Oregon Ducks [ORE]

Alapítás

1894

Konferencia

Big Ten

Divízió

Conference

Város

Eugene (Oregon)

Stadion

Autzen Stadium (54,000)

Weboldal

http://www.goducks.com

A University of Oregon sportcsapatait Ducksnak, vagyis Kacsáknak nevezik. Ez a név tizennyolc különböző csapatot takar a futballtól a golfon keresztül a mezei futásig. Ezek közül a legnevesebb az egyetem futballja és atlétikai szakosztálya. Utóbbi amerikai megnevezése miatt (Track & Field) Eugene városát – az egyetem központját – Track Townnak is hívják, számos olimpikont és olimpiai bajnokot adott az egyetem a világnak. Az Oregon Ducks futballcsapata az utóbbi években vált kiemelkedővé, de így is jelentős tradíciókkal büszkélkedhet.

Történelem
Az oregoni amerikaifoci múltja meglepően messzire, a XIX. századba, pontosabban 1893-ra vezethető vissza. Az első meccsüket 1894. március 24-én játszották az Albany College ellen és rögtön 44-2-es arányú győzelemmel mutatkozott be Cal Young edző. Ezután gyakran váltották egymást a HC-k, ez mégsem keltett túl nagy feltűnést. Az 1910-es Puget Sound Egyetem elleni meccset érdemes megemlíteni, főleg mert ezen aratta a Ducks eddigi legnagyobb, 115-0-ás győzelmét. Majd jött az 1916-os szezon és a cseh származású edző, Hugo Bezdek. A szezon első meccsén a csapat azonnal kiütéses, 97-0 arányú győzelmet aratott a Willamette University ellen. Majd a hátralévő négy meccsen sem találtak legyőzőre Bezdek mester fiai, így négy győzelem és egy 0-0-s döntetlen segítségével megváltották a jegyüket Pasadenába. Az újévkor esedékes Rose Bowlon az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott Pennsylvania volt a csapat ellenfele, de nagy meglepetésre mégis az irányító, Charles A. "Shy" Huntington vezette UO győzedelmeskedett 14-0-ra. A következő Bowl meccs az 1920-as volt, amit a már edzővé lett Shy Huntington irányításával játszottak, a Rose Bowlon a Harvard 7-6-ra ütötte őket. Eztán nagy csend honolt, egészen 1951-ig, Len Casanova edző érkezéséig. 1951-ben vette át a kormányt Jim Aikentől a korábban a Pittsburgh egyetemen edzősködő Len Casanova (a Santa Clarán punter volt, 1923-ban 88 yardos rúgásáról zengtek a híradások), egy csúfos, 1-9-es mérleget követően. Gyorsan fejlődésnek is indult a csapat, 1958-ban 38 év elteltével tértek vissza a Rose Bowlra. Bár itt az Oregon 10-7-es vereséget szenvedett az első helyen rangsorolt Ohio State-től, de fényesebb korszak elébe nézhetett a Ducks. 1966-tól lett Casanova az egyetem sportigazgatója, 82 győzelmet ért el, két későbbi NFL Hall Of Famer játékos (Mel Renfro és Dave Wilcox) és számos edzőnövendék (pl. John Robinson vagy John McKay) öregbítette hírnevét. Az egyetem a róla elnevezett edzőközponttal, a Len Casanova Athletic Centerrel gondoskodott arról, hogy az utókor is emlékezetébe zárja. Cas-t a HC poszton korábbi asszisztense, Jerry Frei követte. Frei vezérlete alatt a gárda nem tudott Bowl meccsre kerülni, de Dan Fouts és Ahmad Rashad személyében két korszakos egyéniséget kinevelt. 1971-ben összeütközésbe került a vezetőséggel, a hatalmas tiltakozások ellenére pedig elbocsátották.

Több, a csapat történetében jelentéktelenebb head coach után 1977-ben Rich Brooks vette át a a karmesteri pozíciót. Brooks karrierje a Ducksnál nem úgy indult, hogy abból bárki is sejtette volna, hogy ő lesz a a csapatot leghosszabb ideig irányító vezetőedző. Mindent elárul, hogy 1984-ig csak egyszer sikerült pozitív mérlegre vezetnie tanítványait. Néhány 50% körüli szezonnal a háta mögött az 1989-es idényben sikerült felemelkedés, 8-4-es mutató és Independence Bowl győzelem képében. Brooks még kétszer juttatta el bowl mérkőzésre a Duckst 1994 előtt, ami sokak szerint fantasztikus tett volt a körülmények és a lehetőségek ismeretében. A nagy fordulópontra az ősi rivális Washington Huskies ellen került sor. Tudnunk kell, hogy eddig ez a rivalizálás meglehetősen egyoldalú volt, a húsz egymás elleni meccsből 17-szer a Huskies került ki győztesen. A Ducks 24-20 arányban vezetett a negyedik negyedben, mikor a Washington támadhatott. Nagyon jól haladtak előre a Huskies játékosai, és már az oregoni red zone közelében voltak, mikor Kenny Wheaton a Ducks defensive backje leszedte Damon Huard passzát és egy 97 yardos interception return TD-vel eldöntötte a mérkőzést. Ezt a labdaszerzést nevezik az oregoniak „The Pick”-nek, és tartják a program legfontosabb momentumának (az int TD képsorait minden hazai meccs előtt megismétlik az Autzen Stadiumban). Az alapszakaszában ez után már nem kapott ki az Oregon, csak a Rose Bowl döntőjében veszítettek a Penn State Nittany Lions ellen. A szezon végén Rich Brooks bejelentette, hogy az NFL-ben szereplő Los Angeles Ramshez szerződik. Noha Brooks összmérlege nem volt kiemelkedő, győzelmek számában megelőzte Len Casanovát (89-el). Tiszteletére az Autzen játékterét Rich Brooks Fieldre keresztelték (jelenleg a Kentucky Wildcats mestere).

Brooks távozása után az addigi offensive coordinatort, Mike Bellottit jelölték ki utódnak, aki képes volt tovább emelni a Ducks fényét. Rögvest első szezonjában 9-3-as mérleggel és Cotton Bowl szerepléssel mutatkozott be 1995-ben. Annak dacára, hogy a következő szezonban is pozitív mérleggel végzett a csapat, nem kerültek bowlra, ez Bellotti oregoni edzősködése alatt ezenkívül mindössze egyszer fordult elő. A 2000-ben számos nagy bravúrt bemutatva, megverve például az egyaránt hatodik kiemelt UCLA-t és Washingtont is, végül egy Holiday Bowl győzelem a Texas Longhorns ellen tette fel a koronát a szezonra. Ekkor történt meg első ízben, hogy legalább 10 győzelemmel zártak és az irányítót Joey Harringtont is jelölték a Heisman trófeára. 2001-nek nagyon jó előjelekkel futottak neki és ezeknek az elvárásoknak sikerült is megfelelni. Mindössze egy, a Stanfordtól elszenvedett vereség csúszott be, így bezsebelhették a Fiesta Bowlt, mint az ország második számú csapata. Ennek fő letéteményese az említett Joey Harrington volt. A „Comeback Captain” becenévre hallgató irányító hat mérkőzést nyert meg egy labdabirtoklásnyi, vagy kisebb különbséggel (majd a drafton harmadikként választotta a Detroit Lions). Az OC Jeff Tedford a Californiához távozott előléptetve HC-vá, helyettese Andy Ludwig lett (aki aztán a TCU-nál, pár hét erejéig a Kansas State-nél dolgozott, 2009-ben Tedford segédjeként a Calnál kötött ki). Az ezt követő években nem értek el kiugró sikereket (persze oregoni szemlélettel a múltból kiindulva a konstans jó játék már felért a csodával), néha megvertek egy-egy sztárgárdát, a Pac-10 konferencia egyeduralkodójának, a USC-nek azonban közelébe se lehetett férkőzni. 2007-ben érkezett Chip Kelly a csapat támadókért felelős edzőjének. Az idény kezdése szokás szerint nagyszerűen sikerült, a Michigant a második fordulóban 39-7-re alázták meg saját otthonukban, majd megtréfálták a Trojanst és a szintén kiemelt Arizona State-t is. Mikor az Arizonához látogatott a UO, még a nagydöntőre is sansz kínálkozott, a QB Dennis Dixon térdsérülése viszont eloszlatta az álmokat. Vigaszként a Sun Bowl jutott, ahol a Jonathan Stewart vezette futógépezet minden feszültségét levezette a South Floridán és nyert könnyedén. 2008-ban is sérülések tizedelték a Kacsákat, főleg az irányítókat, Nate Costa, Justin Roper, Jeremiah Masoli és az újonc Darron Thomas egyaránt lehetőséget kaphatott. A házi külön versenyből Masoli került ki akkor győztesen (ő amúgy egy nagyon csúnya late-hit miatt mulasztott el pár hetet, Bellotti még kérvényt is írt, hogy tiltsák el a sérülést okozó BSU safetyt, Ellis Powerst), helyét a Holiday Bowllal biztosította be, ahol egy fantasztikus összecsapáson verte az Oregon az Oklahoma State-t 42-31-re. Bellotti visszavonult (atlétikai igazgatóként folytatta a munkát), Chip Kelly 2009-ben Rose Bowlig, 2010-ben egyenesen a nagydöntőig kormányozta a Duckst (a QB már Darron Thomas volt), igaz mindkettőt el is bukták. 2011-ben összejött a Pac12-tripla és a Rose Bowl-diadal, 2012-ben ellenben a Stanford beleköpött a Kacsák levesébe. Mint pár napra rá kiderült, a Kansas State elleni Fiesta Bowl-győzelem volt az utolsó mérkőzése Kelly-nek az NCAA-ben, mert a Philadelphia Eagles-hez szerződött, az Oregon pedig szokásosan házon belül oldotta meg az edzőkérdést, az offenzív koordinátor Mark Helfrich-et kinevezve HC-nek.

RIVÁLISOK
Oregon State Beavers
Az ncaa hetedik legrégebbi rivalizálásán, a Civil War-on (Polgárháborún) Oregon állam két bástyája feszül egymásnak. 2012-ig 116 mérkőzést játszottak egymás ellen a párharcot az Oregon vezeti 60-46-10 arányban. A Civil War megnevezés mellett még az Oregon Classic vagy a State Championship Game az, amivel gyakran találkozhatunk. 1959 és ’61 között a diadalt arató fél Platypus Trophy-hoz jutott, ami egy kacsacsőrű-emlős alakú trófea, utalva a kabalaállatokra, a kacsára és a hódra. 1962-ben ellopták, több mint 40 évnyi keresés után 2005-ben találták meg, 2007-től így újra megkaparintható. Az elmúlt évek emlékezetesen alakultak, 1983-at ehhez képest egyik fél sem emlegeti fel szívesen, a „Toilet Bowl”-nak csúfolt találkozó a college football utolsó 0-0-ás döntetlenjével ért véget.

Washington Huskies
Az egyetem másik nagy ellenfele a University of Washington. A két klub már 1900-ban is játszott találkozott egymással mérkőzést, de a rivalizálást 1948-tól datáljuk. Ebben az évben esett meg az, hogy az Oregon és a California egyenlő eredménnyel zárt a Pacific Coast Conference (a PAC-10 elődje) küzdelmei során. Már abban az időben is az volt a rendszer, hogy a konferencia győztese automatikus meghívást kap a Rose Bowlra, viszont azonos mérleg esetén meglehetősen érdekes rendszer döntött a meghívást illetően. Történetesen a PCC-be tartozó egyetemeknek kellett megszavazni, hogy melyik egyetemet delegálja a konf. Előzetes várakozások szerint az Oregonnak kellett volna nyernie a szavazást, mivel a széttagolt PCC-ben hat csapat volt az északnyugati államokból és négy Kaliforniából, a Washington mégis rá tudta venni a Montana vezetőségét, hogy a Californiát jelöljék, ezzel megfosztva az Oregon Duckst negyedik Rose Bowl szereplésétől. Ezt az „ármánykodást” a szurkolók a mai napig nem bocsátották meg. Elsősorban a drukkerek között feszült a viszony, történt olyan eset is 1962-ben, mikor az oregoni elkapót, Larry Hillt egy a pályára berohanó Huskies fan szerelte le, megakadályozva ezzel a győztes TD-t...

Az Oregon Ducks és a Nike kapcsolata
A világhírű ruházati cég és az egyetem kapcsolata még a cég kezdeteinek idejében alakult ki, és máig jelentős előnyöket jelent a University of Oregon számára. A kapcsolat hátterében az áll, hogy a Nike alapítói, Phil Knight és Bill Bowerman egyaránt az egyetemen tanultak és sportoltak, sőt mára mindketten bekerültek az Oregon Sports Hall of Famebe is. A tanulmányaik befejezése után visszatérve megalapították a Blue Ribbon Sportsot, ebből lett később a Nike. Az oregoni hosszútávfutót, Steve Prefontaine-t kérték fel a cég első reklámarcának. A Nike biztosítja a teljes felszerelést a Ducksnak, emellett a legfrissebb technikai újdonságokat is, mint például a könnyített védőfelszerelések és az új szellőzési technológiával készült mezek. A mezek széles választékban állnak a csapat rendelkezésére, gyakran egy évben nem is játszanak kétszer azonos kombinációban (egyes források szerint 512 módon tehetnék ezt meg). Maga Phil Knight is többször támogatta csillagászati összegekkel (több száz millió dollárral) az intézmény akadémiai és futballprogramját.

Egyéb érdekességek:
- OU kabalája a kacsa, Donald Duck. A jól ismert rajzfilmfigurával való hasonlóság nem véletlen, tárgyalások eredménye. Az egyetem 50. születésnapjára sikerült megegyezni a Disneyvel, 1984 óta használható hivatalosan is. A bejelentést a szurkolók hatalmas bulival ünnepelték meg
- Hazai meccseiket az Autzen Stadiumban rendezik, mely az ország igazán hangulatos (és egyben leghangosabb) stadionjai közé tartozik, nevét a fő adományozó Autzen alapítványról kapta. A világ egyik legmodernebb high-tech komplexuma lett a 2002-es felújításkor a Nike-val kötött együttműködésnek köszönhetően. Megtalálható benne minden, amiről egy sportoló álmodhat, a pezsgőfürdőkkel ellátott luxusöltözőtől kezdve a plazmatévés elemzőszobákig.
- A Eugene a Jevgenyij angolosodott változata, jelentése magyarul Jenő