Kérdések a holtszezonban - 1. rész

 

Ma az egyetemi, holnap a profi futball a téma. Nem tudjuk garantálni, hogy minden egyes kérdést részletekbe menően kielemzünk, de ahogy láthatjátok, igyekszünk.

 

 

braxa88 kérdezte, Höri válaszol:

 

Top10 Heisman esélyes?

 

Mi kell ahhoz, hogy egy játékos Heismant nyerjen? Legyen bajnokesélyes csapat játékosa, legyen jó a sajtója, ne legyenek "ügyei" a pályán kívül, és lehetőleg running back vagy quarterback poszton szerepeljen. Utóbbi feltétel tavaly majdnem megborult azzal, hogy Ndamukong Suh leiskolázta a mezőnyt, és Eric Berry irányába is komoly kampány indult el tavaly ilyenkor, de egy ilyen korai esélylatolgatásnál nem fogok belevenni meglepetést, így maradtam a slágerposztokon szereplő játékosoknál.

 

Íme a tízes listám, sorrendiség nélkül:

 

Mark Ingram, RB (Alabama)

Őt kell legkevésbé magyarázni, a regnáló Heisman díjas már másodévesen a legjobbnak találtatott, újabb egy év rutinnal és erősödéssel a háta mögött immár esélyesként vág neki a Heisman versengésnek. Esélyeit segíti, hogy Trent Richardson személyében megvan az ember, aki le tudja őt váltani, nem kell fokozott terhelésnek kitenni, így a védőknek is ugyanolyan nehéz dolguk lesz ellene, mint tavaly. Ha ez nem lenne elég, a Julio Jones-ra épülő passzjáték is változatlan, és ha McElroy az év végi önmagát hozza, akkor azt sem tehetik meg az ellenfelek, hogy csak a futás megfogására rendezkednek be a Tide ellen.

 

Dion Lewis, RB (Pittsburgh)

Tavaly a semmiből robbant be az újonc futó, aki 1800 yardos teljesítménnyel sokkolta a ligát, és legfőképpen a Big East ellenfeleket. "Az új Barry Sanders" mellett a legjobb érv az állandóság, 2 senior és 3 junior támadófalember söpri előtte az utat idén is. Hasonlóan Ingramhez, Lewis csapatában is van egy kiemelkedő elkapó, John Baldwin, akire – új irányítóval is – lehet számítani, hogy segít megosztani a védelem figyelmét. Nem mintha erőnlétileg gondban lenne Lewis, a North Carolina elleni Bowl meccsen láthattuk, hogy igazi igáslóként lehet használni, még a szezon végén is, szóval igazán meglepne, ha a "sophomore slump" bekövetkezne az ő játékában.

 

Jacquizz Rodgers, RB (Oregon State)

Az Oregon State offense lényegében a Rodgers-testvérekből áll, és a tavaly berobbanó Sean Canfield lediplomázásával alighanem Quizz, a running back fog továbbra is több szerepet kapni. (Bátyja, James elkapóként szerepel.) Tavaly 1400 yardot sikerült futnia, és az elkapásokkal kombinálva a 2000 yardos határt is majdnem átlépte, amire idén is nagy esélye lesz. Sokoldalú, szupergyors fegyver Rodgers, akire tényleg ráaggatható a playmaker jelző. Márpedig a látványos akciók és pontszerzések még tán többet is nyomnak a latba, mint a futószalagon szállított touchdownok. A mérleg nyelve az lesz az ő szezonjában, hogy a Beavers mire jut a Pac-10-ben, le tudják-e győzni a Trojans-t, az állami rivális Oregont, vagy a feltörekvő Washingtont. Hiába villog ugyanis Quizz ezeken a meccseken, ha csapata rendre alulmarad majd a rangadókon.

 

Noel Devine, RB (West Virginia)

Devine-ról már külön cikkben is megemlékeztem, hogy micsoda karakteres figurája a jelenlegi NCAA-nek, és csodaszámba menő, hogy még idén is a WVU mezében fogjuk látni. Ha Rodgers-nél kiemeltem a sebességet és a nagy játékokat, akkor Devine-nál ez fokozottan igaz, viszont komoly hátráltató tényező lehet, hogy sokkal kevesebbet van a pályán, mint riválisai. Terhelhetősége ennél jóval többet megengedne, ezt a Florida State elleni "Bowden búcsúztató" Gator Bowlon is láthattuk. Sokat nyom majd a latba, hogy az ő hegylakói, vagy a Dion Lewis-féle párducok kerülnek-e a Big East trónjára decemberben.

 

John Clay, RB (Wisconsin)

Az egykoron az év legjobb középiskolás játékosának is megválasztott futó tavaly 5.5 yardos átlaggal szerzett több, mint 1500 yardot a földön a csapatának, és a Miami elleni Bowlon azt is megmutatta, hogy az elit csapatok védelme sem nagy kihívás számára. A Badgers tradícionálisan nagy hangsúlyt fektet a futójátékra, Clay-ből akár az új Ron Dayne is lehet, bár az nyilvánvaló, hogy komolyabb profikarriert képzel el magának, mint a nagy előd. A jövőre 3. évét kezdő játékos merőben más stílust képvisel, mint fenti kollégái, hiszen magassága (6'1) és tömege (248 font) is jóval tekintélyt parancsolóbb, mint a többiek 5'7 és 5'10 közötti, illetve 200 font alatti paraméterei. Erőfutó, a legjobb fajtából.

 

Kellen Moore, QB (Boise State)

Moore mérlege kezdő irányítóként: 26-1. Tavaly all-american válogatott volt, veretlen szezont zárt a Broncos-szal, és a TCU elleni Fiesta Bowlon is sikerre vitte csapatát. Az óriásölő BSU idén is nagy eséllyel megy neki a 100%-os alapszakasznak, Moore kezére pedig két olyan WR játszik, akik a jövő évi draft első napján is gazdára találhatnak: Titus Young és Austin Pettis. Mindent elmond a Boise State erejéről, hogy egyetlen érdemleges távozójuk tavalyról Kyle Wilson, így tehát Moore a jól megszokott arcokkal lesz körülvéve a 2010-es szezonban is. Mi lehet a bökkenő? WAC csapatként elég 1 botlás, és véget érhetnek a merész álmok.

 

Ryan Mallett, QB (Arkansas)

Az Arkansas titkos esélyesként megy neki a szezonnak, Mallett viszont kérdés nélkül az NFL megfigyelőinek egyik kedvenc célpontja. Több, mint 2 méteres magassága az NFL-ben is a toplista élére tenné, emellett erős, szívós, és a pontossága is javul. A Michigant Rich Rodriguez miatt otthagyó helyi kedvenc tavaly 30 TD mellett csak 7 picket dobott és 55%-os hatékonysággal szerzett 3627 yardot a Hogs-ban. Az egykoron futóparadicsomnak számító csapat teljes egészében Mallettől függ, ha neki jó napja van, akkor bárkire veszélyesek lehetnek. A Big Tex becenévre hallgató irányító 2010-ben még csak harmadik évét kezdi meg az NCAA transzfer szabályai miatti 1 éves halasztás miatt, de ha valóban egy jövőbeni NFL franchise QB akar lenni, akkor most kell letenni az alapjait annak, amiért az első körben választhatják majd ki. [JJ kiegészítése: az offseasonban eltörte a lábát, ez az idény eleji teljesítményére mindenképpen kihathat]

 

Case Keenum, QB (Houston)

A Houston egy szinte 100%-ban passzra épülő támadójátékot vonultat fel, amivel űradatokat is képes generálni irányítója, Case Keenum statisztikai lapjára. A szurkolók (és a szakírók) pedig szeretik az átlagostól eltérő számadatokat, elvégre hihetetlenül jól néz ki, hogy Keenum 500-600 yardokat passzol meccsenként, vagy, hogy gyengébb napjain is ritkán megy 400 yard alá, még akkor is, ha a százalékos pontossága semmivel sem jobb, mint a legtöbb irányítóé. Keenum idén arra is hajt, hogy megdöntse az NCAA touchdown rekordját, amit az utóbbi években Colt Brennan, Graham Harrell, legutóbb pedig Dan Lefevour írt újra. Elődje, Kevin Kolb is nagy év elé néz, hiszen megkapja a karmesteri pálcát az Eagles-ben, és ha ő jól teljesít, mint egykori pass heavy spread QB, az Keenum drafthelyének is jót tehet. A Heismanhez viszont nem elég ha Keenum adja a legtöbb TD passzt, a Cougars-nak is nagy menetelést kell bemutatnia, és nem csak a C-USA-ben, hanem az erősebb non-conference gárdákkal szemben is.

 

Terrelle Pryor, QB (Ohio State)

Elsőre tán blőd ötletnek tűnik a tavalyi idényt végigbukdácsoló egykori gimis szupersztár top10-be nevezése, de több dolog miatt is fel kell őt tenni a megfigyeltek közé. A Buckeyes bajnokesélyesként vág neki az idények, a Big Tenben pedig különösen jó helyzetből várják a kezdőrúgást. Az Oregon elleni Rose Bowlon Terrelle Pryor talán életében első alkalommal úgy játszott, ahogy azt kezdettől fogva várták tőle Columbus-ban, és végre vezére tudott lenni az arculatát kereső OSU-nak. Ha állandósítja jó formáját, és nem lesznek tavalyihoz hasonló hullámvölgyek a játékában, és legalább 200 yardot minden meccsen tud passzolni, akkor ott a helye a Heisman kandidánsok között. Persze csak akkor, ha a Buckeyes sem áll neki botladozni, elvégre egy statisztikailag nem kiemelkedő QB-t csak akkor lehet komolyan venni, ha a csapata mindig nyer. Pryor előtt ott van Troy Smith példája, aki atletikusságát kihasználva tudott Heismant nyerni gesztenyeként, vagy a másik példakép Vince Young, aki nagyon hasonló paraméterekkel vitte győzelemre a Longhorns-t. Pryorban tehát sokkal több van, mint amit eddig láttunk tőle, lehet 2010 lesz az év, amikor előtör belőle a potenciál.

 

Ricky Dobbs, QB (Navy)

Ha Keenum és a Houston az egyik, akkor Dobbs és a Navy a másik véglet, ha a playbook felépítését vesszük alapul. Ami közös, hogy mindketten rekorderek. Dobbs tavaly az isteni Tim Tebow rekordját adta át a múltnak azzal, hogy az Army elleni örökrangadón megszerezte 24. futott touchdownját a szezonban, ennél többet egyetlen QB sem ért el. Ezzel azonban nem volt vége, a Missouri elleni Texas Bowlon újabb hármat tett hozzá a terméshez, és egy passzolt TD-vel is sokkolta a Tigers híveit. A 2009-es idényt 901 passzolt yarddal tudta le, 5 TD-vel, futásban azonban átlépte az 1000 yardot is, hála a triple option nyújtotta lehetőségeknek, és az egész élvonal 2. legjobban futó csapata lett vezetésével a Navy, amelynek mint tudjuk, igencsak behatároltak a toborzási lehetőségei. Mindezt úgy, hogy Dobbs egy meccset kihagyott, jónéhányat pedig térdsérüléssel játszott végig, és a szezonban például a Notre Dame skalpját is sikerült begyűjteni. Hollywoodi story lenne, ha a sikeressége folytatódna, és bár nem tartom valószínűnek, hogy Heismant nyerjen egy tengerész, a végső szavazáskor biztosan felvetődik majd a neve, ha még egy ilyen idényt fut.

 

+1 kristof kérdése: Stanzi nyerhet-e Heismant?

 

Ricky Stanzi nyerhet Heismant, de erre csak egyféle módot látok: meg kell nyerni a Big Tent. Az Iowa irányítója nem egy yardgyáros, nem számít az államon kívül sztárnak, nem volt elit recruit, és semmi ilyesmi, ami előzetesen felvetetné a nevét a Heisman esélyesei között. Stanzi 1 dolgot tud nagyon: nyerni. Imponáló a magabiztossága, vezér a pályán, és azon kívül is, közönségkedvenc a Hawkeyes szurkolók körében, de ez önmagában kevés az üdvösséghez ha a legmagasabb elismerésre hajt valaki. Viszont, ha a tavalyihoz hasonló számú, heroikus 4. negyedes visszatérést tud vezényelni, ha kevesebb labdaeladás fűződik majd a nevéhez, ha nem lesz újabb sérülése, és a Hawkeyes eredményessége hasonló marad, akkor Stanzi is nyerhet akár. Hogy minderre mennyi esély van Bulaga, Angerer, Spievey, Moeaki, Edds és Calloway nélkül? Nem sok, de egy Heisman győztest pont az emel a többiek fölé, hogy az ilyen szituációkban is W-hez segíti a csapatát akár a Badgers, akár a Buckeyes ellen. 

Ami viszont mindenképpen Stanzi felé terelheti a médiát, hogy pro style offense-ben játszik, neves csapatok ellen, végzős, harmadik éve mondhatja magát kezdőnek, ideális a felépítése és fejben hihetetlenül erős, ez az, amit nehéz megtanítani valakinek. Ha ebben nem lesz változás, és Stanzi ereiben továbbra is jeges víz folyik majd clutch helyzetekben is, akkor bizonyára találkozhatunk vele majd a Heisman esélyes névsoron kívül az NFL draft táblázatokban is.

 

 

kristof kérdezte, JJ válaszol:

 

Ki lehet a leader a SECben? Van-e esélye a USC-nek a bajnoki címre? Ki húzta be a legjobb prospecteket, ill. a tavalyi nagyok közül ki volt az akinek rosszabbul sikerült a toborzás? Kinek van olyan schedulje, ami esélyt adhat a egy veretlen szezonra? Ha nem lesz szezon 2011-ben a drafton kik szívhatják meg legjobban?

 

Nézzük szépen sorjában: 1) A SEC-ben a szakértők egyértelmű favoritja a sok távozó ellenére a regnáló bajnok Alabama, a sötét lovat meg szinte közmegegyezéssel az Arkansas-ban látják, ezt nagyjából én is osztom. A Floridát viszont nem szabad leírni, mindazonáltal én a fináléra Bama vs. Georgiát tippelek. 2) Szerintem nincs, de a UCLA számára kétségbeejtően jól sikerült a Trojans 2010-es recruting class-a, így 2011-ben megint simán bajnokesélyesek. 3) Hogy kinek sikerült kimondottan jól a toborzás, azt könnyű megválaszolni, a Gators magasan a legkiemelkedőbb társulatot hozta össze, mondjuk a többi "nagy egyetem" (Oklahoma, Auburn, Michigan, FSU, stb.), mely hagyományosan erősen teljesít e téren, sem szégyenkezhet. Itt nincsenek csodák, Wyomingba például sosem fognak özönleni a jövő sztárjai, ahogy az Ohio State-nek sem kell attól félnie, hogy az Akron elszipkázza előlük az állam fő tehetségeit. 4 és 5) A menetrendekkel és a 2011-es NFL szezonnal való találgatásba nem mennék bele, előbbi a college esetében tényleg csak holmi kuruzslás lenne, utóbbinál meg természetesen a végzősök járnának pórul, de talán nem is lenne baj egy év pihenő a profiknál...

 

F.Schleck kérdezte, JJ válaszol:

 

Mennyire fogják befolyásolni a balhék a Ducks jövőjét? Pl. nem válik-e kevésbé vonzóvá a klub recruit szempontjából?

 

Őszintén szólva a játékosok vérmérsékletét, de még a feléjük támasztott tanulmányi követelményeket illetően sem volt igazán soha Harvard-szintű egyetem az Oregon. Ezzel szépen fogalmazva azt akarom kifejezni, hogy a Ducks a középiskolások szempontjából – főleg Phil Knight milliós adományait követően – sosem az erős diploma, hanem egyéb dolgok (értsd luxus a stadionon belül és kívül) miatt lehet csábító... Nálam inkább a Bellotti lelépési díja körüli hercehurca és az ő NCAA szabályhozó testületében vállalt szerepe miatt csökkent az OU renoméja, de nekem sajnos még egy amerikai egyetem sem ajánlott ösztöndíjat. Egy szó, mint száz, a mostani balhék maximum az idei szezont folyásolhatják be negatívan (azt se igazán, mély a depth chart), erősen kétlem, hogy ezek olyan folyamatot indítanának el, ami a program gyors hanyatlásához vezetne.

 

deny79 kérdezte, JJ válaszol:

 

Szerinted idén mire lehet képes a Missouri, ki az aki a meglepetés ember lehet a csapatból?

 

Tavaly a várakozásokhoz képest jobban szerepelt a Tigers, bár ha kicsit a mérleg mögé nézünk (a nyolc győzelemből csak egy született az évet pozitív mérleggel záró csapat ellen, az is a non-BCS-es Nevada), akkor már más a leányzó fekvése. Arra jó volt 2009, hogy Pinkelék biztosak lehessenek benne, van élet Daniel után is. Az irányító Blaine Gabbert hamar vezérré vált, és a két kiváló WR, Danario Alexander és Jared Perry elvesztésén kívül egyben maradt az Offense, szóval a labda támadó oldalán nem lehet probléma. Ellenben most a D#-en a sor, hogy mihamarabb sikerüljön betölteni a Sean Weatherspoon draftolásával keletkezett űrt. A Navy elleni csúfos Bowl mérkőzés sok gyenge pontra rámutatott, és noha a menetrend megint nem nevezhető acélosnak, nagy az esély, hogy körülbelül ugyanúgy alakul majd a mérleg. Pedig a Big XII északi divíziója továbbra is gyengélkedik, csak a Mizzou lehet a Nebraska komoly kihívója. Meglepetésembert mindenképpen a védelemben látok, Aldon Smith (DE) potenciális All-American kerettag, Kevin Rutland meg rendkívül alulértékelt CB.

Ráadásként megemlíteném, hogy a Missouri-val kapcsolatos hírek javarésze mostanában arról szól, hogy az egyetem el akarja hagyni a konferenciát, és a jóval több pénzzel kecsegtető Big Tenhez kíván csatlakozni. Utóbbi is hajlandónak látszik a bővítésre, akár már ebben a hónapban okosabbak lehetünk e téren, az biztos, hogy az elkövetkező 2-3 évben jelentős változások történhetnek a konfok felosztásában.

 

Joci kérdezte, JJ válaszol:

 

Mit vártok idén a GT-től a sok kulcsjátékos elvesztése után? Ki tudja majd megállítani a buckeyest? Voltak nagyobb nevek akik iskolát váltottak? RichRod utolsó dobása ez a szezon,mit vártok tőle?

 

Paul Johnson a Navy-nél már bebizonyította, hogy az ő rendszerébe nem szükségesek egyéniségek, a támadógépezet húzónevek nélkül is működhet jól (sőt a védelem is, emlékezzünk csak milyen játékosok távoztak 2009-ben a Tech-től). Az kiderült, hogy a triple option életképes a BCS csapatok szintjén is, úgyhogy visszaesést nem várok a GT-től, a Coastal csoport viszont hihetetlenül kiélezett, így a címvédéshez még a tavalyinál is nagyobb bravúr kellene. A Buckeyes a Big Tenben kiemelkedőnek tűnik, de a második héten a Miami non-konf meccsen hamar megfoszthatja őket veretlenségüktől. Érdemes még a The Game-n kívül a Wisconsin és az Iowa elleni idegenbeli találkozókra figyelni, nem lesz azért ez a menetrend sétagalopp. És talán tényleg ez az utolsó dobása Rodrigueznek a Michigannél, akinek rögvest illene minimum 5-0-ával indítani az idényt, hogy kiengesztelje az elmúlt évekért a szurkolókat. Benne van a schedule-ban az öt vereség is, noha a 8-4-es mérlegnél rosszabb teljesítmény szerintem mindenképpen a menesztését vonná maga után.

Az NCAA szabályok alapján ugye ha egy játékos két elsőosztályú egyetem között vált, akkor egy évet ki kell hagynia, így ennek a kérdésnek két oldala van. A tavaly transzferelők közül természetesen a futó Sam McGuffie a legnagyobb név, aki Ann Arborból költözött délre, a Rice-hoz. Aztán a Cincy-ben villoghat mondjuk az ex-USC-s WR, Vidal Hazelton vagy a Marshallban a korábbi Clemson reménység, a QB Willie Korn, esetleg Robert Marve, a Purdue irányítójaként, bár az ő helye közel sem biztos. Az idei fészkükből kirepülő fiókák közül talán Star Jackson a legnagyobb név, ő a Bamáról tette át székhelyét Georgiába, az FCS-es Georgia State-hez, így a most induló programnak akár az arca is lehet