New York Giants [NYG]

Alapítás

1925

Liga

NFC

Divízió

E

Város

East Rutherford, New Jersey

Stadion

MetLife Stadium

Weboldal

https://www.giants.com/

Szurkolói weboldal

https://giantsfootball.blog.hu/

Tulajdonos

John Mara és Steve Tisch

Főedző

Joe Judge

OC

Jason Garrett

DC

Patrick Graham

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 4 - 1986 (XXI.), 1990 (XXV.), 2007 (XLII.), 2011 (XLVI.)
NFL győzelmek száma (1966 előtt): 4 - 1927, 1934, 1938, 1956
NFL/NFC Championship győzelmek száma: 11 - 1956, 1958, 1959, 1961, 1962, 1963 (NFL Eastern), 1986, 1990, 2000, 2007, 2011 (NFC)
Divízióyőzelmek száma: 16 - 1933, 1934, 1935, 1938, 1939, 1941, 1944, 1946 (NFL East), 1986, 1989, 1990, 1997, 2000, 2005, 2008, 2011 (NFC East)
Playoff szereplések száma: 32 - 1927, 1933, 1934, 1935, 1938, 1939, 1941, 1943, 1944, 1946, 1950, 1956, 1958, 1959, 1961, 1962, 1963, 1981, 1984, 1985, 1986, 1989, 1990, 1993, 1997, 2000, 2002, 2005, 2006, 2007, 2008, 2011, 2016

1920-as évek, avagy a kezdetek

1925-ben alapította meg Tim Mara a csapatot 500 dollár beruházásával. A hivatalos név New York Football Giants lett, mert ezzel akarták megkülönböztetni egy helyi baseball csapattól az új egyesületet. Az első mérkőzést 1925. október 5-én játszották az All New Britain ellen Connecticutban, amit meg is nyertek 26-0-ra. Az első szezont 8-4-es mutatóval zárták, de az anyagi helyzet korántsem volt kielégítő. A korabeli New Yorkban inkább a baseball, a boksz, és az egyetemi foci érdekelte az embereket, míg december 6. án a Chicago Bears és a korabeli híres játékos Red Grange nem mutatta meg magát. A Giants kikapott 19-7-re. Grange futott egy interception return td-t, de mégsem ez volt a fontos, hanem hogy egyes források szerint 65000 ember, mások szerint 75000 néző látogatott ki a meccsre, és életben tartotta a csapatot.
A legsikeresebb év az 1927-es volt, amikor 11-1-1-es mutatóval zárt a csapat, nagyban köszönhető volt az edzőnek Earl Pottegiernek, aki bivalyerős védelmet épített. A szezonban a Giants a 13 meccsből 10-szer lenullázta az ellenfelet, és a 13-7-es Bears elleni győzelem után bajnoki címet ünnepelhetett. A csapat játékosa, Steve Owen élete legnehezebb, legkeményebb meccsének nevezte a döntőt. 1929-ben Tim Mara megvette a Detroit Wolverines egész keretét (így került a csapathoz a kor egyik legjobb irányítója Benny Friedman), és a két csapatból egyet épített. Újra nagyszerű eredmény 13-1-1, de sajnos az egyetlen vereség a Green Bay Packers-től jött így ők nyerték meg az NFL-t. Az év végén Tim Mara a két fiára ruházta a csapatot, hogy megmentse a hitelezőktől. Jack Mara 22, Wellington meg csak 14 éves volt ekkor.

1930-as évek: az NFL All-Star csapat

1930-ban még mindig sokan megkérdőjelezték a profi futball létjogosultságát. A Giants játszott a Notre Dame egyetem legjobbjai ellen, és a kapott pont nélkül simán nyert a new york-i csapat. 1934-ben a veretlen Bearst úgy tudták legyőzni a döntőben, hogy a hideg időben és jeges talajon kosárlabda tornacipőt használtak az óriások a második félidőben és megfordították az állást. Nem sikerült az ismétlés, mert egy évvel később a Lions ellen kikapott a csapat. A 2. világháborúig a játékosok miatt csak NFL All-Star csapatnak hívták a Giantst. Harmadik NFL győzelmüket 1938-ban szerezték meg a Green Bay ellen. Egy évvel később a Packers a döntőben visszavágott.

1940-es évek: az elveszített döntők időszaka

Ebben az időszakban 3 döntőt veszített el a csapat. 1941-ben a Bears, 1944-ben Green Bay, 1946-ban megint a Bears örülhetett. Ezek után ínséges idők következtek, hiszen a csapat egészen 1950-ig nem tudott 50%-os mutatót fölött teljesíteni. 1946-ra a két Mara gyerek teljesen átvette az irányítást a csapat felett. Jack felügyelte az üzleti oldalát, míg Wellington pedig magával a játékkal foglalkozott. 1948-ban a csapat leszerződtette Emlen Tunnel defensive back-et, aki a csapat első afro amerikai játékosa, és később az első afro amerikai Hall of Famer lett.

1950-es évek: az edzőváltás

Végre az új évtizedben sikerült pozitív mérleget produkálni 10-2-vel, bár a csapat a divíziódöntőn kikapott a Brownstól. Ebben az évben történt, hogy a csapat futója Gene „Cho-Cho” Robert 218 yardot futott egy meccsen, ez a rekord 50 évig nem került megdöntésre. 1953-ban 23 év után Wellington és Jack Mara úgy döntött, hogy kirúgja az edzőt Steve Owent, és helyette Jim Lee Howell-t alkalmazza. Wellington később ezt élete legnehezebb döntésének nevezte. 1955 volt az utolsó év, hogy a Polo Grounds-on játszottak. Negyedik NFL győzelmüket 1956-ban aratták, ez az első év, amikor a Yankee stadionban játszották a haza mérkőzéseket. A keleti csoportot megnyerték 8-3-1-es mutatóval. A döntőben megint a régi ellenféllel a Chicagoval találkoztak, ahol megint jeges volt a talaj, és mint 22 évvel ezelőtt, szintén kosárlabda cipőt viseltek a játékosok. A Bearst lemosták a pályáról 47-7-re. Érdekesség, hogy ebből a csapatból 3 játékos és 2 koordinátor került be a Hall of Fame-be. Gifford, Sam Huff, és Roosevelt Brown voltak a játékosok, az edzők pedig Tom Landry és Vince Lombardi. 1958-ban a Giants megint a döntőig masírozott, ahol a Baltimore Colts-szal „a valaha volt legnagyobb meccset” játszották a csapatok. Az NFL történetének vízválasztó mérkőzése volt. Innentől kezdett el emelkedni jelentős mértékben a játék népszerűsége, és kezdte dominanciáját kiterjeszteni a kontinensre. A félidőben a Colts vezetett 10-3ra, de a harmadik negyedben a Giants szerzett 2 TD-t, viszont az utolsó percben a Colts kiegyenlített egy field goal-lal, úgy, hogy 7 másodperc maradt az órán. Ez volt az első döntő, ami hosszabbításba fulladt. A Giants nyerte a pénzfeldobást, de puntolniuk kellett, és ezután a Colts TD-ig masírozott a saját 20-asukról. Egy évvel később sem sikerült a visszavágás, megint a Colts nyert 31-16-ra.

1960-as évek: a leágazás időszaka

1961 és 1963 között mindháromszor megnyerte a csapat az NFL East csoportját, de mindháromszor kikaptak a döntőben. Kétszer a Green Bay Packer-szel szemben (egymás után), majd a Bears jött, és hiába volt megint jeges a talaj, sajnos ez nem hozott szerencsét. YA Tittle irányító öt interceptiont dobott az új zónavédekezést bemutató csapat ellen, és az edző Allie Sherman le is cserélte a végén Sam Huff linebacker-re. 8 év alatt 6 döntőben szerepelt csapat, és ez anyagilag is meghozta a sikert. A CBS 175000$-t fizetett minden egyes meccsért. Ez négyszer nagyobb összeg, mint amit pl. a Green Bay kapott egy-egy meccsért. Bár az új szerződésben ez időtájt a Mara család meggyőzte a többi tulajdonost, hogy a ligának az lesz a legjobb, ha mindenki egyformán részesedik a tv jogdíjakból. Ez még ma is érvényben van, és sokak szerint emiatt olyan erős a liga. 1963 után szétesett a csapat, és egészen 18 évig nem jutott a rájátszás közelébe. A kietlenség éveinek is szokták nevezni ezt az időszakot. 1966-ban a Redskins csapata 72-41-re nyert a Giants ellen, mai napig ez a legtöbb pontot hozó meccs. Ekkor a Jets menetelt Namath keze alatt, a New York is szerzett egy sztárirányítót Fran Tarkenton személyében a Minnesota Vikingstől, de csak 7-7-es mérleg jutott a csapatnak, még úgy is, hogy 1968-ban az egyik elkapót Homer Jonest beválasztottak a Pro Bowl-ba. 2007-ig egy Giants elkapó sem került be utána a Pro Bowl keretbe. Ő tartja a rekordot még mindig az egy szezonban 22.3 yard/elkapás mutatóval az NFL-ben. 1969-ben az előszezonban a Giants kikapott az első Jets elleni meccsen, és Wellington Mara kirúgta Sherman edzőt. A korábbi fullback Alex Webster vette át az irányítást.

1970-es évek: az új stadion

Az évtized elején fejlődést mutatott a csapat éppen, hogy lemaradva a rájátszásról, 9-5-ös mérleget produkált. Tarkenton ihletett formája egész szezonban kitartott, és ez a negyedik egymás utáni Pro Bowlját jelentette, valamint ebben a szezonban Ron Johnson volt az első Óriás, aki egy évben 1000 futott yard fölé jutottacsapat történelmében. 1973-ban jött létre megegyezés egy új csak a futballnak otthont adó stadionról, aminek neve Giants stadion lett, és ma East Rutherfordban áll. Mivel 3 évig építették az épületet, és a Yankee-t renoválták, hazai pálya nélkül maradt a csapat. A Yale Bowlba költöztek, de ez nem focira volt építve, hiszen még ma sincsen világítása. Később inkább odaköltöztek a Shea stadionba a Jets otthonába, hogy a teljes 1975-ös szezont itt játsszák végig. Az kiválóság a csapatban ekkor Bob Tucker tight end volt, aki 7 év alatt 327 elkapást, 4322 yardot és 22 td-t hozott össze. A következő évek sem hoztak sok sikert, de 1978-ban végre 5-6-tal állt a csapat, mikor az Eagles ellen esély látszott egy jó hajrával elérni a rájátszást. 30 másodperc volt hátra a meccsből 17-12 vezetett a Giants, és már csak térdelni kellett, hiszen a Philly-nek nem volt időkérése. Azonban az offensive koordinátor egy fullback futást hívott, amiben is Larry Csonka túl hamar kapta meg a labdát, ami kiesett a kezéből, és szabad labda lett. Az ellenfél safety-je Herman Edwards szerezte meg a labdát, és egészen touchdown-ig futott vele. A koordinátor-t kirúgták, a csapat az utolsó 4 meccsből 3-at elveszített, és év végén John McVay vezetőedzőtől is megváltak. Az 1978-as szezon után a Mara család úgy döntött, hogy a Giants története során először General Manager-t alkalmaznak. George Young lett a kiválasztott, aki Ray Perkinst tette meg vezetőedzőnek, és a drafton egy addig ismeretlen irányítót választott Phil Simms személyében. Ezek ellenére tovább folytatódott a csapat vesszőfutása, hiszen 79-ben 6-10, 80-ban 4-12 volt a mérleg.

1980-as évek: vissza az elitbe

1981-ben az első kör második választásával Lawrence Taylor linebacker mellett tette le a voksát a New York-i gárda, és ezzel minden megváltozott. Az első évében nem csak a legjobb újoncvédő lett, hanem a legjobb védőjátékos a ligában, ezt azóta sem tudták véghezvinni. Eddig sem volt rossz a linebacker sor – többek között későbbi Hall of Fame tagokból állt, mint pl. Harry Carson, Brad Van Pelt, de LT hatása egyből észrevehető volt. Év elején a szurkolók még olyan táblákat mutattak, hogy „Köszönjük a 18. szezont az 5 éves újraépítési tervből”, de végre valahára rájátszásba jutott a csapat, és első körben nyert, majd csak a későbbi Super Bowl győztes 49ers-től kapott ki. A sztrájkkal tűzdelt 1982-es szezonban nem sikerült újra bejutni, de Taylor megint az év védőjátékosa lett. A szezon után a fiatal Bill Parcellst választották vezetőedzőnek. Első döntésével Simms-t a padra ültette, ami a kezdeti sikerek ellenére, nagyon nagy visszhangra talált. Többek között szurkolói nyomásra behozta egy meccsen Brunner helyett, de Simms ezen a meccsen megsérült a kezére, és többet nem léphetett pályára a szezonban. Young kitartott az új edző mellett, és Simms megnyerte a kezdő pozíciót, ezek után Brunner-t elengedték. Ebben az évben újra 9-7-es mérleget produkált a csapat, rájátszásba jutott, megint az első meccsen nyertek, majd a szintén Super Bowl győztes Frisco ellen kaptak ki. Simms 4044 yardot passzolt, amivel első lett a franchise történelmében, egy szezonban passzolt yardok terén. 1985-ben a csapat védelme helytállt, 68 sack-kel vezették az NFL-t. Rájátszásba jutott a csapat, első körben most búcsúztatták a San Francisco-t, de a későbbi bajnoktól a Bears-től kikaptak. Ebben az évben nagyon sok újonc robbant be a csapatba pl. Lionel Manuel 49 elkapás, Bavaro tight end 37 elkapás. Joe Morris a futó, először került be a Pro Bowl-ba, 21 touchdown és több mint 1300 yard volt éves teljesítménye. 1986-ban megtört az átok és végre a trónra ülhetett fel a Giants. 14-2-es mérleg, és hatalmas játék egész szezon során a védelemtől. A 236 engedélyezett ponttal a csapat második volt a ligában. LT 20.5 sack-et hozott össze, ami miatt később MVP-nek is megválasztották. Az első rájátszás meccsen 49-3-ra verték a 49ers-t. Az NFC döntőn 17-0-val küldték haza a Skinst. A Super Bowl-on a Denver Broncos vezetett a félidőben 10-9-re, de sikerült a fordítás, és Simms lett a Super Bowl MVP 22 passza volt jó 25 kísérletből, ma is élő Super Bowl rekord. 1987-ben a sztrájk előtt jól kezdett a csapat, de a helyettes játékosok már csak veszítettek, és így a rájátszás elmaradt. 1988 előtt Taylor kokainnal élt, és ezért eltiltották az első négy meccsről, ami meg is látszott a csapat teljesítményén, és hiába ért el a gárda 10-6-os mérleget, egy Rams győzelem miatt lecsúszták a playoffról. 1989-ben 12-4-gyel a csapat bejutott újra, de sajnos kikaptak a Ramstől az első körben.

1990-es évek: a hullámvasút évtizede

1990-ben a csapat 10-0-ás mérleggel nyitott, és 13-3-mal bemasírozott a playoffba. Simms lesérült a rájátszásra, és a cseréje, Jeff Hostetler vette át a QB pozíciót. Hostetlernek egész pályafutása során 68 passz kísérlete volt eddig a pillanatig, de érett játékot mutatott a kezdőbe kerülve, hiába temették előre. A Bears-t megverték 31-3-ra és így megint összejött az NFC álom döntője a 49ers-szel. A 12. heti vereség után a csapat visszavágott, és egy utolsó másodperces 42 yardos field goal-lal 15-13-ra nyertek. A XXV. Super Bowl a Bills ellen játszódott le. A félidőben a Bills vezetett 12-10-re. Egy nagyon mozgalmas játékrészben, előbb a Giants szerzett vezetést 17-12-re, majd a Bills visszavette 19-17-re negyedik negyed elején. Nem sokkal később egy mezőnyrúgással 20-19-et mutatott az eredményjelző. Az utolsó drive-ban a Bills eljutott a New York 30 yardjáig, de Norwood a rúgó kihagyta a kísérletet, és ezzel újra a Nagy Almába került a Lombardi trófea. 40:33 percig birtokolta a labdát a Giants, ez egy ma is élő rekord. A védelem playbook-ját a Hall of Fame csarnokban őrzik. Ezek után nagy változások történtek. Bill Belichick elhagyta a csapatot a Browns vezető edzői posztjáért (ő irányította a védelmet), valamint Parcells inkább a szakkommentárkodás mellett döntött. Tim Mara-t rákkal diagnosztizálták, és eladta 50%-os részét Bob Tisch-nek. 1925 óta először fordult elő, hogy nem kizárólagosan a Mara család tulajdonában állt a franchise. 1991-ben és 1992-ben a csapat mélyrepülésbe kezdett, előbb 8-8-cal majd 6-10-zel zárt. 1993-ban újra bekerült a Giants a plaoyffba, de a wild card győzelem után kikapott a 49ers ellen. A friss edzőt, Dan Reeves-t választották meg az év edzőjének. 1994-ben Dave Brown lett az irányító, aki a supplemental draft első választottja volt. 9-7-tel zártak, és a védelem az utolsó 6 meccsen nem engedélyezett 20 pontnál többet. Már tagja volt az egységnek az akkor másodéves Michael Strahan is. 1995-ben 5-11-es mérleg következett. Reeves harmadik éve sem sikerült túl jól 6-10-es mérleg és a 3 egymás utáni rájátszás nélküli szezon után ki is rúgták. Jim Fassell lett az új vezetőedző. Első évben megnyerte az NFC Keleti csoportját, viszont a rájátszás első meccsén hiába vezetett végig a csapat, egy késői mezőnyrúgással a Minnesota Vikings jutott tovább. A szezon után Young távozott, és Accorsi lett a General Manager. 1998-ban a 8-8-as mérleg főleg a védelemnek volt köszönhető, ami újra brillírozott köszönhetően 2 Pro Bowl tagnak: Strahannek és linebacker Armstead-nek. Az 1999-es szezon előtt Kerry Collins kapta meg a támadó egység írányítását. Korábban a Panthers választotta elsőként a drafton, de alkohol problémái miatt elengedték Carolina-ból. Ebben a szezonban Tiki Barber és Amani Toomer nagyot alakított. Előbbi futóként 66 passzt kapott el, míg utóbbi elkapóként 1100 yard fölött teljesített, valamint 6 touchdownt ért el.

2000: Super Bowl szezon

Ez a szezon vízválasztó volt Fassellnek. Két lehetősége volt, vagy felmutat valamit, vagy elküldik. Szezon közepén két váratlan vereség becsúszott, és máris el kezdtek gyűlni a viharfelhők. A detroit-i sajtó konferencián a vezetőedző garantálta, hogy rájátszásba jut a csapat. Innentől kezdve egészen a Super Bowlig nem talált legyőzőre a Giants, 12-4-es mérleggel zárt. A wild card-on pihenőt kapott a csapat, majd a Philly-t verték 20-10-re. Az NFC döntőn legázolták a Minnesotát 41-0-ra. A XXXV. Super Bowlon a Baltimore Ravens volt az ellenfél. A félidőben 10-0-s vesztésre állt a csapat, ez még behozhatónak tűnt, de utána átgázoltak a hollók az óriásokon. Collinsnak csak 15 sikeres passza volt 39 kisérletből, 4 interception-t dobott, és végül 34-7-re maradtak alul. Az egyetlen pontszerzés is Ron Dixon kickoff visszahordásának volt köszönhető.

2001: rájátszás nélkül

7-9-es mérleggel zárt a csapat. Collins jó szezont hozott össze 3700 yard és 19 TD található a neve mellett. Strahan 22,5 sack-kel új NFL rekordot állított fel, de sajnos több jó nem mondható el erről a szezonról. Talán csak annyi, hogy későbbi Pro Bowler cornerbacket szerzett a drafton a csapat Will Allen személyében.

2002: újra rájátszás

Collins ott folytatta, ahol abbahagyta. 4000 yard fölé jutott, Tiki Barber 1386 yardot futott, s 69 passzt elkapva 597 yardot ért el. Az újonc tight end Jeremy Shockey 894 yardot kapott el. 10-6-os mérleg lett a szezon gyümölcse. Az első rájátszás meccsen már 38-14-re vezetett a csapat, de a Frisco visszajött, és fordított 39-38-ra. Egy perc volt hátra, és Collins a San Francisco 23 yardjáig vezette a Giants-et, és következhetett a 41 yardos mezőnyrúgás. A 40 éves long snapper Trey Junkin – akit erre a meccsre szerződtettek – alacsonyan dobta oda a holder Matt Allennek, és így nem tudta pontosan odatenni a rugóhoz a labdát. Ezek után Allen felvette, és megpróbálta megjátszani a támadó falegység egyik tagját Rich Seubert-et, de nem sikerült, és mivel az idő lejárt, nem jutott tovább a New York.

2003: szezon vége előtti menesztés

Ez a szezon sem kerül be a dicsőség könyvekbe, hiszen 4-4 után a csapat veszített a következő 8 meccsén. Már csak 2 mérkőzés volt hátra, és Fassell azt kérte, hogy bocsássák el. A vezetőség ennek eleget tett, azután, hogy Fassell vállalta, év végéig kitart.

2004: megérkezik Tom Coughlin és Eli Manning

Accorsi a korábban Jaguars-nál lévő Tom Coughlint szerződtette vezetőedzőnek. Ellentétben a laza Fassell-lel Coughlin keménykezű edző hírében állt. A drafton Rivers-t választotta a franchise, de tovább cserélték San Diegoba,. A Chargers Eli Manninget választotta, viszont Archie Manning fia, apai nyomásra, félve, hogy egy sikertelen csapathoz kerül, nem akart a Chargers szolgálatába állni. Accorsi odaadta még Rivers-szel a következő évi első körös draft cetlit is Eliért. Kerry Collins nem örült igazán annak, hogy a nyakára hoztak egy fiatal tehetséget, és el is engedték, helyére Kurt Warnert szerződtették. A terv az volt, hogy Warner a kezdő, míg Eli nem virágozik ki a kezei alatt. Jól indult a szezon (5-2), de ezek után visszaesett a csapat 5-4-re. Coughlin ekkor bejelentette, hogy Manning a kezdő irányító az év hátralevő részére. Innentől kezdve szenvedett a támadóegység. Az első 4 meccs egyikén sem ért el 14 pontnál többet. A záró meccset bár megnyerte a Giants a rivális Dallas ellen, de így is csak 6-10-zel zárt. A fénypont Tiki Barber volt, aki több mint 1500 yardot futott, 15 touchdown-t ért le (13 futott, 2 elkapott).

2005: újabb NFC East győzelem

4-2-vel nyitott a franchise, és ekkor, hat meccs után, Wellington Mara 89 évesen eltávozott az élők sorából. 80 éve részt vett a csapat irányításából. Leszámítva a II. világháború alatt katonai szolgálatot, egész felnőtt életét a franchise-nak szentelte. A következő meccsen 36-0-ra nyert a Giants a Redskins ellen, ezzel is megemlékezve róla. 20 nappal később Bob Tisch is meghalt, aki a másik fő tulajdonos volt. 5 nappal ezután a csapat a nagy rivális Eagles legyőzésével akarta feledtetetni ezt a fekete hónapot. 11-5-tel zárt a csapat, de Eli Manning első rájátszásbeli meccsén nem teljesített jól, és 23-0-ra kapott ki a Giants. Ebben a szezonban Tiki Barber egy meccsen 220 yardot futott ezzel rekordot állított fel, valamint az év végén megegyezett a franchise a Jets-szel, hogy egy új stadiont építenek, ami 2009-re lesz kész.

2006: újabb vereség a rájátszás első meccsén

8-8-cal zárt a csapat. Hullámhegy és hullámvölgy volt az egész csapat játéka, de főleg Eli Manning-é, és ezért nagyon sok kritikát kapott az egész franchise a médiából. Hiába állt 7-2-vel a csapat, végül imádkozni kellett, hogy a rájátszásba jussanak... Az egyik legméltatlanabb vereség a Tennesse ellen következett be, amikor 21-3-ra vezetett a csapat a 4. negyed elején, mégis sikerült 24-21-re kikapni. A Wild Card meccsen az Eagles-szel találkozott a Giants idegenben. Szezon közben 1-1 volt a mérleg, mind a két csapat a másik otthonában diadalmaskodott és ez a Giants-nek kedvezett. Jól is kezdődött. Az Eli Manning Plaxico Burress kettős 7 pontos előnyhöz jutatta a csapatot. Ezek után Westbrook egyenlített, majd Akers átvette a vezetést. Hiába jutott el a csapat az Eagles 5 yardosáig, nem tudott TD-t szerezni. Coughlin emiatt Jacobs-ot hibáztatta, és többet nem küldte fel a pályára. 10-10 után a Philly 80 yardos drive-nak köszönhetően 17-10-re alakította az eredményt. A második félidőt egy sikeres FG-vel kezdte az Eagles, majd 20-13-ra zárkózott fel a csapat (bár már megint az Eagles 10 yard-ján belül voltak, nem bírtak TD-t szerezni). Az utolsó negyedben egy nagyon szép támadást vezetett a Giants, és három 3rd downt is sikeresen hoztak. Egyiket úgy, hogy 1 és 30-cal kezdődött, végül 3 és 12 volt. Megint Burress volt az elkapó, de sajnos az Eagles visszakapaszkodott, és Akers utolsó másodperces mezőnyrúgásával kiejtette a Giantset.

2007: újra a csúcson

A sokat bírált Coughlin összetűzésbe keveredett a csapat egyik legjobb játékosával Tiki Barberrel. Ő a vezetőséget válaszút elé állította: vagy ő vagy a vezetőedző. A vita addig tartott, amíg Tiki Barber be nem jelentette visszavonulását. Ezek után sokan kezdték el temetni a csapatot. Új védekező edző érkezett Steve Spagnuolo személyében a rivális Eagles-től. Onnan hozta magával a blitz heavy playbook-ot. Ezzel nem igazán sikerült megbarátkoznia eleinte a csapat játékosainak. Az első két meccsen vereséger szenvedett a csapat. Összesen 80 pontot engedélyeztek, és újra temették a csapatot. Viszont ezek után a szabad hétvégéig minden meccsen sikerült győznie a társaságnak. Olyan riválisok ellen, mint az Eagles (Umenyiora 6 sacket hozott össze a találkozón), vagy a Jets, és az NFL első európai mérkőzésén Londonban, nagyon rossz viszonyok közepette a nyeretlen Miami-t is. A bye után újabb zakó a Dallas-tól, és hiába nyert a Lions otthonában a csapat, mert következő héten a Minnesota védelmi egysége verte meg a csapatot. Eli Manning 4 Int-et dobott (ebből 3-at TD-re vittek vissza). Közben sérülések tizedelték a csapatot. Olyan játékosok dőltek ki, mint Jacobs, Ward, Shockey, és Plaxico Burress egész évben nem vett részt edzésen, csak meccseken. Az utolsó 3 meccs előtt 9-4 volt a mérleg, és a Redskins megverte a csapatot, majd jött egy must win mérkőzés Buffaloban, amit később Snow Bowlként is emlegettek. Jött Ahmad Bradshaw (akit a honi drukkerek már hetek óta követeltek Droughns helyett a futásoknál), és 151 yardot hozott össze, melyhez sima győzelem párosult. Az utolsó héten a veretlen New England látogatott New Yorkba, és a mérkőzés végeredménye nem számított bele a helyezésbe. A csapat 5. lett mindenképp, ezért sokan azt várták, hogy a cserék játszanak, de nem így történt. Vereség lett a vége, de az utolsó negyedig a Giants kezében tartotta az összecsapást, és ez hatalmas lelki erőt adott a társaságnak. A wild card meccsen meglepően simán 24-14-re verték a Tampát. Jött a Dallas elleni csata idegenben, és nem sok jóval kecsegtetett. 2 vereség a szezonban, 76 kapott pont. Szoros volt végig, hol egyik hol másik csapat vezetett. Félidőben döntetlen volt az állás, az utolsó negyedre a Dallas fordulhatott 3 pontos vezetéssel. Aztán jött a védelem, és 4 pontos vezetésnél kétszer vitték földre Romo-t, majd az utolsó lehetőségnél pedig a hazai rajongók „kedvence” R.W. McQuarters lehalászta az égből a labdát, és máris NFC döntőben kerültek az Óriások. Green Bay volt a következő állomás, ahol irgalmatlan hideg várt a nézőkre. Nagyon kemény mérkőzés lett, hihetetlen izgalmakkal. Tynes 2 FG kísérletet hagyott ki a rendes játékidőben. A pénzfeldobást a hazai csapat nyerte meg, és jöhetett Brett Favre. A 2. játéknál viszont Corey Webster kezébe dobta a lasztit, amivel a Giants csak annyit tudott elérni, hogy Tynes-nak 47 yardról kellett berúgnia. Az előző kettő lehetőség közelebb volt, és Green Bay-ben még a rájátszásban nem rúgtak be 40 yardnál távolabbi mezőnygólt. Páran nem is értették, miért nem megy neki inkább a csapat, nem hittek Lawrence-ben, de neki sikerült és ezzel a Super Bowlba jutatta a csapatot. Prime Tynes (Deion Sanderstől kapta a nevet) pedig a pokolból a mennybe repült. Következett a Super Bowl, ahová 2000 óta nem jutott be a csapat. A 18-0-ás mérleggel álló Patriots volt az ellenfél. Szépen csordogált a mérkőzés, és szembe tűnő volt, hogy a rettegett Tom Brady-t és Randy Moss-t szépen levédekezi a Giants. Vezetett a Giants, de az utolsó negyedben egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően (Corey Webster elcsúszott a saját 3 yardosán) átvette a vezetést a New England. Ekkor jött Eli Manning, és TD-ig vitte a new yorki csapatot. Több híres elnevezés születtett a drive során, pl. The Escape (Manning Vrabel ölelő karjaiból menekült ki), The Catch (ezután eldobta és Tyree csodával határos módon kapta el szezonbeli első labdáját!!!), és ne feledjük el, hogy Plaxico Burress kapta el a TD-t érő labdát. A Giants kivédekezte az utolsó másodperceket, ezzel megnyerték a 42. Super Bowlt, és megállították a hibátlan szezonra törő Patriots menetelését.

2008: Earth, Wind, Fire

Mi történik egy csapattal, miután megnyerik a Super Bowlt? Az ünneplés után nem sokkal már elindulnak a játékosmozgások. A lejáró szerződésű játékosok nagy része máshova igazol, nagyobb pénzért, mint amit kaphatnának eddigi kenyéradójuknál. A meghatározó játékosok közül "csak" Strahan (ő visszavonult), valamint Gibril Wilson safety (a Raiders hatalmas fizetését választotta) nem tértek vissza a csapathoz. Még meg lehet említeni Reggie Torbor linebacker elvesztését, aki az újjáépülő napos Miamihoz tartott. A legendás DE pótlását meg lehetett csapaton belül oldani, mert Justin Tuck már a szezon második felében, a PO-ban pedig még inkább bizonyította, hogy lehet rá számítani. Gibrilt pedig a draft első körösével, Kenny Phillips-szel szándékozták helyettesíteni. Az offseason viszonylag csöndes volt. Bejelentették, hogy Tom Coughlin új, hosszabb és nagyobb szerződést kap, így a legjobban fizetett főedzők közé került. Az egyetlen nagyobb probléma az volt, hogy Plaxico Burress-szel csak viszonylag későn sikerült megállapodni az új szerződése részleteiről. Ezek fényében továbbra is Super Bowl esélyesként emlegették a csapatot. Az előszezon során viszont az egyetlen 2007-es Pro Bowlerét elvesztette a csapat. A new yorki házi rangadó 2. negyedében Osi Umenyiora kidőlt az egész szezonra. Felvetődött, hogy Strahan visszatér, de végül házon belül oldotta meg a csapat úgy, hogy Kiwanuka-t visszatolta LB-ből DE-be. Három győzelemmel zárta a csapat a preseasont. Meglepő volt, hogy nem három QB-val hanem csak kettővel indultak neki a szezonnak, hiszen a kicker, Tynes megsérült, és nem lehetett tudni, hogy mikor tér vissza, de a rosteren tartották, többek között érzelmi okokból is. Ahogy Tom Coughlin nyilatkozta: "Ez egy nehéz döntés. Végülis azt a játékost kellene kitenni, aki bejuttatott minket a SB-ba. Ezt nem tudnám megtenni." Így Carney lett a rúgó.
Már nagyon várták a szurkolók az új szezont, hogy mire lehet képes ez a csapat. Első héten egyből a Washingtont fogadta a Giants, amely csapattól sokat vártak a szezon előtt. (Ne feledjük újra az NFC East-et tartották a legnehezebb csoportnak.) Egy viszonylag kevés pontot hozó meccsen nyert a csapat, bár szoros volt, de a második félidőben senki sem szerzett pontot. Kiemelhető volt Burress, aki 10 elkapással és 133 yarddal zárta a meccset. St Louisban könnyed győzelmet arattak, és a három futó (Jacobs, Ward, Bradshaw) közel 200 yard közelébe jutott. Megemlíthető, hogy Tuck egy INT-et hordott vissza 41 yardon át TD-re, ami egy falembertől nem kis teljesítmény. Ezzel 12 meccsre húzodott az idegenbeli sorozat (beleszámít a SB is). Hirtelen a semmiből következett egy nyögvenyelős győzelem a Cincy ellen. A pihenőhét után a  Giants meglepően simán legyőzte a Seattle csapatát. Újabb 200 yard fölötti meccs a három futótól, Eli is hozta a kötelezőt, sőt még a csere irányító David Carr is dobott egy TD-t. Ezek után főleg meglepő volt, hogy Clevelandben kikapott a csapat. A futás ugyanúgy megvolt, viszont Manning 3 INT-et dobott, és ezt már nem tudta túlélni a csapat. A legfájdalmasabb labdaeladás az volt, mikor ahelyett, hogy 6 pontra megközelítette volna a csapat az ellenfelet, Wright lehalászta Eli dobását, és 94yardon át visszahordta TD-re. Következett a 49ers, amit simán abszolvált a csapat. Michael Johnson safety elemében volt, 2 INT-et is szerzett. Tuck egy safetyt is kiharcolt a mérkőzésen. Pittsburgh-be utazott a csapat, és hatalmas csatát igért a találkozó, nem kellett csalódnunk. A Steelers viszonylag megfogta a csapat futójátékát, és amikor kellett a Giants védelme is hozta magát. 4 INT, 2 fumble, 5 sack és megannyi siettetés. 21-14 lett a vége, nagyon jó mérkőzés volt. Ezek után következett a Dallas elleni hazai rangadó, ami mindig pikáns párosítás. Már itthon is elindult a szájkarate, de egy viszonylag sima meccs lett belőle. Megint 200 yard fölött hoztak a futók, Eli meg kis passzokkal, de sikeresen operált. A Cowboys nem tudta pótolni Romot, a 2. negyedben bejövő Bollinger egyből dobott egy INT-et. Egy újabb rekord dőlt meg, hiszen Eli elvesztett egy fumblet, és ezzel megtört egy 12 meccse óta tartó sorozat. Egy újabb csoportrangadó következett a sorban. Philadelphiába látogatott a csapat, és nehezen, de nyert. Újabb 200+yardos meccs a HB-ktől, viszont a rettegett D-Line-t jól megtartott a Philly O-Line-ja, és nem engedett sacket. (Mennyire hiányzott Osi 6 sackes teljesítménye...) Következett az addig üde színfoltnak bizonyuló Ravens, de sima meccs lett belőle. Újabb 200+yard, (ha a Giantsen múlik megdöntik a Ravens rekordját, hogy egy futó sem futott már 100 yard fölött jó ideje, de nem küldték vissza Jacobsot). Az Arizonát is sikerült legyőzni, köszönhetően Eli játékának (3 TD 0 INT 240 yard és 26/33). Ami észrevehető volt a meccseken, hogy már nem volt olyan pass rush, mint régen. A sackek és az idő előtt kierőszakolt dobások száma csökkent. A washingtoni kirándulás is sikeresen zárult, ezzel 11-1-gyel állt a csapat. Kicsit ki is engedtek, otthon kikaptak a Sasoktól, a futás sem ment annyira, Elinak pedig Burress nélkül nem voltak igazán megbízható célpontjai. (Burress lábon lőtte magát egy bárban, és ezért felfüggesztették a játékjogát. Azóta a csapat kirúgta, valószínűleg börtönbe kell vonulnia.) Ezek után Dallasban is kikapott a csapat, és úgy nézett ki, hogy a Carolina-val kell megmérkőzni az NFC első helyéért. Nagyon izgalmas meccsen, hosszabbításban, Derrick Ward nagyszerű játékának köszönhetően (215 yard és több mint 14 yardos átlag!) sikerült győzni. Az utolsó meccsen egy erős Minnesota ellen 1 ponttal ki lehetett kapni, főleg hogy Carney egyik FG-ját blokkolták, és Longwell 50 yardról 5 mp-vel a vége előtt rúgta be a győztes pontokat. A meccsen 77 yardot futott Ward, és ezzel a Giants lett a negyedik csapat, amelyiknek két futója egy szezonban elérte az 1000 yardot. A három futót elnevezték Earth (Jacobs), Wind (Ward), Fire(Bradshaw) triónak a különböző stílusuk miatt. Jacobs az erőgép miatt kapta a Föld nevet. Ward azért, mert szélsebebes és jó elkapó, kapta a Szél becenevet. Bradshaw pedig valahogy a kettő keveréke, hihetetlen gyors, de jól bújik ki a szerelésekből, ezért lett Tűz. Eli jó statisztikákkal zárta a szezont (60%, 21 TD 10 INT, 86 rating - ezzel előszőr került 80 fölé karrierje során). Következhetett a PO meccse, és az Eagles volt az ellenfél. A mérleg 1-1-en állt a szezonban, mindkét csapat idegenben tudott nyerni. A Philly nagyon feltüzelve érkezett a meccsre, amin hatalmas szél volt (Carney két kulcsfontosságú mezőnygól-kisérletet hagyott ki). Eli 2 INT-et dobott, egyiket saját red zone-ból, másikat pedig 3:15-tel a vége előtt. Amikor kellett, a futást megfogta a Philly a 4. negyedben, és a Giants védelem is sack nélkül zárta a meccset.

(...)

Visszavonultatott mezszámok

1 - Ray Flaherty, End
4 - Tuffy Leemans, RB
7 - Mel Hein, C/LB
10 - Eli Manning, QB
11 - Phil Simms, QB
14 - Ward Cuff (HB) és Y. A. Tittle (QB)
16 - Frank Gifford, HB/WR
32 - Al Blozis, OT
40 - Joe Morrison, RB/WR
42 - Charlie Conerly, QB
50 - Ken Strong, HB
56 - Lawrence Taylor, LB
92 - Michael Strahan, DE