rogue Trader is, időm meg kevés, hjajj.

A PoE2 nagyot akart fogni, de nem sikerült neki sajnos.
Habár a világ az színesebb lett és újfent érdekes, de itt is áll, hogy egy csomagként a DLC-kel már túlontúl hosszú, a MegaBossok meg valóban csak a hardcore játékosoknak való, átlagos vagy kicsit nagyobb kihívást kereső játékosok elbuknak benne.

Továbbá a rengeteg NPC betétele is felborította az egyensúlyt, mert sokan voltak akiket csak egyszer-egyszer vittem magammal, hogy az adott DLC-ben történő szerepét lássam, utána pedig elfelejtődtek.
Igaz, ez minden ilyen játék rákfenéje, hogy a DLC-hez adni kell valamit, de ha azt nem tudod szervesen az alapjátékodba integrálni, akkor néha elvesztett lehetőségnek tűnik.

Btw, lehetőségek, én nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a fő városban nincsen hasonló elven felépített katakomba mint a PoE egyben, pedig ott nagyon adta magát a történet és a felépítés miatt, az nálam egy negatívum volt, még ha sokaknak ismétlésnek tűnt is volna.

A hajócsatákat legtöbbször egyszerűen meg lehetett oldani, ott az egész kidolgozott mechanika mehetett a kukába, mert két dologra kellett figyelni: vagy elmenekülsz vagy nekirontasz az ellennek és átszállsz rá.
Ott a limitált harctér miatt elég volt középen az átjárót tartani a tankkal és a két oldalra figyelni, hogy senki se jöjjön át, távolsági fegyverrel vagy mágiával meg az ellen ugyanilyen képességű karaktereit lehetett eliminálni.

Bár a második, DLC nélküli fele a sztorinak jó volt, ott éreztem h azt még lehetett volna nyújtani és inkább arra fókuszálni mint a szigetvilágban történő eseményekre, az nem volt annyira top.

Összességében nekem is az a benyomásom, hogy a PoE1 lett a jobb játék és várnék egy harmadik részt, talán egyszer megcsinálja az Obsidian, hacsak az Avowedet nem tekintjük annak.
Lúdas Solymi

Én ez vagyok 😊 csak kevés az időm nagyon. Imádom a Pillarst!
Fogok írni a Pathfinderről. A RógTréderről nem mert egy rakásszar.

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.


Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊
Helmut Zimmer

Én szeretem a crpg játékokat, de inkább a történetek fognak meg és az, hogy többféle karakterrel játszhatok egyszerre a magamé mellett.
A rendszerek, min-maxolás és ilyenek sosem érdekeltek, bár azért útmutatókat szoktam nézni, de sosem szórakozok órákat, hogy kitaláljam milyen buildet építsek fel, legtöbbször a legegyszerűbbet használom:
sima harcos, hosszúkarddal és pajzzsal. Ha ezen még lehet variálni az csak jó.
Az NPC-nél már szoktam időzni és azt nézni, hogy milyen szinergiákat lehet csinálni, de azt se viszem túlzásba, bár a PoE1-2-nél voltak fejvakarások.

A PoE1 az történet szempontjából jó játék, hasonlít a BG1-re és a BG2-ből is rengeteg elemet tartalmaz, dehát ezeknek a szellemi örököse, a Planescape Tormentet meg még nem is említettem.
Az alapjáték önmagában jó, a White March-al együtt már inkább volt tömény és hosszú, bár ez szerintem egyéni probléma.

Az, hogy nem körökre osztott a játék az zavaró volt az elején, viszont utána belejöttem és megtanultam vele élni, de így is igényelt figyelmet, hisz a karakterek között szinergia azért nem volt tökéletes, de még egy átlagos felhasználónak is jól fogta a kezét.

Btw, most adtak ki hozzá frissítést és már a PoE1 is tartalmazza a körökre osztott játékmódot, igaz még csak bétában.

Ebben a játékban van annyi, hogy a mechanikák miatt egyszer visszatérjek hozzá, bár talonban van még a Pathfinder széria és a Rogue Trader is, időm meg kevés, hjajj.

A PoE2 nagyot akart fogni, de nem sikerült neki sajnos.
Habár a világ az színesebb lett és újfent érdekes, de itt is áll, hogy egy csomagként a DLC-kel már túlontúl hosszú, a MegaBossok meg valóban csak a hardcore játékosoknak való, átlagos vagy kicsit nagyobb kihívást kereső játékosok elbuknak benne.

Továbbá a rengeteg NPC betétele is felborította az egyensúlyt, mert sokan voltak akiket csak egyszer-egyszer vittem magammal, hogy az adott DLC-ben történő szerepét lássam, utána pedig elfelejtődtek.
Igaz, ez minden ilyen játék rákfenéje, hogy a DLC-hez adni kell valamit, de ha azt nem tudod szervesen az alapjátékodba integrálni, akkor néha elvesztett lehetőségnek tűnik.

Btw, lehetőségek, én nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a fő városban nincsen hasonló elven felépített katakomba mint a PoE egyben, pedig ott nagyon adta magát a történet és a felépítés miatt, az nálam egy negatívum volt, még ha sokaknak ismétlésnek tűnt is volna.

A hajócsatákat legtöbbször egyszerűen meg lehetett oldani, ott az egész kidolgozott mechanika mehetett a kukába, mert két dologra kellett figyelni: vagy elmenekülsz vagy nekirontasz az ellennek és átszállsz rá.
Ott a limitált harctér miatt elég volt középen az átjárót tartani a tankkal és a két oldalra figyelni, hogy senki se jöjjön át, távolsági fegyverrel vagy mágiával meg az ellen ugyanilyen képességű karaktereit lehetett eliminálni.

Bár a második, DLC nélküli fele a sztorinak jó volt, ott éreztem h azt még lehetett volna nyújtani és inkább arra fókuszálni mint a szigetvilágban történő eseményekre, az nem volt annyira top.

Összességében nekem is az a benyomásom, hogy a PoE1 lett a jobb játék és várnék egy harmadik részt, talán egyszer megcsinálja az Obsidian, hacsak az Avowedet nem tekintjük annak.

POV: estás en la mejor etapa de tu vida pic.twitter.com/3zgAtL7MFg

— Out of Context Libertadores (@OC_Libertadores) November 26, 2025

Ez egy ócska nap. 😕 Nem is vennék elő komoly témát. RPG klassikusról írok, remélem érdekes lesz.

Amiről írni szeretnék az az a játék, amelyet a szerepjátékos páholyok elitjének legtöbbje S Tierbe rak, és viszonyítási alapja illetve szellemi táptalaja lett rengeteg később született sikeres RPG-nek. Bár óriási sikerként indult, a nagy projekt befejezése hagyott kérdőjeleket, olyannyira, hogy kis híján a fejlesztő stúdió létezésébe került-> Majd mire az egész a mennybe ment a fejlesztő valami egészen mással kezdett el foglalkozni.

Szóval a Pillars of Eternity sorozat 1. és 2. befejező részéről szeretnék írni.

A Pillars 1 ünnepelt csoda volt, míg a 2 rész a Deadfire elhasalt a kasszánál.
Talán az okokat sikerül feltárnom.

Magával a történettel nem sokat foglalkoznék. Eora világában játszódik a történet, ami alapjaiban egy saját démonaival küzdő, n. civilizációt cipelő világ. (Az előző kipusztult, összedőlt, de nyomai gazdagon megmaradtak.)
A sorozat főszereplője egy watcher, aki különös kapcsolatot ápol Berath a halál isten kerekével, és a túlvilággal.

A Pillars of Eternety (1 tehát nem a Deadfire) a nagyon szomorú sötét, és frusztrált Dyrwoodban játszódik. A történet középpontjában a környéket sújtó sötét, pusztító átok a Hollowborn crysis áll, illetve végig ott lebeg egy Eothas nevű -egyébként nem gonosz- isten lázadásának története, és annak következményei. Ahogy a főszereplőink haladnak előre a történetben, a mindenség legnagyobb átverésére derítenek fényt, miközben sötét ősi szekták súlyos titkairól rántják le a leplet. Az egész játékot áthatja egyfajta misztikum bánat, és reményvesztett gyász, amelyet időnként nagyszerű, és vicces pillanatok törnek meg. Mégis az egész nyomorult.

A játékos rátalál Caed Nua nevű ősi kastélyra, amelynek a 14 szintes pincéjében egy hatalmas értelmezhetetlen Adra szobor áll, és a legalsó szinten mintegy dungeon a dungeonban várja a "Mester". A szobor még fontos lesz, de ezt nem mesélem el.

A Pillars 1minden idők talán legjobban megírt CRPG-je fantasztikusan összetett társakkal cselekménnyel, rideg döntésekkel. Egy olyan korban jött ki, amelyben kevés volt a jó RPG és az egyetlen igazi ellenfele a szintén remek Divinity Original Sin1 volt. A két játéknak teljesen eltérő a dinamikája, az értékei- máshol hatnak, máshogy "dolgoznak".

Az Obsidian nem vett licenszet semmilyen nagy keretrendszerre, hanem sokat merített más rendszerekből, és ebből csinált egy eredendően real time alapú harcrendszert. GURPS, DSA elemek, ötletek sűrűn találhatóak.
A végeredmény fantasztikus lett. Sötét pörgő történet, mai napig etalon dialógusok, és fantasztikus, epikus harcok. Nem tudok más olyan RPG-t említeni, amelynél ennyire jók lennének a kasztok és a skillek.
A tulajdonságok fontosak, de egy ide egy oda nem számít. A döntést viszont gyakorlatilag a karaktergenerálás elején meg kell hozni- hogy na akkor ez a karakter elsődlegesen Tank lesz, vagy egy Support, vagy egy DPS. Van köztes út, hiszen ennek a játéknak a solo-módja legendás, tehát túl is kell élni, de el is kell tudni puszítani az ellent. Ehhez azonban nagyon ravasz módon kell felépíteni a karaktereket.

Miután Real time a harc-rendszer a cselekvések és az azok közt eltelő idő nagyon fontos, és ez elképesztően manipulálható skillekkel tárgyakkal. Általában a harcrendszer a mechanizmusok egészen káprázatosak. Akkoriban utolsó nagy cím a Dragonage szintén real time alapú volt, de ehhez képest igen kis egyszerű dolog az. Viszont meg kellett érteni a rendszer logikáját, hiszen a tulajdonságok is máshogy működnek, mint a tradicionális szerepjátékokban. Pl rengeteg Intelligencia build alapú harcos játszik a Pillarsban. Nade miért? Mert az INT mondja meg, hogy a Skill mekkora területen hat, és főleg meddig. Betolnak egy nyomasztó skillt, ami jó nagy területen hat és jó sokáig tart, szóval nem az erővel nyír ki, de meghalsz.

Ehhez hozzá tartozik, hogy vannak egyedi kasztok. A "Chanter" nem igazán ugyanaz, mint a bárd (ez a DAS-ból jöhetett, sokkal jobb mint a bárd) inkább ősi nyelven verselő varázsló. A "Cipher", pedig a pszi karakter, ami "ad/elvesz hogy kapjon/ártson". Nem tökéletes a kasztok egyensúlya a Monk, a Pap és a Barbár kicsit kilógnak felfelé, de nem kezelhetetlen a dolog, szóval nem az van mint D&D P2-ben a varázslóval. Fontos az idő, a penetráció, és egy halom tényező, ami más játékokban nem kap ekkora hangsúlyt.
Egy szó, mint száz meg kell tanulni a rendszert, és sokat kell tesztelni, illetve olvasni.

A társak csodálatosak, és szinte mind valamilyen nyomasztó, sötét úttal, vagy megválaszolatlan kérdésekkel érkezik a csapatba. Ezt nem lövöm le.

A történetben (a White march című remek kiegészítővel) legalább 5 epikus Boss fight vár minket: a Mester, az Alpine Dragon, egy lich ősvarázsló, és a végén az antagonistánk, Bónusz a legendás varázslónő, és a sárkányai.

Összefoglalva azt hiszem a Pillars of Eternity ahogy van a világ legjobb (c)Rpg-je. Sokkal komolyabb, és komorabb játék, mint a Baldurs gate 1-2, vagy a Neverwinter Nights 1-2. Én a DragonAge 1-et nagyon szerettem, de ez azért erősen...más. Természetesen a grafika szép, de egyszerű. És néha ebből van is baj, mert a csaták időnként nehezen áttekinthetőek.

És akkor jött a Deadfire. A Deadfire az a Toyota Supra, amire túl nagy turbót szereltek. Mindenki nagyon várta, és megbukott. Amúgy mára már nyereséges a projekt, de azért mert legenda státuszba került. Nagyon elkúrták- egyrészt kis dolgokkal, pl veterán Pillarsosok is kezdhették újratanulni a rendszert, másrészt a történet közel sem annyira feszes és fokuszált. A vicc az, hogy akkor még nem tudtuk, hogy ezzel a látszólag lazább történetmeséléssel divatot teremtett.

De a legnagyobb baj, hogy a Deadfire túl összetett. Na a Pathfinder Wraith of the Reightous egy csoda, és egyszer megéneklem, de!!! fele annyit nem kell olvasni hozzá, mint a Deadfirehez. Nem én hiszem, hanem a nagy szerepjátékos páholyok mondják, hogy ez így van.
Az Obsidian egyrészt behozta a kevert kasztokat, és a szinergikus karakter építést, másrészt rengeteg új alkasztot, harmadrészt csavart az addig sem egyszerű harc és inspirációs rendszeren, illetve a mechanizmusokon. Sokkal jobb lett, az amúgy is jó, de semennyire sem casual, ráadásul 17-ben már csúnya is (na jó nem csúnya, csak nem szép).

Érgekesség, hogy a Deadfireben megbossok vannak a normál történetszálon túl. Küldetésben sincsenek.
Ezekbe nem kell belekötni, nade hamár, akkor miért ne. Ezeket D&D 3.0-s fejjel, előképzettséggel nem lehet legyőzni. Ez egy teljesen más kávéház.
Ezeket csak életre amúgy nem mindig alkalmas min-max buildekkel, másrészt a speciális a buildbe illő varázstárgyakkal lehet legyőzni, amelyek megfelelő használata feltételezi, hogy az ember érti teljesen a játék szabályrendszerét, és tudta értelmezni a sokszor nem egyértelmű, szándékosan hiányos szabály-leírásokat. Utóbbin rettenetesen felkúrta magát mindenki. Senki nem érti ma sem, miért nem lehetett leírni, hogy mi meddig tart, vagy hány százalék. Ezek ma már nagyrészt le vannak írva, de még 18-ban is hiányos volt. Ott ment a tesztelgetés, meg a fórumos megfejtés. "Figyeljetek Orlan Heraldom (Paladin/Chanter) van Bundlesussal, és azt tapasztalom hogy a "Remember Rakhan Field" bónusz minden lövedékre rájön, de az "Aefyllath Ues Mith Fyr" nem. Ez miért van?"
Na hát kb ilyen beszélgetéseket kell végigtolni ha mondjuk olyan karakterre gondoltál, amivel a Beast of Winterben a Neriscyrlas nevű problémát megoldanád. Amúgy ott állsz a 20. halál után és nem tudod mit rontottál el. Én itt kezdtem újra!!! Nem tudod a sok olvasást megkerülni, de igazán kérdezni akkor tudsz, hamár elbuktál, szóval szopó. Haverom 2 hétig generált karaktert és emailezett az adminnal. 😊 Majd 4-szerre sikerült összerakni a singe class Monk -Shatered pillar gun fu karaktert, és boldog volt.

Parádés a fajok, kasztok egyensúlya, szinergiája. Tényleg parádés. Ugyan nem lehet cherry pickelt karatereket csinálni (2 szint ez 3 szint az 1 szint amaz), mint a Pathfinderben, de a Deadfire harcrendszerének mechanizmusainak a mellé-ütésébe is belehal a Pathfinder harcrendszere. Ennek viszont nagy az ára, sok mindent a Pillarshoz képest is újra kellett tanulni.

Nem tudom hány olyan Dorudugan (Hellfire Colossus) Youtube videót látok, ahol a karakter elsőre érthetetlennek tűnő szertartások során próbál berántani egy úgynevezett inspirationt (a rendszer egyik alapja és baromi jó), ami valami olyan bónuszt ad, amivel már neki tud állni az ellenségnek. De rengeteg olyan kevert kasztú pap karakter van, aki először halál közeli állapotba kerül, hogy ott hatalmas bónuszokat kapjon és Death door+Salvation of Time- képességgel életben és bónuszon tartsa magát, míg le nem győzi az ellenfelet. Ugyanerre a logikára épül tárgyak sokasága, minél ramatyabbul vagy, annál durvábbak a bónuszok.

Röviden egyszerűen annyi időt kell a Deadfirebe beletenni, hogy annyi senkinek nincs. És miután nincs a rendszernek folytatása, vagy tabletopja, ezt az időt nem éri meg beletenni.

Még valami, nincs respec. Ha elrontottad a karakter-generálst, akkor az elment. Újra lehet lépkedni a szinteket, de ha indítottál egy Chantert rossz alkaszttal, vagy magas Dexel alacsony Int-el, akkor az bizony így is marad. Rengeteg tárggyal lehet ebből is csodát vagy külön utas karakter építeni.

De nem, mondjuk szimpla Chanterből nem fogsz, szopó kezdheted újra.
Annyi érdekes mechanizmus, karakterek közti szinergia van, annyi inspirációs lánc, amit ki kell próbálni, hogy rá lehet függeni. A Deadfire időrabló.

Pillars sorozat bizonyos tekintetben a crpg-k Dark Souls-a. Csodálatos a harcrendszer, de mocskos nehéz tud lenni, és az ember tényleg csak kapkodja a fejét, akár Youtube videók láttán is, hogy "OK, de akkor most mi is történik?!" És a Deadfire ugyan alapjaiban könnyebb, mint a Pillars, de a Megabossok azok brutálisak, azok nehezebbek ott mindegyiknél kell valamilyen nagy trükk.

Fontos: Mind a két Pillars a Buff és Debuff mechanizmusok játéka. Nagyon fontos a csapat összetétel, ha nem szólózol.

Deadfire története nem rossz. A Beast of Winter DLC egyenesen frenetikus, simán megidézi az 1. rész White Marchának fojtogató hangulatát. .

OK egész Deadfire csomag így sem olyan jól megírt, mint az 1. rész, de egyáltalán nem rossz. Főleg Original Sin 2 meg BG3 után nem.

A Deadfire alapkonfliktusa, hogy Berath (a halál isten) "kereke", a halál után benyeli a holtak lelkét és ez ellen lázad az istenek egy része. A két szélsőséges pólus Eothas a hajnal a fény a megváltás istene, és Rymrgand a pusztulás és végítélet istene (na ő a Beast of Winter). Ők ketten a "legjobb"(???) és a leggonoszabb(!!!). Elképesztő dinamikája van a történetnek.

Miután Deadfire egy szigetvilág vidámabbés színesebb a környezet, mint Dyrwood az 1. részben.
Az alaphelyzet viszont rohadt nyomasztó. Visszahozott Berath a halálból, de ezzel a szolgájává is tett. Egyre több a sújtó részlet, mígnem az istenek játéka kényszerpályára löki a világ sorsát. A barátok és az ellenségek közt a történet vége felé haladva a különbség elhalványul. Egyre többször kell rossz és rossz közt választani.

A Deafire nem a casual RPG játékosok játéka, nem a D&D-sek játéka. Ez egy Love/Hate kapcsolat.
Amúgy van, de nem jó a turn based mód, nem erre találták ki a rendszert, és a kasztokat. Egész kasztok mennek a lecsóba a Deadfireben pl a Blackjacket értelmezhetetlen. A Pillars 1 esetében sokkal jobban működik a dolog, de ott sem az a jó.

Deadfire további hibája a hajókázás és a repetitív időnként áttekinthetetlen tengeri ütközet, illetve a Board ütközet. Nagyon jól lehet amúgy automatizálni a karaktereket, de a harc néha így is áttekinthetetlen a grafika korlátjai miatt. Tud ez bosszantó lenni. Szerencsére a nagy csatákban nincsenek sokan.

Mindezek ellenére fantasztikus játék a Deadfire. Érdemes Eothas nyomába eredni, legyőzni a 4 megabosst, bosszantani az isteneket, összebékíteni, vagy eegymásnak ugrasztani a frakciókat, kalózkodni, és felfedezni a titkos várost... mindezt Path of the Damned Solo üzemmódban. Aki megtanulja a Deadfiret, az felírhatja a bakancslistára, és mikor véget ér a történet lesz 2-3 olyan karakter, aki nagyon de nagyon hiányozni fog.

Értékelésem:
-Pillars of Eternity1 (White March is) -Harcrendszer/Mechanizmus A tier Történet/Küldetések: S tier. Hangulat: S Tier Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)
-Pillars of Eternity2 -Deadfire (Seeker+Beast of Winter edition) -Harcrendszer/Mechanizmus S tier Történet: B Tier(Beast of Winter STier), Hangulat B Tier (Beast of Winter STier) Kezelhetőség Interface: B tier (ma már C)

Kicsit hosszú lett, köszi, hogy elolvastál. 😊

Got invited on this boat today, I swear it looks familiar? pic.twitter.com/wJgqJ98M49

— aqua (@aquaa) November 24, 2025

 www.gamerthor.com/index.php?route=product/product&product_id=4384

Gombokért van - akinek kell magyar szinkron az is van hozzá - egyszer megéri kijátszani!

lv6 az 55re vitte fel most a lvl cap-et és 9 nap lesz a lv7 mire megjön hogy 60ra felvigye
nekiállok haladni az MSQval
Negritis, a vajda

Kilenc nap pluszban innentol, vagy a karakter maga legyen kilenc napos (tehat a jelenlegihez plusz 2-3 adodott)? Elobbi kemeny lenne, amikor eddig egyesevel ugralt fel a napi limit. 😃
En most lepek majd csak fel 40-rol 50--re, tegnap 22-kor unlockolodott ez a cap level.
Stez

Nem 9 napos karakter, hanem 9 napot várok😊
Negritis, a vajda

Ez kicsit sok mondjuk, mar most, lvl 50-et is maxolva 350K exp van elraktarozva ket napnyi jatekom utan, es igy is csinalok rengeteg dolgot, questet meg mindent, de az 1+ het varakozas az szerintem mar a gaz kategoria ugy, hogy az ember addig a max levelen is nyuzza ugyanugy a jatekot.

most kaptam discordon

Where Winds Meet (PC version) was launched in China on 27/Dec/2024, mobile version on 09/Jan/2025. There is no console version in China.

-- Expansions timeline in 2025 (WWM-China) --

WWM (China) Vanilla Version -- launched on 27/Dec/2024, It contains the first 2 maps, which are "Qing He" (meaning: Clear River) and "Kai Feng" (meaning: The Unsealed City). This is exactly what the global version we are getting now.

"He Xi" (meaning: West of River) -- launched on 28/Mar/2025. Area of the broken Great Walls and dry desert. Story about war refugees.

"Liang Zhou" (meaning: State of Cold) -- launched on 30/May/2025. Snowy cold area, the lost capital of the ex Tang Dynasty. Story about military heroes, politics and romance drama.

"Qin Chuan" (meaning: Plains of Qin) -- launched on 29/Aug/2025. Grass plains and rivers. Story about cross-battle between different sects and the legendary treasure.

"Bu Jian Shan" (meaning: The Unseen Mountains) -- launched on 26/Sep/2025. Mountains and cliffs. Story about finding the hidden city of the rumored engineering/puppet-master sect.
Each expansion map is around the same size of "Qing He" or "Kai Feng".

-- Character level caps timeline (WWM-China) --
26/Jan/2025 ---- Level cap at 60
28/Mar/2025 ---- Level cap at 80
09/May/2025 ---- Level cap at 90
13/Aug/2025 ---- Level cap at 95
27/Sep/2025 ---- Level cap at 100
Level cap limit for equipment also increases along with the new character level cap.

-- Multi characters & delete character (WWM-China) --
Extra character slots (total 6 character slots) and delete character option were added on 25/Jan/2025 (patch version 1.4).

-- New weapon types and weapon skills (WWM-China) --

One new weapon "Heng Blade" (similar to Katana) and two new weapon skills were added on 25/Jul/2025.

One new weapon "Hand Plates" (unarmed weapon) and two weapon skills were added on 21/Nov/2025.

Dunno the source, probably reddit

lv6 az 55re vitte fel most a lvl cap-et és 9 nap lesz a lv7 mire megjön hogy 60ra felvigye
nekiállok haladni az MSQval
Negritis, a vajda

Kilenc nap pluszban innentol, vagy a karakter maga legyen kilenc napos (tehat a jelenlegihez plusz 2-3 adodott)? Elobbi kemeny lenne, amikor eddig egyesevel ugralt fel a napi limit. 😃
En most lepek majd csak fel 40-rol 50--re, tegnap 22-kor unlockolodott ez a cap level.
Stez

Nem 9 napos karakter, hanem 9 napot várok😊

lv6 az 55re vitte fel most a lvl cap-et és 9 nap lesz a lv7 mire megjön hogy 60ra felvigye
nekiállok haladni az MSQval
Negritis, a vajda

Kilenc nap pluszban innentol, vagy a karakter maga legyen kilenc napos (tehat a jelenlegihez plusz 2-3 adodott)? Elobbi kemeny lenne, amikor eddig egyesevel ugralt fel a napi limit. 😃
En most lepek majd csak fel 40-rol 50--re, tegnap 22-kor unlockolodott ez a cap level.