Oakland Raiders [OAK]

Alapítás
1960
Liga
AFC
Divízió
W
Város
Oakland, California
Stadion
O.co Coliseum

Weboldal
http://www.raiders.com
Szurkolói weboldal
http://raiders.blog.hu

Tulajdonos
Mark Davis
Főedző
Jack Del Rio
OC
Bill Musgrave
DC
Ken Norton, Jr.

Dicsőséglista

Super Bowl győzelemek száma: 3 - 1976 (XI.), 1980 (XV.), 1983 (XVIII.)
AFL/AFC Championship győzelmek száma: 5 - 1967 (AFL), 1976, 1980, 1983, 2002 (AFC)
Divíziógyőzelmek száma: 15 - 1967, 1968, 1969 (AFL West), 1970, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1983, 1985, 1990, 2000, 2001, 2002 (AFC West)
Playoff szereplések száma: 21 - 1967, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1980, 1982, 1983, 1984, 1985, 1990, 1991, 1993, 2000, 2001, 2002

Kezdeti nehézségek (1960-1962)

1959-ben az AFL 8. tagjának egy új minneapolisi csapatot szántak, de ők hónapokkal az első draft előtt inkább az NFL ajánlatát fogadták el, és a régebbi ligához csatlakoztak (ld. Minnesota Vikings). Oakland nem tűnt alkalmasnak egy profi futballcsapat létrehozására, mivel egyrészt a város nem is kérte, hogy alapíthasson csapatot, másrészt Oaklandben nem is volt megfelelő stadion profi futballmérkőzések lebonyolítására. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a Bay Area körzetnek már volt egy sikeres NFL csapata, a San Francisco 49ers. Hogy mégis Oakland kapta a jogot, annak az az oka, hogy a Los Angeles Chargers elnöke, Barron Hilton azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a csapatát, ha a nyugati parton nem hoznak létre egy második csapatot. Emiatt hivatalosan 1960. január 30-án Oakland kapta meg a nyolcadik AFL csapatot.

Hamar megalakult egy tulajdonosi csoport, és a helyi újságban kiírtak egy szavazást a csapat nevére nézve. A szavazásban az első a Oakland Senors lett, de néhány hét elteltével a tulajdonosok inkább a szavazásban harmadik Raiders nevet választották. Ennek oka az, hogy a csapat, és a vezetőség gúnyolódások céltáblájává vált a név miatt. Mindazonáltal az NFL hivatalos honlapja szerint nem volt semmilyen szavazás (legalábbis kétséges), és a Raiders név ismeretlen forrásból származik, de a honlap szerint a legvalószínűbb az, hogy a név a tulajdonos Chet Soda, és a vezetőség agyszüleménye volt.

A Raiders első három éve katasztrofálisan alakult. A győzelem-vereség-döntetlen mutatójuk a cseppet sem bíztató 9-33-0 volt. Az 1962-es bajnokság különösen siralmasre sikeredett, ekkor szégyenteljes 1-13-as mutatót sikerült elérniük. A gyenge játékhoz hozzájárult még az is, hogy nem volt saját stadionjuk, és kénytelenek voltak a san franciscoi Kezar Stadionban, a Candlestick Parkban, illetve egy ideiglenes oaklandi stadionban, a Frank Youell Fielden játszani. A nézőszám a meglehetősen alacsony 11 000-es átlag körül mozgott.

A legnagyobb sikerek (1963-1981)

1963-ban fordulat állt be, mikor a mindössze 33 éves Al Davist, a Chargers addigi segédedzőjét szerződtették vezetőedzőnek, illetve elnöknek. A Raiders első pozitív mérlegű szezonját produkálta, 10-4-es eredményt elérve. Al Davist az év edzőjének választották az AFL-ben. Davis a Raiders vezetője lett (bár teljes részesedést csak 1972-ben szerzett), és a mai napig ő a „fő-Raider”, mindössze 1966-ban hagyta el rövid időre a csapatot, mikor az AFL elnökének választották. Nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy az AFL, és az NFL egyesült, bár nem minden alakult a szájíze szerint. Ő leginkább két, jórészt független ligát képzelt el, közös drafttal, és egy nagydöntővel, ahol a ligák győztesei egy nagydöntőben csapnak össze.

1967-ben a csapat megnyerte az AFL-t, de a Super Bowl II-n 14-33-as vereséget szenvedtek a Vince Lombardi irányította Green Bay Packerstől. 1968-ban, 1969-ben is bejutottak az AFL döntőjébe, de ott mindkétszer kikaptak a későbbi Super Bowl győztestől. Ezek a New York Jets, és a Kansas City Chiefs voltak. Az 1970-es ligaegyesítéskor a Raiders az AFC nyugati csoportjába került.

1970-ben a legendás John Madden lett a csapat vezetőedzője, és ezzel eljött a Raiders legsikeresebb korszaka. Az évtizedet végigkísérte egy igen heveny rivalizálás a Steelers csapatával, 5-ször találkozott a két csapat a rájátszásban, ebből 3 AFC döntő volt. Az első 2-t a Steelers nyerte, végül 3. alkalomra az 1976-os év 13-1-es alapszakasza után elhozta a várva várt konferenciagyőzelmet. A Super Bowl XI-en a Minnesota Vikings-szel kerültek szembe, majd diadalmaskodtak 32-14-re. A Steelers-szel való rivalizálás elég erőszakos jeleneteket szült a pályán belül, és azon kívül is, főleg a rettegett Oakland secondary ténykedésének köszönhetően, de a Steelers védelme is élen járt a balhékban. A 70-es években több, azóta az NFL folklór részévé vált esemény is történt a Raiders meccseken, ilyen pl. az Immaculate Reception (kb. Szeplőtelen Elkapás), melyet az NFL Films minden idők legnagyobb play-ének választott. Ez az 1972-es AFC Divisonal rájátszáskörben történt. Terry Bradshaw, a Pittsburgh irányítója a fullback John "Frenchy" Fuqua felé indított meg egy passzt, de Jack Tatum, a Raiders FS-e olyan erővel ütközte le Fuqua-t hogy a labda jópár yardot repült visszafele. A labdát a földtől pár centire Franco Harris, a Steelers RB-je kapta el, és meg sem állt vele az end zone-ig, így megnyerve a meccset a Steelersnek.

Madden 1979-ben hagyta el a csapatot, utódja az a Tom Flores lett, akit az első hispán/latin vezetőedzőnek tartanak az NFL történetében. A vezetésével nyerte meg a csapat a Super Bowl XV-öt 1980-ban, ellenfelük a Philadelphia Eagles volt. Ezzel ők lettek az első csapat, akik „wild carddal” jutottak be a rájátszásba (vagyis nem csoportgyőztesként), és megnyerték a Super Bowlt.

Los Angeles Raiders (1982-1994)

A csapat utolsó oaklandi szezonjában (1981) a csoport utolsó helyén végzett, erre 1962 óta nem volt példa. Mivel Davis többszöri próbálkozásai ellenére sem bővítették a csapat stadionját, a Coliseumot, úgy döntött, hogy átköltözteti a csapatot Los Angelesbe. A második LA-i szezonjuk végén megnyerték a Super Bowl XVIII-at. A döntőn megalázó 38-9-es vereséget mértek a jóval esélyesebbnek tartott Washington Redskins csapatára. Ez a Raiders eddigi utolsó Super Bowl győzelme.

1987-ben draftolták Bo Jacksont, aki azon kevés amerikai sportolók egyike, akik két ún. major sportban (baseball, amerikai futball) is a legmagasabb szinten játszottak. Jackson-t már előző évben draftolta a Tampa Bay Buccaneers, de akkor nem akart futballozni, inkább a baseballra koncentrált. Egy évre rá úgy döntött, hogy „csak hobbiból” újra focizni akar. Al Davis annyira túlajnározta a játékost, hogy ez hatalmas feszültséget teremtett közte, és a legendás Raiders running back, Marcus Allen között. Később Allen távozott a Kansas City Chiefs együttesébe. Jackson 4-éves NFL pályafutása alatt felállított egy máig fennálló rekordot, mikor 1987. november 30-án 221 yardot futott egy Monday Night Football mérkőzésen a Seattle Seahawks ellen. Ez azóta is rekord a Monday Night Football meccsek történetében.

1989-ben Davis kirúgta Mike Shanahan vezetőedzőt (jelenleg a Denver Broncos vezetőedzője), és helyére a volt falember Art Shellt szerződtette. Shell volt az első afro-amerikai vezetőedző az NFL-ben.

Az 1990-es bajnokságon az AFC konferenciadöntőjén súlyos 51-3-as vereséget szenvedett a csapat. Ez volt a nyitánya a 90-es évekbeli jóval halványabb eredményeknek. Ebben az évtizedben összesen 3-szor sikerült a Raidersnek bejutni a rájátszásba.

Visszatérés Oaklandbe (1995-)

1995. június 23-án a Raiders hivatalosan is visszatért Oaklandbe. Az első szezon a régi otthonban nagyszerűen indult, 8-2-es mutatóval álltak, mikor irányítójuk, Jeff Hostetler megsérült. Ez mélyen megrendítette a csapatot, és a maradék 6 mérkőzést mind elveszítették, így nem jutottak be a rájátszásba.

A 2000-es szezon a sokévi küszködés után remekül sikerült, bejutottak az AFC döntőjébe, ahol viszont a későbbi Super Bowl győztes Baltimore Ravens 16-3-ra legyőzte őket. A 2001-es bajnokságban ismét bejutottak a rájátszásba, de ekkor erős hóesésben már a Divisional Playoffs fordulóban kikaptak, szintén a később a Super Bowlt megnyerő New England Patriots-tól. Ez a mérkőzés a hosszabbításban dőlt el, és a szurkolók körében a mai napig vita tárgyát képezi. Ennek oka az, hogy a mérkőzés vége előtt 2 perccel, mikor a Raiders 13-10-re vezetett, Charles Woodson, a feketék cornerbackje kiütötte Tom Brady, a Patriots irányítójának kezéből a labdát. Az eset fumble-nek tűnt, és a szabad labdát a Raiders kaparintotta meg. Mivel kevesebb, mint két perc volt hátra, a bírók „hivatalból” visszanézték az esetet, és úgy határoztak, hogy az ún. "Tuck Rule" értelmében Brady passzt kísérelt meg, nem elejtette a labdát, ezért az nem volt szabad labda. A Patriots visszakapta a labdát, és a meccs vége előtt 27 másodperccel egy mezőnygóllal egyenlítettek, majd a hosszabbításban megnyerték a meccset. Erre a mérkőzésre „Snow Bowl”, illetve a „Tuck” néven szoktak hivatkozni, és mára az NFL klasszikus csatái között tartják számon.

Egy évvel később bejutottak a Super Bowl-ba, ahol a másik „kalóz” csapat, a Buccaneers győzte le őket. Ironikus, hogy pont volt edzőjük, Jon Gruden irányította a Tampát, akit a szezon elején adtak el (szó szerint, pénzért, és draftjogért) nekik. A Raiders a Super Bowl-vereség után komoly zuhanórepülésbe kezdett, a legjobb mérlege a csapatnak azóta a 2004-es 5-11 volt.

2006

2006 elején Al Davis, aki 1994-ben kirúgta Art Shellt (és azóta már többször nyilvánosan megbánta e döntését), visszahívta őt, szerződést kínált neki, így ismét Shell irányította a Raiderst. Sokan az ő keményebb, agresszívabb stílusától várták az eredmények javulását. Emellett nagy reményeket fűztek a 2005-ben a Vikings-tól megszerzett Randy Moss-hoz, aki amellett, hogy igen excentrikus személyiség, a liga egyik legjobb wide receivere. Bár Moss a 2005-ös bajnokságban gyengébb teljesítményt nyújtott, ez nagyrészt a sok sérülése számlájára írható. Hamar kiderült, hogy az irányító posztján nincs igazán jó játékos, a Saints-től érkezett Aaron Brooks, illetve a fiatal Andrew Walter nem igazán tudta pótolni az anyagi okokból elengedett Kerry Collins-t, nem tudtak együttműködni Moss-szal, és a többi elkapóval. A csapat 1964 óta a leggyengébb szezonkezdését produkálta, 2006. október 23-án 1-5-os mutatóval álltak. Első győzelmüket 6. meccsükön az Arizona Cardinals ellen sikerült begyűjteniük. Ehhez csak egyet sikerült hozzátenni (azt viszont a bajnoki címvédő Steelers ellen), a csapat az NFL leggyengébbje lett a mutatók alapján. A rossz eredményeket egyértelműen a támadóalakulat gyenge játéka hozta, hiszen a védelem egészen jó volt, főleg a passz ellen, amely statisztikában elsők lettek az NFL alapszakasz végére (a Houston Texans elleni mérkőzésen egészen pontosan -5 (!) passzolt yardot engedélyeztek az ellenfélnek, viszont jellemző az egész szezonra, hogy így is sikerült kikapni). Összesítésben a számadatok alapján a védelem a 3. legjobb lett a ligában, de ez nem tudta ellensúlyozni a totálisan utolsó offense-t. Az alapszakasz végéig úgy tűnt, hogy a csapat a 31. lesz, ezzel a 2007-es drafton a 2. helyen választhat, de a Lions utolsó fordulóbeli váratlan győzelmével a Cowboys ellen "átadta" az igen értékes 1/1-es draftjogot a Raidersnek.

2007

Az újévben Art Shellt leváltotta Al Davis a vezetőedzői posztról. Az edzői stáb teljes nagygenerál alatt esett át, szinte mindenhova új arc került. A főedzői posztra a rendkívül fiatal, mindössze 31 éves Lane Kiffint nevezte ki Davis, ő előzőleg a USC egyetem csapatának támadókoordinátorként dolgozott. Édesapja az a Monte Kiffin, aki a Tampa Bay Buccaneers védekező koordinátora, és rendkívül elismert zónavédekezési szakember, többek között az ő nevéhez fűződik a híres "Tampa 2" védekező séma.

A 2007-es év első állomása a draft volt, mely többek egybehangzó véleménye szerint igen jól sikerült. Az 1/1-es választással JaMarcus Russellt, az LSU quarterback-jét választotta a Raiders, akinek a személyében a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a draft legnagyobb potenciáljával rendelkező játékosát sikerült megszerezni. Vele rendkívül későn sikerült szerződést kötnie a csapatnak, csupán az alapszakasz 2. hetében sikerült tető alá hozni a megállapodást, amelynek értelmében Russell minden idők addigi legnagyobb rookie szerződését írta alá, 6 évre 68 millió dollár jár neki. A 2. körben Zach Miller tight end jött az Arizona State egyetemről. A 4. kör legelején kisebb meglepetésre a súlyos sérülése után lábadozó, eredetileg első körbe várt running back, Michael Bush-t húzta be a Raiders, aki a 2007-es szezonban nem jutott szóhoz. A drafthoz kapcsolódik még, hogy a második napon a csapat eladta a sztár WR Randy Moss-t a New England Patriots-nak egy 4. körös draftjogért cserébe. Moss később óriási szerepet játszott a Pats perfekt, 16-0-ás alapszakasz-mutatójának elérésében. A Raiders élénk kereskedelmet folytatott a szabadügynökök piacán. A fontosabb igazolások: Jeremy Newberry center a 49ers-től, Josh McCown irányító, és Mike Williams elkapó a Detroit Lions-tól (őt az alapszakasz közepe táján elküldték több kulcsfontosságú szituációban elkövetett hibája miatt), ill. a Colts-szal Super Bowl-t nyert Dominic Rhodes running back. Szintén szabadügynökként érkezett a Vikings korábbi sztárirányítója, Daunte Culpepper, aki 2005-ös térdsérülése óta nem igazán találta a helyét, a gyenge 2006-os teljesítménye után a Dolphins is elküldte.

Bár a szezonban csupán 4 győzelmet sikerült elérni, a támadócsapat komoly fejlődésen ment át, főleg a futójáték volt sikeres, a liga rangsorában 6. lett a csapat a futott yardokat tekintve. Ez főleg az újfajta zónablokkolási rendszernek volt köszönhető, amelyet Tom Cable, az Atlantától érkezett O-line edző vezetett be. 3 running back is volt, akinek 100 yard fölötti meccset sikerült produkálnia: LaMont Jordan, Justin Fargas, ill. Dominic Rhodes. Főleg Fargas teljesítménye figyelemre méltó, 4 tartalékként, cserepadon eltöltött év után igazán nagyott robbantott, a 4. héten Jordan sérülése után a Dolphins ellen a 2. félidőre beállva 179 yardot futott (ezen a meccsen Culpepper 2 passzolt, és 3 futott TD-vel "köszönt be" korábbi munkaadójának), és a 14. hétre sikerült átlépnie az 1000 yardos álomhatárt a Colts elleni összecsapáson, ahol viszont nem sokkal ezután sajnálatos módon megsérült a térde, és a maradék 2 meccset ki kellett hagynia.

A védelem viszont sajnálatos módon visszaesett a 2006-os jó évük után, a futás ellen borzalmasan gyenge volt a csapat (meccsenként több mint 145 yardos átlagot hoztak az ellenfelek), sokszor elemi hibákat vétettek a védők.

JaMarcus Russell elhúzódó szerződésvitája miatt kihagyta az edzőtábort, ezért csupán az utolsó meccsekre került bevethető állapotba, addig Josh McCown, és Daunte Culpepper voltak a kezdő QB-k. Ezeken még tipikus rookie QB teljesítményt nyújtott, 5 interception mellett 2 TD-t szerzett. A 17. héten a San Diego ellen már ő volt a kezdő QB, és bár volt pár komoly hibája, összességében bizalomra adott okot teljesítménye.

2008

A 2007-es szezon végén a Raiders fejest ugrott a szabadügynök piacba, és a klub jópár nagy nevet igazolt komoly összegekért. Az érkezők a teljesség igénye nélkül: Javon Walker WR, Kwame Harris LT, Gibril Wilson SS. A kétszeres Pro Bowler DeAngelo Hallt az Atlanta Falcons-tól igazolta a csapat egy csereügylet keretében, egy 2. és egy 5. körös választást adtak át a sólymoknak.

A 2008-as drafton az 1/4-es választással az ezüst-fekete klub a játékosbörze vitán felül legrobbanékonyabb játékosát, Darren McFaddent, az Arkansas running backjét választotta, sokak meglepetését kiváltva ezzel. A Raiders-nek évek óta nem volt olyan jó futójátéka, mint az előző szezonban, az élete formájában lévő Justin Fargas-szal szerződést hosszabbítottak az offseasonben, és rajta kívül is több tehetséges RB volt a rosteren. A választást azzal indokolták, hogy szükség volt egy igazi "playmakerre" az offense-ben, ennek a kritériumnak McFadden minden tekintetben meg is felel. A drafton ezután már csak a 4. körben szállt be újra a Raiders, leginkább special teamereket, és backup játékosokat húztak be.

1-3-as preseason után a szezont a Raiders hazai pályán nyitotta egy hétfő esti mérkőzésen a Denver Broncos ellen. Az AFC West összecsapás hatalmas zakót hozott az Oakland számára, katasztrofális, 41-14-es vereséget szenvedett a Raiders. Már itt megmutatkoztak a jelei annak, hogy Hall nem igazán illik a csapat abszolút emberfogásra épülő sémájába, és az újonc Eddie Royal élete első NFL meccsén 146 elkapott yardot, és 2 TD-t hozott ellene. Ezután egy meggyőző siker következett egy másik AFC West rivális, a Kansas City otthonában, majd a következő héten a Buffalo Bills vendégeként sikerült egy egész meccses vezetést "elszórakozni" a 4. negyedben. Ugyanez volt a forgatókönyv a Chargers ellen a Coliseumban, az offense képtelen volt hosszú drive-okat vezetni, és konzerválni a vezetést, és a fáradt defense a mérkőzés végén már nem tudta megállítani a san diego-i támadóegységet. A mérkőzést követő kedden egy igen furcsa sajtótájékoztatón jelentette be Al Davis, hogy meneszti Lane Kiffin vezetőedzőt, a helyére Tom Cable addigi OL edző került. Már 2008 januárjában lehetett hallani pletykákat arról, hogy Davis és Kiffin nem igazán jönnek ki jól egymással, és hogy a fiatal HC több ízben is főnöke akarata ellenére cselekedett, így túl nagy meglepetést nem okozott kirúgása. Ezután a mérkőzések általános forgatókönyve az volt, hogy az ellenfél csapata az elején 10-14 pontos vezetésre tett szert, de erre a Raiders offense abszolút semmilyen választ nem tudott adni. A védelem általában állta a sarat, de a teljesen impotens támadójáték a legtöbbször elégtelen volt a győzelmekhez. A legjobban talán a Carolina elleni hazai vereség példázza ezt, a defense 4 interceptiont is szerzett, de hiába, mindössze 2 field goallal sikerült pontot tenni a táblára. A szezon végén sikerült két bizalomkeltő győzelmet begyűjtenie a csapatnak. Az elsőt a Texans ellen, akik rövid történetük legjobb szezonját futva első pozitív mérlegű évükre hajtottak, de a Raiders elleni vereség bebiztosította, hogy erre leghamarabb 2009-ben kerülhet sor. A szezonzáró mérkőzésen a rájátszásért küzdő Tampa Bay-t sikerült kétvállra fektetniük Russelléknek. A Raiders 5-11-es rekorddal zárta a szezont, sorozatban a hatodik 10-nél több vereséggel záruló év ez az ezüst-feketéknél, ezzel együtt hat év óta először nem végzett a csapat az utolsó helyen a csoportban. A szezonban a rengeteg negatívum mellett több figyelemreméltó esemény is történt. Sebastian Janikowski a Raiders történetének legtöbb pontot szerző játékosává vált, a rúgójátékos a 7. héten franchise, és all-time hosszabbítás rekord győztes, 58 yardos mezőnygólt rúgott be a Jets ellen. A csapat 5 special team TD-t szerzett, Johnnie Lee Higgins 3 punt return, míg a szezon közben igazolt Justin Miller 2 kickoff return TD-t ért el, ez franchise rekord.

Az év végi szavazásoknál két oaklandi játékos magaslott ki, Nnamdi Asomugha CB, és Shane Lechler P All-Pro és Pro Bowl választottak lettek.

(...)

A csapat főedzői

Eddie Erdelatz (1960-1961)
Marty Feldman (1961-1962)
Red Conkright (1962-1963)
Al Davis (1963-1966)
John Rauch (1966-1969)
John Madden (1969-1979)
Tom Flores (1979-1988)
Mike Shanahan (1988-1989)
Art Shell (1989-1994)
Mike White (1995-1996)
Joe Bugel (1997-1998)
Jon Gruden (1998-2002)
Bill Callahan (2002-2003)
Norv Turner (2004-2006)
Art Shell (2006-2007)
Lane Kiffin (2007-2008)
Tom Cable (2008-2010)
Hue Jackson (2011)
Dennis Allen (2012-)

A Pro Football Hall of Fame tagjai

Marcus Allen, RB (1982-1992) Beiktatva: 2003
Fred Biletnikoff, WR (1965-1978) Beiktatva: 1988
George Blanda, QB/K (1967-1975) Beiktatva: 1981
Bob "Boomer" Brown, OT (1971-1973) Beiktatva: 2004
Willie Brown, CB (1967-1978) Beiktatva: 1984
Dave Casper, TE (1974-1980, 1984) Beiktatva: 2002
Al Davis, edző/tulajdonos (1963-2011) Beiktatva: 1992
Eric Dickerson, RB (1992) Beiktatva: 1999
Ray Guy, P (1973-1986) Beiktatva: 2014
Mike Haynes, CB (1983-1989) Beiktatva: 1997
Ted Hendricks, LB (1975-1983) Beiktatva: 1990
James Lofton, WR (1987-1988) Beiktatva: 2003
Howie Long, DE (1981-1993) Beiktatva: 2000
Ronnie Lott, S (1991-1992) Beiktatva: 2000
John Madden, edző (1969-1979) Beiktatva: 2006
Ron Mix, OT (1971) Beiktatva: 1979
Jim Otto, C (1960-1974) Beiktatva: 1980
Jerry Rice, WR (2001-2004) Beiktatva: 2010
Warren Sapp, DT (2004-2007) Beiktatva: 2013
Art Shell, T (1968-1982) Beiktatva: 1989
Gene Upshaw, G (1967-1981) Beiktatva: 1987
Rod Woodson, CB/S (2002-2003) Beiktatva: 2009