NCAA Div 1-A - Összefoglaló - 1. hét

A hét mérkőzései:

Michigan (5.) - Appalachian State

Első forduló, a nagy csapatok nagy része gyenge, adott esetben Div 1-AA-s csapat ellen küzd, sok a nagyarány győzelem emiatt. És ezek közé becsúszik egy olyan, ami nemhogy szoros egy nagycsapat és egy másodosztályú egyetem között, hanem egyenesen összedől egy nagycsapat álma, a bajnoki cím, és vereséget szenved egy idézőjeles kiscsapattól. Félelmetes... Az Appalachian State úgy ment ki a pályára, hogy bebizonyítja, hogy nem véletlenül nyerték meg az elmúlt két évben a másodosztályú bajnokságot. Azt, hogy a national championship gamere is esélyes, sőt, az esélyesek közül szinte a leggyengébb sorsolással rendelkező Michigan hogy vonult ki, csak Carr edző tudhatja... Minden úgy kezdődött, ahogy meg van írva a nagy könyvben, Mike Hart vezetésével a Wolverines előnyhöz jutott, még 3 perce sem ment a mérkőzés, de szinte rögtön jött a válasz. Az első negyed végén még a Wolverines vezetett. Az App. State ezek után a második negyedben produkált egy 21-3-as rohamot, és 11 pontos előnnyel mehetett szünetre. Már a második negyedben gondok voltak a Henne (QB)-Manningham (WR) párossal. Nem nagyon volt meg az összhang a két játékos között, igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy mind védekezésben, mind támadójátékban igen érett játékot nyújtott a State. Nem fordult elő a szokásos, amikor is a Div 1-es sztár WR lefutja a gyenge CB-t és 50+ yardos touchdownt szerez. Egyszerűen kitűnően tartották Manninghamet. A harmadik negyedben már érettebb játékot produkálva játszott a Michigan, játsszuk azt, ami megy, tehát Mike Hart átvette az irányítást. Vezetésével a csapat 5 pontra dolgozta le hátrányát. 3 pont is lehetett volna, ha sikerül a 2 pontos kísérlet. A negyedik negyedbe fordulva a Michigan már mindent megpróbált, de Henne interceptionje és egy sikertelen 4. kísérlet megakadályozta őket a pontszerzésben. Már csak 5 perc volt hátra, amikor még mindig 5 pontos Appalachian State vezetést mutatott az óra. És ekkor megtört a jég. Mike Hart 52 yardos futott TD-jével a Michigan megszerezte a vezetést. A 2 pontos kísérlet ezúttal is sikertelen maradt, így 1 pontos Michigan vezetést mutatott az eredményjelző. Ekkor kissé megzavarodott a vendégcsapat, Armanti Edwards az addig remekül passzoló és futó QB interceptiont dobott. A Michigannek meg se kellett azért szenvednie, hogy FG közelbe kerüljön. A FG-t azonban blokkolta az Appalachian State, így maradt az 1 pontos Wolverines előny. Edwards összeszedte magát a rontás után, és egy 69 yardos driveot produkálva FG közelbe vezette csapatát. Az Appalachian State rúgója, Julian Rauch értékesítette is a FG-t. 1 perc 11 másodperc a mérkőzésből, és a kiscsapat 34-32-re vezet Ann Harborban, döbbenet. Valami nagyot kellett alkotnia most már Hennének, egyetlen dologra volt szükség, hogy a csapat eljusson mezőnygól távolságba, és értékesítse a FG-t, megúszva a gyalázatos vereséget. És a szurkolók elkezdtek hinni a csodában, amikor a mérkőzés során igazából először, Mario Manningham kiszabadult a védők szorításából, elkapta Henne passzát, és 46 yardot szerzett csapata számára. 21 másodperc volt már csak, amikor feljött a pályára Jason Gingell, hogy értékesítse a 37 yardos mérkőzésdöntő FG-t. A rúgást azonban 110000 néző legnagyobb bánatára ismét blokkolta az Appalachian State. 34-32 a kiscsapatnak, ez lett a vége. Soha, egyetlen másodosztályú csapat sem tudott legyőzni ilyen magasan rangsorolt elsőosztályú együttest.

California (12.) - Tennessee (15.)

A második mérkőzés, amellyel mindenképpen érdemes foglalkozni, a forduló rangadója, amelyen a Tennessee Volunteers (15.) látogatott a California Golden Bears (12.) otthonába. Jeff Tedford, az NCAA egyik legjobb offensive guruja nagyszerűen összerakta a Cal támadójátékát. Igaz, nehéz lenne ott gyenge támadójátékról beszélni, ahol Nate Longshore a QB, Justin Forsett a RB és DeSaun Jackson az első számú elkapó. Longshore igazolta az elvárásokat a mérkőzésen, Forsett szemkápráztatóan játszott, DeSaun pedig?! Arra nehéz szavakat találni. A 77 yardos punt return TD-jét aki még nem látta, mindenképpen nézze meg, elképesztő.
A Tennessee kezdetben nem mutatta a post Meachem-éra jeleit. Danny Ainge szenzációs első félidőt zárt, összesen 2 incomplete passza volt 15 sikeres mellett, és adott 2 TD passzt is. De igazából az a megdöbbentő, hogy ilyen passzmutatók mellett a Vols 10 pontos hátrányban ment szünetre. Ez csak azért volt, mert a Cal támadójátéka egyszerűen lehengerlőnek bizonyult. Megkockáztatom, a legeslegjobb jelenleg NCAA szinten, még a West Virginiánál is jobb.
A negyedik negyed elejére ugyan sikerült 7 pontra ledolgoznia a hátrányát a Tennesseenek, de közelebb már nem jutott a vendégcsapat. Ainge nagyszerűen játszott, de igazából senki sem ért fel az ő szintjére, WR-ei csak rövid passzokkal voltak megjátszhatóak, itt már érezni lehetett mennyire is hiányzik a pályáról Robert Meachem, és mennyire nincs olyan játékos, aki pótolhatná az NFL-be távozott sztárt. A Cal végül Justin Forsett TD-jával biztosította be a győzelmet. A végeredmény 45-31 lett a Golden Bears javára.

Auburn (18.) - Kansas State

A forduló egyik legizgalmas mérkőzése, azok közül amelyen top 25-ös csapat is érdekelt volt az Auburn (18.)-Kansas State összecsapás volt. Végig a védelmek domináltak a találkozón, összesen 5 FG esett, illetve egy trükkös TD, egészen két és fél perccel a mérkőzés vége előttig. A trükkös TD-t nem meglepő módon eléggé zavarodottan követte csak a Tigers védelme korábban. A snap után Jordy Nelson a Kansas State WR-e kapta a labdát, és azt az endzoneba továbbította, egyenesen Leon Patton kezébe. Gyönyörű 21 yardos passz, nem kevésbé elegáns elkapás. A FG-ok és a TD után 13-9-re vezetett a mérkőzésen esélyesnek csöppet sem nevezhető Wildcats. Fogyott az idő, és egyre kínosabban érezték magukat a Tigers szurkolói. Azonban csak sikerült valahogy begyötörni a labdát az endzoneba, és TD-t szerezni 2 perccel a mérkőzés vége előtt, így 16-13-ra már az Auburn vezetett. Nem maradt más hátra a Wildcats számára, minthogy FG-t rúgva kiegyenlítse a mérkőzést, és kiharcolja a hosszabbítást. A terv azonban meghiúsult. Quentin Groves a SEC legjobb DE-je ugyanis sackelte Josh Freemant a Wildcats QB-jét, és fumblet harcolt ki. A fumble-lel pedig csapattársa, Antonio Coleman touchdownig futott. 23-13-ra nyert végül az Auburn az utolsó 2 percben 14 pontot szerezve.

Clemson - Florida State (19.)

A Bowden Bowl, a családi háború, ilyen nevekkel is illethető az összecsapás. Bobby Bowden az FSU legendás edzője az eredményesebb a párharcban fiával, a Clemsont vezető Tommy Bowdennel szemben az immár 9. alkalommal megrendezett összecsapáson. A Seminoles az előző év óta offensive koordinátort cserélt, Jimbo Fisher váltotta Bowden másik fiát. Ez az első félidőben nem mutatkozott meg. A csapat ugyanolyan elveszett volt támadóoldalon, mint tavaly. Drew Weatherford a Seminoles QB-je, ha nyomás alatt volt, akkor nem talált kiutat, ha pedig nem volt nyomás alatt, egyszerűen rossz döntéseket hozott. Mindent elmond, hogy az FSU az első játékrészben egyetlen first downt ért el, és 62 yardnyi teljesítményt mutatott fel offense oldalon. És hogy közben mit tett a Clemson?! Az életében először kezdő QB, Cullen Harper, illetve a remekül futó James Davis vezetésével 3 TD-nyi előnyt szerzett. 21-0 volt az állás. Ekkor a Seminoles ugyan eljutott egy FG-ig, így a szünetben 18 pontosra csökkentette a hátrányt, de nem úgy tűnt, hogy csodát láthatnánk a második félidőben. Aztán váratlanul kicsit magabiztosabb Weatherford jött ki az öltözőből. Az ő teljesítményéhez még hozzátette a magáét Antone Smith RB is, aki elsősorban egy 49 yardos futással tett sokat a csapat felzárkózásáért. 11 és fél perccel a mérkőzés vége előtt az FSU visszaküzdötte magát a mérkőzésbe, már csak 6 pont volt a hátrányuk. Közelebb azonban nem tudtak kerülni, annak ellenére, hogy 3 lehetőségük is volt még a mérkőzés folyamán. Drew Weatherford különösen az utolsó driveban volt ismét az, aki az első félidőben, egyszerűen képtelen volt megtalálni egy embert is a passzaival. A végeredmény 24-18 lett a Clemson Tigers javára. Az FSU-nak nagyon sok munkája lesz még ebben a csapatban, és bár sokan mondták, hogy túlértékeltek, azért mégiscsak egy rangsorolt csapat kapott ki egy ACC-n belül elég gyengének ítélt Clemsontól. A családi párharc állása így 5-4 Bobby Bowden javára, méghozzá úgy, hogy az elmúlt 5 mérkőzésből 4-et Tommy nyert meg, és az utóbbi három alkalommal is az ő csapata hagyta el győztesen a pályát.

Konferenciáról konferenciára:

Kezdjük meg konferenciánkénti kitekintésünket a Pac-10-nel. A Cal győzelméről már volt szó, jöjjenek a többiek.
Nagy izgalommal várta mindenki a USC Trojans bemutatkozását. A mindenki által 1. helyen rangsorolt, és legnagyobb esélyesnek kikiáltott csapat azonban nem tudott teljes mértékben megfelelni a várakozásoknak. Az offense akadozott néha, mindent elmond a három turnover, a védelem viszont viszonylag stabilan állt a lábán, bár Pete Carroll a mérkőzés után azt mondta, elégedetlen csapata futás elleni védekezésével. Az egész mérkőzés legszebb pillanata a Jarrett utódnak kikiáltott Vidal Hazelton hihetetlen elkapása volt Booty 1 yardos passzát követően. A 38-10-es győzelem azonban tényleg elmarad attól, amit a legjobb csapatnak kellene hoznia egy Idaho szintű csapat ellen. Mindenesetre az már az első forduló után nyilvánvaló, hogy igazán pikáns összecsapás lesz a Cal-USC, ahol a liga talán legjobb támadójátéka, és a liga talán legjobb védelme találkozik majd a későbbiek folyamán.
A UCLA (14.) csapata viszonylag nehézkesen kezdett a Stanford otthonában, de végül meggyőző, 45-17-es győzelmet aratott. A sikerhez a legtöbbet a kiváló irányító, Ben Olson tette hozzá, aki 5 TD átadást jegyzett, illetve mellette még kiemelendő a majd 200 yardot futó Kahlil Bell is.

A Big Eastben szereplő csapatok mintha semmit sem változtak volna az elmúlt évhez képest. A West Virginia (3.) Western Michigan elleni meggyőző, 62-24-es diadalát természetesen Pat White (QB) és Steve Slaton (RB) vezénylete. Kiemelendő emellett, hogy sokak várakozásával ellentétben Noel Devine true freshmanként bemutatkozott a csapatban, így már bizonyos, hogy a high schoolból érkező sztár nem kapja meg idén a redshirtöt. Slatonnal óriási futóduót alkotnak majd. Devine első meccsét egy futott TD-vel ünnepelte. A Louisvillet (10.) Brian Brohm vezette sikerre a Murray State ellen (375 yard, 4 TD). A Rutgersben (16.) pedig a villámléptű RB, Ray Rice szállította a yardokat és a TD-ket. Talán utóbbi csapat 38-3-as győzelme a Buffalo ellen az egyetlen, amin az ember kicsit felkapja a fejét. Talán többre lehetett számítani ennél a liga egyik leggyengébb csapata ellen Greg Schiano együttesétől.

A SEC-ben a legnagyobb várakozás az LSU (4.), a Florida (6.) és az Alabama bemutatkozását övezte. Az LSU Tigers, amelyet szinte mindenhol a második helyen jegyeztek a preseason rangsorok, komoly teljesítménnyel jelezte, nem voltak alaptalanok a jóslatok. A védelem nem hagyta élni a Mississippi State Bulldogs csapatát. Michael Henig, az MSU QB-ja 6 (!!!) interceptiont dobott, és 1 fumble recoveryvel teljessé is válik a gyűjtemény. Az LSU fantasztikus védelme 7 labdát szerzett a Bulldogs ellen. Az offensetől nem volt szükség akkora produkcióra, az viszont jelzésértékű a csapat szurkolói számára, hogy Matt Flynn és Early Doucet remekül megértették egymást. A csapat végül 45-0-ra diadalmaskodott. Bemutatkozott a csapatban a true freshmanként szereplő WR, Terrance Tolliver is, akiért a signing dayt megelőzően az LSU és a Florida késhegyre menő küzdelmet folytatott. A címvédő Florida nagyon gyenge ellenféllel kezdett. Az idén előzetes Div 1-A-s státusszal rendelkező Western Kentucky nem okozott komoly fejtörést a bajnoknak. Igazából nem nagyon lehet levonni következtetéseket ebből a mérkőzésből. Ha mindenképpen megállapításokat kell tennünk, azt mondhatjuk, hogy Tim Tebow nem csak futásban, de passzolásban is ígéretesnek tűnik. Bubba Caldwell és Percy Harvin a régi, Urban Meyer csodálatosan kidolgozott támadósémájában. Harvin esete amúgy azért is érdekes, mert Achilles sérülése miatt több hete nem edzett, mégis vállalta a játékot 2005 elsőszámú high school sztárja. Az Alabama győzelme pedig azért érdemel említést, mert sikerrel mutatkozott be posztján a csapat új főedzője, az NFL-ből elcsábított Nick Saban.
Még kiemelnék egy csapatot amely kissé elmaradt a várakozásoktól, és egy másikat, amely elég meggyőző teljesítményt nyújtott. Az első az Arkansas (21.), amelyben hiába futott Darren McFadden és Felix Jones együtt 280 yardot, nem volt igazán meggyőző a Troy elleni találkozón. A meglepetés pedig a Georgia. Róluk sokat vitatkoztak a szakértők, sokan csóválták a fejüket a 13. helyük miatt az AP rangsorban, de most bizonyítottak. A 21 pontos győzelmük az Oklahoma State ellen több mint meglepő, mármint az arányt tekintve.

A Big Tenben a Michigan elvérzésével elsőszámú esélyessé előlépő Wisconsin (7.) könnyedén nyert a Washington State ellen. Első számú sztárja, a csodafutónak kikiáltott P.J. Hill gyengébb teljesítményét is elviselte a gárda ezen a hétvégén. Az Ohio State (11.) az újjáépítés évében van, amikor minden győzelmet meg kell becsülniük. A másodosztályú Youngstown State elleni 32 pontos diadal kicsit alulmúlja a várakozásokat, de írjuk ezt a csapat átalakulásának a számlájára. A konferencia legnagyobb arányú győzelmét a Penn State (17.) jegyezte, amely 59-0-ra intézte el a szintén nem világverő csapatnak számító FIU-t.

A Big 12-ben komoly csalódást okozott a Texas Longhorns (4.), már ami a győzelem arányát illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy a Colt McCoy (QB), Jamaal Charles (RB) és Limas Sweed (WR) vezette offense remek teljesítményt nyújtott. Ugyan McCoy dobott két interceptiont, de a mérkőzés szorosságáért elsősorban az Arkansas State a felelős. Remek QB teljesítmény és jó védelem jellemezte ezen a hétvégén az Indians alakulatát. Az Oklahomát (8.) a megszokott futójáték helyett a passzjáték segítette győzelemhez ezúttal. Sam Bradford varázslatos estét zárt. A csapat jelentősen felülmúlta a várakozásokat a North Texas elleni 79-10-es diadallal.
Kiemelendő még a Big 12 szempontjából a Colorado-CSU rangadó. A mindig izgalmas összecsapást ezúttal a Colorado Buffaloes nyerte 31-28 arányban, méghozzá hosszabbítás után.

Az ACC-ben a hétvégén három izgalmasnak tűnő eseménnyel számolhattunk a Bowden Bowlon kívül. Az egyik a Boston College-Wake Forest rangadó, a másik a Virginia Tech (9.) csodálatos védelmének a bemutatkozása, a harmadik pedig Randy Shannon bemutatkozása a Miami Hurricanes kispadján.
A Boston College és a Wake Forest összecsapásán kiválóan mutatkozott be az új Eagles vezetőedző, Jeff Jagodzinski, hiszen csapata győzelemmel zárt. Matt Ryan (QB) ismét megmutatta, hogy ő az ACC legjobb QB-je jelenleg, és viszonylag tűrhetően működött az új zone blocking séma is. A védelem pedig elképesztő. 3 interceptiont jegyeztek a második legjobb ACC QB, Riley Skinner ellen, és a Demon Deacons 24 futási próbálkozására csak 1 (!!!) yardot engedélyeztek.
A Virginia Tech bemutatkozása felemásra sikeredett. Az áprilisi lövöldözés nyomait még mindig magán viselő iskola hallgatói, szurkolói talán kicsit csalódottak is. A védelem tündökölt, a támadójáték meg picit akadozott az East Carolina elleni mérkőzésen. Branden Oret (RB), a csapat elsőszámú offensive fegyverét viszonylag jól megfogta a Pirates, a passzjáték meg nem volt annyira eredményes. Ezen a téren még van mit fejlődnie a Hokiesnak. A Hurricanes Marshall elleni 31-3-as győzelmével kapcsolatban pedig annyit jegyeznék meg, hogy a két futójátékos, Graig Cooper és Javarris James elképesztően jól játszott, míg a nemrég első számú QB-vá választott Kirby Freeman teljesítménye alaposan elmaradt a várakozásoktól.

Írhatnám még az ACC-hez a Georgia Tech 33-3-as győzelmét is a Notre Dame ellen, de inkább a függetleneknél a helye. Az Irish offensive lineján még nagyon sokat kell dolgoznia Charlie Weis főedzőnek. A QB szituáció sem megnyugtató, de annyi talán biztosra vehető, hogy az előzetesen kezdőnek választott Demetrius Jones nem lesz tökéletes megoldás, fal ide, fal oda. A Yellow Jackets legjobbja Tashard Choice (RB) volt, aki ezen az estén szinte elfelejtette a szurkolókkal Calvin Johnsont.

A kisebb konferenciák közül az MWC-ben kiemelhető a TCU (22.) sima (27-0) győzelme a Baylor ellen a nagy rangadón, illetve az, hogy a WAC-ban mind a Boise State (24.), mind a Hawaii (23.) magabiztos győzelemmel mutatkozott be másodosztályú ellenfeleik ellen. Előbbi a Weber State-et, utóbbi a Northern Coloradot múlta felül. A Broncos ismét Ian Johnson (RB) és Jeremy Avery (RB) vezetésével diadalmaskodott. A Hawaii Warriors mérkőzésén pedig Colt Brennan (QB) egyetlen félidő alatt 34/40-es passzmutató és 416 yard mellett 6 TD passzt osztott ki, ami elképesztő teljesítmény.
A MAC és a C-USA is két véglettel szerepelhet eheti összefoglalónkban. A MAC-ben a legnagyobb bravúrnak az számított, hogy a Bowling Green elkapta a Minnesotát. A végsőkig izgalmas összecsapáson végül 32-31-re diadalmaskodott a Falcons hosszabbítás után. A másik végletet a konferenciagyőzelemre is esélyesnek tartott Ball State produkálta, amely 14-13-ra kikapott a Miami (Ohio)-tól. A C-USA bravúrcsapata a UCF volt, amely a félidőben 25-3-ra vezetett Raleighben a North Carolina State ellen. Végül a nagy előnyből 2 pontnyi megmaradt, így a Knights ünnepelhetett győzelmet. A csapat nagyon elrontotta a Boston College legendás edzőjének, Tom O’Briennek a raleighi bemutatkozását. Negatívummal pedig a Rice szolgált, amely 16-14 arányban alulmaradt a másodosztályú Nicholls State ellenében.

Gaál Sándor (gsn)