Jack Tatum emlékére

2010. július 27-én eltávozott az élők sorából minden idők egyik legkeményebb amerikaifutball-játékosa, Jack Tatum, az ő emlékének adózunk élettörténetének rövid bemutatásával.

Tatum 1948. november 18-án született az észak-karolinai Cherryville-ben, innen családjával hamarosan a New Jersey-beli Passaic-ba költöztek. Tatum viszonylag későn, a középiskola 2. évfolyamában kezdett el focizni. Tehetsége rögtön megmutatkozott, running backet és defensive backet is játszott, és már első évében All-State (államon belüli) elismerésben részesült New Jersey-ben. Saját bevallása szerint "mondták, hogy jó vagyok, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, egyszerűen túl jól éreztem magam akkoriban". Harmadévesként érkezett a felismerés számára, hogy tényleg van tehetsége a focihoz, ekkor kezdtek el az egyetemek puhatolózni nála levelek formájában. Több iskola is szerette volna a soraiban tudni, de Tatum végül Woody Hayes-t, és az Ohio State-et választotta.

Kezdetben running backet játszattak vele Columbus-ban, de edzéseken mindig átszökött a linebackerekhez. Az edzők ezt persze hamar kiszúrták, rövid tanácskozás után teljes egyetértésben nekiálltak safety-t faragni belőle. Nem sok idő kellett hozzá, hogy Tatum megalapozza hírnevét. Másodévesként első meccsén a Texas Christan ellen kiütötte a meccsből az ellenfél RB-jét és TE-jét is az igen egyoldalú, 61-0-ás Buckeyes győzelemmel záródó összecsapáson. Tatum kétszer nyerte el az All-America elismerést, végzős évében a nemzet legjobb védőjének járó díjat is megkapta, illetve a Heisman szavazáson is előkelő helyen végzett. Már 1981-ben bekerült az iskola dicsőségcsarnokába. 2001-ben Jim Tressel, az azóta is az Ohio State-nél dolgozó vezetőedző bevezette a "Jack Tatum Hit of the Week" díjat, amit minden héten az a Buckeyes játékos kap meg, aki a meccsen a legkeményebb ütközést vitte be.

1970-ben az NFL drafton az Oakland Raiders a 19. pickkel őt választotta ki a visszavonuló free safety, Dave Grayson helyére, természetesen abban a reményben, hogy minél hamarabb alkalmassá válik a kezdő pozíció betöltésére. Hamar aláírta három éves, a korabeli források szerint hat számjegyű összegről szóló szerződését, ezután sima uta volt rookie évében a kezdő FS pozíciójához. Első meccsét a Baltimore Colts ellen játszotta, itt rögtön letette a névjegyét azzal, hogy két Colts TE-t is kiütött, a későbbi Hall of Famer John Mackey-t és Tom Mitchellt egyaránt az orvosi szobába juttatta. Ezzel elindult azon az úton, amelynek során az NFL egyik legrettegettebb ütközője lett belőle. "Mindig is az volt a célom, hogy valakit keményen megüssek", mondta egyszer, hozzátéve: "ha megsérültek, azt a játék részének tekintettem, ugyanakkor soha nem akartam azt, hogy valakinek komolyabb baja legyen". Az nem világos, hogy az Assassin (Orgyilkos) nevet mikor kapta Tatum, egyesek szerint már a Buckeyes-os években is páran így hívták, de valószínűbb, hogy csak az NFL-ben eltöltött évek során ragadt rá az általa hamar megkedvelt és büszkén viselt becenév.


Tatum a Raiders 70-es évekbeli történetének aktív részese volt, minden idők egyik leghíresebb játéka, az Immaculate Reception is javarészt az ő közreműködésének köszönhetően jött létre. A méltán emlékezetes játékról ezen cikkünkben olvashat részletesen az érdeklődő. Tatummal kapcsolatban a másik ismertebb eset a Super Bowl XI-hez kötődik, amely mérkőzésen karrierje talán legnagyobb ütközését osztotta ki, a Vikings elkapó Sammy White-ot tarolta le egy a pálya közepére tartó passz során. A labdát ugyan elkapta és meg is tartotta White, de az ütközés olyan erejű volt, hogy a sisakja méterekre repült el, majd percekig feküdt a földön az alélt WR. A mai napig az egyik legmaradandóbb kép a Super Bowlok története során a földön fekvő White fölé tornyosuló Tatum akár flegmának is nevezhető kézlegyintése az "áldozat" fölött.



Ezzel együtt nem ez a leggyakrabban emlegetett ütközése, volt egy eset, amely azóta is fel-fel lángoló vitát gerjesztett sajnálatos következményei okán. 1978-ban egy preseason mérkőzésen a Patriots ellen Tatum olyan brutálisan ütötte ki Darryl Stingley New England WR-t, hogy az deréktől lefelé megbénult, és élete végéig tolókocsiba kényszerült.  A tisztánlátás érdekében érdemes hozzátenni, hogy a passz nem ért célba, és Tatum - az akkori szabályok szerint teljesen legálisan - Stingley fejét vette célba. Stingley 1983-ban kiadott önéletrajzában nehezményezte, hogy Tatum egyszer sem látogatta meg a kórházban, mitöbb soha nem kért bocsánatot tőle. Tatum elmondta több alkalommal, hogy egyrészt Stingley családja volt az, amely nem engedte be a kórházba, másrészt bocsánatot azért nem kér, mert egy tiszta ütközés eredménye volt a sérülés, nem szándékosan okozta a bénulást. Stingley 2007-ben halt meg tüdőgyulladás okozta szövődmények következtében. A Patriots akkori tagjai a mai napig nem bocsátottak meg neki, Steve Grogan, a Pats akkori QB-ja a halálesetet hallva hidegen azt mondta, "nem tudom megtenni", ennek oka az eset utáni megbánást abszolút nem mutató magatartása Tatumnak. Stingley fia, aki ma édesapja alapítványát vezeti, elmondta, hogy egyfelől nem haragszik rá, hiszen tényleg szabályos volt a hit, másfelől viszont nehéz tiszta szívvel gondolnia Tatumra, hiszen édesapja megélhetését tette tönkre.

Tatumot 1980-ban a Raiders két draftpickért és Kenny King running backért elcserélte Houstonba. Az Oilers-nél mindössze egy évet töltött el, igaz ez igen fényesen sikerült, 7 interceptiont szerzett a szezon során, ennek ellenére 1981-ben a csapat elküldte őt, ő pedig bejelentette visszavonulását.

Hard hitter mivolta ugyan elhomályosította más erényeit, de fontos megemlíteni, hogy 37 interceptiont szerzett karrierje során, ebből 30-at a Raiders színeiben. Összesen 636 yardra hordta vissza ezeket az elfogott labdákat, ezzel a mai napig ő a franchise csúcstartója. 1972-ben a Green Bay Packers ellen egy fumble-ből 104 yardos TD-t vitt, ez a mai napig a leghosszabb (holtversenyben) fumble return az NFL történetében.

Visszavonulása után megházasodott, élete szerelmét, Denise-t vette el, akitől két fia és egy lánya született. Ingatlanokkal kezdett el foglalkozni, illetve egy pittsburgi (egy kaliforniai városról van szó, nem a pennsylvaniai Pittsburgh-ről) étterem résztulajdonosa lett. Cukorbetegségben szenvedett, 2003-ban ennek szövődményeképp jobb lábát amputálni kellett, valamint bal lábáról is el kellett távolítani lábujjait. Ezután több diabétesz-alapítvány munkáját is segítette, illetve a saját nevével fémjelzett Jack Tatum Fund for Youthful Diabetes nevű szervezetet irányította. Életéről három könyvet is kiadott, They Call Me Assassin, They Still Call Me Assassin, és Final Confessions of NFL Assassin Jack Tatum címekkel, ezek egyaránt bestsellerekké váltak.

Oaklandben lakott élete végéig, július 27-én halt meg otthonában szívrohamban.

Demeter Ádám (Döme)