Offseason értékelők - AFC North
Egy újabb AFC diívzió kerül terítékre, ezúttal az északi csoport négy csapatának holtszezonját foglaljuk össze.
Baltimore Ravens
Tavalyi mérleg: 11-5
Legfontosabb érkező: Domonique Foxworth, CB
Legnagyobb veszteség: Jason Brown, C
A tavalyi szezonban a Ravens jócskán túlteljesítette a várakozásokat: egy öregedő védelemmel és egy újonc irányítóval felálló csapattól nem sokan vártak 11-5-ös mérleget, és a Hollók a rájátszásban is kemény csatát vívtak mindhárom ellenfelükkel, köztük a későbbi Super Bowl-győztes divíziórivális Pittsburgh-gel is.
Baltimore Ravens támadóegység
A 2009-es szezont hasonló előjelekkel várja a csapat: a védelem ezúttal is elvesztett néhány kulcsjátékost, és a legnagyobb veszteség lehet, hogy Rex Ryan védőedző távozása lesz; ám egy nagy különbség mindenképp akad a tavalyi holtszezonhoz képest: az irányítóposzttal kapcsolatban nincsenek kérdőjelek. Legalábbis ami a kezdőirányító személyét illeti, úgy tűnik majd másfél évtizedes keresés után a Ravens rábukkant első igazi franchise QB-jára Joe Flacco személyében. Az egyetemi másodosztályú Delaware csapatából rögtön a profiligába csöppent irányítót sokan féltették első évében, azonban Kyle Boller és Troy Smith sérülése miatt nem maradt más lehetősége tavaly a Baltimorenak - Joe Flacco pedig mindenki elvárasait túlteljesítette. Az évad második felére teljesen fölvette az NFL ritmusát és (bár nem gyűjtött be olyan kiváló statisztikákat, mint hasonlóan sikeres újonctársa, Matt Ryan) az erős Ravens védelem, valamint a remek futójáték mellett Flacco képes volt szolid passzjátékot biztosítani, úgymond menedzselni és kontrollálni a meccs folyását.
Flacco mögött a depth charton azonban történtek változások: a franchise irányító szerepkörében Flacco elődjének tekinthető Kyle Bollert nem túl meglepő módon elengedte a csapat, és a még mindig csak 28 éves egykori Cal-játékosra le is csapott a St Louis Rams gárdája. A Ravens azonban megtartotta Troy Smith-t, akit már a tavalyi szezonban is alkalmaztak egyes trükkös figurák esetén, és leigazolták Todd Boumant, valamint John Becket, akik közül a pozícióharc győztese szeptemberben könnyedén a Ravens kispadon találhatja majd magát.
Akadt még egy eddig nem említett ok is, amiért sokan nem vártak a Ravenstől hasonló remek 
Az utolsó cserére idén került sor: a Ravens Michael Oher behúzásávál megszilárdította a RT 
posztot is. A Tony Pashos távozása óta lyukas pozíciót tavaly a 34 éves veterán Willie Anderson leigazolásával tömködték be ideiglenesen, ám az egykori Bengals OT-n látni lehetett, hogy már nem fog sokáig a ligában maradni, helyettese, a rendkívül sérülékeny Adam Terry pedig nagy csalódásnak bizonyult (idén is már az IR-re került), Oher tehát rögtön az idei szezon első meccsén kezdőként léphet a pályára. Ez azt jelenti, hogy a támadófal négy kezdőjátékosa (Oher, Gaither, Grubbs és Marshall Yanda) 25 éves vagy annál fiatalabb, a centerposztra pedig Brown távozása után sokáig az 1983-as születésű Chris Chester volt a legfőbb esélyes. Végül a Ravens úgy döntött némi veterán segítséggel szilárdítja meg az OL közepét, és a remek minnesotai fal centerét, Matt Birket igazolták le. A hatszoros Pro Bowler ugyan nem biztos, hogy ki fogja tölteni hároméves kontraktusát, ám évtizedes tapasztalata igen fontos lehet és sok segítséget nyújthat a többi fiatal falembernek.
Futóposzton nem nagyon történtek változások: a tavalyi háromfejű futószörnyeteg, a McGahee-
Az irányító szerepkört leszámítva általában a WR pozíció a Ravens csapatának másik gyengéje, és bizony idén is állt a bál a csapat háza táján. A Hollók ezúttal sem húztak nagynevű WR-t a drafton, csak UDFA-kkal töltötték fel a keretet, és egyedül Demetrius Williamst sikerült újraigazolniuk - ám az igazi bomba júliusban robbant, amikor a csapat legmegbízhatóbb elkapója, Derrick Mason bejelentette visszavonulását. A 35 éves játékos új, nagyobb összegű szerződést próbált kicsikarni a csapattól, és bár ezt nem sikerült megszereznie, mindenki biztosra vette visszatérését. Épp ezért mindenkit nagy meglepetésként ért az egykori Titans elkapó bejelentése, mely ráadaásul mindössze néhány nappal egykori QB-társa, Steve McNair halála után történt.
A Ravens azonnal nekilátott a tűzoltásnak: veterán receiverek hadát hívták a training campbe (érkezett Kelley Washington, Drew Bennett, és várták Joe Hornt, valamint DJ Hackett-et is), közben pedig nekiálltak tárgyalni a hivatalos papírmunkát még be nem fejező Mason-nel. Előbb Drew 
Ha a WR poszton akadnak is gondok, az biztos, hogy tight endből az annapolisi öblöt is lehetne rekeszteni: bár Quinn Spynewskit, talán a legjobb blokkoló TE-jét néhány napja elengedte a csapat (itt is a sérülékenység volt az ok), az pedig szintén kérdéses, a porcelánból lévő Todd Heap mire lesz képes az idén, a Baltimore bőven gondoskodott utánpótlásról. Az Eagles-től 1 évre megszerezték LJ Smith-et, a draft 5. körében egy szintén vajkezű TE-t, az esast carolina-i Davon Drew-t igazolta a csapat, és számíthatnak a TE/LB poszton egyaránt bevethető sokoldalú Edgar Jones játékára is.
Baltimore Ravens védelem
Mint azt fentebb már említettük, a védelemben is bőven akadtak nagynevű távozók. A nyári átigazolások előtt igencsak problémásnak tűnt a klub helyzete, hisz a front seven három legnagyobb nevű játékosa (Terrell Suggs, Ray Lewis, Bart Scott) is szabadügynök volt, ráadáasul a klub szoros salary cap-helyzete miatt kétséges volt, hányat sikerül a Pro Bowler LB-ek közül megtartani. A legoptimistább rajongók is úgy vélték, két játékosnál többet nem sikerül majd, és miután Rex Ryan magával vitte Bart Scottot és Jim Leonhardot New Yorkba, úgy tűnt, akár az 
egész Ravens D széteshet. Ray Lewist sokáig kerülgette a Dallas, ám a veterán playmakert végül sikerült újraigazolnia a baltimore-i gárdának, és a (maximum) hétéves szerződés azt jelenti, hogy Lewis minden bizonnyal Hollóként fog visszavonulni. A gárda legjobb pass rusherét, Suggsot is sikerült megtartani, és a Ravens fiatal LB-ek egész osztagát tesztelte a nyári hónapokban. Valószínű, hogy Tavares Gooden lesz a Scott által üresen hagyott pozíció örököse, de a tavalyi harmadik körös picket az idei drafton behúzott Jason Phillips megszorongathatja, és célszerű lesz figyelni az UDFA-ként szerzett Dannell Ellerbére is. Pass rusher poszton hasonlóan tömve van a gárda, Jarrett Johnson és Jameel McClain már tavaly bizonyítottak, Prescott Burgess, Antwan Barnes és az idei drafton érkezett Paul Kruger backup posztokért és a speciális csapatban betöltött szerepekért fog versenyezni.
A linebacker csoport talán nem is gyengült, és a front seven másik részét alkotó védőfal sem változott: Kelly Gregg, Trevor Pryce és Haloti Ngata továbbra is képes Pro Bowl-szintű játékra, de a backupoktól (Justin Bannan, Lamar Divens, Dwan Edwards) is remek játékra lehet számítani, és ez az egység kifejezetten erősnek és mélynek tűnik: egyedül Marques Douglast engedte el a csapat, nem túl meglepő módon ő is a Jetshez távozott.
A secondaryben már történtek nagyobb változások, főképp a CB poszt volt kérdéses, a McAlister-Rolle páros ugyanis már a tavalyi évet is IR-en fejezte be, és kérdéses volt, hogy a két játékos 65 évnyi tapasztalatával mire megy a Ravens a 2009-es szezonban. Végül, ahogy az várható volt, mindkettőjüket cutolta a csapat, ezzel nem kis pénzt megspórolva, igaz Rolle-t azóta visszahívta a 
gárda (persze az ex-Titanst újból PUP-listára kellett tenni.) A WR-poszttal ellentétben itt azonban nem lazsált a front office, és igyekezett a Fabian Washington-Frank Walker páros vezette egységet megerősíteni. Előbb az egyik legjobb szabadügynök CB-t, a mindössze 26 éves Dominique Foxworth-öt igazolták lenégy évre, újraigazolták Derrick Martint és Evan Oglesbyt, majd viszonylag olcsón megszerezték a returnerként és nickelként is remek játékra képes Chris Carrt (2 év, 5 millió dolláros szerződés.) Végezetül a draftról is igazoltak egy ígéretes játékost, a small-school prospect Lardarius Webb személyében. Főképp Foxworth érkezése segíthet sokat a secondary hátsó osztagának, és természetesen a Ravens-nek nagy szüksége lesz Ed Reed tavalyihoz hasonló, kiváló játékára. Jim Leonhard távozása azt jelenti, hogy a tavaly sérült Dawan Landry tér vissza a SS posztra, de Nakamura és Zbikowski személyében itt is több mint adekvát backupokkal rendelkezik a csapat.
A speciális csapatban történt talán az egyik legnagyobb változás: a franchise egyik alappillére, az 1991 óta a Brown/Ravens csapatában játszó Matt Stover szerződését nem hosszabbították meg, sőt a csapat leigazolt egy fiatal tehetséget, Graham Ganot. Jelenleg Gano és a kickoffspecialista Stephen Hauschka vetélkednek a kezdőrúgó szerepköréért, (de a 41 éves Stover még nem jelentette be visszavonulását) míg a punter továbbra is Sam Koch marad a csapatnál, aki tavaly a legtöbb inside 20-as puntot rúgta az egész NFL-ben. A Brandon Ayanbadejo vezette coverage csapat az NFL jobb alakulatai közé tartozik, míg returnerként Figurs, Chris Carr és Tom Zbikowski számítanak a favoritnak.
Értékelés
A tavalyi kiváló szereplés után idén még nagyobbak az elvárások a Ravens háza táján, és ez reálisnak gondolatnak tűnik, annak ellenére hogy Rex Ryan és jó néhány nagynevű védőjátékos távozott a csapattól. Ugyan Joe Flacco második éves teljesítményén nagyon sok múlik (vajon elkerüli-e a számtalan NFL irányítót elérő “sophomore jinx”-et - vagyis az újonc NFL irányítók teljesítménye általában a második évükben visszaesik, mert a liga alaposan felkészül belőlük a holtszezon alatt), és az új védőedző Greg Mattison is sötét ló egyelőre - ám a Ravens védelem túlélte minden egyes nagynevű linebackerének és védőedzőjének távozását az elmúlt 10 évben. Idén is érdemes lesz vigyázni ezzel a csapattal, bárkit elkaphatnak.
Cincinnati Bengals
Tavalyi mérleg: 4-11-1
Legfontosabb érkező: Rey Maualuga, LB
Legnagyobb veszteség: TJ Houshmanzadeh, WR
A tavalyi, sokadik csalódást keltő szezon után a Bengals híveinek idén lehet reménye, ám azt túlzás lenne állítani, hogy a csoport esélyének nevezhetjük a csapatot. Ugyan a Bengals megindult a rájátszás felé vezető úton, továbbra is akadnak problémák (például hogy nem a két problémás WR-t, Ochocincot vagy Henryt tradelte a csapat, hanema legstabilabbnak mondhato Houshmanyadeh távozott, de a futójáték, az OL és a védelem s igencsak kérdőjeles), ráadásul a legfőbb veszély továbbra is az ego és a domináns személyiségek összeütközése a csapat öltözőjében. Ez a csapat ugyanis olyan, mint egy nem ideálisan épített Jenga-torony - egyre magasabbra és magasabbra tör, ám az óvatós előkészületek és építkezés ellenére egy-egy rossz húzás következtében bármikor összeomolhat.
Cincinnati Bengals támadóegység
A tény, hogy számtalan hiányossága ellenére a Bengals továbbra is népszerű 
meglepetéscsapatnak számít, leginkább egy emberrel függ össze: amíg Carson Palmer a Cincinnati csapatát erősíti, ezt a gárdát nem szabad félvállról venni. Ugyan Palmer kiváló 2005-2006-os időszaka óta (2 év alatt 7871 passzolt yard mellett 60 TD, 25 INT volt a mérlege) némileg visszaesett, sérülések és támadófalgondok is hátráltatták a munkáját. Kérdéses, hogy az idén mennyire képes visszatérni régi önmagához, arról azonban nem lehet vita, hogy a tavalyi Ryan Fitzpatrick-féle teljesítménynél csakis többet várhatunk az egykori USC QB-től. Öccse, Jordan Palmer és a hét év alatt tizedik csapatánál megforduló “Just Throw” O’Sullivan vetélkedhet a backup posztért, és a cinikusok azt is mondhatják, hogy épp JTO igazolásával próbálta a csapat ehhez hozzásegíteni a fiatalabb Palmer-testvért - hátha ez (is) biztosítja majd Carson nyugalmát?
Kérdés, hogy az elkapógárda biztosít-e majd hasonló lehetőségeket - az elmúlt évek legstabilabb Bengals WR-e, TJ Houshmanzadeh ugyanis távozott a csapattól Seattle-be. Ez az első alkalom az ezredforduló óta, hogy Chad Johnson és Houshmanzadeh külön csapatban játszanak, a két elkapó ugyanis már az egyetemen is együtt töltött egy évet, mindketten a kiváló Fiesta győztes 2000-es Oregon State tagjai voltak.
Maradt tehát No 85, és az örök harmadik Chris Henry, akinek idén is meg kell harcolni az 
esetleges előrelépésért, a Jetstől a nyáron érkezett ugyanis Laveranues Coles. A fifikás, veterán elkapó gyorsasága ugyan kissé megkopott, de a Bengalsnak nem is igazán erre van szüksége. Akár bármelyik WR pozícióban, akár a pálya mellett is Coles sokat segíthet a csapatnak, amely jó néhány tehetséges fiatal WR-t begyűjtött az elmúlt 2-3 holtszezon során (Freddie Brown, Andre Caldwell, Quan Cosby és Jerome Simpson közül például legfeljebb ketten férnek majd fel a rosterre.) Még a korábban gyakran lyukas TE poszton is várható némi javulás: Ben Utecht és az ígéretes rookie Chase Coffman is tigriscsíkos uniformist húz az idei szezonban, Palmernek tehát újabb fegyverek állnak majd rendelkezésére.
Bár nagyon sok fog múlni Palmer játékán és a passzjátékon, korábban sem ez volt a csapat 
rákfenéje. Úgy tűnik, az idén azonban a futójáték és a támadófal megerősítésére is gondoltak Cincinnati-ben, főképp a falat rendezte át a Marvin Lewis és az assistant HC/OL coach Paul Alexander. Távozott a csapattól Stacy Andrews, Levi Jones és a center Eric Ghiaciuc is, ám érkezőből is bőven akadt. A legnagyobb név talán a 6. helyen választott alabamai OT, Andre Smith, aki szintén igencsak hányatott holtszezont élt meg. Ne feledjük azonban: tavaly szeptember és december között Smith volt az egyetemi liga legjobb falembere, és a Bengals új RT-je a futójátékban hatalmas erősítést jelent. Bobbie Williams is rendkívül szolid guard, a fal jobb oldalával nem lesznek tehát gondok - ám Palmer vakoldalán továbbra is keletkezhetnek apróbb zavarok a falban. A másik tackle pozíció betöltése már kevésbé tiszta: Anthony Collins az elsőszámú jelölt, de Andre Whitworth is táplálhat reményeket. A left guard poszton a legesélyesebb jelöltnek egyelőre Nate Livings tűnik, akiről szintén nem igazán lehet tudni, mire lesz képes az idén, míg centerként Kyle Cook az elsőszámú jelölt, ám az újonc Jonathan Luigs-ra is érdemes figyelni. Akárki is legyen azonban a győztes, a centernek nem lesz könnyű dolga, hisz véleményem szerint a liga top 10 DT-jéből négy ebben a divízióban játszik, és a Cincinnatinek egyaránt meg kell küzdenie Shaun Rogers-szel, Casey Hamptonnal, Kelly Gregg és Haloti Ngata-val is.
Carson Palmer tehát idén is sokat szaladgálhat majd üldözői elől, ám a futójáték sokat javulhat a fal jobb oldalának erősödése miatt - igaz, a tavalyi helyzethez képest ez nem sokat mond. Továbbra is Cedric Benson az elsőszámú futójelölt a városban és ez némi aggodalomra adhat okot, kérdés ugyanis, hogy a 3.5 yardos átlagot produkáló, elmúlt években megszokott Bensont láthatjuk az idén, vagy azt a meglepően jó formát nyújtó év végi futót, aki több meccsen is 100 yard fölé került, ráadásul kifejezetten produktivan játszva. A poszt (nemlétező) mélységét jól jelzi, hogy a backup posztot valszeg az idei hatodik körös választott Bernard Scott kaparinthatja meg, akivel azonban egyelőre rendkívül meg van elégedve az edzői stáb.. ám nincs is igazi ellenfele, Dede Dorsey vagy a fullback trio (Jeremi Johnson, a Ramstől érkezett Brian Leonard és az újonc Fui Vakapuna) valószínűleg csak Benson és Scott sérülése esetén kaphat nagyobb szerepet a támadójátékban.
Cincinnati Bengals védelem
Elérkeztünk az összefoglaló második részéhez, ahhoz a huszonegynéhány fős egységhez, amely az elmúlt években általában a Bengals rálfenéjének bizonyult, DL, linebackerek, secondary - mindegyik egységgel akadtak bajok. Tavaly már akadtak pozitív jelek, a Cincy védelme egészen elfogadhatóvá, sőt ligaátlag-közelivé fejlődött egyes területeken, de persze még mindig bőven akad javítani való a védelem háza táján.
Kezdjük is a védőfallal: bár döbbenetesnek fog tűnni, amit mondok: ez az egység még NFL szinten is kezd felnőni a jobb alakulatok közé, különösen a DL mélysége dicséretes, több poszton is a backup játékosok egyike-másika is bátran bevethető kezdőként. Nincs kiemelkedő játékos köztük ugyan, de számtalan megbízható, átlagos játékos akad, DT poszton például Domata Peko, Pat Sims és az újonnan érkezett Tank Johnson triója akár remekelhet is a futás elleni védekezésben, 
ám az irányító életét nem nagyon fogják megkeseríteni. A pass rush leginkább a DE-k dolga lesz, és itt bizony akad fejlődési lehetőség bőven: a tavalyi 17 sacknél mindenképpen többet kell szerezni az idén, ha a csapat a PO-ba akar jutni. Robert Geathers, a legkomplettebb end, fog kezdeni egyik oldalon, és talán Antwan Odom a másikon, bár Odom coverage-ban is igencsak erős, és itt várható szituációs feladatmegosztás. Runsupportban Jonathan Fanene segíthet be, míg 3rd and long szituációkban az idei draft egyik nagy stealjelöltje, Michael Johnson lehet a beugró (az egykori USC sztár Frostee Rucker pedig lehet, hogy be sem fér a csapatba.) Mindent egybevetve azonban az elmúlt évtized Bengals-védőfalait elnézve, az idei egység lehet a 2000-es évek talán legjobbja, már ami a csapat történetét illeti.
Ráadáasul úgy tűnik a linebackersorban is megkezdődött a frissítés. A Trojans-játékosok számára valamilyen második otthon lehet Cincy, ugyanis Keith Rivers után az idén Rey Maualuga is itt kötött ki, és az ő személye szolgáltatja számomra talán a legérdekesebb dilemmát az egész divízióban. A Bengals ugyanis a Rashard Jeanty-Maualuga-Dhani Jones-Rivers négyest próbálja bezsúfolni a három kezdő LB posztra, és valószínű hogy a MLB poszt lesz a fő “hadszíntér”, El Rey és Dhani Jones között. Jones pass coverage-ban is kifejezetten jó teljesítményre képes, ezért úgy vélem a szezon elején osztott szerepkörrel számolhatunk majd, aztán minden attól függ majd, hogy Maualuga képes-e megszokni az NFL légkörét, és ha igen, milyen gyorsan teszi ezt. Sérülés esetén Abdul Hodge és Brandon Johnston az elsődleges backupok, valamint Darryl Blackstock is bevethető.
A gyanús pont továbbra is a secondary, pláne azután, hogy Dexter Jackson és Mike Doss is elhagyta a csapatot, igaz rögtön érkezett a dallasi safety, Roy (Lee) Williams. Ha lehet ezt 
mondani, Roy L. passz elleni védekezése még a Bengals-nál megszokott rendkívül alacsony szinttől is elmarad (lehet jobban járna a csapat, Maualuga kezdene MLB-ként és Dhani Jones SS-ként), és hiába tűnik sokkal jobb ötletnek Chinedum Ndukwe kezdetése ezen a poszton, az új DC, Mike Zimmer személye szinte garancia, hogy Roy Williams is nagy szerepet fog kapni a védelemben. Chris Crocker és Marvin White küzdhet a másik safety posztért, itt is egyelőre kérdéses az alapfelállás (White ACL sérülésből próbál az idén visszatérni), és itt is kérdéses, milyen teljesítményt nyújt majd a duó egyik, vagy másik tagja. A CB poszt viszonylag stabilnak tűnik: Leon Hall és Jonathan Joseph személyében két jó kezdő cornerük akad, David Jones tűnik a befutónak a nickel posztra, ám ő jelenleg sérüléssel bajlódik, és kérdeses, hogy pályára léphet-e a szezon első meccsén. A veterán Jamar Fletcher, valamint az újonc michigani Morgan Trent (akit egykori egyetemi társa, Hall is támogathat) lesz aki még biztosan a rosterre kerül - nem egy kiugróan kiemelkedő alakulat, de itt is nagyok a várakozások, az elmúlt évek egyik legjobb cornercsapatának tartják ezt az ötösfogatot Ohio-ban.
A speciális csapatban továbbra is a megbízható, erős lábú Shayne Graham a rúgó, ám punter poszton változás történt, és a borzalmas Kyle Larsen helyett érkezett az újonc Kevin Huber, aki a helyi egyetemen, a Bearcats csapatában rugdalta a labdát korábban - kérdés, hogy a profik közt is képes lesz-e a legjobbak közé emelkedni. Returner poszton egyelőre nem több jelölt is akad, ám tavaly sem ez a poszt volt a Bengals erőssége, túl sokat nem szabad remélni az idén sem.
Értékelés
A Bengals idei teljesítménye is megjósolhatatlan… az előjelek azt mutatják, sokat javult a csapat, és a tavaly 0-8-as startnál csak jobban lehet kezdeni, ám én továbbra sem merem azt mondani, hogy látom a fényt az alagút végén; már ami a Bengals franchise sorsát és a pozitív mérlegű éveket jelenti. Egy jó start esetén sokáig versenyben lehetnek a divíziócímért folytatott harcban, de a védelem még nincs eléggé összeszokva és a támadójátékban is akadnak kérdőjelek, így egy 8-8 körüli mérleg és a középcsapat státusz, amely jobb napjain képes megráncigálni az elitcsapatok bajszát - ez az, amit a kristálygömböm jövendöl a Cincinnati 2009-es idényével kapcsolatban.
Cleveland Browns
Tavalyi mérleg: 4-12
Legfontosabb érkező: Brian Robiskie, WR
Legnagyobb veszteség: Kevin Shaffer, OT
A Cleveland Browns csapatát elnézve gyakran felvetődik a kérdés: mit vétett ez a város, ez a csapat, hogy az égiek újabb és újabb büntetéssel sújtják őket? A sokat szenvedett franchise egy újabb borzalmas szezonon van túl, ahol nem sok mindennek örülhetett a szurkolótábor, és a holtszezon is legalább hasonlóan mozgalmasan alakult. Úgy tűnik a Barnák nem nagyon tanultak a Belichick-évekből (ami többek közt indirekt módon a régi franchise elvesztéséhez is vezetett), és az egyik ex-koordinátort a másikra cserélték, kíváncsian várja tehát mindenki, hogy a fiatalosabb és soványabb Mangini mire megy majd Romero Crennel helyett.
Cleveland Browns támadóegység
Nos, a QB kérdést nem sikerült megoldani, sőt Mangini tovább komplikálta a Brady Quinn-Derek 
Anderson problémakört, egykor Jets-es kedvence, Brett Ratliff leigazolásával. Na jó, ez érezhető túlzás, Ratliff a harmadik számú irányító szerepkörén kívül mást nem nagyon fog betölteni; ám a hónapok óta zajló párviadalt nem hajlandó az edzői stáb egyetlen tagja sem eldönteni. Valószínű, hogy a tulajdonosi kör által is preferált és a nagyobb tehetségnek tartott Quinn lesz a kezdő (akit állítólag több csapat is elsőkörös pickért csábított volna), és a vészesen inkonzisztens Anderson pedig a backup szerepkörben ücsörög majd, hacsak nem sikerül őt elcserélni valahova.
A többi támadóposzton is bőven akadnak kisebb-nagyobb problémák, még olyan helyen is, ahol az elsőszámú játékos szerepe eléggé egyértelműen van definiálva. A futóknál például továbbra is Jamal Lewis a nagy név, és ő az elsőszámú RB, ám az egykori workhorse meccsenkénti cipelési száma és átlaga egyaránt romlik. Várható, hogy az idén még nagyobb (Leon Washingtonhoz hasonló) szerepet kap a tavaly mindössze 34 cipelést kiérdemlő, ám ott 7 yard fölött átlaggal záró Jerome Harrison, és az idei draft egyik rendkívül alulértékelt futója, a clemsoni James Davis is elorozhat jó néhány futólehetőséget Lewistól.
Érdekes a helyzet WR poszton: “Vicious” Joe Jurevicius (és Kellen Winslow Jr!) távozásával és 
Donte’ Stallworth eltiltása után Braylon Edwards maradt az egyetlen igazi WR tavalyról, megkérdőjelezhetetlen tehát, hogy ő lesz idén az elsőszámú elkapó az Erie-tó partján. Ezért is tartom különösen fontosnak, hogy a két második körben szerződtetett választott újonc WR közül valamelyik képes-e már az idén felnőni a profiliga szintjére, és aktívan, tevékenyen segíteni a csapatot - Massaquoi és Robiskie közül az utóbbiról tudom ezt inkább elképzelni. A tight endeknél még nagyobb a gond: Kellen Winslow távozása ugyan csendesebbé és nyugodtabbá tette az öltözői légkört, de sem Robert Royal, sem Steve Heiden vagy Martin Rucker nem lesz képes hasonló produkcióra elkapásban - habár Royal a jobban blokkoló TE-k közé tartozik, ez pedig hasunos lehet.
Minő meglepetés, a támadófalban is akadnak lyukasnak számító pozíciók, de inkább kezdjük a jó hírrel. A fal bal oldalát (Joe Thomas-Eric Steinbach), amely a liga elitjébe tartozik, jó néhány évre sikerült bebetonozni, és ez nem szorul semmilyen változtatásra. Centerposzton sincs gond, sőt itt 
még túlkínálat is van: Hank Fraley mellett ugyanis az utóbbi évek legjobb centerprospectje, Alex Mack is a Barnákhoz került, ám egyszerre mindketten nem tudnak ezen a poszton játszani. A jövő kétségtelenül Macké, ám lehet hogy az idén még jobban járna a csapat, ha Macket a gyengének számító RG poszton kezdetné. A fal két jobboldali eleme ugyanis egyelőre szabad préda az összes Browns-falember között, a right guard poszért Rex Hadnot, Ross Tucker, Isaac Sowells és Fred Weary vetélkedik, a RT pozíció győztese pedig vélhetően a rendkívül pocsék George Foster, a jobb napjain hasonló teljesíményre képes John St. LeClair és az örökös backup, Ross Tucker közül kerül majd ki. Ez a fal messze leggyengébb pontja, és nagy gyengülést jelent a még tavaly is átlagost teljesítményt nyújtó, egykor pedig kifejezetten jó OT-nek számító Kevin Shaffer-hez képest. Egyelőre tehát nemhogy a backup posztokat, hanem még egyes kezdőposztokat is lehetetlen megtippelni, ez az egyik legnagyobb kérdőjel, amivel a Cleveland-nek szembe kell néznie a 2009-es szezon elején.
Cleveland Browns védelem
Annak ellenére, hogy helyi riválisuk, a Cincinnati 4-3-as felállásban játszik, míg a Browns a 3-4-es formációt használja, a két ohio-i csapat védelme rendkívül hasonlóan jellemezhető. A védőfal közepe jól védekezik a futás ellen, ám sem a DT-k, sem a DE-k, sem az OLB-k nem képesek elegendő pass rusht kifejeteni az ellenfél irányítójára - így hiába vannak tehetséges cornerek, és adekvát safetyk mindkét csapat secondary-jében, mégis kénytelenek sok feladott passzolt yardot elkönyvelni. Ez mit is jelent pontosan, a Cleveland védőire lebontva?
Shaun Rogers évekkel ezelőtti megszerzése remek húzás volt. Az egyik legjobb nose tackle játékos a legtöbb meccsen double team-et kap, és ennek ellenére is veszélyes és igazi romboló falember marad, futás és passz ellen egyaránt, ez pedig kevés clevelandi falemberről mondható el. A defensive endek közül Shaun Smith-et elengedte a csapat, Corey Williams pedig nagy csalódásnak bizonyult és nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így a csapat idén Kenyon Coleman-től és Robaire Smithtől reméli a megváltást; míg Ahtyba Rubin és Louis Leonard lesz a két backup nose, aki egy-egy play-re szerepet kaphat, míg Rogers kifújja magát a pályán kívül.
Biztos, ami biztos alapon Mangini szerzett még egy Jets játékost CJ Mosley személyében, sőt ha már ilyen módon belekezdett, elhozta magával a fél New York-i védelmet: érkezett ugyanis két linebacker is, Eric Barton és David Bowens is, testvérien elosztva egy a belső, és egy a külső 
pozíciókra. A nagy kérdés csupán az, hogy erre mi a csodának volt szükség: egyik játékos sem nevezhető ugyanis erősítésnek az adott poszton. Barton ugyanis már pályafutása leszállóágában van, és Leon Williams, vagy még inkább az idén draftolt David Veikune is könnyen kiszoríthatja az ILB posztról. Bowens esetében pedig Alex Hall az a játékos, aki tavaly már megvillantotta tehetségét (ám akkor még kénytelen volt a padot koptatni McGinest mögött), erre az idén újból a nyakába hoztak egy edzőkedvenc vetélytársat - nem könnyű szituáció ez sem.
A két nagy név persze D’Qwell Jackson és Kamerion Wimbley, akiktől a legjobb eredményeket és a legtöbb kulcsfontosságú playt elvárják a szurkolók. Jackson az egyik legjobb belső linebackerré nőtte ki magát, legalábbis ami a futó/rövid passzfigurák korai megállítását jelenti; ugyanakkor nem szerez sok turnovert. Wimbley újoncként kirobbanó formában, 11 sackkel indított, de azóta is csak keresi 2006-os formáját.. tavaly például már csak 4 sackre tellett tőle. Nagymértékű javulás kell az OLB-től, ha valóban a klub elsőszámú sackmestere és playmakere akar maradni.
Ha már a Jets-es felsorolásnál tartottunk, kifelejtettem valamit: a secondary-nek is akad egy ex-J
ets-es tagja, Abram Elam személyében. Elam az Eagles-höz távozó Sean Jones helyére érkezett, és nagyon hasonlít rá, igazi ütközősafety, még talán nagyobbat is üt, mint Jones. A passz elleni védekezésben azonban már a tight endekkel is gondja akad, és szüksége lesz Brodney Pool segítségére, a free safety ugyanis jóval hatékonyabb ezen a téren. A cornereknél nagyon hasonló a helyzet, mint a Bengalsnál: Erik Wright és Brandon McDonald megbízható játékra képesek, ám a pass rush teljes hiánya miatt az ellenfél WR-einek jóval több ideje van, és előbb-utóbb valaki át tudja játszani az emberét, ez a Cleveland D legfőbb problémája. A nickel-dime-backup posztokra is sikerült tehetséges játékosokat igazolni: Roderick Hood az Arizonából, Corey Ivy Baltimore-ból, míg Coye Francies a draftról érkezett, és valószínű, hogy mindannyian komoly szerepet kapnak majd az idén.
A speciális csapatban nem történtek személyi változások: Dave Zastudil és Phil Dawson maradt a két rúgó, és egyelőre űgy tűnik sikerült megtartania a csapatnak Josh Cribbs-t is, aki nemcsak hogy az NFL talán legjobb kombi-returnere (KR-PR egyaránt), hanem az ellenfélhez rúgott kickoff-punt coverage egységekben is tevékeny szerepet vállal. Ugyan hogy receiverként használlható-e, az egyelőre nagy kérdés (ne feledjük a Devin Hester-féle kísérlet sem sült el jól tavaly), de két éve 3 kickoff return TD-t szerzett, ennek megismétélésére idén is képes lehet.
Értékelés
Egyelőre nem vagyok elragadtatva a Mangini-féle vezetés húzásaitól. A védő- és támadófal is lyukas, kérdőjelek akadnak szinte minden poszton, és számtalan pozicionális harc még nem dőlt el, hanem majd csak az előszezonbéli meccsek alatt/után fog. A légkör rendkívül instabil, és amíg a franchise nem rendezi egyértelműen a QB kérdést, addig az öltözőben is nehéz egységet teremteni - ez a csapat még mindig 1-2 évre van egy igazán jó évtől, és a egy esetleges PO-meneteléstől.
Pittsburgh Steelers
Tavalyi mérleg: 12-4
Legfontosabb érkező: Kraig Urbik, G
Legnagyobb veszteség: Bryant McFadden, CB
Egy Super Bowl-győztes csapatot mindig nehéz elemezni. Egyrészt felmerül a kérdés, mennyire lehet kritikus az ember a bajnokcsapattal szemben, másfelől nehéz megmondani, hogy a következő szezonban hova fejlődhet a csapat? Egyéni szinten az egyes játékosok ugyan javíthatnak statisztikáikon, de ha az rosszabb csapatmérleggel párosul az év végén, akkor az ambivalens érzéseket kelt. Sokan inkább feláldoznák az egyéni elismeréseket és rekordokat egy Super Bowl gyűrű oltárán, különösen igaz ez a Steelers-re.. amelynek minden évben a kimondott/ki nem mondott gólja egy és ugyanaz: bajnokságot nyerni.
Pittsburgh Steelers támadóegység
Ahogy az egy kétszeres Super Bowl-győztes franchise QB esetében várható, itt nem történt változás, továbbra is Ben Roethlisberger a csapat elsőszámú irányítója. Charlie Batch személyében egy rutnios backup volt eddig a biztosíték, tavaly a Steeelers azonban egy érdekes húzással szerzett egy fiatal rányítót a draft ötödik körében. Az oregoni Dennis Dixon nagytermetű, mobilis, jól passzoló QB, és bár nem prototípus NFL irányító, mégis jól illeszkedik a pittsburgh-i csapat sémájába, ráadáasul eddig kiváló formában van, akár még Batchet is versenyfutásra kényszerítheti a backup QB szerepköréért.
A futóknál is rendkívül hasonló a helyzet a tavalyihoz: Fast Willie átlaga ismét gyengült, és a 3.8-as YPC-nél mindenképpen többet vártak a még mindig csak 28 éves játékostól. A franchise türténetét 
ismerve az is igen meglepőnek tűnhet, hogy tavaly a Steelers a liga alsóbb feléhez tartozott, ami a futási statisztikákat illeti, igaz ebben nagy szerepe volt Rashard Mendenhall hiányának. A 2008-as játékosbörze első körében választott reményteljes erőfutót a Ravens elleni derbin Ray Lewis ütötte ki, és a szintén apróbb sérülésekkel küszködő Parker nem volt képes egyedül cipelni a terhet - az idei évadban mindkettejükre szükség lesz ahhoz, hogy a Steelers futójátéka visszataláljon az elmúlt évek, vagy a 70-es évtized aranykorszakához. Mewelde Moore személyében egy hasznos kiegészítő futója is akad a Steelersnek, ha ismét beütne a krach, az egykori Vikings játékos ezt tavaly majd 600 futott yarddal és 5 TD-vel bizonyította (és egyúttal kiváló 3rd down back, 40 elkapása sem megvetendő számadat.) Emellett az újonc Frank Summers-nek is nagy szerepet szánnak - a tömörgyönyör játékos kaphatja idén a short-yardage és goalline szituációkat. A fullback szerepkörért idén Sean McHugh és Carey Davis versenyezhet, egyelőre még nem született döntés ezen a poszton.
Az is jól jellemzi a Steelers támadójátékának pálfordulását, hogy a Super Bowl MVP címet egy elkapó, Santonio Holmes érdemelte ki. Holmes ugyan az alapszakaszban nem nyújtotta tudása 100%-át, ám a rájátszásra felszívta magát és a lehető legjobb meccsen nyújtotta a szezon legjobb teljesítményét - ha ezt jövőre is képes hétről-hétre hozni, igazi, elit elsőszámú WR-ré nőheti ki 
magát. A mélységben igazán veszélyes Holmes mellett persze a Steelers elképzelhetetlen lenne Hines Ward nélkül, a tapasztalt és rendkívül fizikális játékos ideális possession WR-nek bizonyult, 83 elkapással továbbra is ő volt Big Ben legfőbb célpontja. Ráadáasul a tapasztalt receiver kiváló blokkolómunkájával is sokat segít a csapatnak, így az ő hiánya is érzékenyen érintené a gárdát - egy 33 éves WR esetében azonban nem árt a jövőre gondolni és jobb félni, mint megijedni. A Steelers tehát ennek megfelőlen draftolt az elmúlt két évben; Limas Sweed és Mike Wallace személyében két fiatal elkapójuk érkezett, akik egyelőre szokják az NFL légkörét és esetlegesen a harmadik WR posztjáért versenyre kelhetnek a veterán Shaun McDonalddal. Tight end poszton hasonló a helyzet mint tavaly: Heath Miller az elsőszámú elkapó, és egészségesen várja az évet, a csapat tehát rá fog számítani a passzfigurák nagy százalékában. Egy esetleges sérülés esetén Matt Spaeth, a hatalmas termetű blokkoló TE az elsőszámú beugró.
Ha pedig már beugrókról beszélünk, sokan várták, hogy a Steelers komoly vérfrissítést hajt végre a tavaly (is) - a várakozásoknál jóval - gyengébb teljesítményt nyújtó OL tagjai között. Ehhez képest a Pittsburgh háza táján nem történtek akkora drasztikus változások, mint azt sokan prognosztizálták, mindössze Kendall Simmons és Marvel Smith távozott, ám például a másik két OT (Max Starks és Willie Colon) maradt a csapatnál. A főképp futóblokkolásban jobb teljesítményt nyújtó két szélső falember mellett Chris Kemoeatu posztja tűnik még biztosnak, ám a RG és center posztokon a 
csapat már a draft útján megpróbált erősíteni. Justin Hartwig helyére azonban nem ideális választás a rendkívül rövid karokkal rendelkező AQ Shipley - hiába tartozik a Penn State egyetemről érkező játékos a technikásabb centerek közé, az AFC North fizikálisabb DT/NT-i ellen ő sem veszi fel jobb esélyekkel a küzdelmet. Darnell Stapleton posztjáért azonban komolyabb csata zajlik: a rendkívül erős és fizikális wisconsini Kraig Urbik remekül passzolna a többi erőteljes, de viszonylag lassú Steelers falember közé, és az ő kezdetése legalább a futójátékban érezhető változással kecsegtet. A pass protection kérdése pedig a tavalyi 49 sack ellenére igazából megoldatlan maradt.. úgy tűnik, ha Big Ben szokásához híven az idén is hosszú ideig próbálja majd a labdát a kezében tartogatni, akkor annak ezúttal is ára lesz.
Pittsburgh védelem
Győztes csapaton ne változtass, tartja a mondás, és különösen igaz ez, ha az adott csapat erősségéről kell beszélnünk - márpedig tavaly egyértelműen a védelem volt az a csapategység, amelyik a legtöbbet tette a pittsburghi győzelmekért. A Steelers védelem szinte minden statisztikai mutatóban az élen végzett, és számtalan történelmi, legendás védelemmel összehasonlítva is megállja a helyét - a védőfal, a linebackerek és a secondary egyaránt kiválóan dolgozott 2008-ban.
Ráadáasul egyik-másik poszton még erősödött is a csapat, legfőképp talán a védőfal esetében 
beszélhetünk erről, ahol az elsőkörös Evander Hood személyében egy rendkívül tehetséges játékos érkezett az Acélvárosba. Hood a legtöbb csapatban kezdő lehetne, ám itt megengedheti magának azt a luxust a csapat, hogy egyelőre a padon pihenteti és csak bizonyos szituációkban veti be a reményteljes újoncot - a kezdő trió ugyanis előreláthatólag Brett Keisel, Casey Hampton és Aaron Smith lesz. Ráadáasul Travis Kirschke és Chris Hoke is maradt a csapatnál (Orpheus Roye volt az egyetlen nagy név, akit nem tartottak meg), így ez az egység még backup pozícióban is igencsak erős.
A linebacker poszton már kicsit más a helyzet, igaz a kezdőjátékosokra itt sem lehet egy szóval sem panaszkodni: a két OLB alkotta legjobb passrushing duó, James Harrison és Lamarr Woodley 
a legtöbb irányító rémálmaiban is elő-előbukkan, az egyetlen igazi kérdés az lehet, hogy sikerül-e kettejüknek idén a tavalyi 27.5 sacknél többet szerezniük. Belső linebacker poszton azonban történt egy nagy változás: a veterán Larry Foote-ot májusban elengedte a csapat, és a veterán játékos Detroitba igazolt. Ugyan ez a lépés senkit nem ért váratlanul, hisz a tavalyi évben még backup poszton játszó Lawrence Timmons már akkor is gyakran jobb teljesítményt nyújtott, mint Foote - így nyilt titoknak számított, hogy 2009-től ő lesz a Steelers egyik kezdő ILB-je. A másik belső linebacker poszton továbbra is James Farrior biztosítja a kellő tapasztalatot, ám a futás ellen kiválóan játszó, Warrior becenévre hallgató játékosnak is célszerű vigyázó szemeit a naptárra vetnie, hisz jövő januárban ünnepli 35. születésnapját, és nem elképzelhetetlen, hogy az áprilisi drafton az ő további sorsáról is dönt majd a franchise vezetősége.
Egyelőre azonban ez a kezdő négyes az NFL legjobb LB-osztagai közé tartozik, még akkor is ha a backup posztokon idén kevesebb az ígéretes tehetség, mint az elmúlt években. Andre Frazier az elsőszámú backup, és bár átlagos teljesítményre képes lehet, a Steelers nem igazán vágyik arra, hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy Frazier a kezdőcsapatban találja magát. Keyaron Fox inkább a speciális csapatban vitézkedik, Bruce Davis és Patrick Bailey pedig esetlegesen a szitucáiós pass rush-ban segíthet be, ám egyiküknek sincs jelentősebb tapasztalata, és nem igazán lehet sokat várni tölük - a többi linebacker pedig még ennél is kevesebb NFL tapasztalattal bír.
A secondary-ben is hasonló a helyzet: a kezdőjátékosok továbbra is szolid négyes/ötösfogatot alkotnak, ám Bryant McFadden és Anthony Smith távozása kényes helyzetbe hozhatja a csapatot egy esetleges sérülés esetén. A corner poszton továbbra is Ike Taylor, William Gay és Deshea Townsend számít a legfontosabb névnek, valószínű hogy ez a három úriember fogja a két kezdő 
és nickel pozíciókat betölteni - azt azonban nehéz lenne megállapítani ki pontosan melyik szerepet is tölti majd be az egész év során, a Steelers ugyanis biztosan cserélgetni fogja őket pillanatnyi forma és az adott védőfigurához illő felállás alapján. Az Acélosok azonban komoly energiát fektetettek a CB poszt mélységének megerősítésébe: Keenan Lewis és Joe Burnett a draftról érkezett, míg Keiwan Ratliffet a Cincy-től igazolták. Idén egyiküktől sem várhatunk nagy teljesítményt, ám jövőre már érdemes lesz rájuk is figyelni, főképp Lewis lehet az, aki leghamarabb fontos pozícióba verekedi fel magát. Safety poszton sincs hatalmas gond: Troy Polamalut bármelyik NFL csapat elfogadná, Ryan Clark játéka pedig általában a közepes és jó teljesítmény között ingadozik, és ha a sérülékeny veterán ismét kiesne hosszabb időre, Tyrone Carter lehet az elsőszámú helyettese. A negyedik számú safety, Ryan Mundy, ideális esetben nem fog túlságosan sok játékidőhöz jutni a védelemben.
A special team elég vegyes képet nyújtott tavaly is: Jeff Reed továbbra is megbízhatóan rugdalt a szeles Heinz Fielden is, ám a punter és returner pozíciókban ráfér az erősítés a csapatra. Daniel Sepulveda visszatérésével az előzővel elvileg nem lehet gond, míg returner poszton a kiváló sebességgel megáldott Mike Wallace lehet a befutó, a csapat próbálja ugyanis elvonni a fölöslöges kockázatot, amit Santonio Holmes returnerként való szerepeltetése jelentene.
Értékelés
Mindent egybevetve idén is viszonylag csendes holtszezont zárt a Steelers gárdája. Egy-két nagy nevet ugyan elengedtek, de az öregedő veteránok helyett a legtöbb poszton ígéretes fiatal tehetségek állnak a pittsburghiek rendelkezésére. Ugyan a csapatot nem érzem annyira mélynek, és a backup posztok nem tűnnek annyira erősnek mint tavaly; de ez a gárda nem véletlenül lett bajnok 2008-ban, és idén is ők számítanak a divízió legfőbb esélyesének. Ha Roethlisberger megússza sérülés nélkül, és a védelem képes a tavalyit megközelítő eredményt produkálni, idén is ott lehetnek a végelszámolásnál.
Írta: Igor (Lang Péter)