Kansas City Chiefs [KC]

Alapítás

1960

Liga

AFC

Divízió

W

Város

Kansas City, Missouri

Stadion

Arrowhead Stadium

Weboldal

https://www.chiefs.com/

Tulajdonos

A Hunt család

Főedző

Andy Reid

OC

Eric Bieniemy

DC

Steve Spagnuolo

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 2 - 1969 (IV.), 2019 (LIV.)
AFC Championship győzelmek száma (1966 előtt): 1 - 1962
Divíziógyőzelmek száma: 12 - 1962, 1966 (AFL Western), 1971, 1993, 1995, 1997, 2003, 2010, 2016, 2017, 2018, 2019 (AFC West)
Playoff szereplések száma: 22 - 1962, 1966, 1968, 1969, 1971, 1986, 1990, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 2003, 2006, 2010, 2013, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019

A kezdetek

1958-ban Lamar Hunt erőfeszítéseket tett, hogy a szülővárosában, Dallasban létrehozzon egy futball csapatot. Mivel a városban már létezett egy gárda (Dallas Cowboys), nem járt sikerrel első próbálkozása.

Egy évre rá (1959) az NFL hivatalnokainak javaslatára tárgyalásokat kezdett a Chicago Cardinals (az Arizona Cardinals jogelődje) tulajdonosaival, a Bidwill családdal. Bidwillék felajánlották a csapat tulajdonának 20%-át, és a Cardinals irányítását. Huntnak ez kevés volt, teljesen saját csapatot akart, ahol nem kell alkalmazkodnia, ha sikeres kezd lenni a project, akkor sem. Úgy döntött, saját ligát alapít (ekkor már a baseballban van American, és National league). Hamarosan csatlakoznak páran: Bud Adams (Houston), Bob Howsam (Denver), Max Winter és Bill Boyer (Minneapolis). Hunt New Yorkba, és Los Angelesbe utazik, az immáron négycsapatos ligát bővítendő. Előtte azonban Bert Bell (NFL commisioner) áldását kéri, ami bölcs dolog a részéről. És az üzlet beindul. Heteken belül Barron Hilton (Los Angeles), és Harry Wismer (New York) is csatlakoznak a ligához. 1959. augusztus 22-én a ligát hivatalosan American Football League-nek (AFL) keresztelik el. Ezek után beszáll további két csapattulajdonos: Ralph Wilson (Buffalo), és William Sullivan (Boston). A nyolc tulajdonos fejenként 25000$-t adott a közös kasszába, majd még 100000$-t kötvényben. Winter (Minneapolis) az NFL nyomásának engedve, bejelentette kiválását a ligából. Hunt is kapott most már engedélyt Dallasi csapatának. Felkérte Bud Wilkinsont, az oklahomai egyetem edzőjét, és Tom Landryt a N.Y. Giants defensive assistantjét, hogy eddzék a Dallas Texans névre keresztelt csapatát (a Chiefs jogelődjeként pár évig e néven létezett a team). Landry azonban az NFL-es Dallashoz szerződik. Hunt egy jobbára ismeretlen segédedzőt kér fel az University of Miamiról (Florida). Ő volt Hank Stram, aki 15 évet szolgált a csapatnál, volt az év edzője, SB győztes, és ő talán a valaha volt legjobb Chiefs edző.

1960-ban, nem meglepő módon Lamar Huntot választották meg az AFL elnöki posztjára. A Minneapolis helyére megérkezik Wayne Valley (Oakland) gárdája, mint nyolcadik utas. Az ABC televíziós társasággal sikerül egy 112000$-os szerződést nyélbe ütni. A klub, és a liga működik. Mit működik, száguld! A csapat az összes pre-season mérkőzését nyeri (Oakland, Tulsa, Boston, Abilene, Little Rock, Houston). A football korai éveire jellemző, hogy az első meccsen 88 futott yard, egy TD, és két fieldgoal egy fullback (Jack Spikes) nevéhez fűződik (év végi eredménye: 103 pont, 5 TD, 13 FG). De említésre méltó még Abner Haynes running back is. Vezette a ligát futott yardban (875 és 9TD) és kombinált yardban is (futott+elkapott) 2100 yarddal, ami 2001-ig fennálló rekord maradt! Ráadásként punt visszahordás-átlagban is (15.4). Eredményjelző: 8-6, második helyezés a csoportban.

1961-ben érkezett Don Klosterman, mint player personnel igazgató. A Texans és a Cowboys vetélkedett a LB E.J. Holub (Texas Tech.) játékjogáért, mivel akkoriban többen a legjobb játékosként emlegették. Holub a Texans mellett kötelezte el magát. De jöttek még mások is, többnyire akkorra már a főiskolákról, egyetemekről. A jövőbeni Chiefs Hall of Famer DT/DE Jerry Mays (SMU) a TE Fred Arbanas (Michigan State) és a T Jim Tyrer (Ohio State). 1961-ben a csapat az AFL West második helyét szerezte meg 6-8-as mutatóval.

1962-ben Hank Stramet az év edzőjének választották, továbbá a RB Curtis McClinton (Kansas) lett az év AFL újonca. Az év elején szabadügynökként leigazolták a későbbi SB győztes irányítót Lenny ”The Cool” Dawsont, aki az év végére elnyerte az AFL legjobb játékosa címet, főleg a 32 TD-jának köszönhetően. Haynes lett az első a franchise történetében, aki 1000 yardot tudott futni egy évben (1049 és 13 TD). A Houstonnal megegyezően 11-3-as eredménnyel zárták az évet. A bajnoki címmérkőzésen 17-17-es rendes játékidő után, a hosszabbításban (időben 77:54-nél) egy 25 yardos FG-lal a nyert a Texans, ezzel a csapat megszerezte első AFL bajnoki címét.

1963-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a bajnoki cím ellenére Dallas városa nem kíván, és nem is képes fenntartani két profi klubbot. Hunt többek közt Atlantába és Miamiba utazik, felderíteni a lehetőségeket. Kansas City polgármestere H. Roe Bartle, erről tudomást szerezve meginvitálta Lamar Huntot és Jack Steadamet városába. A dallasi jegybevétel részesedés háromszorosát ígérte, plusz, a Kansas Citybeli stadion (Municipal Stadium) bővítését, továbbá ezer embert küldött volna szét a városban, a csapat népszerűsítése, bérletek eladása céljából. A polgármester, Bartle beceneve a ”chief ”(főnök) volt. Hunt és Stram a megegyezés után, a Kansas City Texans nevet tervezték a rövidke tradíció okán, de Steadam kérésének engedve, tiszteletük jeléül a csapat felvette a Kansas City Chiefs nevet.
Immáron Chiefsként draftolták a későbbi Hall of Fame tagot, a DT Buck Buchanant (Grambling), az OG Ed Budde-ot (Michigan State), és még egy HoF tagot, a LB Bobby Bellt (Minnesota). Az első Chiefs mérkőzés 5721 nézőt vonzott, amikor is legyőzték a Buffalot 17-13-ra. Egy tragédia árnyékolja be azonban a ’63-as évet. Az újonc RB, Stone Johnson (Grambling), aki a ’60-as római olimpián rövidtávfutóként lépett színre, az Oakland elleni meccsen nyakcsigolyatörést szenvedett, és tíz nappal később elhunyt. A játékos számát, a 33-ast, azóta nem adják ki senkinek. Az év mérlege 5-7-2 volt, harmadik helyen zárt a csapat az AFL Westben. (már 1960-tól a mai négyes alkotta, bár a Kansas City dallasi volt ’62-ig, a Chargers pedig ’60-ban még Los Angelesben szerepelt).

1964 januárjában az AFL az NBC-vel kötött egy öt éves, 36 millió dolláros szerződést. Ez a jó hír, a rossz pedig az, hogy a legjobb játékosok közül többen sok mérkőzést kihagytak sérülések miatt (LB E.J. Holub, TE Fred Arbanas, aki majdnem elvesztette a látását a bal szemére, és a S Johnny Robinson). Az újonc free agent RB-t, Mack Lee Hill-t (Southern), aki 300$-ért írt alá, meghívták az AFL All Star game-re. Mivel a Municipal Stadiumba a meccsekre átlagban csak 18126 néző járt ki, szóba került egy újabb költözés lehetősége. Az év mérlege 7-7, csoport második helyezés.

1965-ben a Chiefs első körben draftolta a running back Gale Sayers-t (Kansas), de ő végül a Bearshez írt alá. Így maradt Mack Lee Hill, aki viszont az utolsó alapszakasz mérkőzésen ínszalag-szakadást szenvedett. Rutinműtétre küldték a Kansas City-beli Menorah Hospitalba, ahol is egy váratlanul fellépő embólia miatt életét vesztette. Tiszteletére alapította a Kansas City Chiefs a csapat legjobb újoncának járó Mack Lee Hill díjat. Mezét, a 36-ost, visszavonták. Halála ösztönözte a játékosokat az évadzáró mérkőzésen, amit meg is nyertek 45-35-re a Denver ellen. Eredményjelző: 7-5-2, csoport harmadik hely.

1966-ban a liga játékosainak fizetésében beállt folyamatos növekedés okán Hunt és Tex Schramm (Cowboys) titkos tárgyalásokat folytatnak a Love Fielden (Dallas). Szóba kerül a két liga (AFL-NFL) egyesítése is.
A Chiefs, és a Steelers is meg akarta szerezni a DE Aaron Brownt (Minnesota), a Steelers már nyeregben érezte magát, de Hunt, végrehajtva a franchise első repülőgépen aláírt (mid-air) szerződését, megelőzte őket. Megszerzik továbbá a Heisman Trophy díjas running back-et Mike Garrett-et (USC), aki az év újoncaként (AFL) hálálja ezt meg. Az NFL commisioner, Pete Rozelle, június 6-án hivatalosan bejelenti a két profi liga egyesülésére vonatkozó terveket.
A főnökök leigazolják a kicker Mike Mercer-t, így eltüntetve az egyik gyenge pontját a csapatnak. Len Dawson vezeti a ligát passzolt yardok terén, az elkapó Otis Taylor pedig a franchise történetében először 1000 yard fölött teljesít (1297 elkapott yard). Az évet 11-2-1-vel zárják, az AFL Championship Game-et 31-7re nyerik a Buffalo ellen, az ún. I-formationt használva, megszerezve második bajnoki címüket. A mérkőzés napján született meg a későbbi LB legenda, Derrick Thomas, a floridai Miamiben. Fontosabb viszont, hogy megrendezik az első AFL-NFL Championship Game-et. Amit Hunt egy megbeszélésen a gyerekeinek vásárolt ”Super ball” márkájú labdája alapján Super Bowl-nak nevez el. A média azonnal felkapja a hangzatos nevet, amely mára a sportlexikonokba íródott az egész világon. Az első SB-t a Vince Lombardi vezette Green Bay Packers nyeri a Chiefs ellen. A Packers 35-10-re diadalmaskodott a Los Angelesben megrendezett mérkőzésen.

1967-re a Kansas City special team-je rendkívül megerősödött, mivel ide igazolt a későbbi Hof tag kicker, Jan Stenerud (Montana State) és a kick returner Noland „Super Gnat” Smith (Tennessee State). A csapat iránti érdeklődés a bajnoki döntő után a magasba szökött, olyannyira, hogy a Municipal stadiont 40 ezerről 47 ezer fősre kellett kibővíteni. Továbbá a Jackson megyei szavazók jóváhagyták egy új stadion építését (mivel önkormányzati finanszírozásról volt szó) 43 milló $ értékben. Az első NFL csapat elleni összecsapás a Chicago ellen 66-24-es gyözelemmel zárult. Az év pedig 9-5-tel a második helyen az AFL W-ben.

1968-ban az új stadion helyéről vita bontakozik ki, hogy a városban, vagy annak környékén épüljön-e meg. Végül Kelet-Jackson megyében jelölik ki a helyét, és egy egyedülálló guruló-szerkezeten nyugvó tetővel ellátott stadion építésébe fognak.
A ’68-as évben büszkén konstatálhatta a Chiefs, hogy a liga legjobb védelme az ő soraikat erősíti. Például a LB poszton az AFL All Star csapat mindhárom játékosát a Kansas City adta. Dawson immáron negyedik alkalommal vezette a liga passz stat listáját (2109 yard 98.8 17 TD 9 INT). Az AFL Westhez két évre csatlakozik a Cincinatti ötödikként (majd átlép a megalakuló Central divízióba). Az év végén a Kansas City 12-2-0 eredménnyel végez, csakúgy, mint az Oakland, a csoport második helyezés mégis a Chiefs-é. Az AFL divíziódöntőn (PO) az Oakland megalázó vereséget mér a csapatra (41-6).

1969 a Chiefs éve. Már a preseasont is parádésan, 6-0-s mérleggel kezdik. Az alapszakaszban győzelem a San Diego ellen (27-9), shutout a Boston ellenében (31-0), ekkor azonban Len Dawson térdsérülést szenvedett. A következő héten a backup (csere) QB Jacky Lee bokája tört el, az összecsapás Mike Livingston újonc irányítása alatt, a Cincinnati győzelmével zárul. Azonban, utána egy öt győzelemből álló sorozatot produkál a Chiefs, igaz ezt jórészt a védelemnek köszönheti. Az Oilers ellen egy teljes napig tartó szakadó esőzés után került sor, ahol 14 labdavesztést produkált a két csapat, de a főnökök nyertek 24-0 arányban. A kommentátor nevezte el a mérkőzést „frog-srtangler”-nek. Len Dawson visszatért a San Diego elleni találkozóra, és újból győzelemre vezette a Chiefs-t (27-3). A Denver ellen egy onside kicket Bobby Bell (LB) egy 53 yardos visszahordott TD-ra váltott. A végén újból az Oakland győzi le ezt a kiváló gárdát, és nyeri a csoportot is. A Kansas City 11-3-as mérleggel a második. Az első playoff mérkőzésen a Jets ellen a védelem hozza a győzelmet (13-6). Az AFL bajnoki címért újfent az Oaklanddel találkoznak a főnökök, de most a Raiders sem bír a védőkkel (17-7). És a Kansas City elérkezik eddigi történelme csúcsára, mivel a SuperBowl IV-et, a Minnesota ellen 23-7 arányban megnyerik, Dawson lett a SB MVP (legértékesebb játékos). Bár sokak szerint, azt inkább a Safety Johnny Robinson érdemelte volna, mivel két interceptiont, és egy fumble recoveryt jegyzett, ráadásul három törött bordával játszotta végig a találkozót.

A 70-es évek

1970-ben egyesült a két liga (AFL-NFL). A közös megnevezés lesz mostantól az NFL, két konferenciával (AFC-NFC). Stram edzőnek azzal kellett számolnia, hogy a csapat (addigi) vezető futóját (Mike Garnett) eladták a csoport rivális San Diegonak. A helyébe érkezett Ed Podolak.
A szezon átlagosan indult (3-3-1), ekkor jött az Oakland elleni összecsapás. 17-14-re a Chiefs vezetett, a mérkőzésből kevés volt hátra. Dawson futással próbálkozott 4. és pár inchnél, hogy first downt érjen el. Úgy látszott ez sikerül is neki, azonban az oaklandi defensive end, Ben Davidson hátulról felnyársalta, akin viszont Otis Taylor (WR) ezt megtorolta, fellökve Davidsont. Az órát megállították, offsetting penalty-t ítéltek, és érvénytelennek ítélték a playt. (Később, az eset miatt, az NFL szabályait megváltoztatták, és ilyen esetben azóta van érvényes first down.) Az Oakland végül is a puntot követően egy 48 yardos field goallal egyenlített 8 másodperccel a meccs vége előtt, az egyenlítés után a hosszabbításban pedig győzött a Raiders. Így elúszott a csoportelsőség, újabb adalékként szolgálva a két csapat szurkolói közti ellenséges viszony elmélyüléséhez. A Chiefs végül 7-5-2-es, az Oakland 8-4-2-es eredménnyel zárta az idényt.

Az 1971-es Chiefsre Hunt úgy emlékszik vissza, mint a Chiefs történetének legerősebb csapatára. Ezt igazolni látszik az a 11 Pro Bowl játékos, akit a Kansas City adott ezen évben, ami természetesen csapatrekord. A WR Otis Taylor (újfent) vezette a ligát elkapott yardban (1110 yard). A harmadik szezonját játszó Ed Podolak (RB) felülmúlja az addigi csapat rekordot tartó Abner Haynest, karrierjük alatt elért futott yardban. A remek LB trió, Willie Lanier, Bobby Bell, és Jim Lynch egyértelműen a liga legjobbjai voltak posztjukon. Ed Budde (OG), Jim Tyrer (OT), Buck Buchanan (DT) és Curley Culp (DT) képviselte a csapatot még a Pro Bowlon. Továbbá részt vett a két rúgójátékos, Jan Stenerud (K), és Jerrel Wilson (P). A Kansas City első helyen zár az immár AFC West-re keresztelt csoportban (ekkortól 3-3 divízióra oszlik az NFL (AFC-NFC West 4-4, Central 4-4 és East 5-5 csapattal).
A Chiefs az AFC East győztes Miamival kerül össze. Egy hosszú mérkőzést (82:40) követően a Miami hosszabbításban egy FG-lal 27-24-re nyer, a Chiefs átadja a stafétát a Dolphinsnak (a Miami ezután három egymást követő SB-ban vesz részt, az utolsó kettőt meg is nyerik). Ezen a meccsen a főnökök vigasza Ed Podolak összesített 350 yardos játéka, ami még ma is postseason rekord egy meccsen. Eredményjelző: 10-3-1, csoportelsőség.

1972-ben az utolsó mohikán (dallasi alapító játékos) a safety Johnny Robinson is bejelenti visszavonulását. Dawson viszont aláír újabb két évet. Hunt volt az első személy, akit beválasztanak az AFL-ből a Hall of Fame tagjainak cantoni csarnokába. Ebben az évben nyitják meg az Arrowhead stadiont, amely kora talán legmodernebb arénája. Remek akusztikai adottságainak, és a szurkolók fanatizmusának köszönhetően a hangerő gyakran átlépi a 120 decibelt. Talán ennek is köszönhető a csapat kiváló otthoni mérlege (kimagasló győzelem-vereség mutató, több veretlen otthoni évvel). A rajongók órákkal a meccsek előtt érkeznek, sokan (jobb híján) kint együtt hallgatják végig a közvetítést, majd a találkozó után maradva megbeszélik az összecsapás részleteit. Az Egyesült Államokban más sportágakban szokás a himnusz alatt (után) a vadászgépek tisztelgése. A profi ligában a Kansas City mérkőzései előtt ez gyakori, köszönhetően egy közeli (autóval egy óra) légitámaszpontnak. A csapat egy 8-6-os szezont tud felmutatni, ami az Oakland mögötti második helyre elegendő, vigaszként a LB Willie Lanier az első Chiefs játékos, akit az NFL-ben az év játékosának választanak.

1973-ban az a védelem tartja életben a klubot, amely az SB győztes csapatból még megmaradt. Livingston és Dawson felváltva állnak a csapat irányítói pozíciójában, ami nem túl szerencsés, bár Dawson így is elnyeri az NFL év embere díjat. Év végén 7-5-2 vel zárnak, csakúgy, mint a Denver, az Oakland (9-4-1) a csoportelső.

1974-ben már látszott a csapat kora, és annak hátrányai. Dawson 39, Jim Tyrer 35, Bobby Bell, Buck Buchanan, és Ed Budde 34, Dave Hill 33, Otis Taylor pedig 32 éves volt ekkor. Az eddigre megmaradt kevés csillag közül a legfényesebb a CB Emmitt Thomas, aki 12 INT-vel vezette a ligát. A régi játékosokkal a régi edző is búcsúzott. Az 1960-as kezdetektől a csapatot vezető HC, Hank Stram felállta kispadról. 15 év mérlege számokban: 124-76-10 győzelem-vereség mutató (0.614), egy SB győzelem, két SB részvétel, három AFL-AFC bajnoki cím, négy csoportelsőség, nyolc második helyezés. Összesen egyszer lett csoport utolsó, az is megosztott harmadik hely.
Eredményjelző ’74-ből: 5-9, csoport harmadik helyezés.

1975. A San Francisco 49-ers defensive koordinátorát, Paul Wiggint bízzák meg Stram pótlásával. A csapat elég idős, és mivel ’73 és ’75 között a cseréknek köszönhetően nincs első körös draftjog a csapatnál, nem érkeznek minőségi újoncok sem. A monday night football game-t a csapat nyeri a Dallas ellen, de a sok sérülés, és a rossz idény véglegesíti Dawson, és Buchanan visszavonulását. (Mindketten HoF tagok.) Végeredmény: 5-9, harmadik hely az AFC Westben.

1976-ban Jack Steadman lett a Kansas City Chiefs elnöke. A csapat mutatói fikarcnyit sem javultak. Sorozatban harmadik évüket zárták 5-9-es eredménnyel, de most először elbukták az első négy meccset zsinórban. Az eddig Dawson árnyékában élő Livingston (QB) kezdővé lépett elő. Bár jól játszott (77.9 2682 yard 12 TD), de ez kevés volt az üdvösséghez. A RB, MacArthur Lane is kitett magáért, az év végén 542 futott yard (3.3) és 5TD, valamint 666 elkapott yard (10.4) és 1TD állt neve mellett. Év közben lebontják a (régi) Municipal Stadiumot, amit lehet jelképesen a régi éra megszűnéseként is értelmezni. Egy részét később kertté alakítják át, a csapat tiszteletére, amit bárki látogathat. Végül tehát ismét 5-9, és negyedik helyezés, de az AFC West öt csapatot ölel magába ezen évtől, a Tampa Bay az új csatlakozó.

1977 a Chiefs legpocsékabb éve volt. Kezdésnek elbuknak öt mérkőzést, egy győzelem, egy vereség. Ezzel Wiggin edzőnek befellegzett. Megbízzák helyette Tom Bettist, aki az első győzelme után hat mérkőzést veszít el sorozatban. Neki is mennie kell. Marv Levy az újabb kiszemelt, aki a CFL-beli (Kanadai foci liga) Montreal Alouettesnek a korábbi vezetőedzője. Év végén Lanier és Lynch is visszavonul. A Baltimore próbálta még Laniert leigazolni, de ő hajthatatlan volt. Eredményjelző: 2-12, ötödik hely a csoportban.

1978-ban leigazolnak két jövőbeni Chiefs HoF tagot, a DE Art Still (Kentucky), és a LB Gary Spani személyében. Kirúgják viszont az addigi vezető rushert (RB) Ed Podolakot. Levy egy nem épp tradicionális támadó taktikát próbál kiépíteni (Wing-T offense). Azonban ő is látja, hogy ez minden idők leggyengébb védelme a Chiefsnél. Ezt úgy próbálja áthidalni, hogy rengeteg futással operál (663 kísérlet/2986 futott yard), aminek a célja az időhúzás. Ezzel a defense kevesebbet tölt a pályán. Csak a Cincinatti ellen 69 futást mutatott be a csapat, ami akkor NFL csúcsnak számított. Év végén öt játékos jut 100 futott yard fölé, a legtöbb Tony Reednek sikerül (1053). Az eredmény: 4-12, ötödik hely.

’79. Két elsőkörös draft pick is a Chiefshez kerül. Így leigazolják a DE Mike Bellt (Colorado State) és a QB Steve Fullert (Clemson). A harmadik meccstől Livingstont Fuller váltja. Első három mérkőzését nyeri, de nem hoz igazi áttörést. A szezon utolsó meccsét úgy emlegetik, mint a valaha volt leginkább vízben úszó mérkőzését. A monszunszerű időben a főnökökkel először fordul elő, hogy nem szereznek pontot. Igaz, a Tampa Bay is csak hármat. Mindent összevetve 7-9, és újabb ötödik hely.

A 80-as évek

1980-ban már csak új tehetségek leigazolása, és a csapatba történő beillesztése segíthetett a klubbon. Érkezett a G Brad Budde (USC) a Chiefs HoF tag Ed Budde fia. Így elsőként az NFL történetében ők voltak apa és fia, akiket egyazon csapat első körben draftolt. Egy akkor elég ellentmondásos döntés keretében elküldték a csapat addigi legtöbb pontját szerző kickerét, Jan Stenerudot és helyére Nick Loweryt igazolták. Akit nyolc különböző csapat próbált ki sikertelenül, és itt végre bizonyíthatott. ’93-ig a csapat rúgó játékosa maradt, 1466 szerzett pontjával a franchise vezető pontszerzője lett. Az irányító Fuller térdsérülés miatt idő előtt kiesett a csapatból. Helyére a korábban a Miaminál a tizenkettedik körben választott QB, Bill Kenney került, aki annyira ismeretlen, hogy a nevét tévesen (Kenny) varrják föl a mezére. Első mérkőzésén rögtön nyert a csapattal a Denver ellen (31-14), majd utána minden második meccsén. A védelem is fejlődött. Art Still (DE), és Gary Barbaro (S) az első Chiefs játékosok, akiket ötször egymás után Pro Bowlba szavaznak. Az év végi eredmény is mutatósabb valamelyest: 8-8 csoport harmadikként.

’81-ben Kenney kezdőpozícióban találja magát. A második körben választott RB, Joe Delaney (NW Louisana) felrázza a csapatot, a maga 1121 futott yardjával. A Houston ellen 193 yardot teljesít (23-10-re nyer a Chiefs), újabb csúcsot állítva fel a Chiefs újoncai közt. Ezzel az AFC-ben az év újonca címet is elnyeri, továbbá a Pro Bowl részvételt szintúgy. Kenney az utolsó három mérkőzésre lesérül, helyére Fuller áll be. A végső összecsapást az évben a Minnesota ellen 10-6 arányban nyerték a főnökök. Erre a Viking szurkolók lebontották a fél Metropolitan stadiont. Összesítés: 9-7, és a csoportban harmadik helyezés.

1982-ben Joe Delaney sebészetre kellett hogy menjen, retinaleválással kapcsolatban. Így több mérkőzést kénytelen volt kihagyni. Az első találkozó vereséggel (9-14 Buffalo), a második győzelemmel (19-12 San Diego) zárul. Ekkortól azonban sztrájk miatt hét mérkőzést törölnek a naptárból, egyet átütemeznek (N.Y. Jets). Ez megzavarta a játékosokat, a Chiefs rosszul jön ki belőle legalábbis. A hét hátralévő mérkőzésből ötöt vesztenek el, a négy elsőt kapásból. Jack Rudnay (C), aki a liga egyik legmegbízhatóbb emberének számított, december 20-án bejelentette visszavonulását. Év végén a 2-11-es mutatóval az AFC 11-ik helyét szerzi meg a csapat. (A kevés mérkőzés miatt csoporthelyezéseket nem hirdetnek.)

1983-ban Marv Levyt elbocsátották. A Dallas volt irányítóját John Mackovicot kérik föl a Chiefs sorrendben ötödik edzőjének. Ő lett ezzel minden idők legfiatalabb edzője a Kansas Citynél, ekkor Mackovic 39 éves volt. A drafton a főnökök a hetedik picket (overall) a QB, Todd Blackledge-re pazarolták el. Pedig volt választék bőven. John Elway (1. Baltimore), Jim Kelly (14. Buffalo), Tony Eason (15. New England), Ken O’Brien (24. N.Y. Jets) és végül, de nem utolsósorban Dan Marino (27. Miami). Blackledge lejátszott öt közepesen gyenge szezont (60, vagy az alatti rating-gel), mielőtt elküldték.
A LB, Bobby Bell lett az első Chiefs játékos, akit beválasztottak a Pro Football Hall of Fame tagjai közé. Ez némileg gyógyírként hathatott a Joe Delaney tragikus halálát követő gyászban. Delaney június 29-én fulladt a vízbe, amikor három fiatalt próbált kimenteni a Louisiana állambeli Monroeban.
Mivel Kenney és Blackledge is a rosteren volt, Steve Fullert eladták az L.A. Ramsnek. Kenney franchise rekordot dobált össze a maga 4348 yardos teljesítményével, míg a WR, Carlos Carson 80 elkapással 1351 yardot ért el. Viszont Delaney helyére nem találtak megfelelő embert.
Az egy mérkőzésen elért legtöbb pontot a Seahawks-szal közösen érték el (ahol a Seattle nyert 51-48-ra OT) 99 összesített ponttal ebben az évben. A Denver elleni összecsapásra csupán 11377 néző volt kíváncsi, ami azóta is negatív csúcs. Eredményjelző: 6-10, negyedik hely.

1984-ben a Pro Bowler S, Gary Barbaro megunva, hogy a csonka ’83-as esztendőt végig a kispadon töltötte (egy szerződésbeli vitából fakadóan), átigazolt a New Jersey Generalshoz. A draft első körében a NT Bill Maas (Pittsburgh), és a jövőbeni Chiefs HoF tag, a T John Alt (Iowa) lett kiválasztva. Maas az NFL-ben az év védekező újonca lett. Így nem csoda, hogy a rá következő évtizedben is a csapat meghatározó emberévé nőtte ki magát. A Kansas City védelme egy Cleveland elleni 10-6-os győzelme közben 11 sacket produkált, ami egyel több mint az addig egy mérkőzésen elért NFL rekord. Kenney az előszezonban eltörte a hüvelykujját, így az első hat meccsen Blackledge játszott (3-3). Kenney a hetediken visszatért, de nem volt teljesen egészséges, el is vesztett a csapat négy egymás utáni találkozót. Azonban az utolsó hármat győzelemmel fejezték be. Eredményjelző: 8-8, kis fejlődés, de ismét negyedik hely.

1985 jól indult. A Super Bowl vesztes Miami elleni vereség mellett három győzelemmel. Deron Cherry (S) a Seattle ellen NFL rekordot is elért négy interceptionnel. Ezután azonban egy hét vereségből álló sorozat következett. Egyetlen vigaszként, a WR Stephone Paige egy mérkőzésen elért 309 elkapott yarddal NFL rekordot állított fel (amit ’89-ben Willie Anderson az L.A. Rams WR-e döntött meg). Eredményjelző: 6-10, csoport ötödik hely.

1986-ban Willie Lanier (LB) augusztus 2-án a Pro Football Hall of Fame tagjai közé emelkedhetett. A jó offense mellett a defense, és a special team is egyre eredményesebben kezdett játszani. Kenney újra felváltja a továbbra sem remeklő Blackledge-t. És egy szoros San Diego elleni győzelem (42-41) után három további meccset nyer a klub. ’80 óta nem volt példa ilyen sorozatra. Ezután azonban három vereség is becsúszik, ami izgalmassá teszi a playoff esélylatolgatásokat. Két győzelem az örök riválisok ellen (Denver, és San Diego), majd, a mindent eldöntő, évadzáró találkozón a Pittsburgh az ellenfél. Total yardban a Pittsburgh nyer 515-171 yardos különbséggel, de ez mégsem elég a győzelemhez. A 24-19-es Kansas City siker okai között találhatunk egy punt blokkolást, egy field goal blokkot, egy kickoff , és egy FG visszahordás touchdownt is! Viszont az utolsó negyedben Kenney újra lesérül, így a Wild Card game-en a N.Y Jets immár esélyeshez méltón hozza is a győzelmet (15-35). Ezzel a Mackovic éra véget is ér, pedig kezdett végre összerakni egy ütőképes csapatot. Eredményjelző: 10-6 és második hely az AFC Westben.

1987-ben tehát elküldik Mackovic edzőt, és helyette felkérik a csapat defensive és special team koordinátorát, Frank Ganszot. Ritka rossz döntés. Két évig edzősködik, mindkétszer az utolsó helyen végez a csapatával (8-22-1-es mérleget tud felmutatni, ezzel a második legeredménytelenebb Chiefs edző).
Len Dawson is Hof taggá emelkedik, azonban a csapat vezető tackle mestere, Gary Spani (LB) szögre akasztja a cipőjét. Az új reménységek sem akaródznak jönni, már a training camp után elküldenek szinte mindenkit.
A Minnesota elleni találkozót sztrájk miatt törlik, további hármat átütemeznek. A Raiders elleni mérkőzés reggelén földrengés rázza meg Los Angelest, így még pár órával elhalasztják, ami a Chiefs játékokat zavarhatja meg inkább, mivel a mérkőzést a fekete-szürkék nyerik. Kenney a szezonvégi utolsó három mérkőzésből kettőt nyer. De Blackledge, és még sokan mások is kapnak lehetőséget. Blackledge-et kivéve 40-es rating alatt teljesítenek mindannyian. Eredményjelző: 4-11, ötödik hely.

1988 komoly átszervezéssel kezdődik. Blackledge a Pittsburghbe távozik, helyére a már 12 évet lehúzott veterán, Steve DeBerg érkezik a Tampa Bay-től. Feltrédelnek a drafton a DE, Neil Smith-ért (Nebraska) A kezdő irányító posztjáért komoly harc alakul ki Kenney és DeBerg közt. A változás szelei az év vége felé tomboló viharrá erősödnek. Mivel az eredmények továbbra is lehangolóak, az elnök Jack Steadman lemond, magával rántva a vezérigazgató Jim Schaaf-ot is. Mindkettőjük helyére egy személyben érkezik az új elnök-vezérigazgató (Philadelphia Eagles & USFL) Carl Peterson. Mai napon is ő tölti be eme posztot. Eredményjelző: 4-11-1, újabb ötödik hely.

1989-ben Peterson rövid úton megszabadul Gansztől, és a helyére leszerződteti a talán legjobb (csak Hank Strammel érdemes összevetni ilyen értelemben) Chiefs edzőt Marty Scottenheimert, a Cleveland volt vezetőedzőjét. A draft első körében a linebacker Derrick Thomast választják, aki Neil Smith-szel párban a liga legrettegettebb pass-rusher duóját alkotják a továbbiakban, 212,5 sacket összegyűjtve karrierjük során.
Kenney helyére az Eagles QB-je, Steve Pelluer érkezik. DeBerg végre megkapja a hőn áhított kezdő irányítói pozíciót. Az első meccsén a Denver ellen, a legelső próbálkozással INT-et dob, ráadásul TD-ig hordják vissza a Denveriek, akik a meccset is nyerik 34-20-ra. A running back, Christian Okoye, az NFL legtöbb yardját futja, összesen 1480 yardot megtéve. Thomas pedig az NFL ROY (év újonca) díját érdemli ki. Eredményjelző: 8-7-1 második hely az AFC Westben.

A 90-es évek

1990-ben kezdődik meg a Chiefs jövőjét meghatározó offensive line felépítése. Leszerződtetik a C Tim Grunhard-ot (Notr eDame), és a G Dave Szott-ot (Penn State). Elkezdik építeni a Truman Sport Complex-ben a fedett 80 yardos edzőpályát, kiegészítve egy konditeremmel.
Ebben az évben HoF tagságot nyer Buck Buchanan (DT). A tengerentúl a berlini Olimpiai Stadionban egy American Bowl elnevezésű találkozón a Kansas City veszít a L.A. Rams ellen. További érdekesség, hogy a szabadügynök RB, Barry Word, 200 yardos egy mérkőzéses csapatrekordot állít fel, a Detroit elleni győztes (43-24) összecsapáson. A Chiefs felállít egy NFL rekordot is, 60 sack véghezvitelével, amiből a klubrekordnak számító 20 sacket Derrick Thomas jegyzi. Ebből egy meccsen, a Seattle ellen hetet mutat be, bár a Seattle nyer így is 17-16-ra, egy utolsó percben szerzett 25 yardos TD passzt követően, amit a jövőbeni Chiefs QB, Dave Krieg ereszt el. A Wild Card mérkőzésen a Miami 0:56 perccel a vége előtt egy 52 yardos FG-al 17-16-ra módosítja az eredményt, és jut tovább. Eredményjelző: 11-5 és második hely az AFC Westben.

1991. július 27-én Jan Stenerud-ot az első tisztán placekicker Hof taggá választják. Az edzőtábort ez évben helyezték át a William Jewell college in Libertyből a University of Wisconsin-River Falls területére.
A szezonzáró mérkőzésen az örök rivális L.A. Raiders elleni győzelemmel (27-21) kiérdemelték a Wild Card játékjogát, amit újfent a Raiders ellen kellett hozniuk. Ez sikerült is (10-6), azonban a Buffalo elleni vereséggel (37-14) befejeződött a playoff részvétel a csapat számára. Eredményjelző: 10-6, csoportmásodik helyezés.

1992-ben Whitey Dovell személyi igazgató, és Buck Buchanan is rák áldozatává válik. A Seattle csapatától Dave Frieg (QB) igazol át Kansas Citybe. A hatszoros Pro Bowl résztvevő safety, Deron Cherry, aki eredetileg még punterként, mint free agent érkezett a klubhoz, bejelentette visszavonulását (11 év alatt 50 interceptiont ért el). A Chiefs visszavonultatta Buchanan (86), Willie Lanier (63), és Jan Stenerud (3) mezszámát.
A draft elsőkörös választottja, a CB Dale Carter (Tennessee) elnyerte a Bert Bell trophyt, mint az év NFL újonca. Carter az első labdaérintésével az NFL-ben rögtön egy 46 yardos punt return TD-vel hívta fel magára a figyelmet, a San Diego elleni győztes találkozón (24-10). Az RB, Christian Okoye felülmúlta Ed Podolak rush csapatrekordját, 4897 futott yardot bemutatva karrierje során, de sérülése miatt ez volt az utolsó aktív éve. Az évet 10-6-os mérleggel az AFC West második helyén zárták. A Wild Card meccsen a San Diego diadalmaskodott 17-0-s eredménnyel, ahol is Krieg 7 sack-et volt kénytelen elszenvedni.

1993-ban a San Franciscóból megérkezik a legendás irányító, Joe Montana és az offensive koordinátor Paul Hackett. Hackett hozza magával a „West Coast” támadási szisztémát is. Montana ekkorra már négyszeres SB győztes. A harmadik draft körben érkezik még egy kiváló játékos, a G Will Shields (Nebraska). Szott-al (LG) és az ekkor még C Tim Grunhard-al egyetemben sok éven át megalapozzák a támadófal szilárdságát, sőt, "túl is éli" őket, és a fal klasszisa marad a 2000-es évek közepéig. Megszerzik a free agencyben a majdani Hall of Fame RB-t, Marcus Allen-t is, akit 11 éven keresztül, mint a Raiders futóját láthatták eleddig.
A szezon utolsó mérkőzésén a csapat nyer a Seattle ellen (34-24), és mivel a Raiders veszít, a Chiefs 11-5-ös szezont produkálva az AFC West élén végez. Külön öröm, hogy Derrick Thomas (LB) lett az év NFL játékosa. A Wild Card meccset a Pittsburgh ellen sikerül hosszabbításban továbbjutni (27-24). Utánuk az a Houston következett, amely telekiabálta a sajtót 11 zsinórban megnyert mérkőzésének örömére. Azonban a főnökök ellen alulmaradtak (28-20), pedig a negyedik negyedet még 13-7-es Oilers vezetéssel kezdték meg a csapatok. Az AFC bajnokin a Buffalo ellen Montanát az első percekben kiütötték, így a meccs elveszett. 30-13-as eredménnyel a Buffalo negyedszer is AFC bajnok lett, bár mindannyiszor elbukták a Super Bowlt. Eredményjelző: 11-5 és AFC West bajnoki cím.

1994-re néhány meghatározó szabadügynök elment a csapattól: Albert Lewis (CB, Raiders), Kevin Ross (FS, Falcons), Nick Lowery (K, Jets). Montana mögé backup QB-nek szintén a San Francisco csapatától érkezett Steve Bono. A klub másodszor is elment az American Bowlra, ezúttal a Minnesota ellen Tokióba. Most sem túl sok sikerrel, mivel a Minnesota nyert 17-9-re. Szeptember 11-én a Chiefs a San Franciscoval mérkőzött meg, ahol ez egyszer életében Montana a 49-esek ellen lépett pályára. Majd 80 ezren voltak kíváncsiak a múlt (Montana) és a jelen (Young) 49ers QB ikonjának összecsapására. Végül 24-17-re a főnökök nyerték a mérkőzést. Egy másik emlékezetes meccsen, a Denver ellen, Montana 0.08 perccel a vége előtt egy 5 yardos passzal győzelemre vezette a Chiefs gárdáját (31-28). A másik Denver elleni meccs elúszott, viszont a L.A. Raiderst mindkétszer legyőzték. Ezek egyike volt az utolsó Los Angelesben játszott rangadó. Az AFC Wild Card mérkőzésen történt Montana utolsó pályára lépése az NFL-ben. A Dan Marino vezette Miami a 17-17-es félidő után további 10, míg a Kansas City 0 pontot szerzett (27-17). Eredményjelző: 9-7, második helyezés.

Montana 16 évnyi profi ligában eltöltött esztendő után, 1995. április 18-án bejelentette visszavonulását. Bono megörökölte a kezdő irányító posztját. Schottenheimernek a ”nagy” médiaszakértők megjósolták a klub szomorú sorsát, miszerint az ötcsapatos AFC nyugati csoportban hatodik lesz. Nos, a Chiefs az első helyen végzett. De hogyan is? Bono Pro Bowler irányítóvá nőtte ki magát, így pótolva Montanát, és bizonyítva a fal kiválóságát. Az évet 13-3-al zárta a Kansas City. Ezen belül az Arrowhead-ben mind a nyolc mérkőzést megnyerték. A futott támadásokkal átlagban 138,9 yardot értek el meccsenként, ami ligaszinten a legjobbnak számított. Ehhez társult a scoring defense átlag (15,1), és a turnover mutató (+12) is. Az Arizona ellen, Bono még egy 76 yardos TD futást is bevállalt. ’69 óta most először nyert a gárda hét mérkőzést egymás után. A WR, Tamarick Vanover egy monday night meccsen, visszahordva egy puntot a hosszabbításban 86 yardos TD-ig, győzelemre vezette a csapatát a San Diego ellen (29-23). Folytatásként a Rocky Mountain-beli hóviharban Marcus Allen megszerezte 100-ik futott TD-jét. A Houston elleni találkozón a CB, Mark Collins az end zone-ig vitt egy fumblet, amivel nyert a csapat 20-13-ra. A főnökök végül hatodszorra is rájátszásba jutnak egyhuzamban, ami franchise rekord. Az Indianapolis várt ott rájuk, egy hideg délutánon. Három INT, és egy elhibázott FG elég volt az Indianapolisnak, hogy legyőzze a Kansas City-t. Ide tartozik még, hogy hét Pro Bowl taggal büszkélkedhetett a Chiefs, ami a legtöbb volt abban az évben. Eredményjelző: 13-3 és csoportelsőség.

1996-ban egy újabb American Bowl mérkőzés következett, ezúttal Monterrey-ben (Mexico) a Dallas ellen, amit végre meg is nyert a csapat (32-6). Az évad elején, a kezdeti négy győzelem után, négy mérkőzésből három vereség következett. Majd újabb három győzelem következett, köztük a későbbi SB győztes Green Bay elleni diadal (27-20). A San Diego elleni találkozón Bono helyett a második félidőben Rich Gannon (QB) állt be, de a meccs elveszett. A Detroit ellen Allen 111-ik karrierbeli futott TD-jét futotta, amivel átadta a múltnak Walter Payton ebbéli NFL all-time rekordját (ezt majd később Emmitt Smith múlja felül). Már csak egyet kellett volna nyerni a hátralévő három mérkőzésből, és hetedszerre is a rájátszásba jutott volna a Chiefs egymásután. Azonban ez nem sikerült. Még utolsó szalmaszálként, amennyiben az Atlanta legyőzi a Jacksonville-t, a Wild Card hely mégis biztosított. Az Atlantai K Morton Andersen 0:04-el a meccs vége előtt 30 yardról Field goalt hibázott. A kapu mellett balra elszálló labdával együtt a Chiefs reményei is elszálltak. Eredményjelző: 9-7 és csoport második hely.

A Kansas City 1997-ben jelentősen megújítja a névsorát. Bono helyére igazolják Elvis Grbac (QB) szabadügynököt. Összesen pedig 11 új starter (kezdőcsapat tag) játékost hoznak. Közöttük a WR Andre Risont-t, aki a csapat MVP-je (legértékesebb játékosa) lesz, ráadásul tíz év után először e poszton, ő képviseli a csapatot a Pro Bowl-on. Draftolják a védelembe a két safetyt, Jerome Woodst és Reggie Tonguet, és érkezik a DE, John Browning és az LB, Donnie Edwards is. Nemcsak, hogy nincs offensive player az első négy pick közt (az ötödik a WR Joe Horn (Itawamba JC)), de mindegyikük kezdő is lesz azonnal. John Alt (T) az edzőtáborban bejelentette visszavonulását. Ez az új felállású csapat 13-3-as szezont produkált, méghozzá egy otthoni 100%-os győzelem-vereség mutatóval kiegészítve. A második mérkőzésen (Monday night) az Oakland ellen, Grbac (QB) Risonnak adott egy 32 yardos TD passzt, amikor is az óra 0:03-at mutatott. Ezzel 28-27 arányban a Kansas City nyert. Pete Stoyanovich (K) pedig az utolsó másodpercben, egy 54 yardos FG-lal nyerte meg a Denver elleni mérkőzést (24-22). Bár a San Francisco 11 egymás utáni győzelmet tudott felmutatni, az Arrowheadben ekkor verhetetlen volt a csapat. 44-9-cel küldték haza őket. Az Oaklandet shutout-al (30-0) győzték le, a Chiefs szurkolók legnagyobb örömére. A rájátszásban a csoportrivális Denver volt az ellenfél, akik ebben az évben a Chiefs számára is megállíthatatlanok voltak (bár az Arrowheadben elkapták őket) és 14-10-es végeredménnyel kiejtették a főnököket. Sőt, a SB győzelemig meg sem álltak. Eredményjelző: 13-3, AFC West csoportelsőség.

1998. április 9-én Marcus Allen bejelentette a visszavonulását, ezzel téve pontot egy gyönyörű 16 éves karrier végére. A drafton érkezik a mára rekordot-rekordra halmozó TE, Tony Gonzalez (California).
Egy újabb American Bowl következett Tokióban. Most épp a Green Bay volt az ellenfél, akik 27-24 arányban legyőzték a főnököket. Ennek ellenére jól kezdődött a szezon, csak lassacskán túl sok sérült gyűlt össze. Az első öt meccsből négyet nyertek a fiúk (az Oakland ellen 6 sacket gyűjtött a LB Derrick Thomas), de eddigre 11 játékos sérült le. Köztük Grbac (QB), és az Al-Pro G Dave Szott (ő az év végéig), így hat találkozó úszott el egyhuzamban, ami Schottenheimer pályafutása során nem fordult még elő. A mélypont a Denver elleni 30-7 arányú otthon elszenvedett vereség volt. Ugyan a következő meccsen is veszített a csapat, de már csak egy ponttal, mivel ekkorra többen visszatértek. Eztán felváltva egy győzelem-egy vereség következett. Az adott szituáció annyira lehúzta mentálisan a játékosokat, hogy NFL rekordnak számító 158 büntetést szedtek össze (1304 yard). Eredményjelző 7-9, csoport negyedik hely.

1999-ben Marty Schottenheimer bejelentette visszavonulását (2001-ig bírta, amikor is a Washington hívásának nem tudott ellenállni). 10 szezon, 103-58-1 (.634)-es győzelmi mutató, hét playoff részvétel (ebből hat megszakítás nélkül, ami klubrekord),és három AFC West elsőség fűződött nevéhez.. A legfőbb rivális Raiders ellen 18-3-as (.857) mutatót tudott felmutatni. A kilencvenes években a 102-58 győzelem-vereség arányt csak a Buffalo múlta felül. A helyére nyolcadik edzőként Gunther Cunningham-et kérték föl. Négy évadot már a csapatnál töltött eddig is, mint a védelem koordinátora. Ezalatt átlagban 16,4 pontot kapott a Chiefs védelme, ami ligaszinten is kiváló eredmény. Az első évében 9-7-tel végez a csapat, ami kezdésnek nem is rossz. A Denver elleni 16-10-es győzelemmel a Chiefs lett a hatodik csapat, amely 100 regular season győzelmet tudott elérni. Az csoportelsőséghez az utolsó, Oakland elleni mérkőzésen mindenképp nyernie kellet a Kansas Citynek. 17-0-ra el is húztak, de egy vitatott punt blokk után mégis az Oakland nyert a hosszabbításban (41-38).

A közelmúlt

2000 szomorúan kezdődik a Chiefs rajongók számára. Január 23-án a kilencszeres Pro Bowler LB, Derrick Thomas, autóbalesetben súlyosan megsérül. Február 8-án életét veszti. Azóta a Kansas City Chiefs Most Valuable Player Award-ot (legértékesebb játékos díj) Derrick Thomas díjként adják át, az ő emléke előtt tisztelegve.
Az évet két vereség után, öt győzelemből álló sorozat nyitja meg. Majd a SB címvédő St..Louis legyőzésekor, a két csapat összehozza az Arrowhead-ben az egy mérkőzésen elért legtöbb pontot, nyolcvannyolcat (54-34). De eztán hat hét alatt öt összecsapáson is veszítenek. Így, bár az utolsó háromból kettőt nyernek, mégsem jutnak a rájátszásba. Eredményjelző: 7-9, csoport harmadik hely.

2001-ben draftolja a csapat az ötödik körben Dante Hallt (WR, Texas A&M). A returner specialista NFL rekordot is tart, mivel négy egymást követő meccsen tudott visszahordásból (punt vagy kickoff) TD-t elérni. Leginkább ennek köszönhetően kétszeres Pro Bowl résztvevő (2002, 2003).
Miután Cunningham edző 16 vereség mellett 16 győzelmet tudott felmutatni, a csapattól távozott. Helyére Dick Vermeil érkezett, aki a St.Louis-t SB győzelemre vezette ’99-ben (abban az évben sérült le a Rams kezdő irányítója Trent Green, a helyét egyébként Kurt Warner vette át). Ő hozza magával Green-t is, továbbá leszerződteti a szabadügynök running back-et, a későbbi háromszoros Pro Bowler-t, Priest Holmest. A Vermeil által vezetett csapat bár 6-10-el zárja a szezont, kezd alakulni. Legyőzik a Schottenheimer által vezetett Redskinst (45-13), az utolsó négy meccsből hármat győzelemmel zárnak. Priest Holmas a második a franchise történelmében, aki vezeti a ligát futott yardokban (1555 yard). És ezzel meg is dönti Christian Okoye 1480 yardos franchise rekordját. Még a 2001-es esztendőhöz kapcsolódik, hogy szeptember 23-án épp a New York Giants (a New York-i 09. 11-i terror tragédia után) látogatott az Arrowheadbe, ahol is óriási ovációval üdvözölték őket. A mérkőzést a Giants nyerte 13-3-ra. Eredményjelző: 10-6, negyedik hely a csoportban.

2002-ben a Houston megalakulásával (amely a Chiefsnek a szép emlékeket idéző Texans nevet veszi fel), átalakul az NFL szerkezete. Az eddigi konferenciánkénti három divízió, amelyekben a 31 csapat ötösével (illetve az AFC Centralban 6) volt elosztva, mostantól divíziónkénti négy csapatra bomlik (8*4=32). A central (központi) division megszűnik, helyettük, a már meglévő West (nyugat) illetve East (kelet) mellé társul újként, a North (észak) és a South (dél) divízió mindkét (AFC, NFC) konferenciában. Ennek következtében a ’77 óta csoporttag Seattle kiválik az AFC West-ből (átkerül az NFC Westbe), és visszaáll az eredeti négyes (Denver, Kansas City, Oakland, San Diego).
A Chiefs 2002-ben épp 40 éve költözött Dallasból Kansas Citybe. Ezen alkalomból tartott ünnepségen Lamar Hunt a negyedik SB-ra (amit a Chiefs nyert) emlékezve, az akkor legyőzött Vikings QB meccs utáni mondatait idézte: ”Az egyébként is nagyon aktív Chiefs védelemolyan volt ma, minta Redwood-i erdő”. Az ünnepség után több helyszínre is ellátogattak, hogy hálájukat fejezzék ki, mind a támogatóiknak, mind a szurkolóiknak.
Az idény egy szoros összecsapással kezdődött a Cincinnati ellen (40-39). A győzelem után az évad hasonló izgalmakat hozott (nyolc olyan vereség, és két győzelem is 7 vagy annál kevesebb ponton múlt). NFL rekordnak számított, hogy csak hét labdavesztése (fumble) volt a csapatnak, és ebből is csak kettő jutott az ellenfelek kezére. Holmes folytatta remek szereplését, és 1615 futott yarddal (21 TD), és 615 elkapott yarddal (+3 TD) az év (NFL) támadó játékosa lett. A special teamből legalább ennyire kiemelkedett Dante Hall játéka, mivel három kick return TD-t is elért, amivel kiérdemelte a Pro Bowl részvételt. 2002-höz sorolható tény még az is, hogy a kiváló John Tait (LT) átkerül a jobb oldalra (RT), mivel megérkezett egy ligaszinten is kiemelkedő LT, Willie Roaf személyében. Eredményjelző: 8-8, negyedik hely.

2003-ban Hank Stram és Marcus Allen is a Pro Football Hall of Fame tagjai közé emeltettek augusztus 2-án. A drafton az első körben érkezik a mára az NFL legjobbjai közt emlegetett running back, Larry Johnson (Penn State).
A Chiefs egy újabb franchise rekordot könyvelhetett el, mivel az első kilenc találkozóját egytől-egyig megnyerte. Az AFL-NFL egyesülése óta ők voltak a kilencedik csapat, akik erre a bravúrra képesek voltak. Hall négy kick return TD-vel vette ki a részét ebből. A Green Bay ellen a negyedik negyedben 17 pontos hátrányból fordítottak (hosszabbításban), ami csapatrekord (40-34). Végül a Cincinnati törte meg a csodás sorozatot (24-19). A Detroit elleni 45-17-el záruló győzelem során Trent Green (QB) elsőként a Kansas City történelmében 158,3-as ratinget hozott össze, ami „tökéletes” mérkőzést jelent. Az utolsó alapszakasz összecsapás a Chicago ellen már csak hab volt a tortán (31-3-as győzelem), mivel eddigre a rájátszásba kerülés (a biztos csoportelsőség) már garantálva volt. A Chiefs 2003-ban ismét 8-0-lal zárta az Arrowheadben játszott mérkőzéseit. Holmes 27 futott TD-t ért el, ami futott, és kombinált (futott-elkapott) TD rekord volt egyszerre. Ráadásként a Cheifsnél átvette a karrier TD rekord listán is a vezető helyet 61 TD-t elérve (eddig az elkapó, Otis Taylor 60-al vezette azt). De vezette a csapat az NFL-t turnover mutató tekintetében is (+19). Will Shields (OG) egyhuzamban kilencedszer erősíthette a Pro Bowl-on az AFC csapatát (igazság szerint 1995-től, visszavonulásáig, 2006-ig minden évben ott volt). Elnyerte még a Walter Payton év embere díjat is. Összesen pedig kilencen kerültek be a Kansas Cityből, ebből hat támadó játékos, ami klubrekord.
A rájátszásban az Indianapolis ellen Priest Holmes 176 futott yardja (+2 TD) és Hall 208 yard-nyi kickoff return-je (+1 TD) is kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz (38-31). A Colts offense méltatásaként említésre méltó, hogy egyszer sem kényszerültek puntra az összecsapás során (Hall legnagyobb bánatára). Eredményjelző: 13-3, első hely az AFC Westben.

A 2004-es évet három elveszített mérkőzéssel nyitotta a Kansas City. Főként a csapat Achilles sarkát jelentő védelemnek „köszönhetően”. Majd két győztes és egy vesztes mérkőzés után revansot vettek az Indianapolison az Arrowheadben (45-35). De ezután újabb négy vereség következett, így a rájátszásba jutás végképp elúszott. Mivel Holmes térde megmakacsolta magát, így pályára léphetett méltó utódja, Larry Johnson, aki 11 TD-vel segítette négy győzelemhez a főnököket, így mentve a csapat becsületét. De ez már kevés volt. Eredményjelző: 7-9 és harmadik hely a csoportban.

2005-ben Dick Vermiel bejelentette a visszavonulását. Helyére a N.Y. Jets edzője Herm Edwards érkezett, és írt alá négy évre. ő volt a ’90-’95 között a Chiefs scoutja, és védelmének edzője, továbbá Carl Peterson (Chiefs elnök-vezérigazgató) legjobb barátja. Az év első meccsén épp a Jets-et győzte le a csapat (27-7). A Denver elleni kapituláció (30-10 a Denver javára), már előre jelezte, hogy a Denverrel komolyan számolni kell a csoportban. A Philadelphia elleni mérkőzés az év egyik legjobb összecsapása volt. A félidőben 24-13 volt az állás, Dante Hall egy 96 yardos kickoff return TD-t is bemutatott az első játékrészben. 27-24-nél egy kickoff után Hall elejtette a labdát a 25 yardoson, amit a Philadelphia rövid úton TD-re váltott. Ezzel befellegzett a Chiefsnek, az Eagles végül 37-31-es győzelemmel vonult le a pályáról. Egy hét szünet után két győzelemmel állt talpra a csapat. Viszont a csoport rivális San Diego ellen 28-20-ra alulmaradtak. Komoly problémát jelentett Holmes gerincsérülése, amely karrierjének a végét is jelentette később. Ezzel viszont teret engedett Larry Johnsonnak, a csapat legújabb csillagának, aki az utolsó kilenc találkozón mindannyiszor 100 yardnál többet futott (kétszer 200 fölött), összesen közel kétezret. Ezt megfejelve 21 TD-vel. Eredményjelző: 10-6, második hely az AFC Westben.

2006. december 13-án elhunyt a Kansas City Chiefs, és az AFL megálmodója, Lamar Hunt. Egy napra rá játszották a hálaadás napi football mérkőzést Kansas Cityben. ő már nem láthatta.
A 2006-os szezonra a Chiefs két kiválóságát engedte el. Willie Roaf (LT, 11-szeres Pro Bowl részvevő) visszavonult, Tony Richardson (FB, 1995 óta volt a klub tagja, kétszeres Pro Bowler) a Vikingekhez igazolt át. Edwards nem bánta, mert az ő terve az volt, hogy a csapaton belül a hangsúlyt a védelemre kívánja helyezni. Ez sikerült, mivel az eddig a liga végén kullogó védelem feljött a középmezőnybe. Az eddig rekordokat felállító, a liga egyik legjobb támadófalával rendelkező offense széthullott. Az idényt nem tette könnyûvé a csapat QB-jának, Trent Greennek a súlyos agyrázkódása, ami miatt kihagyott nyolc mérkőzést is. A 2006-os alapszakasz vége felé nem sok remény látszott a rájátszásba kerülésre. De a csapat két fontos mérkőzésen legyőzte csoportriválisait, a Raiderst (17-13), és a Broncost (19-10). Sőt, a Chargers is verte a denverieket, így a remények feléledtek. A Cleveland, a Ravens és a San Diego ellen azonban kapitulált az alakulat, minden veszni látszott. Azonban a szenteste előtti napon (dec. 23) az Oakland ellen (20-9), és szilveszter napján a Jacksonville elleni győzelmekkel, továbbá, mivel a San Francisco nyert a Denver ellen az utolsó fordulóban (26-23), a Kansas City mégis bejutott a rájátszásba. Végül a csapat, a Denverrel megegyező 9-7-es eredménnyel, de csoportmásodikként zárta az alapszakaszt. A rájátszásban a későbbi bajnok Indianapolis várta őket, és ismét túl nehéz feladat elé állították a Kansas City Chiefs gárdáját. A találkozó végén az Indianapolis játékosai örülhettek (23-8).

A 2007-es szezon előtt a vezetőség úgy látta jónak, ha elengedi a csapat irányítóját Trent Greent. Green 2001-es érkezése után két évig 3700 yardot, utána három évig 4000+ yardot dobált össze, úgy hogy a kezdő 2001-es évet nem számítva (71.1) 90 fölötti rating-ekkel érte ezt el. Helyét átvehette eddigi megbízható helyettese, Damon Huard, és az ifjú reménység, Brodie Croyle. De offensive line nélkül ők sem tudtak maradandót alkotni. Hogy mi is történt a fallal? A tavalyi évben visszavonult Roaf után most Will Shields (tizenkétszeres Pro Bowler, kilencszeres All pro választott, Walter Payton év embere díjas játékos) jelentette be visszavonulását. Mindent elmond Shields kitartásáról az, hogy Brett Favre mögött ő második, aki kihagyás nélkül a legtöbbször lépett pályára. 230 alkalommal zsinórban, a rájátszás meccseket is számolva. De elengedtek más idősebb játékosokat is: a kiváló returner Dante Hall-t, a kicker Tynes-t, és Sammy Knight safety-t.
A csapat sztárja, Larry Johnson pénzügyi vitába keveredett a klubbal, ezért nem volt hajlandó edzeni, így siettetve a döntést. Ez végül egy elég jól fizető szerződést hozott a számára. De ez nem volt megoldás, szintén a támadófal pocsék teljesítménye miatt. Öt futót vetett be a Chiefs év közben (a veterán Holmes is visszatért, kevés sikerrel, majd végleg vissza is vonult), és L.J. hiába kapott rengeteg lehetőséget, nem volt megközelítőleg sem olyan veszélyes, mint az előző szezonban. A kilencedik héten a Green Bay ellen megsérült, azóta is kérdéses, mikor lesz képes pályára lépni újból.
Akit érdemes kiemelni a csapatból, az elsősorban a rookie WR, Dwayne Bowe. Kiváló évet zárt egy ilyen rossz szezonban. Kis túlzással mondhatni, alig voltak a csapatnak támadásai, de ő mégis rendre hozott valami pluszt a szurkolóknak 70 elkapásból 995 yardot és 5 TD-t ért el, kétszer lett a hét újonc játékosa. Az év újonca címért is versenyben volt, de azt végül a kiváló RB Adrian Peterson nyerte el Minnesotából. A Kansas Citynél házon belül ő lett minden idők legtöbb elkapott yardját elérő rookie. Továbbá a figyelmünkre érdemes Dustin Colquitt (punter) is, aki nagyon jó teljesítményt nyújtott egész szezonban, tulajdonképpen hiba nélkül játszott. A 88-as mezszámú KC sztár Tony Gonzalez újabb rekorddal örvendeztette meg a Chiefs szurkolóit. Most már ő jegyzi az NFL-ben valaha pályára lépett tight endek közül a legtöbb elkapott TD-t is (66).
A támadósor gyengülését Herm Edwards nem orvosolta, mert ő a védekező football elkötelezettje. Ez tisztán látszik a draftolt, igazolt játékosokból is. Kiemelni egy embert érdemes, a hazatérő LB-t, Donnie Edwardst (1996-2001 között játszott a Chiefs-ben). ő tagja a rendkívül exkluzív defensive 20/20-asok klubjának (olyan játékosok, akik karrierjük során minimum 20 interception-t (28) és minimum 20 sack-et (23.5) értek már el).
A gárda a szezon előtti preseason meccseket is beleszámítva öt vesztett találkozót tudott felmutatni zsinórban. A szezon zárásaként pedig kilenc mérkőzést vesztettek sorozatban. Így a pár nyert összecsapás nem hozott áttörő örömöt, bár az örök rivális Oaklandet így is sikerült megelőzni (habár a győzelem-vereség mutatójuk megegyezett a Chiefsével.)
Eredményjelző: AFC West harmadik hely 4-12-es mérleggel.

Minden idők leggyengébb teljesítményét hozta a csapat a 2008-as szezonban. 2 győzelem mellé 14 vereség. Kiemelkedik ebből is az NFL negatív All-time csúcsnak számító 10 sack. Ezt nem egy, hanem az összes védő érte el! (Emlékezzünk csak, az előző szezonban két meccset (eltiltás miatt) is kihagyó ex-Chief (azóta Viking) RDE, Jared Allen egymaga ért el 15.5 sacket, amivel a legeredményesebb volt a ligában 2007-ben).
A KC rajongóknak nem nagy vigasz, de az igazsághoz tartozik, hogy miután a két kezdő irányító (nem volt eldöntött a sorrend) Huard, illetve Croyle is kidőlt, és beállt a helyükre a Vikingstől érkezett vésztartalék, Tyler Thigpen, már partiban tudott lenni a gárda sok, papíron erősebb csapattal is, és legtöbbször kevesebb, mint 7 ponttal kaptak csak ki. Főleg a San Diego elleni, két egy pontos különbséggel zárult összecsapás volt fájó, a másodikban az utolsó negyed záró 79 másodpercében 21-10-ről 22-21-re fordított a Chargers. Ilyet egy profi csapat nem engedhet meg, ez a vesztes csapat asszisztálása nélkül lehetetlen.
Mindenesetre Thigpen ettől függetlenül jól teljesített. A QB ratingje egyre kúszott fel (75.8-on állt meg végül), egyre magabiztosabb volt. A társak is egyre inkább bíztak benne. De azt is mindenki szépen megtanulta, hogyan is kell spread offenseben játszani, ami az új OC (Chan Gailey) egyik legjobb húzása volt. Így még a gyengécske támadófal is kevesebb hangsúlyt kap, ugyanis a Pistol offense, és társai alapvetően variációk shotgun formációra, amihez társul a (TE-el) 4-5 célpont, akikhez gyakran egy RB, vagy akár más formációban a FB is elkapni igyekszik.
Lamar Hunt ezt a szezont már nem érhette meg, a fia (Clark Hunt) pedig nem akart még egy hasonlót sem. Így a frissen érkezett OC kivételével elküldött mindenkit a szezon végén.
A GM posztot a Patriotstól érkező Scott Pioli nyerte el, vezetőedzőnek Todd Haley-t nevezte ki, aki eddig a Arizona offenzív koordinátora volt (egy évig, előtte Dallasban WR és pass play coord.). Ez merőben más jellegű játékot sejtetett, mint a Herm Edwards által eddig képviselt futáscentrikus, konzervatív, a védelemre és a támadásra egyaránt építő (valljuk be, kicsit időhúzásra is játszó) taktika.

(...)

Visszavonultatott mezszámok

3 - Jan Stenerud, K
16 - Len Dawson, QB
18 - Emmitt Thomas, CB
28 - Abner Haynes, RB
33 - Stone Johnson, RB
36 - Mack Lee Hill, RB
58 - Derrick Thomas, LB
63 - Willie Lanier, LB
78 - Bobby Bell, LB
86 - Buck Buchanan, DT