NFL mérkőzés beharangozó - 2. hét - MNF

Atlanta Falcons - Denver Broncos, magyar idő szerint kedd 02:30, Georgia Dome (TV: Sport 2, ESPN America)

Peyton Manning úgy tért vissza az előző fordulóban 1 év kihagyás után, mintha mi sem történt volna. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor jobban nézett ki a pályán, mint a sérülése előtti utolsó szezonban. Az mondjuk várható volt, hogy ez a denveri támadósor nagyon egyben lesz a legendás irányító érkezésével, de arra valószínűleg még Pittsburgh-ben sem számítottak, hogy az Indianapolisban már jól bevált no-huddle offense ennyire jól fog működni már egyből az első tétmeccsen, mindössze annyi különbséggel, hogy az egész narancssárgában lett előadva. Arra is kevesen fogadtak volna, hogy az első játékhét után Matt Ryan lesz az NFL top irányítója. A Kansas City ellen összesen 4 touchdownig jutott az ötödik szezonjában járó irányító, aki még sohasem kezdett egy szezont sem ilyen pazarul, elég csak a 136.4-es irányítómutatóval példálóznom.

Néhány párhuzam vonható a két csapat között, kapásból a már említett no-huddle rendszer. Előszeretettel alkalmazzák mindkét oldalon. Indianapolisban köztudott volt, hogy Manning minden labdaindítás előtt több játék közül dönthette el, hogy éppen melyiket akarja játszani, de akkor változtathatta meg a formációt, amikor csak akarta. Valószínűleg ez John Fox-ék playbookjában is így van, a Steelers ellen is láthattuk, hogy Manning rengeteg áthívást alkalmazott. Ez a szisztéma nem csak azért remek, mert lehet igazodni vele a védők felállásához, de azokat fent is tartja a pályán cserelehetőség nélkül. Hasonló rendszert adoptáltak Atlantába is. Dirk Koetter támadókoordinátor érkezésével ezt előszeretettel el is kezdték használni, a Kansas City ellen megcsodálhattuk mekkora sikerrel. Aki nem látta volna, annak mondom, hogy igen naggyal.
Julio Jones új szintre emelte az amúgy sem gyenge Falcons támadósort, rendkívül jó hatással volt a másodéves elkapóra a holtszezon. Egyből Ryan kedvenc célpontjává vált, fantasztikusan használták ki a toldozott-foltozott Chiefs secondary gyengepontjait. Tony Gonzalez se nagyon öregszik, legalábbis látványosan nem, továbbra is ugyanolyan magabiztossággal és hatékonysággal kapja el a passzokat, hogy bátran lehet keresni őt a disznóbőrrel. Az atlantai támadóknak azonban sokkal nehezebb dolga lesz a Broncos védelme ellen: Tracy Porter a liga egyik legveszélyesebb védőjátékosa, félelmetes érzékkel szedi le a rosszul megdobott labdákat, a másik oldalon pedig a Gonzalezhez hasonlóan örökifjú Champ Bailey fogja őrizni vélhetően Roddy White-ot, aki az idei szezonban kissé háttérbe szorulhat Jones tündöklése miatt. Ennek a négyesnek a párharca kulcsfontosságú lesz, talán csak a Manning-Ryan párbaj kiemeltebb ennél.

Peyton Manning se szégyenkezhet az arzenálja miatt, bár ő gyakorlatilag képes a hatodik számú labdaszedőből is 1000 yardos elkapót csinálni. Demaryus Thomas már bizonyította, hogy lehet rá számítani első számú opcióként, Eric Decker pedig tavaly robbantott a szedett-vedett elkapó sorból. Jacob Tamme összekötő is kedvelt célpont, nem véletlenül „vitte” magával őt Coloradóba az idősebb Manning. Brent Grimes Achilles-sérülésével jelentősen gyengült a Falcons másodvonala, a nagy hármas máris darabjaira hullott. Helyét az örök ígéretnek tűnő Chris Owens fogja átvenni. Grimes kiesésével az Asante Samuel csereüzlet máris felértékelődött, hiszen sokkal nagyobb szerepe lesz így a veterán játékosnak a védelemben, főleg, mert kiemelkedő képességű középső linebacker hiányában sokkal több 3 cornerbackes felállást használ az Atlanta. Persze így sem lesz könnyű dolga Manningnek, de nem csodálkoznék, ha egész végig Robinson és Owens irányába szállnának majd a labdák.

A futójátékról eddig kevesebb szó esett, de előreláthatólag a mérkőzésen is redukált szerepe lesz a futóknak. Manning esetében ez nem meglepő, a nevével fémjelzett Indianapolis sosem erről volt híres, az idősödő Willis McGahee pedig az ellátandó feladatkörre tökéletesen alkalmas. A hazaiak esetében ez viszont érdekes, Michael Turner eddigi évei során premier futónak számított és nagyban függött a támadók teljesítménye az ő számaitól. Mivel idéntől azonban már Atlantában is a passz felé terelődik inkább a hangsúly, ezért Turner is kevesebb labdát kap, de ebben a másik futó, Jacquizz Rodgers hirtelen fejlődése is szerepet játszhat, mert így még jobban el kell osztani a labdát kettejük közt. Ismétlem, a Kansas ellen működött a dolog, bevált recepten pedig nem illik változtatni. Ehhez persze lesz egy-két szava a Denver védőinek is Von Miller vezérletével. A futást nagyon jól fogták a Steelers ellen, bár papíron a Falcons erősebb földön, mint ők.

A találkozótól rendkívül szoros, klasszikus hétfő esti rangadó stílusú játékot várok. A két védelem nagyon hasonló, a támadókat is szinte csak a felszerelés színe különbözteti meg, bár első olvasásra hirtelen merésznek tűnhet az, hogy ennyire egyensúlyban van nálam a két QB. Nüansznyi dolgok fognak dönteni a jobb napot kifogó társaság számára.

Parrag Zsombor (shawnka)