Offseason értékelők - AFC East

Buffalo Bills
Tavalyi mérleg: 7-9
Legfontosabb érkező: Terrell Owens WR
Legnagyobb veszteség: Jason Peters OT

A Buffalo Bills igazán mozgalmas offseasont tudhat maga mögött. Gondolhatnánk azt, hogy ez összefüggésben áll a csapat tavalyi teljesítményével, amikor nagyon erős kezdés után az idény második felére leeresztettek, és a már-már megszokottnak számító 7-9-es mérleggel zártak. Osztom azoknak a szakértőknek a véleményét akik szerint az idei egy "make or break" év lesz a Bills és Jauron számára. Ha idén sem jön össze legalább egy pozitív mérleg, de még inkább egy playoff szereplés, akkor minden bizonnyal edzőváltás következik Buffaloban.
Jauron úgy döntött megkeveri a kártyákat, és alaposan átalakította a Bills keretét. Haladjunk végig az egyes posztokon, és szemléljük meg milyen változások történtek.

QB poszton a bizalmat továbbra is Trent Edwards élvezi, mögé érkezett backupnak a tavaly a Bengalsnál 70-es irányító ratinget bemutató Ryan Fitzpatrick. Harmadik számú QB poszton Gibril Hamdan szerepel, aki várhatóan csak preseasonben fog pályára lépni. Elmondhatjuk, hogy Edwards kezdő szerepét nem veszélyezteti egyik csereirányító sem.

Marshawn Lynch, a Bills fiatal tehetséges RB-je szokás szerint megint balhéba keveredett az offseason során, így az idény első 3 mérkőzésén nem számíthat rá Jauron. Aggodalomra azonban nincs ok, mert Fred Jackson tavaly bebizonyította, hogy nyugodtan rá lehet bízni a bogyót (130 labdahordásból ért el 571 yardot és 3 TD-t). Jackson idén várhatóan sokkal több lehetőséget kap majd mind tavaly, nem csak Lynch eltiltása miatt, hanem azért is, mert bár elégedettek Marshawn teljesítményével, Lynch hajlamos néha hullámvölgybe kerülni. Tavaly a 11. játékhéten tudott először 100 yard fölé jutni, amikor 119 futott yardot szerzett a Browns ellen. Ha a Bills komolyan gondolja a rájátszásba jutást, szükségük lesz egy aránylag friss Lynchre, amint az igazi szezon (november-december) elkezdődik. Lynch és Jackson mögött a veterán Dominic Rhodes szerepel a DC-n. Igaz, hogy Rhodes 2004 óta leszálló ágban van (hol van már az akkori 4,8-as átlag) de még mindig hasznos kiegészítő futó, aki nem mellesleg rengeteg tapasztalattal rendelkezik, és elkapásaival is képes segíteni a támadókat.

Ami a Bills támadóival kapcsolatban a fő gondot jelenti, az a támadó fal. A Bills idei támadó falában, minden egyes játékos új poszton fog szerepelni, ami már alapból nem ad okot túl sok optimizmusra. De nézzük csak szép sorban mik is történtek az egységnél. Aki olvasta a tavalyi offseason értékelőmet, biztos emlékszik még a Jason Peterssel kapcsolatos bekezdésre. Aki követte az idényt tudja, hogy Peters 3 mérkőzés kihagyása után lett megint a Bills kezdő LT-je és finoman szólva sem nyújtott fantasztikus teljesítményt. 8-szor kapott büntetést, 11,5 sacket engedélyezett. A Bills a draft előtt az Eagles-hez tradelte Peterst, és utána sokak meglepetésére senkit sem húzott LT posztra. Az elképzelés az, hogy Langston Walker, aki az idény elején szerepelt LT poszton, idéntől véglegesen átvált a támadó fal bal oldalára. Langston elfogadható RT, de amikor utoljára játszott huzamosabb ideig LT-t, 10,5 sacket engedélyezett még az Oakland színeiben. Walker helyén az a Brad Butler fog RT-t játszani, aki tavaly még RG poszton szerepelt. A két OG posztot a Bills két újonc játékossal kívánja megoldani, bal oldalon Andy Levitre, jobb oldalon pedig várhatóan Eric Wood fogja a TC végéig átvenni a kezdő szerepet. Center posztra a Carolina Pantherstől érkezett Geoff Hangartner, aki véleményem szerint nagy erősítés, jól fogja ellátni a támadó fal vezetésének és irányításának szerepét. A Demetrius Bell, Kirk Chambers,  Seth McKinney cseresor ígéretes, bár ha OT poszton jönnek a sérülések akkor gondban lesz a Bills. Már-már közhely, de a Bills idei szereplése a támadó falon áll vagy bukik, ha az egység nem működik megfelelően, akkor sem Lynch és társai sem lesznek képesek futni, és Edwards sem fogja tudni kellően kiszolgálni T.O.-t ha folyamatosan a hátán fekszik.

Ha már említettem Terrellt vessünk egy pillantást a Bills elkapó gárdájára, van miről beszélni. Azt mindenki tudja már bizonyára, hogy a Bills 1 éves szerződést adott a Cowboysnál feleslegessé vált Terrell Owens-nek. TO-nak nem sok dobása van már, nem is lesz fiatalabb, a sebessége sem a régi már, de még mindig kifejezetten veszélyes elkapó, aki folyamatos double coverage-t igényel. Ez legfőképp párjának Lee Evans-nak jó hír, akinek így valamivel könnyebb lesz a dolga. Roscoe Parrish nagyon hatékonyan dolgozik a slotból, ez a hármas bizony sok secondary számára fog gondot okozni. Természetesen nem feledkezhetünk meg Josh Reedről sem, és idén várhatóan a tavaly draftolt James Hardy is többet fog mutatni, mint a tavalyi 9 elkapás 87 yardért. Összességében elmondhatjuk, hogy a Bills elkapó egysége kifejezetten erősnek mondható, viszont kérdéses,  hogy Edwards képes lesz-e kiszolgálni Owens-t és társait.

TE poszton még mindig sovány a Bills. Búcsút vettek Royaltól, de a draft 4. körében behúzták a második számú TE-nek tartott Shawn Nelson-t aki nagyon veszélyes fegyver lehet a Bills támadó gépezetében. Nelson inkább elkapó, mint blokkoló, várhatóan sok tere lesz az Owens és Evans által megnyújtott védelmek közepén. Nelson mögött várhatóan a két Derek, azaz Derek Schouman és Derek Fine fognak szerepelni a DC-n.

A Bills támadó részlegét összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy veszélyes fegyverek érkeztek Buffaloba, minden azon fog múlni, hogy a támadó fal, miként szerepel, és hogy Edwards mennyire lesz képes kiszolgálni elkapóit. Ha erre a két kérdésre a válasz az hogy: Jól, akkor bizony bizakodhatnak a rajongók a pozitív mérlegben.

Ezek után szemléljük meg a Bills védelmét.

DE poszton idén még várhatóan az Aaron Schobel- Chris Kelsay páros fogja riogatni az ellenfél irányítóit. Schobelnek katasztrofális volt az elmúlt éve, egy lábsérülés miatt összesen 5 mérkőzésen lépett pályára, de akkor is messze a szokásos szint alatt teljesített, 19 szerelést és 1 sack-et gyűjtött be. Kelsay sem szárnyalt igazán tavaly, 2 sacket tudott felmutatni. Ryan Denney 4 sackje már jónak mondható e mutatók mellett. A Bills rájött, hogy a pass rush erősítésre szorul, be is húzták az első körben a fiatal DE-t Aaron Maybint. Sajnos amikor e cikk iródik Maybin még mindig nem tudott megállapodni a Buffalo vezetőségével szerződését illetően, így nincs jelen a csapat edzőtáborában. Maybin idén várhatóan még nem fog nagy hatással lenni a Bills védelmére, sokak szerint technikailag kiforratlan, és fizikailag is erősödnie kell még, hogy futás ellen is hatásos legyen.

A kezdő DT páros várhatóan továbbra is Marcus Stroud- Kyle Williams felállásban fog szerepelni, hacsak John McCargo, az örök tehetség nem váltja be végre az ígéreteket és robbant hatalmasat. McCargo mellett minden bizonnyal Spencer Johnson fog pályára lépni, amikor a kezdőknek pihenésre van szükségük.

A Bills LB sora véleményem szerint egészen kíváló, a Keith Ellison- Paul Posluszny-Kawika Mitchell hármast bizonyára sok 4-3as csapat látná szívesen. A Nic Harris, Par Thomas, Ashlee Palmer hármas tehetségben igaz elmarad a kezdők mögött, de rövidebb időre bármelyikük képes fellépni a kezdőbe, és ellátni a feladatát.

CB poszton kifejezetten jól áll a Bills, igaz búcsút vettek Jabari Greer-től, de a Terrence McGee, Leodis McKelvin páros kifejezetten ütős egységet alkot. McKelvin visszahordóként is veszélyeztet, sőt állítólag a Bills be szeretne gyakorolni pár rá szabott "wildcat" playt. Mögöttük Ashton Youboty és Drayton Florence kellő depth-et alkotnak, hogy a maradék CB helyekre ki fog beférni, majd a TC folyamán fog pontosan kikristályosodni.
Safety poszton is jól áll a Bills, FS poszton Donte Whitner, Ko Simpson, és az idén draftolt Jarius Byrd riogatják majd az elkapókat. Whitner évről évre gyengébb számokat hoz, igaz ettől függetlenül még mindig ő a Bills secondaryjének a vezére.
SS poszton kicsit gyengének érzem a Bills-t Bryan Scott és George Wilson is sérülékeny, John Wendling pedig nem kezdő szint. Ne lepődjünk meg ha Simpson az idény folyamán áthúzódik SS posztra, ha Scotték kidőlnek.

Bár kevesebbet írtam a Bills védelméről mint a támadókról, véleményem szerint a csapat erőssége még mindig a védelem lehet és kell, hogy legyen. Hiába érkeztek komoly fegyverek a támadókhoz, főleg a támadó fal körüli kérdések miatt, érzem úgy, hogy a Bills offense nem biztos hogy ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Kevés szót ejtettünk eddig a Bills egyik klasszikus erősségéről, a különleges csapatrészről. Visszahordások terén várhatóan McKelvin és Parrish fognak jeleskedni. Rugó fronton sincsenek változások, a puntokat még mindig a sokak által legjobb Bills játékosnak tartott Brian Moorman, a rúgásokat pedig Rian Lindell fogja elvégezni. Ahogy a régi mondás tartja: If it ain't broken, there's no need to fix it.

Nehéz megitélni, hogy ez a Bills mire lehet képes idén az AFC Eastben. A csapatok még közelebb kerültek egymáshoz mint tavaly, apróságokon múlhat, hogy végül hányadik helyen végez a Bills. A csapat számára a legfontosabb véleményem szerint, hogy az egész szezont végigjátszák, ne csak ez első felében legyenek versenyben. Nem lesz könnyű, de ha idén nem sikerül legalább a pozitív mérleg, akkor nagy változások lesznek a csapatnál.


Miami Dolphins
Tavalyi mérleg: 11-5 (csoportgyőzelem)
Legfontosabb Érkező: Jake Grove, C
Legfontosabb Távozó: André Goodman CB

Mozgalmas offseasont tudhatnak maguk mögött a Floridai csapat rajongói, meglepetésekben sem volt hiány idén. Na de nézzük csak szépen sorban, hogy melyik egységben mi változott.

Újabb Cam Cameron választástól vált meg a csapat, amikor John Becknek megköszönték az eddigi munkáját. Beck azóta újra egyesült Cameronnal, és Baltimoreban küzd majd hogy backup legyen.A ranglétra elején még mindig Chad Pennington helyezkedik el, ha nem jön közbe sérülés, vagy katasztrofális szereplés a csapattól ez így is fog maradni. Mögötte a jövő irányítója Chad Henne készülget, tanulgat, idén a pre seasonban főleg ő fogja vezetni a támadókat. Az új elem, az idén 2. körben draftolt Pat White, akitől mindenki azt várja, hogy Wildcat playeknél fog főleg szerephez jutni. Ehhez azonban még sokat kell fejlődnie, mert az eddigi jelentések az OTA-król nem túl biztatóak.

A futók terén nem történt változás, a Dolphins idén is a Ronnie Brown,  Ricky Williams, Patrick Cobbs trióval fog nekivágni az idénynek. Brown-nak contract éve lesz, úgyhogy jól jönne neki ha impresszív idényt futna. Várhatóan nagyobb terhelést fog kapni mint tavaly, amikor térdsérüléséből lábadozott. Williams már nem a régi, de erős back, aki bármikor képes bemutatni egy nagy futást. Cobbstól ne várjunk többet mint tavaly, pár különleges play, pár elkapás, de eddig akárhányszor próbálták every down back-ként nem ment neki. Ami közös a Dolphins futóiban, hogy mind a hárman nagyon jók elkapásban, így is segítve csapatukat. Előttük ugyanúgy mint tavaly Lousaka Polite fog takarítani, bár a FB inkább a rövidyardos szituációkban jeleskedik, mint a blokkolásban.

TE poszton, várhatóan továbbra is Anthony Fasano lesz az első számú TE, mellette pedig David Martin fog szerepelni. Mind Fasano mind Martin FA lesz az idény után, nem valószínű, hogy mindkettőjükkel hosszabbítanak Sparanoék. A harmadik számú TE posztért komoly harc folyik a csapaton belül, egyrészt ott van a tavaly draftolt óriás Joey Haynos, valamint az idén draftolt Nalbone, emellett még a korábban WR-ként hatalmas csalódást okozó Ernest Wilfordot is TE poszton próbálgatják mostanság. Izgalmas lesz megfigyelni, hogy végül ki fér be közülük a keretbe.

A Dolphins két draftpicket is a WR sor megerősítésére szánt, így elérve azt, hogy bár nincs igazi első számú elkapó a csapatban, kellő számban állnak rendelkezésre ígéretes és tehetséges játékosok. A tápláléklánc csúcsán Ted Ginn Jr.  helyezkedik el, bár Jeff Ireland GM már többször említette idén, hogy eljött az ideje,  hogy Ginn végre megmutassa miért is draftolták 2007-ben. Mögötte várhatóan Greg Camarillo lesz a második számú elkapó, tavaly ő volt Chad Pennington kedvenc célpontja. Camarillo térdsérülésből lábadozik, de az eddigi jelentések nagyon biztatóak vele kapcsolatban. Slot posztban eddig úgy tűnik Davone Bess lesz a befutó, az UDFA-ként megszerzett játékos nagyot robbantott a tavalyi idény második felében. A két új szerzemény, név szerint Patrick Turner és Brian Hartline helye biztosnak tűnik, ne lepődjünk meg ha Turner gyorsan kapaszkodik majd fel a DC-n. Amennyiben a Phins úgy döntene, hogy 6 WR-el vág neki a szezonnak, akkor még Brandon London is bízhat egy roster spotban.

El is érkeztünk a támadó csapat gyenge pontjához a támadó falhoz. A két tackle poszt rendben van, bal oldalon Jake Long fogja remélhetőleg idén is jól teljesíteni a feladatát, míg a jobb oldalon Vernon Carey fogja meghálálni az új szerződését. Nem hiszem hogy sokan vitatkoznának velem, ha azt mondanám, hogy ez az OT páros a liga 5 legjobb egysége közé tartozik. Gardner és Frye képében ígéretes backupok állnak rendelkezésre. A belső posztokon már nem ilyen rózsás a helyzet. LG poszton Justin Smiley a kezdő, míg  RG poszton a legújabb hírek szerint Shawn Murphy az 1. számú játékos. Ha bármelyikük megsérülne, a Phins Andy Allemanban, Donald Thomasban, és Ike Ndukwe-ban bízhat, és valljuk be egyik sem megnyugtató opció. A Center poszttal kapcsolatban is szkeptikus vagyok,érkezett az általam legfontosabb érkezőnek titulált Jake Grove, akiben nagy lehetőséget lát a Phins vezetősége, de ez sem tudja feledtetni azt a tényt, hogy igencsak sérülékeny játékosról van szó. Kidőlése esetén Joe Bergerben bíznak Sparanoék, aki véleményem szerint nem sokáig húzná a Miami idei ellenfelei ellen.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Miami offense sorsa igazából a három belső falember egészségén áll vagy bukik, mert ha ők kidőlnek, semmilyen Wildcat play nem fog segíteni a Delfineken.


A védelemben is történtek változások. Ha a védő falat szemléljük, nem sok minden történt, a csapat megvált az egyik tavalyi kapitányától, Vonnie Holidaytől, így Philip Merling, és Kendall Langford a két kezdő DE. Mögöttük, Randy Starks és Lionel Dotson, fog szerephez jutni.
NT poszton továbbra is a veterán Jason Ferguson a kezdő, bár remélhetőleg idén már többet látnak a Phins rajongók Paul Soliai-tól is.

Az LB sor felemás benyomást kelt. ILB téren a kezdők továbbra is Akin Ayodele és Channing Crowder (Crowder szintén új szerződést kapott). Mögöttük nincs igazán minőségi depth, ez tavaly is kiderült amikor Reggie Torbor, Crowder helyén pályára lépett. William Kershaw és a rookie J.D. Folsom szintén nem ütik meg véleményem szerint a kezdő szintet.
OLB poszton már más a helyzet, valósággal hemzsegnek a játékosok. Erős oldalon Joey Porter lesz minden bizonnyal a kezdő, míg mögötte a tavaly főleg special teams holdingokkal feltűnő Charlie Anderson, és a CFL-ből érkezett sackgyáros Cameron Wake harcolnak játékidőért.
Gyenge oldalon Matt Roth a kezdő aki bár pillanatnyilag kisebb sérüléssel bajlódik, nagyon hatékony futás ellen, és tavaly második volt a csapatban elért sack-ek terén. Mögötte nem más szerepel a depth charton, mint a tavaly eltradelt, majd most újra leszerződtetett Miami ikon, Jason Taylor. Taylor már nem fiatal, és nem számítanak rá minden playnél, de passz szituációkban szerephez fog jutni. Mögöttük a főleg special teamben jeleskedő Erik Walden található.

A CB poszt is aránylag telitett lett, a draft és az FA igazolások után. Goodman elhagyta a csapatot, helyette érkezett Eric Green Arizonából, valamint a drafton Vontae Davis, és Sean Smith. Emellett a tavaly legjobb teljesítményt nyújtó CB-t Will Allen-t hosszabbítással ajándékozta meg a csapat, így az ő kezdő helye a bal oldalon garantáltnak tűnik. A másik oldalon pillanatnyilag Green vezeti a DC-t, de ne lepődjünk meg ha vagy Davis, vagy Smith beelőzi a TC végéig. Jason Allen még mindig a csapatnál van, a korábbi első körös választás mellett az szól, hogy kiemelkedő special teams játékos...
Safety poszton a Miami olyat tett amire senki sem számított. Egyrészt leigazolta Gibril Wilsont, majd alig egy nappal később új szerződést adott Yeremiah Bell-nek. Wilson lesz a kezdő FS, korábban a Giants keretében játszott e poszton, amikor bajnoki gyűrűt nyertek, míg Bell marad a kezdő SS. Evvel a liga egyik legkeményebben ütköző safety párosa jött létre Miamiben. Mögöttük, Chris Clemons és Tyrone Culver személyében ígéretes cserék állnak a csapat rendelkezésére.


A Miami védelem gyenge pontjai az NT és ILB posztok, ezek bármelyikén bekövetkező sérülés komoly gondot okozhat a csapatnak.

A különleges csapatrészben nem történtek változások, továbbra is Brandon Fields fog puntolni, és Dan Carpenter fogja elvégezni a mezőnygólokat és kirúgásokat. Az LS személye sem változott, továbbra is John Denney fogja hátraadni a labdát, remélhetőleg jobban mint a 17. játékhéten a Jets ellen.

New England Patriots
Tavalyi mérleg: 11-5
legfontosabb érkező: Fred Taylor, RB
legnagyobb veszteség: Matt Cassel, QB


Tom Brady úgy tűnik szépen halad a felépülésével a tavaly elszenvedett térdszalagszakadásaiból, és ez a tény magában már bizakodással töltheti el a Pats rajongóit.  Brady bíztatóan mozgott az eddigi edzéseken, és természetesen senki sem szeretne abba belegondolni abba, hogy mi van ha megint megsérül, főleg azért nem, mert a mögötte található QB felhozatal minden csak nem bíztató. Sem Gutierrez, sem O' Connel nem áll készen arra, hogy egy NFL csapatot vezessen. Valószínűleg nem is lesz rájuk szükség, de azért jelzi hogy a Pats FO sem elégedett a helyzettel, többek között az a tény, hogy legutóbb Cleo Lemon állítólagos szerződtetéséről cikkeztek a szakírok. Ne lepődjünk meg ha még érkezik egy veterán irányító, és búcsut vesznek Gutierreztől.

A WR sorban is történtek változások. Randy Moss és Wes Welker helye megkérdőjelezhetetlen, de ezen kívül van pár kérdőjel. Érkezett a már már matuzsálemnek számító Joey Galloway, aki utóbbi időben gyakran sérül meg, de amikor pályán tud maradni, még mindig veszélyes lehet. Moss és Welker mellett várhatóan nem fog túl sok védőt kapni Joey. Galloway mellett Greg Lewis érkezett még, hogy némi erősítést nyújtson WR poszton. Philadelphiában nem igazán jött ki Lewisnak a lépés, de ettől még bevállhat New Englandben.

TE poszton idén végre megint kijöhet a lépés Ben Wattsonnak, miután a Pats leszerződtette Chris Bakert, Watsonnak várhatóan kevesebbet kell majd blokkolnia mint eddig, és így inkább koncentrálhat arra ami fekszik neki, ez pedig az elkapás. Mellettük még David Thomasra és Alex Smith-re lesz érdemes figyelni.

RB poszton nem áll fényesen a Pats, pillanatnyilag Sammy Morris vezeti a DC-t, mögötte helyezkedik el az offseason során leigazolt Fred Taylor aki bár már nem fiatal, képes még arra, hogy szép szezont fusson, pláne egy olyan támadó gépezetben, amely olyan erős passzjátékkal rendelkezik mint a Pats. Harmadik kisérleteknél várhatóan továbbra is Kevin Faulkban fognak bízni Bradyék, bár Faulk nem lesz fiatalabb, de  még mindig iszonyatosan fontos tagja a Patsnak. A korábban első körben draftolt futónak, Laurence Maroney-nak nagyon bizonyítania kell a TC alatt, mert amennyiben Morris és Taylor jól teljesít a TC-ben, esélyes, hogy jóval hátrébb találja majd magát a DC-n, mint szeretné...

A Pats támadófala tavaly enyhén tudása alatt teljesített, amikor 48 sacket engedélyezett, bár túlzás lenne ezt a számot egyedül az offensive line nyakába varrni, Matt Cassel legalább olyan mértékben hibás volt ennek a számnak a létrejöttében. A két kezdő OT, Matt Light és Nick Kaczur nem romlottak lényegesen az előző évhez képest, de a fal közepén már nem volt ilyen jó a helyzet. Mankins, Koppen és Neal is formán kívül teljesítettek. A depth egyáltalán nem nyugtató, ahogy az a tény sem, hogy a támadófal nagy része már a 30-as éveiben fog járni az idény elején. A depth gondokat enyhítendő draftolta a Pats  Sebastian Vollmert, de ő, bár nagyon ígéretes nem hiszem hogy már készen állna arra,hogy kezdjen. Al Johnson,  Russ Hochstein és Dan Connolly pályára kerülése sem adna sok örömre okot a Pats rajongóinak.


A védelemben továbbra is a liga egyik legjobb 3-4 fala várja, hogy ráronthasson az ellenfél támadóira. Wilfork bár elégedetlenkedik, részt vesz az edzőtáborban, és ne legyen kétségünk afelől, hogy az idény alatt sem fog félgőzzel játszani. Mögötte Wright és Brace személyében megfelelő a depth, bár valószínűleg egyikük sem tudná teljes mértékben pótolni Wilforkot.
DE posztokon, a kezdők változatlanul Ty Warren és Richard Seymour, hasonlóan az OL-hoz azonban itt sem rendelkezik minőségi depth-el a Pats, bármelyikük elvesztése komoly gondokat okozhat a védelemnek, mert sem Le Kevin Smith, sem Jarvis Green, nem képes azt a szintet nyújtani mint a kezdők. Hiába, ez az ára annak, ha egy kezdő egység a liga elitjébe tartozik.

ILB poszton idén is várhatóan kitűnően fogja végezni a dolgát a tavalyi évben legjobb újonc védőként kitüntetett Jerod Mayo. Mayo feltömegelte magát 250 fontra, hogy még hatékonyabban tudjon játszani. Mellette várhatóan egyre kevesebbet fog szerephez jutni a veterán ILB, Tedy Bruschi, szép lassan majd Gary Guyton kiszorítja a kezdőből a legendás 54-est. Alexandertől én személy szerint nem várok sokat,  de Paris Lenonban látok fantáziát, ha töretlenül fejlődik tovább.
OLB poszton már rosszabb a helyzet, elment Vrabel aki igaz, hogy már erősen leszálló ágban van, de nem látom, hogy pillanatnyilag ki lehet a párja Adalius Thomasnak. Pierre Woods véleményem szerint nem megoldás, Tully Banta-Cain túl egysíkú és nincs elég tapasztalata kezdőként. 82 mérkőzéséből 15-en kezdett és nem is valami termelékeny. New Englandben sokat várnak Shawn Crabletől, igazán nem tudok nyilatkozni, túl keveset láttam eddig tőle. Összefoglalva nem látom megoldottnak a Patriots pass rushját, kíváncsian várom, miként fognak teljesíteni e téren.

CB poszton rengeteg változás történt a csapatnál, Hobbs már a múlté, csakúgy mint O'Neal. A kezdő CB páros Jonathan Wilhite és Leigh Bodden felállásban fogja felvenni a küzdelmet az ellenfél elkapóival. Nickel felállásoknál várhatóan Shawn Springs fog szerephez jutni, de Wheatley is várhatóan több lehetőséget fog kapni idén, mint tavaly.
Safety poszton már nem számíthatnak a Pats szurkolók Rodney Harrisonra, aki mostantól tv-s szakkomentátorként riogatja a gyerekeket. Harrison helyén Brandon Merriwether szerepel SS-ként, míg társa várhatóan James Sanders lesz. Patrick Chunggal a Pats behúzta a jövő nagy ütközőjét, várhatóan már első évben sokat lesz a pályán a megfelelő felállásoknál. McGowan jó backup, Ventrone nem több mint kíváló special teamer.

New York Jets
Tavalyi mérleg: 9-7
Legfontosabb érkező: Rex Ryan
Legfontosabb távozó:Laveranues Coles


A tavalyi év a nagy lehetőségek éve volt a Jets-nél, minden reményt Brett Favre-ba vetve sokan SB részvételt, de a reálisabbak is, playoff részvételt vártak a New York-i csapattól. Aki emlékszik az idény utolsó mérkőzésére, annak biztos feltűnt a Jets akkori mesterének, Eric Mangini-nek arckifejezése, miközben nézte amint az utolsó másodpercek leperegnek az órán. Mangini arcán, a sokak által ismert, "ez a hajó bizony elment" arckifejezés volt látható, és nem is tévedett, a Jets vezetősége megköszönte a munkáját, és új edző, egészen pontosan az elismert baltimore-i defensive koordinátor, Rex Ryan kezébe adták a karmesteri pálcát. Ryan neki is állt a nagytakarításnak minek köszönhetően sok régi Jets arc már nincs a csapatnál, pár, korábban Baltimore-ban szereplő pedig igen.

A Jets úgy döntött szerez magának egy franchise QB-t, és a draft elemzésemben már taglalt módon, feltradeltek és behúzták a volt USC irányítót Mark Sanchez-t. Hacsak nem bénázik nagyon Sanchez, akkor minden bizonnyal ő fogja kivezetni a Jets támadókat a pályára az idény első mérkőzésén, sem Clemens, sem Ainge sem fogja elvenni tőle a kezdő posztot, akkor sem ha a TC elején Clemens teljesít jobban.

A Jets-nek tavaly ligaszerte a 9. volt a futójátéka, ez egyrészt köszönhető a kitűnő falnak, valamint a futóknak, és Tony Richardsonnak. Ryan tavaly a Ravensnél élte át, hogy egy egy rookie irányító is lehet sikeres, ha megfelelő védelem és futójáték támogatja. A Thomas Jones, Leon Washington, Shonn Greene hármas nagyon hatékony lehet Faneca és Mangold mögött, még akkor is, ha Jones és Washington pillanatnyilag egyaránt szerződése miatt elégedetlenkedik.

Szüksége is lesz a Jetsnek az erős futójátékra, mivel Sanchez nem bővelkedik olyan elkapókban akiket labdákkal tömhetne.A csapat első számú elkapója az a Jerricho Cotchery, aki tavaly sem igazán tudott lenyűgöző számokat produkálni ( de még így is jobb volt mint pl a Phins bármelyik elkapója). Várhatóan idén sem fog rekordokat döntögetni, főleg mivel a többi elkapó poszton nem igazán tekintélyt parancsoló nevek találhatóak, Chansi Stuckey az elmúlt idényben  32 elkapást mutatott be 359 yardért és 3 TDért, David Clowney a másik nagy reménység, pedig nem lépett pályára tavaly, miután egy nagyon ígéretes Pre Season után eltörte a kulcscsontját.

A fényt az alagút végén Dustin Keller TE jelenti, aki rookie évében 48 elkapást mutatott be 535 yardért és 3 TDért. Rossz hír azonban Keller számára, hogy a korábban blokkolásért felelős TE Chris Baker már a Patriots mezét fogja magára húzni 2009-ben. Így Kellernek valószínűleg többször kell majd blokkolnia, ami egyrészt nem fekszik neki, másképp csökkenti a feléje dobott passzok számát. Keller ennek ellenére bizakodó, fogadott Adam Schefterrel, hogy legalább 81 elkapást fog csinálni. Kellertől eltekintve nem igazán veretes  a TE poszt a Jetsnél, legyen elég annyi hogy Kareem Brown is próbálkozik.  James Dearth várhatóan blokkolásra fog koncentrálni.

Ezek után szemléljük meg a Jets offense legnagyobb erősségét, a támadó falat. Nem történt változás a kezdőt illetően, továbbra is a Mangold, Faneca, Moore, Ferguson,  Woody felállásban fogna lyukakat nyitni a futók számára. Több kezdő kezd igencsak öreg lenni, de 1-2 jó év még simán benne van ebben a formácuióban. A fal gyenge pontja az RT, Damien Woody, 32 éves, sérülékeny és a tavalyi idényben 6,5 sacket engedélyezett. Az idén draftolt Matt Slauson pár éven belül a kezdőbe érhet, érdemes lesz őt figyelni.



A Jets védőfalának közepén Kris Jenkins szerepel, tavaly az idény első felében kifejezetten impresszíven játszott, de az idény második felére elfáradt, és vele együtt a Jets védelme is. Howard Green képes arra, hogy rövidebb időre átvegye Jenkins helyét, amíg amaz oxigénpalackon van, de hosszú távon nincs olyan játékos a Jets keretében aki képes lenne helyettesíteni a domináns NT-t. Shaun Ellis stabil pontja a védőfalnak DE poszton, a vele szemben levő oldalon nagy lesz a harc, én személy szerint a tavaly még Baltimore-ban szereplő Marques Douglast várom. Kell még egy kis idő míg a depth is megfelelő lesz minden poszton, és a kezdők is kezdenek lassan megöregedni, de Ryannak lesz ideje rendet rakni.

A Jets LB sora ígéretes egység. Érkezett az offseason egyik legnagyobb fogásaként emlegetett Bart Scott ILB. Scott-ot sokan kritizálják, hogy Baltimore-ban a rendszer, és a körülötte játszó játékosok tették naggyá. Nos a rendszer várhatóan ugyanaz lesz a Jetsnél, szóval Scottnak nem lesz sok gondja a beilleszkedéssel. ILB párja David Harris kifejezetten tehetséges játékos, ketten együtt nagyon futásgyilkos párost alkothatnak, amennyiben a sérülések elkerülik őket. OLB poszton elvileg nincs gond, Calvin Pace tavaly nagyon jó évet zárt, igaz idén kénytelen lesz eltiltás miatt kihagyni az idény első mérkőzését. Ez a nagy lehetőség a tavaly draftolt Vernon Gholston számára, hiszen Ryan már kijelentette, hogy ő fog kezdeni Pace helyén, az eltiltás ideje alatt. Gholston első évében felejthetető teljesítményt nyújtott, de ha Ryan nem tud belőle védőt csinálni, akkor senki sem tud.  A másik oldalon Bryan Thomas fogja riogatni az ellenfelek irányítóit. A Jets LB részlegét szemlélve, megállapíthatjuk azt amit a legtöbb rebuildinges csapatról, a folyamat első évében, jó kezdők és gyakorlatilag felejthető depth.


CB poszton jól áll a csapat, Darrelle Revis könnyen az elkövetkező évek egyik domináns CB-je lehet, míg párja Lito Sheppard sem nevezhető éppen kutyaütőnek.(Hol vannak már azok az idők, amikor Ty Lawnak kellett Revissel szemben játszania...) Dwight Lowery nagyon szépen fejlődik, jól fog működni a nickel CB szerepében. A maradék CB helyekért nagyjából hasonló kaliberű játékosok versengenek a TC egyik kérdése lesz, hogy végül ki fér még be az 53-as keretbe.

Safety poszton igazából nincs miről beszélni, Kerry Rhodes a liga top SS-közé tartozik, Leonhard személyében pedig olyan párt kapott aki lehet, hogy nem a legtehetségesebb, vagy legjobb fizikumú, de jól ismeri Ryan rendszerét, és nagyon veszélyes, ha a kezébe kaparintja a labdát. A csere emberek személyéről nem tudok pillanatnyilag nyilatkozni, ne feledjük új az edzői gárda, és én személy szerint nem tudom még, hogy kiben látják azt amire vagy akire szükségük van.

Alapvetően a Jetsnél minden adott ahhoz, hogy jó idényt zárjanak. Ha tudnak egy olyan játékot hozni mint a Baltimore tavaly, akkor kis szerencsével odaérhetnek a rájátszásba. Egy biztos Sanchez első 4 mérkőzése nem lesz egyszerű...

Csanádi Alexander (Briareos)