Scoutoljunk!

 

Ha csupán a végzős elkapókat vesszük szemügyre, nem tülekednek előttünk az első körös tehetségek. Emlékezzünk az idei évre, gyakorlatilag 6-7 olyan WR-t tudunk mondani, akit nyugodt szívvel el lehetett vinni az első választással, és ez bizony a komoly underclassmen vándorlással magyarázható. Nem tudni, hogy ez a tendencia mennyire folytatódik, de ne feledjük, még az sem dőlt el, hogy lesz-e egyáltalán szezon 2 év múlva, szóval talán most lenne a legkockázatosabb döntés kimerészkedni a börzére úgy, hogy ott van a lehetőség plusz egy évet még biztosan a futballpályán tölteni. Mindennek függvényében még akár az is elképzelhető, hogy a tavalyi eset fordul elő, amikor Donnie Avery személyében a 2. körben kelt el az első WR.

 

Gyorsan vegyük sorra, hogy kik azok még nem végzős játékosok, akikről a cikk szólna, ha a liga legjobbjait nézegetnénk.

Ha azt kérdeznék tőlem, hogy ki a jelenlegi legjobb elkapó az NCAA-ben, különösebb gondolkodás nélkül mondanám Dez Bryant nevét. Az Oklahoma State játékosa még csak junior, de tavaly szinte minden szervezetnél az év csapatába került. Csapata többé-kevésbé együtt maradt, így jövőre is fogadhatja a Cowboys spread offensében Zac Robinson átadásait. A QB-t ráadásul az egyik legjobb egyetemi OT, Russell Okung fogja védeni, míg a running back poszton szintén egy preseason all-american junior szerepel, Kendall Hunter személyében. Mindez azért fontos, hogy ne legyen a Cowboys támadójátéka egysíkú, és Bryantre épülő. Egyszóval rá mindenképpen figyeljünk oda, ha véletlenül Oklahoma State meccs elé keveredünk, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy látjuk a drafton.

Még néhány név a kiváló képességű „legfiatalabbak” közül. Az egyik legjobb elkapó párossal a Kansas Jayhawks rendelkezik. Dezmon Briscoe az első számú fegyver, a junior, akire az ellenfelek általában a legjobban figyelnek. Párja pedig az a Kerry Meier, aki sokáig irányítóként igazgatta a Jayhawks offensét, ám Todd Reesing előlépésével kiszorult volna a kezdőcsapatból, ha módfeletti atletizmusát nem tudta volna átfektetni a WR posztra is. Reesing aztán tavalyelőtt a Heismanért is sokáig harcban volt, majd tavaly visszaesett, meglátjuk idén mit tud mutatni, és ezáltal a két jónevű WR mire lehet elég. Meier ha minden jól megy, akár egy Matt Jones-féle NFL szerepkör elé nézhet.

Speciális helyzetben van Arrelious Benn, az Illinois elkapója, akinek hiába áll rendelkezésére a liga egyik legtehetségesebb irányítója, Juice Williams double threat mivolta miatt gyakran a saját lábán hozza a yardokat a fighting illiniben, olyan helyzetekben is, mikor elkapóit is célba vehetné. Ettől függetlenül Benn kimagasló no1 célpont, és szorult helyzetekben mindig őt keresi Juice a passzaival. Freshmanként robbant be a köztudatba, ám tavaly visszaesett az Illini offense teljesítménye, nagyban azért mert nem tudtak megfelelő futótámogatást adni Rashad Mendenhall nélkül.

Tavaly robbant be két true freshman, akik már első évükben, nemhogy csapatba kerültek, de azonnal húzóemberek lettek. AJ Green a Georgia színeiben nehéz helyzetben lesz 2009-ben, hiszen Stafford, Moreno, Southerland és Massaquoi személyében az offense alappillérei távoztak, ezáltal a sophomore-ra is nagy teher, és ezáltal nagyobb figyelem hárul. A másik másodéves csillag pedig Julio Jones, egy másik SEC csapat, az Alabama elkapója. Bár a Tide az utóbbi években szinte egyetlen épkézláb receivert sem adott az NFL-nek, Jones személyében egy olyan fegyvere van, akit már most az NCAA legjobbjai között tarthatunk számon. Persze ők ketten idén még nem mennek a profik közé, de egyszer biztosan, szóval nem árt minél több felmérő pillantást vetni rájuk.

Végezetül két Magyarországon a legnépszerűbb csapatok között számontartott gárda két juniorjára hívnám fel a figyelmet. A Notre Dame-ban Golden Tate, a USC-ben pedig Damian Williams akitől kiugró produkciót várhatunk el az idén. Előbbiről esetleg eszünkbe juthat 2007-ből Jeff Samardzija. A cápa becenéven futó Irish WR az NFL helyett az MLB-t választotta, és elképzelhető, hogy majdan Tate is így tesz, de talán a jövőre érkező futballsikerek meggyőzik őt, hogy maradjon a tojáslabdánál. Hozzá kell tenni, hogy az egykori no1. középiskolai QB, Jimmy Clausen vezette íreknek az idei schedule alapján már illene valami maradandót alkotni.

 

Szintén a baseball miatt nem kerül be a részletes összeállításba Eric Decker, a Minnesota egyetem legjobbja, hiszen őt már draftolta is a Milwaukee Brewers, és több, mint valószínű, hogy ő nem fog profi focistának állni, főképp mert több sérülés is hátráltatta már a játékát. Ennek ellenére, ha véletlenül elcsípnénk egy Gophers meccset, nem fogjuk tudni nem észrevenni őt a focipályán sem.

 

És akkor a 3 nagymenő:

 

Mardy Gilyard – Cincinnati Bearcats

A szintén végzős Gilyard ezen összeállítás egyetlen Big East játékosa. Tavaly a Cincy BCS Bowl-ig menetelt, és bár az Orange Bowl-on kikapott a Virginia Tech ellen, remek idényt zárt, ráadásul Tony Pike személyében talán korrekt irányítót is találtak végre, ami Gilyardnak csak jó, bár ő elsősorban egy returner. Azt hiszem egy KR/PR jellegű játékost nem nagyon kell bemutatni, hiszen gyakorlatilag ugyanazok az erényei, mint minden a posztján szereplő társának: hatalmas sebesség, jó szemek és gyors irányváltások. Gilyard azonban magasabb, mint a legtöbb returner (6’1), ami miatt offense-ben is jól használható. A Bearcats sikercsapatából elsősorban a védelem alappillérrei távoztak, meglátjuk Gilyardék vissza fognak-e esni a másik csapatrészben. Persze Marshwan Gilyard sokkal több egy jó visszahordónál, tavaly 81 elkapásból iskolarekordot jelentő 1276 yardot szedett össze, 11 TD-vel kísérve. Hét olyan meccset produkált, amin legalább 100 yardot kapott el, sőt volt egy 4 meccses 100 yardos szériája is a szezon végén.

Hibátlan atléta, középiskolában még running backként volt Florida állami all-star, és a sprinterek közt is megállta a helyét. Ami külön fontos lehet, hogy nincsenek vele személyiségi problémák, gyermekkorától kezdve önkéntes munkát vállalt a helyi templomban, és a kevés szabadidejét is inkább streetballal tölti.

Ha be akarjuk kategorizálni, akkor elsősorban egy speedster elkapó, akire temérdek nagy játékot ki lehet találni, és bár ST tevékenysége ellenpontozza kissé egysíkú játékát, mindenképpen fejlődnie kell route futásban illetve a pálya közepén is jobban megjátszhatónak kell lennie, ha komoly profi karriert akar. Ez persze nem gond, hiszen egy év a rendelkezésére áll, hogy a rohamos fejlődése kicsúcsosodjon, és akkor akár egy első körös játékos is lehet belőle.

 

Jordan Shipley – Texas Longhorns

Shipley annyira végzős, hogy nála jobban gyakorlatilag senki, hiszen már tavaly is senior volt, most pedig 6. évére készül az egyetemen. Persze ez a magyar embernek nem túlságosan nagyidő a felsőoktatásban, az underclassmenek világában azonban nem túl kecsegtető egy játékos számára, ha 24 évesen áll csak profinak, hiszen az NFL csapatok nem szeretik a „túlkoros” játékosokat. Shipley az első év redshirt-je után sorozatos sérüléseire hivatkozva folyamodott az NCAA fejeseihez, hogy még egy extra évet hadd tölthessen el a ligában. A tavalyi szezont követően vállműtétet hajtottak végre rajta, meglátjuk jövőre sikerül-e korábbi formáját hoznia. Ha NFL hasonmást keresünk neki, akkor Brandon Stokley vagy Wes Welker féle slotweiler elkapókat párosítsunk hozzá.

Shipley elég régóta a megfigyelők kereszttüzében van, hiszen a Texas állami középiskolai bajnokság történetének legtöbb elkapása (252), legtöbb elkapott yard-ja (5 424) és legtöbb elkapott TD-je (73) fűződik a nevéhez. Négy év alatt elég impresszív számok ezek. 2000-ben, élete első meccsén a Rotan gimi színeiben 454 yarddal mutatkozott be, amiben a 3 punt return TD is benne van. A másik 3 évet azonban már apja edzősködése alatt a Barnett csapatában töltötte, ahol Stephen McGee volt az irányító, a Texas A&M egykori, a Dallas Cowboys jelenlegi irányítója, akivel egy állami bajnoki cím is összejött.

A Longhorns tavalyi szezonjában többször is felkaphattuk a fejünket Shipley-t látva. A késöbbi döntős Oklahoma elleni alapszakaszmeccsen csinált egy 96 yardos kickoff return TD-t, ami a red rivernek hívott OU-ÚT párharc 103 éves történetében a leghosszabb. Ezen kívül volt egy elkapott TD-je is az akkori no1 Sooners elleni 45-35-ös győzelem alkalmával.

Az Oklahoma State Cowboys sem járt jobban, ellenük 15 elkapást jegyzett (168 yard) a 28-24-es győztes derbin.

Az irányító, Colt McCoy jóbarátjáról és szobatársáról van szó, akinek egyértelműen a legnagyobb hátránya NFL scout szemmel, hogy karácsonykor már 24 éves lesz.

 

Brandon LaFell – LSU

LaFell szöges ellentéte a fenti két játékosnak, egy kiváló felépítésű, igazi no1 célpont, hatalmas testi erővel, és kivételes blokkolói rutinnal. A 2010-es senior WR class első számú embere már az idei draftra is bejelentkezett, jó esetben akár a 2. körben is elvihették volna, ő azonban az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, és visszatért az LSU-hoz, hogy jövőre még nagyobbat robbantson. Erre minden esélye megvan, hiszen 13 kezdőjátékos visszatér a Tigers-hez jövőre, így a tavalyi 8-5-ös mérleg minden bizonnyal javítható. LaFell az SEC legtöbb statisztikai elemében az élvonalban van, 4.85 elkapás/meccs és 71.5 yard/meccs egyaránt a dobogóra repíti a konferenciában. Az LSU támadógépezete ráadásul abszolút nem egysíkú, hiszen Charles Scott személyében egy leendő NFL running back is rendelkezésre áll az offense-ben, ami miatt különösen nehéz dolga van a védőknek. LaFellnek 14 TD-je van az LSU-ban, amiből nyolcat jegyzett a tavalyi idényben, és alig maradt el az 1000 yardos szezontól.

Élete első play-e, amin pályán volt egyébként egy 58 yardos TD elkapás volt, amit a Louisana-Lafayette ellen mutatott be újoncként. Furcsa egybeesés, hogy a 2007-es Sugar Bowl-ból egy pontosan ugyanekkora TD elkapással vette ki a részét a Notre Dame elleni hatalmas győzelem során.

Eleinte egy nagyon alulértékelt játékos volt, aki egyre jobban emelkedik ki a WR-ek közül, sokoldalú játékos, aki elkap, blokkol, ha kell visszahord, sőt még futott TD-je is van egy 18 yardos reverse-ből.

Egy 2007-es nagybajnoki címe már van, bár abban a csapatban még nem ő volt az elsőszámú elkapó. Tavalyelőtt Early Doucet, tavaly Demetrius Byrd előzte meg a rangsorban. Egyelőre Doucet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és kérdéses, hogy Byrd a borzalmas autósbalesete után tud-e egyáltalán bármit is alkotni. Mindez azért lehet érdekes, mert ugyanaz a stáb dolgozik LaFell körül is, mint a korábbi Tigers sztárokkal.

 

Herczeg Ádám (Höri)