NCAA beharangozó, 14. játékhét I.

Rutgers Scarlet Knights - Louisville Cardinals
November 30., péntek, 01:30 (TV: Digi Sport 1, élő)

Erről a két csapatról szólt az idei Big East szezon, ennek megfelelően pedig egymás elleni rangadójuk gyakorlatilag a konferencia döntőjének is tekinthető, bár a helyzet valamivel komplikáltabbá vált azok után, hogy múlt héten nagy meglepetésre a Scarlet Knights és a Cardinals is kikapott. Amennyiben a Rutgers nyeri az összecsapást, minden más eredménytől függetlenül a főcsoport bajnoka lesz, de ha Charlie Strong együttese győz, valamint szombaton a Cincinnati is felülmúlja a UConnt, négyes holtverseny alakul ki a Big East élén, a Syracuse gárdájával kiegészülve. Ebben az esetben - a tavalyi idényhez hasonlóan - az Orange Bowlba kerülés kérdéséről alapvetően az döntene, hogy a négy közül melyik csapat áll a legelőkelőbb helyen a BCS rangsorban (minden bizonnyal a Louisville utazhatna Miamiba), a MAC-döntő eredménye azonban még sok mindent megváltoztathat. A sorsdöntő derbit mindkét gárda úgy várhatja, hogy az offense-ben QB és RB poszton sem teljesen stabil a helyzet. Teddy Bridgewater sérülten fejezte be a Connecticut elleni mérkőzést, de már a hét elején biztosítottak mindenkit afelől, hogy a Big East legtehetségesebb irányítója nem fogja kihagyni ezt a találkozót, míg a hazaiaknál Gary Nova ugyan nem bajlódik sérüléssel, de túlzottan jó formának sem örvendhet, elvégre az előző 4 meccsen összesen 10 interceptiont dobott. A Rutgers támadóegységének problémáit tovább fokozta, hogy az utóbbi hetekben Jawan Jamison sem volt száz százalékos állapotban, míg a Louisville-nél még november elején ACL-szakadást szenvedett az elsőszámú futó, Senorise Perry, aki nagy segítséget jelenthetne a skarlát lovagok masszív védelmével szemben. A Khaseem Greene által vezetett egység fő erőssége a futás limitálása, de a turnoverekkel sem fukarkodnak a védők, Bridgewaterékre tehát minden eddiginél nagyobb kihívás vár.
A Rutgers még sohasem nyert Big East bajnoki címet, és lehet, hogy most nyílik utoljára alkalma a konferencia trónjának elhódítására, mert ahogy nemrég kiderült, átpártolnak a Big Tenhez. Az ACC-hez 2014-ben csatlakozó Louisville tavaly megosztott elsőséget ért el, idén azonban már szeretnének BCS Bowlban pályára lépni. Érdemes lesz figyelni a Scarlet Knights és a Cardinals de facto főcsoport-döntőjére; annál is inkább, mert elképzelhető, hogy ilyen rangos párharcot egy ideig nem láthatunk majd a Big Eastben.

Akikre érdemes figyelni:
Rutgers: Gary Nova (QB), Jawan Jamison (RB), Brandon Coleman (WR), Mark Harrison (WR), Kaleb Johnson (OT), Scott Vallone (DT), Khaseem Greene (LB), Steve Beauharnais (LB), Logan Ryan (CB), Duron Harmon (S)
Louisville: Teddy Bridgewater (QB), Jeremy Wright (RB), DeVante Parker (WR), Jake Smith (OG), Mario Benavides (C), Marcus Smith (DE), Roy Philon (DT), Preston Brown (LB), Adrian Bushell (CB), Hakeem Smith (S)

MAC Championship: Kent State Golden Flashes (17.) - Northern Illinois Huskies (21.)
December 1., szombat, 01:00 (TV: ESPN America, élő)

Egy non-BCS főcsoport döntője bizonyára keveseket hoz lázba, a Kent State és a Northern Illinois mérkőzése azonban jóval nagyobb téttel bír, mint pusztán a Mid-American Conference bajnoki címe: megvan rá az esély, hogy a párharc győztesét januárban az egyik BCS Bowlban láthatjuk viszont. A szabályok szerint amennyiben egy non-BCS konferencia bajnoka a rangsor első 16 helyezettje között zárja az alapszakaszt, és megelőzi valamely BCS-főcsoport bajnokát, akkor kötelező meghívni az egyik kiemelt bowlra. A pillanatnyilag 21. Huskies számára lehetetlennek ugyan nem, de meglehetősen távolinak tűnik a 16. pozíció, a Golden Flashes-nek azonban csak egy helyet kellene előrelépnie, ami Dave Doeren együttesének legyőzésével alighanem sikerülne is. A másik kritérium teljesítése mindkét csapat számára abszolút megoldható feladat; reálisan a Big East Orange Bowl-beli, illetve a Wisconsin főcsoport-bajnoki címe esetén a Big Ten Rose Bowlos helyére pályázhatnak. A NIU Chandler Harnish és számos más alapember távozása után sem esett vissza, Jordan Lynch ugyanúgy vezérré vált, mint az idei draft „Mr. Irrelevant”-jaként kiválasztott irányító. A Kent State elsősorban annak köszönhetően emelkedett ki a pontzáporos mérkőzéseiről elhíresült MAC mezőnyéből, hogy ők rendelkeznek a liga legjobb védelmével, így a fő érdekességet az Illinois-i alakulat támadósorának és a Hazell-legénység defense-ének összecsapása szolgáltatja.
Azt, hogy a Golden Flashes idei szereplése (és az esetleges BCS Bowl-részvétel) mekkora szenzáció (lenne), jól mutatja, hogy a csapat korábban egyetlen alkalommal, 1973-ban volt rangsorolva, akkor is mindössze egy hétig, a főcsoportot pedig szintén csak egyszer, 1972-ben nyerték meg. Ellenfelüket az utóbbi években sem kerülték el a sikerek, a Huskies sorozatban harmadik divízióelsősége révén konferencia-bajnoki címének megvédésére készülhet. A főcsoport-küzdelmeket mindkét együttes hibátlan, 8-0-s mérleggel zárta, így - MAC-viszonylatban - valóban gigászi csatára kerül sor a detroiti Ford Fielden.

Akikre érdemes figyelni:
Kent State: Dri Archer (RB), Trayion Durham (RB), Brian Winters (OT), Roosevelt Nix (DL), Jake Dooley (DE), Luke Batton (LB), C.J. Malauulu (LB), Luke Wollet (S)
Northern Illinois: Jordan Lynch (QB), Akeem Daniels (RB), Martel Moore (WR), Perez Ashford (WR), Tommylee Lewis (WR), Sean Progar (DE), Alan Baxter (DE), Tyrone Clark (LB), Rashaan Melvin (CB), Jimmie Ward (S)

Pac-12 Championship: Stanford Cardinal (8.) - UCLA Bruins (16.)
December 1., szombat, 02:00

A szezon előtt szinte mindenki Oregon-USC döntőt prognosztizált a Pac-12-ben. Ehhez képest a Csendes-óceán partjának ura idén vagy egy olyan csapat lesz, amelytől sokan nem várták, hogy Andrew Luck távozása után hosszútávon harcban tud maradni a divízióelsőségért, vagy az a gárda, melyet a legtöbben leírtak, miután egy NFL-ben jártas, ám NCAA-berkekben abszolút rutintalannak számító vezetőedző kapott kinevezést. A Stanford az előző két idényben BCS Bowlban járt, a Pac-12 North trónjáról azonban csak idén tudta letaszítani az Oregont, azáltal, hogy az alapszakasz végén egy rendkívül nehéz hárommeccses szériát három sikerrel abszolvált, míg a UCLA végig a fő rivális USC nyomában volt, majd hazai pályán mindent eldöntő mérkőzést vívtak a botladozó trójaiakkal szemben, és a sikernek köszönhetően divíziógyőzelemmel ajándékozták meg a Rose Bowl közönségét. Ahhoz, hogy a Bruins idén még egyszer pályára léphessen Pasadenában, 1-1-re kell hoznia a Cardinal elleni párharcot. Múlt héten már megmérkőzött egymással a két csapat, de míg David Shaw együttesének már akkor is feltétlenül győzelemre volt szüksége, addig Jim Mora Jr. tanítványai lélekben már a konferencia-döntőre készülhettek. A Stanford számára a siker receptje most is ugyanaz lehet, ami az első meccsen már bevált: felépíteni egy konzisztensen eredményes futójátékot, tehermentesítve ezáltal az irányítót, és kordában tartani az ellenfél futásait. A hazaiak támadóegységének sztárja, Stepfan Taylor 142 yardot futott 7.1-es átlaggal, míg Chase Thomasék szinte teljesen semlegesítették a Bruins futójátékát; a Los Angeles-ieknél Johnathan Franklin mindössze 65 yardig jutott a földön. Noel Mazzone offenzív koordinátornak mindenekelőtt arra kell megoldást találnia, hogyan tudják feltörni a Cardinal országos viszonylatban is első run defense-ét, mert ahogy már múlt héten is kiderült, az RB-k támogatása nélkül a Brett Hundley fémjelezte passzjáték sem lehet igazán eredményes. Lou Spanos védelmének Taylor limitálásával el kell érnie, hogy minél többször próbálkozzanak passzokkal a Palo Alto-i támadók, jóllehet a Josh Nunes-t váltó Kevin Hogan freshman létére jóval megbízhatóbban irányít, mint elődje.    
A Stanford utoljára az új évezred első Rose Bowljában képviselte a konferenciát, miután az 1999-es alapszakaszt a Pac-10 élén zárta. A UCLA-nek tavaly is lehetősége nyílt az elsőségre, azáltal, hogy a USC eltiltása miatt a déli csoportból ők kerültek az első Pac-12 döntőbe, a fináléban viszont felülmúlták őket az oregoni kacsák. Most azonban a Cardinal 13., a Bruins 18. konferencia-bajnoki címének megszerzésével koronázná meg ezt az évet, hogy aztán január 1-jén egy még jelentősebb trófeáért szálljon harcba.

Akikre érdemes figyelni:
Stanford: Kevin Hogan (QB), Stepfan Taylor (RB), Zach Ertz (TE), Levine Toilolo (TE), David Yankey (OT), Cameron Fleming (OT), Ben Gardner (DE), Terrence Stephens (NT), Chase Thomas (LB), Shayne Skov (LB)
UCLA: Brett Hundley (QB), Johnathan Franklin (RB), Joseph Fauria (TE), Xavier Su’a-Filo (OT), Datone Jones (DE), Anthony Barr (LB), Eric Kendricks (LB), Tevin McDonald (S), Sheldon Price (CB) Jeff Locke (P)