San Francisco 49ers [SF]

Alapítás

1944

Liga

NFC

Divízió

W

Város

Santa Clara, California

Stadion

Levi's Stadium

Weboldal

https://www.49ers.com/

Tulajdonos

Denise DeBartolo York

Főedző

Kyle Shanahan

OC

-

DC

Robert Saleh

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 5 – 1981 (XVI.), 1984 (XIX.), 1988 (XXIII.), 1989 (XXIV.), 1994 (XXIX.)
NFC Championship győzelmek száma: 7 - 1981, 1984, 1988, 1989, 1994, 2012, 2019
Divíziógyőzelmek száma: 20 - 1970, 1971, 1972, 1981, 1983, 1984, 1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 2002, 2011, 2012, 2019 (NFC West)
Playoff szereplések száma: 27 - 1949 (AAFC), 1957, 1970, 1971, 1972, 1981, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 2001, 2002, 2011, 2012, 2013, 2019 (NFC)

Ahogy kezdődött

A 49ers volt a nagy ligás sportklubok közül a legelső San Francisco történetében.
A csapat 1946-ban csatlakozott a profi futballklubok közé az AAFC (All-America Football Conference) tagjaként, de akkor is, mint már örök másodikként jegyezték őket, ugyanis
nem tudták megfosztani trónjától a domináns Cleveland Brownst.
A változást az 1950-es év hozta, amikor is az AAFC felbomlása után a 49ers, Browns és a Baltimore Colts felvételt nyert az NFL-be.
A 49esek az első pár szezonjukban eléggé küszködtek az új ligában, nem úgy mint a régi ismerősük a Browns, akik viszont megnyerték a bajnokságot rögtön az első évükben, 1950-ben.
1957-ben a gárda végre érezhette a győzelem és siker ízét az NFL-ben. A szezonnyitón elszenvedett vereség után zsinórban három győzelmet arattak a Rams, Bears és Packers ellen,
Mielőtt visszatértek volna a hazai pályára ismét a Bears ellen.
A csapat 17-7-es vesztésre állt, amikor a 9ers tulajdonosa Tony Morabito szívinfarktust kapott és elhunyt. A játékosok a szünetben tudták meg a szörnyű hírt és sírva megtörten mentek ki a második félidőre, ahol szereztek 14 pontot válasz nélkül, így nyertek 21-17-re.

1957. november 3-án a Detroit Lions együttesét fogadták, ezen a mérkőzésen az egyik legnagyobb pass playt láthatta a közönség az NFL történetében.
10 mp-el a vége előtt, 31-27-es Lions vezetésnél QB Y.A Tittle az Oroszlánok 41-esétől egy
Kétségbeesett passzt próbált meg az end zone-ba, amit R. C. Owens kapott el magasra ugorva, és ezzel megszerezte a győzelmet a 49ers gárdájának. A play neve Alley-Oop lett.
A két játékos, akik fedezték Owenst, a későbbiekben a San Francisco edzői lettek.
A csapat 8-4-el fejezte be a szezon, zsinórban nyerve az utolsó 3 mérkőzésüket, így az NFL
Western Division címért ismét az Oroszlánokkal játszhattak, amit elveszítettek, köszönhetően a Lions zseniálisan játszó irányítójának, aki visszahozta a csapatot 27-7-es állásról 31-27-re.

A következő 13 évben a 9ers mindig pozitív mutatókkal zárt, kivéve 1963-at és 1964-et, amikor is összesen 6 győzelmet gyűjtött a csapat.

Ezekben az időkben a Frisco alkalmazni kezdte a shotgun felállást, amit a vezetőedzőjük, Red Hickey fejlesztett ki 1960-ban. Még ebben az évben a gárda az új taktikával verte meg a Baltimore Coltsot, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel az új "fegyverrel".
1961-ben a shotgunnal a 49ers egy gyors 4-1-es kezdést produkált, ám Chicagoban a Bears
Az ellenszerrel állt elő, ugyanis a védelmet feljebb vitte a LOS vonaláig és lerohanta az irányítót. Így 31-0-ás totális győzelmet arattak. Habár ezután csak 3 győzelmet tudtak még összegyűjteni a fiúk, a shotgun bekerült az NFL vérkeringésébe és mai napig használatos.

Az 1963 és 1964-es frusztráló szezon után a 49ers visszatért egy 7-6-1-es mutatóval és QB-jük, John Brodie az egyik legjobb passzere lett a Ligának 3112 yarddal és 30 TD-vel.
1968-ban az új vezetőedző Dick Nolan lett akivel a következő 2 évben nem sikerült javítani a csapat statisztikáin.

Az 50-es, 60-as években a San Francisco leginkább a Million Dollar Backfieldről volt híres. A futószekciót illették ezzel a becenévvel, amelyet az erőteljesebb futónak számító Joe Perry, John Henry Johnson és a korszak legjobb open field runnerének tartott szupersztárja, Hugh McElhenny alkotott. Mára mindhárman tagjai a Hall of Famenek. Szintén kiválónak számított liga szinten a két már említett QB, YA Tittle és John Brodie is.

1970-80

A ’70-es esztendő meghozta San Francisco csapatának az első NFC West divíziógyőztes trófeáját, méghozzá a nagy rivális, az Oakland Raiders legyőzésével.
Ezután következett az NFC döntő, amiben alulmaradtak a Cowboys ellenében egy szoros mérkőzésen. A Pro Bowlra 5 játékos utazott a csapattól. Dick Nolan az Év NFL edzője lett.
1971-ben megnyerték másodszor is az NFC Westet, majd a konferenciadöntőben ismét a Cowboys csapatával találták magukat szembe, azonban ismét alulmaradtak.
1972 ismételten az NFC konferenciadöntőben találta a 49erst, ki más, mint a Dallas Cowboys ellenében. Itt nem adták magukat könnyen, de a 4. negyeded 28-13-al kezdő SF ismét bebizonyította, hogy a Playoff bizony más műfaj. Roger Staubach vezetésével a Cowboys nemcsak felállt, hanem 30-28-ra le is győzte a Super Bowl álmokat dédelgető 49erseket.
Az három vereség a Playoffban annyira megviselte a klubot, hogy az elkövetkezendő 8 évben nem is sikerült még csak a közelébe sem kerülni a PO-nak. A sorozatos gyenge szereplés hatására megvált a klub Dick Nolantól.
A következő 3 évben játékosok jöttek-mentek, de igazából senki sem tudott maradandót alkotni, illetve hozzátenni a régen szebb napokat látott klub játékához. Az évenkénti edzőcsere sem tett jót senkinek. Az egyetlen off-season nyereség, ami ezekben a szűkös években színesítette a palettát, O.J. Simpson megszerzése volt 1978-ban, aki első volt csapaton belül futott yardokban a szezonban. Ennek az időszaknak nem igazán voltak kiemelkedő játékosai a Frisconak, talán egyedül csak Jimmy Johnsont, a csapat cornerbackjét lehet kiemelni.

A változást az új tulajdonos, Eddie J. DeBartolo, és újonnan kinevezett vezetőedzője hozta el, akit Bill Walshnak hívtak.
Bill Walsh első draftpickje Joe Montana, QB lett a Notre Dame egyetemről. Montana paraméterei és karjának erőssége nem tette elit irányítóvá, de Walsh alatt és a rendszerében azzá vált. A gárdához érkezett még ez elkapó Dwight Clark, és a futó Earl Cooper.
1979-ben ismét egy 2-14-es szezonnak „örülhetett” San Francisco lakossága, ám bíztató jelek mutatkoztak. Steve DeBerg 3600 passzolt yarddal, Freddie Solomon pedig 800 elkapott yard zárt. Majd jött 1980… Walsh kezdő QB-ja DeBerg volt, de mind gyakrabban váltogatta Montanával a pályán, ami nem volt megszokott az NFL-ben. A döntő momentum New Orleansban jött el, ahol a nyeretlen Saints 35-7-re állt félidőben. Montana beállt és egy hihetetlen comebackkel hosszabbításban megverték a Szentek csapatát. Innentől Joe Montana és a San Francisco neve örökre egybeforrt.

1980-1990

Mivel az offense összeállt, Walsh a védelemre összpontosított. Eléggé merész és szokatlan módon rookie-kat és még nem bizonyított játékosokat hozott a secondaryhez. Ronnie Lott, Eric Wright és Carlton Williams érkezett, illetve több játékidőt adott Dwight Hicksnek.
Zseniális tradeket hajtott végre: Fred Deanért és Jack Reynoldsért. Az új szerzemények és meglevő régiek segítségével a támadó-és védő alakulat lehengerelte az egész mezőnyt.
Montana rövid-középpasszos játékai és a futás által az időt ellenőrzés alatt tudták tartani, nem sokat engedtek az ellenfélnek belőle.
Ez az út kikövezte a 49ers számára az NFC konferenciadöntőt, ahol régen látott ellenfél, a Dallas Cowboys várt rájuk. Régen a 70-es években ez a dallasiak győzelmével zárult volna, azonban most Joe Montana és Dwight Clark ütötte el őket a Super Bowltól. 4:54-el a mérkőzés vége előtt, 27-21-es Dallas vezetésnél megkezdődött a mindent eldöntő drive. Saját 11 yardos vonalától indulva az ellen 6 yardosáig vezette Montana a csapatát, ahol 3&3-nál az elsődleges receivere fedezve volt, a pass rush közeledett és akkor eldobta a labdát 3 védővel nyakán az end-zone-ba… A többi történelem. Dwight Clark emberfeletti módon megnyúlva a magasban kapta el a labdát. Touchdown! Az extra pont 9ers vezetést jelzett. Ezekután egy fumble recovery jelentette a jegyet a XVI. Super Bowlra, ahol a Cincinnati Bengals képezte akadályt kellett legyűrni. Sikerült.
A 49ers sikere a rövid passzos játékban, és az évtized vitán felüli legjobb irányítójának szereplésével magyarázható. Gyors passzok, futások, és domináns védelem. Montana legjobb célpontja az NFL emblematikus WR-e, Jerry Rice lett.

1984-ben a legjobb mutatóval zárt a csapat a klub történetében (15-1). Ismét Super Bowl szereplők lettek, ahol egyszerűen lenullázták az MVP Dan Marinot és receivereit. Ebben az évben az egész secondary Pro Bowlos lett.

A következő pár év hullámvasúthoz hasonlított ahol hol fent, hol lent volt a team.
De mindig vissza tudtak jönni, mint például a harmadik SB-jukra ami a XXIII volt.
Itt már Joe Montana mögött ott ült Steve Young a kispadon. Ezt az utolsó mérkőzésüket is sikeresen vették, ismét a Bengals csapatát küldve haza vesztesként.
1989-ben Bill Walsh visszavonult, átadva helyét korábbi DC-jének, George Siefertnek.
A 49esek kivasalták az útjukba kerülő ellenfeleket, hogy aztán a Super Bowlon megsemmisítsék a Denver Broncos-t, 55-10-re.

1990-2002

A 90-es évek nem indultak túl jól. A Giants kiütötte a Friscot a PO-ból, Joe Montana könyöksérülése két évre megbénította a csapatot.
1991-ben a helyére lépő Steve Young megsérült a dobó kezén, valamint térdsérülést szenvedett, így kihagyta a szezont. Bár Steve Bonoval 10-6-os mérleggel zártak, lemaradtak a PO-ról az Atlanta Falcons-szal történő összecsapás után.
92-93-ban megpróbálnak visszakapaszkodni az elitbe, de a gyatra védelem csak az NFC bajnoki döntőig engedte őket, ahol ismét a Cowboys semmisítette meg őket.
Időközben visszatér Joe Montana, de a média összeugrasztotta Steve Younggal, aminek következtében Montanát Kansas Citybe tradelték.
A következő szezonra pénzt nem sajnálva erősítik meg a védelmet, free agencyben, illetve a drafton (Bryant Young, Deion Sanders, Gary Plummer), de a vereségekkel kezdtek, a szurkolók pedig követelték George Seifert kirúgását. Bár az Eagles ellen kikaptak, ez volt a fordulópont, ahonnan meg sem álltak és 13-3-as mutatóval nyerték az alapszakaszt, majd zsinórban harmadszor nézett farkasszemet a 49ers és a Cowboys.
Itt nem volt pardon, a Cowboys 38 kapott ponttal a zsebében kullogott haza, ők csak 28-at tudtak szerezni, így a Frisco bejutott az ötödik Super Bowljára. Ott a San Diego Chargers várta őket trónfosztásra, de ezt a san franciscoi öböl partján máshogy gondolták. Steve Young 6 TD passzt adott, SB MVP lett. Az öt Super Bowl siker 14 év alatt a San Francisco 49erst minden idők egyik legnagyobb klubjává tette.

A Frisco 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben ismét bejutott a rájátszásba, ahol mindig a Green Bay Packers állította meg őket. 1998-ban viszont Steve Young csinált egy emlékezetes comebacket, ahol 3 másodperccel a vége előtt adott TD passzt Terrell Owensnek.

1998-ban Eddie DeBartolo-t felfüggesztették korrupció vádjával a csapat tulajdonosi posztjáról. Testvére és annak férje vette át a franchise-t. 1999-ben Steve Young egy vak oldali szerelés miatt visszavonulni kényszerült, így a 9ers erőteljes mélyrepülésbe kezdett.
2002-ben Jeff Garcia (QB) vezetésével felcsillanni látszott a remény, hogy esetleg PO, vagy akár Super Bowl szereplés lehet a vége a szép menetelésnek, de a későbbi SB győztes kijózanító vereséget mért a Kilencesekre. Ez volt a San Francisco 49ers utolsó szereplése a playoffban.

2003

Az 1997-ben Seifertet váltó Steve Mariucci vezetőedző menesztése után Dennis Ericksson lett a csapat következő edzője. A szezon rettenetesen alakult. Sérülések, gyenge támadófal, egyenetlen védőteljesítmény. Dennis Erickssont megtartotta a klub, bár egy negatív szériát produkáltak. Erickssonnal az volt a baj, hogy a fizetési sapkával nem törődött, nagy pénzekért szerződtetett játékosokat, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, rossz draftok, és végül koncepció nélküli csapatépítés. Terrell Owens, a csapat Nr.1 WR-e az Eagles-hez távozott idény végén, miután mindenkivel összerúgta a port, játékosoktól az edzőkig.

2004

Terry Donahuet (GM) és Dennis Erickssont menesztették a 2-14-es mérlegű szezon után. Ilyen mérleggel ezt megelőzően legutóbb 1979-ben zárt a csapat. Ezek után John York kinevezte Mike Nolan-t, a néhai Dick Nolan fiát vezetőedzői posztra. Nolan megjárta az NFL-t, mint DC több csapatnál is szerepelt. Elsőként nekilátott a nagy fizetésű/nem teljesítő játékosok elküldésének. Az eredmény 20M $-os sapka alatti hely lett.

2005

A 2005-ös draft 1/1-es pickje a Friscoé volt, ahol kiválasztották Alex Smith QB-t, a Utah Egyetemről, nem titkolt céllal, hogy franchise QB-t csináljanak belőle és köré építsék fel a csapatot. Sokak szerint Aaron Rodgerst kellett volna választani, aki a drafton a 24. helyig csúszott mielőtt a Green Bay elvitte volna. 2005-ben a 9ers 4-12-vel fejezte be a szereplést, kétszer megverve a rivális St. Louis Rams csapatát.

2006

A 2006-os év végén 7-9-cel zárt a Frisco. Végre remény éledt, hogy ismét visszatér a régi idők fénye egy javuló csapattal. Nem kis része volt ebben Norv Turnernek, aki remek play hívásaival és edzői mentalitásával kivívta a Candlestick Park csodálatát. Alex Smith is megmutatott abból valamit, hogy miért volt 1/1 draft 1 éve. A csapat kiütötte a rájátszásból a Denver Broncost, illetve a Seattle Seahawks csapatát kétszer is legyőzték. Norv Turner a szezon végén San Diegoba távozott HC-nak.

2007

Nagy reményekkel vágott neki az új szezonnak a Negyvenkilencesek alakulata. Ám egy újonc OC-val, aki nemrég még QB edző volt, nem sok jót ígért a szezon, hiába a 2-0-ás kezdés.
A negyedik mérkőzésen a harmadik playben Rocky Bernard, a Seahawks DT-je blokkolás nélkül jutott át a 9ers falon és sackelte Alex Smith. Az irányító a földre rogyott a nagy súly alatt és a jobb vállában súlyos sérülést szenvedett. Ezzel a szezonjának vége szakadt.
A csereirányítók (Trent Dilfer, Chris Weinke, Shaun Hill) sem tudták pozitív irányba vinni a csapat szekerét, így csalódást keltő 5-11-es 2007-en lettek túl.

(...)

Visszavonultatott mezszámok

8 - Steve Young, QB
12 - John Brodie, QB
16 - Joe Montana, QB
34 - Joe Perry, FB
37 - Jimmy Johnson, CB/WR
39 - Hugh McElhenny, RB
42 - Ronnie Lott, DB
70 - Charlie Krueger, DL
73 - Leo Nomellini, OT/DT
79 - Bob St. Clair, OT
80 - Jerry Rice, WR
87 - Dwight Clark, WR